Tiszatájonline | 2017. augusztus 4.

A fájdalmat nem enyhítette semmi

MERAKI CSOPORT: ÉRINTETTEK
A Meraki Csoport nyitott, elfogadó és az emlékezetre nagy hangsúlyt fektető fiatalokból álló közösség. 2017. július 29-ére szervezett kiállításuk és kerekasztal beszélgetésük célja, hogy a roma társadalom fájdalmas történelmi és jelenkori eseményeit ne csak az áldozat szemszögéből értelmezze, hanem egy élhetőbb, emberibb jövő szempontjából… – FÜRTH ÉVA ÍRÁSA

MERAKI CSOPORT: ÉRINTETTEK

A Meraki Csoport nyitott, elfogadó és az emlékezetre nagy hangsúlyt fektető fiatalokból álló közösség. 2017. július 29-ére szervezett kiállításuk és kerekasztal beszélgetésük célja, hogy a roma társadalom fájdalmas történelmi és jelenkori eseményeit ne csak az áldozat szemszögéből értelmezze, hanem egy élhetőbb, emberibb jövő szempontjából, aminek azonban alapja, hogy tisztán emlékezzünk a történésekre.

Harmat József Grábler-tavi kutatásai és Turay Balázs a romagyilkosságok után készített portréi alkotják a kiállítás alapelemeit.

A roma holokauszt emléknapjához igazítva nyílt meg a kiállítás és a rendezvény. A szervezők nagyon jó érzékkel vonták egy szövetbe a roma emlékezet fontos, de nagyon kevéssé számon tartott eseményeit a székesfehérvári és várpalotai cigányok brutális elhurcolását és kivégzését 1945-ben és a 2008–2009-es cigánygyilkosságok olykor nagyon egymásra vetíthető azonosságait.

Harmat József három évig kutatott és írta meg a Grábler-tavi történéséket, maga is végigszenvedve ennek borzalmait miközben a munkáját végezte. Elmondása szerint még nem teljes a kutatás, folytatni fogja. Fontosnak véli a roma erősödést és az öntudatra ébredést.

Itt a kiállításon kinagyítva olvashattuk fekete-fehér fotókon a könyvben megjelent borzalmas események részleteit, az életben maradt szemtanú emlékezését. A csendőrök és nyilasok embertelen brutalitását. A tömeges kivégzésből ketten maradtak életben. Lakatos Angéla visszaemlékezése: „A csendőrök durván hajtottak bennünket, mint a barmokat.” Oláh Katalin így emlékezik: „…de úgy látszik, az Isten azért akit meg akar menteni azt mindenáron tudja…” (eredeti helyesírás).

Harmat József könyve nagyon fontos hiánypótló mű, a múltat és a jelent tekintve is.

A 2008–2009-es brutális, kegyetlen cigánygyilkosságokat megörökítő portrék a terem másik oldalán sorakoztak, szemben Harmat József idézeteivel. Ez a „szembesítés” elgondolkoztató, ugyanaz a népcsoport a történések alanya, egyik esemény sincs igazán felderítve, de ami a legszomorúbb, hogy az állam és a társadalom egyiket sem tartja az emlékezetének fontos helyén, hiszen ha ott tartaná meg lehetne előzni a mában és a jövőben fel-feltoluló gyűlölet-hullámokat és kegyetlenkedéseket.

Az 1945-ös tömeggyilkosok megbüntetése sem történt meg az események arányában, ugyancsak nincs teljesen feltárva a cigánygyilkosságok elkövetőinek tényleges motivációja és a felbújtok személye sem.

A Gráber-tavi áldozatoknak még a névsora sem teljes.

A mi pedig a mát illeti, egyik eseményt sem kezeli az állam és a társadalmi szervek méltó módon. A cigánygyilkosságok áldozatai magukra  hagyatottnak érzik magukat. És ennek van is alapja.

A 45-ös tömeggyilkosság áldozatai ma is gondozatlan tömegsírban fekszenek, nincs évente hivatalos megemlékezés sem.

Turay Balázs 2009–2012 között született portréin a soha el nem múló fájdalom és szomorúság olvasható, az idősebb és fiatalabb férfiak és nők arcáról. A szép arcok, a gyönyörű szemek, a mély ráncok, a félrehajtott fej, a szomorúság megszámlálhatatlan módját mutatják be a kiállítást megtekintőnek.

Ugyancsak különös teljes egybeesést mutat Turay Balázs mély empátiája a gyászoló családtagok iránt, ahogy a megnyitó bevezetőjében elmondta, fontosabb neki, hogy segítsen azokon, akikhez lejár rendszeresen, mintsem maga a fotózás. A portrék elkészítése előtt és alatt megértő és komoly beszélgetést folytatott az emberekkel, akikkel olyan tragédia történt, amit se megérteni, se megmagyarázni nem lehet. Megnyitó szavaiban azt hangsúlyozta Turay Balázs, hogy bizalmat kell kiépíteni az itt maradottakkal, a kérdéseknél meg kell még a szavakat is válogatni, hogy ne tépjen fel sebeket, ellenkezőleg segítsen a gyógyulásban.  Nem is lenne szükséges hangsúlyoznom, hogy Balázs az egyik legérzékenyebb portré fotós az országban. Az egybeesés Harmat József attitűdjével az, ahogy a romakérdés és probléma komoly feldolgozását végezték mindketten és kísérik mindmáig figyelemmel az alakulását.

A kerekasztal beszélgetésének is az volt a középponti kérdése, hogy lehet-e vajon anélkül megoldani a cigányság alapvető létproblémáit, hogy a múlthoz való tisztázó viszony nem történik meg.

A rendezvényen, az erre az alkalomra összeállt együttestől hallhattunk szebbnél szebb dalokat.

Fürth Éva

a zenekar Harmat József Turay Balázs a rendezvényen Turay_Balázs_Hidegvérrel_01 Turay_Balázs_Hidegvérrel_05 Turay_Balázs_Hidegvérrel_06

Kiállítás és kerekasztal beszélgetés a Meraki Csoport (Community Organization­, Budapest) szervezésében a Színház- és Filmművészeti Egyetemen

2017. július 29.