07.15.
| Capa Központ – MIAU! >>>
07.16.
| Kossuth Kiadó – A karanténnapok hordaléka… >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
07.24.
| Már próbál a Dóm téri „Akárki” Zsótér Sándorral és Hegedűs D. Gézával >>>
07.17.
| Vissza a moziba! címmel rendez országos fesztivált a Cirko Film >>>
07.11.
| Western-klasszikusok mozivásznon Ennio Morricone emlékére >>>
NAPI TANDORI

07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>
06.09.
| Mégis lesz Szabadtéri Játékok a Dóm téren >>>
06.05.
| Életre kel az árvíz előtti szegedi belváros >>>
06.05.
| A FISZ új kötetei >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

A-N-B-A-R! A-N-B-A-R! A-N-B-A-R!
2017.02.12 - tiszatáj

ORCSIK ROLAND FANTOMKOMMANDÓ CÍMŰ REGÉNYÉNEK BEMUTATÓJÁRÓL

„Köszöntök mindenkit, mert nehogy szeretet nélkül vonuljon el ez az este” – üdvözölte Orcsik Roland február 9-én a Grand Café mozitermében a széksorokat szinte teljesen feltöltő közönség tagjait, akik vagy azért érkeztek, hogy többet tudjanak meg a szerző Fantomkommandó című első regényéről, vagy azért, mert gyerekkorukban nem vitték el őket vasnézőbe. Akármelyik opció állt is fenn, a hallgatóság megkapta, amit akart, hiszen a könyvbemutatót követően a KommanDante névre keresztelt „terrorista álzenekar” fémhangjai zúgtak bele az éjszakába.

Szilágyi Zsófia, a beszélgetés moderátora a költészetből prózába való átnyergelés problémakörének felrajzolásával indította az estét, majd rögtön rá is kérdezett a szerzőnél, milyen nehézségekkel kellett megküzdenie a műfajváltás során, és mennyiben távolodott el a költészettől a Fantomkommandó megírása közben. Orcsik elmondta, hogy a regényírás ötlete az első novella elkészülése után vetődött fel benne, mert bár korainak vélte, hogy regénnyel rukkoljon elő, mikor alig vágta prózába a fejszéjét, ez a novella tágasabbnak érződött belülről – az akkor elkezdett kisregény végül regénnyé dagadt. A csapdák viszont jelen voltak, folytatta, hiszen a megszokott költői nyelv használatával a figurák működésképtelenek, a leírások pedig túl absztraktak lettek volna, ezért négy évbe telt, míg a lendületből, három-négy hónap alatt megírt történet vázát felruházta egy megfelelően kicsiszolt nyelvvel. Eközben persze kétségei is támadtak néha, a feleségétől és íróbarátoktól érkező vélemények tehát sokat számítottak neki a munka folyamán. Elárulta ugyanakkor azt is, hogy nem akarta teljesen „szétlapítani a költészetet” a prózájában, az attól való elszakadás helyett ugyanis az újrahasznosítás módszerei érdekelték inkább.

A mű szerkezeti sajátossága kapcsán Szilágyi a váltakozó narrációt hozta fel mint feszültség teremtő technikát, hiszen, mint mondta, az olvasó így mindig késleltetve ismeri fel, hogy melyik szereplő nézőpontjából láthatjuk épp az eseményeket – „újra és újra fordul egyet a kamera”. Orcsik hozzátette, ezzel a narrációs eljárással az volt a célja, hogy kibillentse a történetet, de úgy, hogy az idősík és a helyzet közben mozdulatlan maradjon. Aztán fordult egyet a Szilágyi-objektív is: „[a] mű helyszíne a kilencvenes évek délszláv háborúinak névtelen kisvárosa” – hivatkozott a fülszöveg egyik részletére a háborús kontextus olvasó számára való előkészítettsége okán. Olyan érzése van ugyanis az embernek, fejtette ki azután Szilágyi, mintha a Fantomkommandó beszállna a délszláv háborúról való diskurzusba és vitatkozna is az ilyen tárgyú könyvek megszólalásmódjával. Orcsik válaszában kitért rá, hogy a háborút tematizáló műveknél alapvetően két irányvonal jelenlétét látja kimutathatónak – a neorealista és az autobiografikus prózát –, őt azonban a délszláv háború leíró módszereinél sokkal jobban érdekelné az, hogy zsigerileg hogyan lehet megfogni ezt a háborút és annak  önmaga történelmi szemléletére gyakorolt hatásmechanizmusát. „Önző voltam a háborúval szemben”, kanyarodott aztán saját regényének anyagvizsgálata felé, majd az emberi sorsok és életrajzok gátlástalan felhasználásáról, bedolgozásáról beszélt. Az is lehetséges ugyanakkor, vetette fel még az előbbiekre reagálva Szilágyi, hogy egy, a délszláv háborút tökéletesen megragadó, nagy mű elvárása helyett a kapcsolódó könyvek azon lecsapódását kellene figyelembe venni, ahogyan apránként körbe írják a téma egészét. Tényleg gőg lehet az efféle elvárás, vallotta be ezzel egyetértve Orcsik, hiszen, mint fogalmazott, ebben előre kódolva van a csalódás.

Arra a kérdésre, hogy voltak-e olyan filmek, amelyek hatottak a szerzőre a regény megírása szempontjából, Orcsik elárulta, hogy már fiatalon megmérgezte a háború mediális tapasztalata, mert miközben tőlük ötven kilométerre folyt a háború, melynek zajait néha a házukig sodorta a szél, a tévéből sugárzott képek és a híradószerkesztők által manipulált adások felhergelték és álmatlanná tették őt. Éppen ezért a későbbiekben fontossá vált a számára, hogy ne azoknak a háborúképe jelenjen meg a Fantomkommandó-ban, akik ezt a vizuális fertőzést terjesztették. És egyébként is: a háborús irodalom sokszor túlzottan moralizáló, magyarázta Orcsik, a háború dögeit tehát el kell takarítani az útból, mint ahogyan ez a lépés Danyi Zoltán művében is kihangsúlyozásra kerül.

Az este ezen pontján egy rövid intermezzo következett, a könyvbemutatót ugyanis egy azon részt nem vevő személy zavarta meg, aki ragaszkodott ahhoz, hogy feltehessen egy kérdést a szerző felé. Orcsik, miután érzékelte, hogy a férfi nem hajlandó elhagyni a teremet, a helyzet performansz-jellegére hivatkozva végül fél percet engedélyezett a tapintatlan közjáték kezdeményezőjének, aki a srebrenicai mészárlás körülményeire utalva azt a kérdést tette fel, hogy „[m]iért nem húzta meg négyszáz holland békafenntartó katona a ravaszt?”. A szerző erre higgadtan annyit válaszolt, hogy az ő könyve nem erről szól, majd megkérte az illetőt, hogy távozzon.

Visszanyerve moderátori szerepét Szilágyi ezután a Fantomkommandó kettős kiadásban való megjelenésére terelte a szót, a vajdasági Forum és a magyarországi Kalligram gondozásában kiadott könyvben szereplő szerb mondatok vonatkozásában ugyanis kétféle olvasóról is beszélhetünk: a vajdaságiakról, akik egyből megértik az adott szövegrészeket, és a magyar olvasókról, akiknek magyarázni kell a szerbet. Orcsik elmondta, hogy nem akarta gettósítani ezzel a regény világát, hiszen azt szerette volna elérni, hogy azok is megértsék a regény vállalását, akik nem tapasztalták meg a háborút. Ebből a szempontból tehát az univerzalitásra törekedett, mert nincs különbség magyarok és szerbek között, ha megfélemlítik őket. „A szerkesztés is egy láthatatlan tevékenység”, fejtegette tovább Szilágyi, mielőtt a szerkesztői munka részleteiről érdeklődött. Orcsik egy Szilágyit egyszerre megsemmisítő és békítő Mona Lisa-i mosoly kíséretében tipikus női és férfi szerkesztési technikákról beszélt, hiszen míg Berényi Emőke a szöveg hibáinak kiszűréséhez és a szereplők hiteles megszólalásának kidolgozásához nyújtott segítséget, addig Mészáros Sándor a történet tétjének vizionálásában és a táj megjelenítéséhez szükséges eszköztár kialakításában segédkezett.

A beszélgetés vége felé közeledve végül a regény egyik központi témája is szóba került, vagyis a zene. Ennek kapcsán Szilágyi arra volt kíváncsi, hogy milyen összefüggéseket kell sejteni a zenei és a szövegi szólamok között, és mennyire szükséges a zenei képzettség ahhoz, hogy az olvasó kifülelje a szerkezet rezonanciáját. A vasakon való zenélés avantgárd hagyományától elindulva a zenéhez fűződő személyes vonzalmáig bezárólag Orcsik beszámolt arról, hogy a zajzene számára nem is az ideológiája miatt érdekes, hanem azért, mert definiálhatatlan az, ahová elvisz. A regényben például kiemelt helye van azoknak a részeknek, amelyekben a szereplők elképzelik, mintegy hallucinálják a zenét, ezáltal ugyanis egy nyelven túli, misztikus tapasztalatra tesznek szert – „a regény hősei lényegében ebbe őrülnek bele”. Erre rákontrázva Szilágyi egy sokszorosan nyelvkereső regényként határozta meg a Fantomkommandó-t, annál is inkább, mivel a figurák identitáskereső, átmeneti helyzetben veszteglő alakjai a kamaszregények hőseihez hasonlíthatóak. Orcsik a meglátást helyeslően hozzátette, a regényben szereplő kamaszok fölött nincs olyan metafizikai rendszer, amely megmondja, kik is ők, ezért egy Ödön von Horváth Istentelen ifjúság-ból ismeretes fertőzött és koraérett állapotban maradnak magukra.

Ezzel a beszélgetés befejeződött ugyan, a KommanDante zenei terrorja azonban csak ezután kezdődött. A színpadtérben Lengyel Zoltánnal és Taskovics Viktóriával kiegészülő zenekari felállás először Orcsik Roland felolvasása alá toldott némi repetitív torzulást, ezt követően pedig a szerző maga is kezébe vette a vasakat és a hegedűvonót, hogy a Médeia fiai-ból és Lajká-ból ismert hangzással együtt töltsék tele a termet. Az utolsó hangszermarással aztán kihullottak az éjszakai sötét tejfogai is – vége lett, mindennek.

Szutorisz Szabolcs Bence

1282285_2Kalligram–Forum

Budapest–Újvidék, 2016

228 oldal, 2990 Ft

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , , ,
2020.07.13 - tiszatáj

GUILLAUME MÉTAYER TÜRELEMÜVEG CÍMŰ KÖTETÉRŐL
Guillaume Métayer-t hazájában irodalomtörténészként, Fried­rich Nietzsche fordítójaként, a magyar irodalom (például József Attila és magyar kortárs szerzők) francia tolmácsolójaként is ismer(het)ik, és nem mellesleg költőként is, aki nemrégiben a Magvetőnek köszönhetően a magyar olvasóknak is bemutatkozott az Időmérték címet viselő sorozatban. Debütálás tehát ez a vékonyka, kabátzsebbe illő kötet… – ÉLES ÁRPÁD KRITIKÁJA

>>>
2020.07.12 - tiszatáj

A HALHATATLAN GÁRDA
Csúcsra járatta üzletpolitikáját a Marvel Moziverzum: a Végtelen háború és a Végjáték téren-időn átívelő, ősgonoszt földbe tipró és sajnálatosan gügye humorú szuperhős-megalomániái nemcsak rekordbevételt gyűjtöttek össze, hanem az egykor csillogó páncélzatú Bosszúállók hitelét is lerombolták. Tavaly még a hírét is alig lehetett hallani, a Netflix viszont nemcsak az év eddigi talán legnagyobb sleeper hitjével örvendeztet, de hathatós szintézist is nyújt a megafilm-panelekbe fáradtaknak… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.11 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR: TÖRTÉNETEINK VÉGE
A könyv az Emlékezés a kortárs irodalomban alcímet viseli, ebből, a fülszövegből, valamint a tartalomjegyzék felületes áttekintéséből már világosan kirajzolódik, milyen témát járnak körbe az egyes írások. Ahogyan Angyalosi Gergely is írja az Erdődy Edit-díjas szerzőnek szánt laudációjában: „Szabó Gábor tanulmányai ugyanis nem egyszerűen különféle szerzők egyes műveiről szóló, egymástól elkülönülő esszék, hanem végigvonul rajtuk […] egy jól körülírható problematika”… – DECZKI SAROLTA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.10 - tiszatáj

INTERJÚ AZ AZNAP PROJEKT TAGJAIVAL
A dunakanyari AZNAP Projekt a transzzene, valamint a jazz fuzionálásának igazán különleges hangzásvilágával bűvöli el hallgatóit. Ennek a formációnak idén jelent meg az első nagylemeze Számtalan címmel. A zenekar három tagjával beszélgettünk, Stanislaw Lazarussal (doromb, mc), Németh Balázs Kristóffal (dob) és Őri Kiss Botonddal (zongora)… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.07.09 - tiszatáj

FAMILY ROMANCE, LLC
Dokumentumfilmként talán jobban üzemelne a sztori. Kaspar Astrup Schröder 2012-es, itthon a 10. VERZIO Fesztiválon bemutatott, Családkölcsönző című etűdje egy famíliatagok bérbeadásával foglalkozó japán férfit követ nyomon: szakmájában hibátlanul teljesít, népes otthonában viszont a magány öngyilkosságba taszító gondolata foglalkoztatja… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

BÁN ZSÓFIA: VAGÁNYBAGOLY ÉS A HARMADIK Á
Bán Zsófia mesekönyve kellemes időtöltést nyújthat felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, hiszen kimagasló nyelvi leleményével olyan örökérvényű igazságokat fogalmaz meg kilencvenhat oldalban, amelyek minden korosztály számára megszívlelendők. Az érzékenyítő célzattal íródott kötet az „avagy mindenki lehet más” alcímet viseli, utalva ezzel a történet mondanivalójára… – VOJNICS-ROGICS RÉKA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

(1928–2020)
Talán olyannyira mitikus ködbe burkolózott Morricone személye, hogy nem is hinnénk, karrierje valójában iskolapéldája a szamárlétra végigjárásának. Rádiójátékokhoz szerzett zenét, az első években megkötötte a kezét az amerikai slágerritmusukhoz való kötelező idomulás. Később váltott, improvizációs-avantgárd dallamokat komponált az Il Gruppo kísérleti műhelyében, a klasszikus témákat jazz-zel, funkkal fuzionálva… – SZABÓ G. ÁDÁM NEKROLÓGJA

>>>
2020.07.06 - tiszatáj

SZEMÉLYES KÖNYVAJÁNLÓ
Nagyon is jól emlékszem, és időről-időre újra emlékeznem is kell arra a kényszerű megtorpanásra, amikor Báthori Csabát a piarista orosztanárunk visszaparancsolta a helyére. Második utáni nyáron Csaba lefordította Gogol Revizorját, mert nem volt megelégedve az ismert fordítással. Kezében a kockás füzettel a katedra felé indult, hogy tanárának átadja egész nyarának, minden erejének és tudásának summázatát, az újrafordított Revizort… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS ALÁNLÓJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő