12.10.
| Nemzetközi koreográfusokkal érkezik Szegedre a Közép-Európa Táncszínház >>>
12.02.
| Magashegyi Underground szimfonikus koncert új műsorral >>>
11.29.
| Sass Sylvia a „Krinò” vendége >>>
11.24.
| „mérem a téli éjszakát” – József Attila gondolatvilága versben és értekező prózában (Konferencia) >>>
11.23.
| Rising Stars: ismét a fiatal tehetségeké a Müpa >>>
11.23.
| A gyerekirodalom nagykorúsítása >>>
11.23.
| Katona József Színház – Életrajz-változatok Takács Zsuzsára >>>
11.22.
| Megálló – Petrács Gábor Réteg, rétegződés című kiállításának megnyitója >>>
11.22.
| Ferenczi Gyuri és Lóci egy-egy kultikus lemezről szakért >>>
11.20.
| Mindig más… – Jenei Gyula verseskötetének bemutatója >>>
11.14.
| Más közösségek nyitottságára tanít a belvárosi galéria >>>
11.06.
| 11 óra álmodozás Ravel és Debussy zenéjének bűvöletében >>>
11.06.
| SZNSZ – Hernádi Judit és Kern András Szegeden >>>
10.30.
| Kábé23 – a Kerekes Band első majdnem két és fél évtizede már előrendelhető! >>>
09.27.
| „Emlékek helyett mobiltelefonom volt” >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>

Bende Tamás, Koman Zsombor, Nemes Z. Márió, Frank O’Hara, Sylvia Plath, Szálinger Balázs, Szeles Judit, Szunyog Ágota, Tandori Dezső versei
Balogh Dávid, Bátyi Zoltán, Hidas Judit, Milorad Pavić prózája
Tanulmányok a 100 éve lezárult I. világháborúról
Diákmelléklet: Takács Zsuzsa költészetéről
Fotók Müller Miklósról

>>>

Öt héten át 65 helyszínen közel 300 programmal várja az egyetem és Szeged közösségét a 23. Őszi Kulturális Fesztivál. A programsorozat kínálatában komoly- és könnyűzenei hangversenyeket, koncerteket, film- és könyvbemutatókat, színházi előadásokat, kiállításokat, irodalmi-közéleti beszélgetéseket is találunk. A fesztivál október 1-jén látványos fényfestéssel nyílik. A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati […]

>>>

Ha páratlant dobsz, padon alszol!
2017.07.25 - tiszatáj

MENTŐCSÓNAK EGYSÉG – STEREO AKT: CÍM NÉLKÜL – HAJLÉK-KALAND-JÁTÉK

Vasárnap délután a közel negyven fokos hőségben nehéz épkézláb dolgot művelni. Már a legkisebb aktivitás erőtlenné tesz, koncentrálni bármire is pedig szinte lehetetlen. A Mentőcsónak Egység és a Stereo Akt interaktív színházi társasjátéka viszont nem lett volna autentikus egy klimatizált és komfortos térben. A szélsőséges időjárási viszonyoknak való kiszolgáltatottság csak hozzásegített ahhoz, hogy valóban a „játék” részesévé váljak: könnyebben tudtam azonosulni azoknak a helyzetével, akik sosem húzódhatnak vissza hűtött otthonaikba, vagy térhetnek be egy jegeskávéra a szomszédos cukrászda párásítóval elviselhetővé enyhített teraszára.

A Cím nélkül… nem habkönnyű nyáresti darab, hanem kemény élmény. Az én torkom legalábbis már a második perc után összeszorult, amikor kiderült, hogy az egyik „játékvezető” korábban maga is hajléktalanként élt, igaz, az utcáról mára sikerült felküszködnie magát egy olyan lakásba, melyen tizedmagával osztozik. A társasjáték végére szinte Herkulesként tekintettem rá, és elképzelhetetlennek tűnt számomra, hogyan volt képes ebből az élethelyzetből kiverekedni magát. A csoportokra osztott közönség számára az volt a feladat, hogy fél évet éljen túl az utcán 35.000 forinttal a zsebében, s lehetőség szerint gyűjtsön össze ez idő alatt százezer forintot, mellyel szociális albérletre pályázhat. Nehezítő körülmények mindig adódtak, de a legnehezebb faktor mégis maga az idő volt: minden utcán töltött hónap nyolc évet öregít az alultáplált emberi testen. A kezdetben pozitív, lelkes hozzáállás, meg a „majd megoldjuk” hangzatos magabiztossága körülbelül tíz perc alatt csapott át olyan érzésbe, hogy mindegy, jó lesz a pad is, csak ezt az egy estét, vagy talán még a következőt húzzuk ki valahogyan. Egyszóval éljük túl az utcát, legyünk szerencsések.

 

_RRC5133

 

Mert ez igazából nem is a képességek játéka, hanem szerencsejáték. Ha szerencsénk van, akkor az utcamaffia nem töri be az orrunkat, nem fagy le és nem üszkösödik el a lábunk, nem csípnek össze a poloskák a „fapadon”, nem leszünk rühesek, férgesek, tetvesek, nem kapunk ételmérgezést, nem lincselnek meg a helyi lakópark buzgó szülői, ha nyilvános wc híján a játszótér melletti bokorban végezzük dolgunkat, nem ázunk el egy hirtelen viharban és kapunk tüdőgyulladást, mert a gyógyszer szinte megfizethetetlen, nem futunk össze néhány hónapnyi padon alvás után a volt anyósunkkal/exünkkel/gyerekünkkel, nem kell aznap 23 kilométert gyalogolni, (szállótól a Karitasz zsíroskenyérig, onnan a tüdőgondozóig, aztán a város másik felébe a Krisnások paprikáskrumplijáig, majd vissza a szállóra) hanem csak tizet, mert sikerül lógnunk a buszon, nem lukad ki a cipőnk, nem küldenek el a fertőtlenítő állomásra, nem kell leülnünk két hónapot, mert a hajléktalanságot Magyarországon 150.000 forintra büntetik, aztán meg kezdj valamit a priuszoddal, nem eszik el előlünk a karácsony táján kuka mellé helyezett, enyhén avas kocsonyamaradékot, nem kapunk idegösszeomlást és nem leszünk alkoholisták, vagy gyógyszerek rabjai, nem kérnek állandó lakcímet a telefonba, mikor állásinterjúra jelentkezünk, sikerül kiváltanunk a Fedél Nélkül terjesztői igazolványt, és eladnunk napi párat, találunk néhány tűrhető dekket a kukában, amiből még kiszedhető a dohány, nem lopják ki fejünk alól a bakancsot álmunkban, nem rúgják szét a szemüvegünket is az arcunkkal együtt, mert előbbi drága, nem lobbizza ki valami milliárdos az önkormányzatnál, hogy szálloda legyen a szociális szálló helyén, ahol hosszas várakozás után végre egy évre szobát kaptunk, nem talál meg az apánk/férjünk, aki elől elmenekültünk, nem veszik el tőlünk a gyerekünket, mert már nincs hely az anyaotthonban, nem szólnak be, nem rúgnak ki, nem köpnek le, nem jelentenek fel, nem lopnak meg, nem üldöznek el, nem vernek át. Talán mindezt megússzuk, talán valahogy megoldjuk, talán valahogy kibírjuk, vagy talán nem oldjuk meg, nem ússzuk meg, nem bírjuk ki, de legalább hamar vége lesz. Igen, ez van. Boross Martin interaktív színházi társasjátéka egy olyan játék, amiben nyerni nem lehet. Abban viszont hasonlít a többi társashoz, hogy itt is az jár legjobban, aki leghamarabb éri el az utolsó mezőt… Kemény játék. Ajánlom minden honfitársamnak, szülőnek, gyereknek egyaránt, hiszen legfőbb tanulsága mindannyiunk számára hasznos: a nagy magabiztosság, a diszkrét odanemnézés csak addig tart, míg bele nem futunk egy rossz konstrukciójú lakáshitelbe, vagy ki nem derül, hogy a házassági szerződés mégsem lett volna hülyeség, vagy akármi. Bármelyikőnk számára, bármikor elkezdődhet a valódi játék.

Váraljai Anna

 

A szervezők az alábbiakat tartják fontosnak az előítéletek megváltoztatása érdekében:

  1. Ha rossz tapasztalatod volt egy-egy hajléktalan emberrel kapcsolatban, ne gondold azt, hogy minden hajléktalan ember egyforma! Ne ítélj el mindannyiunkat egy-egy társunk szavai vagy tettei alapján!
  2. Figyelj rá, hogyan nevezed a hajléktalan embereket! Ne hívd őket csövesnek, koldusnak, büdösnek, alkoholistának, bűnözőnek, ne tegyél egyéb bántó megjegyzéseket. Szólj rá másokra is, akik nem tisztelik a hajléktalan emberek méltóságát!
  3. Ha a médiában dolgozol, figyelj arra, hogy hatalmas a sajtó felelőssége a hajléktalan emberekkel kapcsolatos előítéletek terjesztésében.

 

_RRC5089 _RRC5099 _RRC5117 _RRC5133 _RRC5159

Fotó: Thealterphoto 2017

 

Mentőcsónak Egység – STEREO Akt (Budapest): Cím nélkül – hajlék-kaland-játék

Szereplők: Balog Gyula, Kőszegi Mária, Szabó Zola
Játékvezető-szakértő: Szenográdi Réka
Szerző: Fábián Gábor és a stáb
Dramaturg: Ivanyos Ambrus
Zenei vezető: Rimóczi István
Látvány: Schnábel Zita
Játékfejlesztők: Tar Ágnes, Bass László, Csató Bálint, Gosztonyi Márton, Jakus Róbert
Konzultáns: Bass László
Produkciós asszisztens: Török Tímea, Tési Dóra
Rendező: Boross Martin

 


Címke: , , , , , ,
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PASS ANDREÁVAL
Sötét folyosón ülünk a Jurányiban, Andreának nem is olyan régen olvasópróbája volt, összekuporodunk a plakátok borította kanapén. Halkan, meghitt suttogással beszélgetünk az Eltűnő ingerekről, arról is, hogyan írunk drámát, várt és váratlan kihívásokról, és a borzasztó űrről… – DRUBINA ORSOLYA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MAGYARNÉ ANTAL NIKOLETTEL
A Magyarné Antal Nikolett tollából született Répa, retek, mogyoró című könyv az óvodások szorongásait hivatott oldani a logopédiai foglalkozásokkal kapcsolatban, feladatokkal és kedves illusztrációval segítve a mindennapos gyakorlást és fejlődést. A szakemberrel új könyve kapcsán beszélgettünk, ami az idén jelent meg a Manó Könyvek gondozásában… – MAKKAI-KOVÁCS KRISZTINA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

A SZENT ÉS A FARKAS
Hiába jutalmazták az idei Cannes-i Filmfesztiválon a Legjobb forgatókönyvnek járó díjjal, a Csodákat dirigáló Alice Rohrwacher filmje mind hagyományos narratívával bíró dramedy-ként, mind szabálytalanságokra és főképp érzéki benyomásokra összpontosító szerzői műként is felsül. Dekoncentrált darab csírájában remek ötletekkel, ám annál slendriánabb kivitelezéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

SECONDHAND (SZOVJETŰDÖK) AZ ÖRKÉNY SZÍNHÁZBAN
Újfent a múltfeldolgozás kedvelt színházi missziója jegyében indította az évadot az Örkény Színház. Bagossy László rendező és a köré gyűjtött, Kovács D. Dánielből, illetőleg a Színművészeti Egyetem hallgatóiból összeálló alkotócsapat Szvetlana Alekszejevics Nobel-díjjal jutalmazott könyvei alapján készítették el a Madách téri teátrum évadnyitó bemutatóját. A Secondhand – szovjetűdök című előadás az oroszországi posztszovjet létezés esszenciáját igyekszik színpadra vinni… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

A VIRÁG JUDIT GALÉRIA KIÁLLÍTÁSA
1904 és 1914 között az 1870-es és 1880-as években született képzőművész generáció a birodalmi Bécs és az elegáns München helyett inkább a kozmopolita Párizst választotta zarándokhelyéül. E nemzedék tagjai elsőként ismerkedtek meg a fauve-ok és a kubizmus fejleményeivel, használták fel művészetükben a francia főváros által nyújtott modern képzőművészeti újításokat. A mostani nonprofit tárlat nem a Magyar Vadak című 2006-os nagyszabású kiállítást akarja lemásolni, hanem a Nagybányai Művésztelep modernista generációjának első nagy sikereit szeretné bemutatni… – JUHÁSZ BÁLINT ÍRÁSA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

MOZART OPERÁJA A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN
Minél pezsgőbb, szellemesebb, érdekesebb előadás a Figaro házassága Szentendrén, annál nehezebb lesz beilleszteni a Szegedi (Pécsi, Miskolci stb.) Nemzeti Színházba. Minél jobban illik a produkció egy kicsi szabadtéri színpadra nyáron, annál nehezebb lesz alkalmazni egy nagy zárt színpadra ősszel-télen. Elsőre jó ötletnek tűnik, hogy ugyanazt a produkciót vigyük be kőszínházakba, takarítsuk meg a díszletek és a jelmezek költségét, no meg a próbák egy részét. Valójában művészi értelemben komoly vérveszteséget okoz… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

SZERGEJ LOZNYICA FILMJE
A Donyeci történetek egy nagyszerű ukrán rendező friss témát érintő, zavarbaejtő filmje. Szergej Loznyica a 90-es évek közepén kezdte a filmes pályafutását. A dátum talán azért tűnik most beszédesnek, mert sokat elárul Loznyica elkötelezettségéről: ekkor a harmincas évei közepén jár, több foglalkozást kipróbál, és sok országban nagyon alaposan körülnéz. Ifjúkori eszmélkedése egyébként olyan területeken folyik, amelyek azóta önálló országokká váltak: a mai Belorussziában született, Ukrajnában és Oroszországban járt iskolában… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

MIKLOSOVITS LÁSZLÓ KÉPZŐMŰVÉSZ SZEGEDI KIÁLLÍTÁSA
Miklosovits a Tiszatáj Galéria falain egyedi műveket, főként tusrajzokat sorakoztatott föl. Ezek között találunk aprólékos mívességgel megdolgozott alkotásokat, nagyvonalúan, úgymond csuklóból feldobott vonalkölteményeket és lavírozott színes tus-festményeket is. Több grafikát gobelinszerű textúrával jelenített meg az alkotó, a finom vonalszövedékek szinte textil hatásúak. De érdekes, hogy a raszteres tónusokkal, térbeli illúziókat is sikerült kelteni s szoborszerű alakzatokat „faragni”… – PACSIKA EMÍLIA ÍRÁSA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő