Tiszatájonline | 2017. július 28.

„az olvasást nem lehet megúszni”

A FISZ-táborok egyes napjait szemléző netnapló helyett összegző tudósítást írni különös feladat, mert egy ilyen típusú szöveg egyszerre támasztja a komplexitás, a mindenre rálátás, valamint az online felületek olvasói attitűdjét tekintetbe vevő hozzávetőleges tömörség igényét. Illő lenne talán egyfajta enumerációval indítani, felsorolni mindazokat az irodalmárokat, akik végig, vagy akár csak rövidebb időre részt vettek az idei táborban… – SZÁNTAI MÁRK BESZÁMOLÓJA A FISZ-TÁBORRÓL

Szántai Márk beszámolója az idei visegrádi FISZ-táborról, mely az évek során a kortárs magyar irodalom egyik legfontosabb eseményévé nőtte ki magát.

A FISZ-táborok egyes napjait szemléző netnapló helyett összegző tudósítást írni különös feladat, mert egy ilyen típusú szöveg egyszerre támasztja a komplexitás, a mindenre rálátás, valamint az online felületek olvasói attitűdjét tekintetbe vevő hozzávetőleges tömörség igényét. Illő lenne talán egyfajta enumerációval indítani, felsorolni mindazokat az irodalmárokat, akik végig, vagy akár csak rövidebb időre részt vettek az idei táborban. Bár a felsorolás itt és most csupán részleges marad, ha mégis kísérletet tennénk valamikor egy ilyen lista összeállítására, abból valószínűleg hamar kitűnne, hogy a magyar irodalmi élet meglehetősen széles spektruma képviseltette magát Visegrádon az elmúlt néhány napban. A szervezők fáradtságot nem ismerő munkájának köszönhetően élő klasszikusok és pályakezdő fiatalok, műfordítók, kritikusok, filmes szakemberek találkoztak Visegrád-Mogyoróhegyen, hogy – némi természetes elfogultsággal ugyan, de – talán megalapozottan kijelenthessük: a FISZ-tábor immár a magyar irodalmi élet egyik legfontosabb, évente ismétlődő, hagyományos eseményévé nőtte ki magát. Hogy ez mennyire igaz, azt talán az alábbiakban vázolt gazdag programkínálat mellett jól jelzi az is, hogy ebben az évben meglepő gyorsasággal beteltek a helyek, e sorok írójának is csupán a várólistáról sikerült bekerülnie.

Az idei táborban összesen hét műhelyben folyt szemináriumi munka: Kukorelly Endre és Schein Gábor líra-, Péterfy Gergely és Szabó Róbert Csaba próza-, Károlyi Csaba és Szirák Péter kritika-, Nádasdy Ádám pedig műfordító műhelyt vezetett a Mogyoróhegyi Erdei Iskola festői helyszínén otthonra találó irodalmi táborban. Bár a program középpontjában alapvetően a (határokon átívelő) magyar nyelvű irodalom és művészet áll, érdemes azt is kiemelni, hogy évről évre fontos szerepet kap a világirodalmi tájékozódás: gondolok itt elsősorban az idei külföldi vendégek, Dominique Meens, Franck Fontaine, Juana Adcock és Jennifer Williams táborbéli szereplésére (francia és skót műfordító műhely), valamint a Horizontok világirodalmi sorozat estjére, amelyen ezúttal Izsó Zita, Lesi Zoltán és Csordás Gábor a kelet-közép-európai irodalomra nyíló horizontok és a sorozat gondozásában magyar nyelven is elérhetővé vált kötetek ismertetésére, velük összefüggésben pedig a „Balkán-irodalom” fogalmának körüljárására vállalkozott.

Évről évre visszaigazolódik, hogy a FISZ-tábor valóban komolyan veszi a világirodalomról szóló beszédet, amelynek szolgálatában a fenti programok mellett Nádasdy Ádám műfordító műhelye is heroikus munkát végzett.

Mindennap a reggeli után kezdődött a Bevezetés a szépirodalomba (Hogyan legyünk világhírű írók?) című proszeminárium, amelyen elsősorban azok a táborozók vettek részt, akik először érkeztek Visegrádra (és persze azok, akik sikeresen kipihenték eddigre az előző nap és este fáradalmait). A szeminárium vezetői (Décsy Eszter, kabai lóránt, Kollár Árpád, Mészáros Márton és Pál Vanda) elsősorban a publikálás, az önmenedzselés és az írószervezetek kérdéseit érintették, sokszor személyes szerkesztői tapasztalataikat, követendő és kerülendő példákat felidézve. Az oldott hangulatú, bár olykor még a reggeli kávé ellenére is álmos beszélgetés főbb pontjai egy handout formájában elraktározva adhatnak iránymutatást a későbbiekben a résztvevők számára.

„Az olvasást nem lehet megúszni” – hangzott el Szálinger Balázstól az első délután „sztársávjában”. Egy irodalmi táborban az olvasás fontossága triviálisnak tűnhet, azonban kezdő szerzőként vagy kritikusként érdemes újra és újra figyelmeztetnünk magunkat, hogy az írás flow-élménye mellett nem szabad elfeledkezni a folytonos olvasás és újraolvasás, a megelőző és a kortárs irodalomban való tájékozódás igényéről. Talán ez a gondolat köti össze leginkább a délutáni beszélgetéseket, a heti program időrendjében haladva, szerdától szombatig Szálinger Balázs, Németh Gábor, Nádas Péter és Bán Zsófia válaszoltak a moderátori kérdésekre, mindannyiszor érintve a pályakezdés, az irodalmi-filozófiai beágyazottság problémaköreit is. A beszélgetések egyik fontos erénye, hogy bár az elmúlt egy évben megjelent új köteteik kapcsán adódott volna egy-egy kötetbemutató beszélgetés lehetősége, döntően mégis inkább átfogó, de nem lineáris pályaíveket rajzoltak meg. A személyes emlékek felidézése (bár Nádas erősen problematizálta mind az emlékezés, mind a felejtés fogalmát), valamint a meghatározó olvasmányélmények mellett szinte minden beszélgetésben helyet kapott a közéleti szerepvállalás lehetősége, hol egy korai Szálinger-sorból kiindulva („Mert hivatása a vétó”), hol a nemzeti szimbólumok és mítoszok identitásformáló erejéről értekezve (Bán Zsófia: Turul és dínó).

Élő klasszikusok és pályakezdők találkozása, valamint a közéletiség mellett a tábor további hívószava az interdiszciplinaritás lehetne, ugyanis szerencsés módon az irodalom mellett a társművészetek is fontos szerephez jutottak.

Csütörtök este Sepsi László Szőcs Petrával és Visky Ábelről beszélgetett rövidfilmjeikről (Szőcs Petra: A kivégzés, Visky Ábel: Romanian Sunrise). Bár a filmvetítés vége felé a technika ördöge közbeszólt, így a Romanian Sunrise utolsó néhány percét hang nélkül kellett megtekintenünk, a filmek által felvetett, valamint az alkotók pályájának alakulásával kapcsolatban megfogalmazott kérdések így is érdekes, jóllehet félórában csak igen szűkösen kibontható diskurzusnak engedtek teret.  Részint ehhez a filmes kerekasztalhoz kapcsolódva Szabó Róbert Csaba pénteki prózaműhelyén a filmírás került szóba, Hegedüs Bálint forgatókönyvíró vendégszereplésével. Nem maradt társművészeti leágazások nélkül Szirák Péter kritikaműhelye sem: az utolsó műhelyszemináriumot az értekező prózáról szóló kritika lehetőségei mellett a színház kritikai közvetíthetősége, egy más típusú médiumba való átfordítás lehetősége szervezte. Ugyancsak speciális kihívást jelenthet egy kritikusnak a kortárs gyerekirodalom figyelemmel kísérése, közvetítési lehetőségeinek mérlegelése, amelyre a FISZ gondozásában nemrégiben megjelent Mesebeszéd című kötet struktúrájának, tematikus sokszínűségének végiggondolása adott alkalmat. A kötet egyik szerkesztője, Hansági Ágnes, és a beszélgetésbe bekapcsolódó Neszlár (Tsík) Sándor vetett fel a témával kapcsolatban kurrens kérdéseket Szirák péntek délelőtti műhelyszemináriumán. A lehetséges társművészeti kapcsolódások sora akár a zenével is folytatható. Amellett, hogy esténként – szokásos módon – a FISZ DJ-i alapozták meg a hangulatot, szombat este az időleges áramszünet ellenére is meglepően gyorsan lezajló műhelyes felolvasásokat követően (és egyben a záróbulit megalapozandó) zene és szöveg párbeszédét hallgathattuk André Ferenc és Horváth Benji tolmácsolásában.

A nagy műhelyes felolvasásból a kritikaműhelyek műfaji és terjedelmi okokból hagyományosan kimaradtak, így az irodalomkritika más módon, a tábor két kritikustusáján kapott fontos szerepet: a FISZ-könyveket bemutató beszélgetések változó dinamikával ugyan, de mindkét alkalommal izgalmas kérdéseket vázoltak fel elsőkötetes szerzők írásaival kapcsolatban. Leggyakrabban a túlírtság és a kötetre hatást gyakorló szövegek túlzott megmutatkozása merült fel kritikai észrevételként, néhány könyv esetén azonban (pl. Szerényi Szabolcs: Éhség) szinte alig hangzottak el bíráló megjegyzések. A tábor szerzői, kritikai és kötetbemutató estjeinek gazdagságából és egyéni karakteréből adódóan nem meglepő, hogy Károlyi Csaba kritikaműhelye az irodalmi beszélgetések kritikáját, lehetséges elemzési szempontjait is műsorra tűzte.

Mindezek mellett persze nincs FISZ-tábor a Szépirodalmi Figyelő főzőshow-ja vagy az esti foci nélkül, és akkor még nem is beszéltünk arról, ami legalább annyira fontos, mint a fentiek: hogy ez a tábor – számos szakmai hozadéka mellett – egy nagyszerű közösségi élmény, akár új résztvevőként, akár visszatérő táborozóként érkezik az ember. Talán ez a különleges hangulat verbalizálható a legnehezebben, mégis érdemes akár csak néhány szóban szólni arról az atmoszférától, amely az esti fröccsözést, a hajnalig tartó beszélgetéseket, a péntek és szombat esti bulit jellemezte, és amely ugyancsak hozzájárult ahhoz, hogy a FISZ-tábor idén is igazán emlékezetessé válhasson.

(FISZ-tábor, Visegrád-Mogyoróhegy, 2017. július 19–23.)

Szántai Márk

tabor 11 tabor 1 tabor 2 tabor 3 tabor 4 tabor 5 tabor 6 tabor 7 tabor 8 tabor 9 tabor 10

Fotó: Horváth Győző