06.27.
| Jazz Kocsma – Kele Fodor Ákos A szív vége című könyvének bemutatója >>>
06.14.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Lengyel András Tömörkény-tanulmányok című kötetének bemutatója >>>
06.13.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Színkép, hangkép, összkép című kötet bemutatója >>>
06.12.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Petőcz András A visszaforgatott idő című könyvének bemutatója >>>
06.06.
| Tiszavirág Fesztivál >>>
06.06.
| A koreográfus >>>
06.05.
| Debreczeny György ezen a szép napon című kötetének bemutatója >>>
05.27.
| Irodalmi Karaván vajdasági szerzőkkel >>>
05.30.
| Asztali beszélgetések… – Pilinszky János üzenetei >>>
05.24.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
06.03.
| Meghalt Térey János költő, író, drámaíró >>>
05.29.
| Villámgyorsan épül fel az ország legnagyobb színháza >>>
05.25.
| Több cannes-i filmet a Mozinet mutat be a hazai mozikban >>>
05.23.
| Új színház nyílik idén a Szegedi Szabadtérin >>>
05.10.
| Gorajeci műfordítótábor >>>
04.08.
| Önkénteseket vár a Szegedi Szabadtéri >>>
04.02.
| Teljeskörű zeneipari szolgáltatást nyújt a megújult budai tehetségkutató >>>
03.22.
| Az Oscar-díjas Ida és Hidegháború producere is Budapestre jön a Friss Hús fesztiválra >>>
03.16.
| Teljes az év operájának szereposztása >>>
03.14.
| Legéndy Jácint: Földalatti Oltár >>>

Benedek Miklós, Demus Gábor, Fekete Vince, Gál Ferenc, Janáky Marianna, Maklári Judit, Véssey Miklós versei

Géczi János, Nyerges András, Szil Ágnes, Zalán Tibor prózája

Fried István, Kosztrabszky Réka, Sándor Iván tanulmánya

Dömötör Mihály Kereszt parafrázisok című kiállítása

>>>

AZ SZTE ZMK VIZSGAELŐADÁSA
Operavizsgának hirdette a színlap, de sokszor az volt az érzésem, mintha amatőr színjátszókörben ülnék. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának ének-, és operaszakos növendékei a Figaro házasságában próbálták megmutatni tehetségüket, és azt, hogy hol tartanak tanulmányaikban. A végeredmény finoman szólva is vegyes. A produkció olyan volt, mintha egy kézilabda csapatban együtt játszanának 6-7 éves vékonydongájú kisiskolások erőtől duzzadó 20 éves ifiprofikkal… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>

BESZÉLGETÉS AZ 50 ÉVES KALÁKÁVAL
Az SZTE 16. Egyetemi Tavaszának vendége volt 2019. április 24-én a Kaláka együttes. Jubileumi koncertkörútjukon magyarlakta – de a határok által elválasztott – szomszédos városokba látogatnak el. A Kossuth- és Prima Primissima-díjjal kitüntetett zenekar – Gryllus Vilmos, Gryllus Dániel, Becze Gábor és Radványi Balázs – vendége Szegeden Szirtes Edina Mókus volt. A nagysikerű koncert után a zenekar tagjai oldott hangulatú interjút adtak lapunknak… – PIKÓ ANDRÁS GÁSPÁR INTERJÚJA

>>>

2019.06.15 - tiszatáj

LEGYEN ÖN IS HERCEG Azzal áltatom magamat, hogy a megértés a vállalkozásom. A cselekvéstől sajnálom az időt, meditálok, oldalt állok, és onnan nézem a világot. Az én dolgom az emlékezés a jelenre, mondta németnyelvű, svájci-orosz-francia íróbarátom, Paul Nizon.  Ülök a Tuchert kávéházban, a berlini Pariser Platzon, átlósan szemben a művészeti akadémiával. Egy kuratóriumi ülésen vettem részt a szomszédos, egykori Liebermann házban a Brandenburgi kapu mellett, ahol nyolcvan évvel ezelőtt, születésem évében, SA menetoszlopok vonultak, az öreg, zsidó festő pedig azt mondta, hogy nem tud annyit enni, amennyit hányni tudna ettől a látványtól. Utánam jött egy ifjú hölgy, hozza a szemüvegem egyik üvegét, a kereten a bal lyuk üres, a hölgyek az alapítványban feltételezték, hogy az én lencsém jár ki-be a keretbe. Nyáron egy fényképész jött hozzám Hegymagasra, akkor is csak a jobboldali lencse volt benne a keretben, ő sem vette észre. Jutka azt mondja: A bal szemed kedves, a jobb […]

>>>
Címke: , ,
2019.06.05 - tiszatáj

ZÖLD-SÁRGA! A tücskök egyhangú nyári zenéjébe hirtelen egy távoli vonatfütty sikoltott bele. A látóhatár alján már ott lebegett a közeledő mozdony is, szemlátomást növekedve. A tizenöt-húsz gyerek, zömében fiúk, akik eddig több kisebb csoportban álldogáltak és élénk taglejtésekkel magyaráztak egymásnak, most hirtelen szétrebbentek és  izgatottan keresték a helyüket a sínek mentén. Csatárláncban, egymástól 10-15 méterre felsorakoztak és vártak. Már nem beszéltek, nem is tudtak volna, a közeledő szerelvény zaja minden más hangot elnyomott. Élénk sípolás közepette érkezett eléjük a nemzetközi, amely csehszlovák, kelet-német, lengyel és magyar jelzésű vagonokat tartalmazott. A gyerekek hirtelen felemelték a kezüket, ki a jobbat, ki a balt, sőt a lelkesebbek mindkettőt és heves integetésbe kezdtek. A vonat nemrég hagyta el a közeli nagyvárost, még nem nagy sebességgel haladt, a nyári melegben a messziről érkezett utasok a lehúzott ablakokban kerestek enyhülést. Úgy tűnik nem érte váratlanul őket az integető sereg, mert repült kezükből a cukorkák sokasága, időnként […]

>>>
Címke: , ,
2019.05.30 - tiszatáj

Brigitta futott, ahogy tudott, a rémítő zöld szempár egyre közeledett. Egyetlen lehetősége az volt, hogy valami rést találjon! Algernon hősként viselkedett, cincogva hívta be a bajba jutott lányt. Ezzel ugyan leleplezte a jelenlétét. A megvetemedett lakótelepi ajtó egyik sarka nem illeszkedett pontosan. Csak éppen akkora, hogy Brigitta befért rajta. – Hogy tehettél ilyet, nem érezted meg időben annak a vadállatnak, halálos ellenségünknek a szagát? – Nálunk, az én lakásomban tataroznak. Az az undorító festésszag! A bútorokat elhúzták a helyükről, fészkemet feldúlták és a munkások alig ejtettek el egy-egy morzsát, az is a festékfoltokra hullt. Inkább ittak, valami italt, amelynek szagától futnom, menekülnöm kellett. Lementem az ingatlanközvetítő irodájába. Mivel a gép nem volt bekapcsolva, megkóstoltam néhány hirdetést. Éhes és fáradt voltam, ez ízlett a legjobban, ez a cím, a szomszédé. Valaki szalonnás kézzel foghatta meg – fejezte be a jövevény. A megözvegyült Algernon megszaglászta és szemrevaló lánynak találta, így befogadta. Már […]

>>>
Címke: , ,
2019.05.21 - tiszatáj

A napokban olvastam egy cikket Jo Cameronról, egy idős skót hölgyről, aki fájdalmak nélkül élte eddigi életét, aggodalmai sincsenek, nem fél semmitől, vészhelyzetekben is magabiztos, nyugodt. Boldogan él. Ő maga ezt teljesen természetesnek gondolja, és csak apró kellemetlenségnek egy különös tulajdonságát. Ha néha a tűzhelyre hajolt valamiért, csak az égő bőr szaga jelezte, hogy valamelyik testrésze forró fémhez ért. Megtanulta ezt is kivédeni. Hatvanöt éves korában figyelmeztették, hogy különleges tulajdonságai vannak. Csipőprotézist kapott és a műtét után egy doboz morfintartalmú pasztillát adtak neki azzal a tanáccsal, nyugodtan szedjen annyit belőle, amennyit szükségesnek érez, mert ez a műtét a legfájdalmasabb utóhatásokkal jár. Másnap kiderült, hogy egyetlen tablettát sem vett be. Nem voltak fájdalmai. Sebésze teljesen kétségbeesett és genetikai vizsgálatokra küldte, ahol kiderült, hogy egészen különleges mutációi vannak, szervezetében felszaporodik egy jó érzést előidéző molekula, az anandamid – fontos eleme az agy bio-ópiát regulációjának –, mert lassabban bomlik le, mint az embereknél […]

>>>
Címke: , ,
2019.05.14 - tiszatáj

Úgy alakult, hogy három hétig a tenger mellett szórtam a morzsát. Van jó spanyol sör is, most mondom, Cruzcampo. Ez az. Pálmafák, leanderes kertek, óriási, a láthatárt összecikkcakkozó hegyek, szemben Afrika fáradtan pislogó fényei, látom Gibraltárt Quazimodo-púpját, látok hófehér, városnagy hajókat elúszni a valószerűtlen kékben, és három héten át állandóan hallom a tenger monológját. Én, én, én, én. Minden hullám azt mondja, én vagyok. És rendszeresen összevesztem velük. Összevesztem például a hegyekkel, sokak voltak nekem, rémületesen nagyok, kopárak. Nekem a hegy természeti túlzás. Nem úgy vesztem össze velük, mint P. Sándor, a napfiú, hogyan is mondjam, esztétikai alapon, nem valamely művészi irály tagadása miatt – coki neked romantika –, hanem inkább egzisztenciálisan, mert ha azt kérdezem, és gyakran kérdezem, mindennap megkérdezem, mintha magam is hullám lennék, nekem mi az élet, hogy az élet az legelőször, és ebben nem tudok engedni, hogy én. Az a gyönyörű tökéletlenség! Síkság, drágám, torzsák, kóró, […]

>>>
Címke: , ,
2019.05.06 - tiszatáj

AZ ELMARADT TALÁLKOZÁS Sok egykori tanáromra hálásan emlékszem vissza, de közülük számomra az etalon mégis a magyartanárnő volt. Tompa Margit. Magas, karcsú alakján előszeretettel viselt garbót, szoknyát. A Karádyra jellemző eleganciával szívta a cigarettát. Egyiket a másik után. Férfiasan erős hangja önmagában is tekintélyparancsoló volt. Az még a régi iskola volt, a tekintélyalapú poroszos alma mater. Aki nem becsülte meg magát, néhány körmös, pofon, varázsvessző és egyéb fegyelmező eszköz használata után könnyek között állt vissza a sorba. Tompa tanárnőnek azonban nem volt szüksége effélékre. Talán a személyisége tette, a kisugárzása. Talán az, hogy édes méz íze volt akkoriban, a nyolcvanas évek végén, a végzete felé dübörgő kommunizmusban, a magyar irodalomnak. Tompa Margit megszerettette velünk az anyanyelvet. Valami tudatosságot igyekezett bennünk életre kelteni, ráébreszteni ennek az akkoriban egyre inkább lesajnált, kicsúfolt, háttérbe szorított nyelvnek a gyönyörűségére. Ennek érdekében, ha kellett mesemondó versenyt szervezett, máskor az egyik ismert váradi újságíró-költőt hívta meg […]

>>>
Címke: , ,
2019.04.22 - tiszatáj

Nem olyan bonyolult ez. Persze nem is olyan egyszerű. A kislányok és kisfiúk virágot visznek az óvónéninek meg a tanító méninek. Mondjuk pedagógusnapon. Vagy évzárókor. Nem maguktól, hanem mert az anyukájuk a kezükbe nyomja. Esetleg egy doboz bonbont, egy üveg bort, ha a tanár: bácsi vagy úr. Így szokás. Később is, középiskolában. A diákok „figyelmességei” mögött persze többnyire felnőttek sejthetők, akik kisakkozzák, melyik tanár várja el, melyik érdemli meg, melyiknek érdemes vinni az ajándékot. És mikor, és mennyit, és mekkorát. Sok pedagógus pedig hajlandó meghatódni a számos osztálytermi, adminisztrációs és egyéb frusztrációi közepette. Egy pillanatra elhiszi, hogy szeretik. Hogy fontos. Az ajándék jót tesz az önbecsülésének. Ha már a társadalmi státusza alacsony. A tanítók, tanárok általában sosem voltak jól fizetettek. Keresetükből nemigen tudják megteremteni (hacsak a férjük vagy feleségük, családjuk révén nem) azt a fajta anyagi és szellemi függetlenséget, amely általában szükséges lenne az igazibb önbecsüléshez. Maradnak kiszolgáltatott, mosolyra, jó […]

>>>
Címke: , ,
2019.04.13 - tiszatáj

A mai napig nincs rend a könyveim között. Amikor öt évvel ezelőtt elköltöztem az első feleségemtől, a könyveim a kolozsvári lakásunkban maradtak. Ott is lapultak a következő év tavaszáig, amikor elkezdtem bedobozolni őket, míg augusztus végén ötven dobozzal be nem költöztünk a második feleségemmel Zilahról Marosvásárhelyre. Kolozsváron négyszobás lakásunk volt. Nem emlékszem a négyzetméterekre, az azonban biztos, hogy ott több falas, magas polcon sorakoztak, és már ott is zsákokban vittem a Heltai könyvtárba, mert túl sok volt belőlük. Ott viszont még meglehetősen rendszeresen-logikusan válogattam. Kiszelektáltam azokat, amelyekben csalódtam, amelyek valamilyen speciális igényt elégítettek ki, amit ellenben már nem vágytam kielégíteni többé, amelyek első pillantásra remekműveknek tűntek, másodikra már sokkal kevésbé, amelyekről azt hittem, rögtön elolvasom őket, ám addig a pillanatig le se vettem a polcról. Márta rendszerető asszony volt, de már korábban, édesanyám mellett is ahhoz szoktam, hogy a Jókaik a Jókaik mellett, a Téka sorozat darabjai egymás mellett, és […]

>>>
Címke: , ,
2019.04.06 - tiszatáj

Az emberi viselkedéssel foglalkozó ember, humánetológus, használható adatforrást talál a televíziós reklámokban, mert eltekintve most a marketing szempontoktól, jól tükrözik egy apró, de befolyásában igen jelentős embercsoport, a reklámkészítők társadalmi, kulturális nézeteit, elképzeléseit. Egy-egy műsorban a sokszor megismételt azonos szövegek, képek, érdekes kapcsolati scenáriók sokféle információt hordoznak, és a gyakori ismétlések miatt akkor is befolyásolják a nézők elképzeléseit, ha azok gyakran nem is figyelnek oda. Nem nézik a műsort éppen, de hallják a szöveget, forog az „imamalom” a fejükben és befolyásolja értékeiket, normáikat, kultúrájukat. Ősi közösségekben a normarendszert a közösség valamennyi tagja befolyásolta, értékeit generációk változása erősítette. Mai időkben a család, ha van éppen, indítja a normarendszer kialakítását a gyerekekben, de nagyon hamar az óvodában, iskolában kapnak bizonytalan forrású és kiszámíthatatlan irányú ösztönzést a normák alakulásához. Végére hagytam a legjelentősebb tényezőt, a televíziót, amely már a családban átveszi a főszerepet. Engem réges-régen még arra tanítottak, hogy a hazugság bűnös dolog, […]

>>>
Címke: , ,
2019.04.02 - tiszatáj

ÁBRÁNDOS VÁRAKOZÁS 1987. A dolgomat átvettem valahonnan, és továbbadom valahová. Állomás vagyok a folytatódás útján. Megint ülünk a szülészet folyosóján, minden széket elfoglaltak a terhes anyák, mind beletörődtek a várakozásba, mind együtt várjuk a lendületes, jóarcú Rákóczi doktort, aki fenn cikázik a műtőben és a szülő osztályon, és még csak ezután fog lebocsátkozni a várandósokhoz. A szülészet mellett orosz és magyar kaszárnyák, az állatkert és az angolpark. A szülőszoba ablakából sasok, jegesmedvék és a hullámvasúton sikoltozó párok láthatók. Meg vagyunk győződve róla, hogy a magzatnak a nagy hasban szüksége van az apai brummogásra. Ebben a hitemben megerősít a hiéna kacagása. A feleségem jóindulatának nincsen határa, amióta terhes, nagytakarítás után átrendezi a szekrényeket, a teraszon a virágtartóba friss virágföldet tesz, szemlélgeti a gyerekágyon sorba rakott ingecskéket, rugdalózókat, tipegőket, sapkácskákat. Jutka az olvasófoteljében ül, a hasán nyugtatja a teáscsészéjét, a magzat pedig alulról beleöklöz a csészealjba. A jövevény arccal fölfelé érkezik, csupa […]

>>>
Címke: , ,
2019.06.18 - tiszatáj

SZÍNKÉP, HANGKÉP, ÖSSZKÉP CÍMŰ KÖTET BEMUTATÓJA
Június 13-án, csütörtökön a Színkép, hangkép, összkép című tanulmány- és esszékötet szerkesztőjével, Virág Zoltánnal Orcsik Roland beszélgetett a Tiszatáj Szalonban. A bemutató során szó esett Virág korábbi és jelenlegi köteteiről, illetve zenei érintettségéről is… – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.06.16 - tiszatáj

KORMÁNYOS ÁKOS PARAVÁN CÍMŰ KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA
Miért éppen a test, és ha már az, miért nyúljunk hozzá és hogyan van értelme? Ehhez hasonló kérdések hangzottak el június 14-én, a Dugonics téren. A kérdéseket Szutorisz Szabolcs tette fel, a válaszokat pedig Kormányos Ákostól, illetve a 90. Ünnepi Könyvhétre megjelent Paraván című verseskötetéből kaptuk. Tagadhatatlan, hogy a kötet minden egyes verse kapcsolódik a testhez, hol erőteljesen markolászva, hol gyengéden érintve azt. Ugyanakkor egy valami világos: Kormányos Ákos az írás során szikével közelít az anyaghoz… – FERENCZ HEDVIG BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.06.16 - tiszatáj

GRECSÓ KRISZTIÁN NYITOTTA MEG SZEGEDEN A 90. ÜNNEPI KÖNYVHETET
Az alkotóembernek újra ingujjra kell vetkőznie és ki kell ülnie a térre, hiába változott meg ez a tér, fontos a közvetlen kapcsolat író és olvasója között, fontos, hogy a szerző hagyja magát megközelíteni, s  hogy mindez határokat mosson el és ledöntsön a magas falakból, melyek szerző és olvasó közt húzódnak. Észre kell venni olvasó-szerző megváltozott viszonyát át kell értékelni és felvenni a tempót, mert az olvasók megelőzték a szerzőket… – FERENCZ HEDVIG BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.06.15 - tiszatáj

LANCZKOR GÁBOR MONOLIT CÍMŰ KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA
Június 12-én, szerdán Lanczkor Gábor új válogatáskötetének, a Monolit bemutatásának adott helyet a Grand Café. Az ihletforrásokról, a társművészetekről, illetve a kötet koncepciójáról Klajkó Dániel beszélgetett a szerzővel… – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.06.15 - tiszatáj

GRECSÓ KRISZTIÁN KÖNYVBEMUTATÓJA
A szegedi könyvhét nyitónapján Grecsó Krisztián volt a főszereplő: a Dugonics téri megnyitóbeszédet követő dedikálás után kötetbemutatóra került sor, ahol Balog József újságíró kérdezte a szerzőt legújabb regényéről. Annak ellenére, hogy Szegeden már bemutatták a Verát március elején teltházas érdeklődés mellett, ezúttal is népes hallgatóság gyűlt össze a Somogyi-könyvtár első emeleti olvasótermében… – SZÁNTAI MÁRK BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.06.13 - tiszatáj

A könyvhétnek új paradigmára van szüksége. A kilencvenéves akarás mára sajnos megkopott, megrepedezett, az új generációk számára a cél érthetetlen, nincs is olyan szó napi használatban, hogy „ingujj”. És valahogy a Parnasszust sem találják. Supka Géza és kollégái még joggal gondolták úgy, hogy közvetlenebb kapcsolat kell író és olvasója között. És hogy az határokat dönt le, vagyis inkább valamennyit rombol a túl magas falakból, ha az alkotóember – aki akkoriban még hagyományosan férfinak volt elgondolva – leveszi a zakóját és „ingujjra vetkőzve” megközelíthetővé válik […]

>>>
2019.06.13 - tiszatáj

LISE DAVIDSEN
Elsőre azt mondanám, hogy igazán meglepő, hogy a Decca lemezszerződést ajánl valakinek, akit még csak pár éve ismerünk, és a második nagylemez címe rögtön az előadó neve lesz. Jó, utóbbi nem teljesen igaz, hiszen Lise Davidsen lemezének borítóján ott van a Londoni Filharmonikus Zenekar (Philharmonia Orchestra) neve is, de az ember leginkább csak a norvég előadóművész képét látja, és nevét olvassa… – GERA MÁRTON KRITIKÁJA

>>>
2019.06.12 - tiszatáj

TOLVAJ ZOLTÁN: FANTOMIKER 
Tolvaj Zoltán költészete azt a hatást kelti, mintha Kassák Lajos szövetkezett volna Tóth Árpáddal, akik felosztották egymást között a National Geographic, a Spektrum műsorkínálatát, a vezető hírportálok ismeretterjesztő cikkeit, majd ellátogattak volna egy egyetemi bölcsészkar filozófia szakára, és végigolvasták volna a 20-21. századi magyar lírát. Ezek a feltételezett hatások mind ott húzódnak a Fantomiker, Tolvaj Zoltán harmadik verseskötete mögött… – BOLDOG ZOLTÁN KRITIKÁJA

>>>
2019.06.11 - tiszatáj

AZ SZTE ZMK VIZSGAELŐADÁSA
Operavizsgának hirdette a színlap, de sokszor az volt az érzésem, mintha amatőr színjátszókörben ülnék. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának ének-, és operaszakos növendékei a Figaro házasságában próbálták megmutatni tehetségüket, és azt, hogy hol tartanak tanulmányaikban. A végeredmény finoman szólva is vegyes. A produkció olyan volt, mintha egy kézilabda csapatban együtt játszanának 6-7 éves vékonydongájú kisiskolások erőtől duzzadó 20 éves ifiprofikkal… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő