08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.17.
| Kiállítás nyílik a 27. Pozsonyi Illusztrációs Biennálé magyar munkáiból a Pesti Vigadóban >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.15.
| A közelség és a találkozás iránti vágy inspirálja a Homo Ludens Project új évadát >>>
08.14.
| MAMŰ – Alibi >>>
08.14.
| Babits Piknik >>>
08.05.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
NAPI TANDORI

Ma 52 éves Bozsik Yvette
BÍRÓ JÓZSEF : TÁNC
( visual poem )

08.10.
| Meghalt Bogdán László székelyföldi író, költő, újságíró >>>
07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

Tóth Eszter: Véka só – érzékszervek élményszobája
2017.03.24 - tiszatáj

RÉSZVÉTELI MŰVÉSZET
ÉS A MELLŐZÖTT ÉRZÉKEK REHABILITÁCIÓJA

Az esztétikum a dolgok érzékekre gyakorolt minősége; a művészet gerincét pedig az ember által létrehozott esztétikum alkotja. Azonban azt, hogy ténylegesen mit értünk esztétikum és művészet alatt, jelentősen leszűkítik számunkra a konvenciók, a művészet kanonizált példái, azok számszerű aránya és súlya. Hiszen a művészet szó hallatán – tapasztalatom szerint – a legtöbbünknek először önkéntelenül is a képzőművészet (festészet, szobrászat, építőművészet) remekművei ugranak be, később eszünkbe jut az irodalom és a zene, ezekhez kapcsolódva pedig a színház- és filmművészet, a film, a fotográfia. De a legritkább esetben jut eszünkbe például a tapintás esztétikuma, amelyre meghatározható művészeti diszciplína nem is épül.

A művészet mint ember által teremtett esztétikum fogalma pedig csak az alkotóhoz kapcsolt műre redukálódik. Azonban nem ugyanúgy ember által teremtett esztétikum-e – és ezzel együtt művészet – az, ha magamban, közönség nélkül, üveggolyókat görgetek az ujjaimmal egy tál hideg víz alján, és megfigyelem a tapintásuk élményét, a hűs folyadék érzetét, a víz alól kiszűrődő csendes morajlást és a nedves bőröm illatát?

A Homo Ludens Project alkotócsapata és Tóth Eszter által közösen létrehozott Véka só – érzékszervek élményszobája című, készen lévő művészetfogalmainkkal nehezen leírható „alkotása” ezekre a kérdésekre is választ adhat, miközben a célja távolról sem a művészet mibenlétén filozofálni. Az élményszoba leginkább arra irányul, hogy helyszín és idő értelemben egyaránt keretet adjon a résztvevő belülről fakadó, bármely érzékszervére vonatkozó művészetének kiteljesítésére.

 

veka1   veka2

 

Az élményszoba idődarabját a mindennapi események sorából igen erős bevezető ragadja ki: egy performanszszerű jelenetet látunk, amit egy teljes valójában feketére festett és feketébe öltöztetett ember (Szilágyi Szabolcs) ad elő. A fekete ember egyszerre idézi meg a tudattalan megtestesüléseként az elfojtott, titkos érzéseinket, és ősi sámánfiguraként olyan végső dolgokat, amelyekről akarva vagy akaratlanul hétköznapi életünk során nem veszünk tudomást, úgymint a születés és a halál misztériuma, a másik ember idegensége és saját magunk tökéletlensége. Miután ezzel a bennünk lévő gátakat sikerül meglazítani és belehelyezni bennünket egy más tudatállapotba, bebocsátást nyerünk egy sokrétű és okosan felépített térbe.

A helyszín elrendezése csigavonalat ír le, és élesen nem elkülönülő állomásokra tagozódik, kijelölve egy, a középpont felé haladó irányt. A szobában különböző színű lefüggönyözött kabinok, ún. szobák találhatóak, amelyekben képek, szövegek és fények segítik az elmélyedést az egyes kérdéskörökben, mint a testiség, az emberi kapcsolatok vagy az anyagi lét – ezek a helyiségek a kontempláció és a befogadás helyei, az alkotás és önkifejezés tere inkább ezeken kívül lelhető fel. Halvány tematikai sorrendiség fedezhető fel mind a szobák, mind a tárgyak és médiumok elhelyezésében, amely a nemléttől halad az élet alapvető formáin és állatias és gyermeki élményein keresztül egyre magasabbra a tisztán emberihez, az intellektushoz és az interperszonális léthez. Ezek felfedezése viszont nem kötött, mindenki a maga útját járhatja be. A helynek egyértelműen terápiás célja is van, amit előmozdít a meditációs vízparti hangfelvétel és a holisztikus hangulat. Az egyes pontokon a résztvevők szó szerint feldolgozhatják az önmaguk számára fontos kérdéseket, hiányokat vagy traumákat.

 

veka3

 

Az élményszoba első szakaszának berendezéséhez tartozik számos taktilis és szaglóingert generáló, valamint gyermeki játékra sarkalló tárgy (edényben lencse, rizs, üvegben tömörgumi labdák, fényes kavicsok, fakéreg, játék baba, fallikus zoknibáb, pöttyös labda, üveggolyók, egy lavór víz, egy rózsaszál, illatos száraz levelek stb.), valamint egy posztamensre helyezett rafinált alakú, üreges terrakotta plasztika, amelyet szintén felfedezhetünk, megfogdoshatunk. Az ízlelés játékba hozásáról gyümölcsök és csokoládé gondoskodott. A terem másik felében megjelennek a személyközi interakció eszközei számos ritmushangszer formájában, ezenkívül papír és toll, érdekesen összeválogatott könyvek, továbbá egy rajztábla színes filcekkel és korábbi látogatók rajzaival. A terem közepén feketén lefüggönyözött szobában asztal, körülötte székek és a szoba megálmodója, Tóth Eszter, aki némán, beszélgetőfüzet és testbeszéd segítségével társalogva kínálja teával az érkezőket.

A megkomponált környezetben szerzett konkrét élmény mindenkinek és minden alkalommal szükségszerűen más, és éppen ezért személyes, majdhogynem intim jellegű, sokkal inkább az, mint a hagyományos művészet puszta befogadásban és értelmezésben álló tapasztalata. A bevezető performansz néhány elemén túl az élményszobának nincs állandó koreográfiája, pusztán a saját utamat és tapasztalatomat tudom leírni az egyszerre maximum nyolc főt fogadó játéktérben.

 

veka4

 

Engem leginkább az első szakasz ragadott meg. Kedvemre rakosgattam a kavicsokat, pacsáltam a vízben, dobálgattam a gumilabdákat a kerámiatárgyba stb. Felszabadítottam magamban a gyermeket, és hagytam magam azzal foglalkozni, amit szinte bármely kívülálló feleslegesnek tartana. Jóllehet a világban úton-útfélen feltör az elnyomott igény az apró tárgyakkal, mozdulatokkal és változatos konzisztenciákkal való foglalatoskodásra. Ott van Jean-Pierre Jeunet filmjének, az Amélie csodálatos életének híres szeretem-nem szeretem jelenetében, ott a sok megosztásnak örvendő „most satisfying” videókban, ott az egyre nagyobb rajongótáborral bíró ASMR-ban vagy a felnőtt színezők és hobbiboltok térnyerésében. De ezek nem olyan dolgok, amiket az ember szívesen tekint a maga részének, szinte szégyellnivalónak számítanak mind a hobbibarkács haszontalanságai, mind az ASMR kellemes borzongása és a többi. A tapintás érzékének esztétikai rehabilitációja, noha elméleti téren Richard Shusterman szómaesztétikájával már elkezdődött, a gyakorlatban még igencsak várat magára, és nagyon örvendetes, hogy a ZUG Művészeti Tetthely egy időre teret nyitott a számára. Talán csak a Láthatatlan Kiállítás van még ezen kívül a hazai esztétikai porondon, ahol kedvünkre és mások megütközése nélkül tapogathatjuk, puhatolhatjuk a dolgokat.

Rendkívül sok lehetőség rejlett a közösségi művészetre is a térben. A csörgőket, dobokat és egyéb hangszereket megszólaltató résztvevők önkéntelenül – valamint a fekete ember közreműködésével – egy ritmusra kezdtek játszani. Noha a mi esetünkben nem indult be hatalmas dzsembori, érezhető volt annak az esélye, hogy arra fogékony vendégekkel akár egy olyan szintű együtt zenélés is kialakulhat, mint amilyet a burundi kariendások vagy a brazil szambadobosok élhetnek át – és amelyet vétek lenne pusztán előadó-művészetnek tekinteni, mert az inkább rokonítható azzal a szinte önkívületi, eggyé olvasztó skandálással, amelyet a sportesemények szurkolói tudnak produkálni. Közösségi lehetőséget rejtett magában a rajztábla is, ahol a társalkotó folytathatta mások korábbi műveit, firkáit. A vécéfalakra emlékeztető állapotú felület szintén ősi, a barlangrajzok világát megidéző indulatokat kelthetett a látogatóban. Általában is jellemző volt, hogy a szoba által mutatott irányok az érzékiséggel, a határok és gátlások lebontásával és az ősi dolgok behozásával egy önfeladó, dionüszoszi aktus felé haladnak, bár annak elérését nem tekintik célnak, csupán vonzóerőnek, amely elindíthat az önkifejezés útján.

Hosszú (és tartalmas) idő elteltével a fekete ember a jelenlévőket bevezette a középső szobába, majd a villanyt felkapcsolták, megtörve ezzel a varázst és bezárva mindent, ami addig nyitva volt. Itt aztán megfogalmazhattuk, kinek, mi okozott kiemelkedő élményt, értelmeztük a tapasztaltakat, és az alkotók is beszámolhattak a koncepciójukról, valamint korábbi élményeikről. Sajnos azon az estén a csapat nagy része szimpla kiállításra számított, és egyéb betervezett elfoglaltság miatt idő előtt távozott, ez korábban sohasem történt így. Erre Tóth Eszter nem tudott megfelelően reagálni, a kellemetlenséggel foglalkozott az este kvalitásai helyett, és ez túl nagy terhet rótt az ottmaradókra. De amikor ezen a ponton sikerült átlendülnünk, nagyon sok anekdotát és részletet árultak el a szervezők a korábbi alkalmakról, és beszélgethettünk olyan súlyos kérdésekről is, mint a személyes identitás, az ember veszendősége és az életért érzett hála.

 

veka5

 

Az élményszoba kész művei (képek, szövegek, plasztika) nem bírtak lenyűgözően nagy művészi erővel, ám ez jobban meggondolva üdvös volt a szobára nézve, amennyiben annak célja nem abban állt, hogy a saját művészi nagyságával kérkedjen, és azzal elrettentse a résztvevőt a személyes kibontakozástól. Az alkotókörnyezet megteremtői egyenlő félként viszonyulnak az oda belépőkhöz. A műveknek előnyére volt írható továbbá, hogy noha igencsak fajsúlyos témákat érintettek, meg sem próbáltak bölcselkedő jelleget ölteni, és nagy életigazságokat sulykolni számunkra, éppen ezért nem csúszott át a lelki roboratív mozzanatuk abba a hamis pátoszba, amit az ezotéria, a füveskönyvek és a természetgyógyászat bizonyos köre sajnos magáénak mondhat, hanem megmaradtak az egyszeri ember keresetlen őszinteségénél.

Akárhol vagyunk, a környezetünk tulajdonképpen ugyanúgy lehet élményszoba, amiképp a Véka só volt, amennyiben át tudunk kapcsolni egy odafigyelő és elgondolkozó üzemmódba, továbbá hajlandóak vagyunk kiszakítani az ehhez kellő időt a mindennapi rohanásunkból. Tépkedhetünk papírt, mélázhatunk a felhőkön, szaglászhatunk fűszereket vagy dobolhatunk a radiátoron. Talán még jobban is elengedhetjük magunkat az otthonunkban, mint egy, a gátlásokat valamilyen mértékben elkerülhetetlenül fenntartó, idegen helyen. Azonban ehhez mindenképpen hatalmas lökést jelenthet az, ha előzőleg legalább egyszer is megtapasztaltuk az élményszobát, és tudjuk, merre induljunk el az úton. Köszönöm, hogy átélhettem.

Bodóné Hofecker Zsuzsanna

 

Tóth Eszter: Véka só – érzékszervek élményszobája

ZUG művészeti tetthely

  1. március 2–9.

 


Címke: , , , , , ,
2020.08.11 - tiszatáj

TISZT ÉS KÉM: A DREYFUS-ÜGY
Kisebb botrányt váltott ki az új Polanski-film francia premierje. Feminista csoportosulások állták el néhány mozi bejáratát, ami miatt az adott helyen műsorra sem kerülhetett a Tiszt és kém, Valentine Monnier színésznő sokadikként vádolta nemi erőszakkal a direktort, plusz az idei Césaron legjobb rendezői díjjal kitüntetett Polanski ellen kirohanással, ironikus tapssal és „Éljen a pedofília!”-kirohanással reagált Adéle Haenel és Céline Sciamma, a Portré a lángoló fiatal lányról sztárja és rendezője… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.08.10 - tiszatáj

Meghalt hétfőn Bogdán László székelyföldi író, költő, újságíró, a Magyar Művészeti Akadémia tagja – adta hírül internetes oldalán a Háromszék napilap.

>>>
2020.08.08 - tiszatáj

INTERJÚ HARAG ANITÁVAL
Július 29-én, a Grand Café új, Ráolvasás című zenés irodalmi sorozatának keretében mutatták be Harag Anita Évszakhoz képest hűvösebb novelláskötetét Szegeden. Az est apropóján a szerzővel hiányról, a nyelv elnyomó és teremtő szerepéről, párkapcsolatok és parkolóhelyek egymásra olvashatóságáról beszélgettünk… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2020.08.07 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS A LB27 ZENEKAR TAGJAIVAL
A Ladánybene 27 zenekartól származik az első reggae, dub és riddim lemez Magyarországon. A zenekar 35 éve folyamatosan aktív, a nevéhez kötődik az LB27 Reggae Camp is, a hazai reggae élet legfontosabb eseménye. 2020-ban egy új nagylemezt terveznek kiadni és amint lehetséges, már pörgetnék is a reggae beatet a színpadokon… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.08.06 - tiszatáj

DÓM TÉR PÓTÉVAD
Csaknem teljesen áldozatul esett a koronavírus-járványnak az idei szabadtéri szezon. Végül nyár végére tudtak annyit lazítani a korlátozásokon, hogy pár előadást meg lehetett tartani. A Szegedi Szabadtéri Játékok 4000 fős Dóm téri nézőterét, a hozzá tartozó színpaddal és fémvázas világítóállványzattal azonban nem építették föl. Túl nagy lett volna a költség és a kockázat… – MÁROK TAMÁS BESZÁMOLÓJA

>>>
2020.08.05 - tiszatáj

FEHÉR RENÁTÓ: HOLTIDÉNY
Fehér Renátó másodikként megjelent Holtidény és első, Garázsmenet, című kötetének az összevetésekor például hamar kiderül, hogy a két könyv közti különbség kevésbé tematikus, mint inkább nyelvi jellegű. Ebből a szempontból számomra elsősorban az a legfontosabb, hogy míg szerzőnk nemzedékének egyes hangadói az úgynevezett poszthumán létezés poétikáját az én-eltűnés, a helytől, időtől elszakadó örök útonlevés pszeudo-személyes identitáskonstrukcióival, a testfétis vagy a másik stb. idiomatizmusaival írják, addig költészetével Fehér Renátó azok köréhez kötődik, akik munkáikkal az itt és most világához kapcsolódóan, annak teljességigényű esztétikai bemutatását kívánják színre vinni… – BERETI GÁBOR KRITIKÁJA

>>>
2020.08.03 - tiszatáj

BERNÁTH DÁNIEL ÉS CSIZIK BALÁZS GEOTAXIS C. KIÁLLÍTÁSA
Bernáth Dániel és Csizik Balázs képzőművészete bizonyos tekintetben a kibernetikusan vezérelt társadalom elképzeléseire is reflektál, azzal párhuzamosan, hogy képalkotási elképzeléseik az absztrakció mentén épülnek fel. Mindemellett pedig azon is dolgoznak, hogy bizonyos képzőművészeti attitűdöket és tradíciókat újragondoljanak és egy olyan alkotói praxist alakítsanak ki, mely képes a mai kor „képiségét” sajátos módon, akár hitelesen is megjeleníteni… – IGOR SPLIT KRITIKÁJA

>>>
2020.07.28 - tiszatáj

INTERJÚ HERCZEG TAMÁSSAL
Közel 20 éve vagyok munkakapcsolatban a Szabadtéri Játékokkal. Ha meg kellene nevezni, hogy melyik a legfontosabb előadásunk, akkor most egyértelműen azt tudnám mondani, hogy az Akárki. Témáját tekintve elképesztően pontosan reagál a művészet erejével mindennapi életünkre. A vírus közepette az emberi létezésről, az elmúlásról beszél, amiből próbálunk kilábalni, és amiből időnként vissza-visszarángatnak minket a mindennapok […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő