A legszomorúbb „gyógymód”

ORLAI PRODUKCIÓS IRODA – FÜGE PRODUKCIÓ: LESZÁMOLÁS VELEM

Amikor a Leszámolás velem című előadás főhőse az előadás egy pontján a Marcel Janco kartonszobrait idéző családtagjai között gépiesen mantrázza, hogy meggyógyult, mert nem homoszexuális többé, egyszerre érzem azt, hogy nagyon sokat, szinte kimerítően elemezték már színházi előadásokban a témát, de még mindig nem beszélünk róla eleget vagy megfelelően. Az előadás alapja Edouard Louis Leszámolás Eddyvel című önéletrajzi regénye. Az észak franciaországi posztindusztriális munkásosztályban felnőtt író fontosnak tartja történetében lefektetni a homofóbia elnyomásból következő forrását. Az elnyomásból, melyből e mellett számos más komplexus is fakad e miatt a szociális érzékenység sem létezik alapfogalomként. Ha a történet elemeiben nem is, formájában igencsak rokon Benedict Wells Különc című regényével, illetve annak A fura című színpadi adaptációjával. Mindkét monodrámában olyan fiatal áll a középpontban, akinek útkeresését hol külső tényezők akadályozzák, hol saját maguk nem tudják, milyen eszközökkel tudnának tenni boldogulásukért. Wells protagonistájával szemben Louis Eddy nevű karakterének annyival nehezebb alaphelyzete van, hogy a gyakran inkompetens, erőszakkal telített családi közegben döbben rá szemtelenül fiatal tízes éveiben, hogy a saját neméhez vonzódik. A monodrámában Nagy Dániel Viktor – Rába Roland rendezésében – hihetetlen energiával játszotta az összes karaktert. Ennek csak annyi a hátulütője, hogy némely Eddyn kívüli szereplő sokkal izgalmasabb lett, mint maga a főhős.

A fő szálon persze Eddy egyes szám első személyben nagyon intim módon és hitelesen beszél megaláztatásainak legapróbb részleteiről, amely kétségkívül hatásos, de olykor többnek hat ez az analizálás a kelleténél. Legtöbbször koherens módon sokkol (például amikor homofób iskolatársai a köpetük elfogyasztására kényszerítik, csak azért mert elterjedt róla, hogy homoszexuális), viszont egy bizonyos ponton túl kissé önismétlővé válnak ezek a részletezések. Egyértelmű, hogy az identitásának felvállalásával járó kegyetlenségeknek ez nagyon plasztikus megjelenése, de már csak azért is felesleges néhány ilyen hangsúlyozás, mert Nagy a kevésbé súlyos pillanatokat is kellő hitelességgel és vehemenciával ábrázolja pusztán mimikájával, gesztusaival, hanghordozásaival.

Eddy kaotikus életének alapkoncepciójába viszont remekül passzol a Bánki Róza által megálmodott látványvilág. A fantasztikusan eltúlzott karton karikatúrák, akik Eddy életének hol karizmatikus, hol idegesítő szereplőit hivatottak ábrázolni egyszerre viccesek és félelmetesek, valamint alakjukkal, formájukkal remekül pozicionálják a karakterüket az Eddy által felvázolt hierarchiában, továbbá a fiú képzőművészeti törekvéseit is megfelelő szimbolizmussal képviselik.

Eddy története többek közt azt az alapvető félelmet reprezentálja, amellyel nemcsak az egyén, de általában véve az emberek is viseltetnek az általuk ismeretlen helyzetekhez. A főhős szülei például sem egymással, sem gyerekeikkel nem értenek szót, vagyis ajándék az olyan pillanat, amikor normális családként képesek funkcionálni.  Ennek azonban az az ára, hogy Eddynek fel kell adnia önmagát. A legszomorúbb gyógymódot választja, vagyis személyiségével teljesen ellentétesen kezd el viselkedni, csak azért, hogy megfeleljen, csak azért, hogy végre pozitív visszacsatolásokat is kapjon. Nemcsak a felszínes hetero életstílust próbálja irreálisan magára erőltetni, hanem az intim szexuális életét is görcsösen próbálja befolyásolni, sikertelenül persze.  Az előadást nézve, a regény ismerete nélkül úgy tetszik, hogy nem lesz fordulópont, hogy Eddy megreked a „meggyógyultam” szinten, amikor szerencsére mégiscsak történik egy sorsfordító esemény, továbbtanulhat képzőművészként. Az előadás elején is elhangzik, hogy ez a lehetőség felszabadulásának egyértelmű szimbóluma, vagyis homoszexualitásának felvállalása sem ütközik már akadályba. Ebben azonban az is szerepet játszik, hogy amíg nem érezte magát szabadnak, addig nem is lett volna értelme lázadnia, mivel nem is volt egészen tisztában szabadságának legitimitásával. Elszakadása, önállósodása ráadásul nem várt reakciókat vált ki családjából is évek múltán és ennek fontos állomása könyvének megjelenése. A papírra vetett felnövéstörténettel ugyanis  visszafordíthatatlanul, végérvényesen rögzítette az őt ért megaláztatásokat és örömteli eseményeket egyaránt az önazonosság teljes nyugalmából visszatekintve.

Tóth Emese

Fotó: Thealterphoto 2017

Orlai Produkciós Iroda – Füge Produkció (Budapest): Leszámolás velem

Edouard Louis: Leszámolás Eddyvel című regénye alapján, Dr Pataki Pál fordításának felhasználásával színpadra alkalmazta Zöldi Gergely és Rába Roland
Előadja: Nagy Dániel Viktor
Díszlet-jelmez: Bánki Róza
Dramaturg: Zöldi Gergely
Rendezőasszisztens: Kis Kádi Judit
Producer: Orlai Tibor
Rendező: Rába Roland