12.29.
| Nézőművészeti Kft. – EztRád >>>
12.22.
| Müpa – Perzsa szerelmes dalokkal repít a „Rózsák kertjébe” Alireza Ghorbani >>>
12.17.
| Eufória? – Rendszerváltás-történetek Magyarországról a Capa Központban >>>
12.14.
| Az Amadinda Ütőegyüttessel ünnepel a Pannon Filharmonikusok >>>
12.14.
| Pinceszínház – Vacsora négyesben >>>
12.13.
| Cintányéros cudar világ jön a Szegedi Nemzetiben >>>
12.13.
| Kihűlt világ – Farkas István festményei a Nemzeti Galériában >>>
12.13.
| Vigyorgós pofád! – Szépírás kurzus felolvasó est >>>
12.12.
| Győri Andrea Éva, Nemes Márton és Puklus Péter az Esterházy Art Award idei díjazottjai >>>
12.12.
| Tovarisi Tschüss – Megérkezett Berlinbe az MMA művészeinek kiállítás >>>
12.10.
| Robotok – japán mesék – gördeszkák >>>
12.12.
| Barokk freskófestészetről szóló sorozat első kötetét mutatták be Budapesten >>>
12.12.
| Ellopott Klimt-portré bukkant fel Olaszországban >>>
12.12.
| Az Alice az ágyban című Susan Sonntag-dráma bemutatására készül a kolozsvári magyar színház >>>
12.11.
| Nők helyzete a zenei életben és oktatásban >>>
12.11.
| Különleges Árpád-kori kőfaragványok kerültek elő a romániai Borosjenőn >>>
12.11.
| Díjazták a Magyarország 365 fotópályázat legjobb képeit >>>
12.10.
| Meghalt Varga Imre, a nemzet művésze >>>
12.06.
| Zsille Gábor műfordító, költő az idei Hieronymus-díj kitüntetettje >>>
12.03.
| Érkezik a Betörő az albérlőm az Újszegedi Szabadtéri Színpadra >>>
11.28.
| Pazar szereposztással érkezik Szegedre a Jézus Krisztus Szupersztár >>>
11.26.
| Álló ováció fogadta Montreux-ben Szentpáli Roland új darabját >>>

Áfra János, Bíró József, Tim Holland, Istók Anna, Nemes Z. Márió, Maud Vanhauwaert, Visky András, Vörös István versei

Jenei László, Kovács Eleonóra, Sántha József, prózája

Péter László emlékére (Apró Ferenc, Csapody Miklós, Gyuris György írásai)

66. Vásárhelyi Őszi Tárlat (Abafáy-Deák Csillag és Kölüs Lajos írásai)

>>>

INTERJÚ FRIED ISTVÁNNAL
Fried István, az SZTE BTK oktatója, az Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék professor emeritusa az augusztus 20-ai állami kitüntetések keretében Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetést vehetett át… – FRITZ GERGELY INTERJÚJA

>>>

Kép / szöveg / filozófia
2017.05.27 - tiszatáj

A FILOZÓFIA HOSSZÚ ÉJSZAKÁJA 2017.

A filozófia hosszú éjszakája hagyományosan a Lábjegyzetek Platónhoz konferencia nyitóeseménye, amely idén a Grand Café jóvoltából a Vármúzeumban kapott helyet. A szegedi filozófia tanszék estjét ezúttal két szekcióra bontották a szervezők, Kép és filozófia illetve Szöveg és filozófia címmel.

Az első szekcióban Gábor György az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem oktatója és Gyenge Zoltán a szegedi filozófia tanszék vezetője olyan műalkotásokról beszéltek, amelyek számukra a filozófiához kötődnek, magukban hordozzák a filozófia kérdéseit.

A beszélgetést Jerkus Koppány hallgató moderálta, aki három kérdést is szegezett az előadóknak. Működhet-e egy kép értelmezése pusztán deskriptíven, azaz leíróan. Erwin Panofsky szerint a jelenség, jelentés, és a dokumentáció hármas kapcsolata, azaz az interpretáció mindig egyfajta erőszak alkalmazását jelenti. Kérdés azonban, hogy szükséges-e ez az erőszak? Martin Heidegger szerint ezt nem szabad elkövetni egy műalkotással sem. Az előadókhoz intézett harmadik kérdéssel arra volt kíváncsi a moderátor, hogy a jelenlévők véleménye szerint, ha egyszer mégis létrejön, van-e egyáltalán értelme ennek az erőszaknak?

Elsőként Gábor György, mint vendégelőadó vette magához a szót, aki Hans-Georg Gadamerre utalva kifejtette, nem lehetséges, hogy egy képzőművészeti alkotással kapcsolatban mindenre rákérdezzünk, és ezért végképp lehetetlen, hogy mindenre választ is kapjunk. A képben azonban megvan az a lehetőség, hogy újra és újra, folyamatosan megszólaltassuk. Gábor György szerint a harmadik kérdés a legfontosabb, hogy van-e értelme az erőszaknak. A filozófia ugyanis a jelenségek érzékfeletti lényegét kutatja, ezért valóban fontos kérdés, hogy releváns-e egy érzéki élményt nyújtó kép vizsgálata a filozófia szempontjából. Azonban ha feloldjuk az érzékiség és a fogalmiság ellentétét, akkor a filozófiai kérdésfeltevéssel kísérletet tehetünk, hogy megtaláljuk a műalkotás metafizikai lényegét, amit a fizikailag érzékelhető kép láttat velünk. Gábor György példaként a nő fogalmát vizsgálta. A nőkre tekinthetünk pusztán természeti jelenségként, amelyet rengeteg módon ábrázoltak már a művészettörténet különböző korszakaiban. Az előadó sok képet hozott, amelyekkel nyilvánvalóvá tette, hogy a nő hol ruhában látható, hol anélkül, hol szépnek látjuk, hol visszataszítónak, van, hogy uralkodik, és van, hogy csak rőzsét hord, tehát a nők sokfélék, sokoldalúak, azonban – és ezt hangsúlyozza a gender-elmélet is – mégis van egy fogalmi lényegük, amitől nők. Tiziano Szent és profán szerelem című festménye a nőiesség kettős lényegét mutatja be. Az egyik oldalon fákkal körülvéve egy zárkózott testtartású, félénk tekintetű nő látható, a kőasztal túloldalán nyílt háttérrel egy másik alak, vidámabb arckifejezésű, testét éppen csak fedi egy kendő. Lehet akár egyazon személynek a szemérmes, másrészt a buja, szerelemre vágyó mivolta. Tiziano számára mindkét nőalak megtestesíti a nőiség lényegét, ez azonban nem kell, hogy ellentétet jelentsen, a kettősség egyúttal létrehozza a harmóniát.

Gábor György ezután Guido Reni Hippomenész és Atalanté című festményével azt kívánta bebizonyítani, hogy mennyire nem tud elvonatkoztatni az értelmező az előismereteitől. A kép ugyanis egy adott pillanatot mutat, amikor Atalanté lehajol az almáért és Hippomenész kis híján elkapja. A képben azonban ott rejlik az egész mitológiai történet, vagyis ha ismerjük az előzményt, és ismerjük a végkifejletet, akkor már nem az adott pillanatot fogja jelenteni számunkra az alkotás. Végezetül Piet Mondrian Kompozíció két vonallal című alkotását mutatta be. A neoplaszticizmus csúcsának tekinthető a kép, ennél egyszerűbb kivitelezésű festményt keveset ismerünk. Hiába látunk pusztán két vonalat, felfedezhetünk benne egy isteni értelmet is. Ahogyan Szent Ágostonnál olvashatjuk, istennek nincs képessége a nemlétre, teljes, nem osztható részekre, és ahogyan Órigenész írja, egyszerű szellemi természet, ahogy Mondrian vonalai is, amelyeknél egyszerűbbet ugyanakkor teljesebbet nehezen lehet elképzelni.

Mivel az első beszélgetés technikai problémák miatt a meghirdetett időpontnál majdnem egy órával később kezdődött, a második felszólaló, Gyenge Zoltán professzor eltekintett attól, hogy egészében megtartsa az előadását, így csak röviden válaszolt a kérdésekre. Elmondása szerint sokat gondolkozott azon, hogy melyik festményt válassza. A másnap kezdődő Lábjegyzetek Platónhoz konferencia témájához, az egyén és az idegen kapcsolatához kötődve végül Caravaggio Nárciszát választotta. Ahogyan Nárcisz nézi magát a víztükörben, a tekintetében megfigyelhetjük azt, ahogyan a műalkotásokat is szemléljük, ahogy belemélyedünk, ahogyan próbáljuk megtalálni a lényeget. Ezen a pontot a moderátor vette magához a szót, és újra feltette a kezdeti kérdéseket, ugyanis úgy vélte, az előadók valójában nem fogalmazták meg a válaszaikat. Gyenge Zoltán csak annyit fűzött hozzá a kérdésekhez, hogy túlzásnak tartja az erőszak kifejezést a műértelmezéssel kapcsolatban. Inkább nevezné szóra bírásnak vagy párbeszédre hívásnak. Gábor György hozzátette, a gondolkodás középpontjában mindig a kép áll, mert az teszi láthatóvá azt, ami a szemlélés pillanatában már nem létezik. Ahogyan a történetírás hozza létre a történelmet, így az értelmezés hozza létre a műalkotás lényegét. Gyenge Zoltán végezetül válaszolva egy a hallgatóságból érkező kérdésre kifejtette, hogy az úgynevezett belemagyarázás és a mindenkori értelmezés között talán az lehet a különbség, hogy visszaél-e az elemző a képpel, ráhúz-e esetleg olyan ideológiát, amihez az alkotó nyilvánvalóan nem kötődött. Az ilyen jellegű visszaélést viszont joggal nevezhetjük erőszaknak.

Rövid szünet után a második szekcióra is sokan kíváncsiak voltak, annak ellenére, hogy kint, a Várkertben a szegedi goa szintér legnépszerűbb DJ-je, Fraser egyre feljebb tekerte a hangerőt. A második részben Olay Csaba, az ELTE Újkori és Jelenkori Filozófia Tanszékének vezetője, Sutyák Tibor, az SZTE docense és Fekete Kristóf, szegedi hallgató olvastak fel olyan szövegrészeket, amelyek nekik, filozófusoknak a lehető leginkább megragadják hivatásuk és tevékenységük lényegét. Először Sutyák Tibor kapott szót, aki a South Park szatirikus rajzfilmsorozat egyik epizódjának szövegkönyvét olvasta fel, amivel többször sikerült megnevettetnie a hallgatóságot. Ebben a részben a rajzfilm rosszindulatú karaktere, Cartman megtudja, hogy valójában nincs is fogtündér. Ezen felindulva barátja, Kyle elbizonytalanodik, hiszen akkor lehet, hogy más sem létezik, amiben eddig hittek. Taoizmust és Descartes-ot olvasva végül eljut odáig, hogy megkérdőjelezze saját létezését is, eljut arra a szintre, hogy ha nem gondolja azt, hogy ő létezik, akkor nem is létezik. Sutyák Tibor szerint a kisfiú „stációt” nem kell konkrétan a filozófiához kötni, mégis azért lehet, mert Kyle rájön, hogy az általa keresett válaszoknál mindig erősebbek maradnak a problémák és ez folytonos kérdezést eredményez. A filozófia is erről szól, hogy képesek legyünk tovább kérdezni, tovább gondolkodni. Ennek a gondolkodásnak pedig meg kell adni a sajátos szóhasználatot, azt a nyelvet, amelyen megszólaltathatjuk a gondolatainak. Hozzátette még, hogy a South Park sorozat egésze is kötődhet a filozófiához, ugyanis a kritika, ami éri – alapvető értékeket kérdőjelez meg, tabukat döntöget, szentségeket gyaláz és megrontja az ifjúságot – valójában ugyan azok a vádak, amelyekkel Szókratészt perbe fogták.

A popkultúrából kiemelt idézet után Olay Csaba klasszikusabb, de hasonlóan univerzális szövegeket olvasott fel. A szövegrészek segítségével kirajzolódott az, hogy valójában mit csinál a filozófus. Szókratészt idézve arra mutatott rá, hogy a vizsgálódás maga az erény, a vizsgálódás ad értelmet emberi mivoltunknak. A filozófus ugyanakkor evidens jelenségekre csodálkozik rá, mint Szent Ágoston, aki a Vallomásokban a három különböző időt igyekszik megfogalmazni. Friedrich Nietzschét idézve Olay Csaba a filozófia perspektivikusságát is kiemelte, hiszen a dolgokat a lehető legtöbb nézőpontból kell vizsgálni, és így kell keresni a közös pontokat, így kell teremteni koherenciát. Végül Ludwig Wittgensteinre hivatkozva a sajátos nyelvfüggőséget hangsúlyozta, hiszen a nyelv az, amely kifejezésre juttatja a gondolatot. Egyetértett Sutyák Tiborral abban, hogy a gondolatokhoz megfelelő nyelvi eszköztár szükséges. Végül Fekete Kristóf Karl Jaspers Bevezetés a filozófiába című könyvéből olvasott fel egy részletet. A hallgató úgy véli, a filozófiát a radikális szkepticizmus tartja életben, azonban a filozófiának önmaga létét is legitimálnia kell. Az igazi kérdés tehát az, hogy miért csinálják a filozófusok mindezt, hiszen semmi nincs, ami ne lenne végül cáfolható. Fekete Kristóf szerint a filozófus célja, hogy beépüljön a diskurzusba, és fenntartsa azt. Sutyák Tibor szerint azonban nem kell a filozófia feladatát és hasznosságát bizonygatni. A folyamatos gondolkodás, kérdésfeltevés szerinte egyéniség kérdése, valaki vagy filozófus alkat vagy nem az. A filozófusnak tehát lételeme, hogy újabb megoldandó problémákat gyártson. Olay Csaba ezzel szemben a „probléma-csinálással” nem értett egyet. Úgy gondolja, a problémák léteznek, a filozófus pedig pusztán rámutat. Hozzátette, a filozófiatörténet megismerése, a szövege értelmezése komoly szellemi tevékenység, ezért a filozófusképzés a komplex megoldó készséget is fejleszti. A tevékenység a tanszékvezető szerint azonban mégis öncélú, és nem is kell honorálni. Az igazi eredmény az, ha a kutató egy kérdésben konszenzusra jut. Sutyák Tibor a sporthoz hasonlította a filozófiát. Azonban ezen a téren nem újabb rekordok elérése a cél, hanem maga a folyamat, a kihívás, a filozófus ugyanis nem érzi jól magát, ha nem generál magának újabb kérdéseket.

Az este végére a közönségből szót kérő Gausz Andrással kiegészülve komoly vita alakult ki az előadók között arról, hogy a filozófia kérdései és problémái adottak-e, vagy csak a filozófus hozza létre azáltal, hogy folyton tovább gondolkodik. Ez a vita pedig sokkal inkább választ adott nekem, laikusnak, mint bármelyik előre kiválasztott szövegrészlet. A filozófia tényleg nem más, mint folytonos kérdezés és vita, másokkal, vagy önmagunkkal. Egész egyszerűen azért csináljuk, azért hallgatjuk, azért olvassuk, mert emberek vagyunk, és igényünk van rá.

(A filozófia hosszú éjszakája, 2017. 05. 17. Grand Café – Vármúzeum)

Wirt Letícia


Címke: , , ,
2019.12.12 - tiszatáj

A brit irodalom egyik markáns, szívemhez közelálló vonulata görbe tükröt tart a kortárs társadalomnak, maró gúnnyal pellengérre állítja a jogtiprást, kifigurázza az igazságtalanságokat, csúfot űz a visszásságokból, nevetségessé teszi a képmutatást és más emberi gyarlóságokat, a kinevettetés fegyverét alkalmazza a morális rend helyreállításának érdekében. Így tettek-tesznek sokan Jonathan Swift óta. Közéjük tartozik a rendkívül termékeny és népszerű, sokak által méltó női utódnak tekintett dráma-, novella-, regény-, újság-, rádió- és tévéjáték forgatókönyv-író Fay Weldon is… – SOHÁR ANIKÓ ÍRÁSA

>>>
2019.12.12 - tiszatáj

SZÍV ERNŐ: MEGHÍVÁS A RIENZI MARISKA SZABADIDŐ KLUBBA
Az Amíg másokkal voltunk című Szilasi-regényt kedvelő Szív Ernő-olvasó finom összefüggést észlelhet, amint a Darvasi-alteregó új kötetének 58. oldalához ér. Szív a Klima Ilona című írásban az irodalomtörténeti legendárium ismert eseményét beszéli el: Juhász Gyula 1907-es öngyilkossági kísérletét, melyet a tárcanovella címszereplője a költő első verseskötetének megjelenéséről szóló hírrel hiúsított meg… – MÁRJÁNOVICS DIÁNA KRITIKÁJA

>>>
2019.12.11 - tiszatáj

HÁZASSÁGI TÖRTÉNET
Bármelyik pillanatban nyakig gázolhatna a szirupban Noah Baumbach új, Netflixnél készült családi dramedyje, és az, hogy mégis jóra fordulnak a dolgok – okozzon akármilyen meglepetést –, nem kis részben színészeinek köszönhető. A Házassági történet a legutolsó karakterét is precízen felépítő darab, mely nemcsak a ’70-es évek hollywoodi drámáihoz, hanem a New York-i Iskola realizmusához is visszakanyarodik… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.12.10 - tiszatáj

CSUTAK GABI: CSENDÉLET SÁRKÁNNYAL
A Margó-díj tíz legjobb jelöltje közé választott kötet szövegei ismerősek lehetnek a litera.hu portálról, de egybeszerkesztve is élvezhetőek sőt, motívumviláguk, összefüggéseik hangsúlyosabban érvényesülnek. Az egy csokorra való történet ugyan nem tesz ki egy kisregényt, mégis adódik, hogy az egyes szám első személyben megszólaló elbeszélők közé egyenlőségjelet tegyünk, és egyfajta önéletírásként olvassuk a csend­életnek nehezen nevezhető memoár egyes darabjait… – KOCSIS LILLA KRITIKÁJA

>>>
2019.12.10 - MTI

Meghalt életének 97. évében Varga Imre szobrászművész, a nemzet művésze – tette közzé honlapján a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) kedden. A neves művész hosszan tartó, türelemmel viselt betegség után december 9-én hunyt el otthonában. Varga Imre a nemzet művésze, több […]

>>>
2019.12.09 - tiszatáj

SZUBJEKTÍV MEGKÖZELÍTÉSEK: 
AZ ART CAMP, XXIX. MŰVÉSZETI SZIMPÓZIUM KIÁLLÍTÁSA NYOMÁN
A *jászberényi művésztelep kiállítás megnyitója utáni napokban, a leíró az alábbiakat jegyzi naplójába:
Az (ismét) elmaradt katarzis érzetével, a nyugtalanító sejtésekkel, és a (talán) feloldásra sem váró agóniával is összefolyik minden… Minden. Az agóniával, az agóniával, az agóniával – és a rejtett Agóniával… Minden […]

>>>
2019.12.09 - tiszatáj

INTERJÚ BARTHA MÁTÉVAL
Bartha Máté a Színház és Filmművészeti Egyetem Dokumentumfilm Rendező Szakán készített vizsgafilmjével elnyerte a Verzió Filmfesztivál Diák- és elsőfilmes szekciójának díját. A fotóművész és dokumentumfilmes alkotóval a Szél viszi című 36 perces szociografikus mozijáról, a vidéki Magyarországról és a fiatalokban rejlő lehetőségekről beszélgettünk… – SZÁSZ CSONGOR INTERJÚJA

>>>
2019.12.09 - tiszatáj

LÁSZLÓ MIKLÓS VÍGJÁTÉKA,
AZ ILLATSZERTÁR HATALMAS SIKER
A KISSZÍNHÁZBAN
Sztarenki Pál színészközpontú rendezésében telitalálat az Illatszertár a Szegedi Nemzeti Színház kisszínházában. László Miklós örökzöld vígjátéka olyan üdítő, mintha egy nehéz nap után frissítő fürdősóval fűszerezett meleg vízzel teli kádban zamatos portóit kortyolgatnánk… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

>>>
2019.12.07 - tiszatáj

AKIK MÁR NEM ÖREGSZENEK MEG
Nagyapjának, az I. világháborúban a brit hadseregnél szolgált William Jackson őrmesternek dedikálta dokumentumfilmjét A gyűrűk ura-trilógia rendezője: cseppet sem meglepő, hogy Peter Jackson a legszemélyesebb projektjének titulálta a művet. Az Akik már nem öregszenek meg ugyanis épp a résztvevők legintimebb benyomásait tárja fel, emberként tekint a Nagy Háború veteránjaira és ehhez nem rest kimondottan ügyes formabravúrokat segítségül hívni… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő