Wafa Altayeb: Nem vagyok olyan, mint ő

A nő vékonyka teste egy csónaknyakú rózsaszín nyári ruha alatt rejtőzött, mely felfedte kulcscsontját, a ruha rövid ujja pedig fehér bőrű, szeplővel meghintett karját. Úgy nyújtotta a kezét, vékony ujjait, hogy megrázza az én pufók kezemet, mint egy jó barát, nem úgy, mint egy nő, aki velem ugyanazon az egyetlen férfin osztozik. Hát ezt is megértem!

Tehát, ő az, aki miatt kétségbeestem az elmúlt hét évben, ami azt a hét évet követte, amikor a férjem a szeretőm és a kedvesem volt? Ő az, akinek az ágyában az elmúlt három hónapban aludt, míg az enyémben csak hét napig? Én meg rettegtem, hogy a férjem elhagy és odaköltözik hozzá. Ő mennyire vágytam látni ezt a nőt!

Hívogattam a férjem éjjelente, mintha a beteg lennék, csak hogy megszakítsam a szeretkezésüket, de hát a nő is hívta őt éjjel és nappal az én hét napom alatt, hogy megzavarja az együttlétünket. Vagy a munkára hivatkozott, vagy a cég dolgaira, ami összekötötte őket. Régebben azt hazudtam, hogy lázas vagyok, vagy hogy beteg az egyik gyermekünk, hogy eszébe jussunk; az eszébe: ami Ann-nel és cégével volt tele. Elvégre ez a nő eteti a családunkat és nekünk ki kell szolgálnunk az úrnőnket.

Eljött az Umrah[1], Ann, a gyönyörű brit üzletasszony, aki annak a turisztikai cégnek a tulajdonosa, amelynek a férjem dolgozik, meglátogatott bennünket otthonunkban, és nekem szórakoztatnom kellett őt is, és férjemet is.

Egyszerű matematika: négy szobánk van, a hálószobám, ahol a hét napomat töltöttem a férjemmel, egy szoba a két lányomnak, egy szoba a két fiamnak, ezért a nő a vendégszobában fog aludni.

Előkészítettem a vendégágyat, két párnával és ágyneművel, és tudom, hogy az európaiak szeretik a virágokat, ezért az asztalra tettem egy csokor friss virágot a vázába.

Előkészítettem a hálószobámat, hogy úgy fogadjam a férjem, mint egy menyasszony a fogadja férjét az első éjszakán.

Az alkalomra még a kedvenc parfümömmel is befújtam a párnákat és elővettem kedvenc hálóingem. Ott hagytam az ágy szélén, és kimentem a konyhába. Egész nap főztem, hogy megadjam a módját drága férjem hazatérésének. Hirtelen arra gondoltam, hogy ugyan milyen ábrázatot vág a nő, mikor látja, mennyire szereti a férjem az én főztömet és hogy mennyire odáig van érte.

A vacsoránál a férjem csak egy kis darab húst szedett és nagyon kevés zöldséget. Könyörülj rajtam istenem, én vagyok az egyetlen, aki csak azzal tudja lépre csalni a férjét, hogy tele pakolja neki az asztalt!? Készítettem neki makaróni bashamilt[2], zöldsalátát, európai stílusú steaket és Um Alit[3]. A férjem csak kevés makarónit szedett, mert a nő figyelmeztette, ne egyen túl zsírosat és sok keményítőtartalmú ételt, ahogy azt az orvos is ajánlotta a szíve miatt.

Úgy látszik, miután Ann elvette a férjem szívévek tulajdonjogát, átvette a hatalmat a gyomra fölött is. Az én drágám már nem fogja mondani nekem, hogy „mit főztél nekem, Dalal? A gyomrom már úgy belefáradt azokba az angol ételekbe. Az én bendőm a te isteni kosztod után vágyik.”

Vacsora után a férjem nyilván elszégyellte magát, mert megcsókolta a kezem, miközben azt mondta: „Az Isten áldja meg a kezed, Dalal!”

Kivittem a tányérokat a konyhába, míg ő a neki készített kávét kortyolgatta. A könnyem is belepotyogott, mikor hallottam a nőt, amint előadást tart neki, mint egy tanár, az engedelmes hallgatónak:

Tudod, hogy a kávéfogyasztás este nyolc után nem egészséges, és korán kell lefeküdni.

Még több könny hullott, mikor azt láttam, hogy a férjem leteszi a poharat az asztalra, mint egy gyerek, aki fél anyja szidalmától.

A nő rám nézett kék szemével és azt mondta határozottan:

Folyton mondanom kell neki, hogy tartózkodjon a dohányzástól és kávézástól, Dalal, nem győzőm már energiával.

A nő úgy mondta ezt, hogy meg se megpróbált színlelni még egy halvány mosolyt se, mintha nem lennék több mint egy pincérnő egy olcsó étteremben.

Először azt gondoltam, hogy megtáncoltatom körmeim a fehér bőrén, és heves kísérletet teszek, hogy visszaszerezzem a férjemet, de aztán a szemem sarkából rápillantottam a férjemre. Olyan volt, mint egy reszkető macska a nő ölében. Láttam, hogy a hálószobám felé indul, mintha a kávém, egyenesen altató szirup lett volna, de a nő követte.

Mire felocsúdtam, magukra zárták a hálószobám ajtaját. Fél óra telt el, de én úgy éreztem, hogy a három hónap és semmi sem történt.

A nő nem jött ki, és a férjem sem.

És én se mentem be.

Boda Magdolna fordítása

[1] Zarándoklat Mekkába

[2] Besamelles tészta marhahússal vagy vegetáriánus módon

[3] Tészta mazsolával és kókusszal tejben áztatva