06.18.
| Én és a környezet >>>
06.28.
| A szegedi Metanoia Artopédia a Zsámbéki Színházi Bázison >>>
06.13.
| Törékeny papírkert a K.A.S Galériában >>>
06.26.
| Székely János Napok a Gyulai Várszínházban >>>
06.11.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál >>>
06.09.
| Magyar előadások a gyulai Shakespeare Fesztivál programjában >>>
06.08.
| Könyvhét – Szerzőink dedikálnak >>>
06.07.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget >>>
06.07.
| Koncertek, társasjáték és Lemezjátszó a II. Gárdonyi Pikniken >>>
06.07.
| Közel 600 jelentkezés jött a Táblaképfestészeti Biennáléra >>>
06.01.
| COURAGE-PAREVO nemzetközi dokumentumfilm-fesztivál >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
06.03.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Könyvhét – Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Könyvhét – Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.02.
| UNFAKE! – 18. ARC közérzeti pályázat >>>
06.01.
| Megihlette a Metropolitan Opera a Szegedi Szabadtérit >>>
04.25.
| Elhunyt Szervátiusz Tibor szobrászművész, a nemzet művésze >>>
04.23.
| Siker útján az új szegedi papucs! >>>
04.20.
| 15 éve jelent meg először a magyar National Geographic >>>
04.18.
| Folytatódik az Aranyfeszt! >>>

Szakács Réka, Várady Tibor, prózája

Bíró Tímea, Horváth Benji, Marno János, Maurits Ferenc versei

Beszélgetés Maurits Ferenccel

Balázs Attila esszéje

Petar Bojanić, Hovanec Zoltán tanulmánya

Szövegszervező vizualitás az Új Symposionban

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ A szegedi egyetemen több ezren végeznek évente, informatikusok, jogászok, tanárok – mondhatni, hétköznapi foglalkozást űző emberek. Ám különlegesen kreatív, intenzíven alkotó emberek is végeznek egyetemünkön: képzőművészek. A grafikusoktól, a festőkön át, a síküveggel dolgozó művészig. Az ő hétköznapjaikat sokkal nehezebb lehet elképzelni, mint egy kémikusét vagy tolmácsét, hiszen az […]

>>>

Kössünk-e alkut az élménnyel?
2017.05.16 - tiszatáj

FAUST A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN

Összevissza vagy négyszer megnéztem a Szegedi Nemzeti Színház új Faustját részben és egészben, mégse tudom eldönteni, hogy tetszik-e. Nem háborított föl és nem nyűgözött le. Persze maga a darab se tartozik a kedvenceim közé. Van benne egy csomó szép zene, jól énekelhető szám, csak valahogy nehéz teljesen komolyan venni. Gounod operájával talán akkor járunk el helyesen, ha hátradőlünk a székünkben, hagyjuk, hogy a zene átfolyjon rajtunk.

Az előadás lehetővé teszi az áramlást.

Bodolay Géza látványos képek sorozatát rakja elénk, de a darab kulcsjeleneteit nem rendezte meg. Az öreg Faust nem elég öreg, fiatallá változása gyakorlatilag meg van úszva. Hasonlóképpen az a párbaj is, amikor Mefisztó kettétöri Valentin kardját, s a férfi ezek után a kard kereszt alakú markolatával készteti meghátrálásra a Sátánt. Siebel kezében nem hervad el egyetlen virág sem. Fapados a másik párbaj, ahol Faust igazi küzdelem helyett kezének érintésével öli meg Valentint. Ezek persze nehéz feladatot jelentenek, de a mű lényegélt jelentenék. Az is suta, hogy a darab végefelé Mefisztó kulcscsomót ad Faustnak – miközben sehol egy ajtó, sehol egy zár. Úgy jut be Margithoz (aki az asztalok tetején raboskodik), hogy nagy csörrenéssel beledobja egy vödörbe. De a legnagyobb hiány, hogy Margit megdicsőülése nem történik meg. Mintha félne a mű erős színpadi hatásaitól. A rendező nem ásott a darab mélyére, de a felszínét izgalmasan megkapálgatta. A termés sem maradt el, bár titkos kincsesláda nem került a fölszínre. Gounod azonban a legvégén mégiscsak amellett teszi le a garast, hogy érdemes visszautasítani a gonosz segítő kezét, s aki erre képes, annak Isten megbocsát, az a mennybe jut. Kedvenc énekeseinket zavartalanul hallgathatjuk, de ezt most nem látjuk.

Mira János inkább hátteret tervezett a darabhoz, nem annyira díszletet. A hatalmas háttérfalak algebrai képletekkel, geometrikus ábrákkal vannak teleróva. Nem vitás, hogy Faustunk matematikus, bár a szemfülesebbek fölfedezhetik Einstein híres tételét az E=m*c2-t is 1915-ből. Előtte a színpadon asztalokat pakolgatnak ide-oda, és van néhány szék is. Az áriák és az együttesek legtöbbje koncertszerű, csak Mefisztó énekli a Rondót az asztalokon rohangálva, a szerenádját pedig egy elektromos gitárral, mint népszerű rocker. A látvány kortalan, a Bianca Imelda Jeremias jelmezei viszont többféle korra utalnak. A mai Sátán mellett Faust szép buggyos 15. századi nadrágot kap, kifejezetten előnytelen gönc, pedig két deli tenorlegény hordja. Valentin is igazi páncélt hord, ebben viszont mindkét bariton remekül feszít. Margit vagy 600 éven át bármikor viselhetné ezt a fehér hálóinget. Egy mutatós reneszánsz ruhát ölelget, (úgy is, mint ékszert), de soha nem veszi föl. Telibe van találva Siebel, aki fess nadrágkosztümjében ezúttal nem fiúmezzó, hanem inkább fiatal leszbikus lány. Erősen vonzódik Margithoz, és nagyon rosszul érzi magát, amikor Mefisztó egy-egy táncra derékon kapja. Horák Renáta remekül játssza, sorsot ad neki, ami ezzel a szereppel ritkán fordul elő. Boldogtalansága szíven üt. Gyüdi Eszter Sára pedig olyan elbűvölően kislányos, hogy a sátáni ölelgetés még egy kis pedofil árnyékot is vet rá. A kolozsvári Kendi Lajos szép színnel, olajozott technikával énekelte Valentint, középfajú baritonjára széles szerepkörben lehet számítani. Réti Attila az utóbbi években hullámzó teljesítményt nyújtott. Vagy 26 éve Valentin volt az első főszerepe, s most váratlanul úgy szólalt meg, mint akkoriban. Végig legjobb formájában énekelt, kiegyenlítetten, kifejezően, magabiztosan. Imájából árad a férfias melankólia, a balsors rossz előérzete  (amiben viszont alighanem benne van az azóta eltelt évek élettapasztalata, és az is, hogy korábban néhányszor Mefisztót is elénekelte). Az ária az előadás egyik érzelmi csúcspontjává válik. László Boldizsár most van pályája csúcspontján. Faustként többször hallottam már a Magyar Állami Operaházban. Most is, mint korábban biztosan énekelte a nehéz szólamot, a kavatina magas C-je sem jelentett gondot számára – ám a figura sem akkor, sem most nem került közel a szívéhez, a muzsika nem gyújtotta föl énekesi fantáziáját. Turpinszky Gippert Béla markáns tenorja nem éppen a karcsú francia dallamokra van kitalálva. Énekel szép frázisokat, ám néha váratlanul keménnyé és durvává válik. Neki nagy hasznára, nekünk nagy örömükre válna ha tovább képezné magát és többi szerepeinek is jót tenne, ha javítaná hangja hajlékonyságát. Kiss András vonzó krakélert formál Mefisztóból. Élvezettel, színesen, karakteresen énekel. A szólam kitűnően illik magas basszusához, viszont mind a figurának, mind a drámai egyensúlynak jót tenne, ha tréfás mellé több komoly, vészjósló momentumot keverne. Cseh Antal veszélyesebbnek, vészjóslóbbnak tűnik. Ő kevesebb árnyaltot használ, hangja az általam hallott főpróbán nyersnek és világosnak tűnt.

Több férfiénekes teljesítményét nehéz reálisan megítélni. Az egyik címszereplő a Fausttal párhuzamosan Bánk bánt próbálta és énekelte Pesten, a másik Taminóra szaladgált Debrecenbe. Az egyik Mefisztó közben Banquót is énekelt Pécsett, a másik másik Tiborcra gyúrt Pesten. Ezért aztán hol kihagytak egy-két magas hangot, hol transzponáltak egy nehéz állást, hol csak egyszerűen fáradtan énekeltek, nem tudták kifutni legjobb formájukat. Az autópálya, az Intercity és a mobiltelefon az énekes karrierek legnagyobb ellenségei.

Margit a zeneszerző által is haloványabban jellemzett figura, mint a többi főszereplő, s ebben a rendezésben az átlagosnál mostohább a sorsa. Kónya Krisztina és Nadia Cerchez jól énekeltek, de most nem szállhattak föl a mennybe és így bennünket se röpítettek magasra. Márta asszonyt Mefisztó „fertelmes vén sárkánynak” nevezi. Nos ezúttal szemrevaló középkorú asszony inkább, úgyhogy nemigen értjük a viszolygást.

Juronics Tamás nagyszerű Walpurgis-éjet koreografált, látványosat, változatosat. A tánckar látható élvezettel és igyekezettel vetette bele magát szokásosnál nagyobb feladatába. Amúgy a fiúk Mefisztó szárnysegédei, és a lányok is neki dolgoznak, no meg a férfiszemeknek. Piros lokálöltözékükben csábosan mutatnak, de túl sokszor jelennek meg, s a tízpercenként elsütött vicc poénja nem süt el. Az énekkar is szépen teljesít, bár néha a létszám néha mintha kevés volna, főleg ha a színpad mélyén kell állniuk.

Pál Tamás költőien vezet végig bennünket a csaknem 3 órás muzsikán. Zenélése merő ellentéte Bodolay rendezésének, aki mindig meg akar hökkenteni és ritkán hagyja, hogy elmerüljünk a történetbe. Pál egymásból építi a zenei formákat, líra és dráma logikusan bontakozik ki a fülünk előtt, a számok nem meglepetésekkel, hanem szükségszerűséggel követik egymást.

Most aztán nem tudom, hogy a Fausttal csak nem volt szerencsém eddig, vagy tényleg nem az ízlésem szerint jó opera. Mindenesetre eddig nem sikerült szövetséget kötnöm a Sátánnal.

Márok Tamás

 

kicsi013_85 kicsi005_117 kicsi016_80 kicsi025_40 kicsi023_50 kicsi015_69

Fotó: SZNSZ

 

faust_szinlapra_0Faust

opera öt felvonásban, francia nyelven, két részben, magyar nyelvű szövegkivetítéssel

Zenéjét szerezte: Charles Gounod

Szövegét Jules Barbier és Michel Carré írta

Bemutató: 2017. április 28.
 
 
 
 
 

Címke: , , , ,
2018.06.18 - tiszatáj

KÖNYVHETI INTERJÚ GÉCZI JÁNOSSAL
Június 7-én, csütörtökön került megrendezése Géczi János Sziget, este hét és hét tíz között című kötetének bemutatója a Dugonics téren. Az esemény után Németh Zsófia beszélgetett vele töredékességről, a rózsákhoz kötődő számmisztikáról, El Kazovszkij grafikáiról és hatásáról, valamint Kass János plasztik-fejeiről… – NÉMETH ZSÓFIA INTERJÚJA

>>>
2018.06.17 - tiszatáj

KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS KEMÉNY ISTVÁNNAL
Június 12-én az Ünnepi Könyvhét keretében Kemény István volt a Grand Café vendége. Lúdbőr című esszé- és Nílus című verseskötete kapcsán a szerzővel Klajkó Dániel beszélgetett… – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

A FA ALATT
Piagőzös, melankolikus atmoszférát vitriolos, emberi gyarlóságokat feltérképező vonalvezetésre cserélt Hafsteinn Gunnar Sigurdsson. 2011-es dramedyje, az Either Way férfibúba csepegtetett őszinte életörömöt, míg legutóbbi filmje, a tavalyi A fa alatt drasztikusabb, komor hangütésű darab. Noha fekete komédiaként hivatkoznak rá, jóval több ennél… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS TÉREY JÁNOSSAL KÁLI HOLTAK CÍMŰ REGÉNYÉRŐL
Térey János az idén POSZT-zsűritagként, 180 megtekintett előadás, illetve saját drámája, a Kazamaták szegedi bemutatója után megírta Káli holtak című színházregényét, mely egyben az első nagyprózája is. A kötet szegedi bemutatóján Lengyel Zoltánnal, a Grand Café munkatársával beszélgetett a szerző… – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

Szakács Réka, Várady Tibor, prózája

Bíró Tímea, Horváth Benji, Marno János, Maurits Ferenc versei

Beszélgetés Maurits Ferenccel

Balázs Attila esszéje

Petar Bojanić, Hovanec Zoltán tanulmánya

Szövegszervező vizualitás az Új Symposionban

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

A VAJDASÁGI zETNA ÚJ KÖTETEINEK BEMUTATÓJA
Június 10-én, vasárnap került sor a vajdasági zEtna új köteteinek bemutatójára. Ebből az alkalomból négy szerző érkezett a Grand Café mozitermébe: Balázs Attila, Fenyvesi Ottó, Lennert Móger Tímea és Szögi Csaba. A beszélgetést Beszédes István, a zEtna magazin alapító-szerkesztője vezette… SZUTORISZ SZABOLCS BENCE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.14 - tiszatáj

SZILASI LÁSZLÓ ÉS SZÍV ERNŐ KÖNYVBEMUTATÓJA
Vasárnap sem volt szünet az Ünnepi Könyvhéten. Június 10-én, késő délután Szilasi László és Darvasi László beszélgetett egymással a Dugonics téren. Utóbbi saját és írói alteregója, Szív Ernő nevében. Luther kutyái és Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba, a várt kötetek… – SZUTORISZ SZABOLCS BENCE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.12 - tiszatáj

AKI ELZÁRJA AZ ÉJSZAKÁT –
A KOLOZSVÁRI SZÍNHÁZ VENDÉGJÁTÉKA BUDAPESTEN
Az idei évben két produkció érkezett a kincses városból Budapestre, amelyek a Tompa Gábor vezette teátrum műsorpolitikájának jelenlegi tendenciáit is jól kirajzolták. Tompa ugyanis az idei évadban mindössze egyetlen rendezést jegyzett (amely végül mégsem valósult meg), miközben a többi premier külföldről meghívott rendezők munkája… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő