12.13.
| Cintányéros cudar világ jön a Szegedi Nemzetiben >>>
11.28.
| Asztali beszélgetések… – In memoriam Radnóti Miklós >>>
11.28.
| Kerekasztal Színház – Vitaszínház a környezettudatosságról >>>
11.21.
| ZUG művészeti tetthely – Homo Ludens Projekt: Humánia >>>
11.21.
| A 16. Verzió Filmfesztivál szegedi programjai >>>
11.20.
| Grand Café – Próza Nostra Irodalmi Estek: Moskát Anita és Brandon Hackett >>>
11.19.
| Novemberi Sikersztorik a JATE Klub színpadán >>>
11.17.
| Háború utáni és kortárs művekből rendez aukciót a Virág Judit Galéria >>>
11.15.
| Nepp Józsefet ünnepli 2019-ben az Országos Rajzfilmünnep >>>
11.13.
| SZTE – Indul az AudMax Esték előadássorozat >>>
11.07.
| Már elérhetők az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál 2020 jegyei >>>
11.05.
| Budapest Debut Film Forum a Friss Hús filmfesztiválon – várják a filmterveket >>>
10.29.
| Karácsony a Szegedi Szabadtérivel: már kaphatók a kedvezményes bérletek >>>
10.27.
| Felavatták a felújított kökösi unitárius templomot >>>
10.25.
| Alföldi Róbert rendezi a szegedi West Side Story-t >>>
10.24.
| Művészettörténeti szenzáció a kárpátaljai Visken >>>
10.17.
| New Flash >>>
10.10.
| Plusz előadás a Jézus Krisztus Szupersztárból a Dóm téren >>>
10.10.
| Olga Tokarczuk és Peter Handke kapja a 2018-as és a 2019-es irodalmi Nobel-díjat >>>
10.09.
| Elhunyt Vekerdy Tamás író, pszichológus >>>

Benesóczky László, Boda Magdolna, Csontos Márta, Kurdy Fehér János, Mohai V. Lajos, Nagy Márta Júlia, Nagy Zopán, Schneider Éva, Simon Bettina, Szegedi Eszter versei
Ferdinánd Zoltán, Szakács Réka, Tóbiás Krisztián prózája
Interjú Danyi Zoltánnal
Franciák, figurák, fordítások (Kovács Eszter, Kovács Ilona, Penke Olga tanulmányai)
Perovics Zoltán Artopédlandia című kiállítása

>>>

INTERJÚ FRIED ISTVÁNNAL
Fried István, az SZTE BTK oktatója, az Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék professor emeritusa az augusztus 20-ai állami kitüntetések keretében Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetést vehetett át… – FRITZ GERGELY INTERJÚJA

>>>

Csalás nélkül
2017.04.12 - tiszatáj

LAUDÁCIÓ NAGY HAJNAL CSILLA DÍJÁHOZ

Élveboncolás, talán ez a szó írja körül legpontosabban, milyen állapotba kerültem, amikor arról olvastam Nagy Hajnal Csilla első verseskötetében, miért félek az őrültektől. Vagy attól a kísérteties érzéstől, hogy önmagam számára is vaktérkép vagyok. Hogy megosztódott, megsokszorozódott az, amit én-nek nevezek. Hogy a kezem, a lábam, a nemi szervem tárgy, nem azonosak velem, aki talán pusztán fantázia vagyok, kilobbanó sejtcsomó. Nagy Hajnal Csilla költeményei friss hangon, női szempontból érzékeltetik a kielégületlen vágyba vetettség iszonyát és gyönyörét. Majdnem dísztelen versformákat használ, a szépség nála törmelék. „Mindig te leszel a saját fejébe zárt lány”, írja bevezetésül a kamaszválság időtlen kiábrándultságába, amit jól kiegészítenek Gužák Klaudia groteszk rajzai. A 2016-os évben több figyelemre méltó első kötet született. Az átlag fölötti generáció egyik kiemelkedő szerzőjét, Nagy Hajnal Csillát köszönthetjük a Makói Medáliák díjátadóján.

A kötet címe, Miért félünk az őrültektől bátran használja a többes számot, nem finomkodik, közvetlenül szólítja meg az olvasót. Az „őrület” mellett a „félelem” kerül a középpontba, illetve a rákérdezés gesztusa. Elementáris kétely a sablonos formákkal, válaszokkal szemben. A normalitás gyanús, talán emiatt is írja Csilla az egyik költeményében, hogy: „Hosszas keresgélés után találtam / magamnak egy rendellenességet.” Mert a rend csal, a rend átver, a rend kényszerzubbony, parancsszavainak szajkózása halálos unalom. Amikor olvastam a kötet verseit, többször is felmerült bennem, honnan ez a szinte már érett, kiábrándult hang? „Én is így próbálok csalás / nélkül szétnézni könnyedén”, írja József Attila az egyik költeményében. És mit lát Nagy Hajnal Csilla? Nyelvbe vetett szereplőket, amit a cikluscímek is jól érzékeltetnek: Én, Te, Ő, Isten, Kötőszavak, és végül mindezek utóiratba foglalt lomtalanítása. Ugyanakkor a korlátozott nyelvi világgal párhuzamosan létezik egy másik is: „Van egy párhuzamos világ, / ahol apám sohasem hűlt ki.” Kihűlt kapcsolatok, családtörmelék, és egy pálinkabűzös Isten, aki nem ad semmiféle tanácsot, csak egy üveg mézet. És akkor itt zümmögést hallani, körberajzanak a méhek, és betömik a helyrehozhatatlannak tűnő repedéseket. Ugyanakkor Istenről beszélni talán lehetetlen félelem nélkül: „Mama álmában mindig egy / nagy fekete vonat után szalad, de / sosem éri el.” Fekete vonat, melyben fekete zongorát hallani, a belőle feltörő fekete csend zúg Csilla verseiben. A köztes terek csendje, ahol „mindketten ugyanúgy rettegünk.”

A halál pedig ott kísért már a kötet elején: „A lány kamaszkorában / írt egy novellát, / csak azért, hogy valahol / megölhesse magát, / fájdalom nélkül.” A költészet, az irodalom kóstolót nyújt a haláltorból, akár többször is meghalhatunk, attól függően, mennyire tudunk azonosulni a hősökkel. Erről ábrándozhatott Nagy Hajnal Csilla egyik név szerint is megidézett szerzője, a lélek bugyraiban elmerülő, a keserűen szép Sylvia Plath. Van-e jogom a boldogsághoz, vagy szégyen önmagamnak gyönyört okozni? Akárcsak Sylvia Plath, Nagy Hajnal Csilla is rákérdez az önszeretet tabujára, a világ falairól pedig visszapattan a lírai alany vallomása: „ígérem, soha többé / nem fogom ennyire / szeretni magamat.” József Attilához hasonlóan Nagy Hajnal Csilla analitikus költészetet művel, és akárcsak a Medáliák költője, ő sem elégszik meg a pszichológia magyarázataival. Petri Györgyhöz hasonlóan, aki magyarázatok írt M. számára, itt sincs magyarázat arra, honnan a testbe zárt bűntudat. És ha már testről is olvasunk, akkor vajon az végérvényesen meghatározza az identitásunkat? Akkor is, ha az azonos neműekhez vonzódunk, esetleg mindkettőhöz? Az én körvonalai rejtélyesek, kibogozhatatlanok, olykor csomósak: „egy pillanatra magam sem éreztem úgy / mintha ezt én mondtam volna. // És tényleg ki vagyok én / ha bárkit szerethetek?”

Talán ebből is látni, hogy Nagy Hajnal Csilla verseiben minden alapvetőnek hitt érték bezár a futószalagon gyártott válaszok, a sterilitás paradicsomába: „Költözz velem az Ikeába. / Minden bútorunkat / a nevén szólíthatnánk, hogy / egymást sosem kelljen. // Levegőt innánk gyönyörű / talpas poharakból, / miközben / egy piros fotelből néznénk, / minden pár milyen / egyforma.” Ha nem is szabadít meg önmagunktól, Nagy Hajnal Csilla a félelmek, a szorongás megnevezésével, élveboncolásával elhiteti az olvasóval, hogy magányával nincs egyedül.

Nem szóltam még a kötet humoráról, iróniájáról, pedig van benne bőven, a fapofával elmondott történetekben, pl. amikor az egyik versben a lírai alany nem fél a lábamputációtól, mert újabb lábakat növeszt majd magának. Vagy amikor az Igor című versében a szeretőkről azt írja, hogy: „A fiúk, akik / az egyetemen tanulnak, majdnem / mindig nagyon szépek. […] A maga módján mind / nagyon sikeres lesz / – ki ebben, ki abban -, / és gyönyörű, törékeny, félős / lányokkal fognak / szeretkezni, / zokniban.” Ebben a versben a politika is belenyal a párkapcsolatba, a lírai alany felveti az orosz hős, Igor kapcsán: „Hogy képes volna-e / szenvedélyes szerelmet táplálni / Putyin iránt, / abban nem lehetek biztos, de / valószínű.” Ez a vers jól érzékelteti, hogy a vágy tárgya lehet egy politikus is. Gondoljunk csak bele, hányan feküdnének le egy ország miniszterelnökével? Abszurd, ám nincs abban semmi különös, hogy valaki jobban szereti a miniszterelnököt a saját férjénél vagy feleségénél, sőt a saját gyerekeinél is.

Ezek után azt is hihetnénk Nagy Hajnal Csilla kíméletlenül őszinte költő. A kötet legjobb verseiben nincs pátosz, közhely, bárgyú életbölcsesség, nem oktat ki és nem rágja szájba az üzenetet. A sokszor nyersnek, kendőzetlennek tűnő mondatok mellbevágóan hatnak, ám ennek ellenére mégsem tudnánk meghatározni a kötet szubjektumát, azt az én-t, amit versről versre színrevitt a szerző. Az egyik versben azt találni, hogy: „Sosem leszek talán eléggé meztelen.” A költemények őszintesége így nyelvi kérdéssé válik. Amennyiben sikerülne is teljesen lecsupaszítani az én-t, akkor talán áttetszővé válna, semmivé foszlana. Minden nyelv előbb-utóbb megkopik, egy idő után az emléke sem marad meg. Az anyanyelvünk, amihez ösztönösen ragaszkodunk, nem örök és változatlan. Pedig nincs más, mint ez az illúzió: „Vagy én, te, ő és Isten, / egy grillsütő körül, / négy kopott férfiingben.” Végezetül pedig nem is marad más hátra, minthogy megköszönjük Nagy Hajnal Csillának a költészet vigaszát, hogy „megköszönjük egymásnak a magányt.” A Miért félünk az őrültektől egy igen bátor első verseskötet, gyávaság lenne figyelmen kívül hagyni.

Orcsik Roland


Címke: , , , ,
2019.11.15 - tiszatáj

SZÍVEK KIRÁLYNŐJE
Zöldbe és szürkébe bugyolált erdei részlet – első körben rögtön a harmóniára asszociálnánk, csakhogy a dán-egyiptomi May el-Toukhy erotikus melodrámájának nyitánya fejtetőre állítja az elvárásainkat. Pörögni kezd a felvevőgép, szimbolikusan érezzük, beköszöntött a káosz, valami rossz készülődik,,, SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.11.15 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
aatoth franyo tárgyaival, képeivel provokálja és sokkolja a nézőt, gondolatban cselekvésre ösztönzi, amit lát, az most valami előtt vagy után, vagy valami helyett létezik? Nem egy színpadi előadás díszletét tárja elénk a művész, hanem mást, egyfajta mágiát, érzékenységet a természet szépsége iránt […]

>>>
2019.11.13 - tiszatáj

KRASZNAHORKAI LÁSZLÓ: APRÓMUNKA EGY PALOTÁÉRT
Úgy tűnik, a Krasznahorkai-univerzum súlyosan és rendíthetetlenül, csupán a maga törvényeinek engedelmeskedve gravitál az irodalmi térben, és e kikezdhetetlen alkotói szuverenitás a független gondolkodás és létezés etikáját írja bele az életmű egészébe. A periféria, a margó határvidékén történő berendezkedés nem csak a szerzői autonómia, hanem az aktuális irodalmi divatokat következetesen figyelmen kívül hagyó szövegek tekintetében is a szabadság megőrzésének egyik lehetséges biztosítéka… – SZABÓ GÁBOR KRITIKÁJA

>>>
2019.11.12 - tiszatáj

OLOSZ ELLA TEXTILMŰVÉSZ ALKOTÁSAIBÓL NYÍLT EMLÉKKIÁLLÍTÁS
A kedvencemmé lett egy fénykép Olosz Elláról: az, amelyiken a művész egyik geometrikus rendbe zárt szőttese előtt áll, karba font kézzel egy finoman csíkozott blézerben. A törékeny alak mintha maga is a mögötte látható mű szerves része lenne. Azt hiszem, ez egy jellemző kép róla, ez a nagyszerű asszony testileg, lelkileg azonosult művészetével. Ez az autentikusság átsüt a szövedékeken, leragyog a szőnyegekről, a ránk hagyott életművéből személyisége pontosan kiolvasható… – PACSIKA LIA MEGNYITÓJA

>>>
2019.11.12 - tiszatáj

ÁLOM DOKTOR
Járgány motor nélkül. Stephen King legendás Kubrick-kritikája szerint ilyen adaptációt csiszolt 1977-es bestselleréből a híresen perfekcionista direktor. Rögtön ki is ütközik a különbség: az író csupán populáris paneleket tologat, míg a 2001 és a Mechanikus narancs adaptőre szerzői hangütéssel közelít a témához, vagyis darabokra szed, analizál, újra összerak, és valami egyedit teremt. Mike Flanagan misztikus horrorja – vagyis egyszerre a Ragyogás című regény és film folytatása – után még tágabbra nyílik a könyv és mozi közötti rés… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.11.09 - tiszatáj

KISS JUDIT ÁGNES: A HALÁL MILONGÁT TÁNCOL
Tizenöt éves koromban, konfirmációi előkészítőn a lelkészünk azt a kérdést tette fel nekünk, mihez kezdenénk, ha megtudnánk, hogy 24 óra van már csak hátra az életünkből, és jön a világvége. A többség nagy része szendén megadta a pc választ: kibékülnék a haragosaimmal, elmondanám a szeretteimnek, mennyire fontosak nekem, rendbe tenném a dolgaimat, imádkoznék Istenhez stb. Egy lány volt csak közöttünk, aki ki merte mondani a frankót, én bizony kipróbálnám a kábítószert és a szexet, mert nem akarok úgy meghalni, hogy egyikben sem volt részem… – ISTÓK ANNA KRITIKÁJA

>>>
2019.11.07 - tiszatáj

A XXIX. PLEIN AIR NEMZETKÖZI ALKOTÓTELEP KIÁLLÍTÁSA ELÉ
Tudjuk, hogy egy művésztelepet elindítani és működtetni nem egyszerű dolog. Munka van vele. Sokba kerül. Akkor mégis miért szeretne Csongrád városa művésztelepet magának – Európa és Magyarország sok más településével együtt? Talán azért, mert csupán a művészet képes időtállóan és hitelesen dokumentálni egy időszakot, egy kort. Hogy a művészet maradéktalanul tiszta, romlatlan és igazmondó lenne? Szó sincs róla. De még mindig ez a legjobb megoldás. Ahogyan a demokrácia… – GYARMATI GABRIELLA MEGNYITÓJA

>>>
2019.11.03 - tiszatáj

INTERJÚ A HOMO LUDENS PROJECT ALKOTÓIVAL
A Homo Ludens Project kompániájáról nehéz úgy beszélni, hogy ne személyes emlékek, tapasztalatok sora rohamozzon meg. Több elsőjénél ott voltam, és egészen felemelő látni, merre haladnak. Ahogy ott ülök a megbeszélt helyünkön Benkő Imolára és Szilágyi Szabolcsra várva, az jut eszembe, hogy ők is olyan emberek, akikkel ott tudom felvenni a beszélgetés fonalát, ahol leejtettük. Két folyton mozgó figura, akik folyamatosan feszegetik a határaikat, ezzel bevállalva olyan élethelyzeteket akár szakmai téren, akár civil életükben, amelyekre lehet, hogy ők sem számítottak eddig… – TÓTH EMESE INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő