07.15.
| Capa Központ – MIAU! >>>
07.16.
| Kossuth Kiadó – A karanténnapok hordaléka… >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
07.24.
| Már próbál a Dóm téri „Akárki” Zsótér Sándorral és Hegedűs D. Gézával >>>
07.17.
| Vissza a moziba! címmel rendez országos fesztivált a Cirko Film >>>
07.11.
| Western-klasszikusok mozivásznon Ennio Morricone emlékére >>>
NAPI TANDORI

07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>
06.09.
| Mégis lesz Szabadtéri Játékok a Dóm téren >>>
06.05.
| Életre kel az árvíz előtti szegedi belváros >>>
06.05.
| A FISZ új kötetei >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

A sorozatgyilkos reneszánsza
2017.08.01 - tiszatáj

SZFE IV. ÉVFOLYAM – BERNARD-MARIE KOLTÉS: ROBERTO ZUCCO

Miért akarjuk megérteni a gyilkosok észjárását? Mikor lettünk annyira nyitottak és kíváncsiak a probléma forrására, hogy a közelmúltban szerte a világon szinte új energiával töltődik meg ez a téma és jobbnál jobb filmek és sorozatok foglalkoznak a sorozatgyilkosság pszichológiai aspektusaival? A színházban pláne nagy igény van a főleg valós történetekre, de a drámairodalom ezzel foglalkozó darabok leporolására talán még inkább. Elég csak a londoni Ovalhouse színház Ted Bundyról szóló előadására gondolni, Sopsits Árpád 2016-os martfűi rémről szóló filmjére vagy éppenséggel a Színház-és Filmművészeti Egyetem negyedéves osztályának produkciójára, a Roberto Zucco-ra. Utóbbit az idei 27. Thealter fesztiválon a Kisszínházban láthatta a szegedi és Szegedre látogató közönség. A francia kommunista érzelmű író, Bernard-Marie Koltés önéletrajzi vonatkozású művében számos olyan elem van, amely mintegy érzékenyíteni hivatott az olvasót, vagy az előadás esetében a nézőt Zucco figurájához és úgy általában az ezzel kapcsolatosan felmerülő szociális problémákhoz. Nem fejti vissza az ok-okozati összefüggéseket, viszont hűen próbálja megragadni a közösség viselkedésformáját és az ebben drámai eseményekre bekövetkező változásokat.

Koltés maga is az a lázongó kerouac-i típusú ember, hőse így nem meglepően a valóságból merített Zucco a törvényen kívüli meg nem értett figura. Kovács Tamás a főszerepben egészen kiválóan, manírmentesen és csak leheletnyit patetikusan alakít egy olyan alakot, akit Koltés koncepciójában nagyon nehéz nem patetikusan és elvont módon játszani. A delejes ifjú, aki előbb kiirtotta a családját, amiért börtönbe is került, majd amikor sikerült megszöknie ismét megspórolt egy kis energiát a párkáknak, amikor újabb áldozatokat szedett. Az előadásból nem igazán derül ki, hogy szimpatizálnunk kellene vele, vagy messziről elkerülni az azonosulás vagy együttérzés szikráját is. Nehéz kérdés, főleg mivel huszonéves bűnelkövetőről beszélünk és ilyenkor automatikusan próbálunk ésszerű magyarázatot keresni, pedig egyszerűen Zucco csak az, aminek látszik.

 

_RRC0061-1600

 

Amitől nekem igazán erős volt a negyedéves osztály előadása az inkább a Horváth Csaba rendezése által megszületett színészi összhang. A feszült egymásra figyelés, hogy szinte érezni, ahogyan a szereplők ki tudják egészíteni fejben egymás mondatait és mozdulatait. Az a típusú összhang ez, amit egy színművészetis osztállyal tökéletesen ki lehet játszani, mert már megvan az a bizalom egymásban, amely összetapasztja és kerek egésszé formál egy produkciót. Kifejezetten ötletes volt például Zucco kívülállását oly módon ábrázolni, hogy Kovács Tamás a színpad majdnem minden szegletét kihasználja, hovatovább a színpadon kívüli részben is aktivizálja magát. Ez ábrázolja Zucco ösztönösségét, nemtörődömségét és a többi szereplővel szemben is sikerül átvitt és fizikai értelemben is erőfölénybe kerülni.

Ahhoz azonban, hogy Robert Zucco figurája működjön elengedhetetlen volt a többi szereplő erőteljessége. Mindegyiküknek van valami sajátos kötődése, hovatovább vonzalma a főhős irát, hol családi, hol párkapcsolati aspektusból, de például az öregember (Martinkovics Máté) esetében pillanatnyi szimpátia is képes megalapozni a bizalmat felé. Nos, ez a vonal talán klasszisokkal érdekesebb, mint maga a gyilkos indíttatásának fejtegetése. Megbízhatunk-e feltétlenül valakiben, aki csak úgy leül mellénk a padra, illetve milyen társadalmi következményei lehetnek annak a bizonytalanságnak, amelyet embertársaink iránt érzünk? Mennyiben hibásak a világ Roberto Zuccói abban, hogy az emberek többsége legszívesebben a négy fal között húzódna meg egész életében?  Az előadás kvázi romantikus szálán Zucco persze könnyen csavarja ujja köré a szegény családban nevelkedő Lánykát (Mészöly Anna), de ez vajmi kevéssé meglepő ez azt a fojtogatóan nyomasztó családi közeget ismerve, amelyből a lány jön. A sors maróan ironikus fordulata, hogy Roberto Zucco kerül nővé érése és önállósodása útjába.

 

_RRC9720-1600

 

Ami még kifejezőbb az az emberek reakciója a történetben szereplő túszdrámára, amelyben Zucco újabb áldozatokat szed. Nem kell messzire mennünk, hogy ilyen példákat a valóságban is találjunk. Itt aztán minden archetípus megjelenik, a nőért és gyerekért aggódó, a csak a gyerekért aggódó, a rendőrségben rendületlenül hívő, a rendőrséget heves érzelmekkel megvető, az analitikus szakértő és a többiek. Fantasztikusan groteszk Emily Grenader embertömegekről készült festményeit idéző jelenet ez, amely remekül helyezi el a mai ember ingerküszöbét a szociális érzékenység skáláján. Mindenki a saját álláspontját ütközteti, a reális helyzetfelmérés helyett egymás igazára tromfolnak, sőt egy ponton még székeiket is úgy helyezik el – mintegy meta-jelleggel-, mint egy színházban.

Roberto Zucco élete tehát tele van drámaisággal, amely hol releváns, hol nem, de amire egyáltalán nem kapunk választ, hogy volt-e bármikor is lehetősége a javulásra? Nem kapunk átfogó történetmesélést, nem datálja senki az ominózus töréspontot és sokkal inkább az ösztönlény szemszögéből, az emberi létállapottól való teljes elhidegülés jelenségét ábrázolja. Ha valami, akkor ez a szempont viszont kiválóan volt tálalva.

Roberto Zucco ugyanis azért sejthetően sohasem tudott volna betagozódni a társadalomba sohasem hozta volna fel senki precedens értékű történetként, mert nem tért volna jó útra. Zucco és halál az, ami kezdettől fogva kéz a kézben jártak, vágyott a halálra, vágyott arra, hogy ő okozza épp ezért saját meggyilkolására is legalább ennyire vágyott, hiszen nem volt miért, nem volt hová és nem volt kinek megjavulni.

Tóth Emese

 

_RRC0017-1600 _RRC0061-1600 _RRC9711-1600 _RRC9720-1600 _RRC9774-1600 _RRC9834-1600 _RRC9891-1600

Fotó: Thealterphoto 2017

 

Színház és Filmművészeti Egyetem IV. évfolyam (Budapest): Bernard Marie-Koltès: Roberto Zucco  

Szereplők:
Roberto Zucco: Kovács Tamás
az anyja; a direktrisz: László Lili
a lányka: Mészöly Anna
a lányka nővére; egy nő: Ballér Bianka
a lányka anyja; az elegáns hölgy; a rémült kurva: Ténai Petra
a lányka bátyja; egy férfi: Lestyán Attila
a lányka apja; a nehézfiú; második börtönőr; második rendőr: Vizi Dávid
az öregúr; első rendőr; a férfi: Martinkovics Máté
a bánatos felügyelő; a főfelügyelő; a türelmetlen strici: Vilmányi Benett
első börtönőr; egy felügyelő; a gyerek: Szántó Balázs


Címke: , , , , , ,
2020.07.13 - tiszatáj

GUILLAUME MÉTAYER TÜRELEMÜVEG CÍMŰ KÖTETÉRŐL
Guillaume Métayer-t hazájában irodalomtörténészként, Fried­rich Nietzsche fordítójaként, a magyar irodalom (például József Attila és magyar kortárs szerzők) francia tolmácsolójaként is ismer(het)ik, és nem mellesleg költőként is, aki nemrégiben a Magvetőnek köszönhetően a magyar olvasóknak is bemutatkozott az Időmérték címet viselő sorozatban. Debütálás tehát ez a vékonyka, kabátzsebbe illő kötet… – ÉLES ÁRPÁD KRITIKÁJA

>>>
2020.07.12 - tiszatáj

A HALHATATLAN GÁRDA
Csúcsra járatta üzletpolitikáját a Marvel Moziverzum: a Végtelen háború és a Végjáték téren-időn átívelő, ősgonoszt földbe tipró és sajnálatosan gügye humorú szuperhős-megalomániái nemcsak rekordbevételt gyűjtöttek össze, hanem az egykor csillogó páncélzatú Bosszúállók hitelét is lerombolták. Tavaly még a hírét is alig lehetett hallani, a Netflix viszont nemcsak az év eddigi talán legnagyobb sleeper hitjével örvendeztet, de hathatós szintézist is nyújt a megafilm-panelekbe fáradtaknak… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.11 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR: TÖRTÉNETEINK VÉGE
A könyv az Emlékezés a kortárs irodalomban alcímet viseli, ebből, a fülszövegből, valamint a tartalomjegyzék felületes áttekintéséből már világosan kirajzolódik, milyen témát járnak körbe az egyes írások. Ahogyan Angyalosi Gergely is írja az Erdődy Edit-díjas szerzőnek szánt laudációjában: „Szabó Gábor tanulmányai ugyanis nem egyszerűen különféle szerzők egyes műveiről szóló, egymástól elkülönülő esszék, hanem végigvonul rajtuk […] egy jól körülírható problematika”… – DECZKI SAROLTA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.10 - tiszatáj

INTERJÚ AZ AZNAP PROJEKT TAGJAIVAL
A dunakanyari AZNAP Projekt a transzzene, valamint a jazz fuzionálásának igazán különleges hangzásvilágával bűvöli el hallgatóit. Ennek a formációnak idén jelent meg az első nagylemeze Számtalan címmel. A zenekar három tagjával beszélgettünk, Stanislaw Lazarussal (doromb, mc), Németh Balázs Kristóffal (dob) és Őri Kiss Botonddal (zongora)… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.07.09 - tiszatáj

FAMILY ROMANCE, LLC
Dokumentumfilmként talán jobban üzemelne a sztori. Kaspar Astrup Schröder 2012-es, itthon a 10. VERZIO Fesztiválon bemutatott, Családkölcsönző című etűdje egy famíliatagok bérbeadásával foglalkozó japán férfit követ nyomon: szakmájában hibátlanul teljesít, népes otthonában viszont a magány öngyilkosságba taszító gondolata foglalkoztatja… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

BÁN ZSÓFIA: VAGÁNYBAGOLY ÉS A HARMADIK Á
Bán Zsófia mesekönyve kellemes időtöltést nyújthat felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, hiszen kimagasló nyelvi leleményével olyan örökérvényű igazságokat fogalmaz meg kilencvenhat oldalban, amelyek minden korosztály számára megszívlelendők. Az érzékenyítő célzattal íródott kötet az „avagy mindenki lehet más” alcímet viseli, utalva ezzel a történet mondanivalójára… – VOJNICS-ROGICS RÉKA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

(1928–2020)
Talán olyannyira mitikus ködbe burkolózott Morricone személye, hogy nem is hinnénk, karrierje valójában iskolapéldája a szamárlétra végigjárásának. Rádiójátékokhoz szerzett zenét, az első években megkötötte a kezét az amerikai slágerritmusukhoz való kötelező idomulás. Később váltott, improvizációs-avantgárd dallamokat komponált az Il Gruppo kísérleti műhelyében, a klasszikus témákat jazz-zel, funkkal fuzionálva… – SZABÓ G. ÁDÁM NEKROLÓGJA

>>>
2020.07.06 - tiszatáj

SZEMÉLYES KÖNYVAJÁNLÓ
Nagyon is jól emlékszem, és időről-időre újra emlékeznem is kell arra a kényszerű megtorpanásra, amikor Báthori Csabát a piarista orosztanárunk visszaparancsolta a helyére. Második utáni nyáron Csaba lefordította Gogol Revizorját, mert nem volt megelégedve az ismert fordítással. Kezében a kockás füzettel a katedra felé indult, hogy tanárának átadja egész nyarának, minden erejének és tudásának summázatát, az újrafordított Revizort… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS ALÁNLÓJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő