12.29.
| Nézőművészeti Kft. – EztRád >>>
12.22.
| Müpa – Perzsa szerelmes dalokkal repít a „Rózsák kertjébe” Alireza Ghorbani >>>
12.17.
| Eufória? – Rendszerváltás-történetek Magyarországról a Capa Központban >>>
12.14.
| Az Amadinda Ütőegyüttessel ünnepel a Pannon Filharmonikusok >>>
12.14.
| Pinceszínház – Vacsora négyesben >>>
12.13.
| Cintányéros cudar világ jön a Szegedi Nemzetiben >>>
12.13.
| Kihűlt világ – Farkas István festményei a Nemzeti Galériában >>>
12.13.
| Vigyorgós pofád! – Szépírás kurzus felolvasó est >>>
12.12.
| Győri Andrea Éva, Nemes Márton és Puklus Péter az Esterházy Art Award idei díjazottjai >>>
12.12.
| Tovarisi Tschüss – Megérkezett Berlinbe az MMA művészeinek kiállítás >>>
12.10.
| Robotok – japán mesék – gördeszkák >>>
12.12.
| Barokk freskófestészetről szóló sorozat első kötetét mutatták be Budapesten >>>
12.12.
| Ellopott Klimt-portré bukkant fel Olaszországban >>>
12.12.
| Az Alice az ágyban című Susan Sonntag-dráma bemutatására készül a kolozsvári magyar színház >>>
12.11.
| Nők helyzete a zenei életben és oktatásban >>>
12.11.
| Különleges Árpád-kori kőfaragványok kerültek elő a romániai Borosjenőn >>>
12.11.
| Díjazták a Magyarország 365 fotópályázat legjobb képeit >>>
12.10.
| Meghalt Varga Imre, a nemzet művésze >>>
12.06.
| Zsille Gábor műfordító, költő az idei Hieronymus-díj kitüntetettje >>>
12.03.
| Érkezik a Betörő az albérlőm az Újszegedi Szabadtéri Színpadra >>>
11.28.
| Pazar szereposztással érkezik Szegedre a Jézus Krisztus Szupersztár >>>
11.26.
| Álló ováció fogadta Montreux-ben Szentpáli Roland új darabját >>>

Áfra János, Bíró József, Tim Holland, Istók Anna, Nemes Z. Márió, Maud Vanhauwaert, Visky András, Vörös István versei

Jenei László, Kovács Eleonóra, Sántha József, prózája

Péter László emlékére (Apró Ferenc, Csapody Miklós, Gyuris György írásai)

66. Vásárhelyi Őszi Tárlat (Abafáy-Deák Csillag és Kölüs Lajos írásai)

>>>

INTERJÚ FRIED ISTVÁNNAL
Fried István, az SZTE BTK oktatója, az Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék professor emeritusa az augusztus 20-ai állami kitüntetések keretében Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetést vehetett át… – FRITZ GERGELY INTERJÚJA

>>>

„Sok-sok nemtudás találkozik egyfajta tapasztalattal”
2017.07.20 - tiszatáj

SZFE NYÁRI EGYETEM – 2017

Idén, a hatodik alkalommal megtartott tréning hatvanhat fővel vehette egy hét erejéig birtokába az Ódry színpadot, a Várkonyi termet, vagy a Padlást a Színműn. Zsivaj, zsongás, mini magán fesztivál a Vas utca 2-ben. Egy-egy szünetben kíváncsiskodni is mertem a tábor tanárainál.

Hegedűs D. Géza, Kovács Dániel és Forgács Péter irányításával a résztvevők betekintést nyerhettek a híres és hírhedt, de leginkább félt és nagyratartott Színház- és Filmművészeti Egyetem munkarendjébe. Egészen valószínűtlen és megkapó lehetőség ez a gyerekek számára. Velük töltötte idejét még Szőcs Artur, aki betekintést nyújtott a zenés mesterségbe, Faragó Zsuzsa és Laboda Kornél színházelméleti megközelítésekkel foglalkoztak, Soós Attila és Widder Kristóf pedig a mozgásszínház avatott oktatóiként tartották meg kurzusaikat.

Az egyetem utcájában lévő pizzéria teraszán ülünk, kávé és limonádé az asztalon, mikor megkérdezem gyermekkorom kedvencét, Hegedűs D. Gézát, aki egyben a Színház-és Filmművészeti Egyetem rektorhelyettese is, hogy milyen számára ez a tábor:

„Elejétől fogva jelen vagyok, és bizony minden évben az a tapasztalatunk, hogy rövid az időnk. A sűrűség természetesen felszabadít, felrobbant bizonyos határokat. Idén huszonkét fős lett a csapatom, főleg 18 év alattiak a résztvevők, ebből kifolyólag a spontán megnyilvánulások nagyon jellemzőek rájuk. Szeretik önmagukat megmutatni, és ez bizony pozitív érték. Itt sok-sok nemtudás találkozik egyfajta tapasztalattal, végig játszhatjuk együtt ezt a hetet, és a játékról jut eszembe, mindjárt fel is adok pár ötös és hatos lottót, minden gyerek mondhat egy számot, én beikszelem őket, aztán osztozkodhatunk…”

Az asztalunknál ülő Kovács Dániel rendezőt is elcsíphettem ugyanezzel a kérdéssel. Koncentrált munka folyik az övéinél, nagyon örül a csoportjának, lelkesen válaszol: „Tavaly nem tudtam csinálni. Tök nagy öröm, hogy idén viszont igen. Szeretem. Csak mindig azt érezzük, hogy ez valahogy nagyon kevés. Olyan, mint a Schnell party a sakkban. Tudod, amikor azonnal lépni kell. Nem egy megfontolt játékot hajtani, hanem lendületesen, rapid módon működni. A hét vége felé kéne még egy hét, hogy kinyílhassanak a dolgok. Minden embernél olyan szép végignézni, hogyan lesz kedve, bizalma, munkavágya. Mert ezt el is lehetne linkeskedni, de eljutottak odáig a próbafolyamatukkal, hogy éjjel úgy kell elszöknöm tőlük.”

Az egész főiskola játszóhely. A folyosón nézünk egy jelenetet közösen. Jó a közelében figyelni a színház minden mozzanatát. Készülődik a saját órájára, előtt megkérdezem Soós Attilát, hogy milyen számára ez a nyári együttlét:

„A nagy létszám ellenére is sikerült megteremteni az ensemble munkát a növendékekkel. Én ennek nagyon örülök. Nevezhetném eredménynek, de sokkal inkább valami kezdetének érzem. Hogy ilyen sokan jöttek hozzánk idén lehetővé tette azt is, hogy Nagy Dóra kollégám is részt vehessen velem ebben a munkában, és ez is külön jó. Számomra ez volt a negyedik alkalom, és mielőtt megkérdeznéd, igen, jövőre is szeretném.”

Forgács Péter rendező, aki a kezdetek óta egyfajta főszervezője is az eseménynek, több kérdésemre válaszolt egyben. Jelesül azt, hogy mit tapasztalt az elmúlt évek nyári táborai során, kiknek ajánlja, hogyan is épül fel egy ilyen hét, és hogy volt-e kedvenc pillanata idén:

„Ennek a nyári tábornak – nyári egyetemnek, ahogy mi hívjuk – így szól a felhívása: legyél te is színművészetis egy hétre – felvételi nélkül. Ez tehát a lényege. Aki a Színművészeti Egyetemmel kacérkodik, egy hétig szabadon kipróbálhatja, milyen lenne, ha hozzánk járna. Aki ezzel nem kacérkodik, de valamiért mégis kíváncsi, azt is megérintheti ez a hat nap, azt is érheti ezen az Egyetemen számára fontos, meghatározó élmény. Nagyon sűrű és szoros időbeosztást alakítunk ki, a napok épp úgy és azzal telnek, mint a színészhallgatók első két-három éve. Reggel 9-kor mozgással kezdünk, ahol bemelegítésen, erőnlétet és testtudatot fejlesztő gyakorlatokon keresztül eljutunk valamiféle fizikai színházi forma megteremtéséig. A hét során többé-kevésbé kötött koreográfiájú mozgásetűdök alakulnak ki: csoportosak, párosak, egyéniek. Bár ezek az etűdök a mozgástanárok irányítása alapján készülnek, nagy mértékben épülnek a nyári egyetemisták kreativitására, fantáziájára.

A mozgásórák célja nem valamiféle »előadás« létrehozása, becsapnánk magunkat, ha azt gondolnánk, hogy ez egy hét alatt lehetséges, de a kurzus utolsó, összefoglaló foglalkozásán bemutatott színpadi képek, fizikai akciók és mozgásjelenetek igenis nézhetők színházként. A nap elméleti órával folytatódik, ami egy irányított beszélgetés, közös gondolkodás, »kultúrlelkizés«, ha úgy tetszik, a szó legjobb értelmében. Ezeken a beszélgetéseken a színház, a drámai és színpadi történés alapkérdéseit járjuk körül, mely alapkérdések óhatatlanul belevisznek az élet nagy kérdéseibe és ezt egyáltalán nem bánjuk. Az elméleti órán megsejtünk valamit abból, hogy hogyan, miféle kérdések mentén gondolkodik a színházi ember, legyen színész, rendező, vagy drámaíró. És ahogy egyre inkább megértjük a színházi gondolkodást, úgy kezdünk újabb és újabb fénytörésben rálátni saját privát dolgainkra, életünkre.

Közös ebéd után kerül sor a nyári egyetem fő tárgyára, az egész délután zajló színészmesterség foglalkozásra. Ez szóról szóra úgy zajlik, mint az egyetemi színészmesterség órák. A hallgatók már a tábor előestéjén feladatot kapnak: különböző fajta jeleneteket kell készíteniük. Rövid megbeszélés után tehát munkához látnak és elkezdődik a jelenetcsinálás a másnapi, első mesterségórára. Szabadon, minimális megkötéssel, kedvük, fantáziájuk, képességeik szerint. Készülnek jelenetek előre megadott, rövid szövegekre, készülnek saját, improvizált szövegre, készülnek szöveg nélkül, készülnek saját, hozott zenére. A jelenetek játszódhatnak az egyetem színpadán, stúdiótereiben, a folyosón, vagy egy véletlenül megtalált sarokban, zugban. A mesterségórán megmutatott jelenetek kapcsán ez az alapelvünk: bármit lehet, ami drámailag, színházilag igaz. A bemutatott jeleneteket közösen elemezzük és számtalan személyre szabott instrukciót adunk, ami alapján ezek tovább fejleszthetőek. És a következő alkalommal várjuk az átdolgozott anyagokat és persze új próbálkozásokat is. Egyik jelenet hat a másikra, a másikra adott instrukció hat az egyikre: nemcsak az a cél, hogy egyre jobbak legyenek a jelenetek, hanem hogy saját magunk és egymás hibáin, tévedésein és telitalálatain keresztül valami alapvetőt megtapasztaljunk a színészetről. Ez a megtapasztalás pedig akarva-akaratlan oda vezet, hogy pőrén, álca nélkül szembesülünk saját magunkkal.

Idén egy negyedik »tantárgyat« is beszorítottunk a programba: a zenés gyakorlatot. Ez a fontosnak és hasznosnak látszó foglalkozás a színpadi éneklés és zenélés közösségi élményét adta a hallgatóknak és úgy érezzük a későbbiekben is helye van a nyári egyetem programjában. A nyári egyetemmel kapcsolatban az a tapasztalatom, hogy rettentően túlsűrített. A reggel 9-től hajnali 1-ig tartó, rövidke szünetekkel tagolt hat nap úgy zúdul rá a fiatalokra, hogy eleinte azt sem tudják, hol vannak, miben vesznek részt. Egy ideig megemészthetetlen az a sok hatás, ami éri őket. És rendre, valahol a harmadik, negyedik nap körül történik valami átfordulás. Valamit mintha kezdenének megérteni, a mennyiség átvált minőségbe. Nem mindig képesek ezt artikulálni, színházilag megfogalmazni, de nem is ez a fontos. Az érintettség, az élmény és a megéltség a fontos, és a végére mindig úgy érezzük, ki-ki visz magával innen egy hetekre, hónapokra elegendő, csak neki szóló tanulsággal teli csomagot. A túlsűrítettség tehát jó és azon dolgozunk, hogy a jövőben még sűrűbb, talán hosszabb nyári kurzust dolgozzunk ki. És végül az idei kedvenc pillanatom is az volt, mint eddig minden évben: egy-egy nyári egyetemista ihletett, személyes színpadi jelenléte, az a ritka pillanat, ami miatt színházat és színiiskolát csinálni érdemes.”

Drubina Orsolya

 

_MG_1782 _MG_1957 _MG_2075 _MG_2102 _MG_1751


Címke: , , , , , ,
2019.12.12 - tiszatáj

A brit irodalom egyik markáns, szívemhez közelálló vonulata görbe tükröt tart a kortárs társadalomnak, maró gúnnyal pellengérre állítja a jogtiprást, kifigurázza az igazságtalanságokat, csúfot űz a visszásságokból, nevetségessé teszi a képmutatást és más emberi gyarlóságokat, a kinevettetés fegyverét alkalmazza a morális rend helyreállításának érdekében. Így tettek-tesznek sokan Jonathan Swift óta. Közéjük tartozik a rendkívül termékeny és népszerű, sokak által méltó női utódnak tekintett dráma-, novella-, regény-, újság-, rádió- és tévéjáték forgatókönyv-író Fay Weldon is… – SOHÁR ANIKÓ ÍRÁSA

>>>
2019.12.12 - tiszatáj

SZÍV ERNŐ: MEGHÍVÁS A RIENZI MARISKA SZABADIDŐ KLUBBA
Az Amíg másokkal voltunk című Szilasi-regényt kedvelő Szív Ernő-olvasó finom összefüggést észlelhet, amint a Darvasi-alteregó új kötetének 58. oldalához ér. Szív a Klima Ilona című írásban az irodalomtörténeti legendárium ismert eseményét beszéli el: Juhász Gyula 1907-es öngyilkossági kísérletét, melyet a tárcanovella címszereplője a költő első verseskötetének megjelenéséről szóló hírrel hiúsított meg… – MÁRJÁNOVICS DIÁNA KRITIKÁJA

>>>
2019.12.11 - tiszatáj

HÁZASSÁGI TÖRTÉNET
Bármelyik pillanatban nyakig gázolhatna a szirupban Noah Baumbach új, Netflixnél készült családi dramedyje, és az, hogy mégis jóra fordulnak a dolgok – okozzon akármilyen meglepetést –, nem kis részben színészeinek köszönhető. A Házassági történet a legutolsó karakterét is precízen felépítő darab, mely nemcsak a ’70-es évek hollywoodi drámáihoz, hanem a New York-i Iskola realizmusához is visszakanyarodik… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.12.10 - tiszatáj

CSUTAK GABI: CSENDÉLET SÁRKÁNNYAL
A Margó-díj tíz legjobb jelöltje közé választott kötet szövegei ismerősek lehetnek a litera.hu portálról, de egybeszerkesztve is élvezhetőek sőt, motívumviláguk, összefüggéseik hangsúlyosabban érvényesülnek. Az egy csokorra való történet ugyan nem tesz ki egy kisregényt, mégis adódik, hogy az egyes szám első személyben megszólaló elbeszélők közé egyenlőségjelet tegyünk, és egyfajta önéletírásként olvassuk a csend­életnek nehezen nevezhető memoár egyes darabjait… – KOCSIS LILLA KRITIKÁJA

>>>
2019.12.10 - MTI

Meghalt életének 97. évében Varga Imre szobrászművész, a nemzet művésze – tette közzé honlapján a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) kedden. A neves művész hosszan tartó, türelemmel viselt betegség után december 9-én hunyt el otthonában. Varga Imre a nemzet művésze, több […]

>>>
2019.12.09 - tiszatáj

SZUBJEKTÍV MEGKÖZELÍTÉSEK: 
AZ ART CAMP, XXIX. MŰVÉSZETI SZIMPÓZIUM KIÁLLÍTÁSA NYOMÁN
A *jászberényi művésztelep kiállítás megnyitója utáni napokban, a leíró az alábbiakat jegyzi naplójába:
Az (ismét) elmaradt katarzis érzetével, a nyugtalanító sejtésekkel, és a (talán) feloldásra sem váró agóniával is összefolyik minden… Minden. Az agóniával, az agóniával, az agóniával – és a rejtett Agóniával… Minden […]

>>>
2019.12.09 - tiszatáj

INTERJÚ BARTHA MÁTÉVAL
Bartha Máté a Színház és Filmművészeti Egyetem Dokumentumfilm Rendező Szakán készített vizsgafilmjével elnyerte a Verzió Filmfesztivál Diák- és elsőfilmes szekciójának díját. A fotóművész és dokumentumfilmes alkotóval a Szél viszi című 36 perces szociografikus mozijáról, a vidéki Magyarországról és a fiatalokban rejlő lehetőségekről beszélgettünk… – SZÁSZ CSONGOR INTERJÚJA

>>>
2019.12.09 - tiszatáj

LÁSZLÓ MIKLÓS VÍGJÁTÉKA,
AZ ILLATSZERTÁR HATALMAS SIKER
A KISSZÍNHÁZBAN
Sztarenki Pál színészközpontú rendezésében telitalálat az Illatszertár a Szegedi Nemzeti Színház kisszínházában. László Miklós örökzöld vígjátéka olyan üdítő, mintha egy nehéz nap után frissítő fürdősóval fűszerezett meleg vízzel teli kádban zamatos portóit kortyolgatnánk… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

>>>
2019.12.07 - tiszatáj

AKIK MÁR NEM ÖREGSZENEK MEG
Nagyapjának, az I. világháborúban a brit hadseregnél szolgált William Jackson őrmesternek dedikálta dokumentumfilmjét A gyűrűk ura-trilógia rendezője: cseppet sem meglepő, hogy Peter Jackson a legszemélyesebb projektjének titulálta a művet. Az Akik már nem öregszenek meg ugyanis épp a résztvevők legintimebb benyomásait tárja fel, emberként tekint a Nagy Háború veteránjaira és ehhez nem rest kimondottan ügyes formabravúrokat segítségül hívni… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő