07.05.
| MAMŰ Galéria – Könnyezet-Környezet / Weeping-Environment >>>
07.05.
| Nyári szabadtéri Képmás-estek a Halász-kastélyban >>>
06.27.
| Weöres Sándor Napokkal indít a Gyulai Várszínház >>>
06.27.
| Jazz Kocsma – Kele Fodor Ákos A szív vége című könyvének bemutatója >>>
06.14.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Lengyel András Tömörkény-tanulmányok című kötetének bemutatója >>>
06.13.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Színkép, hangkép, összkép című kötet bemutatója >>>
06.12.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Petőcz András A visszaforgatott idő című könyvének bemutatója >>>
06.06.
| Tiszavirág Fesztivál >>>
06.06.
| A koreográfus >>>
06.05.
| Debreczeny György ezen a szép napon című kötetének bemutatója >>>
07.05.
| Legéndy Jácint verseskötetét ajánlja a Fekete Zajra érkező Ash Code >>>
07.02.
| Ivo Dimcsev tartja az idei THEALTER workshopját >>>
06.20.
| Új, állandó kiállítás emlékezik Szmoljanban Nagy László költőre >>>
06.19.
| Átadták az Év Gyerekkönyve Díjakat >>>
06.19.
| PesText − új nemzetközi irodalmi fesztivál Budapesten >>>
06.03.
| Meghalt Térey János költő, író, drámaíró >>>
05.29.
| Villámgyorsan épül fel az ország legnagyobb színháza >>>
05.25.
| Több cannes-i filmet a Mozinet mutat be a hazai mozikban >>>
05.23.
| Új színház nyílik idén a Szegedi Szabadtérin >>>
05.10.
| Gorajeci műfordítótábor >>>

Battai Detre István, Peter Brezňan, Németh Gábor Dávid, Normal Gergely, Petőcz András, Ivan Štrpka, Jan Těsnohlídek, Jiří Žáček versei
Bene Zoltán, Jódal Rózsa, Peter Šulej prózája
Gion Nándor hangjátéka
Petőcz András hatvanéves
Írások a magyar századforduló irodalmáról
Az 58. Velencei Képzőművészeti Biennáléról

>>>

BESZÉLGETÉS SZECSŐDI FERENC HEGEDŰMŰVÉSSZEL
Júniusban ünnepelte 65. születésnapját Szecsődi Ferenc hegedűművész. Ez egy muzsikus életében nem számít feltétlen fordulópontnak, ám Szecsődi egyetemi tanárként a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának Vonós Tanszékét vezette. 23 éves korától tanított az akkori Zeneművészeti Főiskolán, majd jogutódján az egyetemi karán. A tanszékvezetést most át kell adnia, de a tanítást tovább folytatja… – MÁROK TAMÁS INTERJÚJA

>>>

140 év után magyar színpadon
2017.05.26 - tiszatáj

BELLINI: A PURITÁNOK

Egyszerre lelkesített föl és keserített el A puritánok előadása a Művészetek Palotájában. Vincenzo Bellini operája 140 éve nem került Magyarországon színpadra, akkor Kolozsvárt játszották. Jelentős adóssága volt ez a magyar operakultúrának. Másfelől a mostani fenomenális produkció teljesen igazolta, hogy az általam kidolgozott Traviata-tétel mennyire igaz A puritánokra is: ‘még első osztályú éneksekkel se jó, kizárólag osztályon felüliekkel!’

Most ezt megkaptuk, ami öröm. Viszont csak megerősítette kétségeinket, ki lehetne-e ezt osztani akár megközelítő színvonalon magyar énekesekkel?

Apropót talált a mostani előadáshoz a Művészetek Palotája: 500 éves a reformáció. Márpedig a darab egyik pártja, a puritánok a protestáns egyházhoz tartoznak. Némedi Csaba rendező is érezte, hogy ez a szál kissé vékony, ezért keresett még egyet: idén 40 éve halt meg Maria Callas Bellini operáinak föltámasztója. (Persze én tökéletesen megelégedtem volna azzal is, ha azt mondják, azért játsszuk, mert remekmű.)

Callas 1972-es new yorki mesterkurzusát találja ki kerettörténetnek. A kórus és a szereplők, mintha hozzá érkeznének tanulni. A megoldásnak számos előnye van. Például nem kell kosztümös koncertet csinálni teljesen korhű ruhákban. Arturo vagy Riccardo mai öltönyben jelennek meg, mintha üzletemberek volnának, a két basszus viszont tanulmányaikhoz szép középkorias jelmezt öltenek, és a Királynő is korhű ruhát kap. Elvira alakítója erős testalkatú fiatal hölgy, ő viszont úgy néz ki, mintha a lengyel piacról öltözködött volna. Slampossága annál is föltűnőbb, mert Callas szerepében a táncosnő Aleszja Popova jelenik meg. Callas egyik legszebb fotója alapján testhez simuló fekete ruhába öltöztették, fekete harisnyával, magassarkú cipővel tündöklően mutat. Ráadásul művészi ereje lenyűgöző, ha nem csinál semmit, csak átlépked a színen, kották között matat, vagy néz valakire, jelenléte akkor is besugározza a színpadot. Nehéz pillanataiban az idősebb pályatárs együtt érző ölelésével próbálja átsegíteni Elvirát, egyben mintha saját régi énjét ölelné át. Jessica Pratt széparcú, de suta, tinihájas bakfisnak tűnik mellette. Ami egyébként nem mond ellent a figura szélsőséges, sértődékeny természetének. Csak hát annyira hozzászoktunk már, hogy szép emberek szerelmeit szemléljük, hogy a hősnő alkata mégis zavar. Annál inkább, minél távolabb áll valaki az operaműfajtól. Az angol énekesnő amúgy tökéletesen tudja a hosszú, magas szerepet. Szopránja erőteljes, a legfelső hangjai is biztonságosan szólnak, stílusosan formálja meg a díszítéseket is. Mégis inkább elismerést, rokonszenvet és csodálatot ébreszt, semmint megrendülést.

Ha már éneklecke, mindjárt az első felvonásban kettőt is kapunk belőle. Az orosz Alekszej Markov Verdi-, és orosz szerepekben járja a világszínpadokat. Bellinit is ezzel a gazdag tónussal, markánsan szólaltatja meg – ugyanakkor baritonja sima, hajlékony, a koloratúrákban pedig könnyedén gurul. Belépő áriáját csillogó sötétbarna zománccal énekli, áradó magas G-vel zárja. Későbbi számaiban hajszállal kevésbé nyűgöz le. A nagy bariton-basszus kettősre mintha kicsit elfáradna, amit a záró magas hang elhagyása is jelez.

Minden Puritánok-előadás feledhetetlen pillanata, amikor megérkezik Lord Arthur Talbot és a világ legszebb dallamával szerelmet vall. Ezúttal ezt a pillanatot még nehezebb lesz majd elfeledni. Francesco Demurót felvételei alapján tehetséges lírai Verdi-énekesnek tarthattuk. Bellini zenei világban azonban hangja csodás színgazdagsággal, szabadsággal szárnyal. Az A te o cara kezdetű, kvartetté szélesedő tenorszólóban elvarázsol. Van az operában egy szakkifejezés: frazírozás. Azt jelenti, az énekes hogyan rakja egymás után a hangokat. Hogyan köti össze, vagy választja el őket, milyen apró lassításokat és nekilendüléseket alkalmaz. Ez minden zenei stílusban nagyon fontos, de itt, a bel cantónál százszoros a jelentősége, mert pusztán ez hordozza a drámai kifejezést. Nos, Demuro ezt mintaszerűen csinálja! Ettől hangja vagy háromszor szebbnek tűnik, másrészt hol mély szomorúság, hogy reménység, hol öröm árad belőle. Ráadásul a MüPa Bartók Béla hangversenyterme annyira szereti hangját, hogy a legkisebb erőlködés nélkül is körbezengi a hatalmas teret. (Vagy megtalálta a Callas-pontot. A Milanói Scala színpadán van ugyanis egy pont, ahonnan a legjobban szól minden énekes hangja. Állítólag Callas találta meg, és a kritikus pillanatokban mindig odaállt.) Demuro tenorja és dallamformálása maga a tömény gyönyörűség. Az utolsó felvonásban elbűvölően szövi hangokba a reménytelenséget, melankolikus szerelmét közben bombabiztos magas D-ket sőt egy helyen F-t énekel – ráadásul miután lejön egy kényes magas hangról még hosszú másodpercekig énekel levegővétel nélkül.  (Megjegyzem Popova-Callas éppen azzal a lágy bel cantóval emeli föl a kezét ahogy a tenor énekel.) Demuro most énekelte először Arturót. Biztos, sokszor fogja még, ma nem ismerek nála jobbat a világon. A magyar énekiskolát ebben a mezőnyben is méltón képviselte Bretz Gábor. Giorgio szerepe magas basszus, ami jól megfelel Bretz hangjának. Simogató tónusban, pompás legatóval, nagy kultúrával énekelt. Csak a kifejezés, az apró változatosság volt kevesebb nála.

A bel canto specialistaként beharangozott Riccarrdo Frizza szépen kidolgozott zenei hangzást hozott, jó arányokat teremtett. A lassú részekről az volt a véleménye, hogy még szebbek lesznek, ha még lassúbbra veszi őket. Pedig ezáltal épp a kifejezés sokszínűsége csorbult. Frizza mindig a közvetlen gyönyörök kertjébe akar vezetni bennünket, pedig Bellini sokszor inkább a közvetett gyötrelmek labirintusát szeretné megmutatni. A Pannon Filharmonikusak szép hangzással, biztosan játszottak. Nagyszerű volt a Kolozsvári Opera Énekkara is. A két pesti előadás után, május 22-én az ő székhelyükön, Pécsett, a Kodály Központban is eljátszották a darabot, akkor Elvira Kolonits Klára volt.

(A pécsi előadást nem láttam, csak részleteket felvételről. Ám Kolonits alakítása olyan lényeges, hogy muszáj kitérni rá. Ő a színpadon nőiesebb jelenség, mint angol kolléganője, s ettől a szerelem komolyabb tétet kap. Alakításából pedig világossá válik, hogy Elvira a történet során nő föl. Az első felvonásban kislányosan játékos, máskor meg dacos, durcás. A második felvonás kétrészes őrülési áriájában sötét tónusban, szomorú hangon szólal meg. Ez jól érthető szándék, ám annál érdekesebb, hogy az orgánum a gyors részre se világosodik ki, ezzel jelezve, hogy a fölszabadulás csak látszólagos, a lélek mélyen továbbra is sötétség uralkodik. A koloratúrás futamokban merész, szokatlan, szinte disszonáns ugrásokkal jelzi az elme megbomlását. A 3. felvonásban pedig jön a ‘poén’, amit ki lehet találni, de akkor is elemei erővel hat. Amikor Arturo elmondja: mégis őt szereti és kinyújtja felé a kezét, Vieni, vieni Kolonits hangjában fölragyog a napfény, az igazi boldogság fénye. Nem is beszélve a gyönyörűségesen elsöprő magas D-kről, amellyel Demuróval elragadtatásuk végtelenségét kifejezik. Hangjával és éneklésével Kolonits a bel canto legmélyebb titkaiba avat be, különleges lehetőségeit aknázza ki, megmutatja a stílus kivételes emberábrázolási lehetőségeit.

Az énekesnő meleg hangja és emberi lénye miatt is minden szereplővel intenzívebb kapcsolatba került. Érintések, tekintetek, kézmozdulatok szövik a viszonyokat. Kolonits nyitottsága nagyobb hangsúlyt ad Popova-Callas figurájának is, aki ezúttal Elvira lelke másik felének tűnik.)

Gilles Gubelmann sötét, gránitos repedezettségű háttérfalat tervezett, amely középen széthúzható. Kis fehér fülkék tárulnak föl mögötte, előtte színházi széksorokat rendezgetnek különféle alakzatokba. Némedi a kórustagokat időnként szinte díszletelemként használja: a vár népe akkor is tanúja az eseményeknek, ha nincs éppen énekelnivalója. A puritánok librettóját bugyutának tartják. Pedig nagyon érdekes és érthető drámai szituációk vannak benne. Ahogy Riccardo például önzésből segít ellenlábasának a királynő elszöktetésében. A 2. felvonásban pedig elfogadja Giorgio érvelését: a tényleg szereti Elvirát, segítsen megmenteni Arturót, különben a lányt veszejti el. Elvira megőrülése is konszolidált kertetek között marad, ő nem követ el semmi végzeteset, mint Lucia, inkább csak teljesen összezavarodik, ami megvilágosodását is valószerűbbé teszi. Arturo Bánk bánszerű dilemma elé kerül: a szerelmét vagy a hazáját válassza, ami ezesetben egyet jelent a királynéval. Ő is, mint Bánk a hazát tartja sürgősebb ügynek. Szerencséjére szerelme megmentésével sem fut ki az időből.

A bel canto opera seriához még nem tartozik hozzá elengedhetetlenül a tragikus végkifejlet.

A puritánok három előadása igazi világszínvonalat és hatalmas sikert hozott. Tanulságot nem vonok le. Inkább meghallgatom újra a róla készült felvételeket.

Márok Tamás

(Fotó: MÜPA/Posztós János)


Címke: , , , , ,
2019.07.16 - tiszatáj

ÁDÁM ZSUZSANNA ÉNEKLI AIDÁT A DÓM TÉREN
Meglepetést keltve idén bátor döntéssel egy pályája elején járó ifjú szopránra, a több külföldi és hazai énekversenyen már szép sikert aratott Ádám Zsuzsannára bízta Aida szerepét a Szegedi Szabadtéri Játékok. A népszerű Verdi-hősnőt olyan legendás énekesek keltették már életre a Dóm téren, mint Németh Mária, Margaret Tynes, Maria Biesu, Misura Zsuzsa, Tokody Ilona, Temesi Mária, Sümegi Eszter. Az impozáns névsor miatt is érthető: a szakma és a közönség is nagy várakozással tekint Ádám Zsuzsanna július 26-i debütálására, ami akár egy nemzetközi karrier kezdete is lehet… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

>>>
2019.07.16 - tiszatáj

I AM MOTHER
Társas-, illetve párkapcsolatokat korántsem újkeletű sci-fi nyelvre fordítani. Richard Matheson 1954-es, azóta hivatkozási alappá nőtt regénye, a Legenda vagyok rögvest eklatáns példával szolgált a metaforikusan ábrázolt, együttélésre képtelen emberek huzavonáira. Craig Sputore júniusban útjára bocsátott Netflix-mozija e táborba kíván illeszkedni – noha az I Am Mother nagy ambíciókat dédelget, vállalása csak részben sikeres… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.07.15 - tiszatáj

A 29. THEALTER Fesztiválon augusztus 2. és 10. között 32 társulat 30 produkcióját láthatják a kortárs színház rajongói Szegeden. Idén a női témákra, női alkotókra, illetve a fiatal csapatokra fókuszálnak, a nemzetközi és a hazai fellépők mellett helyieket is hívtak. A jegyértékesítés július 27-én kezdődik.

>>>
2019.07.15 - tiszatáj

SZERELMES SHAKESPEARE
Remek ötlet volt Tom Stoppardtól ez a történet! Nem sok igaz belőle, viszont nagyonis valódi. Shakespeare nemcsak a világirodalom legnagyobb drámaírója volt, de egyben korának színes közéleti figurája, színházi embere. Nemcsak darabírónak, de egy darab hősének is kiváló. Ebből az indíttatásból született meg a Szerelmes Shakespeare, eredetileg film forgatókönyvnek szánták. Miután a belőle készült mozi 1999-ben nyert egy csomó Oscart és más díjakat, nem csoda, hogy hamarosan elkészült a színdarab-változat is… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.07.12 - tiszatáj

Szeged nyári kulturális kínálatának húzóeseménye természetesen a Szegedi Szabadtéri Játékok. Idén a szokásos bulvárprodukciók mellett főleg a programsorozat berkein belül működő Újszegedi Szabadtéri Színpad műsorterve kecsegtet izgalmas előadásokkal…
Ha augusztus és független színház, akkor Thealter. A Régi Zsinagóga és a Kisszínház mellett a Csillag Börtön ezúttal is előadáshelyszínül fog szolgálni, ismét lesz kritikusműhely, továbbá workshop is Ivo Dimcsev bolgár koreográfus vezetésével… – FRITZ GERGELY AJÁNLÓJA

>>>
2019.07.12 - tiszatáj

PÓKEMBER: IDEGENBEN
Véget ért a Marvel-univerzum harmadik fázisa. Jóllehet, a tényleges pontot az áprilisban felfordulást okozó Bosszúállók: Végjáték nyomta oda, a Rendőrautót dirigáló Jon Watts második hálószövő-kalandja így is helyre szórakozás – hovatovább magával ragadóbb, mint az eposzinak szánt, de oktalan humorizálásba fulladó Thanos-megalomániák. Az Idegenben nemcsak az ún. Infinity Saga legvégére tűzött pofás kis epilógus, hanem önmagában is szellemes, de hangsúlyos pontokon érett kalandmozi… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.07.12 - tiszatáj

BEMUTATTÁK
AZ IRODALMI SÉTÁK TOLNAI OTTÓVAL
MOBILAPPLIKÁCIÓT IS
A CULTSTREAM – A víz új kultúrája című projekt keretében rendezték meg Szegeden és Magyarkanizsán 2019. június 6-7-én a Tiszavirág Fesztivált. Mivel a tiszavirágzás a Tisza-menti régió népeinek közös élménye, a hozzá kapcsolódó művészeti értékek, irodalmi, képzőművészeti, filmes alkotások bemutatása kiváló lehetőség a fiatalabb generációk interkulturális tapasztalatainak gazdagítására és a szomszédos ország kultúrájával való mélyebb kapcsolat kialakítására…

>>>
2019.07.12 - tiszatáj

Molière Don Juanjával nyit újra az Újszegedi Szabadtéri Színpad. Kicserélték a nézőtéri padokat, új világítótornyok épültek, és a színpad fölött is egy lámpasor gazdagítja a technikai lehetőségeket. Az öltözőket is fölújították. A címszereplő Jakab Tamás, de olyan országosan ismert sztárok is színpadra lépnek, mint Csákányi Eszter, Bodrogi Gyula, vagy Kulka János. A bemutató július 18-án lesz… – MÁROK TAMÁS AJÁNLÓJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő