Tandori Dezső: A szomszéd banánhal

BESZÁMOLÓ A KÖTET KÖNYVHETI BEMUTATÓJÁRÓL

Megjelent egy Tandori tanulmánykötet. Ilyen először – és ha „klasszikus” tanulmánykötetre gondolunk, akkor ez idáig utoljára – 1979-ben történt. A szerző akkor 41 éves volt. 38 év telt el azóta. A Tiszatáj gondozásában megjelent gyűjteményt szerkesztője, Tóth Ákos, az SZTE bölcsészkarának oktatója mutatta be. Beszélgetőtársai Bacsa Gábor és Gyulai Zoltán, az összehasonlító irodalomtudomány tanszék – Tandori munkásságával foglalkozó – fiatal kutatói voltak. A tanulmányok szerzője, a tőle már megszokott módon nem vett részt a beszélgetésen. Fizikai mivoltában nem. Az esemény a 88. Ünnepi Könyvhét keretében zajlott le 2017-ben, június hónap 10-én a késődélutáni órákban – a menetrendszerű eső miatt – a JATE-klub pincéjében.

Ezek a tények, de illik mögéjük látni, hátha meglátjuk a valóságot. Ugyanis az az igazság, hogy nehezen lehetne ezt a beszélgetést valójában könyvbemutatónak nevezni. Távolról sem azért persze, mert csak a kötet utolsó része tartalmaz eredeti, első megjelenést, hanem elsősorban, mert hiába Tóth Ákos direkte a könyvre irányuló kérdései, természetesen sokkal inkább folyt a beszélgetés magáról a beszélgetők által jól ismert és mélyen tisztelt szerzőről. Ez persze távolról sem negatív kritikai észrevétel.

Hogy egy eláruljak egy kulisszatitkot, a beszélgetés megkezdése előtt két perccel még az asztalon volt a „Tandori Dezső” feliratú tábla egy kisebb szervezési hiba következtében. Amikor ez egyértelművé vált a szervezőknek és le akarták venni a névtáblát, Tóth Ákos azt kérte, hogy maradjon az asztalon. Bár kérése nem talált meghallgatásra – talán érthető okokból – a szándék messze nem egyszerű tiszteletadás volt. A beszélgetés kétségkívül a szerzőről szólt, a szerző részvételével.

Ahogy a kötetcímre és annak irodalmi referenciáira irányuló kérdéseken viszonylag nyögvenyelősen, de mégis gyorsan átfutottak a beszélgetők, a bemutató rögtön kiélesedett az olvasó Tandori, a provokáló Tandori és végül a fordító Tandori témáiban. Hiszen ezek azok, amik igazán személyesek.

Gyulai szerint az olvasó Tandori figyelmes (gyors félmosoly) és ami igazán lényeges, egy a megértést eseményszinten vizsgáló, de talán pontosabban fogalmazva, azt megélő szerző. Bacsa ennek másik felét emelte ki, szerinte az igazán érdekes, hogy ennek ellenére folyamatosan pontos szakirodalmi hivatkozásokkal és – urambocsá’ – tudományos pontossággal töri meg értelmezéseit a szerző. A beszélgetők szerint szövegei ettől igazán dinamikusak, egy mára semmit sem jelentő kifejezéssel élve: dialektikusak.

A provokáló Tandori esetében elsősorban szintén a láthatatlanul jelenlévő szerző megidézése zajlott, ugyanis igazából egyik beszélgető sem érezte úgy, hogy éppen a bemutatandó kötet lenne a legékesebb bizonyítéka Tandori e tulajdonságának. Bár persze odaszól a „túlértékelt” Salingernek és Szép Ernőt továbbra is ott tartja a három legnagyobb magyar költő listáján, de mégsem bánt senkit és továbbra sem tudja senki, hogy komolyan kell-e ezeket mind venni. Ez utóbbit viszont a legkomolyabban kell érteni.

És persze a fordító Tandori. Utoljára nagyjából Michelangelo vállalt akkora munkát a Sixtus-kápolna mennyezetfreskóinak magányos elkészítésével, mint ő ijesztő nagyságú fordítómunkájával. Csak a 70-es években, Lukácstól és Benjamintól Kafkán keresztül Byron versekig minden járt a keze alatt és ez a kötődés rányomta bélyegét saját szerzői munkásságára és felfogására is. Ahogy Gyulai megfogalmazta, Szép Ernő esetében még a magyart is lefordította magyarra. Az érthetővé tételnek, a kézbe adottságnak ez a fajta erőszakos akarása viszont természetesen újra ellentmondásba kerül a saját költői munkásságában előforduló szándékos zavarkeltéssel és a korábban említett eseményszerű megértés és befogadás hangsúlyozásával.

A szerző munkásságában és – így e kötetben is – megjelenő folyamatos formai ellentmondásosságot egyértelművé tette a beszélgetés. A találkozás lehetetlensége, ennek bevallása és az ez ellen való folyamatos munka és küzdelem mind-mind érzékelhető volt ebben az érdekes órában. Így vett részt Tandori Dezső frissen megjelent tanulmánykötete bemutatóján, amelyen nem volt ott. A beszélgetők pedig pontosan tudták, hogy ma nem az övék a főszerep, és engedték megszólalni magát a szerzőt. És ezt ennél jobban nem is csinálhatták volna.

Fekete Kristóf

Tandori Dezső: A szomszéd banánhal

Tanulmányok, esszék

Tiszatáj Könyvek

Szeged, 2017

216 oldal, 2850 Ft

ISBN 978-615-5618-12-3