11.06.
| Vér, homok és populizmus – a 15. VERZIÓ Diákfilmes programja >>>
10.26.
| Hagyomány, asszimiláció és trauma a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár portréin >>>
10.26.
| Október végén elárasztják az országot a rajzfilmek >>>
10.25.
| Asztali beszélgetések… – Befejezetlen múlt >>>
10.18.
| MASZK – Perzsia Szegedre jön – Hajnóczy-nap >>>
10.16.
| Latin-amerikai filmek, ételek, borok és latin bulik a Déli-Doku dokumentumfilm-fesztiválon >>>
10.14.
| MASZK – Ziggurat Project: Acsai Roland: Esumi és Asao >>>
10.12.
| 100 éve született Leonard Bernstein >>>
10.11.
| Kass Galéria – Írásvédett című kiállítás >>>
10.11.
| ZUG színház és művészeti tetthely – HLP feat. Roskó Gábor: A csillagok szíve >>>
10.10.
| Rejtő Jenő orrvérzésig – Fülig Jimmy ajánlásával vagy épp annak ellenére >>>
10.08.
| MASZK – PanoDráma: Pali >>>

09.27.
| „Emlékek helyett mobiltelefonom volt” >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>

A maximalista, Hazai Attila emlékére
(Írások, beszélgetések Hazai Attila művészetéről)

Hazai Attila, Juhász Róbert, Kormányos Ákos, Mohai V. Lajos, Nagy Hajnal Csilla, John Peck, Petőcz András, Robert Pinsky, Tóth Erzsébet versei

Bene Zoltán, Murányi Sándor Olivér, Patak Márta, Sántha József prózája

>>>

Öt héten át 65 helyszínen közel 300 programmal várja az egyetem és Szeged közösségét a 23. Őszi Kulturális Fesztivál. A programsorozat kínálatában komoly- és könnyűzenei hangversenyeket, koncerteket, film- és könyvbemutatókat, színházi előadásokat, kiállításokat, irodalmi-közéleti beszélgetéseket is találunk. A fesztivál október 1-jén látványos fényfestéssel nyílik. A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati […]

>>>

Töredezett történetek
2017.06.28 - tiszatáj

KASSÁK MÚZEUM – KISCELLI MÚZEUM: KÜLÖNUTAK. KARL-HEINZ ADLER ÉS A MAGYAR ABSZTRAKCIÓ

A mai napig számos olyan hely található Magyarországon, ahol az 1950-1980-as évekig terjedő időszakban készült absztrakt térplasztikák járultak hozzá a városok esztétikai értékéhez. Évtizedekig fennmaradt számos darab, ám az utóbbi időben kezdtek tömegesen eltűnni. Az alapvető konfliktusnak az 1947-es absztrakt-realista vita  tekinthető, melynek Magyarországon a Kállai Ernő-féle Elvont Művészek Csoportjának (1946-1948) mozgalma ágyazott meg, akik 1947-ig első önálló kiállításukig szinte teljesen függetlenné váltak az Európai Iskolától. A vita lényege tömören az elvont művészet létjogosultsága, értelmezése volt. Kállai tétele az volt, hogy a geometriai és biológiai vonatkozású formák által inspirált műalkotások ragadják meg legjobban a természet lényegét.

A Kassák-féle kiállítás alappillérét számos magyar vonatkozás mellett Karl-Heinz Adler drezdai művész munkássága alkotja. A grafikus és konceptuális művészet neves képviselőjének életútja a tárlaton egy informatív szövegben, valamint a magyar és az egykori NDK kultúrpolitikájának absztrakt művészettel kapcsolatos vonatkozásában egy idővonallal ismerteti szakmai mérföldköveit. Karrierje egyik legsarkalatosabb pontja talán, hogy a NDK területén 1957-58-tól alkotott absztrakt művei nem jelenhettek meg nyilvánosan, első önálló kiállítása 1982-ben nyílt Drezdában a Galerie Mittében. Ez többek között azért is volt problematikus, mert egyébként Drezda és Berlin utcáin számos épületen voltak láthatóak Adler geometrikus térplasztikái, homlokzati díszítései. Számos alkalommal együtt dolgozott Friedrich Krachttal, akivel kifejlesztették az úgynevezett betonformaelem-rendszert. Adler kollázsai és rajzai – akárcsak köztéri művei – a geometrikus formák szín, fény és térbeli vonatkozását vizsgálják. Ezek a formák vitálisak, szinte látni a mozgásfázisát egy-egy térbeli alakzatnak. Remekül edzi a befogadó térlátását és nyitottságát, az értelmezés sokszínűségére.

 

Adler_2_fotós-Simon Zsuzsanna

 

A Kiscelli Múzeum nagyformátumú Templomterében látható tárlat Józsa Bálintra, Lantos Ferencre és számos magyar kortársukra is fókuszál. A debreceni Józsa évekig a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem óraadója volt. Kezdetben bronz és acél felhasználásával kisplasztikákat készített, később köztéri alkotásokkal foglalkozott, melynek alapanyagai a beton, a fa és az acél voltak. Legtöbb kiállítását Budapest jegyzi, de művei megtekinthetőek voltak Szegeden, Zánkán, Stuttgartban, Bécsben és Nürnbergben is. Lantos Ferenc pécsi születésű művész geometrikus absztrakciója az 1960-as években teljesedett ki. Híres Frízelemek Pécsről című darabja is látható, amely az egykori DÉDÁSZ épületét díszítette. Lantos az olaj, az akril valamint a zománc használatát preferálta. Nála a geometriai formák variációi a négyzethálóban kaptak főszerepet, melyben különböző metszések periodikusan alkotnak meg különböző színfelületeket.

A geometrikus absztrakció létjogosultsága több szempontból is lényeges volt; egyrészt fontos motiváló erőként hatott az absztrakció vitában, hogy a geometrikus térplasztikák, épületdíszítések mintegy összhangba kerüljenek az emberek mindennapjaival. Azzal, hogy az emberek életének részévé tették, a városok különböző pontjainak stílusához és hangulatához pozícionálták, áthidalták a vita talán legproblematikusabb pontját, az értelmezés nehézségét. Mind Adler, mind Józsa művei egy egészen más regiszteren kezdtek el működni, nem feltétlenül volt cél, hogy másodlagos értelmet is nyerjenek az alkotások, de természetesen megmaradt a lehetőség a szabad asszociációra, nem utolsó sorban pedig esztétikailag is egyedi látványvilágot alkottak.

Jó példa erre Józsa munkája Budapesten a Déli pályaudvar metróaluljárójának falán. Szintén Józsa alkotása a Szegedi Biológiai Kutatóközpont (SZBK) előtt álló krómacél térplasztika, a Gömb (1974). Ez a darab például szoros kapcsolódási pont az SZBK tevékenységével is, felépítése és részletessége a sejtosztódásra is reflektál. Mindkét esetben igaz tehát, hogy reagálnak környezetükre, de önmagában létező műalkotásként is tekinthetünk rájuk. Ez a kettősség fontos, ám például a politika szemszögéből nézve ezek a homlokzati elemek, faldíszek, köztéri szobrok egyfajta lázadást képviseltek.

 

2.fotó_Bognár Benedek

 

A szocializmus időszakában céljuk volt az úgynevezett „érthetetlen művészet”-et hiteltelenné tenni, hiszen akárcsak az irodalomban a szóképekkel, metaforákkal is könnyű volt visszaélni, úgy akár egy-két köztéri műalkotás is tudott többet mondani annál, mint aminek elsőre látszott. Másrészt az eklektikus városkép felfogás eszméje nem illett bele az alapvetően klasszikus történelmi épületek, szoborcsoportok által kialakult nosztalgikus elképzelésbe. A közelmúltban lerombolt vagy ismeretlen okokból eltűnt darabok azonban főleg az újraértékesítés, újrafeldolgozás miatt nem találhatóak már eredeti helyükön.

A tárlaton, bár Józsa és Adler munkásságát, történetét elemzi kicsit részletesebben, láthatjuk még Maurer Dóra valamint Deim Pál alkotásait is. Deim művei közül például látható a Tájékozódási plasztika (1976), amely tökéletesen reprezentálja Deim szín és fény kapcsolatának felkutatása iránt táplált elhivatottságát. Deim a fizikai úton prezentálja azt, amit a festészetben általában hagyományosan ábrázolnak.

Aki különösen érdeklődik a téma iránt, annak ajánlanám a közismert Fortepan oldalt, ahol számos régi fotográfián fellelhetőek ezek a roppant izgalmas és különleges atmoszférát teremtő domborművek, térplasztikák, szobrok és festmények vagy érdemes megnézni a Köztérkép külön a tárlathoz kapcsolódóan készített térképét, melyen véget nem érően bogarászhatjuk fellelhetőségüket szerte az országban, külön kiemelve azokat a városokat, amelyekben még épségben vannak és azokat, amelyekben már sajnos megsemmisültek.

Tóth Emese

 

2.fotó_Bognár Benedek 3.fotó_Bognár Benedek fotó_Bognár Benedek Adler_1_fotós-Simon Zsuzsanna Adler_2_fotós-Simon Zsuzsanna Adler_3_fotós-Simon Zsuzsanna Adler_4_fotós-Simon Zsuzsanna Adler_5_fotós-Simon Zsuzsanna

 

 

0000000958Különutak. Karl-Heinz Adler és a magyar absztrakció

A Petőfi Irodalmi Múzeum – Kassák Múzeum és a Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár közös kiállítása

2017. május 31. – szeptember 17. 17:00 – 18:30

 

 

 

 


Címke: , , , , , , , ,
2018.10.18 - tiszatáj

BORDA RÉKA: HOAX – FERENCZ MÓNIKA: HÁTAM MÖGÖTT DÉL
Két, húszas éveiben járó költő verseskötetét adta ki a tavaly a Scolar Kiadó: Borda Rékától, a Hoax-ot míg Ferencz Mónikától, a Hátam mögött dél címűt – és ez nem hoax, akarom mondani nem álhír. Mint ahogy az sem, hogy mindkettőjüknek ez az első kötete. Olvasva őket aztán, őszintén meglephet minket, hogy máris milyen – kifejlett – lírikusi izomzattal bírnak. Nyilvánvalóan nem kezdők… – JAHODA SÁNDOR KRITIKÁJA

>>>
2018.10.18 - tiszatáj

INTERJÚ BENKŐ IMOLA ORSOLYÁVAL
A ZUG művészeti tetthely nevéből adódóan egy kicsi, mégis nyitott színház. Az Őszi Kulturális Fesztivál ideje alatt Benkő Imola Orsolyával, a Homo Ludens Project művészeti vezetőjével beszélgettünk előadástervekről, a befogadás lehetőségeiről és az alkotóközösség színházi nevelésben betöltött szerepéről. – NÉMETH ZSÓFIA INTERJÚJA

>>>
2018.10.18 - tiszatáj

TRANZIT
Múlt és jelen vetülnek egymásra Christian Petzold új filmjében. Az Anna Seghers 1944-es regényén alapuló dráma a II. világháborúban, még pontosabban a nácik által megszállt Franciaországban játszódik, ám a rendező mindezt paradox módon napjainkra vetíti ki, reflektálva a társadalmi-politikai problémák változatlanságára, az idegengyűlölet és a menekültválság napjainkban ugyancsak égető kérdéseire… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.10.17 - tiszatáj

SZILASI LÁSZLÓ KÖNYVBEMUTATÓJA
Kell valaki, aki kérdez, és más, aki felel, de hogy mégse legyen iskolai hangulata, cseréld meg a szerepeket: egy hallgató, Klajkó Dániel kérdez, egy tanár, Szilasi László pedig felel, szigorúan elutasítva a tanár úri megszólítást. Miről beszélgessenek? Az „élet nyersanyagáról”. A testről, és ami benne van – vagy olykor nincs: Luther kutyáiról. – FÖLDESI CSENGE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.10.17 - tiszatáj

AZ ISMERETLEN KERTÉSZ IMRE – FOTÓKIÁLLÍTÁS
Abban a szerencsés, ám mégsem könnyű helyzetben vagyok, hogy ismerhettem Kertész Imrét: az embert és az írót, akivel a barátságom és munkakapcsolatom is több szállal kötődik Szegedhez. E történet 24 évvel ezelőtt vette kezdetét, mikor Erdélyi Ágnesnek köszönhetően egy évig én szervezhettem a Móra Kollégium irodalmi estjeit. Egy ilyen alkalomra érkezett meg 1994. október 28-án az író – emlékszem, ő az egész este folyamán tegezett, én pedig magáztam (35 év volt a korkülönbség közöttünk), ami számomra teljesen természetes volt […]

>>>
2018.10.15 - tiszatáj

VERES ATTILA KÖNYVBEMUTATÓJA
Három éves kihagyás után visszatért a Próza Nostra Irodalmi Estek című programsorozat Szegedre. Október 4-én a Próza Nostra kritikusai, Benkő Marianna és Pozsár Anett beszélgettek Veres Attila horror szerzővel Odakint sötétebb című regényéről, illetve az idei könyvhétre megjelent novellagyűjteményéről, az Éjféli iskolákról. – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.10.15 - tiszatáj

TENOR3 A MÜPÁBAN
Ma nehéz volna pontosan kiválasztani a világ három legnagyobb tenorját, jómagam legalábbis Kaufmann után elakadnék. Ám háromtenor típusú koncerteket rendezni nagyon is értelmes vállalkozás. Gondolom jövedelmező is, ám engem jobban érdekel a dolog művészi oldala. Bár egy hangfajról van szó, azért nagyon sok alfaj létezik ezen belül is. A Müpa legújabb vállalkozása, amely megkülönböztetésül a tenor a köbön címet kapta, három eltérő típust vonultatott föl… – MÁROK TAMÁS ÍRÁSA

>>>
2018.10.15 - tiszatáj

JANÁKY MARIANNA:
NOVELLÁK REGÉNYE
Irodalommal foglalkozó emberek olykor hosszasan elvitatkoznak azon, létezik-e női irodalom? S ha igen, mi is az pontosan, mitől az, ami? Nő ír nőkről? Férfi nőkről? Nő férfiakról? A szerzőtől női vagy a témától az? Mi a kulcs? Nemrégiben egy folyóirat tematikus blokkja kapcsán a női tematika kifejezést ahányan vagyunk szerkesztők, annyiféleképpen értelmeztük. Janáky Marianna azonban megkönnyíti a választ erre a kérdésre: nőként ír nőkről nőiesen… – BENE ZOLTÁN KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő