03.09.
| REÖK – Rendőrség – avagy a helyzet egyre hülyébb >>>
03.06.
| Trafó – Artman vol.7. – 20 kép >>>
03.04.
| Grecsó Krisztián Szegeden is bemutatja Verát >>>
02.28.
| Asztali beszélgetések… – Európa | Iszlám és kereszténység? >>>
02.23.
| Pannon Filharmonikusok – Vidovszky 75 >>>
02.22.
| Kötetbemutató – Nagy Zopán: Felhő regény >>>
02.16.
| Deák17 – Gyermekrajzok bőröndökben >>>
02.14.
| Jazz Kocsma – Deres Kornélia Bábhasadás című kötetének bemutatója >>>
02.14.
| Asztali beszélgetések… – Street art, graffiti, szakralitás. A kibékülés terei? >>>
02.07.
| OSZK – Zárul a Corvina Könyvtár budai műhelye című kiállítás >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>
02.12.
| Takács Zsuzsa az Artisjus Irodalmi Nagydíjasa >>>
02.05.
| Újabb országos toplistára került fel a REÖK >>>
02.01.
| Szegedi Szabadtéri – Sztárok a Titanicon >>>
01.31.
| Marno János Tiszatáj-díjas >>>
01.24.
| Lendület program: három kategóriában várja az Akadémia a fiatal kutatók pályázatait >>>
01.18.
| Újabb sztárfellépők a 39. Budapesti Tavaszi Fesztiválon! >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>

Shrek Tímea, Szakács Réka prózája

Horváth Veronika, Kovács L. Zsolt, Mohai V. Lajos, Németh Zoltán, Olty Péter, Siska Péter, Veszprémi Szilveszter versei

Rácz Lajos beszélgetése Konrád Györggyel

Borsodi L. László, Hajnal Géza, Nagy Csilla tanulmánya

Nádas Ale­xandra festményei

Diákmelléklet: Sebők Melinda Babits Mihályról

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

Szubjektív enciklopédizmus
2017.04.24 - tiszatáj

ÁZBEJ KRISTÓF INSTALLÁCIÓJA A REÖK-BEN

A REÖK palota második emeleti kiállítóterében egy meglepő kiállítási installáció látható. Ázbej Kristóf képzőművész Párizs melletti, bagneux-i kétszobás lakásának rekonstrukcióján a falakat, padlótól a plafonig színes folyóiratokból kivágott, több ezer darabból összeállított montázsként egy 52 négyzetméteres óriás kollázs díszíti. A művész a nyolcvanas évek elejétől kezdve, mintegy három évtizeden keresztül saját lakásának falaira kezdte el felapplikálni a kiollózott fotókat. Számára fontos alkotások reprodukciói mellett, művészek, tudósok, költők, írók és akkori népszerű együttesek, popzenészek felvételei kerültek a falakra. Kezdetben a képek egyfajta vizuális jegyzetanyagként egyszerre jelentettek kiinduló, illetve igazodási pontot a művészi gyakorlathoz. Később, amikor az alkotó szubjektumán keresztül szelektálva, rendszerré kezdett formálódni a mű, végeredményben enciklopédikus adatbázissá is alakulva, a hétköznapok környezetéből a korszak kollektív emlékezetének emlékműveként kezdett funkcionálni az együttes.

A fehérre festett falú 1:1 arányú makett külső falán körbefutó fekete mondatszalag hirdeti az installáció különböző címeit, elnevezéseit, jelentésrétegeit, amely már önmagában is jelzi az alkotást  megközelítő nézőnek a meglehetősen sokrétű mű összetett tartalmait.

 

Megnyitó-9

 

A memory motel (emlékezet motel) elnevezés utal a projekt hétköznapi, használati jellegére, hiszen több mint negyedszázadon keresztül a művész barátainak, ismerőseinek, kollégáinak, számos Párizsba vetődő hazánkfiának adott vendégszállást a kétszobás apartman. A The Big Memory Generator (A nagy memória generátor) cím szintén az emlékezet, emlékezés funkcióját idézi fel a mű kapcsán, amely tulajdonképpen mára a több évtized alatt készült művészi processzus emlékművévé is vált. Az alkotás következő értelmezési tartományát a latin eulogium memorabilia elnevezés árnyalja. Az emlékezetes események dicsőítése cím pontosan határozza meg a képgyűjtemény funkcióját. Így vált az alkotás tiszteletadássá a kultúra maghatározó alkotói, illetve alkotásai előtt. A következő titulus, a Musée X-Point-Zéro, a projekt múzeumi, gyűjteményi jellegére utal, de talán André Malraux képzeletbeli múzeum koncepciója is befolyásolta születését. „A múzeum szükségszerűen hiányos. Ismereteink szélesebb terjedelműek, mint múzeumaink. A Louvre látogatója tudja, hogy nem találja meg méltó módon képviselve sem Goyát, sem a nagy angolokat, sem Michelangelo festészetét, sem Piero della Francescát, sem Grünewaldot; Vermeert is alig. Ott, ahol a műtárgynak nincs más funkciója, mint hogy műtárgy legyen, egy olyan korban, melyben a világművészet felkutatása folyamatban van, ily sok műremeknek az a gyűjteménye, amelyből annyi műremek hiányzik, felidézi a lélekben az összes műremekeket…” állította Malraux a XX. század közepén.

Ázbej a nyolcvanas években a korszak lehetőségei által meghatározva, voltaképpen a mai digitális képtárak előzményének nevezhető rendszert hozott létre. A címek között a Big data science elnevezés is erre utal. Az internet, korábban elképzelhetetlenül hatalmasra bővített virtuális képtárai, gyűjteményei tulajdonképpen ennek a Malraux-i gondolatnak megvalósulásaiként is értelmezhetők.

Felismerhető a hasonlóság a francia Enciklopédia szerkesztőinek elveivel, amely a brit filozófus Francis Bacon (1561–1626) tudományos rendszerében nyert először megfogalmazást: az emlékezés, az értelem és a képzelet szerepéről. A művész ezt azzal egészíti ki, hogy az enciklopédikus jelleg mellett a szubjektivitást, illetve a szabad válogatás lehetőségét hangsúlyozza. Ezen az úton jutott el a szubjektív enciklopédizmus (encyclopedism subjective) fogalmához.

 

Megnyitó-2

 

Ázbej Kristóf óriás kollázsa számos szálon kapcsolódik a tradícióhoz, a művészettörténeti hagyományhoz. Mintegy modernkori Noé bárkája gyűjti egybe a nyolcvanas–kilencvenes évtized képi toposzainak, ikonikus alkotásainak, az emberiség szellemi produkcióinak ábrázolásait. A francia Nouveau Réalisme akkumulációs elméletének megfelelően, melyben a mozgalom művészei (Arman, Cézár) a hétköznapok használati tárgyait halmozták fel múzeumi környezetben, Ázbej is él a halmozás eszközével. Az új realisták munkái közül Ben Vautier Nizzában a MAMAC-ban látható térinstallációja, a La Cambra (A szoba) szintén analógiaként szolgálhatott. Bár alapvető különbség, hogy Vautier nizzai szobájába nem léphetünk be, csak körüljárhatjuk, illetve az ajtókon pillanthatunk a belsőbe, de a kordonok, mintegy kastélymúzeumban megakadályozzák a tér bejárásának személyes élményét.

Ázbej kollázsán a kulturális emlékezet megidézésének nagy kalandja elevenedik meg szemünk előtt. A kiváló művészettörténész, a kultúratudomány nagy tudósa Aby Warburg (1866–1929) Mnémoszüné sorozatában, amely Warburg halála miatt töredékes maradt, megkísérelte a kollektívtudat képi formáit, egyfajta hatalmas enciklopédikus munkában, tulajdonképpen az emlékezés atlaszában rendszerezni. Ázbejnél is fontos szempont a rendszerezés igénye, hiszen bármennyire is esetlegesnek tűnik első látásra a képek sűrű szövedéke, a figyelmes szemlélő nemsokára fölfedezheti, hogy bizony van rendszer az ábrázolásokban. Egyrészt, mint monumentális méretű alkotás, kompozíciós egységekből, panelekből épül fel, ahol a képszerkesztés általános kompozíciós szabályai érvényesülnek. Ezek a részek, mint egy a végtelenségig fejleszthető nagy, pazar szőttes darabjai illeszkednek be a mega-kompozícióba. Jelenleg csupán az építmény fizikális korlátai, a két szoba falai képezik csak a határt, de a folytathatóság lehetősége is fölsejlik. Másrészt, tematikai egységek is fölfedezhetők a végtelen szálakon összefüggő rendszerben (zenei témák, politikai, történelmi, kulturális, képzőművészeti hagyományok, grand art, populáris kultúra, mainstrem tendenciák, korszakok, stílusok stb.) a türelmesen vizsgálódó szem előtt.

Az alapszövetet a művészettörténet ikonikus, kanonizált festményeinek a hálózata adja, melyben a klasszikus művészet darabjai mellett, a modern és a kortárs művészet fontos művei éppúgy megjelennek. A hasonlat nem véletlen, hiszen a színes fotográfiák rendszerré összeállva távolról szemlélve egy hatalmas méretű, színes, szemkápráztatóan dekoratív faliszőnyeg vagy kárpit hatását keltik. A különbség mindösszesen annyi, hogy ennek a struktúrának nem kizárólag egyetlen nézetből olvasható felszíne, hanem egymásra halmozódó rétegei is vannak. Ahogyan az alkotás készítése közben a vizuális kultúra, a zenei, irodalmi divatok folyamatosan feltorlódva követték egymást és átalakultak, úgy az azokat megjelenítő képek is évről, évre egymásra rétegződve kerültek a falakra. Az új illusztrációk eltakarták, befedték a régieket, amelyek most így nem láthatók, de mégis csak a mű részét képezik, tovább gazdagítva annak komplex tartalmait, következésképpen az egymást fedő rétegek az idő rétegeiként értelmezhetők.

 

Megnyitó-18

 

Figyelmesen szemlélve a kép koncentrátumot, Ázbej Kristóf képzeletbeli múzeumának darabjai elevenednek meg a falakon. A festmények reprodukciói: Lascaux-tól a kortárs művészetig adják a szerkezeti vázát a munkának. A múzeumi festménykiállításokkal ellentétben, ebben a mennyiségben bemutatott képek tömény halmazában a prioritások eltűnnek, a kanonizált, vagy mainstream alkotások beleolvadnak környezetükbe. Ázbej munkája által tudatosodhat a nézőben, hogy a kultúra, az emberi szellem tevékenységei nem lineáris folyamatok, ahogyan azok például a könyvekben rögzítve vannak, hanem olyan bonyolult rendszer, melyben minden elem mindennel összefügg. A művész érdeklődésének megfelelően, nemcsak a művészettörténet híres darabjait jeleníti meg a képecskéken, hanem a XX. század végének új igazodási pontjait, fontos alkotóit, meghatározó egyéniségeit, egy korszak divatos figuráit. Így könnyen kapcsolatot találnak a pop együttesek lemezborítói a Pokémon figurákkal vagy Shakespeare és Beethoven portréival.

A meghökkentő térinstalláció szellemi és vizuális elődei és forrásai között megtaláljuk a templomok falain és tereiben áldozati adományokból spontán, a népi kegyesség eredményeként létrejövő ex voto-kat. A barokk festészetben divatot teremtő, gyűjtemény képeket, ahol festménykollekciókat, továbbá ún. kunst- és wunderkammereket ábrázoltak a művészek.  A téma egyik ikonikus darabja, Giovanni Paolo Pannininek 1759-ben festett, ma a Louvre-ban látható Róma látképeit bemutató festménye egy képzeletbeli gyűjtemény sűrűn a falakra helyezett darabjait mutatja be. Az Ifjabb David Teniers például Lipót Vilmos főherceget ábrázolta brüsszeli képtárában a palota padlójától a plafonig függesztett festményeinek kollekciója között. A mai ízlés számára kissé zsúfolt rendezés, a képek ilyen tálalása, a horror vacui elv érvényesítése a barokk korszak jellemzője volt. Hasonló koncepció látható ma Rómában a Galleria Doria-Pamphiliben, amely a XVI. századi rendezési divatnak megfelelően mutatja be az eredetileg a Doria, Pamphili, Landi és Aldobrandini család generációk során összeolvasztott gyűjteményét. Ebben a mű együttesben kényelmesen megférnek egymással a reneszánsz, a manierizmus és a barokk festményei, a német, németalföldi és itáliai iskolák jelentős és kevésbé meghatározó darabjai: Filippo Lippitől  és Hans Memlingtől, Annibale Carraccin át, Gian Lorenzo Bernini-ig.

Az 1920 júliusában Berlinben megtartott első nemzetközi dadavásár kiállítási installációja, az akkor, a helyszínről készült fotók tanúsága szerint szintén az előképek között szerepelhet, mint az ugyanezen a tárlaton látható Johannes Baader által alkotott Nagy plasztik–dio-dada-dráma assamblage-a. Az akkori kiállítást többször meglátogató Kurt Schwitters kollázsaira is hatással volt ez a mára szintén csak fotográfiáról ismert alkotás. Schwitters később hannoveri műtermét és házát alakította dadaista műtárggyá, Merzbau-vá (1933), amit szintén számításba kell vegyünk Ázbej munkája kapcsán.

Ázbej Kristóf óriás kollázsa, sziporkázóan színes kaleidoszkópként, összetett tartalmával a közelmúlt, távoli múlt és a jelen összekapcsolásával, a merev stiláris, kulturális stb. határok eltüntetésével, összemosásával lényegében az emberi kaland nagy térképének emlékművévé vált.

Nátyi Róbert

 

Megnyitó-2 Megnyitó-5 Megnyitó-9 Megnyitó-16 Megnyitó-17 Megnyitó-18 Megnyitó-19 Megnyitó-20 Megnyitó-24

Fotó: REÖK/Dusha Béla 


Címke: , , , , ,
2019.02.19 - tiszatáj

MÉSZÁROS MARIANNA ÚTJAIM C. KIÁLLÍTÁSA
A spanyol zarándokúton készített tömérdek fotóanyagot rendszerezte és napokra bontva kiválasztott egyet-egyet, hogy grafikusként kedvenc technikájával rézlemezre karcolja vizuális emlékeit. Alkotó minőségében más szemmel használja fényképezőgépe ablakát, merész képkivágásokkal vonja be a nézőt művészetébe. Minden munkája érett technikai tudásról ad számot. A sokszorosító grafikát láthatóan előtérbe helyezi az egyedi képpel szemben… – ALE ILDIKÓ MEGNYITÓJA

>>>
2019.02.19 - tiszatáj

BORSODI L. LÁSZLÓ:
MASZK ÉS SZEREPJÁTÉK
Egy időtálló költői életmű léte dinamikus, folyamatosan dialógusképes, hiszen állandóan megújuló értelmezéseiben létezik, ilyen értelemben soha nem lehet lezárt, befejezett – tartja az irodalomkritika egyik alaptézise. Igaz ez a dinamikus lét Baka István életművére is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy újabb fontos állomásához érkezett a Baka-kritika: Nagy Gábor 2001-es monográfiája után ismét egy szintetizáló jellegű mű látott napvilágot… – NAGY MÁRTA KRITIKÁJA

>>>
2019.02.17 - tiszatáj

DOBÓ KATA FILMJE
A Kölcsönlakással bármilyen kapcsolatot tartó bohózatok közös gondja nem a hihetőség, hanem az, hogy a történet a szükség- és törvényszerű csavarokat, kalamajkákat, félreértéseket és egyebeket miként tudja tálalni. Természetesen érdemes mindazt, amit látunk, a saját tapasztalatainkkal összevetni, a néző ezt rutinszerűen megteszi, de készek vagyunk minden olyasmit nevettetőnek látni, ami mégiscsak szokatlan, mégiscsak olyasmi, amivel nemcsak hogy nem találkoztunk soha, de még elképzelni sem tudjuk… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.02.16 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
A tárlat előkészítését egy 2016 márciusában megalakult munkacsoport (Passuth Krisztina, Pataki Gábor, Radák Judit, Boros Lili, Petőcz György és Szabó Noémi részvételével. A kiállítás vezető kurátora Szabó Noémi, a Ferenczy Múzeumi Centrum Művészeti és Muzeológiai Főosztályának vezetője) végezte. A kiállításon visszaköszön a gondos és elmélyült előkészítés, a tárlat az életmű teljességét mutatja meg. Párhuzamosan látható Vajda Lajos felesége, Vajda Júlia festőművész tárlata a Szentendrei Képtárban Mégis legyen kiállítás… címmel […]

>>>
2019.02.16 - tiszatáj

OPERAHÁZI BOHÉMÉLET SZEGEDEN
Elvileg koncertszerű előadásban, gyakorlatilag előadásszerű koncerten turnéztatja a Magyar Állami Operaház Puccini Bohéméletét. A budapesti amúgy alighanem a világ legrégebben futó operaprodukciója, 1937-ben állította színre Nádasdy Kálmán, a díszleteket Oláh Gusztáv, a jelmezeket Márk Tivadar tervezte. A főszerepeket akkor többek között Osváth Júlia, Pataky Kálmán, Losonczy György és Székely Mihály énekelték. Az Operaház vezetői nagyon büszkék erre a produkcióra… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NOVÁK ÉVA KIÁLLÍTÁSÁHOZ
Ébredő kavicsok,
opálos hajnalok,
ismeretlen mantrák,
tarjászkodó macskák…

Optikus álmok,
verses látomások…

Kavics, kő, kőzetek…
Nem bauxit, sem hegyek,
nem sziklák, nem képzelet:
hajnal-pára, álom-varázs,
mozaikok, belső parázs,
meglátás és precizitás…
[…]

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NE ÉRINTS MEG!
Keresve sem találnánk jobb filmet a hazai mozikban épp futó munkák közül a cinema du corps-irányzat demonstrációjához, mint Adina Pintilie tavalyi, a legjobb filmnek járó Arany Medvével honorált szerzői ujjgyakorlatát. A Vasárnap hat órakor és A helyszíni szemle című román klasszikusokkal új csapásirányt mutató direktorhoz rokoni szálakkal nem kötődő fiatal rendezőnő debütje nemcsak a test fizikai tapasztalatát, hanem azon keresztül a bőrhöz, csonthoz, tapintáshoz köthető mentális-érzéki benyomásokat vizsgálja – témafelvetése rögtön csettintést érdemel, kidolgozása azonban rengeteg kívánnivalót hagy maga után… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.02.10 - tiszatáj

PÁSZTOR BÉLA ÉS KÖLTÉSZETE
A magyarrá lett zsidóság rövid, de annál intenzívebb ittléte a magyar nyelvben dokumentálható a leglátványosabban, s ugyanakkor a legláthatatlanabbul. Itt eresztett gyökeret és bontott tobzódón virágot az anyagban, ahonnan fizikai, társadalmi „kiszántása” ellenére oly jeltelenül, de annál át­hatóbban ittélőnek, itt maradt. Nincs még egy olyan nép, amely­nek az irodalmában, vagy leszűkítve a költészetében, ennyi zsidó vett volna részt, s ilyen nívón […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő