03.04.
| Grecsó Krisztián Szegeden is bemutatja Verát >>>
02.28.
| Asztali beszélgetések… – Európa | Iszlám és kereszténység? >>>
02.22.
| Kötetbemutató – Nagy Zopán: Felhő regény >>>
02.16.
| Deák17 – Gyermekrajzok bőröndökben >>>
02.14.
| Jazz Kocsma – Deres Kornélia Bábhasadás című kötetének bemutatója >>>
02.14.
| Asztali beszélgetések… – Street art, graffiti, szakralitás. A kibékülés terei? >>>
02.07.
| OSZK – Zárul a Corvina Könyvtár budai műhelye című kiállítás >>>
02.01.
| Rajzpályázat gyerekeknek! >>>
01.31.
| Asztali beszélgetések… – vendég: Korniss Péter >>>
01.30.
| Novák Péter és Hrutka Róbert kedvenc lemezéről beszél >>>
02.05.
| Újabb országos toplistára került fel a REÖK >>>
02.01.
| Szegedi Szabadtéri – Sztárok a Titanicon >>>
01.31.
| Marno János Tiszatáj-díjas >>>
01.24.
| Lendület program: három kategóriában várja az Akadémia a fiatal kutatók pályázatait >>>
01.18.
| Újabb sztárfellépők a 39. Budapesti Tavaszi Fesztiválon! >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>
12.17.
| Ötször szép a Queen! >>>
12.11.
| Világok Találkozása a Bem moziban: Kornya Zsolt kapta a Hexa-díjat >>>
12.11.
| Igazi könyvritkaságot adott ki az Akadémia a Szent Koronáról >>>
12.07.
| Lackfi-est Halason >>>

Shrek Tímea, Szakács Réka prózája

Horváth Veronika, Kovács L. Zsolt, Mohai V. Lajos, Németh Zoltán, Olty Péter, Siska Péter, Veszprémi Szilveszter versei

Rácz Lajos beszélgetése Konrád Györggyel

Borsodi L. László, Hajnal Géza, Nagy Csilla tanulmánya

Nádas Ale­xandra festményei

Diákmelléklet: Sebők Melinda Babits Mihályról

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

Töredezett történetek
2017.06.28 - tiszatáj

KASSÁK MÚZEUM – KISCELLI MÚZEUM: KÜLÖNUTAK. KARL-HEINZ ADLER ÉS A MAGYAR ABSZTRAKCIÓ

A mai napig számos olyan hely található Magyarországon, ahol az 1950-1980-as évekig terjedő időszakban készült absztrakt térplasztikák járultak hozzá a városok esztétikai értékéhez. Évtizedekig fennmaradt számos darab, ám az utóbbi időben kezdtek tömegesen eltűnni. Az alapvető konfliktusnak az 1947-es absztrakt-realista vita  tekinthető, melynek Magyarországon a Kállai Ernő-féle Elvont Művészek Csoportjának (1946-1948) mozgalma ágyazott meg, akik 1947-ig első önálló kiállításukig szinte teljesen függetlenné váltak az Európai Iskolától. A vita lényege tömören az elvont művészet létjogosultsága, értelmezése volt. Kállai tétele az volt, hogy a geometriai és biológiai vonatkozású formák által inspirált műalkotások ragadják meg legjobban a természet lényegét.

A Kassák-féle kiállítás alappillérét számos magyar vonatkozás mellett Karl-Heinz Adler drezdai művész munkássága alkotja. A grafikus és konceptuális művészet neves képviselőjének életútja a tárlaton egy informatív szövegben, valamint a magyar és az egykori NDK kultúrpolitikájának absztrakt művészettel kapcsolatos vonatkozásában egy idővonallal ismerteti szakmai mérföldköveit. Karrierje egyik legsarkalatosabb pontja talán, hogy a NDK területén 1957-58-tól alkotott absztrakt művei nem jelenhettek meg nyilvánosan, első önálló kiállítása 1982-ben nyílt Drezdában a Galerie Mittében. Ez többek között azért is volt problematikus, mert egyébként Drezda és Berlin utcáin számos épületen voltak láthatóak Adler geometrikus térplasztikái, homlokzati díszítései. Számos alkalommal együtt dolgozott Friedrich Krachttal, akivel kifejlesztették az úgynevezett betonformaelem-rendszert. Adler kollázsai és rajzai – akárcsak köztéri művei – a geometrikus formák szín, fény és térbeli vonatkozását vizsgálják. Ezek a formák vitálisak, szinte látni a mozgásfázisát egy-egy térbeli alakzatnak. Remekül edzi a befogadó térlátását és nyitottságát, az értelmezés sokszínűségére.

 

Adler_2_fotós-Simon Zsuzsanna

 

A Kiscelli Múzeum nagyformátumú Templomterében látható tárlat Józsa Bálintra, Lantos Ferencre és számos magyar kortársukra is fókuszál. A debreceni Józsa évekig a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem óraadója volt. Kezdetben bronz és acél felhasználásával kisplasztikákat készített, később köztéri alkotásokkal foglalkozott, melynek alapanyagai a beton, a fa és az acél voltak. Legtöbb kiállítását Budapest jegyzi, de művei megtekinthetőek voltak Szegeden, Zánkán, Stuttgartban, Bécsben és Nürnbergben is. Lantos Ferenc pécsi születésű művész geometrikus absztrakciója az 1960-as években teljesedett ki. Híres Frízelemek Pécsről című darabja is látható, amely az egykori DÉDÁSZ épületét díszítette. Lantos az olaj, az akril valamint a zománc használatát preferálta. Nála a geometriai formák variációi a négyzethálóban kaptak főszerepet, melyben különböző metszések periodikusan alkotnak meg különböző színfelületeket.

A geometrikus absztrakció létjogosultsága több szempontból is lényeges volt; egyrészt fontos motiváló erőként hatott az absztrakció vitában, hogy a geometrikus térplasztikák, épületdíszítések mintegy összhangba kerüljenek az emberek mindennapjaival. Azzal, hogy az emberek életének részévé tették, a városok különböző pontjainak stílusához és hangulatához pozícionálták, áthidalták a vita talán legproblematikusabb pontját, az értelmezés nehézségét. Mind Adler, mind Józsa művei egy egészen más regiszteren kezdtek el működni, nem feltétlenül volt cél, hogy másodlagos értelmet is nyerjenek az alkotások, de természetesen megmaradt a lehetőség a szabad asszociációra, nem utolsó sorban pedig esztétikailag is egyedi látványvilágot alkottak.

Jó példa erre Józsa munkája Budapesten a Déli pályaudvar metróaluljárójának falán. Szintén Józsa alkotása a Szegedi Biológiai Kutatóközpont (SZBK) előtt álló krómacél térplasztika, a Gömb (1974). Ez a darab például szoros kapcsolódási pont az SZBK tevékenységével is, felépítése és részletessége a sejtosztódásra is reflektál. Mindkét esetben igaz tehát, hogy reagálnak környezetükre, de önmagában létező műalkotásként is tekinthetünk rájuk. Ez a kettősség fontos, ám például a politika szemszögéből nézve ezek a homlokzati elemek, faldíszek, köztéri szobrok egyfajta lázadást képviseltek.

 

2.fotó_Bognár Benedek

 

A szocializmus időszakában céljuk volt az úgynevezett „érthetetlen művészet”-et hiteltelenné tenni, hiszen akárcsak az irodalomban a szóképekkel, metaforákkal is könnyű volt visszaélni, úgy akár egy-két köztéri műalkotás is tudott többet mondani annál, mint aminek elsőre látszott. Másrészt az eklektikus városkép felfogás eszméje nem illett bele az alapvetően klasszikus történelmi épületek, szoborcsoportok által kialakult nosztalgikus elképzelésbe. A közelmúltban lerombolt vagy ismeretlen okokból eltűnt darabok azonban főleg az újraértékesítés, újrafeldolgozás miatt nem találhatóak már eredeti helyükön.

A tárlaton, bár Józsa és Adler munkásságát, történetét elemzi kicsit részletesebben, láthatjuk még Maurer Dóra valamint Deim Pál alkotásait is. Deim művei közül például látható a Tájékozódási plasztika (1976), amely tökéletesen reprezentálja Deim szín és fény kapcsolatának felkutatása iránt táplált elhivatottságát. Deim a fizikai úton prezentálja azt, amit a festészetben általában hagyományosan ábrázolnak.

Aki különösen érdeklődik a téma iránt, annak ajánlanám a közismert Fortepan oldalt, ahol számos régi fotográfián fellelhetőek ezek a roppant izgalmas és különleges atmoszférát teremtő domborművek, térplasztikák, szobrok és festmények vagy érdemes megnézni a Köztérkép külön a tárlathoz kapcsolódóan készített térképét, melyen véget nem érően bogarászhatjuk fellelhetőségüket szerte az országban, külön kiemelve azokat a városokat, amelyekben még épségben vannak és azokat, amelyekben már sajnos megsemmisültek.

Tóth Emese

 

2.fotó_Bognár Benedek 3.fotó_Bognár Benedek fotó_Bognár Benedek Adler_1_fotós-Simon Zsuzsanna Adler_2_fotós-Simon Zsuzsanna Adler_3_fotós-Simon Zsuzsanna Adler_4_fotós-Simon Zsuzsanna Adler_5_fotós-Simon Zsuzsanna

 

 

0000000958Különutak. Karl-Heinz Adler és a magyar absztrakció

A Petőfi Irodalmi Múzeum – Kassák Múzeum és a Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár közös kiállítása

2017. május 31. – szeptember 17. 17:00 – 18:30

 

 

 

 


Címke: , , , , , , , ,
2019.02.11 - tiszatáj

NOVÁK ÉVA KIÁLLÍTÁSÁHOZ
Ébredő kavicsok,
opálos hajnalok,
ismeretlen mantrák,
tarjászkodó macskák…

Optikus álmok,
verses látomások…

Kavics, kő, kőzetek…
Nem bauxit, sem hegyek,
nem sziklák, nem képzelet:
hajnal-pára, álom-varázs,
mozaikok, belső parázs,
meglátás és precizitás…
[…]

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NE ÉRINTS MEG!
Keresve sem találnánk jobb filmet a hazai mozikban épp futó munkák közül a cinema du corps-irányzat demonstrációjához, mint Adina Pintilie tavalyi, a legjobb filmnek járó Arany Medvével honorált szerzői ujjgyakorlatát. A Vasárnap hat órakor és A helyszíni szemle című román klasszikusokkal új csapásirányt mutató direktorhoz rokoni szálakkal nem kötődő fiatal rendezőnő debütje nemcsak a test fizikai tapasztalatát, hanem azon keresztül a bőrhöz, csonthoz, tapintáshoz köthető mentális-érzéki benyomásokat vizsgálja – témafelvetése rögtön csettintést érdemel, kidolgozása azonban rengeteg kívánnivalót hagy maga után… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.02.10 - tiszatáj

PÁSZTOR BÉLA ÉS KÖLTÉSZETE
A magyarrá lett zsidóság rövid, de annál intenzívebb ittléte a magyar nyelvben dokumentálható a leglátványosabban, s ugyanakkor a legláthatatlanabbul. Itt eresztett gyökeret és bontott tobzódón virágot az anyagban, ahonnan fizikai, társadalmi „kiszántása” ellenére oly jeltelenül, de annál át­hatóbban ittélőnek, itt maradt. Nincs még egy olyan nép, amely­nek az irodalmában, vagy leszűkítve a költészetében, ennyi zsidó vett volna részt, s ilyen nívón […]

>>>
2019.02.09 - tiszatáj

SZABÓ MARCELL: A KÖZELI LIMBUS
Verseskötet-olvasóként bevett szokásom, hogy mint egy radar, kiszúrjam a szövegkohéziót megteremtő, vissza-vissza­térő motívumokat, amelyeket sajnálatos módon és ösztönösen szoktam megtalálni; Szabó Marcell második verseskönyve esetében ez teljes kudarcba fulladt. Nem csoda, a kötet első része előtt virít az olvasatot jó eséllyel befolyásoló „A képek ellen” cím, ami nem cikluscím, ugyanis ez a kötet nem bomlik ciklusokra, két, egymáshoz csak nagyon lazán kapcsolódó, formailag eltérő részre oszlik… – NAGY MÁRTA JÚLIA KRITIKÁJA

>>>
2019.02.07 - tiszatáj

A VADKÖRTEFA
Arany Pálma-díjas remekműve, a Téli álom után 4 évvel új filmmel jelentkezett a kortárs török mozi auteurje, Nuri Bilge Ceylan. Feleségével, Ebruval és kurrens darabjában vendégszerepet is játszó társírójával, Akin Aksuval ismét egy több mint 3 órára rúgó szerzői, karakterorientált elmélkedést költöztetett a gyöngyvászonra, és bár A vadkörtefa nem éri el előző dobása magaslatait, feltétlenül közel jár hozzá… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.02.06 - tiszatáj

INTERJÚ HÖFFLER NORBERTTEL
ÉS TÖRÖK DÉNESSEL
Január elején jelent meg az August Clown zenekar első EP-je, ami a Gribedli stúdióban készült. Az album megszületésének körülményeiről, az Artur zenekarral közös lemezbemutató koncertről és a jövőbeli tervekről az August Clown énekesével, Höffler Norberttel és a Gribedli stúdió hangmérnökével, Török Dénessel beszélgettünk… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2019.02.04 - tiszatáj

VÖRÖS ISTVÁN: THOMAS MANN KABÁTJA
Vörös István könyvét olvasva nagy a kísértés, hogy leemeljünk egy-egy Mann-kötetet a polcról, felüssünk egy irodalomtörténetet vagy legalább megnyissuk a Wikipédiát. Nyomozásra sarkall a cím, kutakodásra a sok-sok utalás. Ha nem vagyunk elég elővigyázatosak, ezt a regényt afféle „Tho­mas Mann röviden” stílusban fogadjuk – megrögzötten keresve előzményeket a Mann-életműben, kapcsolatokat szö­ve­gek között, és megszállottan igyekszünk szövegeket azonosítani. Ez azonban nagy hiba lenne… – KOCSIS LILLA KRITIKÁJA

>>>
2019.02.01 - tiszatáj

MAŁGORZATA SZUMOWSKA FILMJE
A lengyel rendezőnő első három műve, a Boldog ember, az Ő és a 33 jelenet az életből a lengyel film metafizikus-moralizáló vonalat folytatta. A magyar keresztségben Szex felsőfokon címet kapott filmje nem példázatszerű, valamiféle ironikus realizmus jellemző rá. A Test aztán újra visszakanyarodik a spiritualista irányzathoz, de alapvetően gondolja újra képviselőinek eredményeit. Az Arc mintha Szumowska eddigi életművének hangvételeit egyesítené, egyszerre valósítaná meg mindazt, amit a rendezőnő immár nyolc egész estés munkájában képvisel… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő