01.31.
| Asztali beszélgetések… – vendég: Korniss Péter >>>
01.21.
| Pintér Bélával és Gálvölgyi Jánossal indítja az új évet a MASZK >>>
01.11.
| Barboncás Társulat – wonder full avagy NÓRA Csodaországban >>>
01.08.
| Bethlen Téri Színház – Az utolsó tűzijáték >>>
01.04.
| Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál >>>
01.04.
| MAMŰ – Invitation Kettős rendszer / Double system >>>
01.02.
| Pannon Filharmonikusok – Exkluzív hagyomány >>>
12.27.
| Belső Horizont a Négyszoba Galériában >>>
12.19.
| Szabadkai Városi Könyvtár – Sándor Zoltán: A gonosz átváltozása >>>
12.18.
| Jazz Kocsma – Hartay Csaba Rajongók voltunk című prózakötetének bemutatója >>>
12.14.
| Bäck Manci fényűzése a REÖK-ben >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>
12.17.
| Ötször szép a Queen! >>>
12.11.
| Világok Találkozása a Bem moziban: Kornya Zsolt kapta a Hexa-díjat >>>
12.11.
| Igazi könyvritkaságot adott ki az Akadémia a Szent Koronáról >>>
12.07.
| Lackfi-est Halason >>>
12.06.
| Elsöprő többséggel állt ki az MTA Közgyűlése az elnök mellett, és kéri a kutatóhálózat pénzét a minisztertől >>>
12.04.
| Pozsonyban díjazták a Virágvölgyet >>>
12.03.
| Az operák királynője készül a Szegedi Szabadtérire >>>
11.29.
| Új fénybe állítják a magángyűjtemények a kommunista korszak kutatását >>>
11.29.
| Átadták az idei Kortárs-díjakat >>>
11.22.
| Kulka János Szegeden játszik a nyáron >>>

Európai elsőkönyvesek
(Csutak Gabi, Jan Kristoffer Dale, Ivana Djilas, Weronika Gogola, Matěj Hořava, Giorgos Panagi, Matteo Trevisani)

Krešimir Bagić, Bozsik Péter, Kóbor Adriána, Nagy Dániel, Szőllősy Balázs, Tornai József versei

Klajkó Dániel beszélgetése Kemény Istvánnal

Farkas Zsolt, Lőrincz Csongor, tanulmánya

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

Szörényi László: Tisza, táj
2017.07.12 - tiszatáj

 

1947 márciusában indult útjára a Tiszatáj folyóirat. Története, e küzdelmekkel és eredményekkel teli 70 év nemcsak a mindenkori szerkesztőség históriája, de főképpen a lapot írással, gondolattal és élettel megtöltő szerzők, barátok és kollégák története. Közülük kértünk meg néhányat, hogy az ünnep alkalmából válasszák ki az elmúlt évtizedek Tiszatájban megjelent anyagai közül a számukra legkedvesebbet, melyet köszöntő soraik kíséretében ez alkalomból újra közreadunk. A 70 éves Ti­sza­tájat köszöntő ünnepi sorokat, valamint a lap archívumából kiválasztott régi-új szövegeket következő számainkban mutatjuk be.

 

Azt, hogy van Tiszatáj, és hogy van Tisza-táj, azt máskor és más időben tudtam meg. Hogy van Tisza-táj, azt a családi elbeszélésekből, mert ükanyám egyszer beszorult egy malomba, de mint harcias asszony, télen mindig hordott magával rövid puskát, szétlőtte a farkascsordát, amely meg akarta őt akadályozni továbbhaladásában. Tömörkény írt is a vitéz fiatalasszonyról. Személyesen a Tisza-tájon akkor jártam, mikor meghalt a feledhetetlen Catullus-kutató és Zsilka Jánosnak, hajdani kedves tanáromnak barátja, Horváth István Károly, őt gyászoltuk a Szegedre látogató klasszika-filológus kollégákkal. Be is rúgtunk bánatunkban. Ez semmi feltűnést nem keltett abban a Tisza-parti kocsmában, ahol egyébként is mindenki részegebb volt, mint mi. A Tiszatáj című folyóiratot később kezdtem olvasni, noha Péter Lászlóval, akit nagyon szeretek és akit Isten éltessen ezúttal is jó egészségben, már ismerős voltam, hiszen 1973 óta folyamatosan tanítok Szegeden. De a lap maga valamilyen kiszámíthatatlan oknál fogva akkor került a kezembe, amikor nagy unalmamban a Széchényi Könyvtárban néztem, hogy az ’56-os forradalom után mit írtak a vidéki lapok. A Tiszatájat akkor éppen Szabolcsi Gábor szerkesztette, aki egyik cikkében javasolta, hogy a Sztálin-híd (leánykori nevén Árpád híd) nyugati végén úgyis Óbuda található, amely reakciós elnevezés, úgyhogy érdemes volna talán most Leninvárosnak átnevezni. Ez annyira megtetszett nekem, úgyis mint óbudai lakosnak, hogy attól kezdve mindig kerestem a lapot.

De úgy látszik, mások is olvasták, mert szegény Ilia tanár úr főszerkesztése alatt a lapot egyszerre csak elkobozták, a főszerkesztőt leváltották, és attól kezdve is egyfolytában, hogy úgy mondjam, görbe szemmel néztek rá. Ilia tanár úr egyszer azt mondta nekem, hogy „Laci, hányszor beszélgettünk itt ebben a szobában; te se tudod, én se. Már azt se nagyon, hogy miről. De sebaj: mindent fölvettek magnóra!” Vörös Laci pedig, szegény, néha a vonaton, néha Szegeden mesélt ezt-azt: a legszebbeket szerencsére meg is írta, ezek a főszerkesztői értekezletek voltak, ahol az észt osztották a szerencsétlen magyar értelmiségieknek (akkor ez még megbélyegzés volt, ma már foglalkozás, mint egy e heti meghívóból megtudhattam). A lényeg az, hogy a Tiszatáj kedves olvasmányaim közé tartozott és tartozik mind a mai napig. Többek között ez talán azért is van, mert magába tudta szívni annak a területnek a hagyományát is, amelyet nyelvészetileg, egyháztörténetileg vagy folklorisztikailag szegedi nagytájnak szoktak nevezni, azaz a magyar délvidék kultúráját, ahonnan az én családom is származik, és amelyet ma országhatárok választanak el tőlünk. És mivel az Istennek van haragja, és ez időnként megnyilvánul, mint Arany Jánostól is tudhatjuk, ezért lassan elnéptelenedünk, majd kihalunk – vesd össze a Toldi szerelmét, a III. ének 9. versszakának első négy sorát:

„Aztán neki indul Tisza-menti síknak,
Falu rajta sűrü, mint égen a csillag,
Magyaros a neve, magyar aki lakja:
Nem irtotta még ki az Isten haragja.”

Nagyon szeretem Veress Miklóst, az akkor még általa szerkesztett Mozgó Világba írtam is, ezért a legnagyobb örömmel olvastam a Tiszatáj 1995. szeptemberi számában Arany-obulus című versét [www.lib.jgytf.u-szeged.hu/folyoiratok/tiszataj/95-09/veress.pdf]. (Akkor tértem haza olaszországi négyéves kiküldetésemből, és kezdtem el újra boldogan tanítani Szegeden. Az egyetem visszafogadott, igaz, hogy fizetést fél évig nem kaptam, mert az akkori Külügyminisztérium akkori személyzeti főosztályvezetője tréfás kedvében úgy tájékoztatta a szegedi egyetemet, hogy én már nem térek oda soha vissza. Szerencsére Fried tanár úr gyanakvó természete miatt nem hitt nekik, de a pénzt csak később tudta, utólag, kihajtani. Hazajövetelemnek úgy tűnik, hogy örültek a népek is, a kollégák és tanítványok, sőt még Esterházy Péter is, aki akkor azt írta a Szegedi Egyetem című világlapba, hogy ő is örül hazatértemnek.)

Veress Miki verse már csak azért is tetszett, mert Baka Istvánnak ajánlotta, azaz ahogyan ő írta a vers élére illesztett ajánlásban: bakapistának. Szegény Pista, akivel halála előtt körülbelül két héttel beszéltem utoljára, abban a hónapban halt meg, vagyis szeptember 20-án. Az egész verset ide kellene idéznem, de semmi szükség rá, mert gondolom, hogy a kedves jelenlegi szerkesztők nyilván úgyis ide fogják szerkeszteni. De azért egy félelmetes szakaszt mégiscsak ideiktatnék:

„Vén trotylinak egy úr is idepök
ha ellebeg a bankári kabátban –
ülök hársak pacsuli-illatában
míg jövőmből is kiszellőzködök –

bocsánat: szellőzködöm – az ik-ek
tán fontosabbak mint a koporsóság:
ország mely porrá őrülné a sorsát
hogy urnálkodhasson a semminek”

De ez még nem elég, mert egy számmal korábban, az augusztusiban olvashatunk egy az évben májusban írott verset, Határ Győzőtől [www.lib.jgytf.u-szeged.hu/folyoiratok/tiszataj/95-08/hatar.pdf]. Mit tesz Isten, Győző bácsi (bocsánat, ő nevezi magát így) nem elégszik meg azzal, hogy Aranyt idézze az olvasó szeme elé, hanem Aranyt is ráadásul egy olyan mérges növény kapcsán, amelynek volt egy reform­kori megújított neve is, amellyel viszont Arany játszott el, vérfagyasztó humorral, de olyannal, amely Petőfinek is tetszett volna, mert hiszen nem vetette meg sosem az abszurd felé kacsintó szarkazmust. Lássuk előbb Aranyt, és aztán Határ Győzőt!

„Ah, de mindez kaviár ma.
Mindenütt e próza lárma;
Nektár helyen csalmatok!
Nem ügyeltek lábra s tagra:
Ami rímel szarvas -…
Az legyen jutalmatok!”

(Báró Kemény Zsigmondhoz, 1865)

Határ pedig így kommentálja, leírva a régi népi és a ma újra használt nevét is a derék növénynek, amelyből egyébként Arany szerint azt a mérget is készítették, amelyet az idősb Hamlet fülébe öntöttek:

„ki a Nemzet Kalapácsa?
maga szerencse-kovácsa!
ki a Helység Csalogánya?
vigye kőpart üsse kánya!
frissen szedett főtt csalmatok
nincsen hozzá bizalmatok?
hát e gyöngyöző? beléndek
(hogy a süly essen belétek?)
bölcs itóka – Őt idézi –
bájitalnak szókratészi

         G a r a b o n c i á r i u s á r a
Gyomaendrőd ma nagyot igyon
ihol én ihol a Gyomai Gyom
ihol én ihol a Gyomai Gyom”

(A Gyomai Gyom)

Határ Győzőt egyszer láttam csak, sajnos, a Kossuth Klubban, óriás tömeg szorongott az emeleten, ünnep volt: hiszen először jött haza emigrációja óta. Csak később tudtam meg, hogy rabként Miskolcon dolgoztatták, az akkor épülő Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem alapjait rakta le, ez még külön tetszett nekem, mert apám ugyanakkor nem túl messze, Sajóbábonyban rakta le a szocializmus alapjait mint rab, igaz, hogy az nem egyetem volt, csak egy szovjet rakétakilövő.

 

(Megjelent a Tiszatáj 2017/3. számában)


Címke: , , ,
2019.01.18 - tiszatáj

MÉSZÖLY MIKLÓS ÉS POLCZ ALAINE LEVELEZÉSE
A kötet megjelenésével felmérhetetlen értékű dokumentumsorozat vált hozzáférhetővé az érdeklődő olvasóközönség számára. A Mészöly Miklós és Polcz Alaine levelezését tartalmazó kötet az alábbiak szerint épül fel: a szóban forgó levelezés 1948-tól 1994-ig folyamatosan, továbbá Polcz utolsó levele Mészölynek 1997-ből… – NAGY JÓZSEF KRITIKÁJA

>>>
2019.01.18 - tiszatáj

MÉSZÖLY MIKLÓS ÉS POLCZ ALAINE LEVELEZÉSE
Mészöly Miklós 1975-ben, berlini tartózkodása idején a következőket üzente Polcz Alaine-nek: „valójában állandó zavarban vagyok, ha közvetlen személyes dolgaimról közvetlenül-személyesen írok”. A házaspár egymáshoz címzett, 1948 és 1997 között keletkezett leveleit magába foglaló kötet Polcz és Mészöly életének eddig kevéssé ismert eseményeire, privát kapcsolatára enged rálátást… – MÁRJÁNOVICS DIÁNA KRITIKÁJA

>>>
2019.01.18 - tiszatáj

SILVIO ÉS A TÖBBIEK
A 2008-as Il Divo – A megfoghatatlan című film sikerét követve Paolo Sorrentino olasz filmrendező egy hírhedt politikus életét mutatja be újra. Eredetileg a Silvio és a többiek egy 2 epizódos filmnek készült, viszont a nemzetközi piacra egy két és fél órás változat készült el. Eddig az olasz és a nemzetközi filmkritika kedvező fogadtatásban részesítette a filmet. Ennek köszönhetően 2019 szeptemberében mutatják be a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon… – JUHÁSZ BÁLINT KRITIKÁJA

>>>
2019.01.15 - tiszatáj

EXPERIMENTÁLIS KÖLTÉSZET, 1980–2018
Egy tekintélyes méretű kötet áll előttem, amely még a címében is alátámasztja küllemének erejét és szilárdságát, hiszen a Concrete az angolban nemcsak konkrétumot jelent, hovatovább cementet is. Petőcz András rekapitulációja fizikai mivoltában valóban azt a hatást kelti, hogy a munkákat összefogó szellemi és poétikai kötőanyag nemcsak az elkövetkező téli fagyokat vészeli majd át, hanem a beköszönő évtizedek megpróbáltatásain, kihívásain is túllendül… – SZOMBATHY BÁLINT KRITIKÁJA

>>>
2019.01.13 - tiszatáj

FARAGÓ KORNÉLIA: IDŐK, TEREK, INTENZITÁSOK CÍMŰ KÖNYVÉRŐL
Faragó Kornélia legújabb tanulmánygyűjteményének külön érdekessége, hogy helyet kapnak benne azok a tanulmányok is, amelyek a klasszikus modern irodalom néhány reprezentatív darabjának, köztük versszövegeknek a téma szempontjából rendkívül innovatív megközelítéseit tartalmazzák. A gazdag elméleti repertoár többek között olyan magyar modern költők látványvilágának és téridőszemléletének többirányú módszeres megközelítésére vállalkozik, mint Babits Mihály, Radnóti Miklós és Ady Endre… – LÁBADI ZSOMBOR KRITIKÁJA

>>>
2019.01.12 - tiszatáj

Az én rapszodikus színházlátogatásaimat a véletlen szeszélye vezérli, amibe belejátszik néha a szakmai érdek. Ha valamelyik teátrum műsorra tűzi egy-egy darabomat, vagy színésznő feleségem kap szerepet valahol, akkor félig-meddig kíváncsiságból, félig-meddig illendőségből belekóstolok az illető műintézmény repertoárjába. Így kerültem tegnap a József Attila színház nézőterére, Hunyady Sándor Feketeszárú cseresznye című darabjának előadására… – HORVÁTH PÉTER KRITIKÁJA

>>>
2019.01.12 - tiszatáj

PÁLYI ANDRÁS: GYÁSZ ÉS GYÖNYÖR
Pályi András gyűjteményes kötetében a sorsok érzéki perspektíváit kísérli meg feltárni. Ebben a kísérletben a veszteségben és gyönyörben egyaránt részesült testiségnek központi szerep jut: ahogyan a gyász, úgy a feltámadás is része az életnek, melyekről az elbeszélésekben egy torz tükrön át szembesülhetünk. A kérdés már csak az, hogy ez a tükör kellő teret enged-e a témának, vagy be kell látnunk, kevés arra, hogy a gyász és a gyönyör igazán érzéki aspektusait láthassuk… – DEMUS ZSÓFIA KRITIKÁJA

>>>
2019.01.10 - tiszatáj

SAGMEISTER LAURA:
FEHÉR MACSKA PIROS VIRÁGOKKAL
A festmény macskája megsérült, sebéből csordogáló vére piros virágba hajlik fehér szőrén. Vérző hómacska, hópárduc. Párductekintetű magány és embertekintetű rejtély. Macska emberszemekkel: pupillája a macskáké, szemvonala azonban emberi. Legalább annyira emberi, amennyire mondjuk Modigliani portréinak üres szemnyílásai emberinek hatnak […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő