Hommage és elmetánc. Zsigeri kín-tornász az avaron…

Avagy: per-pétum (ho-mo-bilis) pre-parátumok találkozása a közös éggel, ami (most) nem bonctani kérdés!

SZEMELVÉNYEK, EL/V/IDŐZÉSEK, KOLLÁZSOK: FALUDI ÁDÁM KIÁLLÍTÁSA* KAPCSÁN

Kétforintos képek; tehát popvilág Magyarországon, amihez a popnak semmi köze. New Musical Express és Melody Maker alapon áztatott vizuális novellák a képészeti osztály termékeiből, mint pl. a nemrég készült Üvegmegváltó és társai. Üvegmegváltó; egy halom ginsenges üveg műgyantába nyomva. – Faludi Ádám

Minden projekció egyúttal tudattalan „identifikáció” is… Ó, fel- és Alkímiai Konjunkció, időtlenül vissza-, tova- és meg-Junguló (belső) esemény, akció!

„Azonosulás”-ok az ismerős ismeretlennel.

Mindazt, amit ma szellemnek és megismerésnek nevezünk, évszázadokkal és évezredekkel korábban tárgyakba vetítették, és még ma is feltételezik, hogy az egyéni sajátosságok általános érvényűek. Az eredeti, félig állati öntudatlanságot a beavatottak nigredónak, káosznak, massa confusának, a lélek testben lévő, nehezen kibogozható gubancának tekintik, amely sötét egységet (unio naturalis) képez a testtel. Az alkimista (miképpen a dadabányai poly-hisztorista, vagy hasonlóan a gyomai „skizo-logiszta”): szétbontva ezt az egységet, éppen e bilincs(ek)től szeretne megszabadulni, egy szellemi-lelki ellenpozíciót megvalósítani, vagyis egy olyan tudatos és (v)ész-szerű be-látást, amely a testi befolyásokkal szemben fölényben van…

„A ’patafizika egyik alapvető szabálya az Egyenértékűség törvénye. Talán ez magyarázza részünkről a komoly és a nem komoly közötti különbség elutasítását; számunkra ugyanis ez egy és ugyanaz a dolog. Ez a ’patafizikus.”

És mivelhogy az epifenomén gyakran csupán akcidencia, a patafizika mindenekelőtt az egyedi tudománya lesz, még akkor is, ha általában azt mondják, hogy csak az általánosnak lehet tudománya.

A Pokol tüze folyékony vér, és látni lehet, mi játszódik le a mélységben. A szenvedések fejei elsüllyedtek, és minden testből egy kar nyúlik a magasba, mint egy fatörzs a tenger vizéből, oda, ahol már nincs tűz. Ott egy harapós kígyó féklik. Mindezt a lángoló vért az a szikla fogja körül, ahonnan lezuhanunk. És egy piros angyal áll itt, amelynek csak egy mozdulatra van szüksége, amely ezt jelenti: FENTRŐL LEFELÉ. (Alfred Jarry: A patafizikus Faustroll doktor cselekedetei és nézetei, VI. könyv, XXXIV.)

Ön az önemésztő-öngerjesztő, újrahasznosító-újjászülető non-pusztítók fajtájához tartozik, nemde? A bohémköltők meta-próza-morfikus utódja, ámde intellektuális és érzelem-eklektikai novella-festő-filosz is egyaránt. Absztra-hányva. Jarry helyét talán egy Jarry-idezet jelöli ki a legjobban: On ne fait pas grand, on laisse grandir.  = Az ember nem nagyot alkot, hanem (az alkotást) hagyja nagyra nőni.

Csak egyetlen dolog van, egyetlen gyógyszer, és minden tudományunk ebben áll; csak két közreműködő van, akik tök éle(te)ssé tehetik magukat.” Talán az ÉN és az ÉN. – Nézőpontyok kérdése. Nyilvánvalóan a Mercurius duplexről lehet itt szó…

Mint látszik tehát: bohó tünemény vagyok én s itt minden össze-vissza foly… Hasítottunk a végtelenből végest. Teremtettünk valót abban, ami nincs. S lehetőt abban mindazonáltal, ami lehetetlen. A cél pedig olyan vala előttünk, mint a nap. (Füst Milán: A Genezis új könyve, részlet.)

Időnként az Alkalmi Anonimisták Intimitását is meglátogatom.

Minden (53-ik) hét vasárnapján: Zorkij vagyok, Zoé vagyok, Zoárd vagyok…

Urmuz! Igen, ő is itt van… Ismail & Turnavitu, Algázy & Brummer, Cotadi & Dragomir: ők is közelednek…

Dragomir elhatározta, hogy létezése hátralévő idejét művelődési tettekre fordítja, valamint az eljövendő nemzedékek nevelésére… Ezek érdekében, mennyire csak tudta, megnyújtotta nyaka pótlékát, és egyetlen pillanatot el nem fecsérelve, a csillagászati Obszervatóriumba sietett, ahol helyben olyan készüléknek alkalmazták (őt-őt-őt), amely „a négy égtájat” mutatja… Amely időnként pontosan kimutatja azt a két pillanatot, amikor a Nap átfordul a Napfordulaton…

(D. Demetrescu-Buzău, 1883, Curtea de Argeş – 1923, Bukarest, a dadaizmus egyik előfutára, alias Urmuz: Cotadi és Dragomir, részlet.)

Kamasz-koromtól gyűjtöm pl. a vonatjegyeket. Ezek is (csak) sajátos vonat(k)ozások! Saját (élmény)utak gyűjtése. Ejnye, gyerekek: gyújthatatlan gyufával gyújtogatni vonatkerekeket… Faludi Ádám gyűjti a személyiségeket, az elméleti Éneket,

a nemlétező létezők nemlétező léteinek metamorfózisait, a létezők nemlétezéseinek létezés-variációt, s gyűjti a magán(alak)váltó áram-ok-okozatokat, de azt mindig

a divatos áramlatokkal szembeni árral (áremelkedéssel) teszi: szívesen!

Az alkotó utazásai: hagyományos értelemben az „értelmet” és mindenféle érdekeket kerülő oda- és el(v)vonatkozások, réteges időutalások, idom- és izmustalan koroknak beutazásai, „korszellemtől” elfordulva… A tudattalan (is) utakat kutat: az ismeretlen járatokban, jár a görcsben, jár a tokban, agykéreg, dióbél, őskert, katakomba-labirintusokban egyaránt… Az utazóban, a köztes elme-tereket átjáró alkotóban születő, saját nevelésű Létrák (ismét) elindulnak, hogy újabb ismert-ismeretlen dimenziókat járjanak be, persze: csak saját felelősségükre!

Epilógus helyett:

Testetlen, egyebekkel terhelt szellemem esdekelve, eleve elrendelten szenved…
Nekem nem Nemtelen Nemes Ede & Efemer Elek lehetne lehetetlen nevem. –
De: Fedetlen Ereklye, Fenetlen Szekerce, esetleg Feneette Gergely (egen)…

Hasfaladra absztrakt alga-maszat tapadt! A falra hallgatag szalamandra szalad… Szarka Panka, Fa Szandra, Hangya Aranka szaval…
A panaszt akaszd a gangra, tapaszd a padra, aszald, vagy karddal zavard
a francba… Ha avas az arc: varrd pamlagra vagy aszfaltra ragaszd…
Amarra: tabla, kaval, kanna dallamra arab ara kacag…
Az ablakban: dada-macska, fajdkakas. Bagzanak…

Nap-maszat. Fals hangzat-tan vagy: Maya! Avantgard cafat, szappanhab, hablaty…
Tavaly haraphattalak, szarvammal szaggathattalak, farba martalak…
Ma (dark agyammal): magamra maradt alfa-bak vala…
Angyal vagy, Hang(a)! – Zavart karma! – Szavamra: madaram maradsz!

Nagy Zopán

*A Mélyrepülőgép Feketedobozából: Budapest, Szimpla Kert, 2016. november 18 – december 7.