12.10.
| Nemzetközi koreográfusokkal érkezik Szegedre a Közép-Európa Táncszínház >>>
12.02.
| Magashegyi Underground szimfonikus koncert új műsorral >>>
11.29.
| Sass Sylvia a „Krinò” vendége >>>
11.24.
| „mérem a téli éjszakát” – József Attila gondolatvilága versben és értekező prózában (Konferencia) >>>
11.23.
| Rising Stars: ismét a fiatal tehetségeké a Müpa >>>
11.23.
| A gyerekirodalom nagykorúsítása >>>
11.23.
| Katona József Színház – Életrajz-változatok Takács Zsuzsára >>>
11.22.
| Megálló – Petrács Gábor Réteg, rétegződés című kiállításának megnyitója >>>
11.22.
| Ferenczi Gyuri és Lóci egy-egy kultikus lemezről szakért >>>
11.20.
| Mindig más… – Jenei Gyula verseskötetének bemutatója >>>
11.14.
| Más közösségek nyitottságára tanít a belvárosi galéria >>>
11.06.
| 11 óra álmodozás Ravel és Debussy zenéjének bűvöletében >>>
11.06.
| SZNSZ – Hernádi Judit és Kern András Szegeden >>>
10.30.
| Kábé23 – a Kerekes Band első majdnem két és fél évtizede már előrendelhető! >>>
09.27.
| „Emlékek helyett mobiltelefonom volt” >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>

Bende Tamás, Koman Zsombor, Nemes Z. Márió, Frank O’Hara, Sylvia Plath, Szálinger Balázs, Szeles Judit, Szunyog Ágota, Tandori Dezső versei
Balogh Dávid, Bátyi Zoltán, Hidas Judit, Milorad Pavić prózája
Tanulmányok a 100 éve lezárult I. világháborúról
Diákmelléklet: Takács Zsuzsa költészetéről
Fotók Müller Miklósról

>>>

Öt héten át 65 helyszínen közel 300 programmal várja az egyetem és Szeged közösségét a 23. Őszi Kulturális Fesztivál. A programsorozat kínálatában komoly- és könnyűzenei hangversenyeket, koncerteket, film- és könyvbemutatókat, színházi előadásokat, kiállításokat, irodalmi-közéleti beszélgetéseket is találunk. A fesztivál október 1-jén látványos fényfestéssel nyílik. A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati […]

>>>

Szubjektív enciklopédizmus
2017.04.24 - tiszatáj

ÁZBEJ KRISTÓF INSTALLÁCIÓJA A REÖK-BEN

A REÖK palota második emeleti kiállítóterében egy meglepő kiállítási installáció látható. Ázbej Kristóf képzőművész Párizs melletti, bagneux-i kétszobás lakásának rekonstrukcióján a falakat, padlótól a plafonig színes folyóiratokból kivágott, több ezer darabból összeállított montázsként egy 52 négyzetméteres óriás kollázs díszíti. A művész a nyolcvanas évek elejétől kezdve, mintegy három évtizeden keresztül saját lakásának falaira kezdte el felapplikálni a kiollózott fotókat. Számára fontos alkotások reprodukciói mellett, művészek, tudósok, költők, írók és akkori népszerű együttesek, popzenészek felvételei kerültek a falakra. Kezdetben a képek egyfajta vizuális jegyzetanyagként egyszerre jelentettek kiinduló, illetve igazodási pontot a művészi gyakorlathoz. Később, amikor az alkotó szubjektumán keresztül szelektálva, rendszerré kezdett formálódni a mű, végeredményben enciklopédikus adatbázissá is alakulva, a hétköznapok környezetéből a korszak kollektív emlékezetének emlékműveként kezdett funkcionálni az együttes.

A fehérre festett falú 1:1 arányú makett külső falán körbefutó fekete mondatszalag hirdeti az installáció különböző címeit, elnevezéseit, jelentésrétegeit, amely már önmagában is jelzi az alkotást  megközelítő nézőnek a meglehetősen sokrétű mű összetett tartalmait.

 

Megnyitó-9

 

A memory motel (emlékezet motel) elnevezés utal a projekt hétköznapi, használati jellegére, hiszen több mint negyedszázadon keresztül a művész barátainak, ismerőseinek, kollégáinak, számos Párizsba vetődő hazánkfiának adott vendégszállást a kétszobás apartman. A The Big Memory Generator (A nagy memória generátor) cím szintén az emlékezet, emlékezés funkcióját idézi fel a mű kapcsán, amely tulajdonképpen mára a több évtized alatt készült művészi processzus emlékművévé is vált. Az alkotás következő értelmezési tartományát a latin eulogium memorabilia elnevezés árnyalja. Az emlékezetes események dicsőítése cím pontosan határozza meg a képgyűjtemény funkcióját. Így vált az alkotás tiszteletadássá a kultúra maghatározó alkotói, illetve alkotásai előtt. A következő titulus, a Musée X-Point-Zéro, a projekt múzeumi, gyűjteményi jellegére utal, de talán André Malraux képzeletbeli múzeum koncepciója is befolyásolta születését. „A múzeum szükségszerűen hiányos. Ismereteink szélesebb terjedelműek, mint múzeumaink. A Louvre látogatója tudja, hogy nem találja meg méltó módon képviselve sem Goyát, sem a nagy angolokat, sem Michelangelo festészetét, sem Piero della Francescát, sem Grünewaldot; Vermeert is alig. Ott, ahol a műtárgynak nincs más funkciója, mint hogy műtárgy legyen, egy olyan korban, melyben a világművészet felkutatása folyamatban van, ily sok műremeknek az a gyűjteménye, amelyből annyi műremek hiányzik, felidézi a lélekben az összes műremekeket…” állította Malraux a XX. század közepén.

Ázbej a nyolcvanas években a korszak lehetőségei által meghatározva, voltaképpen a mai digitális képtárak előzményének nevezhető rendszert hozott létre. A címek között a Big data science elnevezés is erre utal. Az internet, korábban elképzelhetetlenül hatalmasra bővített virtuális képtárai, gyűjteményei tulajdonképpen ennek a Malraux-i gondolatnak megvalósulásaiként is értelmezhetők.

Felismerhető a hasonlóság a francia Enciklopédia szerkesztőinek elveivel, amely a brit filozófus Francis Bacon (1561–1626) tudományos rendszerében nyert először megfogalmazást: az emlékezés, az értelem és a képzelet szerepéről. A művész ezt azzal egészíti ki, hogy az enciklopédikus jelleg mellett a szubjektivitást, illetve a szabad válogatás lehetőségét hangsúlyozza. Ezen az úton jutott el a szubjektív enciklopédizmus (encyclopedism subjective) fogalmához.

 

Megnyitó-2

 

Ázbej Kristóf óriás kollázsa számos szálon kapcsolódik a tradícióhoz, a művészettörténeti hagyományhoz. Mintegy modernkori Noé bárkája gyűjti egybe a nyolcvanas–kilencvenes évtized képi toposzainak, ikonikus alkotásainak, az emberiség szellemi produkcióinak ábrázolásait. A francia Nouveau Réalisme akkumulációs elméletének megfelelően, melyben a mozgalom művészei (Arman, Cézár) a hétköznapok használati tárgyait halmozták fel múzeumi környezetben, Ázbej is él a halmozás eszközével. Az új realisták munkái közül Ben Vautier Nizzában a MAMAC-ban látható térinstallációja, a La Cambra (A szoba) szintén analógiaként szolgálhatott. Bár alapvető különbség, hogy Vautier nizzai szobájába nem léphetünk be, csak körüljárhatjuk, illetve az ajtókon pillanthatunk a belsőbe, de a kordonok, mintegy kastélymúzeumban megakadályozzák a tér bejárásának személyes élményét.

Ázbej kollázsán a kulturális emlékezet megidézésének nagy kalandja elevenedik meg szemünk előtt. A kiváló művészettörténész, a kultúratudomány nagy tudósa Aby Warburg (1866–1929) Mnémoszüné sorozatában, amely Warburg halála miatt töredékes maradt, megkísérelte a kollektívtudat képi formáit, egyfajta hatalmas enciklopédikus munkában, tulajdonképpen az emlékezés atlaszában rendszerezni. Ázbejnél is fontos szempont a rendszerezés igénye, hiszen bármennyire is esetlegesnek tűnik első látásra a képek sűrű szövedéke, a figyelmes szemlélő nemsokára fölfedezheti, hogy bizony van rendszer az ábrázolásokban. Egyrészt, mint monumentális méretű alkotás, kompozíciós egységekből, panelekből épül fel, ahol a képszerkesztés általános kompozíciós szabályai érvényesülnek. Ezek a részek, mint egy a végtelenségig fejleszthető nagy, pazar szőttes darabjai illeszkednek be a mega-kompozícióba. Jelenleg csupán az építmény fizikális korlátai, a két szoba falai képezik csak a határt, de a folytathatóság lehetősége is fölsejlik. Másrészt, tematikai egységek is fölfedezhetők a végtelen szálakon összefüggő rendszerben (zenei témák, politikai, történelmi, kulturális, képzőművészeti hagyományok, grand art, populáris kultúra, mainstrem tendenciák, korszakok, stílusok stb.) a türelmesen vizsgálódó szem előtt.

Az alapszövetet a művészettörténet ikonikus, kanonizált festményeinek a hálózata adja, melyben a klasszikus művészet darabjai mellett, a modern és a kortárs művészet fontos művei éppúgy megjelennek. A hasonlat nem véletlen, hiszen a színes fotográfiák rendszerré összeállva távolról szemlélve egy hatalmas méretű, színes, szemkápráztatóan dekoratív faliszőnyeg vagy kárpit hatását keltik. A különbség mindösszesen annyi, hogy ennek a struktúrának nem kizárólag egyetlen nézetből olvasható felszíne, hanem egymásra halmozódó rétegei is vannak. Ahogyan az alkotás készítése közben a vizuális kultúra, a zenei, irodalmi divatok folyamatosan feltorlódva követték egymást és átalakultak, úgy az azokat megjelenítő képek is évről, évre egymásra rétegződve kerültek a falakra. Az új illusztrációk eltakarták, befedték a régieket, amelyek most így nem láthatók, de mégis csak a mű részét képezik, tovább gazdagítva annak komplex tartalmait, következésképpen az egymást fedő rétegek az idő rétegeiként értelmezhetők.

 

Megnyitó-18

 

Figyelmesen szemlélve a kép koncentrátumot, Ázbej Kristóf képzeletbeli múzeumának darabjai elevenednek meg a falakon. A festmények reprodukciói: Lascaux-tól a kortárs művészetig adják a szerkezeti vázát a munkának. A múzeumi festménykiállításokkal ellentétben, ebben a mennyiségben bemutatott képek tömény halmazában a prioritások eltűnnek, a kanonizált, vagy mainstream alkotások beleolvadnak környezetükbe. Ázbej munkája által tudatosodhat a nézőben, hogy a kultúra, az emberi szellem tevékenységei nem lineáris folyamatok, ahogyan azok például a könyvekben rögzítve vannak, hanem olyan bonyolult rendszer, melyben minden elem mindennel összefügg. A művész érdeklődésének megfelelően, nemcsak a művészettörténet híres darabjait jeleníti meg a képecskéken, hanem a XX. század végének új igazodási pontjait, fontos alkotóit, meghatározó egyéniségeit, egy korszak divatos figuráit. Így könnyen kapcsolatot találnak a pop együttesek lemezborítói a Pokémon figurákkal vagy Shakespeare és Beethoven portréival.

A meghökkentő térinstalláció szellemi és vizuális elődei és forrásai között megtaláljuk a templomok falain és tereiben áldozati adományokból spontán, a népi kegyesség eredményeként létrejövő ex voto-kat. A barokk festészetben divatot teremtő, gyűjtemény képeket, ahol festménykollekciókat, továbbá ún. kunst- és wunderkammereket ábrázoltak a művészek.  A téma egyik ikonikus darabja, Giovanni Paolo Pannininek 1759-ben festett, ma a Louvre-ban látható Róma látképeit bemutató festménye egy képzeletbeli gyűjtemény sűrűn a falakra helyezett darabjait mutatja be. Az Ifjabb David Teniers például Lipót Vilmos főherceget ábrázolta brüsszeli képtárában a palota padlójától a plafonig függesztett festményeinek kollekciója között. A mai ízlés számára kissé zsúfolt rendezés, a képek ilyen tálalása, a horror vacui elv érvényesítése a barokk korszak jellemzője volt. Hasonló koncepció látható ma Rómában a Galleria Doria-Pamphiliben, amely a XVI. századi rendezési divatnak megfelelően mutatja be az eredetileg a Doria, Pamphili, Landi és Aldobrandini család generációk során összeolvasztott gyűjteményét. Ebben a mű együttesben kényelmesen megférnek egymással a reneszánsz, a manierizmus és a barokk festményei, a német, németalföldi és itáliai iskolák jelentős és kevésbé meghatározó darabjai: Filippo Lippitől  és Hans Memlingtől, Annibale Carraccin át, Gian Lorenzo Bernini-ig.

Az 1920 júliusában Berlinben megtartott első nemzetközi dadavásár kiállítási installációja, az akkor, a helyszínről készült fotók tanúsága szerint szintén az előképek között szerepelhet, mint az ugyanezen a tárlaton látható Johannes Baader által alkotott Nagy plasztik–dio-dada-dráma assamblage-a. Az akkori kiállítást többször meglátogató Kurt Schwitters kollázsaira is hatással volt ez a mára szintén csak fotográfiáról ismert alkotás. Schwitters később hannoveri műtermét és házát alakította dadaista műtárggyá, Merzbau-vá (1933), amit szintén számításba kell vegyünk Ázbej munkája kapcsán.

Ázbej Kristóf óriás kollázsa, sziporkázóan színes kaleidoszkópként, összetett tartalmával a közelmúlt, távoli múlt és a jelen összekapcsolásával, a merev stiláris, kulturális stb. határok eltüntetésével, összemosásával lényegében az emberi kaland nagy térképének emlékművévé vált.

Nátyi Róbert

 

Megnyitó-2 Megnyitó-5 Megnyitó-9 Megnyitó-16 Megnyitó-17 Megnyitó-18 Megnyitó-19 Megnyitó-20 Megnyitó-24

Fotó: REÖK/Dusha Béla 


Címke: , , , , ,
2018.11.20 - tiszatáj

BACON, FREUD ÉS A LONDONI ISKOLA FESTÉSZETE
Még a Frida Kahlo-kiállítás is látogatható, a Magyar Nemzeti Galéria máris tálcán kínálja legújabb tárlatán az egyetemes képzőművészet – talán nem túlzás állítani – egyik legfontosabb korszakát, a Londoni iskola fénykorát. A Magyarországon először látható időszaki kiállítás elsősorban Lucian Freud, Francis Bacon, Leon Kossoff és Frank Auerbach munkásságára fókuszál, de láthatók az iskola utódainak, a figurális festészet tehetséges kortárs alkotóinak munkái is…. – TÓTH EMESE ÍRÁSA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PASS ANDREÁVAL
Sötét folyosón ülünk a Jurányiban, Andreának nem is olyan régen olvasópróbája volt, összekuporodunk a plakátok borította kanapén. Halkan, meghitt suttogással beszélgetünk az Eltűnő ingerekről, arról is, hogyan írunk drámát, várt és váratlan kihívásokról, és a borzasztó űrről… – DRUBINA ORSOLYA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MAGYARNÉ ANTAL NIKOLETTEL
A Magyarné Antal Nikolett tollából született Répa, retek, mogyoró című könyv az óvodások szorongásait hivatott oldani a logopédiai foglalkozásokkal kapcsolatban, feladatokkal és kedves illusztrációval segítve a mindennapos gyakorlást és fejlődést. A szakemberrel új könyve kapcsán beszélgettünk, ami az idén jelent meg a Manó Könyvek gondozásában… – MAKKAI-KOVÁCS KRISZTINA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

A SZENT ÉS A FARKAS
Hiába jutalmazták az idei Cannes-i Filmfesztiválon a Legjobb forgatókönyvnek járó díjjal, a Csodákat dirigáló Alice Rohrwacher filmje mind hagyományos narratívával bíró dramedy-ként, mind szabálytalanságokra és főképp érzéki benyomásokra összpontosító szerzői műként is felsül. Dekoncentrált darab csírájában remek ötletekkel, ám annál slendriánabb kivitelezéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

SECONDHAND (SZOVJETŰDÖK) AZ ÖRKÉNY SZÍNHÁZBAN
Újfent a múltfeldolgozás kedvelt színházi missziója jegyében indította az évadot az Örkény Színház. Bagossy László rendező és a köré gyűjtött, Kovács D. Dánielből, illetőleg a Színművészeti Egyetem hallgatóiból összeálló alkotócsapat Szvetlana Alekszejevics Nobel-díjjal jutalmazott könyvei alapján készítették el a Madách téri teátrum évadnyitó bemutatóját. A Secondhand – szovjetűdök című előadás az oroszországi posztszovjet létezés esszenciáját igyekszik színpadra vinni… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

A VIRÁG JUDIT GALÉRIA KIÁLLÍTÁSA
1904 és 1914 között az 1870-es és 1880-as években született képzőművész generáció a birodalmi Bécs és az elegáns München helyett inkább a kozmopolita Párizst választotta zarándokhelyéül. E nemzedék tagjai elsőként ismerkedtek meg a fauve-ok és a kubizmus fejleményeivel, használták fel művészetükben a francia főváros által nyújtott modern képzőművészeti újításokat. A mostani nonprofit tárlat nem a Magyar Vadak című 2006-os nagyszabású kiállítást akarja lemásolni, hanem a Nagybányai Művésztelep modernista generációjának első nagy sikereit szeretné bemutatni… – JUHÁSZ BÁLINT ÍRÁSA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

MOZART OPERÁJA A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN
Minél pezsgőbb, szellemesebb, érdekesebb előadás a Figaro házassága Szentendrén, annál nehezebb lesz beilleszteni a Szegedi (Pécsi, Miskolci stb.) Nemzeti Színházba. Minél jobban illik a produkció egy kicsi szabadtéri színpadra nyáron, annál nehezebb lesz alkalmazni egy nagy zárt színpadra ősszel-télen. Elsőre jó ötletnek tűnik, hogy ugyanazt a produkciót vigyük be kőszínházakba, takarítsuk meg a díszletek és a jelmezek költségét, no meg a próbák egy részét. Valójában művészi értelemben komoly vérveszteséget okoz… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

SZERGEJ LOZNYICA FILMJE
A Donyeci történetek egy nagyszerű ukrán rendező friss témát érintő, zavarbaejtő filmje. Szergej Loznyica a 90-es évek közepén kezdte a filmes pályafutását. A dátum talán azért tűnik most beszédesnek, mert sokat elárul Loznyica elkötelezettségéről: ekkor a harmincas évei közepén jár, több foglalkozást kipróbál, és sok országban nagyon alaposan körülnéz. Ifjúkori eszmélkedése egyébként olyan területeken folyik, amelyek azóta önálló országokká váltak: a mai Belorussziában született, Ukrajnában és Oroszországban járt iskolában… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

MIKLOSOVITS LÁSZLÓ KÉPZŐMŰVÉSZ SZEGEDI KIÁLLÍTÁSA
Miklosovits a Tiszatáj Galéria falain egyedi műveket, főként tusrajzokat sorakoztatott föl. Ezek között találunk aprólékos mívességgel megdolgozott alkotásokat, nagyvonalúan, úgymond csuklóból feldobott vonalkölteményeket és lavírozott színes tus-festményeket is. Több grafikát gobelinszerű textúrával jelenített meg az alkotó, a finom vonalszövedékek szinte textil hatásúak. De érdekes, hogy a raszteres tónusokkal, térbeli illúziókat is sikerült kelteni s szoborszerű alakzatokat „faragni”… – PACSIKA EMÍLIA ÍRÁSA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő