07.31.
| Szabó T. Anna és Bősze Ádám lesz a Képmás-estek vendége a festői Halász-kastélyban >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.05.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
08.01.
| Főszerepben a kortárs fotográfia az idei Garten programjában >>>
07.30.
| Szemtestvér – Filmpremier és beszélgetés a Capa Központban >>>
07.29.
| Grand Café – Harag Anita Évszakhoz képest hűvösebb c. noválláskötetének bemutatója >>>
NAPI TANDORI

07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

Jeruzsálemi útinapló
2016.11.30 - tiszatáj

2016. november 9.

Este lett, és reggel: szerda.

Chava, aki nagyon figyel a fogalmak pontos használatára, s arra, hogy komplexen lássuk a történelmi eseményeket, kezdettől fogva hangsúlyozza, hogy a holokauszt nem Auschwitzban kezdődik, és nem is ott végződik. A holokauszt nemcsak Auschwitz, nemcsak az egymásba gabalyodott holttestek rémisztő látványa, hanem a folyamat, amelynek része a zsidók emancipációja, a harmincas évek elmeborulása a szisztematikus jogfosztással, az elkülönítés és a gettók, a deportálást követő pusztítás, majd – de nem végül – a trauma feldolgozása, az emlékezet folyamatos ébren tartása: az együttélés és az elutasítás fokozatai. Ennek átbeszélésével vezetjük föl ezt a fájdalmasan induló napot. Miért e fájdalom, honnan e kín! Amióta megérkeztünk, lázban égek: a szerdai napfelkelte a Golgotán ér. Nehezen nyelem le, hogy a krisztusi helyet is örökre elraktározhatom magamban, az öröm gombóca meg-megakad a torkomban, és folyton arra gondolok, mennyire örülne katolikus nagyanyám, ha ezt tudná, milyen boldogan karcolná a keresztet a kenyér aljára, ha még élne. Nem értettem a szobatársam, aki a tisztességes alvás mellett voksolt, és nem csatlakozik a hajnal 5-kor a hotel előtt ásítozó társakhoz. Mondtam is neki, nem értem, Tamás, hogy kezelheted ezt a dolgot ilyen lezseren, nem fogod látni a Golgotát. Nos, én sem láttam. Először is iszonyú korán, 4.37-kor keltem a beállított 4.40 helyett, majd miután töröltem az ébresztést, gondoltam, megünneplem a dicséretes éberséget, és kezemben a telefonnal visszadőltem hat percre. Huszonhat lett belőle. Ahogy megláttam a kijelzőn a pontos időt – 5.03 –, csuromvizes lettem, átpörgettem, hogy se Jézus, se sziklák, és azzal a lendülettel tárcsáztam Szilvit, várjanak meg, rohanok. A kilencedik kicsöngésre vette fel, majd álmos udvariassággal közölte, hogy nem tart a csoporttal. Irány a recepció! Úgy futottam, mint aki a Nyugati pályaudvaron arra eszmél, hogy hátitáskája a szálláson maradt (nem fikció), de mivel a Hotel Gold Jerusalem elé rendelt kisbusz (nem fikció!) 15 másodpercet késett, nem maradtam le semmiről. Azonkívül, hogy mindenről, amit megálmodtam. Golgota helyett pár közönséges olajfa, felkelő nap helyett felhős égalj, akár egy gyönge tájképfestő műve, valamint egy angolul egyre kevésbé értő sofőr, aki az 500 méterre lévő Getsemáné kerthez horribilis összegért vitt volna le bennünket. Az Olajfák hegyének ún. másik oldalán ácsorogtunk. Diadal. De legalább reggeli előtt még lehetett aludni. Huszonhat percet.

Együttélés, elutasítás – a gettók világa. Chava iránymutatásával, korabeli naplók olvasgatásával szépen átvesszük a kirekesztés három alapvetését, a gazdasági ellehetetlenítést, a törvények útmutatásait, valamint az erőszak alkalmazását – és az ezek mellett szüntelen harsogó propagandát. Mennyire keserű lehet, amikor az államról, amelyről azt hittem, hogy az enyém, megóv és rábízhatom magam, kiderül, hogy nem az, nem óv, és nem bízhatom. A történelem lentről néha sokkal jobban látszik, a napló mégiscsak a legőszintébb műfaj, még ha olykor fikció is.

Az ugyancsak a Jad Vasemben dolgozó Yiftach Meiri szigorú, fegyelmezett tanárember. A gettók történetét vázolja, Velencétől (1516) Rómáig (1870), majd szépen ráilleszti az egész históriát a nácik elképzelése szerinti gettórendszerre. Fontos tudni, hogy konkrét terv nem volt az infrastruktúra működtetésére, ami sajnálatos módon beindította a lokális fajüldöző gépezet fantáziáját. Hitler ugyan megfogalmazta, mitől vannak álmatlan éjszakái, de csak irányelveket adott a birodalom megtisztítására, így a végrehajtó szerveknek kellett kitalálniuk, hogyan képzeli el a megvalósulást vezérük. A morcos főnöknek megfelelni vágyás pedig szörnyűségekhez tud vezetni. Kezdtek föltünedezni az alapvetően keleten, az „alacsonyabb rendű fajok” területein létesített gettók, 1940-ben Łódź és Varsó, a következő évben Lublin és Krakkó – figyelemreméltó, és a rendszer kidolgozatlanságáról árulkodik, hogy ez a négy gyűjtőhely másfél év alatt jött létre. Végül összesen 1100 gettót állítottak fel. Sok információ hangzik el a gettókban zajló életről, a nácik pénzügyi szemétsége azonban mindent visz, a hajam égnek áll: a łódźi gettó dolgozóitól elkobozott munkaeszközöket tulajdonosaik hitel fejében visszavásárolhatták – mint amikor a Kristályéjszaka kárát a kárvallottakkal fizettették meg.

Újabb túlélőt üdvözölhetünk: David Gur az illegális cionista ifjúsági mozgalom aktivistájaként mentette meg számtalan honfitársa életét. Jó karban lévő, szintén jó humorú idős úr, aki – keblem honfiúi büszkeség dagasztja – a békési Okányban született, Szeghalmon érettségizett, ahol Tildy Zoltánt hallgatta, amellett két osztálytársának is igen jó nevű apja volt, Sinka István és Szabó Pál személyében. A beszélgetés végén megkérdezem tőle, hazajár-e néha, tartja-e valakivel a kapcsolatot az otthoniak közül, de nagyon határozott nemmel felel. Hiszen ki is lehetne számára otthoni. Pesten került a mozgalomba, elsősorban iratokat hamisítottak – könyvében (Együtt az ár ellen) látható is ezeknek a papíroknak a fotója –, csempésztek, információkat szolgáltattak, a nyilasok idején a Nemzetközi Vöröskereszt nevében fiktív iskolát, gyermekotthont létesítettek. Az eredmény komoly, például 1944 augusztusában 15 ezer fiatal tudott megszökni Magyarországról. Amikor érdeklődünk, hogyan szerezte be a papírokat, ezt feleli: „Nem mesélem el, mert lebuknék.” Ez a nyilasok alatt sajnos meg is történt, nagyon meggyötörte a Nemzeti Számonkérő Szék. Azonban az alijázás, vagyis a hazatérés az újszülött államba már a kommunisták idején következett be, akik hatalomra kerülve azonnal betiltották a mozgalmat. Ám aki több ezer embert megmentve illegalitásban végigcsinálta ezt a kálváriát, azon nem fog az elvtársi tiltás. Grósz Endrén se fogott, de végül mennie kellett, mert amit tapasztalt, az „sokkal keményebb volt, mint a németek idején.”

A szerdai program utolsó felvonása Jad Vasem fő múzeuma. A gyermekek emlékének szentelt pár métertől is fulladoztunk, de ez a kompakt tárlat maga a pokol. Aki innen kiszabadul, haza akar menni. Szavai pedig nincsenek. Tágas beltér, de úgy szorít, hogy belegörnyed az ember. Hatalmas szürke falak, és nincs menekvés, így van kialakítva, végig kell csinálni, végig kell menni rajta. Chava tárlatvezetéssel kombinált előadása, fontos kérdései, részben személyes történetei teszik nehezen elviselhetővé ezt a három órát. A végén friss levegő, bibliai panoráma az új hazával, a messze elnyúló Jeruzsálemmel. Kint vagy; bár sose lettél volna bent.

Este van, erősödő katonai mozgás az Óvárosban. Túlzás nélkül: minden sarkon egy járőr. De a történelmi séta pompás. Tegye fel a kezét, aki már állt azon a ponton, ahol Ábrahám szövetséget kötött az Úrral.

Kiss László


Címke: , , , , ,
2020.08.03 - tiszatáj

BERNÁTH DÁNIEL ÉS CSIZIK BALÁZS GEOTAXIS C. KIÁLLÍTÁSA
Bernáth Dániel és Csizik Balázs képzőművészete bizonyos tekintetben a kibernetikusan vezérelt társadalom elképzeléseire is reflektál, azzal párhuzamosan, hogy képalkotási elképzeléseik az absztrakció mentén épülnek fel. Mindemellett pedig azon is dolgoznak, hogy bizonyos képzőművészeti attitűdöket és tradíciókat újragondoljanak és egy olyan alkotói praxist alakítsanak ki, mely képes a mai kor „képiségét” sajátos módon, akár hitelesen is megjeleníteni… – IGOR SPLIT KRITIKÁJA

>>>
2020.07.28 - tiszatáj

INTERJÚ HERCZEG TAMÁSSAL
Közel 20 éve vagyok munkakapcsolatban a Szabadtéri Játékokkal. Ha meg kellene nevezni, hogy melyik a legfontosabb előadásunk, akkor most egyértelműen azt tudnám mondani, hogy az Akárki. Témáját tekintve elképesztően pontosan reagál a művészet erejével mindennapi életünkre. A vírus közepette az emberi létezésről, az elmúlásról beszél, amiből próbálunk kilábalni, és amiből időnként vissza-visszarángatnak minket a mindennapok […]

>>>
2020.07.27 - tiszatáj

ÁCS MARGIT: PÁRBAJ
„Görcsösen óvtam az önálló személyiségem fikcióját – ugyan, kinek van mindenkitől független személyisége?” Az idézet Ács Margit Párbaj című regényéből származik – ebben az eset­ben megfelelő műfaji jelölő a levélregény terminus –, s an­nak ellenére, hogy ez csak egyike a könyvben elhangzó temérdek elgondolkodtató kijelentésnek, mégis egy igen komoly dilemmát helyez a fókuszba… – JANCSOVICS KLAUDIA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.26 - tiszatáj

A K-ARTS ACÉLSZOBRÁSZATI KIÁLLÍTÁSA A REÖK-BEN
A REÖK-ben látható válogatás természetesen a térbeli korlátok miatt a monumentális, köztéri plasztikákból csak korlátozottan vonultathat fel, de a szemle így is érzékelteti, hogy az indusztriális plasztika milyen sokszínű, változatos, kreatív megoldásokra képes. Ahogyan a plasztikai ábrázolások tárgykörében is a tradicionális eszközöket, a vésőt és kalapácsot számos esetben felváltották a plazma és lézer vágók, a CNC megmunkáló eszközök, úgy bizonyos ódivatú fogalmainkat érdemes sutba vágnunk… – NÁTYI RÓBERT ÍRÁSA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

MEDVEVILÁG SZICÍLIÁBAN
Olasz–francia koprodukcióban hozta tető alá Dino Buzzati 1945-ös gyerekkönyvét Lorenzo Mattotti képregényíró és illusztrátor. A tavalyi cannes-i szemle Un Certain Regard-szekciójában bemutatkozott Medvevilág Szicíliában noha bizonyos pontokon eltér a forrásanyagtól, zömmel ahhoz hű adaptáció, mely gyermekek, fiatalok és idősek megszólításában egyaránt jeleskedik… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

AKÁRKI
A Szegedi Szabadtéri Játékokat annak idején a salzburgi fesztivál mintájára találták ki. Az ottani Dóm előtt minden évben visszatérő darab az Akárki című misztériumjáték. Ez még soha nem ment Szegeden. Idén viszont a koronavírus miatt csonka évadban ebből tartanak előadást. Bemutató pénteken, de csütörtökön már közönség előtt tartottak nyilvános főpróbát… – MÁROK TAMÁS AJÁNLÓJA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

AGRIPPINA
A jó opera nem olyan bonyolult dolog. Végy egy kitűnő karmestert, néhány nagyszerű és melléjük pár megfelelő énekest! A rendező gondolja végig pontosan miről szól a darab, és miért szól ma, hozzánk! Aztán rendeljetek alá mindent a célnak! Lehet bátran húzni, a szövegen alakítani, újrafordítani! Koncentráljatok a játékra, újrahasznosított díszlet is megteszi, a jelmezeknek fontosabb a karaktere, mint a méregdrága gazdagsága! Ja, és mindebben hinni, kell, hosszan, ámde nyitott szívvel próbálni! A nagy Händel eredeti szándéka másodlagos… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.07.22 - tiszatáj

GARACZI LÁSZLÓ: HASÍTÁS
Garaczi ötödik lemur-kötete mintha a klasszikus fejlődési regények szerkezetét imitálná – a fejezetek hét életkori csomópontot jelölnek ki, kronológiai sorrendet tartva kisgyerekkortól az emberélet útjának – századunkban (ha nem is a kelet/közép-európai társadalmakban) legalábbis remélt feléig, az elbeszélő/főszereplő körülbelül 45 éves koráig. A téma is a tradicionális, XIX. századi Bildungsroman sémába illeszthető: hogyan talál hivatására egy ifjú ember, hogy válik íróvá, milyen buktatókon keresztül lesz a fecniből – ha legépelik – mű… – MOLNÁR ZSUZSA KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő