06.18.
| Én és a környezet >>>
06.28.
| A szegedi Metanoia Artopédia a Zsámbéki Színházi Bázison >>>
06.13.
| Törékeny papírkert a K.A.S Galériában >>>
06.26.
| Székely János Napok a Gyulai Várszínházban >>>
06.11.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál >>>
06.09.
| Magyar előadások a gyulai Shakespeare Fesztivál programjában >>>
06.08.
| Könyvhét – Szerzőink dedikálnak >>>
06.07.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget >>>
06.07.
| Koncertek, társasjáték és Lemezjátszó a II. Gárdonyi Pikniken >>>
06.07.
| Közel 600 jelentkezés jött a Táblaképfestészeti Biennáléra >>>
06.01.
| COURAGE-PAREVO nemzetközi dokumentumfilm-fesztivál >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
06.03.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Könyvhét – Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Könyvhét – Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.02.
| UNFAKE! – 18. ARC közérzeti pályázat >>>
06.01.
| Megihlette a Metropolitan Opera a Szegedi Szabadtérit >>>
04.25.
| Elhunyt Szervátiusz Tibor szobrászművész, a nemzet művésze >>>
04.23.
| Siker útján az új szegedi papucs! >>>
04.20.
| 15 éve jelent meg először a magyar National Geographic >>>
04.18.
| Folytatódik az Aranyfeszt! >>>

Szakács Réka, Várady Tibor, prózája

Bíró Tímea, Horváth Benji, Marno János, Maurits Ferenc versei

Beszélgetés Maurits Ferenccel

Balázs Attila esszéje

Petar Bojanić, Hovanec Zoltán tanulmánya

Szövegszervező vizualitás az Új Symposionban

>>>

KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ A szegedi egyetemen több ezren végeznek évente, informatikusok, jogászok, tanárok – mondhatni, hétköznapi foglalkozást űző emberek. Ám különlegesen kreatív, intenzíven alkotó emberek is végeznek egyetemünkön: képzőművészek. A grafikusoktól, a festőkön át, a síküveggel dolgozó művészig. Az ő hétköznapjaikat sokkal nehezebb lehet elképzelni, mint egy kémikusét vagy tolmácsét, hiszen az […]

>>>

„Sok-sok nemtudás találkozik egyfajta tapasztalattal”
2017.07.20 - tiszatáj

SZFE NYÁRI EGYETEM – 2017

Idén, a hatodik alkalommal megtartott tréning hatvanhat fővel vehette egy hét erejéig birtokába az Ódry színpadot, a Várkonyi termet, vagy a Padlást a Színműn. Zsivaj, zsongás, mini magán fesztivál a Vas utca 2-ben. Egy-egy szünetben kíváncsiskodni is mertem a tábor tanárainál.

Hegedűs D. Géza, Kovács Dániel és Forgács Péter irányításával a résztvevők betekintést nyerhettek a híres és hírhedt, de leginkább félt és nagyratartott Színház- és Filmművészeti Egyetem munkarendjébe. Egészen valószínűtlen és megkapó lehetőség ez a gyerekek számára. Velük töltötte idejét még Szőcs Artur, aki betekintést nyújtott a zenés mesterségbe, Faragó Zsuzsa és Laboda Kornél színházelméleti megközelítésekkel foglalkoztak, Soós Attila és Widder Kristóf pedig a mozgásszínház avatott oktatóiként tartották meg kurzusaikat.

Az egyetem utcájában lévő pizzéria teraszán ülünk, kávé és limonádé az asztalon, mikor megkérdezem gyermekkorom kedvencét, Hegedűs D. Gézát, aki egyben a Színház-és Filmművészeti Egyetem rektorhelyettese is, hogy milyen számára ez a tábor:

„Elejétől fogva jelen vagyok, és bizony minden évben az a tapasztalatunk, hogy rövid az időnk. A sűrűség természetesen felszabadít, felrobbant bizonyos határokat. Idén huszonkét fős lett a csapatom, főleg 18 év alattiak a résztvevők, ebből kifolyólag a spontán megnyilvánulások nagyon jellemzőek rájuk. Szeretik önmagukat megmutatni, és ez bizony pozitív érték. Itt sok-sok nemtudás találkozik egyfajta tapasztalattal, végig játszhatjuk együtt ezt a hetet, és a játékról jut eszembe, mindjárt fel is adok pár ötös és hatos lottót, minden gyerek mondhat egy számot, én beikszelem őket, aztán osztozkodhatunk…”

Az asztalunknál ülő Kovács Dániel rendezőt is elcsíphettem ugyanezzel a kérdéssel. Koncentrált munka folyik az övéinél, nagyon örül a csoportjának, lelkesen válaszol: „Tavaly nem tudtam csinálni. Tök nagy öröm, hogy idén viszont igen. Szeretem. Csak mindig azt érezzük, hogy ez valahogy nagyon kevés. Olyan, mint a Schnell party a sakkban. Tudod, amikor azonnal lépni kell. Nem egy megfontolt játékot hajtani, hanem lendületesen, rapid módon működni. A hét vége felé kéne még egy hét, hogy kinyílhassanak a dolgok. Minden embernél olyan szép végignézni, hogyan lesz kedve, bizalma, munkavágya. Mert ezt el is lehetne linkeskedni, de eljutottak odáig a próbafolyamatukkal, hogy éjjel úgy kell elszöknöm tőlük.”

Az egész főiskola játszóhely. A folyosón nézünk egy jelenetet közösen. Jó a közelében figyelni a színház minden mozzanatát. Készülődik a saját órájára, előtt megkérdezem Soós Attilát, hogy milyen számára ez a nyári együttlét:

„A nagy létszám ellenére is sikerült megteremteni az ensemble munkát a növendékekkel. Én ennek nagyon örülök. Nevezhetném eredménynek, de sokkal inkább valami kezdetének érzem. Hogy ilyen sokan jöttek hozzánk idén lehetővé tette azt is, hogy Nagy Dóra kollégám is részt vehessen velem ebben a munkában, és ez is külön jó. Számomra ez volt a negyedik alkalom, és mielőtt megkérdeznéd, igen, jövőre is szeretném.”

Forgács Péter rendező, aki a kezdetek óta egyfajta főszervezője is az eseménynek, több kérdésemre válaszolt egyben. Jelesül azt, hogy mit tapasztalt az elmúlt évek nyári táborai során, kiknek ajánlja, hogyan is épül fel egy ilyen hét, és hogy volt-e kedvenc pillanata idén:

„Ennek a nyári tábornak – nyári egyetemnek, ahogy mi hívjuk – így szól a felhívása: legyél te is színművészetis egy hétre – felvételi nélkül. Ez tehát a lényege. Aki a Színművészeti Egyetemmel kacérkodik, egy hétig szabadon kipróbálhatja, milyen lenne, ha hozzánk járna. Aki ezzel nem kacérkodik, de valamiért mégis kíváncsi, azt is megérintheti ez a hat nap, azt is érheti ezen az Egyetemen számára fontos, meghatározó élmény. Nagyon sűrű és szoros időbeosztást alakítunk ki, a napok épp úgy és azzal telnek, mint a színészhallgatók első két-három éve. Reggel 9-kor mozgással kezdünk, ahol bemelegítésen, erőnlétet és testtudatot fejlesztő gyakorlatokon keresztül eljutunk valamiféle fizikai színházi forma megteremtéséig. A hét során többé-kevésbé kötött koreográfiájú mozgásetűdök alakulnak ki: csoportosak, párosak, egyéniek. Bár ezek az etűdök a mozgástanárok irányítása alapján készülnek, nagy mértékben épülnek a nyári egyetemisták kreativitására, fantáziájára.

A mozgásórák célja nem valamiféle »előadás« létrehozása, becsapnánk magunkat, ha azt gondolnánk, hogy ez egy hét alatt lehetséges, de a kurzus utolsó, összefoglaló foglalkozásán bemutatott színpadi képek, fizikai akciók és mozgásjelenetek igenis nézhetők színházként. A nap elméleti órával folytatódik, ami egy irányított beszélgetés, közös gondolkodás, »kultúrlelkizés«, ha úgy tetszik, a szó legjobb értelmében. Ezeken a beszélgetéseken a színház, a drámai és színpadi történés alapkérdéseit járjuk körül, mely alapkérdések óhatatlanul belevisznek az élet nagy kérdéseibe és ezt egyáltalán nem bánjuk. Az elméleti órán megsejtünk valamit abból, hogy hogyan, miféle kérdések mentén gondolkodik a színházi ember, legyen színész, rendező, vagy drámaíró. És ahogy egyre inkább megértjük a színházi gondolkodást, úgy kezdünk újabb és újabb fénytörésben rálátni saját privát dolgainkra, életünkre.

Közös ebéd után kerül sor a nyári egyetem fő tárgyára, az egész délután zajló színészmesterség foglalkozásra. Ez szóról szóra úgy zajlik, mint az egyetemi színészmesterség órák. A hallgatók már a tábor előestéjén feladatot kapnak: különböző fajta jeleneteket kell készíteniük. Rövid megbeszélés után tehát munkához látnak és elkezdődik a jelenetcsinálás a másnapi, első mesterségórára. Szabadon, minimális megkötéssel, kedvük, fantáziájuk, képességeik szerint. Készülnek jelenetek előre megadott, rövid szövegekre, készülnek saját, improvizált szövegre, készülnek szöveg nélkül, készülnek saját, hozott zenére. A jelenetek játszódhatnak az egyetem színpadán, stúdiótereiben, a folyosón, vagy egy véletlenül megtalált sarokban, zugban. A mesterségórán megmutatott jelenetek kapcsán ez az alapelvünk: bármit lehet, ami drámailag, színházilag igaz. A bemutatott jeleneteket közösen elemezzük és számtalan személyre szabott instrukciót adunk, ami alapján ezek tovább fejleszthetőek. És a következő alkalommal várjuk az átdolgozott anyagokat és persze új próbálkozásokat is. Egyik jelenet hat a másikra, a másikra adott instrukció hat az egyikre: nemcsak az a cél, hogy egyre jobbak legyenek a jelenetek, hanem hogy saját magunk és egymás hibáin, tévedésein és telitalálatain keresztül valami alapvetőt megtapasztaljunk a színészetről. Ez a megtapasztalás pedig akarva-akaratlan oda vezet, hogy pőrén, álca nélkül szembesülünk saját magunkkal.

Idén egy negyedik »tantárgyat« is beszorítottunk a programba: a zenés gyakorlatot. Ez a fontosnak és hasznosnak látszó foglalkozás a színpadi éneklés és zenélés közösségi élményét adta a hallgatóknak és úgy érezzük a későbbiekben is helye van a nyári egyetem programjában. A nyári egyetemmel kapcsolatban az a tapasztalatom, hogy rettentően túlsűrített. A reggel 9-től hajnali 1-ig tartó, rövidke szünetekkel tagolt hat nap úgy zúdul rá a fiatalokra, hogy eleinte azt sem tudják, hol vannak, miben vesznek részt. Egy ideig megemészthetetlen az a sok hatás, ami éri őket. És rendre, valahol a harmadik, negyedik nap körül történik valami átfordulás. Valamit mintha kezdenének megérteni, a mennyiség átvált minőségbe. Nem mindig képesek ezt artikulálni, színházilag megfogalmazni, de nem is ez a fontos. Az érintettség, az élmény és a megéltség a fontos, és a végére mindig úgy érezzük, ki-ki visz magával innen egy hetekre, hónapokra elegendő, csak neki szóló tanulsággal teli csomagot. A túlsűrítettség tehát jó és azon dolgozunk, hogy a jövőben még sűrűbb, talán hosszabb nyári kurzust dolgozzunk ki. És végül az idei kedvenc pillanatom is az volt, mint eddig minden évben: egy-egy nyári egyetemista ihletett, személyes színpadi jelenléte, az a ritka pillanat, ami miatt színházat és színiiskolát csinálni érdemes.”

Drubina Orsolya

 

_MG_1782 _MG_1957 _MG_2075 _MG_2102 _MG_1751


Címke: , , , , , ,
2018.06.18 - tiszatáj

KÖNYVHETI INTERJÚ GÉCZI JÁNOSSAL
Június 7-én, csütörtökön került megrendezése Géczi János Sziget, este hét és hét tíz között című kötetének bemutatója a Dugonics téren. Az esemény után Németh Zsófia beszélgetett vele töredékességről, a rózsákhoz kötődő számmisztikáról, El Kazovszkij grafikáiról és hatásáról, valamint Kass János plasztik-fejeiről… – NÉMETH ZSÓFIA INTERJÚJA

>>>
2018.06.17 - tiszatáj

KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS KEMÉNY ISTVÁNNAL
Június 12-én az Ünnepi Könyvhét keretében Kemény István volt a Grand Café vendége. Lúdbőr című esszé- és Nílus című verseskötete kapcsán a szerzővel Klajkó Dániel beszélgetett… – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

A FA ALATT
Piagőzös, melankolikus atmoszférát vitriolos, emberi gyarlóságokat feltérképező vonalvezetésre cserélt Hafsteinn Gunnar Sigurdsson. 2011-es dramedyje, az Either Way férfibúba csepegtetett őszinte életörömöt, míg legutóbbi filmje, a tavalyi A fa alatt drasztikusabb, komor hangütésű darab. Noha fekete komédiaként hivatkoznak rá, jóval több ennél… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS TÉREY JÁNOSSAL KÁLI HOLTAK CÍMŰ REGÉNYÉRŐL
Térey János az idén POSZT-zsűritagként, 180 megtekintett előadás, illetve saját drámája, a Kazamaták szegedi bemutatója után megírta Káli holtak című színházregényét, mely egyben az első nagyprózája is. A kötet szegedi bemutatóján Lengyel Zoltánnal, a Grand Café munkatársával beszélgetett a szerző… – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

Szakács Réka, Várady Tibor, prózája

Bíró Tímea, Horváth Benji, Marno János, Maurits Ferenc versei

Beszélgetés Maurits Ferenccel

Balázs Attila esszéje

Petar Bojanić, Hovanec Zoltán tanulmánya

Szövegszervező vizualitás az Új Symposionban

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

A VAJDASÁGI zETNA ÚJ KÖTETEINEK BEMUTATÓJA
Június 10-én, vasárnap került sor a vajdasági zEtna új köteteinek bemutatójára. Ebből az alkalomból négy szerző érkezett a Grand Café mozitermébe: Balázs Attila, Fenyvesi Ottó, Lennert Móger Tímea és Szögi Csaba. A beszélgetést Beszédes István, a zEtna magazin alapító-szerkesztője vezette… SZUTORISZ SZABOLCS BENCE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.14 - tiszatáj

SZILASI LÁSZLÓ ÉS SZÍV ERNŐ KÖNYVBEMUTATÓJA
Vasárnap sem volt szünet az Ünnepi Könyvhéten. Június 10-én, késő délután Szilasi László és Darvasi László beszélgetett egymással a Dugonics téren. Utóbbi saját és írói alteregója, Szív Ernő nevében. Luther kutyái és Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba, a várt kötetek… – SZUTORISZ SZABOLCS BENCE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.12 - tiszatáj

AKI ELZÁRJA AZ ÉJSZAKÁT –
A KOLOZSVÁRI SZÍNHÁZ VENDÉGJÁTÉKA BUDAPESTEN
Az idei évben két produkció érkezett a kincses városból Budapestre, amelyek a Tompa Gábor vezette teátrum műsorpolitikájának jelenlegi tendenciáit is jól kirajzolták. Tompa ugyanis az idei évadban mindössze egyetlen rendezést jegyzett (amely végül mégsem valósult meg), miközben a többi premier külföldről meghívott rendezők munkája… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő