08.17.
| Ismét Fekete Zaj Fesztivál Mátrafüreden >>>
09.04.
| Budapesti Klasszikus Film Maraton >>>
08.17.
| Szentendrén látható először együtt hazánkban a Söndörgő és az Amsterdam Klezmer Band >>>
08.16.
| Az ötödik Malomfesztiválon minden több lesz >>>
08.10.
| MAMŰ Galéria – A véletlen >>>
08.08.
| Vass Tibor El, Kondor, pláza című önálló kiállítása – Nyílt, ti, tok című csoportos kiállítás >>>
08.07.
| Magyar műemlékek restaurálási folyamatait mutatja be a Teleki László Alapítvány legújabb kiállítása >>>
08.03.
| Hazánk legmenőbb független társulatai a szegedi THEALTER vendégei >>>
08.03.
| Legéndy Jácint performansza a ZegZugban DJ ANDONE estjén >>>
08.02.
| Változó terek – A Duna menti térség történeti térképeken 1650-1800 >>>
07.30.
| Erdélyi hét a Gyulai Várszínházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>
06.20.
| Megjelent a Black Nail Cabaret új videoklipje >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
06.03.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>

Kortárs makedón költők
Krusovszky Dénes, Malárburk József, Tolnai Ottó, Alice Walker prózája
Janáky Marianna drámája
Baka István levelezéséből
Holokauszt – Csend – Beszéd – Emlékezet – Üzenet (Goldmann Márta, Jablonczay Tímea, Kelemen Zoltán, Máté-Tóth András, Szőke Dávid Sándor, Turai Gabriella, Wéber Péter)
Nátyi Róbert Endre Béla kiállításáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

Szörényi László: Tisza, táj
2017.07.12 - tiszatáj

 

1947 márciusában indult útjára a Tiszatáj folyóirat. Története, e küzdelmekkel és eredményekkel teli 70 év nemcsak a mindenkori szerkesztőség históriája, de főképpen a lapot írással, gondolattal és élettel megtöltő szerzők, barátok és kollégák története. Közülük kértünk meg néhányat, hogy az ünnep alkalmából válasszák ki az elmúlt évtizedek Tiszatájban megjelent anyagai közül a számukra legkedvesebbet, melyet köszöntő soraik kíséretében ez alkalomból újra közreadunk. A 70 éves Ti­sza­tájat köszöntő ünnepi sorokat, valamint a lap archívumából kiválasztott régi-új szövegeket következő számainkban mutatjuk be.

 

Azt, hogy van Tiszatáj, és hogy van Tisza-táj, azt máskor és más időben tudtam meg. Hogy van Tisza-táj, azt a családi elbeszélésekből, mert ükanyám egyszer beszorult egy malomba, de mint harcias asszony, télen mindig hordott magával rövid puskát, szétlőtte a farkascsordát, amely meg akarta őt akadályozni továbbhaladásában. Tömörkény írt is a vitéz fiatalasszonyról. Személyesen a Tisza-tájon akkor jártam, mikor meghalt a feledhetetlen Catullus-kutató és Zsilka Jánosnak, hajdani kedves tanáromnak barátja, Horváth István Károly, őt gyászoltuk a Szegedre látogató klasszika-filológus kollégákkal. Be is rúgtunk bánatunkban. Ez semmi feltűnést nem keltett abban a Tisza-parti kocsmában, ahol egyébként is mindenki részegebb volt, mint mi. A Tiszatáj című folyóiratot később kezdtem olvasni, noha Péter Lászlóval, akit nagyon szeretek és akit Isten éltessen ezúttal is jó egészségben, már ismerős voltam, hiszen 1973 óta folyamatosan tanítok Szegeden. De a lap maga valamilyen kiszámíthatatlan oknál fogva akkor került a kezembe, amikor nagy unalmamban a Széchényi Könyvtárban néztem, hogy az ’56-os forradalom után mit írtak a vidéki lapok. A Tiszatájat akkor éppen Szabolcsi Gábor szerkesztette, aki egyik cikkében javasolta, hogy a Sztálin-híd (leánykori nevén Árpád híd) nyugati végén úgyis Óbuda található, amely reakciós elnevezés, úgyhogy érdemes volna talán most Leninvárosnak átnevezni. Ez annyira megtetszett nekem, úgyis mint óbudai lakosnak, hogy attól kezdve mindig kerestem a lapot.

De úgy látszik, mások is olvasták, mert szegény Ilia tanár úr főszerkesztése alatt a lapot egyszerre csak elkobozták, a főszerkesztőt leváltották, és attól kezdve is egyfolytában, hogy úgy mondjam, görbe szemmel néztek rá. Ilia tanár úr egyszer azt mondta nekem, hogy „Laci, hányszor beszélgettünk itt ebben a szobában; te se tudod, én se. Már azt se nagyon, hogy miről. De sebaj: mindent fölvettek magnóra!” Vörös Laci pedig, szegény, néha a vonaton, néha Szegeden mesélt ezt-azt: a legszebbeket szerencsére meg is írta, ezek a főszerkesztői értekezletek voltak, ahol az észt osztották a szerencsétlen magyar értelmiségieknek (akkor ez még megbélyegzés volt, ma már foglalkozás, mint egy e heti meghívóból megtudhattam). A lényeg az, hogy a Tiszatáj kedves olvasmányaim közé tartozott és tartozik mind a mai napig. Többek között ez talán azért is van, mert magába tudta szívni annak a területnek a hagyományát is, amelyet nyelvészetileg, egyháztörténetileg vagy folklorisztikailag szegedi nagytájnak szoktak nevezni, azaz a magyar délvidék kultúráját, ahonnan az én családom is származik, és amelyet ma országhatárok választanak el tőlünk. És mivel az Istennek van haragja, és ez időnként megnyilvánul, mint Arany Jánostól is tudhatjuk, ezért lassan elnéptelenedünk, majd kihalunk – vesd össze a Toldi szerelmét, a III. ének 9. versszakának első négy sorát:

„Aztán neki indul Tisza-menti síknak,
Falu rajta sűrü, mint égen a csillag,
Magyaros a neve, magyar aki lakja:
Nem irtotta még ki az Isten haragja.”

Nagyon szeretem Veress Miklóst, az akkor még általa szerkesztett Mozgó Világba írtam is, ezért a legnagyobb örömmel olvastam a Tiszatáj 1995. szeptemberi számában Arany-obulus című versét [www.lib.jgytf.u-szeged.hu/folyoiratok/tiszataj/95-09/veress.pdf]. (Akkor tértem haza olaszországi négyéves kiküldetésemből, és kezdtem el újra boldogan tanítani Szegeden. Az egyetem visszafogadott, igaz, hogy fizetést fél évig nem kaptam, mert az akkori Külügyminisztérium akkori személyzeti főosztályvezetője tréfás kedvében úgy tájékoztatta a szegedi egyetemet, hogy én már nem térek oda soha vissza. Szerencsére Fried tanár úr gyanakvó természete miatt nem hitt nekik, de a pénzt csak később tudta, utólag, kihajtani. Hazajövetelemnek úgy tűnik, hogy örültek a népek is, a kollégák és tanítványok, sőt még Esterházy Péter is, aki akkor azt írta a Szegedi Egyetem című világlapba, hogy ő is örül hazatértemnek.)

Veress Miki verse már csak azért is tetszett, mert Baka Istvánnak ajánlotta, azaz ahogyan ő írta a vers élére illesztett ajánlásban: bakapistának. Szegény Pista, akivel halála előtt körülbelül két héttel beszéltem utoljára, abban a hónapban halt meg, vagyis szeptember 20-án. Az egész verset ide kellene idéznem, de semmi szükség rá, mert gondolom, hogy a kedves jelenlegi szerkesztők nyilván úgyis ide fogják szerkeszteni. De azért egy félelmetes szakaszt mégiscsak ideiktatnék:

„Vén trotylinak egy úr is idepök
ha ellebeg a bankári kabátban –
ülök hársak pacsuli-illatában
míg jövőmből is kiszellőzködök –

bocsánat: szellőzködöm – az ik-ek
tán fontosabbak mint a koporsóság:
ország mely porrá őrülné a sorsát
hogy urnálkodhasson a semminek”

De ez még nem elég, mert egy számmal korábban, az augusztusiban olvashatunk egy az évben májusban írott verset, Határ Győzőtől [www.lib.jgytf.u-szeged.hu/folyoiratok/tiszataj/95-08/hatar.pdf]. Mit tesz Isten, Győző bácsi (bocsánat, ő nevezi magát így) nem elégszik meg azzal, hogy Aranyt idézze az olvasó szeme elé, hanem Aranyt is ráadásul egy olyan mérges növény kapcsán, amelynek volt egy reform­kori megújított neve is, amellyel viszont Arany játszott el, vérfagyasztó humorral, de olyannal, amely Petőfinek is tetszett volna, mert hiszen nem vetette meg sosem az abszurd felé kacsintó szarkazmust. Lássuk előbb Aranyt, és aztán Határ Győzőt!

„Ah, de mindez kaviár ma.
Mindenütt e próza lárma;
Nektár helyen csalmatok!
Nem ügyeltek lábra s tagra:
Ami rímel szarvas -…
Az legyen jutalmatok!”

(Báró Kemény Zsigmondhoz, 1865)

Határ pedig így kommentálja, leírva a régi népi és a ma újra használt nevét is a derék növénynek, amelyből egyébként Arany szerint azt a mérget is készítették, amelyet az idősb Hamlet fülébe öntöttek:

„ki a Nemzet Kalapácsa?
maga szerencse-kovácsa!
ki a Helység Csalogánya?
vigye kőpart üsse kánya!
frissen szedett főtt csalmatok
nincsen hozzá bizalmatok?
hát e gyöngyöző? beléndek
(hogy a süly essen belétek?)
bölcs itóka – Őt idézi –
bájitalnak szókratészi

         G a r a b o n c i á r i u s á r a
Gyomaendrőd ma nagyot igyon
ihol én ihol a Gyomai Gyom
ihol én ihol a Gyomai Gyom”

(A Gyomai Gyom)

Határ Győzőt egyszer láttam csak, sajnos, a Kossuth Klubban, óriás tömeg szorongott az emeleten, ünnep volt: hiszen először jött haza emigrációja óta. Csak később tudtam meg, hogy rabként Miskolcon dolgoztatták, az akkor épülő Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem alapjait rakta le, ez még külön tetszett nekem, mert apám ugyanakkor nem túl messze, Sajóbábonyban rakta le a szocializmus alapjait mint rab, igaz, hogy az nem egyetem volt, csak egy szovjet rakétakilövő.

 

(Megjelent a Tiszatáj 2017/3. számában)


Címke: , , ,
2018.08.19 - tiszatáj

AZ UTOLSÓ KÉT NAP A THEALTEREN
A Thealter utolsó két napja igazi színházi ínyencségeket tartogatott a fesztivál résztvevői számára. Pénteken egy minden elemében egyedi és sajátos táncnyelvi produkciót, a sepsiszentgyörgyi M Stúdió Lift – boys will be boys című koreográfiáját tekinthette meg a nagyérdemű. Fehér Ferenc rendezésében három színész, Deák Zoltán, Szekrényes László és Veres Nagy Attila szerepelnek egy liftkabin alapterületének megfeleltethető aprócska térben. Az előadás kizárólag mozgásra épül, verbalitás nincs… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.08.18 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ A MALOMFESZTIVÁLRÓL
Sátor, napfelkelte, kakasszó, nehézkés ébredés. Következzen a Malomfesztivál második – esős – napjáról szóló beszámoló, ahogyan azt “elsőmalmozó” tudósítónk látta. – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA 

>>>
2018.08.17 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ A MALOMFESZTIVÁLRÓL
Ötödik alkalommal nyitotta meg képzeletbeli kapuját a szerbiai falu, Orom és a határában elterülő Malomfesztivál. Az első nap eseményeibe „elsőmalmozó” tudósítónk szemén keresztül tekinthetnek be. – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.08.16 - tiszatáj

BRECHT ÉS SHAKESPEARE A THEALTER HATODIK ÉS HETEDIK NAPJÁN
A Thealteren bemutatott előadások közül kettő is több ízben bizonyította, hogy az alkotók életkora és a színházi hierarchiában elfoglalt státuszuk egyáltalán nincs egyenes arányban előadásaik esztétikai minőségével. Azaz sosem jelenthet kiindulási alapot, hogy egy adott előadás alkotója évtizedek óta a pályán van, avagy éppen a színművészeti végzős hallgatója… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.08.16 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ZUZANA KIZÁKOVÁVAL
Ahhoz, hogy egy fesztiválon minden flottul menjen, a folyamatokat a legapróbb részletekig meg kell tervezni. A Malomfesztiválon viszont nem csak színpadot, de közösséget is építenek. A fesztivál szellemiségéről  Zuzana Kizákovával, produkciós menedzserrel beszélgettünk… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2018.08.14 - tiszatáj

A THEALTER ÖTÖDIK NAPJA
Három megtekintésre érdemes előadás szerepelt egymás után a programban. Elsőként délután hatkor a k2 társulatának A Cenci-ház című előadása volt látható a régi zsinagógában, ezt követte Kokan Mladenović Felhő a nadrágban című rendezése a Kisszínházban, hogy aztán a kitartó közönség újra a Hajnóczy utcában találja magát a színművészetisek Az éjszaka a nappal anyja című produkcióján… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.08.13 - tiszatáj

SOLTIS LAJOS SZÍNHÁZ
A celldömölki társulat olyan üdén robbant be a Thealter Fesztiválba, mint pár éve a K2 Színház. Biztos nem véletlen, hogy egymásra találtak, közös produkciójukat látva a napnál világosabb, hogy értik egymást… – IBOS ÉVA KRITIKÁJA

>>>
2018.08.10 - tiszatáj

IMPULZUSMORZSÁK A THEALTER ELSŐ NÉGY NAPJÁRÓL
Elkezdődött, s a vége felé közelít a tíznapos a 28. Thealter Szegeden. Amelynek erejét és népszerűségét jól mutatja, hogy a finoman szólva sem nézőcsalogató kánikula ellenére mind az esténként szaunává avanzsáló régi zsinagóga, mind a kellemesen befülledő Horváth Mihály utcai Kisszínház is megtelik a szegedi, vagy a fesztivál miatt Szegedre érkezett publikummal… – FRITZ GERGELY BESZÁMOLÓJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő