Röhrig Géza versei
szülöm elrejtem
ne nőjjék állatkertben
ne nézzék ne etessék
ne mondják hogy milyen szép
lássa bennem a dzsungelt
rongy az élet ha úgy telt
ahogy mások akarták
ne áruld el a fajtád
család
dzsaljunk el innen
hagyjuk e falut
rajtunk itt csak nevetnek
szemükben mi eretnek
ördögök vagyunk
teknőben fürösszél
ússzon a szoba
mosd meg jól az üstököm
eltakarom kis tököm
ne nézzél oda
szoptass meg aludjunk
a sötétben mesélj
vágja le mind a sárkányt
kapja meg a királylányt
a legkisebb legény
reggel csánkig harmatban
eredjünk tovább
kocsmákban lóversenyen
holtbiztos hogy meglelem
meglelem apát
hisz te is komálod
bár elhagyott éppen
miattam ne aggódj
nekem is kell a gond
átkod az étkem
éjjel
szülöm elrejtem
ne nőjjék állatkertben
ne nézzék ne etessék
ne mondják hogy milyen szép
lássa bennem a dzsungelt
rongy az élet ha úgy telt
ahogy mások akarták
ne áruld el a fajtád
hajléktalantemetés
ravatal? mécsláng?
vállon vitt koporsó?
nekik e malteros
talicska is pont jó
virág? fakereszt?
cipzáros neylonzsák
ahogy eddig
éppúgy folytatják
pap? beszéd?
unokák? tömjénfüst?
hajnali tömegsír
nyolcat ásnak el most
tor? mise?
fasírttal? haranggal?
ócska szívünkben
kussol az énekkar
(Megjelent a Tiszatáj 2016/4. számában)
