Tiszatájonline | 2017. július 23.

Petőcz András versei

Szeretem a reggelt.
Lenéz csak lomhán a magasból:
a költő, tán nassol,
eképpen készülődik, csendben,
mormol keresetlen
szavakat önnönmagának így,
hogy költészetnek higyj
mindenféle hétköznapi tettet…
[…]

Reg és est

 

Arany Jánosnak

 

Szeretem a reggelt.

Lenéz csak lomhán a magasból:

a költő, tán nassol,

eképpen készülődik, csendben,

mormol keresetlen

szavakat önnönmagának így,

hogy költészetnek higyj

mindenféle hétköznapi tettet…

Ah, az est!

Tiltakozik elme, test,

legfeljebb, ha az alkohol,

melytől minden szerved meglakol,

hogy a halántékodon dobol,

és egyre kérdi, egyre kérdi,

mit hagytál ma örökül a holnaputánra?,

lehetsz-e büszke a tegnapra már ma?

 

 

Ágnes asszony könyörgése

 

Arany János ismeretlen verse

 

Szöghajamat megsimítom,

igazítom már a kendőm,

lépdelek a fagyott úton,

a nagytemplomi kerengőn.

Segíts meg, Uram, Istenem.

Mondják azt, hogy gyilkos vagyok,

suttogják a gonosz népek,

a lepedőm tisztán ragyog,

így aztán kegyelmet kérek.

Segíts meg, Uram, Istenem.

Ne beszéljen rólam senki,

az Ég úgy is megítél majd,

engedjetek tiszta lenni,

aki előtt mind fejet hajt.

Segíts meg, Uram, Istenem.

Mosom leplem majd’ naponta,

nem lát azon senki foltot,

hogy ott bárki vére volna?,

kiabálják vén koboldok?

Segíts meg, Uram, Istenem.

Fagyott úton leborulok,

a nagytemplom fölém hajlik,

szöghajamról az a kendő,

véres-vörös földre hullik.

Segíts meg, Uram, Istenem.

Szöghajamat megsimítom,

felemelem a keszkendőm,

s felállok a fagyott úton,

a nagytemplomi kerengőn.

Segíts meg, Uram, Istenem.

(Megjelent a Tiszatáj 2017/3. számában)