07.31.
| Szabó T. Anna és Bősze Ádám lesz a Képmás-estek vendége a festői Halász-kastélyban >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.05.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
08.01.
| Főszerepben a kortárs fotográfia az idei Garten programjában >>>
07.30.
| Szemtestvér – Filmpremier és beszélgetés a Capa Központban >>>
07.29.
| Grand Café – Harag Anita Évszakhoz képest hűvösebb c. noválláskötetének bemutatója >>>
NAPI TANDORI

07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

Nem csattan, nem durran
2017.02.14 - tiszatáj

DON PASQUALE SZEGEDEN

Van Donizetti fergeteges vígoperájában egy pillanat, amikor megfagy a levegő. Amikor Norina (pontosabban álnevén: Sofronia) operába készül menni egyedül, mire öregecskedő párja züllöttnek nevezi. Kicsit erős ez a kifejezés a mókaházaság keretei között, a vérmes ifjú hölgyet szíven is találja, egy pillanatra túlságosan is beleéli magát a szerepébe – és pofon vágja férjét.

Semmi komikus nincs a pillanatban, a világ egycsapásra elsötétedik, szívszorító muzsika szólal meg, és minden megváltozik. Ha jól csinálják, a közönség nyomban átáll a zsugori, zsémbes öregúr oldalára. Sok minden kell ehhez a hatáshoz, de elsősorban igazi pofonnak kell csattanni. Persze a színpadi nyaklevesnek megvan a maga színészi technikája: nyakra kell ütni, az megfelelő hangot ad, de nem fáj, és az éneklést sem zavarja, ami operában nem mellékes. A hatás kedvéért a pofozó néha másik kezével a combjára üt. Közismert egy régi történet, amikor az 50-es években valami divatos szovjet darabban a főiskolás Garas Dezsőnek kellett megpofoznia Népköztársaság Nagyasszonyát, Gobbi Hildát. Garas a próbán – ahogy tanulta – ügyesen imitálta a nyaklevest. Mire Gobbi indulatosan követelte, hogy rendesen vágja őt pofon. „Utána jön az őrjöngéses jelenetem, és nekem szükségem van erre a pofonra!” – kiabálta, s még a színművészetiről való kirúgással is megfenyegette a megszeppent fiatalembert, ha nem csinálja elég jól a dolgát.

A Szegedi Nemzeti Színház új Don Pasquale-produkciójában nem csattan el a pofon. Mindkét Norina fölemeli a kezét, színpadiasan az öreg felé legyint – pofon semmi. Legalábbis a földszint 10. sorából már nem hallatszik. Sem a szopránok, sem a basszusok, sem a rendező nem tartották fontosnak a valódi – mondjuk így divatosan – családon belüli erőszakot. Jelképes ez a mozzanat, jól jellemzi az egész produkciót. Ügyes, látványos, kedves, de nem megrázó előadás. Vígopera esetében a legnagyobb megrázkódtatás-hiány a nevetés. A főpróbákon és az első előadásokon soha nem tört ki harsány kacagás. Az előadás bátortalan: semmit nem élez ki, nem kockáztat. Jóízű a komédiázás, csak épp hiányoznak belőle az igazi fűszerek. Pedig Donizetti éppen ezekben a melankolikus, komor pillanatokban áll fölötte az összes többi olasz vígopera-szerzőnek. Verdit leszámítva senki, sem értette ilyen mélyen, hogy a vidámság annál üdébb lesz, minél sötétebb árnyalatot teszünk mellé kontrasztnak.

Világos Sándor János gondolata: Pasquale az operaszínpad Harpagonja. Titkos páncélszekrényében rejtegeti a számára legfontosabbat: pénzét és drága ékszereit. Norinába olyannyira belehabarodik, hogy még a vagyont is ráíratja, a széf kulcsát is a nyakába akasztja. A végén aztán, amikor minden kiderül, a fiatalok vissza is adják neki bizonyítván, hogy értik és tiszteletben tartják érzelmeit. Szolid, értelmes történetvezetés – emlékezetes csattanók azonban nincsenek. A címszereplő már a nyitány alatt puskával jelenik meg, s fegyver a darab során többször is előkerül, még a fináléban is. Ezért aztán sajnálkozva állapítjuk meg, hogy nem sül el. Pedig a csehovi puska durranása is pompás hatás lenne. Mintha Gyüdi Sándor karmester sem törekedne erős hatásokra. Semmi commedia del’artés harsányság, a Hadarókettős a végén semmilyen bemondást nem engedélyez és a zúgó taps után sem engedi ismételni. Kockázatkerülő hozzáállását hajlamosak vagyunk inkább bátortalanságnak, semmint magabiztosságnak megélni. Elkedvetlenít, ha egy buffának nincs olyan mozzanata, amelyen a közönség hangosan nevetne.

Két kedves címszereplője is van a darabnak, bár egyik sem telitalálat. Altorjay Tamás igazi magas basszus, korban, élettapasztalatban is éppen megfelelne, igaz teste-mozgása nem öregedett meg: ma is könnyűléptű, ruganyos férfi. A művészi egyéniség azonban zárkózottabb, komolyabb, mint ideális volna. Az esendőséget, a kicsinyességet, a komikus fölháborodást ügyesen eljátssza, nem a szívéből jön. Ugyancsak illusztratív Cseh Antal, aki meg sem kísérli, hogy az öregedést mímelje. Úgy ül le, úgy szalad föl a lépcsőn, hajol le egy levélért, mint egy vérbő 30-as. Cseh a szegedi Pasqualét a miskolci Hollandijával egyidőben, naponta válogatva énekelte. Hogy ez mennyire használ a hangnak, az legyen az ő gondja. Ám hogy ennyi idő alatt hangvételt váltani alig lehet, mindkét alakra egyformán ráhangolódni, mindkét muzsikában egyformán elmélyedni pedig lehetetlen, ez már a közönség baja is. Élesen jelzi a problémát egy pozitívum: a Hadarókettős Csehnek igazán sajátja. Remekül pörög a nyelve, és nagy élmény, ahogy Kelemen Zoltánnal két nagy hangot hallunk. Így aztán a telibetalált slágerszám az ő előadásukban mindig hatalmas sikert arat. Ritka, hogy a játékmester Malatesta elegánsan könnyed szólamában két igazi drámai baritont halljunk. Mindkettejük javára írhatjuk, hogy nem hősi tónusban énekelnek, ám néhány vitéz magas hanggal azért megörvendeztetnek. Az összes énekes közül Kelemen beszéli leghajlékonyabban az olasz vígopera nyelvét. Finom legatókkal énekel és hajszálpontosan tudja mikor kinek mit és miért mond. Üde kontraszt, hogy néhány pillanatban Macbethként dördül ránk. Réti Attila könnyed hangvétellel énekel, s így érvényesül baritonjának szép alapszíne. A sötét intrikusok után láthatóan élvezi, hogy most jó célért szövi a cselt, s azt a rendezői ötletet is, hogy Maletestaként diszkréten csapja a szelet a szép özvegynek. Persze ki ne csapná Kovács Évának, aki gazdagon díszített jelmezeiben tüneményesen néz ki? Gyarmathy Ágnes az első felvonásban kétszer öltözteti át a nyílt színen, s közben még énekelnie is kell. A doktor is tündöklő kosztümöt kapott, elmenne simán grófnak is akár. Pasquale esküvői ruháját viszont túl fessnek és újnak találtuk. Különösen azután, hogy a (szintén Gyarmathy által tervezett) nyitókép oly leleményesn mutatja meg az agglegény nemtörődömségét: az egyik fotelnek kitörött a lába, a szőnyegek fölcsavarva, egymásra hányva, szinte látjuk, hogy a színfalak mögötti hálószobában pókhálók lógnak. Mindkét Norina csinos, kecsesen játszik, de lehetne bennük több finesz, s éneklésükben több erős szín. Kovács gyakran hangerőben tűnik kevésnek, Kónya Krisztina szopránja meg a Adrianák, Toscák,  Francesca da Riminik után valahogy puhább, kevésbé kontúros lett, mint ehhez a cserfes, pompásan színészkedő kis viperához ideális volna. Egyik Ernesto jobb, mint a másik, s ebben a sorozatban Hanczár György volt az egyik. Horváth István is szép bel cantóval énekel, bájos figura, jó humora van, ráadásul szerenádját maga kíséri gitáron. Egy bizonyos fekvésben, nagyjából felső váltóhangjainál azonban bizonytalanná válik. Még dolgozhatna rajta, mert fölötte, a magas desz környékén megint remekül szól, ami egy tenornál különleges adomány. Gazdag a szegedi opera: Hanczár is biztosan vágja ki a különleges magasságokat, s az ő hangadása egységesnek tűnt. Bár a pengetést nem vállalja, de otthonosan tölti ki a szerelmes unokaöccs figuráját. Trombitálni egyik se tud, és sajnos, az a zenekari tag is küzd a hangokkal, akinek a tenorária bevezetőjét kell fújni.

A kar sokszínűen, élénken, kifejezően énekli a pénzkórust, remek karaktereket látunk. Persze nem véletlen, hisz másnapi Carmenek, Tatjánák, Senták, Pangok és Pongok is énekelnek benne.

Szórakoztató és gyönyörködtető előadás a Don Pasquale, ám nem rendít meg, és nem is ragad magával.

Márok Tamás

 

kicsi019_52 kicsi017_59 kicsi016_72 kicsi015_61 kicsi006_101 kicsi002_118

Fotó: www.szinhaz.szeged.hu

 

don-pasquale-szinlap_0Don Pasquale
vígopera három felvonásban

Zenéjét szerezte: Gaetano Donizetti
A szövegkönyvét a zeneszerző és Giovanni Ruffini írták Angelo Anelli librettója nyomán
Giovanni Ruffini szövegét Fischer Sándor fordította

Don Pasquale Altorjay Tamás, Cseh Antal
Malatesta Kelemen Zoltán, Réti Attila
Ernesto Hanczár György, Horváth István
Norina Kónya Krisztina, Kovács Éva
Jegyző Taletovics Milán,
Don Pasquale szolgálói A. Szabó Adrien, Bodnár György, Tóth Péter
Norina társalkodónője László Dorina
A pantomim szereplői Bocskai István, Himmer Veronika, Rákai István
   
Díszlet-, jelmeztervező Gyarmathy Ágnes
A tervező munkatársa Rákay Tamás
Vezényel Gyüdi Sándor, Kardos Gábor
Rendező Sándor János

 

Közreműködők: a Szegedi Szimfonikus Zenekar és a Szegedi Nemzeti Színház énekkara


Címke: , , , , ,
2020.08.03 - tiszatáj

BERNÁTH DÁNIEL ÉS CSIZIK BALÁZS GEOTAXIS C. KIÁLLÍTÁSA
Bernáth Dániel és Csizik Balázs képzőművészete bizonyos tekintetben a kibernetikusan vezérelt társadalom elképzeléseire is reflektál, azzal párhuzamosan, hogy képalkotási elképzeléseik az absztrakció mentén épülnek fel. Mindemellett pedig azon is dolgoznak, hogy bizonyos képzőművészeti attitűdöket és tradíciókat újragondoljanak és egy olyan alkotói praxist alakítsanak ki, mely képes a mai kor „képiségét” sajátos módon, akár hitelesen is megjeleníteni… – IGOR SPLIT KRITIKÁJA

>>>
2020.07.28 - tiszatáj

INTERJÚ HERCZEG TAMÁSSAL
Közel 20 éve vagyok munkakapcsolatban a Szabadtéri Játékokkal. Ha meg kellene nevezni, hogy melyik a legfontosabb előadásunk, akkor most egyértelműen azt tudnám mondani, hogy az Akárki. Témáját tekintve elképesztően pontosan reagál a művészet erejével mindennapi életünkre. A vírus közepette az emberi létezésről, az elmúlásról beszél, amiből próbálunk kilábalni, és amiből időnként vissza-visszarángatnak minket a mindennapok […]

>>>
2020.07.27 - tiszatáj

ÁCS MARGIT: PÁRBAJ
„Görcsösen óvtam az önálló személyiségem fikcióját – ugyan, kinek van mindenkitől független személyisége?” Az idézet Ács Margit Párbaj című regényéből származik – ebben az eset­ben megfelelő műfaji jelölő a levélregény terminus –, s an­nak ellenére, hogy ez csak egyike a könyvben elhangzó temérdek elgondolkodtató kijelentésnek, mégis egy igen komoly dilemmát helyez a fókuszba… – JANCSOVICS KLAUDIA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.26 - tiszatáj

A K-ARTS ACÉLSZOBRÁSZATI KIÁLLÍTÁSA A REÖK-BEN
A REÖK-ben látható válogatás természetesen a térbeli korlátok miatt a monumentális, köztéri plasztikákból csak korlátozottan vonultathat fel, de a szemle így is érzékelteti, hogy az indusztriális plasztika milyen sokszínű, változatos, kreatív megoldásokra képes. Ahogyan a plasztikai ábrázolások tárgykörében is a tradicionális eszközöket, a vésőt és kalapácsot számos esetben felváltották a plazma és lézer vágók, a CNC megmunkáló eszközök, úgy bizonyos ódivatú fogalmainkat érdemes sutba vágnunk… – NÁTYI RÓBERT ÍRÁSA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

MEDVEVILÁG SZICÍLIÁBAN
Olasz–francia koprodukcióban hozta tető alá Dino Buzzati 1945-ös gyerekkönyvét Lorenzo Mattotti képregényíró és illusztrátor. A tavalyi cannes-i szemle Un Certain Regard-szekciójában bemutatkozott Medvevilág Szicíliában noha bizonyos pontokon eltér a forrásanyagtól, zömmel ahhoz hű adaptáció, mely gyermekek, fiatalok és idősek megszólításában egyaránt jeleskedik… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

AKÁRKI
A Szegedi Szabadtéri Játékokat annak idején a salzburgi fesztivál mintájára találták ki. Az ottani Dóm előtt minden évben visszatérő darab az Akárki című misztériumjáték. Ez még soha nem ment Szegeden. Idén viszont a koronavírus miatt csonka évadban ebből tartanak előadást. Bemutató pénteken, de csütörtökön már közönség előtt tartottak nyilvános főpróbát… – MÁROK TAMÁS AJÁNLÓJA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

AGRIPPINA
A jó opera nem olyan bonyolult dolog. Végy egy kitűnő karmestert, néhány nagyszerű és melléjük pár megfelelő énekest! A rendező gondolja végig pontosan miről szól a darab, és miért szól ma, hozzánk! Aztán rendeljetek alá mindent a célnak! Lehet bátran húzni, a szövegen alakítani, újrafordítani! Koncentráljatok a játékra, újrahasznosított díszlet is megteszi, a jelmezeknek fontosabb a karaktere, mint a méregdrága gazdagsága! Ja, és mindebben hinni, kell, hosszan, ámde nyitott szívvel próbálni! A nagy Händel eredeti szándéka másodlagos… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.07.22 - tiszatáj

GARACZI LÁSZLÓ: HASÍTÁS
Garaczi ötödik lemur-kötete mintha a klasszikus fejlődési regények szerkezetét imitálná – a fejezetek hét életkori csomópontot jelölnek ki, kronológiai sorrendet tartva kisgyerekkortól az emberélet útjának – századunkban (ha nem is a kelet/közép-európai társadalmakban) legalábbis remélt feléig, az elbeszélő/főszereplő körülbelül 45 éves koráig. A téma is a tradicionális, XIX. századi Bildungsroman sémába illeszthető: hogyan talál hivatására egy ifjú ember, hogy válik íróvá, milyen buktatókon keresztül lesz a fecniből – ha legépelik – mű… – MOLNÁR ZSUZSA KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő