Tiszatájonline | 2017. március 16.

Király Levente 80

Király Levente véletlenül került a Színművészeti Főiskolára. Középiskolás barátja vetette föl, hogy jelentkezzenek. Aztán ő nem vették föl, Leventét meg igen. Persze azt nem mondanám, hogy véletlenül lett színész! Hogy is lehetett volna, mikor 22-en kezdték el a színiakadémiát, de csak 8-an végeztek? Szinetár Miklós volt az osztályfőnöke, alig volt idősebb a diákoknál. Muszájból jött Szegedre, hisz akkoriban minden végzős színésznek elő volt írva 2 év „vidék”… – MÁROK TAMÁS ÍRÁSA

Király Levente véletlenül került a Színművészeti Főiskolára. Középiskolás barátja vetette föl, hogy jelentkezzenek. Aztán ő nem vették föl, Leventét meg igen.

Persze azt nem mondanám, hogy véletlenül lett színész! Hogy is lehetett volna, mikor 22-en kezdték el a színiakadémiát, de csak 8-an végeztek? Szinetár Miklós volt az osztályfőnöke, alig volt idősebb a diákoknál.

Muszájból jött Szegedre, hisz akkoriban minden végzős színésznek elő volt írva 2 év „vidék”. Mivel a Duna mellett nőtt föl, a toborzón azt kérdezte a főrendezőtől: „Aztán van-e valamilyen víz Szegeden? – Hát hogy a fenébe ne lenne, ott a Tisza!” – mondta vidáman Korom István. Pedig lett volna helye Pesten is, a szülői ház közelében. Főiskolásként ugyanis a Nemzetiben fölléptek a Peer Gyntben, s a címszerepet játszó Ladányi Ferenc hívta a Madáchba, amelynek akkor ő volt az igazgatója. Persze igent mondott, hisz az egyik legjobb fővárosi színház melyik végzősnek ne lett volna az álma? Ám közbeszólt a szabál: 2 év vidék! Nem volt rossz gyakorlat, kimozdította a végzősöket a fővárosból, és Pécsett, Miskolcon, Debrecenben, Kaposváron több lehetőséget, nagyobb szerepeket kaptak, mint a pesti tolongásban.

Szegeden hamar fölismerték univerzális tehetségét. Rengeteget és rengetegfélét játszott. Hősszerelmesen kívül mindent. Előfordult, hogy délután a Kisszínházban lépett föl, ám estére sietnie kellett, hogy átérjen a Nagyszínházba, ahol egy másik szerep várta. Amikor 1967-ben Jászai-díjat kapott, nem tudott elmenni a díjátadóra, mert éppen színpadon volt. Aztán a pót-díjátadón sem ért rá. Végül valamelyik elvtárs dörrent rá a szegediekre, hogy most már aztán küldjék föl azt a fiatal színészt, mert baj lesz! Színházi autó repítette a fővárosba. Ám a Művelődési Minisztériumban már üzenet várta: nagyon siessenek vissza, mert délután Hódmezővásárhelyen kell föllépnie. Több darabban több szerepet is eljátszott hosszú pályája során. Az Éjjeli menedékhelyben volt Aljoska és Luka, Mercutio és Lőrinc barát a Rómeó és Júliában, Bóni, Feri bácsi és Leopold Mária a Csárdáskirálynőben.

király3 király4 király5

Amikor 1982-ben Szegedre kerültem, mindenki mondta, hogy milyen kitűnő színész. Pesten jártam középiskolába, fiatal voltam – hát udvariasan köhintettem. Aztán már első alkalommal láttam, hogy ostoba előítéletek vezérelnek. A Kean, a színészben láttam először, s azért is különleges szerep, mert a színpadi művészek gyűlölködéseiről szól, s annyi híres karaktert el kell játszani benne. Aztán sorba láthattam nagy alakításait és apróbb remekléseit.

Király úgynevezett hagyományos színész, mesterségének lényege szerinte az embernek ember által való ábrázolása. Elmélete szerint először aggyal kell fölfogni a szöveget, a történéseket, a szituációt, ám aztán az embernek ezt át kell áramoltatnia a szívén, az érzelemvilágán, végül pedig játékát ismét csak értelemmel kell kialakítani és kontrollálnia. Amikor a 90-es években Szegedre szegődött Zsótér Sándor, a magyar színpad egyik legformabontóbb alkotója, nyomban megragadta őt Levente kivételes tehetsége. Nem kisebb drámát szeretett volna megrendezni vele, mint Az ügynök halálát Arthur Millertől. Szívesen megcsinálom, ha olyan maradhatok, amilyen vagyok, mondta Levente, ha ki akarsz fordítani, akkor nincs értelme. Zsótér biztosította, hogy épen ilyennek képzelte el, és ketten együtt megrázóan állították elénk a magáról nagyon álmodó, de kevésre képes kisembert. Willy Loman tragédiáját Miller eredeti kegyetlen címével játszották: Fejének belseje, és Levente valóban azt mutatta meg, mi is játszódik le eben az emberben.

király8 király9 király11 király12 király1 király7

Zsótérral több évig tartó művészi szövetséget kötöttek, eljátszotta vele Falstaffot és IV. Henriket egy előadásban, Brecht Galilei életére a kritikusok díját kapta, mint az évad legjobb férfiszínésze, és sor került a Lear királyra is.

A másik meghatározó rendező Sándor János volt Király Levente életében. 1984-ben ő beszélte rá, hogy játssza el Tevjét. A Hegedűs a háztetőn előadását meghívták Szeged francia testvérvárosába és Nizzában is hatalmas sikert aratott – ott is magyarul. Sándor sok mindent rendezett neki. Az utóbbi évek emlékezetes sikere volt Görgey Gábor duódrámája, a Mikszáth Kálmán különös házasságai, amelyet kedves partnerével, Fekete Gizivel vittek sikerre szobaszínházi közegben, a Kisszínház színpadán. És ugyancsak a régi barát állította színre Lehár: Luxemburg grófja című nagyoperettjét, amelyben Király Levente 80. születésnapját az egész város ünnepelte. 80 évesen és pár naposan üde humorral, elragadó energiával játszotta énekelte Sir Basilt az idősödő gavallért. Az előadás végén, a színpadon Gyüdi Sándor főigazgató és Botka László polgármester köszöntötték, a közönség fölállva üdvözölte nagy színészét. Az előcsarnokban hatalmas torta és rengeteg kolléga várta. Színészek, énekesek, táncosok, háttérmunkások. No és persze a családja. 1967-től társa Judit, akitől sok támogatást és szeretet kapott. Fia – a lebeszélés ellenére – színész lett, lánya nem. Színházban gyakori a zilált, viharos, gyakran változó magánélet. Levente hosszú, boldog házasságával, szabályos családjával szinte kivételnek számít. Ám az a nyugodt háttér legalább akkora szerepet játszott sikereiben és főképp 57 éves színpadi pályájában, mint a tehetség.

király15 király16 király17 király18 király20 király21

„Nem írok könyvet és nem rendezek!” – mondogatja évek óta mosolyogva, amikor időskori terveit firtatják.

A nevezetes évfordulón sok emberrel beszélgettem róla. A legérdekesebbet Attila fia mondta róla, miután szabadkozott, hogy higgyük el, elfogultságán túl is fantasztikus színésznek tartja.

– Én elég ügyes színész vagyok, mindenféle technikát megtanultam, több társulatot megjártam, mindent meg tudok oldani, játszom, táncolok, koreografálok. Sok nagy színészt láttam, és láttam, hogyan dolgoznak, hogyan érik el a hatást. Én nem tudom megcsinálni azt, amit ők, de látom, hogyan érik  el a hatást. Az apámon nem látom. Máig se tudom, hogy csinálja.

Fia négy évig ugyancsak a szegedi társulat tagja volt, álltak egy színpadon, a West Side Storyban, de lényegében nem játszottak együtt. Még van rá idő, hisz Levente csak 80 éves.

Márok Tamás