Tiszatájonline | 2017. június 28.

Töredezett történetek

KÜLÖNUTAK, KARL-HEINZ ADLER ÉS A MAGYAR ABSZTRAKCIÓ
A mai napig számos olyan hely ismerős Magyarországon, ahol az 1950–1980-as évekig terjedő időszakban készült absztrakt térplasztikák járultak hozzá a városok esztétikai értékéhez. Azonban vajmi kevés ilyen darab maradt meg és ez maradandó károkat okozó leginkább a korabeli politikai közhangulat keltette pusztító folyamat végeredménye. Az alapvető konfliktusnak az 1942-es absztrakciós vita is tekinthető, melynek Magyarországon már az 1940-es években a Kállai Ernő-féle Elvont művészet I. csoportjának mozgalma is megágyazott… – TÓTH EMESE BESZÁMOLÓJA

KASSÁK MÚZEUM – KISCELLI MÚZEUM: KÜLÖNUTAK. KARL-HEINZ ADLER ÉS A MAGYAR ABSZTRAKCIÓ

A mai napig számos olyan hely található Magyarországon, ahol az 1950-1980-as évekig terjedő időszakban készült absztrakt térplasztikák járultak hozzá a városok esztétikai értékéhez. Évtizedekig fennmaradt számos darab, ám az utóbbi időben kezdtek tömegesen eltűnni. Az alapvető konfliktusnak az 1947-es absztrakt-realista vita  tekinthető, melynek Magyarországon a Kállai Ernő-féle Elvont Művészek Csoportjának (1946-1948) mozgalma ágyazott meg, akik 1947-ig első önálló kiállításukig szinte teljesen függetlenné váltak az Európai Iskolától. A vita lényege tömören az elvont művészet létjogosultsága, értelmezése volt. Kállai tétele az volt, hogy a geometriai és biológiai vonatkozású formák által inspirált műalkotások ragadják meg legjobban a természet lényegét.

A Kassák-féle kiállítás alappillérét számos magyar vonatkozás mellett Karl-Heinz Adler drezdai művész munkássága alkotja. A grafikus és konceptuális művészet neves képviselőjének életútja a tárlaton egy informatív szövegben, valamint a magyar és az egykori NDK kultúrpolitikájának absztrakt művészettel kapcsolatos vonatkozásában egy idővonallal ismerteti szakmai mérföldköveit. Karrierje egyik legsarkalatosabb pontja talán, hogy a NDK területén 1957-58-tól alkotott absztrakt művei nem jelenhettek meg nyilvánosan, első önálló kiállítása 1982-ben nyílt Drezdában a Galerie Mittében. Ez többek között azért is volt problematikus, mert egyébként Drezda és Berlin utcáin számos épületen voltak láthatóak Adler geometrikus térplasztikái, homlokzati díszítései. Számos alkalommal együtt dolgozott Friedrich Krachttal, akivel kifejlesztették az úgynevezett betonformaelem-rendszert. Adler kollázsai és rajzai – akárcsak köztéri művei – a geometrikus formák szín, fény és térbeli vonatkozását vizsgálják. Ezek a formák vitálisak, szinte látni a mozgásfázisát egy-egy térbeli alakzatnak. Remekül edzi a befogadó térlátását és nyitottságát, az értelmezés sokszínűségére.

Adler_2_fotós-Simon Zsuzsanna

A Kiscelli Múzeum nagyformátumú Templomterében látható tárlat Józsa Bálintra, Lantos Ferencre és számos magyar kortársukra is fókuszál. A debreceni Józsa évekig a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem óraadója volt. Kezdetben bronz és acél felhasználásával kisplasztikákat készített, később köztéri alkotásokkal foglalkozott, melynek alapanyagai a beton, a fa és az acél voltak. Legtöbb kiállítását Budapest jegyzi, de művei megtekinthetőek voltak Szegeden, Zánkán, Stuttgartban, Bécsben és Nürnbergben is. Lantos Ferenc pécsi születésű művész geometrikus absztrakciója az 1960-as években teljesedett ki. Híres Frízelemek Pécsről című darabja is látható, amely az egykori DÉDÁSZ épületét díszítette. Lantos az olaj, az akril valamint a zománc használatát preferálta. Nála a geometriai formák variációi a négyzethálóban kaptak főszerepet, melyben különböző metszések periodikusan alkotnak meg különböző színfelületeket.

A geometrikus absztrakció létjogosultsága több szempontból is lényeges volt; egyrészt fontos motiváló erőként hatott az absztrakció vitában, hogy a geometrikus térplasztikák, épületdíszítések mintegy összhangba kerüljenek az emberek mindennapjaival. Azzal, hogy az emberek életének részévé tették, a városok különböző pontjainak stílusához és hangulatához pozícionálták, áthidalták a vita talán legproblematikusabb pontját, az értelmezés nehézségét. Mind Adler, mind Józsa művei egy egészen más regiszteren kezdtek el működni, nem feltétlenül volt cél, hogy másodlagos értelmet is nyerjenek az alkotások, de természetesen megmaradt a lehetőség a szabad asszociációra, nem utolsó sorban pedig esztétikailag is egyedi látványvilágot alkottak.

Jó példa erre Józsa munkája Budapesten a Déli pályaudvar metróaluljárójának falán. Szintén Józsa alkotása a Szegedi Biológiai Kutatóközpont (SZBK) előtt álló krómacél térplasztika, a Gömb (1974). Ez a darab például szoros kapcsolódási pont az SZBK tevékenységével is, felépítése és részletessége a sejtosztódásra is reflektál. Mindkét esetben igaz tehát, hogy reagálnak környezetükre, de önmagában létező műalkotásként is tekinthetünk rájuk. Ez a kettősség fontos, ám például a politika szemszögéből nézve ezek a homlokzati elemek, faldíszek, köztéri szobrok egyfajta lázadást képviseltek.

2.fotó_Bognár Benedek

A szocializmus időszakában céljuk volt az úgynevezett „érthetetlen művészet”-et hiteltelenné tenni, hiszen akárcsak az irodalomban a szóképekkel, metaforákkal is könnyű volt visszaélni, úgy akár egy-két köztéri műalkotás is tudott többet mondani annál, mint aminek elsőre látszott. Másrészt az eklektikus városkép felfogás eszméje nem illett bele az alapvetően klasszikus történelmi épületek, szoborcsoportok által kialakult nosztalgikus elképzelésbe. A közelmúltban lerombolt vagy ismeretlen okokból eltűnt darabok azonban főleg az újraértékesítés, újrafeldolgozás miatt nem találhatóak már eredeti helyükön.

A tárlaton, bár Józsa és Adler munkásságát, történetét elemzi kicsit részletesebben, láthatjuk még Maurer Dóra valamint Deim Pál alkotásait is. Deim művei közül például látható a Tájékozódási plasztika (1976), amely tökéletesen reprezentálja Deim szín és fény kapcsolatának felkutatása iránt táplált elhivatottságát. Deim a fizikai úton prezentálja azt, amit a festészetben általában hagyományosan ábrázolnak.

Aki különösen érdeklődik a téma iránt, annak ajánlanám a közismert Fortepan oldalt, ahol számos régi fotográfián fellelhetőek ezek a roppant izgalmas és különleges atmoszférát teremtő domborművek, térplasztikák, szobrok és festmények vagy érdemes megnézni a Köztérkép külön a tárlathoz kapcsolódóan készített térképét, melyen véget nem érően bogarászhatjuk fellelhetőségüket szerte az országban, külön kiemelve azokat a városokat, amelyekben még épségben vannak és azokat, amelyekben már sajnos megsemmisültek.

Tóth Emese

2.fotó_Bognár Benedek 3.fotó_Bognár Benedek fotó_Bognár Benedek Adler_1_fotós-Simon Zsuzsanna Adler_2_fotós-Simon Zsuzsanna Adler_3_fotós-Simon Zsuzsanna Adler_4_fotós-Simon Zsuzsanna Adler_5_fotós-Simon Zsuzsanna

0000000958Különutak. Karl-Heinz Adler és a magyar absztrakció

A Petőfi Irodalmi Múzeum – Kassák Múzeum és a Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár közös kiállítása

2017. május 31. – szeptember 17. 17:00 – 18:30