11.06.
| Vér, homok és populizmus – a 15. VERZIÓ Diákfilmes programja >>>
10.26.
| Hagyomány, asszimiláció és trauma a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár portréin >>>
10.26.
| Október végén elárasztják az országot a rajzfilmek >>>
10.25.
| Asztali beszélgetések… – Befejezetlen múlt >>>
10.18.
| MASZK – Perzsia Szegedre jön – Hajnóczy-nap >>>
10.16.
| Latin-amerikai filmek, ételek, borok és latin bulik a Déli-Doku dokumentumfilm-fesztiválon >>>
10.14.
| MASZK – Ziggurat Project: Acsai Roland: Esumi és Asao >>>
10.12.
| 100 éve született Leonard Bernstein >>>
10.11.
| Kass Galéria – Írásvédett című kiállítás >>>
10.11.
| ZUG színház és művészeti tetthely – HLP feat. Roskó Gábor: A csillagok szíve >>>
10.10.
| Rejtő Jenő orrvérzésig – Fülig Jimmy ajánlásával vagy épp annak ellenére >>>
10.08.
| MASZK – PanoDráma: Pali >>>

09.27.
| „Emlékek helyett mobiltelefonom volt” >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>

A maximalista, Hazai Attila emlékére
(Írások, beszélgetések Hazai Attila művészetéről)

Hazai Attila, Juhász Róbert, Kormányos Ákos, Mohai V. Lajos, Nagy Hajnal Csilla, John Peck, Petőcz András, Robert Pinsky, Tóth Erzsébet versei

Bene Zoltán, Murányi Sándor Olivér, Patak Márta, Sántha József prózája

>>>

Öt héten át 65 helyszínen közel 300 programmal várja az egyetem és Szeged közösségét a 23. Őszi Kulturális Fesztivál. A programsorozat kínálatában komoly- és könnyűzenei hangversenyeket, koncerteket, film- és könyvbemutatókat, színházi előadásokat, kiállításokat, irodalmi-közéleti beszélgetéseket is találunk. A fesztivál október 1-jén látványos fényfestéssel nyílik. A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati […]

>>>

Zuhanások
2017.07.09 - tiszatáj

HEGEDŰS GYÖNGYI: A PONT FELETT

…már nem szólhatnék magához / nasztaszja filippovna. / a szövegkönyv lezárva” – ezekkel a szavakkal indítja új kötetét Hegedűs Gyöngyi.

Lezárva… Szokatlan kezdés. Végességhez szokott tudatunkban ez úgy rögzül: már nincs mit tenni, bevégeztetett. Adott helyzetben mi sem tűnik természetesebbnek, mint a múlt szövetét vizsgálva keresni a kapaszkodókat.

De kell-e a múltba fordulni, visszafelé keresni, szembesülni? Van értelme, haszna? És szükségszerű-e, hogy a haszonelvűség vezérelje életünket? Egyáltalán: mi a haszon? A felismerés annak minősül-e?

Amint az évgyűrűk szaporodnak a fa törzsében, úgy mi magunk is tele vagyunk ismétlődésekkel, párhuzamokkal. Csak alig figyelünk rájuk. A mindennapok, a velünk élő szabályok és szabálytalanságok, a hullámzó érzelmek, s maga a lét és a létezésbe beépülő örökös kutakodás, útkeresés, a múltban való vájkálás megannyi ismétlődést hordoznak.

Bennem a könyv olvastán az első párhuzam sejtelme egy réges-régi emlék felvillanásából fakad. Még diák voltam, amikor egy nyíregyházi könyvesboltban rábukkantam Hervay Gizella Zuhanások című oratóriumára, s a költő férjének és fiának emléket állító Kettészelt madárra. Akkoriban nem is tudtam mással foglalkozni, egyszerűen nem lehetett letenni a verseket. Fogvatartottak a szavak.

Hasonló érzést váltott ki belőlem Hegedűs Gyöngyi könyve is. S valami mély hangulati és lelki kapcsolatot véltem felfedezni a két alkotó világsejtése között.

A kötetben többször visszatérő zuhanás-élmény és a folyton felbukkanó halál-motívum is ezt az érzést erősítette: „…az idei ősz olyan volt, / mint egy félszeg gyilkosság. / semmi sem teljesedett be vele, / hogy mint a halállal, / más legyen a szavak akusztikája: / telt, szándéktalan.” (téli avar), „ilyenkor minden arc halál közeli élmény” (a sötétség próbafúrásai), „egyszer egy másik csendre ébredek, / ami nem a maga hallgatása lesz” (fehér jelentésárnyalat). A halál, a csend, a fehérség – mind a semmi partjának közelségét idézik.

S a könyv címe is… A pont felett. A pont jelezhet lezárást, véget, befejezettséget. Ugyanakkor azonban lehet az origó is. A kezdet. Vagy a centrum. Vagy egy viszonyítási lehetőség… Azt hiszem, Hegedűs Gyöngyinél egyszerre mindegyik. A pont felett pedig bármi lehet. Akár egy kérdőjel is…

A kötetbe gyűjtött írások üzenetek. Címzettjük Nasztaszja Filippovna, Dosztojevszkij regényalakja. Kivéve az utolsó szövegeket. Ezek Nasztaszja Filippovna regénybeli halála után keletkeznek, és – a megszólítás szerint – Aglaja Ivanovnához szólnak. De mégis mintha mindvégig önmagával folytatna párbeszédet a szerző életről és halálról. A leszűrt üzenet pedig az olvasó zsákmánya.

A kiköszönő utalásokból pedig kiderül, hogy a költő saját halottait is megidézi. Az édesapa (Hegedűs Lóránt), vagy az öngyilkosságba menekülő költőtárs (Borbély Szilárd) emléke is felvillan.

De „vissza lehet menni … / egy másik ember múltjába?” – kérdezi a versek írója (ébren is látni). Érdemes-e, hiszen „minden leleplezéssel / csak távolabb kerülnénk az igazságtól”. Ugyanakkor – mert „a kettévált utak / ugyanoda tartanak” s „a horizont alá süllyedt test / valahol hajnal” (valahol hajnal) – a kipróbált kapcsolatok tartósságát, kikezdhetetlenségét, folytonosságát hangsúlyozza.

A hiány, a veszteség, a pótolhatatlanság fogalmazódik meg a nomina sacra alábbi soraiban: „mióta meghalt a költő, / a tükrök belülről párásodnak /… / neve szent szövegben / nomina sacra. / még az sem olvasta, aki írta. / így nincs követője, / hogy hitével megrontsa. / mindig tetthelyen járunk. / az ott hagyott szemét is / az anyagtalanság tárgyi bizonyítéka. / mi már magunkkal sem / szennyezhetjük hazává e tájat.”

A halál az időntúliság állomása.

Így válik varázzsá az időhöz és rendhez szokott lélek számára az időtlenség. A jelenvalósággal küzdő ember csupán a látóterébe kerülőt látja, csak egy szűk horizontot vizsgál. Holott valójában nem is a jelenvaló, nem is a pillanat a fontos, hanem az egész. Ennek felismeréséhez nyújtanak kapaszkodót Zalán Tibor ajánló sorai: „ebben a könyvben nincs jelen, csak folytonos elmozdulások vannak múlt és múlt között”.

S mert az ember a létet, mint saját álmát éli – az igazán fontos ennek a megragadása, „hisz álmunkban mindenki / belőlünk van. / az is, akiben van még vágy. / az is, aki már vágytalan. / s hogy melyikünk élő, melyikünk halott, / majd az ébredés dönti el” (a test a váltás).

Élet és halál egymás nélkülözhetetlen kellékei. Képes Géza keserű iróniával így beszélt erről Álmok című versében: „Az élet álom, a halál felébredés. / Felébredt holtak egymásnak beszélnek / lidércnyomásos szörnyű álmaikról.”

Hegedűs Gyöngyi tépelődéseiben más árnyalatban jelenik meg a gondolat: „mikor álmodom, akkor / vagyok ébren. a valóság / másolat. a kép az eredet. fogyatékkal / él, mint isten az emberrel” (eredet, fogyatékkal). Világossá válik, hogy „az életről a halál / a legnagyobb felbontású kép” (a legnagyobb felbontású kép), ugyanakkor megfogalmazza mardosó kétségeit is: „ébredés után / minden hozzáférés / voltaképp jogosulatlan. talán, ha lehetnénk, / mint teremtés előtt / az Úr, látók, / világtalanul” (holtak, ébredés után).

Egyek vagyunk a múltunkkal: tetteinkkel, gondolatainkkal, vágyainkkal, örömünkkel, bánatunkkal és haragunkkal. Persze ez így meglehetősen közhelyesen hat. Mégsem szabadkozom a leírtak miatt, mert az evidenciaként elfogadott fenti állítás ellenére is nemegyszer felmentést nyújtó magyarázatokat keresünk a magunk számára, holott a magyarázat többnyire bennünk rejlik. Ahogy a levelek írója is bevallja: „nem számoltam a saját fájdalmammal / nasztaszja filippovna. / hogy az is részt kér a történetből. / mintha három evangéliummal hitelesített bánat volna / a mások szerelmi tébolya. / s az enyém: hiányzó jánosi olvasat” (jánosi olvasat).

A magyarázhatót ekként felmutató értelmezésre rímelnek „a nyitómondat” alábbi sorai is: „ha megírnám a gyermekkoromat, /…/ üresen hagynék minden második oldalt. / azoknak, akik ugyanarra más égtáj felől emlékeznek. / mint négyből három evangélista: a születés felől. / ők az egész látótér. / s az egészhez kell-e kiegészülés? / a fölösleges mint teljesség. /  a teljesség mint fogyaték. / van-e nagyobb szeretet annál, / mint a teljességből visszalépni az egész felé.”

Hervay Gizella említett oratóriumában is a fájdalomba kapaszkodik, amikor azt írja a születésről: „Mária … / ölében tartja a halált”, ám hozzáteszi: „Semmi halál sem bír a szerelemmel, / minden medencét betölt a vér, / táplálja magzatainkat.” A lét biztosítékát körülíró gondolat Hegedűs Gyöngyi plasztikus megfogalmazásában így hangzik: „mindenki a másikért lesz védtelen. / az idő, mint a vér, / forrás marad…” (angyalok le nem hullt hóban).

Stációink a szomjúság állomásai. A változás még mérhető, tetten érhető – de már nem befolyásolható: „milyen igeidő ez? milyen nyelvtanon túli szerkezet: / betölteni minden reményt, / maradni mégis ígéret” (grand mal). Így maradunk magunk számára időben és térben megfoghatatlanok. S így fordul bennünk visszájára az idő: „a múlthoz kell hit, nem / az eljövendőhöz. s nem azért / felejtem el úgy egyben, / mert felébredek, hanem / mert nálam előbb érkezett” (képekkel a kitettségben).

A legnagyobb szomjúság a szerelem, amelynek „rengeteg rejtőszíne van”, s mellette persze a barátság, a szeretet, a tisztelet is – szomjoltónak pedig marad a hit: „van olyan hang, / amitől a tárgyi világ alanyivá válik” (Ctrl v).

Sorsunk nem téveszthető el: „lehetünk-e más, / mint a halál beállta” (napról levált árnnyal). De kell a megtartó erő segítsége („krisztust sem / a szögek tartották a kereszten” – a sötétség próbafúrásai). Kell az élethez segítő a kapaszkodó, ahol Istent is egyetlen mondatba lehet sűríteni, mert „élni nem más, mint feltámadni / a kereszten” (kettős corpus).

Ez a mi szabadságunk. Aminek „nem volt végpontja. kezdet / volt mindvégig. / eredet. egy másik idő / testbe özönlése” (a második váz), s ahol „ítélni csak ő ítélhet, akire / nem vonatkozik semmilyen / kötelező vonzat. / marad alanyeset / bármilyen prepozícióval” (Ctrl c).

Izgalmas – a gondolatokat több szálon futtató – versgyűjteményt tett elénk Hegedűs Gyöngyi. Vallomás és üzenet. Ahol egyszerre lehetünk álmodó és álmodott.

S mert „az írás / csak arra jó, hogy vallasson” (a pont felett)a költő gondoskodik róla, hogy a válaszok megerősítést nyerjenek a kötetet díszítő kitűnő fotók révén is, amelyek segítenek a befogadónak a pillanat mögé kerülni. (Az alkotó egyébként itt is egyfajta kettősség érzetét kelti, amikor illusztrátorként Hidasi Hegedűs Gyöngyiként tűnik fel. E kettősség pedig alátámasztja és kiemeli a verseken végigvonuló párhuzamot – hiszen a szövegekben az üzenetek küldője és a címzett mindig egyszerre van jelen.)

Oláh András

 

1339193Hegedűs Gyöngyi: a pont felett

Új Forrás Kiadó

Tatabánya, 2017

2000 Ft

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2018.10.21 - tiszatáj

ART CAMP – XXVIII. MŰVÉSZETI SZIMPÓZIUM ÉS KIÁLLÍTÁS
Összművészeti, baráti, lélektani, anatómiai, elme-kórtani, kísérleti találkozások… Az ölelés hívó-szó jegyében, tíz napon át, több helyszínen zajlottak az események: Eszterházy Károly Egyetem, kollégium: speciális tánc-ház, műtermek, Szikra Galéria, Jövőkép Alkotók Csarnoka, Lehel Film-Színház, Berva: motorikus továbbképző…

>>>
2018.10.18 - tiszatáj

BORDA RÉKA: HOAX – FERENCZ MÓNIKA: HÁTAM MÖGÖTT DÉL
Két, húszas éveiben járó költő verseskötetét adta ki a tavaly a Scolar Kiadó: Borda Rékától, a Hoax-ot míg Ferencz Mónikától, a Hátam mögött dél címűt – és ez nem hoax, akarom mondani nem álhír. Mint ahogy az sem, hogy mindkettőjüknek ez az első kötete. Olvasva őket aztán, őszintén meglephet minket, hogy máris milyen – kifejlett – lírikusi izomzattal bírnak. Nyilvánvalóan nem kezdők… – JAHODA SÁNDOR KRITIKÁJA

>>>
2018.10.18 - tiszatáj

INTERJÚ BENKŐ IMOLA ORSOLYÁVAL
A ZUG művészeti tetthely nevéből adódóan egy kicsi, mégis nyitott színház. Az Őszi Kulturális Fesztivál ideje alatt Benkő Imola Orsolyával, a Homo Ludens Project művészeti vezetőjével beszélgettünk előadástervekről, a befogadás lehetőségeiről és az alkotóközösség színházi nevelésben betöltött szerepéről. – NÉMETH ZSÓFIA INTERJÚJA

>>>
2018.10.18 - tiszatáj

TRANZIT
Múlt és jelen vetülnek egymásra Christian Petzold új filmjében. Az Anna Seghers 1944-es regényén alapuló dráma a II. világháborúban, még pontosabban a nácik által megszállt Franciaországban játszódik, ám a rendező mindezt paradox módon napjainkra vetíti ki, reflektálva a társadalmi-politikai problémák változatlanságára, az idegengyűlölet és a menekültválság napjainkban ugyancsak égető kérdéseire… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.10.17 - tiszatáj

SZILASI LÁSZLÓ KÖNYVBEMUTATÓJA
Kell valaki, aki kérdez, és más, aki felel, de hogy mégse legyen iskolai hangulata, cseréld meg a szerepeket: egy hallgató, Klajkó Dániel kérdez, egy tanár, Szilasi László pedig felel, szigorúan elutasítva a tanár úri megszólítást. Miről beszélgessenek? Az „élet nyersanyagáról”. A testről, és ami benne van – vagy olykor nincs: Luther kutyáiról. – FÖLDESI CSENGE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.10.17 - tiszatáj

AZ ISMERETLEN KERTÉSZ IMRE – FOTÓKIÁLLÍTÁS
Abban a szerencsés, ám mégsem könnyű helyzetben vagyok, hogy ismerhettem Kertész Imrét: az embert és az írót, akivel a barátságom és munkakapcsolatom is több szállal kötődik Szegedhez. E történet 24 évvel ezelőtt vette kezdetét, mikor Erdélyi Ágnesnek köszönhetően egy évig én szervezhettem a Móra Kollégium irodalmi estjeit. Egy ilyen alkalomra érkezett meg 1994. október 28-án az író – emlékszem, ő az egész este folyamán tegezett, én pedig magáztam (35 év volt a korkülönbség közöttünk), ami számomra teljesen természetes volt […]

>>>
2018.10.15 - tiszatáj

VERES ATTILA KÖNYVBEMUTATÓJA
Három éves kihagyás után visszatért a Próza Nostra Irodalmi Estek című programsorozat Szegedre. Október 4-én a Próza Nostra kritikusai, Benkő Marianna és Pozsár Anett beszélgettek Veres Attila horror szerzővel Odakint sötétebb című regényéről, illetve az idei könyvhétre megjelent novellagyűjteményéről, az Éjféli iskolákról. – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.10.15 - tiszatáj

TENOR3 A MÜPÁBAN
Ma nehéz volna pontosan kiválasztani a világ három legnagyobb tenorját, jómagam legalábbis Kaufmann után elakadnék. Ám háromtenor típusú koncerteket rendezni nagyon is értelmes vállalkozás. Gondolom jövedelmező is, ám engem jobban érdekel a dolog művészi oldala. Bár egy hangfajról van szó, azért nagyon sok alfaj létezik ezen belül is. A Müpa legújabb vállalkozása, amely megkülönböztetésül a tenor a köbön címet kapta, három eltérő típust vonultatott föl… – MÁROK TAMÁS ÍRÁSA

>>>
2018.10.15 - tiszatáj

JANÁKY MARIANNA:
NOVELLÁK REGÉNYE
Irodalommal foglalkozó emberek olykor hosszasan elvitatkoznak azon, létezik-e női irodalom? S ha igen, mi is az pontosan, mitől az, ami? Nő ír nőkről? Férfi nőkről? Nő férfiakról? A szerzőtől női vagy a témától az? Mi a kulcs? Nemrégiben egy folyóirat tematikus blokkja kapcsán a női tematika kifejezést ahányan vagyunk szerkesztők, annyiféleképpen értelmeztük. Janáky Marianna azonban megkönnyíti a választ erre a kérdésre: nőként ír nőkről nőiesen… – BENE ZOLTÁN KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő