06.18.
| Én és a környezet >>>
06.28.
| A szegedi Metanoia Artopédia a Zsámbéki Színházi Bázison >>>
06.13.
| Törékeny papírkert a K.A.S Galériában >>>
06.26.
| Székely János Napok a Gyulai Várszínházban >>>
06.11.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál >>>
06.09.
| Magyar előadások a gyulai Shakespeare Fesztivál programjában >>>
06.08.
| Könyvhét – Szerzőink dedikálnak >>>
06.07.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget >>>
06.07.
| Koncertek, társasjáték és Lemezjátszó a II. Gárdonyi Pikniken >>>
06.07.
| Közel 600 jelentkezés jött a Táblaképfestészeti Biennáléra >>>
06.01.
| COURAGE-PAREVO nemzetközi dokumentumfilm-fesztivál >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
06.03.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Könyvhét – Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Könyvhét – Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.02.
| UNFAKE! – 18. ARC közérzeti pályázat >>>
06.01.
| Megihlette a Metropolitan Opera a Szegedi Szabadtérit >>>
04.25.
| Elhunyt Szervátiusz Tibor szobrászművész, a nemzet művésze >>>
04.23.
| Siker útján az új szegedi papucs! >>>
04.20.
| 15 éve jelent meg először a magyar National Geographic >>>
04.18.
| Folytatódik az Aranyfeszt! >>>

Szakács Réka, Várady Tibor, prózája

Bíró Tímea, Horváth Benji, Marno János, Maurits Ferenc versei

Beszélgetés Maurits Ferenccel

Balázs Attila esszéje

Petar Bojanić, Hovanec Zoltán tanulmánya

Szövegszervező vizualitás az Új Symposionban

>>>

KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ A szegedi egyetemen több ezren végeznek évente, informatikusok, jogászok, tanárok – mondhatni, hétköznapi foglalkozást űző emberek. Ám különlegesen kreatív, intenzíven alkotó emberek is végeznek egyetemünkön: képzőművészek. A grafikusoktól, a festőkön át, a síküveggel dolgozó művészig. Az ő hétköznapjaikat sokkal nehezebb lehet elképzelni, mint egy kémikusét vagy tolmácsét, hiszen az […]

>>>

„A befolyásom titka az, hogy az mindig titokban marad”
2017.08.30 - tiszatáj

SALVADOR DALÍ GRAFIKÁI, SZOBRAI A REÖK-BEN

A címben olvasható enigmatikusan mondatot jelentette ki magáról a XX. század egyik legismertebb szürrealista művésze. A széleskörű nyilvános ismertség ellenére, amelyben a harmincas évek végétől részesült, személyes megnyilvánulásainak a közönségtől kísért szinte rajongó figyelme, az ezzel járó hatalmas sajtófigyelem – a közel harminc év ellenére, ami Dalí halála után eltelt – még mindig számtalan kérdőjelet vet fel életművét elemezve.    

Salvador Dalí személyiségének kettős, ambivalens vonásai zavarba ejtően sokszor bukkannak fel a katalán mesternél. Ki is volt ő valójában? Formabontó, iskolateremtő zseni, aki a szürrealizmust új energiákkal töltötte fel, vagy páratlan, esetleg csak találékony illuzionista, aki félévszázadon keresztül fenn tudta tartani a folyamatos érdeklődést művei és személye iránt? Nehéz pontos válaszokat adni ezekre a kérdésekre. Dalí szerette maga körül a bizonytalanságot, a titokzatosságot, és bizony erősen érdekelt is volt az alakját körüllengő misztikus légkör gondozásában. Egyszerre volt szemérmes, egyes esetekben szégyenlős rejtőzködő, ugyanakkor, őszintén kitárulkozó exhibicionista. Világsikert aratott, a két világháború közti Európa miliőjét megidéző, egyetlen regénye, az Elrejtett arcok címet kapta, amely esetben nem kell a mélylélektan tudósának lennünk ahhoz, hogy benyomásokat szerezzünk a művész rejtőzködő személyiségéről. Ugyanakkor például, gátlástalan szemérmetlenséggel vetette magát a művészeti piacnak, az addig ilyen szinten egyetlen művész által ki nem használt üzleti lehetőségeire, amit következő gondolata illusztrál: „Ha pénzt akarunk keresni, minden eszköz jó, bármi módszer megengedett – a lopás, a plágium… – egyedül az nevetséges, ha azt állítjuk, hogy az emberiség vagy az utókor javára szolgál.”

Akármi legyen is az igazság Dalí személye és művészete körül, az kétségtelen, hogy rajzkészsége, szakmai felkészültsége, felbuzgó forrásként áradó szürreális fantáziája a pályakezdetén sokakat meglepett a párizsi szürrealisták körében is, ami elindította a hírnév felé, egy anyagi sikerekben bővelkedő pályán.

„Nem az a festő, akinek ihlete van, hanem aki másokat inspirálni tud…”

A REÖK kiállításán szereplő Salvador Dalí-anyag a Gallery Of Art Prague (GOAP) gyűjteményéből származik. A válogatás ízelítőt nyújt a világhírű katalán mester sokszínű, szerteágazó, sok vitát kiváltó életművéből. Műveinek sajátos szimbólumrendszere, extravagáns, a legendateremtést előtérbe helyező személyisége, egyéniségének pszichopatológiai vonásai a közönség érdeklődését és kíváncsiságát a művész harmincas évekbeli színrelépése óta intenzíven foglalkoztatják. A sokoldalú alkotó festményei, grafikái mellett készített filmeket, számos könyvnek volt a szerzője, balettelőadásokhoz tervezett jelmez- és díszletterveket, írt librettókat, sőt, Walt Disney részére rajzfilmet is alkotott. Népszerűsége csúcsán, az 1940-es évek második felétől, amikortól a Dalí név egyfajta márkává, védjeggyé vált, s gyakorlatilag műveire nagyobb volt a kereslet, mint amit a művész ki tudott volna elégíteni, figyelme – több más nemzetközi nagysággal egyetemben (Picasso, Miró, Chagall, stb.) – a sokszorosított grafika különféle technikái felé fordult. Ez a megfelelési vágy, összekapcsolva az üzleti szempontokkal, sarkalta a művészt, hogy műveit minél szélesebb körben juttassa el közönségének. Így kerültek munkái parfümökre, porcelánokra, kerámiákra, textiltermékekre, illetve készültek belőlük bronz kisplasztikák szériái.

 

DSC_3547

 

A GOAP kollekciójában Dalí különböző sorozatainak, illusztrációinak, mappáinak, illetve híres festményeinek különféle grafikai úton sokszorosított darabjai találhatók.  Láthatunk darabokat a Párizsban megjelent Dalí lovai litográfiai sorozatból, vagy François Rabelais Gargantua és Pantagruel életéről szóló történeteihez síknyomásos technikában kivitelezett, kőnyomatos munkáiból is került mutatóba a kiállításfalára. Az eredetileg 22 tételből álló, 1973-ban megjelent illusztrációk a Dalíra oly jellemző bizarr, emberi és állati alakokat önkényesen ötvöző, szürreális álomvilágot jelenítenek meg. A festői hatások erősödnek fel Lewis Caroll (1832–1898) 1969-ben New Yorkban kiadott Alice Csodaországban szövegét kísérő grafikákon is. Az egy rézkarcot és tizenkét réz- és fametszetet kombináló ciklusból, egy 1984-ben nyomtatott lap ad ízelítőt. Az Énekek éneke Dalí-féle interpretációját szintén New Yorkban adták ki, 1971-ben. A 12 színezett rézkarcból álló sorozatból két, a vonalas rajz jellegét felidéző grafika is látható.

 

DSC_3537

 

Dalí szürrealista korszakának festészetét néhány litográfia, köztük olyan képek reprodukciója érzékelteti, mint az 1944-es Egy gránátalma körül röpdöső méhecske keltette álom egy pillanattal az ébredés előtt, illetve az 1946-os Szent Antal megkísértése a sokszor reprodukált, jól ismert rovarlábú elefántok meghökkentően bizarr képével. Továbbá az 1949-es Port Lligat-i Madonna első változatának, vagy a Hét szabadművészet ciklus Vörös zenekar című, 1957-ben készült kompozíciójának, későbbi kőnyomatos replikái.

A Dalí művek iránti kereslet hívta életre a Limoges-i porcelángyárral való együttműködést is. Nemcsak az eredetileg hat tányérból álló Kozmosz meghódítása (1974) összeállítás darabjaiból láthatók példányok a tárlaton, hanem szintén Limoges-ban a Raynaud gyárban tervezték 1967-ben a kobaltkék alapmázon elegáns aranyozással festett 2000 darabosra korlátozott sorozatot is.

„Tudom, mit eszem. Azt nem tudom, mit csinálok…”

A Dalí házaspár híres volt különös, bizarr vacsoráiról, fogadásairól. 1973-ban írt Les diners de Gala című szakácskönyvükben 400 receptet gyűjtöttek össze, melyekben különleges kulináris szenvedélyüknek adták tanújelét. Nemcsak abszurd, furcsa ételkreációk, hanem különböző afrodiziákumok is bekerültek a könyvbe. A recepteket Dalí szürreális képei kísérték. A sajátos kreációkat felvonultató 12 színes litográfiából álló mappa 1971-ben jelent meg a Boulogne-i Jean Lavigne kiadónál, melynek darabjai Szegeden külön teremben kaptak helyet.

„A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok…”

A bronzszobrok közül A fiókos Milói-Vénusz topológiai metamorfózisa (1964) egyik kisebb változata látható a kiállításon. Az első darabot 1936-ban a művész Marcel Duchamp-pal közösen jegyezte, ahol Dalí a fiókokat, barátja pedig a szobrot készítette. A művész számos alkotásán szerepeltette a fiókokat, amelyek a tudattalan titkos fiókjaiként értelmezhetők. Dalí erről így nyilatkozott: „A halhatatlan Görögország és a jelen között egyetlen különbség Sigmund Freud, aki felfedezte, hogy a görögök idején még tisztán neoplatonikus emberi test ma tele van titkos fiókokkal, amelyeket csak a pszichanalízis tud kinyitni”. A Kulcs című 1974-ben mintázott mű egy női figura kulccsá történő átalakulását jelképezi. A kulcsszimbólum Dalí több munkáján szerepel. Lépcsőn felmenő akt – Hommage à Marcel Duchamp (1973), ironikus parafrázisa Marcel Duchamp híres pre-kubista Lépcsőn lemenő akt című művének. Dalínál a nő, a művész kedvelt szimbólumán, egy kagylón, mintegy csigalépcsőn lépked felfelé.

 

DSC_3557

 

Az alkotó figyelme az 1940-es évek második felétől a vallásos témák felé fordult, ekkor festette a Port Lligat-i Madonnát (1949), a Szent Antal megkísértését (1946) stb. A Port Lligat-Madonna című kisplasztika (1969) és A győzelem angyala (1970 k.) című bronz szobor Dalí vallásos-misztikus műveinek sorát folytatja. A művész nem hazudtolta meg önmagát, angyalának alsóteste félig lábban, félig egy hal farokúszójában végződik. A Dulcinea (1972) című kisplasztika Cervantes Don Quijote című regényének hősnőjét eleveníti meg. A Carmen táncoló, kasztanyettás alakja nemcsak egyfajta archaizálás példája, de a katalán nemzeti hagyományokat is megidézi. 1958-ból maradt fenn egy fotó a művészről, ahol Port Lligatban egy La Chunga nevezetű flamenco táncosnőt kért meg, hogy festékes meztelen talppal táncoljon egy festővásznán. A szobor kompozíciója meglehetősen emlékeztet a fotográfián megörökített táncosnő mozdulatára.

„Mindig adódik egy pillanat az emberek életében, amikor rájönnek, hogy imádnak engem…”

A kiállítás utolsó egysége a Dalí személyiségét állítja a középpontba. Václav Chochola-nak (1923–2005), a cseh fotográfia kivételes alakjának, hat Dalíról készült fotója egészíti ki a tárlat anyagát. Chocola munkássága a képzőművészet, a dokumentarizmus és a riportázs között mozgott. Fontos volt számára, a kulturális élettel, meghatározó szereplőivel való élő, közvetlen kapcsolat. A fotográfus stílusát a szürrealizmus, és a Skupina 42 (42. csoport) szellemisége ihlette. Az 1960-as években először publikált akt fotói a cseh fotózás alapvető darabjaivá váltak. A fényképész 1968 és 1969 között Párizsban dolgozott, ahol többször is meglátogatta Dalíékat, ottani állandó lakhelyükön a Hotel Meurice exkluzív lakosztályában. Elszántan kereste a kapcsolatfelvétel lehetőségét Dalíval, akinek az excentrikus egyénisége és exhibicionizmusa közel állt hozzá. Számos világhíresség portréját fotografálta ebben az időszakban, köztük Max Ernst, Man Ray, Daniel-Henry Kahnweiller arcképét is. Miután Dalí elégedett volt az eredménnyel, engedte, hogy portrék szülessenek róla XIV. Lajos stílusú bútorokkal berendezett lakosztályában. Ezeket a fotókat egészíti ki a kiállításon Josef Nálepa (1936–2012) cseh szobrászművész Salvador Dalíról mintázott bronzból készült portrészobra. Ez volt az egyetlen ilyen szobor, amely Dalí beleegyezésével, engedélyével kerülhetett kivitelezésre. A katalán mester 1974-ben ült modellt családi birtokán a szoborhoz.

A REÖK-ben látható, a művész késői időszakát, a szürrealizmus szellemét megidéző kiállítás elsősorban a Dalí-jelenségre reflektál, elgondolkodtat a művészet és a piac, a XX. századi modernizmus megjelenése óta szoros összefüggésrendszeréről, ambivalens kapcsolatáról.

Nátyi Róbert

(A kiállítás a szegedi REÖK-ben látható 2017. szeptember 24-ig.)

 

DSC_3525 DSC_3522 DSC_3547 DSC_3553 DSC_3554 DSC_3557 DSC_3559 DSC_3565 DSC_3570 DSC_3531 DSC_3534 DSC_3535 DSC_3536 DSC_3537 DSC_3539 DSC_3543 DSC_3544 DSC_3545


Címke: , , , ,
2018.06.17 - tiszatáj

KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS KEMÉNY ISTVÁNNAL
Június 12-én az Ünnepi Könyvhét keretében Kemény István volt a Grand Café vendége. Lúdbőr című esszé- és Nílus című verseskötete kapcsán a szerzővel Klajkó Dániel beszélgetett… – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

A FA ALATT
Piagőzös, melankolikus atmoszférát vitriolos, emberi gyarlóságokat feltérképező vonalvezetésre cserélt Hafsteinn Gunnar Sigurdsson. 2011-es dramedyje, az Either Way férfibúba csepegtetett őszinte életörömöt, míg legutóbbi filmje, a tavalyi A fa alatt drasztikusabb, komor hangütésű darab. Noha fekete komédiaként hivatkoznak rá, jóval több ennél… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS TÉREY JÁNOSSAL KÁLI HOLTAK CÍMŰ REGÉNYÉRŐL
Térey János az idén POSZT-zsűritagként, 180 megtekintett előadás, illetve saját drámája, a Kazamaták szegedi bemutatója után megírta Káli holtak című színházregényét, mely egyben az első nagyprózája is. A kötet szegedi bemutatóján Lengyel Zoltánnal, a Grand Café munkatársával beszélgetett a szerző… – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

Szakács Réka, Várady Tibor, prózája

Bíró Tímea, Horváth Benji, Marno János, Maurits Ferenc versei

Beszélgetés Maurits Ferenccel

Balázs Attila esszéje

Petar Bojanić, Hovanec Zoltán tanulmánya

Szövegszervező vizualitás az Új Symposionban

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

A VAJDASÁGI zETNA ÚJ KÖTETEINEK BEMUTATÓJA
Június 10-én, vasárnap került sor a vajdasági zEtna új köteteinek bemutatójára. Ebből az alkalomból négy szerző érkezett a Grand Café mozitermébe: Balázs Attila, Fenyvesi Ottó, Lennert Móger Tímea és Szögi Csaba. A beszélgetést Beszédes István, a zEtna magazin alapító-szerkesztője vezette… SZUTORISZ SZABOLCS BENCE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.14 - tiszatáj

SZILASI LÁSZLÓ ÉS SZÍV ERNŐ KÖNYVBEMUTATÓJA
Vasárnap sem volt szünet az Ünnepi Könyvhéten. Június 10-én, késő délután Szilasi László és Darvasi László beszélgetett egymással a Dugonics téren. Utóbbi saját és írói alteregója, Szív Ernő nevében. Luther kutyái és Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba, a várt kötetek… – SZUTORISZ SZABOLCS BENCE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.13 - tiszatáj

BARÁTI GONDOLATOK GÁSPÁRIK ATTILA ÚJ KÖNYVÉNEK KAPCSÁN
Nálunk színigazgatók ritkán írnak könyvet. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatójának, az amúgy színművészként is ott dolgozó Gáspárik Attilának az idei könyvhétre immár második könyve jelent meg a Pont kiadó gondozásában. A fényképekkel illusztrált karcsú kötet alcíme szerint esszéket, tanulmányokat, párbeszédeket tartalmaz… – HORVÁTH PÉTER ÍRÁSA

>>>
2018.06.12 - tiszatáj

AKI ELZÁRJA AZ ÉJSZAKÁT –
A KOLOZSVÁRI SZÍNHÁZ VENDÉGJÁTÉKA BUDAPESTEN
Az idei évben két produkció érkezett a kincses városból Budapestre, amelyek a Tompa Gábor vezette teátrum műsorpolitikájának jelenlegi tendenciáit is jól kirajzolták. Tompa ugyanis az idei évadban mindössze egyetlen rendezést jegyzett (amely végül mégsem valósult meg), miközben a többi premier külföldről meghívott rendezők munkája… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.06.12 - tiszatáj

ORAVECZ IMRE KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA
Létezik egy utazás, Magyarország és Amerika között, amit nem csak térben tesznek meg: generációkat összekötő, családi örökségként is jelen van. A 2018-as Könyvhéten Oravecz Imrével Balogh József beszélgetett… – FÖLDESI CSENGE BESZÁMOLÓJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő