Vígjátékban nem lehet poénkodni

BESZÉLGETÉS MERŐ BÉLA RENDEZŐVEL

Igazi ütős, igényesen szórakoztató, közönségkedvenc darabot keresett Merő Béla rendező, így esett a választása Anthony Marriott és Alistair Foot Csak semmi szexet, kérem, angolok vagyunk! című komédiájára. A hetvenes évek egyik londoni kasszasikere és annak angol filmváltozata bejárta a világot, meghódította a magyar nézőket is. A fergeteges vígjátékot, amely Guinness-rekorddal is büszkélkedhet, a mai néző számára olyan nagyon leporolni sem kellett. A Békéscsabai Jókai Színház premierjét március 31-én láthatjuk. Merő Béla rendezővel a darabválasztásról és az előkészületekről beszélgettünk.

– Rendkívül érdekes és szakmailag nagyon nehéz ez a darab. Már egyszer színpadra állítottam Zalaegerszegen közel harminc évvel ezelőtt, de az nagyon régen volt – mondta Merő Béla a bemutató előzményeiről. – Még Georges Feydeau műveihez képest is bonyolult szerkezetű a No Sex Please: We’re British. A Bolha a fülbe három felvonásos darab, amelynek az első felvonása a szereplők otthonában játszódik, a második egy kuplerájban, a harmadik megint a lakásban. Hatvannégy évvel később, 1971-ben született Anthony Marriott és Alistair Foot vígjátéka. A XX. századi néző már türelmetlenebb, igényeinek megfelelően a darab már csak két felvonásos és egy helyszínen játszódik. Fantasztikus ez az angol szerzőpáros! Mindketten igazi színházi emberek voltak, Foot (1930–1971) filmes forgatókönyveket és vígjátékokat írt, Marriott (1931–2014) színészként és szerzőként szerzett hírnevet. Foot nem érhette meg az 1971. június eleji bemutató sikerét, a próbák alatt, áprilisban hunyt el. Az 1973-ban készült angol filmváltozat is bejárta a világot.

– Milyen feladatot jelent a kortárs darab második színrevitele három évtized múltán?

– Azóta eltelt az idő, láttam néhány angol színházi feldolgozást, de az nem az én világom. A magyar színjátszás sajátossága, hogy az angolszász tragédiát és a latin vígjátékot kedveli. Ez a mű nem tartozik ebbe a tradícióba, hiszen angolszász vígjáték! Amelyen látszik persze a francia hatás is. A bemutatása elképesztő technikát igényel. Hét ajtó a színen, el lehet képzelni, mekkora közlekedés „zajlik” a színpadon. Milliméterről milliméterre kell komponálni a színészek mozgását, igazi közlekedési rendőr vagyok, miközben természetesen minden szituációnak pontosnak kell lennie. A Vigadóban lesz a premier, 4-5 alkalommal játsszuk ott az előadást, ami – a színház tervei szerint – jövőre felkerülhet a nagyszínpadra, valójában oda is való.

– Mennyiben változott mostanra a régi rendezői felfogása?

– A felfogásom alapvetően nem változott, csak ma már másként látom a helyzetet. Sok színház műsorára tűzte hazánkban is a Csak semmi szexet, és mindenütt nagy sikerrel ment. Láttam több verziót, és rácsodálkozom a saját rendezésemre is, hogy mennyi furcsaságot műveltem akkor, sok mindent nem vettem észre. Fantasztikus például a darab poéntechnikája, nagyon-nagyon bonyolult a szöveg. Rendkívül nehéz megtalálni az eredeti angol figurákat: a fiatal házaspárt, a banktisztviselőt, a feleségét, a bankigazgatót és a többieket. Izgalmas a történet: a bankárfeleség dolgozni akar és egy skandináv import cégnél jelentkezik munkára, amelyről azonban kiderül, hogy szexshop! Így aztán egyre eszeveszettebb a helyzet, ezek a fiatalok a munkahelyüket, az életüket kockáztatják, ha kiderül az igazság. Hogy a történet még bonyolultabb legyen, a mama is megjelenik a színen, akinek éppen a bank vezérigazgatója udvarol. Fellép a belső ellenőr, a rendőrfelügyelő, aki a pornográf bizonyítékok után kutat. A helyszín a fiatalok bank fölötti szolgálati lakása.

– A latin vígjáték és az angolszász tragédia ellentétéről beszélt, illetve a készülő angol komédiáról. Mi a helyzet a jellegzetes angol humorral? Az hogyan jelenik meg az előadásban?

– Az angol humor meghatározza a darab világát, és elsősorban a karakterekben jelenik meg. Ezek nem déli figurák, hanem puritán angolok: ízig-vérig tisztviselők, hivatalnokok. Ugyanakkor megvan mindenkinek a jellegzetes magatartása, hanghordozása, sajátos gesztusai. S hamar kiderül, hogy mindez csak álarc, viselkedési forma, amelynek meg kell merítkeznie a furcsa szituációkban, és néha az álarc le-lecsúszik.

– Miért nehéz a színészeknek komédiát játszani? A néző talán azt hiheti, könnyű műfaj, elég poénkodni…

– Nem lehet poénkodni. Major Tamás azt tanította a főiskolán, hogy minden Moliére-darab mögött ott lappang a tragédia, mint ahogy itt is: a fiatal pár bajba kerülhet, közel a veszély, hogy kirúghatják őket, tönkre mehet az életük. Az igazgató nem tűr semmilyen lazaságot, szexuális kilengést…

– Miért szerencsés minden évadban egy-egy vígjátékot műsorra tűzni?

– A vidéki színháznak népszínháznak kell lennie. Ezt úgy fogalmaztuk meg annak idején Ruszt Józseffel, a mesteremmel Zalaegerszegen, hogy minden vidéki színháznak „népszínháznak” kell lennie. Ennek érdekében bipoláris koncepciót kell megvalósítanunk, ami azt jelenti, hogy a kisgyerektől a nyugdíjas, időskorúig – az avantgardtól az operettig minden igényt ki kell elégítenünk. A lényeg az, hogy a néző hozzászokjon a színházhoz, s mindegy, hogy milyen produkció kapcsán, de váljon nézővé!

Megtudtuk, hogy a főszereplő banktisztviselő szerepét Czitor Attila játssza, a feleségéét Komlóssy Kata szh. A mamát Nagy Erika, Briant Csomós Lajos kelti életre, az igazgatót Jancsik Ferenc, a főfelügyelőt Nagy Róbert, a belsőellenőrt Szabó Lajos, a két lányt Harcsa Boglárka és Csonka Dóra szh.

A díszlet – Egyed Zoltán munkája – időben elkészült, hogy a nagy logisztikai igényű darabot tudják próbálni. A pink szín és a stukkók az eleganciára utalnak, ugyanakkor a lefojtott szexualitásra is. A jelmezeket Petrovszki Árpád tervezte; átlagos mai, hétköznapi, illetve elegáns ruhákat viselnek a szereplők.

A rendező a poénokat előre nem akarja lelőni, ez érthető. De izgalmas és szórakoztató előadást ígér. Elárulta még, hogy szeretik a munkát. A szövegből, Prekop Gabriella fordításából csak keveset húztak, Zalán Tibor dramaturggal egyetértésben.

– Jó hangulatban próbálunk. Az alkotó közérzet nagyon fontos számomra, ez alapozza meg, hogy a színész szabad legyen, hogy elszabadulhasson a fantáziája…

Az angol szerzőpáros, Anthony Marriott és Alistair Foot leghíresebb darabját, a Csak semmi szexet kérem, angolok vagyunk! című két részes komédiáját bérleten kívül, ráadásként kínálja közönségének a színház. Jó szórakozást!

Niedzielsky Katalin