Radnai István: Tavasz áruház szombat délelőtt
már sziket hajt madarak nászdalára
szárnyon forgó hártyás mag
bekóborolja a világot hegygerincig
fenyő tárja szét pilátus-karjait
mint apró krisztusok tobozok függnek
jövőben s feltámadásban hisz mind
hányszor három magot hány latorcsemetét
akik az égbe pokolra vagy tornácára kísérik
[…]
Virágot áraszt a vérverte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én.
Juhász Gyula: Húsvétra
már sziket hajt madarak nászdalára
szárnyon forgó hártyás mag
bekóborolja a világot hegygerincig
fenyő tárja szét pilátus-karjait
mint apró krisztusok tobozok függnek
jövőben s feltámadásban hisz mind
hányszor három magot hány latorcsemetét
akik az égbe pokolra vagy tornácára kísérik
hát itt ülünk a meleg szobában dereng még
odakint a világ s a világosság parázs idebent
fülem zúg vagy húsvéti harangok
a hiábavalóság puccos ablakait nyulak tojások
hivalkodó s riadt reklámok kísérik rohamra
a szélben lépkedők üres szatyrait
még egy s fölösleges ajándék a pultra
az aprót is kiborítod és megizzadsz
nem állsz előtte már levett kalappal
a földút szélen bádogtestét lengeti
rozsda pereg a festék elejti mind az öt sebét
te másutt jársz tolongsz még s üres zsebedből töltöd
fanyar tavaszban olcsó lélekben fáradt vándor
elkínzottak garasától hízott pénzmágnások zsebét
(Megjelent a Tiszatáj 2016/7–8. számában)
