Létezik-e jó halál?

HEGEDŰS KATALIN KÖNYVE

Kérdésformába öntött, in medias res címválasztás. A válasz ott rejtekezik a sorok között, ugyanis a címben feltett kérdésre választ ad a szerző. Azt is bizton állíthatom: ha csak egy, egyetlen egy olyan könyv lenne a mai könyvesboltok polcain, ami mellett nem lehet elmenni pusztán a kötet gerincét fürkésző pillantásokkal, akkor Hegedűs Katalin kötete lenne az. Felekezeti hovatartozástól, életkortól, az elmúlással kapcsolatos vélekedésrendszertől függetlenül földbe gyökerezteti a könyvesbolti nézelődők lábát. Nem tud elmenni mellette senki, hiszen egykor volt(?) tabut döntöget, mindenkit érint, s nincs kibúvó és menekvés előle. Másokkal történő rossz eseményeket el lehet kendőzni, ott a téma hárításának, a nem veszek róla tudomást viselkedésnek a joga; de mind jó halált vágyunk szívünk mélyén. Bármit is takarjon e fogalom, ebből táplálkozik kíváncsiságunk, levesszük a polcról a könyvet.

A jó halál-rossz halál fogalomhasználata nem újkeletű, a Magyar Katolikus Lexikon is ír róla: ’jó halál a földi élet kegyelmi állapotban befejezése’ – ez áll a szócikk mellett. Poézisében a nagybeteg Babits megszemélyesítve szólaltatja meg a ’Jó halál’-t:

„/…/Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen,
         okos felnőtt! Te jól tudod,
mennyi kínt bír az ember, mennyit nem sokall
         még az Isten jósága sem,
s mit ér az élet… S talán azt is, hogy nem is
          olyan nagy dolog a halál.”

Régóta vív egymással harcot a ’készületlen, váratlan haláltól ments meg Uram minket’-ideológia és a ’csak még legyen időm elbúcsúzni’-vélekedés párharca. A filmművészet könnyed(ebb) stílusban ábrázolja e kettősséget, felelevenítve filmélményeinket felsejlik a világhírű nyelvészprofesszor mondata a Megmaradt Alice-nek című alkotásból (eredeti címén: Still Alice, 2014). Az anya, nem a professzor mondata ez akkor, mikor kiderül róla, hogy gyermekeire is örökítheti a halálos kórra való erős hajlamot: „Bárcsak rákos lennék”… Ő is jó halált vágyik, hiszen a rosszal kell szembenéznie. A klasszikus ’jó halál’-tabuját groteszk humorral fűszerezve a Bakancslista (The Bucket List – 2007) dolgozza fel, innen lehet ismerős e két fogalom.

Hegedűs Katalin kötete hosszú évtizedek betegágy mellett töltött gyakorlati és elméleti tapasztalatait vegyíti az orvosképzésben töltő oktató-kutató tapasztalathalmazával, kiegészítve ezt számos szakkutatás eredményének feldolgozásával és értékelésével. Könnyed summázata lenne a kötet tartalmi ismertetésének, hogy “a jó halál éppen olyan, mint amilyennek a haldokló szeretné”, de a jó halál a szerző szerint keveseknek jut osztályrészül. Ennek pedig számos oka van – a teljesség igénye nélküli felsorolással – ezek a haldokló és/vagy családjának hárító magatartása, azon társadalmi tabuk és stigmák, melyek az elmúlással és haldoklóval, s mi több, a gyászolókkal is kapcsolatosak. Ilyen továbbá a téma tárgyalását nehezítő, önmagunk számára is bevallhatatlan örök igazság: véges az életünk-érzés.

A könyv különös értékének tartom, hogy a 2016-ban szervezett Alzheimer kongresszusról múltidőben ad leírást, s teszi ezt nemcsak az esemény- és konferencialeírásoknál, hanem a szak- és társtudományok legaktuálisabb kérdéseire is naprakészen reflektál, emeli szövegébe az ott tárgyalt kérdéseket. Fejezeteiben rávilágít az élő végrendelet fontosságára, s nem pusztán megemlíti ennek a felelős ’előregondolkodásnak’ a szükségességét, hanem gyakorlati tanácsokat, e főtevékenységet végző alapítványt is megnevez – mint a segítségnyújtás egy lehetőségét.

A hospice- és palliatív ellátást bemutató, a lehetőségekre és szakmai korlátokra is rávilágító problémaérzékeny látásmód a honi szakirodalomban kevesek sajátja. Ahogy szintén párját ritkítja az kutatás is, amely az ellátóteam tagjainak mentális állapotát vizsgálja, s ad erről összefoglaló leírást. Szokatlan ez azért, mert fülünkben cseng a klasszikussá lett kérdés: ’Doktor Úr! A maga feje sose’ fáj?’ Pedig de. Az ellátó team tagjai is hús-vér emberek a bevonódás, az érzelmi reakciók és ezeket kísérő testi tünetek tucatjával – alapos, nagymintás kutatás vizsgálta e kérdéskört is. Aki kezébe veszi a Létezik-e jó halál?-t, sok más mellett erről is olvashat. Olvashat esetleírásokat egyéni sorokról, fájdalomról és elengedésről, néhol fejlődéstörténetekről, azaz önmagunk újrakonstruálásáról is. Mert ahhoz, hogy tudjuk mi a jó halál, tudnunk kell a rosszról is.

Zelena András

Oriold és Társai Kft.

Budapest, 2017.

3800 Ft, 198 oldal