02.11.
| Jazz Kocsma – Simon Bettina Strand című kötetének bemutatója >>>
02.08.
| A vád tanúja című produkciót mutatja be a Játékszín >>>
01.31.
| Müpa – Négy az egyben >>>
01.30.
| Asztali beszélgetések… – Mesék a csodakertről – Az egyetlen Földért >>>
01.22.
| Homo Ludens Project: Humánia >>>
01.20.
| Átírt városok – Kettős könyvbemutató az E-MIL szervezésében >>>
01.18.
| Szabadon szárnyaló karmester, óramű pontos alkotó >>>
01.16.
| Bereményi Géza mesél az első Cseh Tamás-lemezről >>>
01.13
| Beethovent ünnepli a világ >>>
01.11.
| Januárban folytatódik a Szent Efrém Férfikar Orientale lumen sorozata >>>
01.10.
| Impróműhely, mesedélelőtt, hangszersimogató – januárban indul a második STARTfeszt! >>>
01.17.
| Világsztár érkezik Budapestre! – Az Animus elhozza olvasóinak Jo Nesbøt >>>
01.17.
| Megalakult a Magyar Dokumentumfilmesek Egyesülete >>>
01.16.
| JCDecaux – Jöjjön velünk egy kortárs művészeti utazásra! >>>
01.14.
| Öt hiányszakma képzését támogatja a Nemzeti Filmintézet >>>
01.14.
| Plusz előadást hirdet a Szabadtéri az Apáca show-ból >>>
01.14.
| A Fiatal Írók Szövetségét Antal Nikolett és Pataki Viktor vezetik tovább társelnöki rendszerben >>>
01.13.
| Az Élősködők hat kategóriában Oscar-jelölt! >>>
01.04.
| Tandori Ágnes emlékére >>>
12.28.
| Lukács Sándor kapta idén a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt >>>
12.22.
| Elkészült a Kecskeméti Katona József Múzeum digitális gyűjteményi adatbázisa >>>
12.20.
| Idén Czakó Julianna kapta a Domján Edit-díjat >>>

Fenyvesi Orsolya, Mezei Gábor, Nagy Lea, Payer Imre, Sokacz Anita versei

Balogh Gyula, Bogdán László prózája

Tanulmányok Juhász Ferencről (Borsik Miklós, Csehy Zoltán, Kabdebó Lóránt, Kerber Balázs, Nemes Z. Márió, Németh Zoltán, Pomogáts Béla, Varga Emőke)

Kőszegfalvi Ferenc Tornyai János humoráról

>>>

éjszaka van – negyven
kihűlt vagonnal és három fűtöttel
száguld a vonat

bár az én fülkém hideg
jobbat kívánnom
nem visz rá a lélek
mert száguldva szépek
az elszáradt tájak
s az elnagyolt árnyak
olyanok mint valami
földöntúli szabályosság síkidomai
[…]

>>>

Tóth Eszter: Véka só – érzékszervek élményszobája
2017.03.24 - tiszatáj

RÉSZVÉTELI MŰVÉSZET
ÉS A MELLŐZÖTT ÉRZÉKEK REHABILITÁCIÓJA

Az esztétikum a dolgok érzékekre gyakorolt minősége; a művészet gerincét pedig az ember által létrehozott esztétikum alkotja. Azonban azt, hogy ténylegesen mit értünk esztétikum és művészet alatt, jelentősen leszűkítik számunkra a konvenciók, a művészet kanonizált példái, azok számszerű aránya és súlya. Hiszen a művészet szó hallatán – tapasztalatom szerint – a legtöbbünknek először önkéntelenül is a képzőművészet (festészet, szobrászat, építőművészet) remekművei ugranak be, később eszünkbe jut az irodalom és a zene, ezekhez kapcsolódva pedig a színház- és filmművészet, a film, a fotográfia. De a legritkább esetben jut eszünkbe például a tapintás esztétikuma, amelyre meghatározható művészeti diszciplína nem is épül.

A művészet mint ember által teremtett esztétikum fogalma pedig csak az alkotóhoz kapcsolt műre redukálódik. Azonban nem ugyanúgy ember által teremtett esztétikum-e – és ezzel együtt művészet – az, ha magamban, közönség nélkül, üveggolyókat görgetek az ujjaimmal egy tál hideg víz alján, és megfigyelem a tapintásuk élményét, a hűs folyadék érzetét, a víz alól kiszűrődő csendes morajlást és a nedves bőröm illatát?

A Homo Ludens Project alkotócsapata és Tóth Eszter által közösen létrehozott Véka só – érzékszervek élményszobája című, készen lévő művészetfogalmainkkal nehezen leírható „alkotása” ezekre a kérdésekre is választ adhat, miközben a célja távolról sem a művészet mibenlétén filozofálni. Az élményszoba leginkább arra irányul, hogy helyszín és idő értelemben egyaránt keretet adjon a résztvevő belülről fakadó, bármely érzékszervére vonatkozó művészetének kiteljesítésére.

 

veka1   veka2

 

Az élményszoba idődarabját a mindennapi események sorából igen erős bevezető ragadja ki: egy performanszszerű jelenetet látunk, amit egy teljes valójában feketére festett és feketébe öltöztetett ember (Szilágyi Szabolcs) ad elő. A fekete ember egyszerre idézi meg a tudattalan megtestesüléseként az elfojtott, titkos érzéseinket, és ősi sámánfiguraként olyan végső dolgokat, amelyekről akarva vagy akaratlanul hétköznapi életünk során nem veszünk tudomást, úgymint a születés és a halál misztériuma, a másik ember idegensége és saját magunk tökéletlensége. Miután ezzel a bennünk lévő gátakat sikerül meglazítani és belehelyezni bennünket egy más tudatállapotba, bebocsátást nyerünk egy sokrétű és okosan felépített térbe.

A helyszín elrendezése csigavonalat ír le, és élesen nem elkülönülő állomásokra tagozódik, kijelölve egy, a középpont felé haladó irányt. A szobában különböző színű lefüggönyözött kabinok, ún. szobák találhatóak, amelyekben képek, szövegek és fények segítik az elmélyedést az egyes kérdéskörökben, mint a testiség, az emberi kapcsolatok vagy az anyagi lét – ezek a helyiségek a kontempláció és a befogadás helyei, az alkotás és önkifejezés tere inkább ezeken kívül lelhető fel. Halvány tematikai sorrendiség fedezhető fel mind a szobák, mind a tárgyak és médiumok elhelyezésében, amely a nemléttől halad az élet alapvető formáin és állatias és gyermeki élményein keresztül egyre magasabbra a tisztán emberihez, az intellektushoz és az interperszonális léthez. Ezek felfedezése viszont nem kötött, mindenki a maga útját járhatja be. A helynek egyértelműen terápiás célja is van, amit előmozdít a meditációs vízparti hangfelvétel és a holisztikus hangulat. Az egyes pontokon a résztvevők szó szerint feldolgozhatják az önmaguk számára fontos kérdéseket, hiányokat vagy traumákat.

 

veka3

 

Az élményszoba első szakaszának berendezéséhez tartozik számos taktilis és szaglóingert generáló, valamint gyermeki játékra sarkalló tárgy (edényben lencse, rizs, üvegben tömörgumi labdák, fényes kavicsok, fakéreg, játék baba, fallikus zoknibáb, pöttyös labda, üveggolyók, egy lavór víz, egy rózsaszál, illatos száraz levelek stb.), valamint egy posztamensre helyezett rafinált alakú, üreges terrakotta plasztika, amelyet szintén felfedezhetünk, megfogdoshatunk. Az ízlelés játékba hozásáról gyümölcsök és csokoládé gondoskodott. A terem másik felében megjelennek a személyközi interakció eszközei számos ritmushangszer formájában, ezenkívül papír és toll, érdekesen összeválogatott könyvek, továbbá egy rajztábla színes filcekkel és korábbi látogatók rajzaival. A terem közepén feketén lefüggönyözött szobában asztal, körülötte székek és a szoba megálmodója, Tóth Eszter, aki némán, beszélgetőfüzet és testbeszéd segítségével társalogva kínálja teával az érkezőket.

A megkomponált környezetben szerzett konkrét élmény mindenkinek és minden alkalommal szükségszerűen más, és éppen ezért személyes, majdhogynem intim jellegű, sokkal inkább az, mint a hagyományos művészet puszta befogadásban és értelmezésben álló tapasztalata. A bevezető performansz néhány elemén túl az élményszobának nincs állandó koreográfiája, pusztán a saját utamat és tapasztalatomat tudom leírni az egyszerre maximum nyolc főt fogadó játéktérben.

 

veka4

 

Engem leginkább az első szakasz ragadott meg. Kedvemre rakosgattam a kavicsokat, pacsáltam a vízben, dobálgattam a gumilabdákat a kerámiatárgyba stb. Felszabadítottam magamban a gyermeket, és hagytam magam azzal foglalkozni, amit szinte bármely kívülálló feleslegesnek tartana. Jóllehet a világban úton-útfélen feltör az elnyomott igény az apró tárgyakkal, mozdulatokkal és változatos konzisztenciákkal való foglalatoskodásra. Ott van Jean-Pierre Jeunet filmjének, az Amélie csodálatos életének híres szeretem-nem szeretem jelenetében, ott a sok megosztásnak örvendő „most satisfying” videókban, ott az egyre nagyobb rajongótáborral bíró ASMR-ban vagy a felnőtt színezők és hobbiboltok térnyerésében. De ezek nem olyan dolgok, amiket az ember szívesen tekint a maga részének, szinte szégyellnivalónak számítanak mind a hobbibarkács haszontalanságai, mind az ASMR kellemes borzongása és a többi. A tapintás érzékének esztétikai rehabilitációja, noha elméleti téren Richard Shusterman szómaesztétikájával már elkezdődött, a gyakorlatban még igencsak várat magára, és nagyon örvendetes, hogy a ZUG Művészeti Tetthely egy időre teret nyitott a számára. Talán csak a Láthatatlan Kiállítás van még ezen kívül a hazai esztétikai porondon, ahol kedvünkre és mások megütközése nélkül tapogathatjuk, puhatolhatjuk a dolgokat.

Rendkívül sok lehetőség rejlett a közösségi művészetre is a térben. A csörgőket, dobokat és egyéb hangszereket megszólaltató résztvevők önkéntelenül – valamint a fekete ember közreműködésével – egy ritmusra kezdtek játszani. Noha a mi esetünkben nem indult be hatalmas dzsembori, érezhető volt annak az esélye, hogy arra fogékony vendégekkel akár egy olyan szintű együtt zenélés is kialakulhat, mint amilyet a burundi kariendások vagy a brazil szambadobosok élhetnek át – és amelyet vétek lenne pusztán előadó-művészetnek tekinteni, mert az inkább rokonítható azzal a szinte önkívületi, eggyé olvasztó skandálással, amelyet a sportesemények szurkolói tudnak produkálni. Közösségi lehetőséget rejtett magában a rajztábla is, ahol a társalkotó folytathatta mások korábbi műveit, firkáit. A vécéfalakra emlékeztető állapotú felület szintén ősi, a barlangrajzok világát megidéző indulatokat kelthetett a látogatóban. Általában is jellemző volt, hogy a szoba által mutatott irányok az érzékiséggel, a határok és gátlások lebontásával és az ősi dolgok behozásával egy önfeladó, dionüszoszi aktus felé haladnak, bár annak elérését nem tekintik célnak, csupán vonzóerőnek, amely elindíthat az önkifejezés útján.

Hosszú (és tartalmas) idő elteltével a fekete ember a jelenlévőket bevezette a középső szobába, majd a villanyt felkapcsolták, megtörve ezzel a varázst és bezárva mindent, ami addig nyitva volt. Itt aztán megfogalmazhattuk, kinek, mi okozott kiemelkedő élményt, értelmeztük a tapasztaltakat, és az alkotók is beszámolhattak a koncepciójukról, valamint korábbi élményeikről. Sajnos azon az estén a csapat nagy része szimpla kiállításra számított, és egyéb betervezett elfoglaltság miatt idő előtt távozott, ez korábban sohasem történt így. Erre Tóth Eszter nem tudott megfelelően reagálni, a kellemetlenséggel foglalkozott az este kvalitásai helyett, és ez túl nagy terhet rótt az ottmaradókra. De amikor ezen a ponton sikerült átlendülnünk, nagyon sok anekdotát és részletet árultak el a szervezők a korábbi alkalmakról, és beszélgethettünk olyan súlyos kérdésekről is, mint a személyes identitás, az ember veszendősége és az életért érzett hála.

 

veka5

 

Az élményszoba kész művei (képek, szövegek, plasztika) nem bírtak lenyűgözően nagy művészi erővel, ám ez jobban meggondolva üdvös volt a szobára nézve, amennyiben annak célja nem abban állt, hogy a saját művészi nagyságával kérkedjen, és azzal elrettentse a résztvevőt a személyes kibontakozástól. Az alkotókörnyezet megteremtői egyenlő félként viszonyulnak az oda belépőkhöz. A műveknek előnyére volt írható továbbá, hogy noha igencsak fajsúlyos témákat érintettek, meg sem próbáltak bölcselkedő jelleget ölteni, és nagy életigazságokat sulykolni számunkra, éppen ezért nem csúszott át a lelki roboratív mozzanatuk abba a hamis pátoszba, amit az ezotéria, a füveskönyvek és a természetgyógyászat bizonyos köre sajnos magáénak mondhat, hanem megmaradtak az egyszeri ember keresetlen őszinteségénél.

Akárhol vagyunk, a környezetünk tulajdonképpen ugyanúgy lehet élményszoba, amiképp a Véka só volt, amennyiben át tudunk kapcsolni egy odafigyelő és elgondolkozó üzemmódba, továbbá hajlandóak vagyunk kiszakítani az ehhez kellő időt a mindennapi rohanásunkból. Tépkedhetünk papírt, mélázhatunk a felhőkön, szaglászhatunk fűszereket vagy dobolhatunk a radiátoron. Talán még jobban is elengedhetjük magunkat az otthonunkban, mint egy, a gátlásokat valamilyen mértékben elkerülhetetlenül fenntartó, idegen helyen. Azonban ehhez mindenképpen hatalmas lökést jelenthet az, ha előzőleg legalább egyszer is megtapasztaltuk az élményszobát, és tudjuk, merre induljunk el az úton. Köszönöm, hogy átélhettem.

Bodóné Hofecker Zsuzsanna

 

Tóth Eszter: Véka só – érzékszervek élményszobája

ZUG művészeti tetthely

  1. március 2–9.

 


Címke: , , , , , ,
2020.01.17 - tiszatáj

MARJANE SATRAPI: PERSEPOLIS
Van abban némi igazság, hogy Marjane Satrapi nem grafikus memoárként definiálja pályafutása főművét: a 2007-es, Vincent Paronnaud társrendezésében fogant, cannes-i zsűridíjjal jutalmazott rajzfilmadaptáció forrásanyaga ugyanis jóval rövidebb intervallumot ölel fel annál, minthogy rögtön számvetésről beszéljünk. Körülbelül 15 évet fog át a cselekménytelen, inkább színesítő-részletező momentumokra húzott narratíva… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS BOGDÁN ÁRPÁD FILMRENDEZŐVEL
A játékfilm, a színház és az irodalom világából érkező Bogdán Árpád filmrendező, egykor tíz évet élt a nyolcadik kerület mélyén. Legújabb dokumentumfilmjében ezt a miliőt és két erős karakterét mutatja be a nézőknek. Az interjú során a beszélgetés többek között kitér a történetmesélés fontosságára, a roma emberek jelenkori ábrázolhatóságára és a segítségnyújtás igényének alapvető fontosságára… – SZÁSZ CSONGOR INTERJÚJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

A ROMÁN KULTÚRA NAPJÁN FOTÓKIÁLLÍTÁS NYÍLT A DUGONICS TÉREN
A Budapesti Román Kulturális Intézet Szegedi Fiókszervezete a Purcărete világa című multidiszciplináris projekttel – fotókiállítással, filmvetítéssel és a hozzá kapcsolódó beszélgetéssel – ünnepelte szerdán a Román Kultúra Napját. A tárlat február 17-ig tekinthető meg a szervezet Dugonics téri székhelyén… – HOLLÓSI ZSOLT AJÁNLÓJA

>>>
2020.01.14 - tiszatáj

GONDOLATOK SZILÁK ANDREA BUNKER CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁRÓL
A művész jelenlegi kiállításnak előkészítése során a galéria terében egy olyan urbánus természeti képződményre talált, amit bunkerré lehet tenni – vagy legalábbis kihasználta azokat az adottságait, amik lehetővé teszik, hogy bunkerként is funkcionálhasson. Jelentősebb környezetalakítás nélkül birtokba vette ezt a helyet (vagy ide menekült), és berendezett benne egy otthont, egy helyet, ahol túl lehet élni… – VIDRA RÉKA KRITIKÁJA

>>>
2020.01.13 - tiszatáj

BALCZÓ PÉTER ÉS HANCZÁR GYÖRGY A COSI FAN TUTTÉBAN
Kettős szereposztásban mutatja meg Mozart Cosi van tutte című operáját a Szegedi Nemzeti Színház. Két olyan művész osztozik Ferrando jelmezén, akik régi ismerősök, pályájuk Szegeden indult. Balczó Péter főképp a budapesti Magyar Állami Operaházban énekel. Hanczár György viszont inkább külföldi színpadokon énekelt az elmúlt időszakban. Régebben is voltak már váltótársak egy szerepben. A tenorokra gyakran jellemző féltékenység és rivalizálás azonban szerencsére nem bántja őket… – MÁROK TAMÁS INTERJÚJA

>>>
2020.01.13 - tiszatáj

BÁTHORI CSABA: SE FELEDÉS, SE ÁLOM
Báthori Csaba 2019 december végén jelentkezett újabb verseskötettel. Két évvel a vaskos Melankólia c. szonettkötet után most egy filigrán könyvecskével, amelyben szintén a szonett műfaj dominál. Az összesen hatvan versből csupán 4-5 más műfajú. Költői habitusához illő műfaj, kötött, fegyelmezett, klasszikus, egyszerre nehéz és tágas. A verskép közel egyforma, a tartalmak változatosak… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.01.12 - tiszatáj

BOTRÁNY
Önmagában sosem a szebbik nem felvonultatása garantálja a femme power-narratívájú történetek sikerét. Poszterszöveggé redukálni a hölgykaraktereket a rideg férfiszemszögnek alárendeléssel felérő áldozatpozíció – az emancipációs fabulák, legyen bármennyire elcsépelt szlogen, továbbra is ügyesen kontúrozott szereplőkkel, okosan írt szkripttel érvényesülhetnek… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.01.12 - tiszatáj

GÖMÖRI KRISZTIÁN MÁGNÁS MISKA UTÁN DÖBRÖGI SZEREPÉRE KÉSZÜL
A Mágnás Miska szerepében parádés alakítást nyújtó Gömöri Krisztiánnak ez a huszonharmadik évada a Szegedi Nemzeti Színházban. A népszerű színész régóta vágyott rá, hogy a lovászfiú bőrébe bújhasson, most élvezi a sikert. Lúdas Matyi szerepéről lekésett, így a legközelebbi premieren már Döbrögiként mutatkozik be… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő