02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Quan Barry, Báthori Csaba, Becsy András, Csehy Zoltán, Alan Dugan, G. István László, Németh András, Radnai István, Vas Máté versei

Mátyás Győző, Petőcz András prózája

Mítoszok, mesék, testamentumok – Margaret Atwood szövegvilágairól (Benczik Vera, Kérchy Anna, Kovács Fruzsina, Kürtösi Katalin, Martonyi Éva, Sághy Miklós tanulmányai)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

2021.02.28 - tiszatáj

Mindenki szokott vágyakozni, én is, legtöbbször egy kis nyugalomra. De tényleg, teljesen normális dolog ez, szép ruhák, táskák, ékszerek, még okosabb telefon, kompjúter, Tv, bútorok, képek, lakás, kertes ház, esetleg kisebb palota, egy jobb állás, magasabb pozíció, kitüntetés, nagy utazás, valami hasznos jármű, cipő, bicikli, motor, autó, repülő, űrhajó vagy legalább egy jacht, ahova akár egy minisztert is meg lehetne hívni, de egy polgármestert biztosan, azok is olyan vágyakozósak. Szóval az embert vágyai vezérlik. A viselkedésevolúciónk kezdeti szakaszában nem is adódott ezzel semmiféle probléma. Mire vágyakozhatott az ember százezer évvel ezelőtt? Egy fiatalabb, lecsapható mammutra, ízletes bogyókra, lakályos barlangra, ha lehet emeletes, keleti fekvésű, meg persze jó társakra a tűz körül, jut nekik is mindenből. A jóisten az evolúciós mechanizmusokat igen gondosan megtervezte, ha véletlenül afféle tulajdonságunk fejlődnék ki, aminek korlátlan működése bajt okozhat, akkor mindig legyen valamilyen közbelépő korlát, valamilyen génekben tárolt eszköz, hogy a viselkedés az evolúciósan elfogadható […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2021.02.22 - tiszatáj

ILYENEK VOLTUNK Ma már elképzelhetetlen, milyen volt a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején a buszmegállókban állni, rostokolni, téblábolni. Létezni. Eggyé válni az idővel, a korral, amelyben éltünk. És csak állni és várni, és rendíthetetlenül álldogálni a rossz betonon. Meditatív idők voltak, az biztos. Filozófus elméknek valók. Persze akkoriban még nem csak a megállókban nem siettünk. Azt hiszem, valami jóleső ráérősség jellemezte az életünk. Szinte ránk ereszkedett, befedett, uralma alatt tartott. Tudtuk, hogy hiába is siettetnénk a buszt, az majd akkor jön, amikor jólesik neki. Mi meg vártunk. Ez jutott nekünk. A várakozás egykedvűsége. Aki nem akart várni, az elment buszsofőrnek, mint a jenei nagybácsim. Nagy szerencsének számított, ha üresen találtuk Szabó néni öreg falócáját a megállóban. Jólesett elterpeszkedni rajta, kipihenni a buszvárás fáradalmait. Akik mégiscsak siettek volna, azok stoppoltak. Ez az kor ugyanis kedvezett a stopposoknak. Sokszor mindenféle intés nélkül is megálltak az öreg Dácsiák, pár lej plusz […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2021.02.17 - tiszatáj

Az idős férfi a bejárati ajtó előtt ül a körfolyosón, egy háromlábú sámlin. Mariska, az új szomszédasszony szerint fejőszéken. A szék két lába a küszöbön áll, a harmadik a folyosó kövezetén és mégse inog, a háromlábú székek stabilak. A férfi árnyékban van, nem lehet kivenni az arcvonásait. Mintha attól tartana, valami titkot árul el. Mindenki tudja a házban, Gábor majdnem vak, csak a kontúrokat észleli, a fal mellett tapogatózva le tud menni a ház alatti kocsmába és a közértbe, ha nincs, ki bevásároljon. De most van. Mióta ide költözött Mariska, segít az idős férfinek. Kezdetben csak apróságokat vásárolt be, intézett el több mindent, de Gábor jó ideig nem engedte be az asszonyt a lakásba, hogy megfőzze az ebédet, inkább hozatott a szomszédos kifőzdéből meleg ételt. A férfi magas, szikár, ősz haja nem ritkás, mindig jól öltözött, amikor kiül a küszöbre, cipője fényes. Hát még ha látna is, jegyezte meg Zsófi, […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , , ,
2021.02.11 - tiszatáj

Egyszer találkoztam egy íróval, aki kis beszélgetés után, és már nem is tudom, miért lyukadtunk ki ide, azt mondta nem kis rezignációval, hogy neki nincsen még semmilyen irodalmi díja, soha nem kapott. Nem volt már fiatal ez a költőnő, szép és komoly életmű állt mögötte. Én például nagyon szerettem a verseit, vagy harminc éve olvasom őket rendületlenül, néha felkiáltok meglepetésemben, néha borzongok, félni kezdek vagy ámulok. Úristen. Hogyhogy nem kapott még díjat? Egy ilyen nagyszerű, különleges költő! Nekem a díjakkal mindig is szerencsém volt, sokat kaptam, mindig időben, tkp. el voltam kényeztetve. Kaptam váratlanul is. Kaptam államtól, hivataltól, olvasótól. De a legszebb díjamat még nem mondtam el. Egyszer egy kisfiú odaállt elém, és azt mondta, ő olyan szép mesekönyvet, mint amilyet én írtam, még nem olvasott. Csillogott a szeme, nézett föl rám, szőke volt, mint a búza. Nem vagyok már én sem mai gyerek, hát nem is hittem neki. Meg […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , , ,
2021.02.05 - tiszatáj

Ez a neve. Tegnap végre megtanultam. Onnan jut eszembe, hogy elvágtam az ujjam. Irány a baleseti sebészet, és ott hosszú várakozás után bekötötték. Mindig volt előttem egy mentő hozta beteg, én meg ugye lábon érkeztem, egyértelmű, hogy én vártam. Az egy lassú kötözés volt. Ez meg  épp az ellenkezője, tehát gyorskötözés. Gyorskötöző,  bevésődött a szó örökre. A biciklisek tudják, miről beszélek, a többieknek meg elmondom. Egyébként kábelkötegelő a hivatalos neve. Olyan eszköz, amit arra használnak, hogy különböző tárgyakat rögzítsenek vele. Az egyszerű használat és az alacsony előállítási költség miatt, szinte minden területen használják. Műanyagból van egyébként és két részből áll, nem háromból, mint például a rovarok. A gyorskötözőnek csak feje és rovátkolt potroha van. A kötegelő potrohát át kell dugni a fején, így egy hurok képződik, egy racsnis szerkezet. A szabad végén húzva a kötegelni szánt felület megszorul, és roncsolás nélkül már nem oldható a kötés. Hm, mit ne mondjak, […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2021.02.01 - tiszatáj

Különböző válságokban válogathat az ember. Klímaválság, ne fejlesszünk széndioxidot, mert megnő a föld felszínének hőmérséklete, ökológiai válság, ne irtsuk ki az állatokat, az erdőket, meg a rovarokat se, mert elpusztul a bioszféra és vele mi is, társadalmi válság, a gazdagok gazdagodnak, a szegények szegényednek, felfordulás lesz, kulturális válság, ne élvezd, szeresd azt, amit eddig szerettél, szar az nagyon, a mi értékeinket szeresd, ha ember akarsz maradni…. még folytathatnám. Ezek a közismert válságok valamennyire kezelhetőek lennének, ha nekifognánk. Le kéne törni a gigavállatokat, amik szenet, olajat adnak el, abba kéne hagyni a kereskedelmi fegyvergyártást, szabályozni a populáció méreteit, Kínában megpróbálták, sikerült. Ma már elegendően fejlett technológiákkal rendelkezünk, a bolygó minden lakosának jutna élelem, lakás, egy-egy mobiltelefon, televízió, csak éppen az elavult elosztási formákat kéne egységesen megváltoztatni. A kultúra meg éppen olyan alapszolgáltatás kéne legyen, mint a kenyér vagy a fedél, aki ember, választhasson. Szóval elvben minden válság megoldható. Azt gondolom, amint […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2021.01.27 - tiszatáj

Karikó Katalin kutatóbiológus, az mRNS alapú vakcinák technológiájának szabadalmaztatója Szeged díszpolgára lett. Azé a városé, ahol egyetemre járt, s ahol 1985-ben fiatal szakemberként éppen a harmincadik születésnapján kapta meg a hivatalos értesítést, hogy a biológiai kutatóközpontban nem tartanak igényt a munkájára. Ahogyan ő fogalmazott egy interjúban, leépítették. Azaz kirúgták. Azt is nyilatkozta ugyanott, hogy ha marad, ha nem kényszerül arra, hogy a nyugati világban próbáljon tudományos pályát befutni, talán egy folyton panaszkodó, középszerű kutató vált volna belőle Magyarországon. Most viszont, hogy a járvány ráirányította a figyelmet (Nobel-díj várományosként is emlegetik – magyar reménygyártás!), Szeged díszpolgárává választották. Jól van ez így. A kutató bizonyára örül a gesztusnak, hisz Szegeden végezte az egyetemet, kezdte a szakmát, s nyilván számos emlék köti a városhoz. S lehet, hogy épp az a kirúgás mozdította a mostani sikerek felé. De az is lehet, hogy Szegedről is elérhette volna a világhírt. Erre nincs válasz – a valóstól […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2021.01.22 - tiszatáj

ILYENEK VOLTUNK Ha beálltál a sorba, pár órával később garantáltan más emberként léptél ki, ebből az embermasszából. És nem azért a két-három sápadt vekni miatt, amit győzedelmesen vihettél haza, kitartásod eredményeként. Az ember tele reményekkel érkezett, például egy kenyérbolt elé, ami a hosszú sor láttán rögtön el is illant belőled, mert be kellett lásd: innen nem fogsz egyhamar szabadulni. Hacsak nem akarsz kenyér nélkül hazatérni, de azt meg nem lehet. Otthon azt nem fogadták el magyarázatként, hogy hosszú volt a sor. A kenyér kellett, bármi áron, a sorállás nem volt kibúvó. Talán még ki is nevettek volna, ha ezzel takarózol: eljöttem, mert nagy volt a sor. Beálltál hát a sorba, amelynek attól a pillanattól kezdve te is tevékeny, lépegető tagja, része lettél. Lassan araszoltál előre a sokszáz ember egyikeként. Ti alkottátok a sort, mert a sorhoz, a sorban álláshoz sok ember kell, akik mind egyet akarnak, valami közös cél és […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , , ,
2021.01.16 - tiszatáj

Régen arról szőttem álmot (ez milyen fennkölt!), hogy majd másként, nem, nem úgy, ahogyan a szülők, az semmi, az használhatatlan és boldogtalansághoz vezet, abban megfulladni lehet, vagy meghalni. A családot, a názáreti mását én majd megteremtem, ehhez aztán gyűjtögettem a szép idézeteket, egyiket ügyesen be is kereteztem, de végül ott landolt a lomok között, mert a gyerekeim azt mondják, nem egészen úgy sikerült,  ahogyan az írás mondja. Pedig annyira megható, perzsa szöveggel is, agar firdausz, bar rú-je-zamin aszt, hamin aszt, wa hamin aszt, wa hamin aszt. Mielőtt átmennénk az ezeregyéjszakába, elárulom, azt hittem, legalább a fordítást értem, és az otthonom lesz majd a boldogság fellegvára, ahol naphosszat daloljuk, ha a paradicsom a föld színén van, úgy ez az, ez az, bizony ez az. Néhány kelléket be is szereztem hozzá, például egy táblát Tündér utca felirattal, de  úgy látszik, nem volt elegendő. Tegnap este végigpásztáztam a szobám. Iratok szanaszét.  A lakáshitel […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , , ,
2021.01.10 - tiszatáj

Egy kedves néprajzos asszonyság, kitűnő szakember, pár évtizeddel ezelőtt rendszeresen kendnek hívott. Hát kend, hogy van? De régen láttam kendteket! Miközben tegező viszonyban voltunk, néha (gyakran?) ezt az évődő megszólítást választotta, s én nyilván viszonoztam. Hát maga? Asszonyságod? Még illett is ez a múzeumi környezethez, ahol össze-összefutottunk. Sok víz lefolyt azóta a Tiszán, a Gender-patak is folyóvá öblösödött – jó pár éve nem is találkoztunk, ráírtam hát a messengeren, zavarná-e, ha most leasszonyságoznám. Jött a válasz gyorsan: dehogy! Meg a nosztalgia: de régen volt. Meg a magyarázat: ma is használom a magázódást, a kendezést vagy a nagy jó uram megszólítást némely hozzám közel álló kollégával. Nem bántó ez, inkább különleges. Azok között szokás, akik levéltári forrásokkal dolgoznak. Remélem, téged sem sértett annak idején! Persze néhány pesti kolléga lesajnál minket ilyenkor, mondván: vidéken így szokás. No, mindegy. Rákeresek a kendre valami netes szótárban, több árnyalata van: ismeretlenek vagy kevéssé ismerős férfiak […]

Tovább olvasom >>>
Címke: , ,
2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.26 - tiszatáj

LEGÉNDY JÁCINT: FÖLDALATTI OLTÁR
Látványos és sokatmondó a kötet borítója, amelyen a szer­ző félmeztelen, alvó portréja látható kékes derengésben, amely nagyon illeszkedik a tematikához. A sejtelmes portré a kitárulkozás és a zártság aktusaként egyszerre jeleníti meg az underground individuum önmagát felvállaló, kifejező testnyelvét, ugyanakkor a modellnek a nézők felé tanúsított közömbös passzivitását, a nyugalom, a békés önmegadás magatartását. Az oldalmargókon végigfuttatott illusztrációk, amelyek a költő saját kollázsaiból készültek, már önmagukért beszélve idézik meg a ’80-as évek újhullámának hangulatát, mintegy annak oltárképeiként… – HORVÁTH ÉVA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

TÉREY JÁNOS: NAGY TERVEKKEL JÖTTEM ROSMERSHOLMBA
Térey János egész lírai életművét áthatja a nagyság igénye. Már az első kötetekben feltűnő volt a beszélő erőteljes hangja, a megszólalás provokatív élessége, a sokat emlegetett természetes arrogancia. A nagyság itt leginkább a gyengeség (és gyengédség) hiányában, a kíméletlen határozottságban, illetve a nyelvi eredetiségben, elevenségben, pezsgésben érvényesült… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő