12.10.
| Nemzetközi koreográfusokkal érkezik Szegedre a Közép-Európa Táncszínház >>>
12.02.
| Magashegyi Underground szimfonikus koncert új műsorral >>>
11.29.
| Sass Sylvia a „Krinò” vendége >>>
11.24.
| „mérem a téli éjszakát” – József Attila gondolatvilága versben és értekező prózában (Konferencia) >>>
11.23.
| Rising Stars: ismét a fiatal tehetségeké a Müpa >>>
11.23.
| A gyerekirodalom nagykorúsítása >>>
11.23.
| Katona József Színház – Életrajz-változatok Takács Zsuzsára >>>
11.22.
| Megálló – Petrács Gábor Réteg, rétegződés című kiállításának megnyitója >>>
11.22.
| Ferenczi Gyuri és Lóci egy-egy kultikus lemezről szakért >>>
11.20.
| Mindig más… – Jenei Gyula verseskötetének bemutatója >>>
11.14.
| Más közösségek nyitottságára tanít a belvárosi galéria >>>
11.06.
| 11 óra álmodozás Ravel és Debussy zenéjének bűvöletében >>>
11.06.
| SZNSZ – Hernádi Judit és Kern András Szegeden >>>
10.30.
| Kábé23 – a Kerekes Band első majdnem két és fél évtizede már előrendelhető! >>>
09.27.
| „Emlékek helyett mobiltelefonom volt” >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>

Bende Tamás, Koman Zsombor, Nemes Z. Márió, Frank O’Hara, Sylvia Plath, Szálinger Balázs, Szeles Judit, Szunyog Ágota, Tandori Dezső versei
Balogh Dávid, Bátyi Zoltán, Hidas Judit, Milorad Pavić prózája
Tanulmányok a 100 éve lezárult I. világháborúról
Diákmelléklet: Takács Zsuzsa költészetéről
Fotók Müller Miklósról

>>>

Öt héten át 65 helyszínen közel 300 programmal várja az egyetem és Szeged közösségét a 23. Őszi Kulturális Fesztivál. A programsorozat kínálatában komoly- és könnyűzenei hangversenyeket, koncerteket, film- és könyvbemutatókat, színházi előadásokat, kiállításokat, irodalmi-közéleti beszélgetéseket is találunk. A fesztivál október 1-jén látványos fényfestéssel nyílik. A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati […]

>>>

Roncsolva teremtés – a mauritsi esztétika paradoxona
2016.11.16 - tiszatáj

MAURITS FERENC KIÁLLÍTÁSA
A GRAND CAFÉBAN

„Hallgatva hallgatunk mint tanítványok az áldott mestert sercegő sötétben.” Hogyan, miként lehet megnyilatkozni Maurits képeiről hallgatva hallgatni kívánó tanítványként szituálva magamat? – megnyitója

A túlcsorduló szakmai reflexió, a termékeny recepció ellenére sajnos nem tudom azt mondani, hogy életútját fölösleges bemutatnom a magyarországi közönségnek. Ennek oka, hogy életműve nehezen hozzáférhető, nálunk méltatlanul kevés kiállítást megért, műveit a határon áthozni nehézkes, problémás. Távolléte, távolsága egyfajta kultuszát is előidézhetné, itt azonban elsősorban könnyebben hozzáférhető könyvillusztrációin keresztül, valamint az Új Symposion grafikai szerkesztőjeként válhatott ismertté a hetvenes években. Maguk a táblaképek, a rajzok azonban rejtve maradtak. Ezért is különös esemény ez a mostani, s csak remélni lehet, hogy ezentúl rendszeres kiállításokon ismerhetjük meg képzőművészeti pályája alakulását.

Sorozataival kapcsolatban több teoretikusa a felületek firkálásának, roncsolásának, korbácsolásának aktusát vizsgálta. „A rajzolás nálam központi kérdés, írja. Abban az értelemben, hogy minden, ami van, roncsolódik. Az a tudat van jelen nálam, hogy minden lényegi dolog szétesik, széthullik. Közben azért létezel, hogy próbáld ne szétereszteni a dolgokat.”

A roncsolás ennek az egészen friss sorozatnak is fontos, ha nem a legfontosabb aktusa. Ám ebben az esetben a firkálás, a felület korbácsolás paradox helyzetet idéz elő, hisz ami roncsolódik, az maga az alkotó, teremtő kéz, mely nyomán a műalkotás születik. A kéz tulajdonosa Domonkos István költő, a vajdasági magyar irodalom kiemelkedő mestere. Kormányeltörésben című versét elemzői a huszadik századi magyar költészet legfontosabb alkotásai közé sorolják. Kezéről készült sorozatában Maurits Ferenc a művészi alkotás létrejöttének ábrázolását választja témájául. A szétrajzolt fotók eredetijén Domonkos alakító, formáló, játékos kezét rögzíti. Maurits ízig-vérig képzőművész, ugyanis lényegétől, a pillanat megragadásától, a dokumentum jellegtől fosztja meg a képeket, a kézportrék sugallta időtlenség festőiségének jellemzője. Amit látunk, nem fotódokumentáció tehát, hanem művész és médium kapcsolatáé, melyet az interaktivitás fogalmával lehet körülírni. Maurits sajátos képi eszközeinek felhasználásával a művészi munka új esztétikai identitást kap. Érezhető egyrészt az intim műteremlégkör, melyben ezek a fotók születtek. Másrészt monomániás ismétlődésein keresztül felsejlik egyfajta küldetéstudat is; visszacsempészni a művészetbe a száműzött értékeket: a többértelműt, a meghatározhatatlant, a pillanatszerűt, a misztikust. A képeken a kéz kvázi alkotótevékenységet folytat, mindeközben több is ennél: mintha általa használója éppen tudatára ébredne saját testének és másokhoz fűződő kapcsolatának. A kéz az egyik legkifejezőbb testrész; kapocs ember és külvilág között.

Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy megjelennek itt azok a vészterhes idők is, melyet Maurits és Domonkos együtt éltek át, éltek túl: a hatvanas, hetvenes évek egyetlen lehetséges művészi magatartása, a magánszférába, az önmagáról való tapasztalatszerzésbe való visszahúzódás. Amikor Joseph Beuys 1972-ben kiadta a jelszót: „Mi vagyunk a forradalom”, a szabadság forrását magába helyezte át. Ez a kijelentés azt is sugallta, hogy a fennálló viszonyokat csak az emberi kreativitás változtathatja meg. Az alkotás pillanatában elkapott kéz ennek, a dolgok állását megváltoztatni képes kreativitásnak a szimbóluma.

A kreativitás szükségességének hangsúlyozásán túl a kéz szakrális konnotációkat hordoz, a sorozat ezen aspektusát a címadás miatt (Kézfeszületek) sem szabad figyelmen kívül hagynunk. A felemelt karok általában nyitottságot, a kozmikus erők befogadását jelképezik, az ég felé nyújtott kar szinte minden kultúrában az istenség hívása, az imádkozás ősi testhelyzete, másrészt a megadás gesztusa, illetve a tanúságtételé, az esküé.  Az őskori sziklafestményeken, Egyiptomban és a keltáknál a kéz kinyújtott ujjakkal a napkorongot, a világmindenséget jelképezi, ugyanakkor mágikus védelmet is jelent.

A görög-római hagyományban az „ezerkezű” Tükhé a sors istennője az olykor segítő, olykor rontó erő jelképe, a keresztény művészetben a felhőből kinyúló kéz az isteni jelenlét és mindenhatóság leggyakoribb szimbóluma.

A buddhista ikonográfiában az isteni erők manuális kifejezésének és a kezek szimbolikus pozícióinak egész nyelve alakult ki. Buddha keze, akárcsak Domonkosé, soha nincs összezárva, mivel a tanítás egyetlen pontját sem tartja titokban, semmit nem hallgat el, semmit nem leplez.

A modern művészetből is számtalan példát hozhatunk, de most elég csak Rodin Isten kezére, vagy Meudeni gipszgyűjteményére, „test-építődobozára” gondolnunk, mely gipszkarok, kezek, torzók nagyság szerint rendezett, mániákus gazdagságú tárháza.

S ott az irodalom, kimeríthetetlen analógiáival. Weöres Sándor Harmadik szimfóniájában az „ujja nyomát” kifejezés az ember földi jelenlétére utal, Babitsnál az emberi kéz képe magát a személyiséget, az egyszeri és megismételhetetlen individuumot sűríti magába.

A kéz mozdulatainak finom utalásrendszere azonban satírozás, firkálás, ráfestés által sokszor felismerhetetlenné torzul Maurits képein. Ez a gesztus emlékeztet a hetvenes évek body artjára, elsősorban Hajas Tibor Húsfestmény sorozatára, melyen magáról készített képeinek felülete kínzatik meg erőszakos behatással. Maurits felületkínzása nem ennyire őrjöngő, agresszív, nárcisztikus, inkább a kilencvenes évektől jellemző játékosabb, szerepeit szabadon váltogató, nyitott identitást mutató testkép jelenik meg nála, s maga az elfedés is kevésbé sokkoló. A „meggyötört” kéz egyrészt értelmezhető szakrális kontextusban, mint a meggyötört, keresztre feszített test analógiája, másrészt az elfedések hangsúlyozhatják a személytelenséget, az elidegenedést is. Az egyértelműen látszik, hogy Maurits számára a test folyékony, könnyen alkalmazkodó jelzőrendszer, mely a test határait metaforikusan alkalmazó műveket hív életre.

Nem olyan képekről van szó, melyek saját lebontásuknak folyamatát mutatják be, hanem olyanokról, melyek jelenlétük formáját egy adott közösség körében bontakoztatják ki. Domi keze, illetve az, amit létrehoz, a közösségnek átnyújtott ajándék. A kezéhez, kezének látványához való hozzáférhetőség problematikája pedig ebben az értelemben igen jelentés teli: kiemeli az alkotás emberek közötti kapcsolatra építő módozatait, illetve az összeolvadó horizont, a közös létezés iránti vágyat.

Váraljai Anna

 

Maurits Ferenc karácsonyig látható kiállítását a Szegedi Tudományegyetem Filozófia Tanszékének kurátor-művészetelmélet specializációs hallgatói installálták.

 

maurits-kiallitas-9084 maurits-kiallitas-9088 maurits-kiallitas-9089 maurits-kiallitas-9090 maurits-kiallitas-9093 maurits-kiallitas-9096 maurits-kiallitas-9097 maurits-kiallitas-9101 maurits-kiallitas-9082

Fotó: Erlauer Balázs


Címke: , , , ,
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PASS ANDREÁVAL
Sötét folyosón ülünk a Jurányiban, Andreának nem is olyan régen olvasópróbája volt, összekuporodunk a plakátok borította kanapén. Halkan, meghitt suttogással beszélgetünk az Eltűnő ingerekről, arról is, hogyan írunk drámát, várt és váratlan kihívásokról, és a borzasztó űrről… – DRUBINA ORSOLYA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MAGYARNÉ ANTAL NIKOLETTEL
A Magyarné Antal Nikolett tollából született Répa, retek, mogyoró című könyv az óvodások szorongásait hivatott oldani a logopédiai foglalkozásokkal kapcsolatban, feladatokkal és kedves illusztrációval segítve a mindennapos gyakorlást és fejlődést. A szakemberrel új könyve kapcsán beszélgettünk, ami az idén jelent meg a Manó Könyvek gondozásában… – MAKKAI-KOVÁCS KRISZTINA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

A SZENT ÉS A FARKAS
Hiába jutalmazták az idei Cannes-i Filmfesztiválon a Legjobb forgatókönyvnek járó díjjal, a Csodákat dirigáló Alice Rohrwacher filmje mind hagyományos narratívával bíró dramedy-ként, mind szabálytalanságokra és főképp érzéki benyomásokra összpontosító szerzői műként is felsül. Dekoncentrált darab csírájában remek ötletekkel, ám annál slendriánabb kivitelezéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

SECONDHAND (SZOVJETŰDÖK) AZ ÖRKÉNY SZÍNHÁZBAN
Újfent a múltfeldolgozás kedvelt színházi missziója jegyében indította az évadot az Örkény Színház. Bagossy László rendező és a köré gyűjtött, Kovács D. Dánielből, illetőleg a Színművészeti Egyetem hallgatóiból összeálló alkotócsapat Szvetlana Alekszejevics Nobel-díjjal jutalmazott könyvei alapján készítették el a Madách téri teátrum évadnyitó bemutatóját. A Secondhand – szovjetűdök című előadás az oroszországi posztszovjet létezés esszenciáját igyekszik színpadra vinni… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

A VIRÁG JUDIT GALÉRIA KIÁLLÍTÁSA
1904 és 1914 között az 1870-es és 1880-as években született képzőművész generáció a birodalmi Bécs és az elegáns München helyett inkább a kozmopolita Párizst választotta zarándokhelyéül. E nemzedék tagjai elsőként ismerkedtek meg a fauve-ok és a kubizmus fejleményeivel, használták fel művészetükben a francia főváros által nyújtott modern képzőművészeti újításokat. A mostani nonprofit tárlat nem a Magyar Vadak című 2006-os nagyszabású kiállítást akarja lemásolni, hanem a Nagybányai Művésztelep modernista generációjának első nagy sikereit szeretné bemutatni… – JUHÁSZ BÁLINT ÍRÁSA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

MOZART OPERÁJA A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN
Minél pezsgőbb, szellemesebb, érdekesebb előadás a Figaro házassága Szentendrén, annál nehezebb lesz beilleszteni a Szegedi (Pécsi, Miskolci stb.) Nemzeti Színházba. Minél jobban illik a produkció egy kicsi szabadtéri színpadra nyáron, annál nehezebb lesz alkalmazni egy nagy zárt színpadra ősszel-télen. Elsőre jó ötletnek tűnik, hogy ugyanazt a produkciót vigyük be kőszínházakba, takarítsuk meg a díszletek és a jelmezek költségét, no meg a próbák egy részét. Valójában művészi értelemben komoly vérveszteséget okoz… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

SZERGEJ LOZNYICA FILMJE
A Donyeci történetek egy nagyszerű ukrán rendező friss témát érintő, zavarbaejtő filmje. Szergej Loznyica a 90-es évek közepén kezdte a filmes pályafutását. A dátum talán azért tűnik most beszédesnek, mert sokat elárul Loznyica elkötelezettségéről: ekkor a harmincas évei közepén jár, több foglalkozást kipróbál, és sok országban nagyon alaposan körülnéz. Ifjúkori eszmélkedése egyébként olyan területeken folyik, amelyek azóta önálló országokká váltak: a mai Belorussziában született, Ukrajnában és Oroszországban járt iskolában… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

MIKLOSOVITS LÁSZLÓ KÉPZŐMŰVÉSZ SZEGEDI KIÁLLÍTÁSA
Miklosovits a Tiszatáj Galéria falain egyedi műveket, főként tusrajzokat sorakoztatott föl. Ezek között találunk aprólékos mívességgel megdolgozott alkotásokat, nagyvonalúan, úgymond csuklóból feldobott vonalkölteményeket és lavírozott színes tus-festményeket is. Több grafikát gobelinszerű textúrával jelenített meg az alkotó, a finom vonalszövedékek szinte textil hatásúak. De érdekes, hogy a raszteres tónusokkal, térbeli illúziókat is sikerült kelteni s szoborszerű alakzatokat „faragni”… – PACSIKA EMÍLIA ÍRÁSA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő