08.17.
| Ismét Fekete Zaj Fesztivál Mátrafüreden >>>
09.04.
| Budapesti Klasszikus Film Maraton >>>
08.17.
| Szentendrén látható először együtt hazánkban a Söndörgő és az Amsterdam Klezmer Band >>>
08.16.
| Az ötödik Malomfesztiválon minden több lesz >>>
08.10.
| MAMŰ Galéria – A véletlen >>>
08.08.
| Vass Tibor El, Kondor, pláza című önálló kiállítása – Nyílt, ti, tok című csoportos kiállítás >>>
08.07.
| Magyar műemlékek restaurálási folyamatait mutatja be a Teleki László Alapítvány legújabb kiállítása >>>
08.03.
| Hazánk legmenőbb független társulatai a szegedi THEALTER vendégei >>>
08.03.
| Legéndy Jácint performansza a ZegZugban DJ ANDONE estjén >>>
08.02.
| Változó terek – A Duna menti térség történeti térképeken 1650-1800 >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>
06.20.
| Megjelent a Black Nail Cabaret új videoklipje >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>

Kortárs makedón költők
Krusovszky Dénes, Malárburk József, Tolnai Ottó, Alice Walker prózája
Janáky Marianna drámája
Baka István levelezéséből
Holokauszt – Csend – Beszéd – Emlékezet – Üzenet (Goldmann Márta, Jablonczay Tímea, Kelemen Zoltán, Máté-Tóth András, Szőke Dávid Sándor, Turai Gabriella, Wéber Péter)
Nátyi Róbert Endre Béla kiállításáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

Zuhanások
2017.07.09 - tiszatáj

HEGEDŰS GYÖNGYI: A PONT FELETT

…már nem szólhatnék magához / nasztaszja filippovna. / a szövegkönyv lezárva” – ezekkel a szavakkal indítja új kötetét Hegedűs Gyöngyi.

Lezárva… Szokatlan kezdés. Végességhez szokott tudatunkban ez úgy rögzül: már nincs mit tenni, bevégeztetett. Adott helyzetben mi sem tűnik természetesebbnek, mint a múlt szövetét vizsgálva keresni a kapaszkodókat.

De kell-e a múltba fordulni, visszafelé keresni, szembesülni? Van értelme, haszna? És szükségszerű-e, hogy a haszonelvűség vezérelje életünket? Egyáltalán: mi a haszon? A felismerés annak minősül-e?

Amint az évgyűrűk szaporodnak a fa törzsében, úgy mi magunk is tele vagyunk ismétlődésekkel, párhuzamokkal. Csak alig figyelünk rájuk. A mindennapok, a velünk élő szabályok és szabálytalanságok, a hullámzó érzelmek, s maga a lét és a létezésbe beépülő örökös kutakodás, útkeresés, a múltban való vájkálás megannyi ismétlődést hordoznak.

Bennem a könyv olvastán az első párhuzam sejtelme egy réges-régi emlék felvillanásából fakad. Még diák voltam, amikor egy nyíregyházi könyvesboltban rábukkantam Hervay Gizella Zuhanások című oratóriumára, s a költő férjének és fiának emléket állító Kettészelt madárra. Akkoriban nem is tudtam mással foglalkozni, egyszerűen nem lehetett letenni a verseket. Fogvatartottak a szavak.

Hasonló érzést váltott ki belőlem Hegedűs Gyöngyi könyve is. S valami mély hangulati és lelki kapcsolatot véltem felfedezni a két alkotó világsejtése között.

A kötetben többször visszatérő zuhanás-élmény és a folyton felbukkanó halál-motívum is ezt az érzést erősítette: „…az idei ősz olyan volt, / mint egy félszeg gyilkosság. / semmi sem teljesedett be vele, / hogy mint a halállal, / más legyen a szavak akusztikája: / telt, szándéktalan.” (téli avar), „ilyenkor minden arc halál közeli élmény” (a sötétség próbafúrásai), „egyszer egy másik csendre ébredek, / ami nem a maga hallgatása lesz” (fehér jelentésárnyalat). A halál, a csend, a fehérség – mind a semmi partjának közelségét idézik.

S a könyv címe is… A pont felett. A pont jelezhet lezárást, véget, befejezettséget. Ugyanakkor azonban lehet az origó is. A kezdet. Vagy a centrum. Vagy egy viszonyítási lehetőség… Azt hiszem, Hegedűs Gyöngyinél egyszerre mindegyik. A pont felett pedig bármi lehet. Akár egy kérdőjel is…

A kötetbe gyűjtött írások üzenetek. Címzettjük Nasztaszja Filippovna, Dosztojevszkij regényalakja. Kivéve az utolsó szövegeket. Ezek Nasztaszja Filippovna regénybeli halála után keletkeznek, és – a megszólítás szerint – Aglaja Ivanovnához szólnak. De mégis mintha mindvégig önmagával folytatna párbeszédet a szerző életről és halálról. A leszűrt üzenet pedig az olvasó zsákmánya.

A kiköszönő utalásokból pedig kiderül, hogy a költő saját halottait is megidézi. Az édesapa (Hegedűs Lóránt), vagy az öngyilkosságba menekülő költőtárs (Borbély Szilárd) emléke is felvillan.

De „vissza lehet menni … / egy másik ember múltjába?” – kérdezi a versek írója (ébren is látni). Érdemes-e, hiszen „minden leleplezéssel / csak távolabb kerülnénk az igazságtól”. Ugyanakkor – mert „a kettévált utak / ugyanoda tartanak” s „a horizont alá süllyedt test / valahol hajnal” (valahol hajnal) – a kipróbált kapcsolatok tartósságát, kikezdhetetlenségét, folytonosságát hangsúlyozza.

A hiány, a veszteség, a pótolhatatlanság fogalmazódik meg a nomina sacra alábbi soraiban: „mióta meghalt a költő, / a tükrök belülről párásodnak /… / neve szent szövegben / nomina sacra. / még az sem olvasta, aki írta. / így nincs követője, / hogy hitével megrontsa. / mindig tetthelyen járunk. / az ott hagyott szemét is / az anyagtalanság tárgyi bizonyítéka. / mi már magunkkal sem / szennyezhetjük hazává e tájat.”

A halál az időntúliság állomása.

Így válik varázzsá az időhöz és rendhez szokott lélek számára az időtlenség. A jelenvalósággal küzdő ember csupán a látóterébe kerülőt látja, csak egy szűk horizontot vizsgál. Holott valójában nem is a jelenvaló, nem is a pillanat a fontos, hanem az egész. Ennek felismeréséhez nyújtanak kapaszkodót Zalán Tibor ajánló sorai: „ebben a könyvben nincs jelen, csak folytonos elmozdulások vannak múlt és múlt között”.

S mert az ember a létet, mint saját álmát éli – az igazán fontos ennek a megragadása, „hisz álmunkban mindenki / belőlünk van. / az is, akiben van még vágy. / az is, aki már vágytalan. / s hogy melyikünk élő, melyikünk halott, / majd az ébredés dönti el” (a test a váltás).

Élet és halál egymás nélkülözhetetlen kellékei. Képes Géza keserű iróniával így beszélt erről Álmok című versében: „Az élet álom, a halál felébredés. / Felébredt holtak egymásnak beszélnek / lidércnyomásos szörnyű álmaikról.”

Hegedűs Gyöngyi tépelődéseiben más árnyalatban jelenik meg a gondolat: „mikor álmodom, akkor / vagyok ébren. a valóság / másolat. a kép az eredet. fogyatékkal / él, mint isten az emberrel” (eredet, fogyatékkal). Világossá válik, hogy „az életről a halál / a legnagyobb felbontású kép” (a legnagyobb felbontású kép), ugyanakkor megfogalmazza mardosó kétségeit is: „ébredés után / minden hozzáférés / voltaképp jogosulatlan. talán, ha lehetnénk, / mint teremtés előtt / az Úr, látók, / világtalanul” (holtak, ébredés után).

Egyek vagyunk a múltunkkal: tetteinkkel, gondolatainkkal, vágyainkkal, örömünkkel, bánatunkkal és haragunkkal. Persze ez így meglehetősen közhelyesen hat. Mégsem szabadkozom a leírtak miatt, mert az evidenciaként elfogadott fenti állítás ellenére is nemegyszer felmentést nyújtó magyarázatokat keresünk a magunk számára, holott a magyarázat többnyire bennünk rejlik. Ahogy a levelek írója is bevallja: „nem számoltam a saját fájdalmammal / nasztaszja filippovna. / hogy az is részt kér a történetből. / mintha három evangéliummal hitelesített bánat volna / a mások szerelmi tébolya. / s az enyém: hiányzó jánosi olvasat” (jánosi olvasat).

A magyarázhatót ekként felmutató értelmezésre rímelnek „a nyitómondat” alábbi sorai is: „ha megírnám a gyermekkoromat, /…/ üresen hagynék minden második oldalt. / azoknak, akik ugyanarra más égtáj felől emlékeznek. / mint négyből három evangélista: a születés felől. / ők az egész látótér. / s az egészhez kell-e kiegészülés? / a fölösleges mint teljesség. /  a teljesség mint fogyaték. / van-e nagyobb szeretet annál, / mint a teljességből visszalépni az egész felé.”

Hervay Gizella említett oratóriumában is a fájdalomba kapaszkodik, amikor azt írja a születésről: „Mária … / ölében tartja a halált”, ám hozzáteszi: „Semmi halál sem bír a szerelemmel, / minden medencét betölt a vér, / táplálja magzatainkat.” A lét biztosítékát körülíró gondolat Hegedűs Gyöngyi plasztikus megfogalmazásában így hangzik: „mindenki a másikért lesz védtelen. / az idő, mint a vér, / forrás marad…” (angyalok le nem hullt hóban).

Stációink a szomjúság állomásai. A változás még mérhető, tetten érhető – de már nem befolyásolható: „milyen igeidő ez? milyen nyelvtanon túli szerkezet: / betölteni minden reményt, / maradni mégis ígéret” (grand mal). Így maradunk magunk számára időben és térben megfoghatatlanok. S így fordul bennünk visszájára az idő: „a múlthoz kell hit, nem / az eljövendőhöz. s nem azért / felejtem el úgy egyben, / mert felébredek, hanem / mert nálam előbb érkezett” (képekkel a kitettségben).

A legnagyobb szomjúság a szerelem, amelynek „rengeteg rejtőszíne van”, s mellette persze a barátság, a szeretet, a tisztelet is – szomjoltónak pedig marad a hit: „van olyan hang, / amitől a tárgyi világ alanyivá válik” (Ctrl v).

Sorsunk nem téveszthető el: „lehetünk-e más, / mint a halál beállta” (napról levált árnnyal). De kell a megtartó erő segítsége („krisztust sem / a szögek tartották a kereszten” – a sötétség próbafúrásai). Kell az élethez segítő a kapaszkodó, ahol Istent is egyetlen mondatba lehet sűríteni, mert „élni nem más, mint feltámadni / a kereszten” (kettős corpus).

Ez a mi szabadságunk. Aminek „nem volt végpontja. kezdet / volt mindvégig. / eredet. egy másik idő / testbe özönlése” (a második váz), s ahol „ítélni csak ő ítélhet, akire / nem vonatkozik semmilyen / kötelező vonzat. / marad alanyeset / bármilyen prepozícióval” (Ctrl c).

Izgalmas – a gondolatokat több szálon futtató – versgyűjteményt tett elénk Hegedűs Gyöngyi. Vallomás és üzenet. Ahol egyszerre lehetünk álmodó és álmodott.

S mert „az írás / csak arra jó, hogy vallasson” (a pont felett)a költő gondoskodik róla, hogy a válaszok megerősítést nyerjenek a kötetet díszítő kitűnő fotók révén is, amelyek segítenek a befogadónak a pillanat mögé kerülni. (Az alkotó egyébként itt is egyfajta kettősség érzetét kelti, amikor illusztrátorként Hidasi Hegedűs Gyöngyiként tűnik fel. E kettősség pedig alátámasztja és kiemeli a verseken végigvonuló párhuzamot – hiszen a szövegekben az üzenetek küldője és a címzett mindig egyszerre van jelen.)

Oláh András

 

1339193Hegedűs Gyöngyi: a pont felett

Új Forrás Kiadó

Tatabánya, 2017

2000 Ft

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2018.08.21 - tiszatáj

CEREDI NEMZETKÖZI KORTÁRS MŰVÉSZTELEP
Van egy kis utca Cereden, aminek nincs neve. Mintha nem is létezne, pedig a község fő utcájából, a Kossuth Lajos utcából kanyarodik ki. A nincs neve utca sarkán áll a Ceredi Nemzetközi Kortárs Művésztelep tájháza, amit tavaly vásároltak meg, teljesen lerobbant állapotban, de már a tavaly annyira rendbe tették, hogy abban az évben ott is sor kerülhetett kiállításra. Még sok a tennivaló az épületen… – ABAFÁY-DEÁK CSILLAG ÉS KÖLÜS LAJOS BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.08.21 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ A MALOMFESZTIVÁLRÓL
Elérkezett az utolsó napjához az ötödik Malomfesztivál. Irodalmi workshop, népzenei taktusok, hajnali goa buli. Ilyennek látta a harmadik napot “elsőmalmozó” tudósítónk. – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.08.20 - tiszatáj

RÓZSAVÖLGYI ZSUZSA ÉS
AZ M STUDIO
Két „táncelőadást” is láttunk a Thealteren, s bár látszólag semmi közük egymáshoz, eszembe jutott a kérdés, vajon mit tenne az a három, liftbe szorult férfi, ha beszabadulnának Rózsavölgyi Zsuzsa 1.7 című előadásának a színpadára? – IBOS ÉVA KRITIKÁJA

>>>
2018.08.19 - tiszatáj

AZ UTOLSÓ KÉT NAP A THEALTEREN
A Thealter utolsó két napja igazi színházi ínyencségeket tartogatott a fesztivál résztvevői számára. Pénteken egy minden elemében egyedi és sajátos táncnyelvi produkciót, a sepsiszentgyörgyi M Stúdió Lift – boys will be boys című koreográfiáját tekinthette meg a nagyérdemű. Fehér Ferenc rendezésében három színész, Deák Zoltán, Szekrényes László és Veres Nagy Attila szerepelnek egy liftkabin alapterületének megfeleltethető aprócska térben. Az előadás kizárólag mozgásra épül, verbalitás nincs… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.08.18 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ A MALOMFESZTIVÁLRÓL
Sátor, napfelkelte, kakasszó, nehézkés ébredés. Következzen a Malomfesztivál második – esős – napjáról szóló beszámoló, ahogyan azt “elsőmalmozó” tudósítónk látta. – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA 

>>>
2018.08.17 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ A MALOMFESZTIVÁLRÓL
Ötödik alkalommal nyitotta meg képzeletbeli kapuját a szerbiai falu, Orom és a határában elterülő Malomfesztivál. Az első nap eseményeibe „elsőmalmozó” tudósítónk szemén keresztül tekinthetnek be. – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.08.16 - tiszatáj

BRECHT ÉS SHAKESPEARE A THEALTER HATODIK ÉS HETEDIK NAPJÁN
A Thealteren bemutatott előadások közül kettő is több ízben bizonyította, hogy az alkotók életkora és a színházi hierarchiában elfoglalt státuszuk egyáltalán nincs egyenes arányban előadásaik esztétikai minőségével. Azaz sosem jelenthet kiindulási alapot, hogy egy adott előadás alkotója évtizedek óta a pályán van, avagy éppen a színművészeti végzős hallgatója… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.08.14 - tiszatáj

A THEALTER ÖTÖDIK NAPJA
Három megtekintésre érdemes előadás szerepelt egymás után a programban. Elsőként délután hatkor a k2 társulatának A Cenci-ház című előadása volt látható a régi zsinagógában, ezt követte Kokan Mladenović Felhő a nadrágban című rendezése a Kisszínházban, hogy aztán a kitartó közönség újra a Hajnóczy utcában találja magát a színművészetisek Az éjszaka a nappal anyja című produkcióján… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő