07.31.
| Szabó T. Anna és Bősze Ádám lesz a Képmás-estek vendége a festői Halász-kastélyban >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.05.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
08.01.
| Főszerepben a kortárs fotográfia az idei Garten programjában >>>
07.30.
| Szemtestvér – Filmpremier és beszélgetés a Capa Központban >>>
07.29.
| Grand Café – Harag Anita Évszakhoz képest hűvösebb c. noválláskötetének bemutatója >>>
NAPI TANDORI

07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

Jeruzsálemi útinapló
2016.12.04 - tiszatáj

2016. november 11.

Megint az oroszok: Medvegyev ma annyira meglátogatta a Jad Vasemet, hogy a környékére se mehettünk. Bele kellett törődnünk, hogy Tamar Machadónak a zsidó zenéről szóló előadása be nem látható időre eltolódik, de szerencsére nem maradtunk muzsika nélkül.

A délelőtt egyelőre még a túráé. Igazi stand-up comedysre akadunk, Szalai Viktor az idegenvezetőnk. Viktor egyik céljának a mítoszok megtisztítását, történelmi szempontú elmesélését tarthatja, mert következetesen elvégzi ezt a munkát. Minden másképpen van. Egyébként remek srác, nagyon fölkészült, profi rétor, árad belőle a bibliai múlt, a keresztes hadjáratok korának valamennyi története, és ha szükséges, a huszadik századi nagy izraeli-palesztin összecsapásokra is kitér. Röpködnek a nevek, Dávid és Absalom, Heródes és Heródes, Jézus és a tanítványok, Mária, Ilona, és mind, akinek az emlékét csak felidézni lehet. Az Aranykaputól a Getsemáné kertet érintve, a muzulmán negyeden át a Szent Sír-templomig vezet az út. Ebben a közegben még látványosabb a vallási sokszínűség, beleszaladunk egy katolikus misébe, néhány méterrel arrébb ortodox papok végzik a szertartást, másutt ferencesek tűnnek föl, a sikátorokban arab kereskedők srófolják lejjebb az árakat, egy távol-keleti keresztény csoport pedig szabályosan végigjárja a Via Dolorosát. Ezt tesszük mi is, azzal a jelentős különbséggel, hogy ők nagyon konkrétan cipelik a keresztet, és közben keservesen fohászkodnak. Vonul a menet, s látja azt, amit szerda hajnalban naiv módon nem ide képzeltem, a Golgotát. Szóval hogy itt van, ő az. Közelében a hely, ahonnan az örmény keresztények szerint Mária siratta szenvedő fiát, világnak világa. Odaállok. Karnyújtásnyira tőlem Krisztus sírja, üvegkalickában pedig a Golgota egy darabja, rajta a szent vér nyomával. Ha kicsit nem figyel, könnyen kótyagossá válik az ember.

Délután indult a sabbat, ami az utcai zaj fokozatos elhalásával járt együtt, tényleg mintha a kétkazettás magnón tekernénk lefelé a volumét, egyre-másra tünedeztek el a helyiek, zártak be a boltok. Sabbatkor huszonnégy órára megszűnik a tömegközlekedés, alig jár autó az utakon, és egyre több talpig beöltözött vagy csak kicsit beöltözött, de mindenképpen fejfedős zsidó férfiú és szépséges zsidó lány iparkodik valahová. Zsinagógába. A gyülekező helyet cifrán bútorozott templomnak képzeltem, ehhez képest egy lakótelepi iskolaépülethez sétáltunk el, melynek terme olyan volt, mint egy nagyobb könyvtár- vagy tanulószoba. Nem lévén kipánk, tanácstalanul ácsorogtunk az aulában, mire egy szemfüles srác már hozta is a tökfödőt, amikor meg igazi kívülállókként beálltunk hátra a könyvespolcokhoz, hogy na, lássuk, azonnal székeket hoztak be s hellyel kínáltak minket. Mivel lányok és fiúk külön szólítják Adonájt, Chava a csoport szétválása előtt betanított bennünket, ne akarjuk görcsösen utánozni a szertartáson résztvevőket, ugyanakkor cselekedjünk, ahogy jónak látjuk, jöjjünk ki, amikor nekünk tetszik, szóval csak természetesen. Ám ha valami oknál fogva táncra perdül a közösség, és bennünket is bevonnának, ne habozzunk, ropjuk bátran mi is. Feledhetetlen élménnyel gazdagodott a keresztény szem és fül. Ez az ünnep láthatóan több egy hagyományosan értett szertartásnál, gyakorlatilag az Úr óvó tekintetétől övezett nagy egymásra találásba csöppentünk, ahol egyesek csüggtek a sokat mosolygó, láthatóan szórakoztató történeteket mesélő rabbi ajkán, mások előre-hátra dőlve, a gondolat és a nyelv ritmusára a Könyvet olvasták, de olyat is láttunk, aki pacsizott és csevegett a rég nem látott haverral, vagy békésen szunyókált a bejárat melletti széken, szakálla a mellén. És olyan remek zene volt, olyan táncos ritmus, hogy járt a lábam, a sabbatolók pedig a Quimby taktusait idéző lendülettel verték az asztalt, és énekeltek mind hangosabban, hogy aztán váratlan elcsendesedjenek, s magukban mormolják a Tan szövegét. Majd újra ének, újra zene következett, egymást átkarolva dülöngéltek és dicsérték az Urat. Mire fölocsúdtam, az én vállamat is megragadta egy barátságos srác, úgyhogy most már azt is elmondhatom: dülöngéltem Izraelben. Amikor megérkezésünk vasárnap estéjén elzarándokoltunk a Siratófalhoz, föltűnt, Jeruzsálemben mennyire természetes megvallani a hitet, akár az utcán, akár a kisboltban, akár a Falnál. Megy az ortodox, és mormol, énekelget magában. A Siratófalnál összegyűlt zsidók hullámzó kántálása pedig beszippantja a kíváncsiskodót, legalább fél óráig nem bírtam elmozdulni, és még csak azt sem mondhatom, hogy alkalmi kipámban, kapucnis felsőmben komikusan festhettem, ugyanis itt senki sem komikus, mindenki százféle, és olyan, amilyen. (Az a vasárnapi egy nagyon sűrű este volt, hiszen először botlottunk bele Dávid tornyába és a római emlékekbe, először mentünk át a Jaffa-kapun, a Falon túl pedig ott ragyog, ott basáskodik a káprázatos Sziklamecset, látni a Siratófalhoz vezető lépcsőkről – a muzulmán templomba sajnos nem jutottunk el, de fogom látni testközelből, kinek esküdjek meg rá). Ami a zsinagógát illeti, táncra végül nem került sor, noha a gyülekezeti tagok körbevonulgattak a teremben – idehaza úgy mondanánk: vonatoztak –, a szálláson elfogyasztott sabbat-vacsoránk viszont emlékezetesre sikerült, gyertyagyújtással, borkóstolással és kalácstöréssel.

Az esti lófrálás ezúttal kimarad, üresek az utcák, karácsonyi a csönd. Vasárnap indul újra a hét, de nem az élet. Az most zajlik csak igazán.

Kiss László


Címke: , , , , ,
2020.08.03 - tiszatáj

BERNÁTH DÁNIEL ÉS CSIZIK BALÁZS GEOTAXIS C. KIÁLLÍTÁSA
Bernáth Dániel és Csizik Balázs képzőművészete bizonyos tekintetben a kibernetikusan vezérelt társadalom elképzeléseire is reflektál, azzal párhuzamosan, hogy képalkotási elképzeléseik az absztrakció mentén épülnek fel. Mindemellett pedig azon is dolgoznak, hogy bizonyos képzőművészeti attitűdöket és tradíciókat újragondoljanak és egy olyan alkotói praxist alakítsanak ki, mely képes a mai kor „képiségét” sajátos módon, akár hitelesen is megjeleníteni… – IGOR SPLIT KRITIKÁJA

>>>
2020.07.28 - tiszatáj

INTERJÚ HERCZEG TAMÁSSAL
Közel 20 éve vagyok munkakapcsolatban a Szabadtéri Játékokkal. Ha meg kellene nevezni, hogy melyik a legfontosabb előadásunk, akkor most egyértelműen azt tudnám mondani, hogy az Akárki. Témáját tekintve elképesztően pontosan reagál a művészet erejével mindennapi életünkre. A vírus közepette az emberi létezésről, az elmúlásról beszél, amiből próbálunk kilábalni, és amiből időnként vissza-visszarángatnak minket a mindennapok […]

>>>
2020.07.27 - tiszatáj

ÁCS MARGIT: PÁRBAJ
„Görcsösen óvtam az önálló személyiségem fikcióját – ugyan, kinek van mindenkitől független személyisége?” Az idézet Ács Margit Párbaj című regényéből származik – ebben az eset­ben megfelelő műfaji jelölő a levélregény terminus –, s an­nak ellenére, hogy ez csak egyike a könyvben elhangzó temérdek elgondolkodtató kijelentésnek, mégis egy igen komoly dilemmát helyez a fókuszba… – JANCSOVICS KLAUDIA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.26 - tiszatáj

A K-ARTS ACÉLSZOBRÁSZATI KIÁLLÍTÁSA A REÖK-BEN
A REÖK-ben látható válogatás természetesen a térbeli korlátok miatt a monumentális, köztéri plasztikákból csak korlátozottan vonultathat fel, de a szemle így is érzékelteti, hogy az indusztriális plasztika milyen sokszínű, változatos, kreatív megoldásokra képes. Ahogyan a plasztikai ábrázolások tárgykörében is a tradicionális eszközöket, a vésőt és kalapácsot számos esetben felváltották a plazma és lézer vágók, a CNC megmunkáló eszközök, úgy bizonyos ódivatú fogalmainkat érdemes sutba vágnunk… – NÁTYI RÓBERT ÍRÁSA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

MEDVEVILÁG SZICÍLIÁBAN
Olasz–francia koprodukcióban hozta tető alá Dino Buzzati 1945-ös gyerekkönyvét Lorenzo Mattotti képregényíró és illusztrátor. A tavalyi cannes-i szemle Un Certain Regard-szekciójában bemutatkozott Medvevilág Szicíliában noha bizonyos pontokon eltér a forrásanyagtól, zömmel ahhoz hű adaptáció, mely gyermekek, fiatalok és idősek megszólításában egyaránt jeleskedik… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

AKÁRKI
A Szegedi Szabadtéri Játékokat annak idején a salzburgi fesztivál mintájára találták ki. Az ottani Dóm előtt minden évben visszatérő darab az Akárki című misztériumjáték. Ez még soha nem ment Szegeden. Idén viszont a koronavírus miatt csonka évadban ebből tartanak előadást. Bemutató pénteken, de csütörtökön már közönség előtt tartottak nyilvános főpróbát… – MÁROK TAMÁS AJÁNLÓJA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

AGRIPPINA
A jó opera nem olyan bonyolult dolog. Végy egy kitűnő karmestert, néhány nagyszerű és melléjük pár megfelelő énekest! A rendező gondolja végig pontosan miről szól a darab, és miért szól ma, hozzánk! Aztán rendeljetek alá mindent a célnak! Lehet bátran húzni, a szövegen alakítani, újrafordítani! Koncentráljatok a játékra, újrahasznosított díszlet is megteszi, a jelmezeknek fontosabb a karaktere, mint a méregdrága gazdagsága! Ja, és mindebben hinni, kell, hosszan, ámde nyitott szívvel próbálni! A nagy Händel eredeti szándéka másodlagos… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.07.22 - tiszatáj

GARACZI LÁSZLÓ: HASÍTÁS
Garaczi ötödik lemur-kötete mintha a klasszikus fejlődési regények szerkezetét imitálná – a fejezetek hét életkori csomópontot jelölnek ki, kronológiai sorrendet tartva kisgyerekkortól az emberélet útjának – századunkban (ha nem is a kelet/közép-európai társadalmakban) legalábbis remélt feléig, az elbeszélő/főszereplő körülbelül 45 éves koráig. A téma is a tradicionális, XIX. századi Bildungsroman sémába illeszthető: hogyan talál hivatására egy ifjú ember, hogy válik íróvá, milyen buktatókon keresztül lesz a fecniből – ha legépelik – mű… – MOLNÁR ZSUZSA KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő