The Cambodian Space Project: Not Easy Rock’N’Roll

Miért nevezne valaki egy bandát Cambodian Space Projektnek, azaz lényegében Kambodzsai Űrprogramnak? Leginkább azért, mert ez a név nagyjából annyira hat valószerűnek, mint maga a banda, amely büszkén viseli magán. A zenekar 2009-ben alakult, amikor az ausztrál Julian Poulson a kambodzsai Phnompen egy karaokebárjában meghallotta énekelni a vidéki rizsföldeken, szegénységben felnőtt Srey Thyt. A férfi és a nő szakmai és magánéleti viszonyba kezdtek, és a fél világot bejárták a’60-as és ’70-es évekbeli kambodzsai rockot funkkal, reagge-vel és groove-val kevert zenéikkel. Egy dokumentumfilmes stáb öt évig tartott velük bárokat, iskolákat, falukat és árvaházakat érintő turnéikon, és a szimpatikus kultúrsokkot bemutató eredmény nem csupán érdekes, hanem rendkívül szórakoztató is.

A The Cambodian Space Project a zsarnokság és a kultúra összeütközéséről szól: A Pol Pot-rezsim a hetvenes években száműzte az országból a ’60-as évek aranykorának rockját, és úgy általában véve teljesen megsemmisítette Kambodzsa kultúráját. Poulson segítségével Thy szinte egymaga élesztette fel hazája rockzenéjét, és a szabadság, a függetlenség hírnökeként, a zsarnoki múlt béklyóját levetve hordozta körbe azt a fél világban – mert a tánc és a zene gyógyít.

A The Cambodian Space Project egy szerelmi történet: A nem különösebben jóképű, kopaszodó, pocakos, világot járt, ausztrál rocker, Poulson és a vonzó, szexmunkásként dolgozó, szegénységben felnőtt, egész életében a falujához láncolt, kambodzsai Thy korántsem ideális pár, mégis egymásra találtak.

A The Cambodian Space Project egy tündérmese: A sehonnai, világvégi lány előtt a semmiből ott terem a lehetőség, hogy kitörjön, és valóra váltsa álmait. Megkapja a sikert, a szerelmet, az énekesnői pozíciót, a világkörüli utat egyetlen nagy, bódító csomagban.

A The Cambodian Space Project egy kiábrándulás a tündérmeséből: Tényleg azt kaptad, amit akartál? Tényleg szereted azt az embert? A világkörüli turné tényleg hozzásegít egy jobb élethez? Mert ha füstös lebujokban énekelsz, nagyjából pont arra lesz elég pénzed, hogy eljuss a következő kis koncerted színhelyére – miközben van otthon egy fiad és egy nélkülöző családod, akiket támogatnod kell. Csillogás helyett kemény munka a jussod, és bár néhány kulturális falat le tudsz bontani, másokról viszont tehetetlenül, összezúzódva pattansz vissza.

A The Cambodian Space Project az a fajta dokumentumfilm, amely (köszönhetően nyilván hosszú elkészítési idejének is) nem csupán egy állapotot tud bemutatni, hanem egy teljes folyamatot, vagyis szinte már játékfilmeket meghazudtolóan mesél el egy meglepően kerek történetet, narratíváját mintha profi író vetette volna papírra, nem az élet rapszodikussága. Marc Eberle rendezőnek ráadásul volt annyi stílusérzéke, hogy a szomorkás és vicces, fontos és bohókás dolgokról egyaránt kertelés és ítélkezés nélkül szóló, zenei betétekkel bátran megszórt, önmagában is különleges sztorit jópofa megoldásokkal dobja fel. A film vizuális csúcspontjai egyértelműen azok a jelenetek, amelyekben Eberle pszichedelikus fantasy-szekvenciák nyelvére fordítja le a sci-fi-jellegű címet, a kulturális ütközéseket és a banda létezésének kedves valószerűtlenségét.

A The Cambodian Space Project úgy szárnyal, mint Thy ezeken a mámorító képsorokon: tarkán, szabadon, vidáman, elevenen.

Rusznyák Csaba