Tiszatájonline | 2017. március 4.

A nyolcadik nyelv

MARTINA FILJAK: BACH, SCHUMANN & SCRIABIN
Martina Filjak zseni. Ezt most nem azért mondom, mert ért a zongorához (jó, hát ahhoz is ért), hanem mert részletesen elolvastam az életrajzát, és leesett az állam: a horvát zongorista elvileg hét nyelven beszél. Nem mintha ez volna a zenei tehetség fokmérője, de az ember mégiscsak ámul és bámul, hogy van még ilyen, vannak még kozmopoliták, akik zenélnek és nyelveket beszélnek, már csak egy francia tanárnő és a francia nyelvleckék kellenének, és máris valami 19. századi regényben éreznénk magunkat… – GERA MÁRTON KRITIKÁJA

MARTINA FILJAK:
BACH, SCHUMANN & SCRIABIN

Martina Filjak zseni. Ezt most nem azért mondom, mert ért a zongorához (jó, hát ahhoz is ért), hanem mert részletesen elolvastam az életrajzát, és leesett az állam: a horvát zongorista elvileg hét nyelven beszél. Nem mintha ez volna a zenei tehetség fokmérője, de az ember mégiscsak ámul és bámul, hogy van még ilyen, vannak még kozmopoliták, akik zenélnek és nyelveket beszélnek, már csak egy francia tanárnő és a francia nyelvleckék kellenének, és máris valami 19. századi regényben éreznénk magunkat. Martina Filjak mindenesetre utazni is szeret, ami manapság sem rossz dolog, ha valaki zongoristaként ismert akar lenni.

Persze, Martina Filjak odaül a hangszer elé, átszellemül, de a szó szoros értelmében; kicsit hajlong, talán túlságosan is széles gesztusokat tesz, ám a hallgatót meggyőzi, hogy nyilván egy kedves horvát, de mindenekfelett: zongorista. Nagy zongorista.

Ezt nem feltétlenül az új lemeze miatt mondom, mert az jó, jó, viszont valahogy a kihívást nem érzem, mintha arról lenne szó, hogy rendben, ezt is megcsinálja, de biztosan tud ő többet is. Persze, Bach, Schumann és Szkrjabin könnyen lehetne kihívás is, erőpróba, harc a billentyűkkel, Martina Filjaknál ugyanakkor most csak kellemes játék. Amely Bachhal kezdődik, és már itt érezni, hogy végig velünk lesz valami furcsa lassúság, nem akarja elkapkodni, bár olykor túlságosan is ráérősen üti le a billentyűket. Amikor persze jön Schumann fisz-moll zongoraszonátája (Op. 11.), akkor érti, hogyan is érdemes játszani.

Leginkább velünk játszani, s elhitetni, hogy a tízperces tétel hamarabb véget ér, mint gondoltuk. Aztán mégsem ér véget, csupán egy kis szünet, és jöhet is a gyorsítás, meg a még ízléses virtuozitás. Ami Szkrjabin zongoraszonátáinál is megvan, azonban itt a szándékosan lassabb, komorabb tempó is keveredik előbbivel. Amiért a magam részéről elmondhatatlanul hálás vagyok, mert ha nem ezekkel a tételekkel érne véget a lemez, nem lennék benne ilyen biztos, hogy Martina Filjak nem hét, hanem nyolc nyelvet beszél. A nyolcadik a zene nyelve.

Gera Márton

 

4260123642495_600Martina Filjak: Bach, Schumann & Scriabin

Piano Works, Solo Musica, 2017