Tiszatájonline | 2017. január 16.

’56 vérfoltjai

A MARTFŰI RÉM
Korrekt police procedural, valamint az 1956-os forradalom után kialakult állapotokról tartott érzékletes vizsgálat. A zsánerföldre eddig nemigen merészkedő Sopsits Árpád jóra vizsgázik újonnan választott területén – a szocialista Magyarországon 1957 és 1967 között garázdálkodó kéjgyilkosról szóló bűnfilm ugyan nem hibátlan, ámde feltétlenül süvegelendő darab. Már csak azért is, mert kis honunkban a fehér hollónál is ritkább a sorozatgyilkos-thrillerek műfaja… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

A MARTFŰI RÉM

Korrekt police procedural, valamint az 1956. október 23-i forradalom után kialakult állapotokról tartott érzékletes vizsgálat. A zsánerföldre eddig nemigen merészkedő Sopsits Árpád jóra vizsgázik újonnan választott területén – a szocialista Magyarországon 1957 és 1967 között garázdálkodó kéjgyilkosról szóló bűnfilm ugyan nem hibátlan, ámde feltétlenül süvegelendő darab. Már csak azért is, mert kis honunkban a fehér hollónál is ritkább a sorozatgyilkos-thrillerek műfaja.

Mégis, A martfűi rém nem akkor bivalyerős, amikor szubzsánerét kamatoztatja, hanem amikor speciálisan magyar és történelmi, politikai összefüggések szövevényébe helyezi figuráit, legyen az nyomozó, bűnöző, áldozat, hozzátartozó. Ilyen rangban mindennél indokoltabb Chris Gerolmo (a Lángoló Mississippi írója) veretes és sajnos kevéssé referált 1995-ös, ráadásul nálunk forgatott HBO-tévéfilmje, az X polgártárs említése. Ahogy több mint két évtizede, úgy idén is ugyanarra a következtetésre jutnak a direktorok. Sorozatgyilkos-ellenes retorika (merthogy a rosztovi rém öldöklései közben a Szovjetunió ugyancsak homokba dugott fejjel hessegette el saját felelősségét, akárcsak az 5-6 dekáddal korábbi Szolnok megyében) ide vagy oda, egy métely kiiktatása korántsem változtat a nagyobb rémségen, vagyis a kövült, szinte feudális Rendszer diktatúráján. Csikatilo vagy Kovács Péter – e filmben Bognár Pál – csupán aprócska tünetek, hovatovább egy sejtjükig romlott, beteg társadalom végtermékei. Állatorvosi lovak: óriási tragédia, hogy a keleti blokk problémáira sorozatgyilkosoknak kell rábökniük. És miután lekapcsolják őket, egy-egy átmeneti betegség elmúltával, a tettesek felakasztásával vagy fejbelövésével nem szűnik meg az országot gyötrő rák. Sopsits lényegében hasonlót dolgozott fel a szintén az ’56 utáni terroridőszakban játszódó 2001-es Torzókban. Depresszív-élettelen, fagyos képeken veszett oda intézetbe dugott, hátrahagyott gyerekek ártatlansága. Lelkiismeretük sárba tiprásával reményvesztett csellengőket faragtak belőlük, nyílegyenesen deviáns vagy bűnözősorsra ítélve őket.

266311_800x600

Ami A martfűi rém Magyarországát illeti, a helyzet jobbára változatlan: dívik a helyezkedés, a tekintélyféltés. Jelzésértékű, hogy Szirmai, az idealista ügyész hiába végzi kiválóan a feladatát, és csap le a Tisza Cipőgyárnál leskelődő szörnyetegre, kőkeményen rátelepszik a paternalizmus. Felettese, Katona hiába protezsálta őt az egyetemi éveiben, gyakorlatban már nem engedi érvényesülni. Mestere valójában áruló, a főnök számára fontosabb, hogy ne derüljön ki, Réti Ákos (a való életben Kirják János) börtönbe csukásával ártatlant hurcoltatott meg. Inkább tovább él a hibájával, hogy azt dokumentumok lebegtetésével, hivatalos eljárások közepette szabályosnak, jónak tüntesse fel, mindezeket pedig hivatalnoki felemelkedésének rendeli alá. Hogy aztán ezért sutba kell vágnia elveit? Lényegtelen. Sopsits ezzel tulajdonképpen aktualizálja moziját, bűnügyi nyelven érvel máig szüntelen itthoni hátba döfésekről, despota-mentalitásról. Más ugyancsak ennek issza a levét: a politikai kapcsolatokra szert tett Katona régi partnere, Bota nyomozó a martfűi koszfészekben ragadt pocakos, életunt detektív, cél nélkül teng-leng, hiába csípi végül nyakon a körözött kéjgyilkost. Ösztönreakciója, amikor szinte állatiasan ráveti magát a rácsok mögött ülő Réti lánytestvérére, mindent elárul róla. Próbál udvarolni, jobb emberré válni, hasznosulni, ám rémes közege foglyul ejti, érzelmileg is nyomorítja. Igazi kelet-európai noir-anithős. Viharvertségéről hasonlóan tanúskodik a 10 éves ügyet lezáró vallatásszcéna Kovács-Bognár fejének asztalba verésével, netán ivóbeli összetűzése, amikor fizikailag is rendre utasítja a kocsmárost, aki keresetlen szavakkal illeti az ő és az említett hölgy viszonyát. Akárcsak Szirmainál, nála is fennáll a dilemma: noha jó zsaru, történelmi-politikai perifériára lököttsége kiöl belőle minden jókedvet, és csak egy árnyékként lézengő félember marad. Anger Zsolt nagyszerűen formálja meg a kiégett detektívet, ahogy Bárnai Péter is ügyesen birkózik a feladatával, Trill Zsolt jórészt sima modorú hivatalnok-férgének megítélését pedig tovább árnyalja a családja körében bonyolódó és persze, hogy „karrierépítésről” szóló jelenetet. Óriási erény, hogy A martfűi rém karakterdrámaként regél az 1956 utáni identitásrombolásról. Áskálódók, feltörekvők, porig alázottak voltak és lesznek, a hatalmukra önzőn vágyakozó bürokraták legalább annyira elkövetők, mint a gyilkos, ha az ügyeikbe avatkozókat nemkívánatosaknak minősítik.

266309_800x600

Pszichothrillerként némileg gyengébben szól a film, ám szégyenkezésre így sincs ok. Bognár, a nőket, lányokat mészároló árufuvarozó ragadozóként, motoron cirkálva vagy teherautót vezetve, vérszagra gerjedő éji vadként cserkészi be áldozatait – Sopsits nagyon helyesen, bár a kelleténél picit szájbarágósabban utal rá, betegségének okát sosem fogjuk megérteni, ám ezt rögtön képes ellensúlyozni olyan szcénákkal, melyben a rém és a Balsai Mónika által játszott felesége szeretkeznek, vagy gyermekük társaságában beszélgetnek. Csodálatos és egyúttal persze dermesztő, ahogy a nő (akit nem mellesleg rövid idő alatt kifogástalanul kelt életre a Liza, a rókatündér sztárja) elfojtott zokogással reagál a bizonyosságra, mely szerint férje a rendőrség által körözött gyanúsított. A martfűi rém ezt ráadásul igencsak elegánsan vezeti elő – a nő ugyanis két nemi aktus intenzitásából vonja le a lélektipró következtetést. Krimiként azonban gyakran sablonokból építkező, moduláris darab ez a film. Újabb és újabb hullák kerülnek elő, a nyomozók helyszínelnek, tanúkat hallgatnak ki, a rendőrök vitatkoznak, ám a nagy folyamatábrán feledésbe merül a karakterek passiója, a rém felkutatásából elvész az igazi tét. Sopsits cselekményszövése ráadásul jó 60 percen keresztül stagnál, A martfűi rém szinte igényli, hadd fonódjon össze a procedural-szál, a pszichózis-betét és a társadalombírálat. Mert ugyan adódnak határhelyzetek, különösen, ami Réti hurcoltatását illeti, ám kínvallatása csupán néhány, fájdalmasan kurta tortúra-flashbackben (ütlegelés, talpforrázás) vetül ki, így nyűglődése korántsem olyan idegtépő, mint amilyen lehetne. (Pici bökkenő, de emiatt is erősebb Anger, Trill vagy Bárnai játéka, mint a tévedés áldozatát játszó Jászberényi Gábor vagy a sorozatgyilkost megformáló Hajduk Károly jelenléte.) Onnantól fogva, hogy Sopsits észbe kap, összeszedi kreativitását, és valóban nem ügyetlenül rímelteti a nyomozás és a korabeli történelem embert semmisítő párhuzamait, végre nyeregben ülünk. Szerencsére, az utolsó 20-30 perc suspense-dús, betetőzi a karakterek drámáit, orrból-torokból horkantva köpi le a szocialista rémuralomban érdekelt Magyarországot – még az üvöltést, nevetést összemosó zárókép után biggyesztett inzert Réti-Kirják haláláról, pláne a fiatal ügyész végjelenete is eltörnek bennünk valamit.

266313_800x600

Író-rendezőnk – a Torzókból vagy a Céllövöldéből ismerős szerzői énjét csak részben hátrahagyó – derekas iparos, a thriller-formanyelvvel, jelesül a sötétségben ólálkodó rém és a mit sem sejtő áldozatok kontrasztjával csínján bánik, az ellentét vágói, operatőri nyomatékkal is bír, igaz, néhány túlzottan explicit erőszakszcénáról (például az egyik nő melleinek levagdosásáról) lemondhatott volna. A martfűi rémben úgyis a lélek halála, a politikai terror számítanak. Jóval hitelesebbek bármilyen nyíltszíni vérengzésnél, netán bizonyos közép-kelet-európai zsánerkísérletek vizualitását mímelő, ám összességében skizofrén, egyszerre szocializmus-idéző (gyársnittek, irodabelsők, bírósági tárgyalások, vörös csillag), egyszerre trendi (víz alatti snittek, tempós üldözésjelenetek) operatőri munkánál.

Szabó Ádám

20161004a-martfui-rem-plakatjaA martfűi rém, 2016

Rendező:
Sopsits Árpád

Szereplők:
Anger Zsolt, Bárnai Péter, Hajduk Károly, Jászberényi Gábor, Trill Zsolt