Hegedűs Gyöngyi: Protestáns zsolozsma
hogy ne szólíts el Uram, készületlen,
nem azért dúdolom,
hogy még adj időt nekem,
a fény látható tartományában
vakoskodva,
felkészülhetünk-e
a színről színre látásra, ha bármennyi időt
töltünk a hasonlatok világában,
hol a soha sem látott képeknek
is előképei vannak
[…]
Ne szólíts el Uram, készületlenül. Ez nekem nagyon erős emlékem, és magam is dúdolom. Én a nagyszüleim ágya végében, a kemence kuckóban háltam szinte 10 éves koromig, és minden este, késő este, nagyanyám suttogását hallottam: ne szólíts el Istenem, készületlenül.
Ezzel fejezte be az imádságát, melyben fölsorolta a családot, engem is.
(Ilia Mihály)
hogy ne szólíts el Uram, készületlen,
nem azért dúdolom,
hogy még adj időt nekem,
a fény látható tartományában
vakoskodva,
felkészülhetünk-e
a színről színre látásra, ha bármennyi időt
töltünk a hasonlatok világában,
hol a soha sem látott képeknek
is előképei vannak,
nincs hát halasztó hatálya
a kérésnek,
csak, hogy kimondjam, Uram, kimondjam,
hogy készülődöm, egyre több
minden nem a szükséges egy,
semmit sem viszek eléd,
csak kéSzületlenségem.