Debreczeny György: elhiheti kisasszony

KOLLÁZS LÁSZLÓFFY CSABA VERSEIBŐL

elhiheti kisasszony hogy szinte hihetetlen

a vakhit éjszakánként önmagáért aggódva felriad

valami visszafog valami hajt előre

koszos katonazubbonyban didergünk

halk léptekkel oson a pőre remény

alvadt vér megfeketült vér sehol

piros vércseppek a fehér inggalléron

vegye úgy kisasszony hogy Szindbád ifjúsága elszállt

a szövegeket átírták a kacagógörcsök

a kacagó gerle viszont

könnyen megszelídíthető még felnőtt korban is

ha megrémül szárnyaival védekezik

mondok egy titkot kisasszony

a törött fogpiszkáló nem hoz beteljesülést

törött szárnyakat sem növeszt

nyújtózkodik bennem a tenger

aki hulladékában hasaltatott

cipőmből hazafelé tartva csordogál a víz

a durván ostobán felhasított térben

a kelet-európai törpe diktátor körülhatárolhatatlan

a víz elmossa az utakat

depressziós hullám ragad magával kisasszony

van idő visszaaludni amíg nagyapa mesél

a szemétdombra eszement ügynökök rögeszmék loholnak

a szörnyűségek ábrái kivetülnek

a csorba üveg elvágja a romantika vadhajtásait

mind jóllakunk vagy meghalunk

és ehhez mennyi türelem kell

amíg fekete bélésébe gabalyodva elnyel az örök árnyék

elhiheti kisasszony mennyi de mennyi türelem

(Megjelent a Tiszatáj 2016/11. számában)