10.04.
| Sötétség a Napfény Városában – Beszélgetés Veres Attilával >>>
10.02.
| Trafó – Motus (IT): MDLSX >>>
10.02.
| Asztali beszélgetések… – Meseterápia >>>
09.30.
| MASZK – Trojka Színházi Társulás–Csiky Gergely Állami Magyar Színház: O. márkiné >>>
09.28.
| MASZK – Grecsó Krisztián–Bíró Bence: Megyek utánad >>>
09.28.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Fehér Ferenc: IMÁGÓ >>>
09.23.
| MASZK – Simkó Beatrix–Grecsó Zoltán: #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ >>>
09.21.
| Összművészeti meglepetés a magyar dráma napján >>>
09.21.
| Trafó – Heiner Müller: Kvartett >>>
09.20.
| Válogatás a Mihályfi-gyűjteményből >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>

Csehy Zoltán, Karacs Andrea, Posta Marianna, Szabó Dárió, Tőzsér Árpád, Turi Tímea versei

Bán Zoltán András, Erdei L. Tamás, Kontra Ferenc prózája

Anne Carson, Fried István, Thomas Schestag, Szabó Csaba tanulmánya

A Velencei Építészeti Biennáléról

Diákmelléklet: Lőrincz Csongor Esterházy Péter korai prózájáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

Kössünk-e alkut az élménnyel?
2017.05.16 - tiszatáj

FAUST A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN

Összevissza vagy négyszer megnéztem a Szegedi Nemzeti Színház új Faustját részben és egészben, mégse tudom eldönteni, hogy tetszik-e. Nem háborított föl és nem nyűgözött le. Persze maga a darab se tartozik a kedvenceim közé. Van benne egy csomó szép zene, jól énekelhető szám, csak valahogy nehéz teljesen komolyan venni. Gounod operájával talán akkor járunk el helyesen, ha hátradőlünk a székünkben, hagyjuk, hogy a zene átfolyjon rajtunk.

Az előadás lehetővé teszi az áramlást.

Bodolay Géza látványos képek sorozatát rakja elénk, de a darab kulcsjeleneteit nem rendezte meg. Az öreg Faust nem elég öreg, fiatallá változása gyakorlatilag meg van úszva. Hasonlóképpen az a párbaj is, amikor Mefisztó kettétöri Valentin kardját, s a férfi ezek után a kard kereszt alakú markolatával készteti meghátrálásra a Sátánt. Siebel kezében nem hervad el egyetlen virág sem. Fapados a másik párbaj, ahol Faust igazi küzdelem helyett kezének érintésével öli meg Valentint. Ezek persze nehéz feladatot jelentenek, de a mű lényegélt jelentenék. Az is suta, hogy a darab végefelé Mefisztó kulcscsomót ad Faustnak – miközben sehol egy ajtó, sehol egy zár. Úgy jut be Margithoz (aki az asztalok tetején raboskodik), hogy nagy csörrenéssel beledobja egy vödörbe. De a legnagyobb hiány, hogy Margit megdicsőülése nem történik meg. Mintha félne a mű erős színpadi hatásaitól. A rendező nem ásott a darab mélyére, de a felszínét izgalmasan megkapálgatta. A termés sem maradt el, bár titkos kincsesláda nem került a fölszínre. Gounod azonban a legvégén mégiscsak amellett teszi le a garast, hogy érdemes visszautasítani a gonosz segítő kezét, s aki erre képes, annak Isten megbocsát, az a mennybe jut. Kedvenc énekeseinket zavartalanul hallgathatjuk, de ezt most nem látjuk.

Mira János inkább hátteret tervezett a darabhoz, nem annyira díszletet. A hatalmas háttérfalak algebrai képletekkel, geometrikus ábrákkal vannak teleróva. Nem vitás, hogy Faustunk matematikus, bár a szemfülesebbek fölfedezhetik Einstein híres tételét az E=m*c2-t is 1915-ből. Előtte a színpadon asztalokat pakolgatnak ide-oda, és van néhány szék is. Az áriák és az együttesek legtöbbje koncertszerű, csak Mefisztó énekli a Rondót az asztalokon rohangálva, a szerenádját pedig egy elektromos gitárral, mint népszerű rocker. A látvány kortalan, a Bianca Imelda Jeremias jelmezei viszont többféle korra utalnak. A mai Sátán mellett Faust szép buggyos 15. századi nadrágot kap, kifejezetten előnytelen gönc, pedig két deli tenorlegény hordja. Valentin is igazi páncélt hord, ebben viszont mindkét bariton remekül feszít. Margit vagy 600 éven át bármikor viselhetné ezt a fehér hálóinget. Egy mutatós reneszánsz ruhát ölelget, (úgy is, mint ékszert), de soha nem veszi föl. Telibe van találva Siebel, aki fess nadrágkosztümjében ezúttal nem fiúmezzó, hanem inkább fiatal leszbikus lány. Erősen vonzódik Margithoz, és nagyon rosszul érzi magát, amikor Mefisztó egy-egy táncra derékon kapja. Horák Renáta remekül játssza, sorsot ad neki, ami ezzel a szereppel ritkán fordul elő. Boldogtalansága szíven üt. Gyüdi Eszter Sára pedig olyan elbűvölően kislányos, hogy a sátáni ölelgetés még egy kis pedofil árnyékot is vet rá. A kolozsvári Kendi Lajos szép színnel, olajozott technikával énekelte Valentint, középfajú baritonjára széles szerepkörben lehet számítani. Réti Attila az utóbbi években hullámzó teljesítményt nyújtott. Vagy 26 éve Valentin volt az első főszerepe, s most váratlanul úgy szólalt meg, mint akkoriban. Végig legjobb formájában énekelt, kiegyenlítetten, kifejezően, magabiztosan. Imájából árad a férfias melankólia, a balsors rossz előérzete  (amiben viszont alighanem benne van az azóta eltelt évek élettapasztalata, és az is, hogy korábban néhányszor Mefisztót is elénekelte). Az ária az előadás egyik érzelmi csúcspontjává válik. László Boldizsár most van pályája csúcspontján. Faustként többször hallottam már a Magyar Állami Operaházban. Most is, mint korábban biztosan énekelte a nehéz szólamot, a kavatina magas C-je sem jelentett gondot számára – ám a figura sem akkor, sem most nem került közel a szívéhez, a muzsika nem gyújtotta föl énekesi fantáziáját. Turpinszky Gippert Béla markáns tenorja nem éppen a karcsú francia dallamokra van kitalálva. Énekel szép frázisokat, ám néha váratlanul keménnyé és durvává válik. Neki nagy hasznára, nekünk nagy örömükre válna ha tovább képezné magát és többi szerepeinek is jót tenne, ha javítaná hangja hajlékonyságát. Kiss András vonzó krakélert formál Mefisztóból. Élvezettel, színesen, karakteresen énekel. A szólam kitűnően illik magas basszusához, viszont mind a figurának, mind a drámai egyensúlynak jót tenne, ha tréfás mellé több komoly, vészjósló momentumot keverne. Cseh Antal veszélyesebbnek, vészjóslóbbnak tűnik. Ő kevesebb árnyaltot használ, hangja az általam hallott főpróbán nyersnek és világosnak tűnt.

Több férfiénekes teljesítményét nehéz reálisan megítélni. Az egyik címszereplő a Fausttal párhuzamosan Bánk bánt próbálta és énekelte Pesten, a másik Taminóra szaladgált Debrecenbe. Az egyik Mefisztó közben Banquót is énekelt Pécsett, a másik másik Tiborcra gyúrt Pesten. Ezért aztán hol kihagytak egy-két magas hangot, hol transzponáltak egy nehéz állást, hol csak egyszerűen fáradtan énekeltek, nem tudták kifutni legjobb formájukat. Az autópálya, az Intercity és a mobiltelefon az énekes karrierek legnagyobb ellenségei.

Margit a zeneszerző által is haloványabban jellemzett figura, mint a többi főszereplő, s ebben a rendezésben az átlagosnál mostohább a sorsa. Kónya Krisztina és Nadia Cerchez jól énekeltek, de most nem szállhattak föl a mennybe és így bennünket se röpítettek magasra. Márta asszonyt Mefisztó „fertelmes vén sárkánynak” nevezi. Nos ezúttal szemrevaló középkorú asszony inkább, úgyhogy nemigen értjük a viszolygást.

Juronics Tamás nagyszerű Walpurgis-éjet koreografált, látványosat, változatosat. A tánckar látható élvezettel és igyekezettel vetette bele magát szokásosnál nagyobb feladatába. Amúgy a fiúk Mefisztó szárnysegédei, és a lányok is neki dolgoznak, no meg a férfiszemeknek. Piros lokálöltözékükben csábosan mutatnak, de túl sokszor jelennek meg, s a tízpercenként elsütött vicc poénja nem süt el. Az énekkar is szépen teljesít, bár néha a létszám néha mintha kevés volna, főleg ha a színpad mélyén kell állniuk.

Pál Tamás költőien vezet végig bennünket a csaknem 3 órás muzsikán. Zenélése merő ellentéte Bodolay rendezésének, aki mindig meg akar hökkenteni és ritkán hagyja, hogy elmerüljünk a történetbe. Pál egymásból építi a zenei formákat, líra és dráma logikusan bontakozik ki a fülünk előtt, a számok nem meglepetésekkel, hanem szükségszerűséggel követik egymást.

Most aztán nem tudom, hogy a Fausttal csak nem volt szerencsém eddig, vagy tényleg nem az ízlésem szerint jó opera. Mindenesetre eddig nem sikerült szövetséget kötnöm a Sátánnal.

Márok Tamás

 

kicsi013_85 kicsi005_117 kicsi016_80 kicsi025_40 kicsi023_50 kicsi015_69

Fotó: SZNSZ

 

faust_szinlapra_0Faust

opera öt felvonásban, francia nyelven, két részben, magyar nyelvű szövegkivetítéssel

Zenéjét szerezte: Charles Gounod

Szövegét Jules Barbier és Michel Carré írta

Bemutató: 2017. április 28.
 
 
 
 
 

Címke: , , , ,
2018.09.20 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Előbb-utóbb megtörténik velünk. Hogy összedől a világ. Vagy úgy tűnik, hogy össze fog dőlni. Nem dől össze. Az idő fontos tényező. Sok múlik egy másodpercen is. A kvantumfizikában. Előtte még nem létezett valami, és egy másodperccel utóbb már igen. Mintha azt mondanánk, hogy a baj előtt egy perccel még nem volt semmi baj. Wurmtól virtuális műveket látunk. Mint amikor félkészen veszünk át egy lakást, és nekünk kell azt befejezni. Nincs megállás […]

>>>
2018.09.19 - tiszatáj

FELUGOSSY LÁSZLÓ: NEM∏SKÓTA SZERELMES VAGYOK A LAPTOPOMBA
Felugossy László Nem∏skóta szerelmes vagyok a laptopomba című kötete 2014-ben látott napvilágot a MissionnArt Galéria gondozásában. A kötetben a szerző megjelölése alapján versek, szövegek, buborékok találhatók. Már a fedőlapon a Felugossyt ábrázoló fénykép is jelzi, hogy ebben a kötetben nem hagyományos költészettel fog találkozni az olvasó…. – BÉKÉS IZABELLA KRITIKÁJA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

BENCZÚR EMESE KIÁLLÍTÁSA A MODEM-BEN
Játék, (ön)irónia, szembesítés, az igazság keresése vagy mindezek egyszerre? A Munkácsy-díjas képzőművész reprezentatív kiállítása az értelmezés, látszat és valóság kérdését helyezi a középpontba… – GALAMBOS ÁDÁM ÍRÁSA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

90 ÉVES DEBRECZENI TIBOR
Mi a titka az összetartó erőnek? Az, ami kellene, hogy nemzeti minimum legyen, „nagyban” is. A haza szeretete, a magyar nyelv és irodalom tisztelete, a közösségi értékek fontosnak tartása. Sajátos vonása a csapatnak a „Játszó ember” megjelölés. D. T. – így nevezi önmagát a Kör alapítója és vezetője, a drámapedagógia hazai megalapítója, hiszen valóban ő a Magyar Drámapedagógiai Társaság létrehozója – az aktív szerepjátszást alapvető fontosságúnak tartja. Homo ludens… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

>>>
2018.09.17 - tiszatáj

Egy kis morgolódással kezdeném: úgy látszik, hogy a központozásmentes nyelvhasználat megjelent magyar filmcímben – értem én, hogy idézet egy kommentből, de akkor sem szerencsés ilyen látványos helyen kerékbetörni a magyar nyelvet… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.09.15 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ANDREI ROSETTIVEL
Szeptember 22-ig még megtekinthető a NOIMA15 nevű művészeti csoport tárlata a Román Kulturális Intézet kiállító termeiben. A csoport összes tagja főiskolát végzett képzőművész, szinte mindegyikük egy eltérő nyelvezetet beszél: a plen-air látásmódot használják, viszont számukra a nyitott tér vizsgálata nemcsak a színekre, hanem a színspektrumokra, a régi mesterek munkáinak, technikáinak vizsgálatára, az alapvető jellegzetességeik felhasználására is kiterjed… – JUHÁSZ BÁLINT INTERJÚJA

>>>
2018.09.12 - tiszatáj

KENYERES BÁLINT FILMJE
A Tegnap Kenyeres Bálint egészen különleges nagyjátékfilmes bemutatkozása: tíz évvel az utolsó kisjátékfilmje után készült el. Ráadásul a rendkívüli elsőfilmes vállalkozásról van szó, hiszen a Tegnap soknemzetiségű produkció, amelynek stábjában csupán néhány magyar van (például a nagyszerű Fillenz Ádám), legalább két világsztár (Vlad Ivanov és Joanna ter Steege) szerepel, a helyszínek kivétel nélkül Magyarországon kívüliek… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.09.12 - tiszatáj

KULCSÁR-SZABÓ ZOLTÁN: SZINONÍMIÁK. KÖZELEDÉSEK HEIDEGGERHEZ
Érdemes kicsit elidőzni a címnél és az alcímnél. Szinonímiák. Ugyanaz és más, azonosság és különbség. Közelség, szomszédság, rokonság, mégis távolság és idegenség. A görögben közös név, egymás melletti, együttes, összetartozó megnevezései valaminek, nagyjából ugyanannak ‒ de tudjuk, hiszen írás, s legkivált talán fordítás során rendre mélabúsan vagy kétségbeesetten tapasztaljuk, hogy mégis egészen másnak… – SIMON ATTILA KRITIKÁJA

>>>
2018.09.10 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS A CSAKNEKEDKISLÁNY ZENEKARRAL
Tavaly répával záporozták meg a közönséget, idén őket fenyegette eső, ráadásul ajándék lovaskocsis-akusztikus koncerttel kenyerezték le a Malomfesztivált csak azért, hogy felléphessenek. Ők a Csaknekedkislány zenekar. – FÖLDESI CSENGE INTERJÚJA

>>>
2018.09.07 - tiszatáj

SUMMER 1993
Önéletrajzi ihletésű munka az eddig rövidfilmeken dolgozó, 1986-os születésű Carla Simón nagyjátékfilmes debütje. Film-memoárnak hívja a tavalyi, Goya-díjakkal és a Berlinalén a legjobb elsőfilmesnek járó zsűridíjjal honorált Summer 1993-t. Erőteljes szubjektivitáson nyugvó műve nemcsak már-már transzcendens húrokat pengető karakterdráma, de remekül illeszkedik a spanyol filmtörténetet olykor nagyban reformáló gyerektrauma-mozik sorába is… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő