Egy jó-kézbe-venni könyv

BUDAY GYÖRGY ALSÓVÁROSI VÁZLATFÜZETE

Jó érzés kézbe venni ezt a kötetkét – ez az első benyomásunk az egyetem Néprajzi Tanszékének új kiadványát lapozgatva. A Buday gondozta egykori kötetek tipográfiáját ízléssel átvevő, keménytáblás kötet harmincegynehány ceruzarajzot ad közre tartalmas körítéssel. De azok a rajzok kétszeresen is ritkaságnak mondhatók!

Szegedikumoknak amúgy sem vagyunk bőviben. Alsóváros jellegzetes motívuma, a barokk vallásosságtól megörökölt napsugárdísz pedig önmagában is érdemes rá, hogy kalauzt kapjunk hozzá. Akit komolyabban érdekelt, eddig is talált fogódzót Bálint Sándornál és egyebütt, de itt volt az ideje, hogy népszerű formában, zsebkönyvi arányok közt is hozzáférhetőekké váljanak az egyik legismertebb szegedi szimbólum főbb ismérvei. Vass Erika és Valkonyi Károly kísérőtanulmánya lényegre törően egybegereblyézi mindazt, amit az érdeklődőnek és szegedi kalauzolójának tudnia illik szentháromság-jelképről, istenszömről.

No és a rajzuk maguk! Dr. Hörcher Andrea közvetítésével kerültek az egyetemre a Buday-hagyatékból, és közreadásuk kettős fontosságú. A kolozsvári egyetemmel Szegedre kényszerült ifjú grafikus mindenekelőtt is az etnográfus dokumentáló igyekezetével vetette papírra négy alsóvárosi utca legjelesebb oromzatait. Skiccei pontosak, ahol kell, a motívumok változatosságának függvényében részletezők. No és az alkalmi rajzok másik értéke? Az ifjú Buday, aki sikeres kolozsvári kiállításokat követően talajtalannak érzi magát Szegeden, szinte észrevétlen emeli be Szeged jellegzetes motívumkincsét abba az eszmekörbe, amely az erdélyi népi építészet és díszítőművészet átszellemítéséhez vezet Kós Károly vagy Bánffy Miklós gróf zseniális grafikáin. Gondviselésszerűen: Buday, aki ugyancsak Kalotaszeg, Aranyosszék környékén issza magába az archaikus formavilágot és szellemiséget, hogy átemelje a legmodernebb képi kifejezésmód eszköztárába, akárha az alszegedi faiparos művészet anyagát biztosító tiszai rönkúsztatás sodrával érkezett volna a magyar Alföldre.

A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának alapítója ebben a korai vázlatsorozatában is a népi díszítőművészet ihlető erejétől felvillanyozva ragad ceruzát, előképét adva hamarosan kiérlelt stílusának, amely valamiképp az erdélyi fametszőművészet évszázados tanulságait plántálja az alföld homokjába. Ezért is dicséretes, amikor a kötetet szerkesztő Frauhammer Krisztina a napsugaras motívum későbbi előfordulását is gazdagon dokumentálja a kötetben: az új Buday-kötet így egyszerre válik helytörténeti ínyencséggé és egy hányatott sorsú grafikusgéniusz méltó emlékkötetévé a 110. születési évfordulón.

Marton Árpád

Napsugarak Szegeden. Alsóvárosi oromdíszek Buday György vázlatfüzetében.

Solymossy Sándor Egyesület – SZTE Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék

Szeged, 2017