Plüss Műhely | 2017. április 14.

Bolognai impressziók, kettő az egyben

Idén sem múlhatott el az év a Bolognai Könyvvásár nélkül. A HUBBY elnöke, Pompor Zoltán, és a HUBBY egyik elnökségi tagja (és a Plüss blog társszerkesztője), Szekeres Niki írta meg élményeit, benyomásait, és előre is elnézést kérnek, ha esetleg nemcsak önmagukat, hanem egymást is ismételnék, de mindenképpen igyekeztek színesen és izgalmasan tudósítani a vásár hangulatáról, és a magyar részvételről.

Idén sem múlhatott el az év a Bolognai Könyvvásár nélkül. A HUBBY elnöke, Pompor Zoltán, és a HUBBY egyik elnökségi tagja (és a Plüss blog társszerkesztője), Szekeres Niki írta meg élményeit, benyomásait, és előre is elnézést kérnek, ha esetleg nemcsak önmagukat, hanem egymást is ismételnék, de mindenképpen igyekeztek színesen és izgalmasan tudósítani a vásár hangulatáról, és a magyar részvételről.

Bolognai impressziók 1 – Pompor Zoltán

1. Amikor első nap beesel a vásárra, csak arra ügyelsz, hogy megtaláld a megfelelő irányt. A magyar standhoz, mész, amerre sodor a tömeg, el a grafikusok önreklámozó siratófala mellett, el a katalán díszvendégség mellett, el az illusztrátor kiállítás mellett – céltudatosan. Korábbi évekből ismerős kiadók standjai villannak fel jobbról-balról, néhány érdekes könyv, standdekoráció megragadja a figyelmed, megpróbálod fejben tartani a csarnok és a stand számát, hogy valamikor később visszatérj ide azért, hogy végiglapozd a szenzációs illusztrációkat az ismeretlen nyelven írt könyvben.

2. Végül megérkezel a magyar standhoz, ami sokkal nagyobb, mint azt a tervek alapján gondoltad – mosolygós arcok, izgatottan pakoló kiadók és az első érdeklődő vendégek. Közben a falak előtt állva, guggolva, térdelve ismerős magyar illusztrátorok (Hanga Réka, Herbszt László, Horváth Ildikó, Kőszeghy Csilla, Nagy Norbert és Takács Mari) hengerrel, ecsettel, akrillal kezükben munkára készen, hogy a stand ne csak nagy, látványos, méltó, hanem eleven is legyen.

3. Indul az első kör: gyakorlott vásárlátóként gyerekkönyv vonalon kezdő magyar kiadót kísérsz körbe. Két megbeszélés között több kilométernyi standot bogarászol át, újra megállapítod: az is bolond, aki gyerekkönyv-kiadásba kezd Magyarországon… Mert „milyen könyvet vesznek a szülők a gyerekeknek, és vajon mit olvasnak szívesen a gyerekek?” A válasz – ha csak Bolognából indulunk ki – bármilyet és mindent. Öröm és bánat: a kiállított könyvek közül sok meg fog jelenni magyarul is, a kiállított könyvek közül sok soha nem fog megjelenni magyarul.

4. Aztán visszakeveredsz a kijárathoz – lesz idő böngészni a kiemelt illusztrátorok kiállított képeit. Köztük magyar is van – évek óta először. Máray Mariann bálnabusszal érkezett Itáliába és lopta be magát állati jó közlekedési eszközeivel a zsűri szívébe magát.

5. Készültél, tudod, hogy a silent book versenyen is van magyar döntős. A szöveg nélküli könyvek versenye mindig izgalmas eseménye a vásárnak, nemcsak azért, mert egy jó kép ezer szónál többet mond, de erre a versenyre csak olyan könyvekkel nevezhettek az alkotók, amelyek nem jelentek még meg. Maros Krisztina a boldogság nyomába ered könyvtervével, a tudatosan felépített, egymásba kapaszkodó színkavalkádot szemlélve mindenki maga adhatja meg a választ a könyv címében is artikulált kérdésre: milyen színű a boldogság? Szerintem barna, mint az apamedve és a hátán fekvő mackója.

Mint a díszvendégek általában, a katalánok is az illusztráción keresztül mutatták be gyerekkönyv-kultúrájukat, szerencsére a vizuális világ megjelenítése mentes volt az unalmas sablonoktól, sőt mertek kreatívat húzni: függőágyakat építettek illusztrátoraik munkáiból. A fáradt vásározó belefekhetett az installációba, szemezhetett a grafikus munkáival. Mindig tele voltak az ágyak – alig néhányan szunyókáltak. Még amikor a várost járva a régi egyetem épületébe bejutsz, akkor is a katalánok képei ötlenek a szemedbe: az orvosi egyetem diákjainak neveit megörökítő falfestményeket éppenséggel egy Ignasi Blanch molinó takarja ki.

7. A Gyerekkönyvek Nemzetközi Tanácsa (IBBY) ez első napon tartja a sajtótájékoztatóját, profi mint mindig – megvalósult szakmai programok, gyerekkönyves szakfolyóirat bemutatása, nemzetközi és európai konferencia hirdetése, már-már unalmas, ám egy hír mégis kizökkent: a 2018-as Isztambulba tervezett nemzetközi kongresszust a politikai helyzet miatt nem tartják meg… A holland IBBY szekció még aznap kiad egy együttérző közleményt!

7. Van egy pont valamikor a második nap délutánján a negyedik vásári kör után: olyan sok élményt (és prospektust és névjegyet és ajándék eztazt) gyűjtesz, hogy képtelen vagy többet befogadni. Csak ülsz a magyar stand fehér kanapéján és bambán, mosolyogva nézel magad elé. A háttérben a fordítók szakmai műsorának olasz nyelvű előadása bömböl, de már ez sem zavar: mindent láttál, jövő márciusig talán kibírod valahogy.

1 2 3 4 5 6

Fotók forrása: 1. Maros Krisztina Facebook oldala 2. Pikku Dot (Máray Mariann) Facebook oldala, 3. Ignasi Blanch Facebook oldala, 4-6. http://www.bolognachildrensbookfair.com

 

Bolognai impressziók az 1-hez – Szekeres Niki

1. Amikor harmadik nap gyakorló bolognai könyvvásár látogatóként beesel a vásárra, mert neked, mint szervezőnek, valamiért nem jutott jegy, és kértél a kedves kiadósoktól belépőket, így már három is lapul a táskádban, akkor mindig megcsap az az ismerős bolognai könyvvásár szag. A katalán díszvendégség frappáns megoldása az volt idén, hogy nyugágyként funkcionáló molinókon nézhettünk meg minden alkotótól egy képet, és közben élvezhettük a nyüzsgést a földszinten. Nálam ilyenkor folyton ott a telefon, fényképezem be azokat, amik a legjobban tetszenek, és találok is legalább 4-5 izgalmas illusztrátort. Innen csak egy picit kell elfordulnom, és máris ott találom magam, ahol középen, sok kis asztalon az idei (be)válogatott illusztrációk között találhatjuk Máray Mariann képeit. Unalmas már nagyon, de innen is gratulálunk még egyszer, ez nagyon király dolog!

2. Én már csak az elkészült képeket láttam, de nagyon jópofa volt az egész, mondjuk, amikor a standosok elmesélték, hogy a vásár végével, mivel ez az olasz rendezés tulajdona, konkrétan be lett zúzva az összes – a nagykedvenc Herbszt szalamandrámmal együtt –, akkor azt kisebb gyomorütésként éltem meg, és felírtam a what would you have to do with the bookfair in the next year? listára, hogy a vásárban készülő illusztrációk sorsa felől rendelkeznünk kell, mivel más helyettünk – egészen logikusan – ezt nem teszi meg.

herbszt

3. Szeretnék jövőre megint kint lenni két napot és nézelődni, tapasztalatot gyűjteni, mert mindig van mit. A Grúz kiadó standja nagyon tetszett, egyszerűen jól nézett ki a parafából van a fal megoldás, a lengyeleknél iszonyúan izgalmas könyveket láttam, a mexikói stand meg egyszerűen csodálatos volt. És nem, nem is a stand, hanem az ott található könyvek, amelyek hozzák a koponyákkal, halállal és mindenféle fura figurákkal átitatott mágikus és néha mégis horrorisztikusan realisztikus (mert hát valljuk meg, a realizmus valódi horror néha), profin illusztrált köteteket, és ahol nem merülnek fel olyan kérdések, hogy mi tabu és mi nem?

 gruzia gruzia2 mehiko mehiko2

4. Erről már írtam feljebb, de akkor mégis megemlítem, hogy Máray Mariann munkái egyszerre hajaztak nekem mindig Henri Rousseau vagy Gauguin képeire, és az elmúlt öt-tíz évben megjelent olyan francia rajzfilmekre, mint a Kirikou és a boszorkány. Elképesztően színes, egyszerre folklorisztikus és teljesen öntörvényű, vicces és vad világ ez, amely számomra mégis könnyen belakható. Akit érdekel, itt (http://pikkudot.com/) meg is nézheti a munkáit.

mariann

5. Legyen akkor a következő a silent book, nagy gratulációval Maros Krisztinának! Pompor Zoli, ha már ennyit írt róla, akkor én egy másik kedvencet emelnék ki a teremből, Riccardo Francaviglia és Margherita Sgarlata Il principe azzurro e la principessa fuxia című csodás-csendes könyvét, amelyben a rézkarcra hajazó képek egyszerre idézik fel az Asterix képregényeket és a Don Quijote Daumier féle festményeit. Az itt kibontakozó képeken egy sajátos lovagi történet szemtanúi lehetünk.

riccardo francaviglia

6. Sosem lehet elégszer ismételni, nagyon jó, hogy Bolognában mindenhova beszivárog a könyvvásár, a helyi gyerekkönyvesboltban nyugodtan szemlézheted a könyveket, ha esetleg elfáradtál a vásár nyüzsgésében, és ahogy az előttem szóló írja, a vásárnak városi térbe költözése nemcsak a helyszínen történik meg, hanem Bologna egészében. Az orvosi egyetemen minden évben egy kis kiállítás is bemutatja a könyvvásár díszvendégeit a lent található molinók mellett, a csodálatos boncterem rekonstrukció, a korabeli könyvtár megtekintése és a különféle diákok freskói, illetve címereinek kisilabizálása után lehetőségünk van még ezeket az illusztrációkat is megnézni. Mit lehet erre mondani? A könyvvásár nem egy elszigetelt tartalom, hanem a mindennapok része, ahogyan az is, hogy a különféle társművészeti egységek és intézmények örömmel lépnek kapcsolatba egymással.

katalan katalan1

7. A HUBBY megalakulásával, vagyis azzal, hogy végre a bíróság is elfogadta egyesületünk működését pár hónappal ezelőtt, egyik nagy vágyam, hogy mi is reagáljunk minden olyan aktualitásra, amely a határainkon kívül történik. Az IBBY működésében az egyik legszimpatikusabb és kulturálisan, illetve politikailag számomra az egyik a legbátrabb dolog, hogy humánus magatartásuk mindig előtérbe helyeződik, többek között ezért is fontos a nemzetközi tagságunk.

hungarian

8. Most, hogy megint van pár katalógusom, fotóm, szerzők és illusztrátorok neveivel, böngészem a netet, felderítek, miközben kattog az agyam, hogy lehetne ezt még jobban csinálni. Klassz stáb dolgozott a magyar standon, nem sorolom a neveket, mert talán nem is ez a lényeg, de fontos lenne, hogy a magyarok minden évben meg tudjanak jelenni, és talán egy picivel kisebb stand is elég nekünk, de a folyamatos jelenlét mellett az időről időre kitisztuló projektmunka is rengeteg kérdésre adhat választ. Például olyanokra, hogy mire való tulajdonképpen egy könyvvásár, hogyan érdemes jelen lenni, milyen a magyar gyerek- és ifjúsági irodalom, miben más, miben változhat, miben újító, és hogyan tehetjük vonzóvá a magyar irodalmat a külföldi kiadók számára? Mert az tény, hogy a jelek szerint van mit kiraknunk a polcokra, és még az – erős lámpák miatt szinte fotózhatatlan, de látványban ütős – honour list falunk is elkészült végül, amit volt kikkel megtöltenünk!

honor

Fotók: Szekeres Niki