Tiszatájonline | 2017. február 23.

Érkezés

Az idegen fajokkal való, jellemzően zűrös kapcsolatfelvétel azóta kitörölhetetlen része a science fictionnek, hogy H. G. Wells pusztító tripodokat szabadított rá a ködös Albionra. Mivel az élet és így a művészet is általában a legkisebb ellenállás irányába halad, az idegenekről szóló filmek, könyvek, képregények tipikusan két kategóriába sorolhatók: az egyikben a jövevények tudást, barátságot, békét hoznak, a másikban pedig irtani, leigázni érkeznek. A fehér hollónál is ritkább az a sci-fi, ami a nehezebb végéről próbálja megfogni a témát… – RUSZNYÁK CSABA KRITIKÁJA

Az idegen fajokkal való, jellemzően zűrös kapcsolatfelvétel azóta kitörölhetetlen része a science fictionnek, hogy H. G. Wells pusztító tripodokat szabadított rá a ködös Albionra. Mivel az élet és így a művészet is általában a legkisebb ellenállás irányába halad, az idegenekről szóló filmek, könyvek, képregények tipikusan két kategóriába sorolhatók: az egyikben a jövevények tudást, barátságot, békét hoznak, a másikban pedig irtani, leigázni érkeznek. A fehér hollónál is ritkább az a sci-fi, ami a nehezebb végéről próbálja megfogni a témát, vagyis magának a kapcsolatfelvételnek a folyamatáról, az egymás megismerésének, megértésének nehézségéről szól – ami azt a lehetőséget boncolgatja, hogy esetleg olyannyira mások vagyunk, hogy még egymás szándékait sem tudjuk felfogni. Szintén jellemző, hogy ezek a sci-fik prózai művek, mint a Konzulváros, a Kapcsolat, a Randevú a Rámával vagy a Háromtest-probléma – merthogy a prózának jobban fekszik az intellektuális kihívásokra épülő kvázi cselekménynélküliség, mint a vizualitáson alapuló mozgóképnek, különösen, ha egy olyan drága műfajról van szó, mint a sci-fi (a Randevú a Rámával filmváltozatát lassan két évtizede próbálják tető alá hozni Hollywoodban).

MV5BNDg1Njg2MTg3M15BMl5BanBnXkFtZTgwNDczNDQ1MDI@._V1_SX1500_CR0,0,1500,999_AL_

A fent említett művek sorába tartozik Ted Chiang Életed történte (Story of Your Life) című novellája is, amelyben az amerikai kormány egy nyelvészt kér fel, hogy segítsen a Földre érkezett idegenekkel való kapcsolatfelvételben. A rendkívül ravasz, okos és tudományos alapossággal megírt történetet Eric Heisserer forgatókönyvíró és Denis Villeneuve rendező adaptálta vászonra – méghozzá boszorkányosan jól. Chiang novellájának szinte alig van cselekménye, a sztori nyelvi, tudományos, filozófiai síkon játszódik, márpedig nagyjából az ilyenekre szokták lemondó fejrázással rásütni a „megfilmesíthetetlen” billogot. Heisserer és Villeneuve bravúrja az, hogy úgy töltik (és véletlenül sem hígítják) fel a történetet egy rakás plusz karakterrel és konfliktussal, hogy közben megőrzik az eredeti lényegét, és mindent szervesen abba építenek bele.

Villeneuve szokásosan kimért, elegáns rendezése (Bradford Young gyönyörű képi világával és Jóhann Jóhansson nem evilági, hipnotikus zenéjével) hatásosan támogatja a hard sci-fi koncepciót, és a mai blockbusterektől eltérően kitartott képekkel és méltóságteljes atmoszférával dolgozik, ahogy a tudósok hosszú jelenetek alatt dolgoznak a kibogozhatatlannak tetsző nyelvi problémán. A konfliktus fő forrását természetesen az adja, hogy a világ kormányai és hadseregei nem bíznak az idegenekben, így a kommunikációs nehézségek feloldása nem pusztán praktikus és tudományos okokból sürgős, hanem egyenesen létszükséglet. Az Érkezés nem leplezett üzenete hittel, bizalommal, összefogással, összetartozással kapcsolatos, és ehhez mi mást használna fel, ha nem egy potenciálisan hatalmas fenyegetést – mely fenyegetés vagy az idegenek ellenséges szándékában, vagy az emberek viszkető ravaszujjában nyilvánul meg.

MV5BMjIwODAwNTQwOV5BMl5BanBnXkFtZTgwNTczNDQ1MDI@._V1_SX1500_CR0,0,1500,999_AL_

De ahogy a novella, a film is jóval több egy tudományos és nyelvi probléma meg egy fajok közti konfliktus körüljárásánál. A hangsúlyos és következetesen végigvitt műfaji elemek mellett az Érkezés egy nagyon mély és nagyon személyes dráma, és aki figyel, annak ez már az első pillanatoktól fogva nyilvánvaló. Mert mit is ér az akár legjobb, legokosabb, leginnovatívabb sci-fi az emberi tényező nélkül? Nagyjából semmit, hiszen az igazi sci-fi lényege sosem az űrhajó, a lézerfegyver meg a csillagközi háború, hanem mi magunk. Például az, hogy hogyan reagálunk, ha kapcsolatba lépünk egy idegen civilizációval – nem csak fajként, hanem individuumként. Mit élünk át, mit érzünk, hogyan változunk, mi lesz belőlünk? Az Érkezés erre ad válaszokat, és így köt össze személyes sorsokat egy eposzi science fiction koncepcióval.

Amy Adamsnél jobbat pedig elképzelni is nehéz lenne a szerepre. A neki asszisztáló színészek is mind nagyszerűek Forest Whitakertől Jeremy Rennerig, de Adams olyan megkapó természetességgel és alázatos visszafogottsággal lehel életet a tragédiától sújtott főszereplő alakjába, hogy mindenkit lemos a vászonról. Az Érkezés az utóbbi évek egyik legjobb sci-fije, pedig egyetlen szál épület sem omlik össze benne narancssárga lángok gyűrűjében.

Rusznyák Csaba

004101e9Arrival (2016)

Rendező:
Denis Villeneuve

Szereplők:
Amy Adams
Jeremy Renner
Forest Whitaker