Lackfi János: Minden pillanat

Akinek van mindent látó szeme,

az pontosan tudja,

hogy ebben a pillanatban

Mindenkinek van mindent látó szeme,

odafenn függ az égen,

így hát mindenki pontosan tudja,

hogy ebben a pillanatban

Valaki éppen a börtönből szökik

kezén bilinccsel,

világító narancssárga rabruhában,

kétségbeejtően jól azonosítható pontként

valami kietlen pusztaság kellős közepén

Valaki szőrös felsőtesttel, méretes pocakkal

éppen félrelépni igyekszik vagy asszonyi verés

elől szökik az égszínkék, tapasztott

kockaház emeleti ablakán kilépve

Valaki szívrohamban fetreng

egy többsávos út mentén,

mellette elkenődő színcsíkokként

húznak el a közönyös autók

Valaki éppen bosszút állni

indul kifent macsetével,

köpenybe és turbánba bugyolálva,

melyből csak két szeme villog ki

Valakinek éppen elszakad a keresztszalagja,

elég volt egy rossz lépés,

most már nincs visszaút,

hónapokig nem léphet pályára

Valaki éppen szalagavatójára igyekszik

ízléses, flitteres retiküllel, kisminkelve,

habfehérben, mikor egy arra járó

teherautó befröcsköli sárral

Valaki éppen elveteti vagy megtartja

a gyerekét, a szülészet-nőgyógyászat

ajtajában áll döntésképtelenül,

a két ajtó ízléstelenül és tapintatlanul

közel van egymáshoz

Valaki épp az utolsó poharat rendeli ki,

holnaptól józan életet kezd,

ez most már végleges elhatározása,

ezt az egész kocsma tudja,

minden reszkető fej bólogatva nyugtázza

talán épp százötvenedszer

Valaki épp gyógyszert vesz a boltban,

az űrből nem látszik a szándék,

hogy szép lassan fogja adagolni

panaszait leküzdendő,

vagy egyszerre veszi be az egész dobozzal,

hogy panaszait radikálisan számolja fel

Valaki éppen a család egyetlen kecskéje

mellett áll könyékig véresen,

és teljes szívéből fohászkodik az Úrhoz,

hogy eleven gida jöjjön a világra,

és az anyaállat is épségben megérje a holnapot

Valaki éppen üvöltve élvez el

egy ház bádogtetején,

az alatta fekvő testből semmit se látni,

vajon nemi erőszak lenne

vagy egy titkolt szerelem őrült pillanata,

esetleg változatosságra vágyó,

összeszokott pár vagány kiruccanása

Valaki egy cica után szökött ki az úttestre,

ott pedig a fenekére tottyant,

és most teli torokból bőg,

összefolyó könnye-nyála csurog az arcán,

fogalma sincs róla, hogy háta mögött

egy autó közeledik teljes sebességgel

Valaki végtelen türelemmel aratja

a rizst egy végtelen teraszrendszer

kellős közepén, nincs rajta kívül

közel-távol sehol egy lélek,

ki tudja, még hány napi munka,

ki tudja, máséban dolgozik-e vagy sajátjában,

áldásnak vagy átoknak tartja a munkát,

suhog a sarló, cuppog a víz,

a mező egyáltalán nem látszik zsugorodni

A világszerte ebben a pillanatban

lepergő képekből össze lehet állítani

egy teljes életet,

sőt, több teljes életet,

vagy annak az egyetlen egynek

végtelen számú variációját

Ez a pillanat az a pillanat,

amikor a dolgok eldőlni látszanak

vagy már el is dőltek

Ez a pillanat minden pillanat

(Megjelent a Tiszatáj 2016/7–8. számában)