Szép (irodalm)idő

VARGA ÁGI HELYSZÍNI TUDÓSÍTÁSA A SZÉPÍRÓK TÁRSASÁGÁNAK I(R)TÁS TÁBORÁRÓL

A szervezők idén is igazán impozáns névsort vonultattak fel, többek között Esterházy Péter, Kukorelly Endre, Tóth Krisztina, Kemény István, Géczi János, Dragomán György volt a visegrádi tábor vendége.

A három szemináriumi csoport munkáját Babiczky Tibor, Csapody Kinga és Szabó Tibor Benjámin segítette. Közösen beszélték meg a hozott szövegeket, ahogyan a táborban kiosztott feladatokat is. Napközben egy vagy két előadás is helyet kapott az árnyékban, alkony után pedig a pernyét szóró tábortűz körül.

Az első előadás meghívott vendége Tóth Krisztina költő, író, műfordító, ólomüveg-készítő volt. Az est kulcsszava az áldott békénhagyatás lett. A költőnő elmondta, hogyan szembesült azzal, hogy a lírában jól megszokott sűrítés a prózai szövegek élvezhetőséget elnehezíti, rájött, hogy szükséges egy kis váltás. Az új műfaj formálta az ízlését, és okot adott, hogy eltöprengjen bizonyos szerkezeti megoldásokon, a mű kompaktságán.

A keddi napot Géczi János író, a veszprémi Pannon Egyetem MFTK Antropológia és Etika Tanszékének vezetője tette teljessé, aki az esszékről tartott előadást. Egy évvel ezelőtt ugyancsak élvezetes másfél órát tartott itt, és most sem hazudtolta meg magát. Tanárként állt a táborlakók elé, és bár a másfélből csupán egy óra lett, az tömény volt. Szó esett a magyar hagyományokról (Szerb Antal), a franciáról (Barthes), olaszról (Eco), de angolról (Bacon), dél-amerikairól (Borges) és a németről is (Herder, Goethe, Heine). Felolvasásokkal szemléltetette például, hogy a pszeudo esszé az, amit egy ültő helyemben el tudok olvasni; és ami érzékileg, fogalmilag az irodalom tárgyán kívülre esik.

Vacsora előtt Szabó T. Anna és Dragomán György a tábortűznél. Elmondták, Szabó T. a benső hallásra hagyatkozik, Dragomán inkább lát, és bárhol, bármikor képes írni. Van az a fajta belső késztetés, hogy „azt az evidens valamit” meg kell látnia. Meg kell írnia és kész. A nap a költő-író páros portréjával zárult. A Tóth Krisztinánál felmerülő ismeretek ismét előkerültek: milyen szöveggondozási gyakorlatokat szereztek a Lator László- vagy Géher István-féle műfordító órákon. Elég korán kiderült, kinek a kötött, kinek a szabad formák hozták meg a felüdülést.

A hét közepén a korábban egyetemi szociológusként dolgozó Kolosi Tamás következett, aki ma is publikál ebben a témakörben. A Tárki alapítója, elnöke, a Líra Könyv Zrt. elnöke beszélt könyvkiadásról, kereskedelemről, az indulás mechanizmusáról. A rendszerváltozás után kezdte, kicsiben, a Líra ma milliárdos forgalmú vállalat. Matyi Dezső az Alexandra hálózat alapítója, fenntartója a hét második felében beszélt legendáról, névadásról, hogy volt utcai könyvárus, még ’89-ben. Kolosi Tamás szemléltette a kiadók (Athenaeum, Corvina, Magvető, Manó Könyvek, Rózsavölgyi és Társa stb.) régi és jelenlegi helyzetét, szó volt kulisszatitkokról is. Kortárs írók és költők sikeres vagy éppen sikertelen könyveiről, eladási mutatókról. Sajnos, vagy nem, a bestsellereknek (Coelho → Krasznahorkai) van egy nagyon erős lecsengése. A másik oldalon kevesebb, de állandó vásárlóval ott van a backlist, amit minden évben kiadnak, és minden évben megvesznek. Lapozók, szótárak, szakácskönyvek, tanulást elősegítő könyvek. Mind-mind fontos a piacon.

Egressy Zoltán (író, költő, műfordító, újságíró) bánatára nem sóska, sült krumpli volt a vacsora. Közhelyes lett volna. De a késő esti zsíros kenyérnek örült, köszöni szépen. A kisbetűs költők (például Reviczky Gyula) szerelmesének mondta magát, de az est során kiderült, más műfajoknak ugyanúgy szerelmese. Színházszerető, így született meg a Reviczky című darabja. Rocksztárból drámaíró lett. Drámaíróból prózaíró. A kapocs a zene. Kialakított egy saját, új hangot, amely sorvezetője lett első novelláskötetének.

Esterházy Péter a gimnáziumban nem írt. Érdekes módon, éppen matematikus diplomája segített másképp látni az irodalmat. Rálátni úgy a dolgokra, és azokat úgy megírni, hogy akár Tizenhét hattyúk születhessen belőle, jelentős művei mellett. A szerkesztői nagyon jók voltak, szövegei még mindig működnek, így a Csokonai Lili bőrébe bújt rövid írások, amelyek különös, zsizsegő játékáról, beavatottairól (Bata Imre, Jovánovics Miklós) mesélt csütörtök este.

Péntek délután Babiczky Tibor várta a táborlakókat, hogy szemezgessen a krimi történetéből. Beszélt arról, hogy anno a bűnügyi rendőrségtörténet hogyan függött össze az első igazi krimik megírásával. Mi tesz egy krimit klasszikussá? Egy tízparancsolat; amelyet a Detection Club elnöke, Ronald Knox határozott meg. Egy krimiben a detektív nem lehet tettes, ahogyan kínai szereplő sem, ahogyan megmagyarázhatatlan nyomok sem állhatnak a nyomozó rendelkezésére.

Kemény István az általános iskolában írt két borzalmas verset. Abbahagyta. Középiskolában újrakezdte, de nem a csajozás miatt, hanem mert Ady hatott rá. Ekkor írta meg első, komolyabb hangvételű verseit, és megélhette, milyen az, amikor egy vers tényleg hat. A kötött versforma szerinte talán megengedi azt, hogy a döntés felelőssége ne az alkotó vállát terhelje.

Kukorelly Endre szintén kötelességeket hangoztatott, amolyan szónoki beszéd formájában. Hogyan álljunk hozzá az alkotáshoz, mint folyamathoz, mint tevékenységhez, és hogyan legyünk hűek önmagunkhoz, szövegeinkhez egyaránt. Ahogyan Jókai megmondta, úgy ezzel ismertette álláspontját: ne csak a hátsónkat mutassuk.

Az utolsó gyorstalpaló előadást Csapody Kinga tartotta. A kortárs gyermekirodalomba kalauzolt el: mi volt a kedvenc (Kippkopp mesék, Süsü, a sárkány kalandjai kazettán) a mai huszonéveseknek. Powerpoint-os előadás kíséretében jelenítette meg az akkor és ma is mérföldkőnek számító műfajokat (lapozók), tabutémákat (válás), illusztrációkat, leporellókat, modernebb kiadásokban.

Szombaton, a délután folyamán megérkeztek a zsűritagok: Gaborják Ádám (kritikus, Phd-hallgató, JAK-elnök), Hevesi Judit (költő, népdalénekes), Kukorelly Endre, akik nemcsak őszinte véleménnyel és praktikus tanácsokkal látták el a táborlakókat, hanem megköszönték a táborozók által hozott, és az ott elkészített szövegek által nyújtott élményt is. A három kiemelt díjazott Németh Dorka, Richter Tamás és Tokos Bianka lett. Az olimpiával ellentétben vérre menő versenyzés, izomszakadás a gálán nem volt. Csupán egy darázscsípés és békés egyetértés.

Varga Ágnes

[nggallery id=52]

A képeket Csapody Kinga és Szabó Tibor Benjámin készítette