Tandori Dezső: Már csak

Evidenciusz

Ma van a névnapom,

Evidenciusz napja.

Embernek ezt nagyon

megadja anyja-apja.

De ha így sincs egésze,

ott van a felesége.

Többjét a világ hozná,

bár jó-mi-köze hozzá.

Irodalom

Nem túl szerencsés szakma.

Még-innen hagy magadra.

S hogy teljebbjét megadja,

túl késő „légy magadja”!

Nem elég

Nem elég, hogy világra

jöttél, jön még a világ.

Hogy lennél bármi mása,

„irodalmat!” kiált.

Idők

Hogy ne legyen oly rémes,

mily kevés van már hátra,

a múltakra ne érezz

jöttödlenül e mába.

Toldás

Foldás: Még csak azt sem

mondhatom: nagyon…

Foldás

Toldás: … elegem van az

egészből. Ez az életem. Már csak.

Ömlesztve, törve

Az irodalom: csak

oly olvasás,

mint a lóújság Racing

Postnak, kívül-belüljét

tudd, de versenyt ne láss.

Az életem

Ld. a mű végét.

Nincs mit tenni

Nincs tett minni.

Nincs tetten mi.

Nincs mi tettnyi.

Etc. Még csak azt se…

Na, tetssz!

… mondhatom ez.

Poéntalanságok

Ha nem érintkezünk,

az is felszínes legyen.

Én nem írok önnek.

Abszolút érintkezünk.

Legföljebb

Legalább. Semmi „már csak”.

Kép, képp

Ha túl sok a kép,

gyengül az összkép.

Ha túl sok a „képp”,

gyengül az „össz-képp”.

De akkor

Már érdekesebb,

amit nem mondok,

ami

nem történik velem.

De akkor ez

tényleg ne történjen,

ne legyen.

Úgy legyen.

Így le (és fel).

Csak

Egyféleképpen csak

egyféleképp lehet:

hogy semmiféleképpen!

Egy régi

Ott járok a

Szpérónál,

mert ki tudja,

ő hol jár.

A  önellentje

A pontosíthatatlan

szorzószám a pí.

No, így mondd:

„Az ember

a pont a pín!”

Lazán

Fele más

felemás.

Másfele:

más fele

és egésze.

*

Kintse, már csak.

Bentse, mártsak.

Mentse, ten te.

Tematizálatlan

Van-e szervesség,

mely tematizálatlan?

Van-e sík,

mely ily katlan?

Van-e érintkezés

ebben a jegyben?

A jegy: tematizáltság.

Nem kell mihez nem.

Semmi utazásra.

Alap

Nem „a költészetben”

nem értik, de

rögtön azt nem,

ami költészet lehetne.

Társasság, márcsakság

Íróság, társasság, csak

nyilvánvalóbbá tesz:

magad vagy tematizálatlan,

mely nem volt és nem lesz.

Csak micsodás?

Elaludni.

Csodás.

Csak micsodás?

T. Á. Kutató Úrnak

Ha tudnám: „elég”,

nem lenne „már”,

s általa „még”.

Nem lenne már.

Nem lenne még.

Elválasztó jelek

Az ember elválasztó

jel.

Emberelválasztó jel.

Holt art ok…

Art: mű…

Hol tartok?

Se hol,

se vala hol.

El, énem… (régi)

Elém, törten.

Elém, en-tört.

Tört én elem.

Eltört énem.

El, én, törtem.

Törtem én el?

El én törtem?

etc.

Komolyan

Komoly dolgokkal

foglalkozom:

irodalom (Mándy etc),

filozófia (tema…)

J. A., Jékely etc.

De ettől mégis ugyanolyan.

Ugyanolyan gépiesen,

komolyan etc. számolom

az ablakból az

autókat, gödröket,

fákat, az esőt…

de a fáktól, az esőtől

újra minden

kezdeti-komoly.

(Kört jár velünk…)

Nem jutnak

Nem jutnak odáig, hogy

értenék, mit nem értenek.

A magánélet már…

… mindig mások.

Más ok.

(Arany: „Má’ sok.”)

De mi az igazi

magán? (Most már csak?)

Csak a tematikátlan

magamagán. Mindig már csak.

Az Úristen

Az Úristen a részletekben

lakik. (Az igazság etc.) Csak:

épp egész nincs.

Se épp, se ép, se pép.

Is, se

Borzasztó, ha nincs

kivel beszélni (v. ha

bármi van/nincs), ha van

kivel beszélni. Ha történik

(velem) valami, ha nem

történik (semmi). Akkor

mindig (mindkettő) borzasztó?

Nem. Mert van egy rés.

(Mindig már csak, most már csak.)

Ha van

Ha nincs tematika,

ne legyen tematizálás.

A „ne legyen” is már

Tematizálás! (Most már

csak azt se mondhatom.)

Tör. Haml.

A TH átkos áldása.

Áldásos átka. (Aztán.)

Aztán. Időben se csak.

Hogy nincs

Valami épp úgy van

megírva, hogy nincs. Így van?

Kell a víz…

… a csapból. Másképp,

ha lezárják, ragacsosak

leszünk hamar (pl. én),

bénulunk, kirekesztődünk.

A gondolkodás száraz

valójánál is rosszabb.

Vizet, vizet! alakítás

és befogadás helyett!

Túl (sok)

Amin nem lehetett

túllépnünk, nem engedi

az írás folytatását.

(Nálam).

– ez az életem?!

Én mintegy

Megvagyok, írva. Mint

egy. Minek írjak?

Még csak azt se mondhatom.

Mélység-e, ha valaminek

nincs mélye? – Már

csak élek, t. i. most (bef.?)

már csak az jön, hogy

meghalok. Ha nem

is rögtön jön, de rögtön ez

jön. – Már nem tudok

senkiről semmit, mert nem

találok ki többé senkit, már csak.

 

(Megjelent a Tiszatáj 2016/4. számában)