08.17.
| Ismét Fekete Zaj Fesztivál Mátrafüreden >>>
09.04.
| Budapesti Klasszikus Film Maraton >>>
08.17.
| Szentendrén látható először együtt hazánkban a Söndörgő és az Amsterdam Klezmer Band >>>
08.16.
| Az ötödik Malomfesztiválon minden több lesz >>>
08.10.
| MAMŰ Galéria – A véletlen >>>
08.08.
| Vass Tibor El, Kondor, pláza című önálló kiállítása – Nyílt, ti, tok című csoportos kiállítás >>>
08.07.
| Magyar műemlékek restaurálási folyamatait mutatja be a Teleki László Alapítvány legújabb kiállítása >>>
08.03.
| Hazánk legmenőbb független társulatai a szegedi THEALTER vendégei >>>
08.03.
| Legéndy Jácint performansza a ZegZugban DJ ANDONE estjén >>>
08.02.
| Változó terek – A Duna menti térség történeti térképeken 1650-1800 >>>
07.30.
| Erdélyi hét a Gyulai Várszínházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>
06.20.
| Megjelent a Black Nail Cabaret új videoklipje >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
06.03.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>

Kortárs makedón költők
Krusovszky Dénes, Malárburk József, Tolnai Ottó, Alice Walker prózája
Janáky Marianna drámája
Baka István levelezéséből
Holokauszt – Csend – Beszéd – Emlékezet – Üzenet (Goldmann Márta, Jablonczay Tímea, Kelemen Zoltán, Máté-Tóth András, Szőke Dávid Sándor, Turai Gabriella, Wéber Péter)
Nátyi Róbert Endre Béla kiállításáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

„Sok-sok nemtudás találkozik egyfajta tapasztalattal”
2017.07.20 - tiszatáj

SZFE NYÁRI EGYETEM – 2017

Idén, a hatodik alkalommal megtartott tréning hatvanhat fővel vehette egy hét erejéig birtokába az Ódry színpadot, a Várkonyi termet, vagy a Padlást a Színműn. Zsivaj, zsongás, mini magán fesztivál a Vas utca 2-ben. Egy-egy szünetben kíváncsiskodni is mertem a tábor tanárainál.

Hegedűs D. Géza, Kovács Dániel és Forgács Péter irányításával a résztvevők betekintést nyerhettek a híres és hírhedt, de leginkább félt és nagyratartott Színház- és Filmművészeti Egyetem munkarendjébe. Egészen valószínűtlen és megkapó lehetőség ez a gyerekek számára. Velük töltötte idejét még Szőcs Artur, aki betekintést nyújtott a zenés mesterségbe, Faragó Zsuzsa és Laboda Kornél színházelméleti megközelítésekkel foglalkoztak, Soós Attila és Widder Kristóf pedig a mozgásszínház avatott oktatóiként tartották meg kurzusaikat.

Az egyetem utcájában lévő pizzéria teraszán ülünk, kávé és limonádé az asztalon, mikor megkérdezem gyermekkorom kedvencét, Hegedűs D. Gézát, aki egyben a Színház-és Filmművészeti Egyetem rektorhelyettese is, hogy milyen számára ez a tábor:

„Elejétől fogva jelen vagyok, és bizony minden évben az a tapasztalatunk, hogy rövid az időnk. A sűrűség természetesen felszabadít, felrobbant bizonyos határokat. Idén huszonkét fős lett a csapatom, főleg 18 év alattiak a résztvevők, ebből kifolyólag a spontán megnyilvánulások nagyon jellemzőek rájuk. Szeretik önmagukat megmutatni, és ez bizony pozitív érték. Itt sok-sok nemtudás találkozik egyfajta tapasztalattal, végig játszhatjuk együtt ezt a hetet, és a játékról jut eszembe, mindjárt fel is adok pár ötös és hatos lottót, minden gyerek mondhat egy számot, én beikszelem őket, aztán osztozkodhatunk…”

Az asztalunknál ülő Kovács Dániel rendezőt is elcsíphettem ugyanezzel a kérdéssel. Koncentrált munka folyik az övéinél, nagyon örül a csoportjának, lelkesen válaszol: „Tavaly nem tudtam csinálni. Tök nagy öröm, hogy idén viszont igen. Szeretem. Csak mindig azt érezzük, hogy ez valahogy nagyon kevés. Olyan, mint a Schnell party a sakkban. Tudod, amikor azonnal lépni kell. Nem egy megfontolt játékot hajtani, hanem lendületesen, rapid módon működni. A hét vége felé kéne még egy hét, hogy kinyílhassanak a dolgok. Minden embernél olyan szép végignézni, hogyan lesz kedve, bizalma, munkavágya. Mert ezt el is lehetne linkeskedni, de eljutottak odáig a próbafolyamatukkal, hogy éjjel úgy kell elszöknöm tőlük.”

Az egész főiskola játszóhely. A folyosón nézünk egy jelenetet közösen. Jó a közelében figyelni a színház minden mozzanatát. Készülődik a saját órájára, előtt megkérdezem Soós Attilát, hogy milyen számára ez a nyári együttlét:

„A nagy létszám ellenére is sikerült megteremteni az ensemble munkát a növendékekkel. Én ennek nagyon örülök. Nevezhetném eredménynek, de sokkal inkább valami kezdetének érzem. Hogy ilyen sokan jöttek hozzánk idén lehetővé tette azt is, hogy Nagy Dóra kollégám is részt vehessen velem ebben a munkában, és ez is külön jó. Számomra ez volt a negyedik alkalom, és mielőtt megkérdeznéd, igen, jövőre is szeretném.”

Forgács Péter rendező, aki a kezdetek óta egyfajta főszervezője is az eseménynek, több kérdésemre válaszolt egyben. Jelesül azt, hogy mit tapasztalt az elmúlt évek nyári táborai során, kiknek ajánlja, hogyan is épül fel egy ilyen hét, és hogy volt-e kedvenc pillanata idén:

„Ennek a nyári tábornak – nyári egyetemnek, ahogy mi hívjuk – így szól a felhívása: legyél te is színművészetis egy hétre – felvételi nélkül. Ez tehát a lényege. Aki a Színművészeti Egyetemmel kacérkodik, egy hétig szabadon kipróbálhatja, milyen lenne, ha hozzánk járna. Aki ezzel nem kacérkodik, de valamiért mégis kíváncsi, azt is megérintheti ez a hat nap, azt is érheti ezen az Egyetemen számára fontos, meghatározó élmény. Nagyon sűrű és szoros időbeosztást alakítunk ki, a napok épp úgy és azzal telnek, mint a színészhallgatók első két-három éve. Reggel 9-kor mozgással kezdünk, ahol bemelegítésen, erőnlétet és testtudatot fejlesztő gyakorlatokon keresztül eljutunk valamiféle fizikai színházi forma megteremtéséig. A hét során többé-kevésbé kötött koreográfiájú mozgásetűdök alakulnak ki: csoportosak, párosak, egyéniek. Bár ezek az etűdök a mozgástanárok irányítása alapján készülnek, nagy mértékben épülnek a nyári egyetemisták kreativitására, fantáziájára.

A mozgásórák célja nem valamiféle »előadás« létrehozása, becsapnánk magunkat, ha azt gondolnánk, hogy ez egy hét alatt lehetséges, de a kurzus utolsó, összefoglaló foglalkozásán bemutatott színpadi képek, fizikai akciók és mozgásjelenetek igenis nézhetők színházként. A nap elméleti órával folytatódik, ami egy irányított beszélgetés, közös gondolkodás, »kultúrlelkizés«, ha úgy tetszik, a szó legjobb értelmében. Ezeken a beszélgetéseken a színház, a drámai és színpadi történés alapkérdéseit járjuk körül, mely alapkérdések óhatatlanul belevisznek az élet nagy kérdéseibe és ezt egyáltalán nem bánjuk. Az elméleti órán megsejtünk valamit abból, hogy hogyan, miféle kérdések mentén gondolkodik a színházi ember, legyen színész, rendező, vagy drámaíró. És ahogy egyre inkább megértjük a színházi gondolkodást, úgy kezdünk újabb és újabb fénytörésben rálátni saját privát dolgainkra, életünkre.

Közös ebéd után kerül sor a nyári egyetem fő tárgyára, az egész délután zajló színészmesterség foglalkozásra. Ez szóról szóra úgy zajlik, mint az egyetemi színészmesterség órák. A hallgatók már a tábor előestéjén feladatot kapnak: különböző fajta jeleneteket kell készíteniük. Rövid megbeszélés után tehát munkához látnak és elkezdődik a jelenetcsinálás a másnapi, első mesterségórára. Szabadon, minimális megkötéssel, kedvük, fantáziájuk, képességeik szerint. Készülnek jelenetek előre megadott, rövid szövegekre, készülnek saját, improvizált szövegre, készülnek szöveg nélkül, készülnek saját, hozott zenére. A jelenetek játszódhatnak az egyetem színpadán, stúdiótereiben, a folyosón, vagy egy véletlenül megtalált sarokban, zugban. A mesterségórán megmutatott jelenetek kapcsán ez az alapelvünk: bármit lehet, ami drámailag, színházilag igaz. A bemutatott jeleneteket közösen elemezzük és számtalan személyre szabott instrukciót adunk, ami alapján ezek tovább fejleszthetőek. És a következő alkalommal várjuk az átdolgozott anyagokat és persze új próbálkozásokat is. Egyik jelenet hat a másikra, a másikra adott instrukció hat az egyikre: nemcsak az a cél, hogy egyre jobbak legyenek a jelenetek, hanem hogy saját magunk és egymás hibáin, tévedésein és telitalálatain keresztül valami alapvetőt megtapasztaljunk a színészetről. Ez a megtapasztalás pedig akarva-akaratlan oda vezet, hogy pőrén, álca nélkül szembesülünk saját magunkkal.

Idén egy negyedik »tantárgyat« is beszorítottunk a programba: a zenés gyakorlatot. Ez a fontosnak és hasznosnak látszó foglalkozás a színpadi éneklés és zenélés közösségi élményét adta a hallgatóknak és úgy érezzük a későbbiekben is helye van a nyári egyetem programjában. A nyári egyetemmel kapcsolatban az a tapasztalatom, hogy rettentően túlsűrített. A reggel 9-től hajnali 1-ig tartó, rövidke szünetekkel tagolt hat nap úgy zúdul rá a fiatalokra, hogy eleinte azt sem tudják, hol vannak, miben vesznek részt. Egy ideig megemészthetetlen az a sok hatás, ami éri őket. És rendre, valahol a harmadik, negyedik nap körül történik valami átfordulás. Valamit mintha kezdenének megérteni, a mennyiség átvált minőségbe. Nem mindig képesek ezt artikulálni, színházilag megfogalmazni, de nem is ez a fontos. Az érintettség, az élmény és a megéltség a fontos, és a végére mindig úgy érezzük, ki-ki visz magával innen egy hetekre, hónapokra elegendő, csak neki szóló tanulsággal teli csomagot. A túlsűrítettség tehát jó és azon dolgozunk, hogy a jövőben még sűrűbb, talán hosszabb nyári kurzust dolgozzunk ki. És végül az idei kedvenc pillanatom is az volt, mint eddig minden évben: egy-egy nyári egyetemista ihletett, személyes színpadi jelenléte, az a ritka pillanat, ami miatt színházat és színiiskolát csinálni érdemes.”

Drubina Orsolya

 

_MG_1782 _MG_1957 _MG_2075 _MG_2102 _MG_1751


Címke: , , , , , ,
2018.08.19 - tiszatáj

AZ UTOLSÓ KÉT NAP A THEALTEREN
A Thealter utolsó két napja igazi színházi ínyencségeket tartogatott a fesztivál résztvevői számára. Pénteken egy minden elemében egyedi és sajátos táncnyelvi produkciót, a sepsiszentgyörgyi M Stúdió Lift – boys will be boys című koreográfiáját tekinthette meg a nagyérdemű. Fehér Ferenc rendezésében három színész, Deák Zoltán, Szekrényes László és Veres Nagy Attila szerepelnek egy liftkabin alapterületének megfeleltethető aprócska térben. Az előadás kizárólag mozgásra épül, verbalitás nincs… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.08.18 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ A MALOMFESZTIVÁLRÓL
Sátor, napfelkelte, kakasszó, nehézkés ébredés. Következzen a Malomfesztivál második – esős – napjáról szóló beszámoló, ahogyan azt “elsőmalmozó” tudósítónk látta. – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA 

>>>
2018.08.17 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ A MALOMFESZTIVÁLRÓL
Ötödik alkalommal nyitotta meg képzeletbeli kapuját a szerbiai falu, Orom és a határában elterülő Malomfesztivál. Az első nap eseményeibe „elsőmalmozó” tudósítónk szemén keresztül tekinthetnek be. – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.08.16 - tiszatáj

BRECHT ÉS SHAKESPEARE A THEALTER HATODIK ÉS HETEDIK NAPJÁN
A Thealteren bemutatott előadások közül kettő is több ízben bizonyította, hogy az alkotók életkora és a színházi hierarchiában elfoglalt státuszuk egyáltalán nincs egyenes arányban előadásaik esztétikai minőségével. Azaz sosem jelenthet kiindulási alapot, hogy egy adott előadás alkotója évtizedek óta a pályán van, avagy éppen a színművészeti végzős hallgatója… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.08.16 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ZUZANA KIZÁKOVÁVAL
Ahhoz, hogy egy fesztiválon minden flottul menjen, a folyamatokat a legapróbb részletekig meg kell tervezni. A Malomfesztiválon viszont nem csak színpadot, de közösséget is építenek. A fesztivál szellemiségéről  Zuzana Kizákovával, produkciós menedzserrel beszélgettünk… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2018.08.14 - tiszatáj

A THEALTER ÖTÖDIK NAPJA
Három megtekintésre érdemes előadás szerepelt egymás után a programban. Elsőként délután hatkor a k2 társulatának A Cenci-ház című előadása volt látható a régi zsinagógában, ezt követte Kokan Mladenović Felhő a nadrágban című rendezése a Kisszínházban, hogy aztán a kitartó közönség újra a Hajnóczy utcában találja magát a színművészetisek Az éjszaka a nappal anyja című produkcióján… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.08.13 - tiszatáj

SOLTIS LAJOS SZÍNHÁZ
A celldömölki társulat olyan üdén robbant be a Thealter Fesztiválba, mint pár éve a K2 Színház. Biztos nem véletlen, hogy egymásra találtak, közös produkciójukat látva a napnál világosabb, hogy értik egymást… – IBOS ÉVA KRITIKÁJA

>>>
2018.08.10 - tiszatáj

IMPULZUSMORZSÁK A THEALTER ELSŐ NÉGY NAPJÁRÓL
Elkezdődött, s a vége felé közelít a tíznapos a 28. Thealter Szegeden. Amelynek erejét és népszerűségét jól mutatja, hogy a finoman szólva sem nézőcsalogató kánikula ellenére mind az esténként szaunává avanzsáló régi zsinagóga, mind a kellemesen befülledő Horváth Mihály utcai Kisszínház is megtelik a szegedi, vagy a fesztivál miatt Szegedre érkezett publikummal… – FRITZ GERGELY BESZÁMOLÓJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő