04.19.
| REÖK – Meghosszabbítva a Táblaképfestészeti Biennálé jelentkezési határideje >>>
04.18.
| Alkotói pályázatot hirdet a Trafó >>>
04.15.
| 6 fesztiválfellépést lehet nyerni a debreceni tehetségkutatón >>>
04.02.
| Bogyó és Babóca 4. ‒ Tündérkártyák ‒ 13 + 1 új mese bemutatója >>>
03.31.
| Magyarországi kulturális javakat tesz elérhetővé a Digipédia >>>
03.31.
| A virtuális térbe költözött a Kazinczy Múzeum >>>
03.30.
| Segíts te is menteni a magyar webet! >>>
03.30.
| Csík János és a Mezzo rendhagyó karanténklipet készített >>>
03.24.
| Információs plakát pályázat a koronavírussal kapcsolatos személyes óvintézkedésekről >>>
NAPI TANDORI

04.02.
| Szolidaritásra buzdítanak a hazai zenészek >>>
04.01.
| Az interneten rendezik meg idén a Krakkói Filmfesztivált >>>
04.01.
| Elindul az színházi háttérszakmák áthidaló támogatására a FESZ Segélyalap >>>
03.31.
| Európai Örökség címet adományozott Szentendrének az Európai Bizottság >>>
03.24.
| Online fesztivált rendez a Friss Hús a korábbi évek filmjeiből >>>
03.23.
| Ingyenesen nézhető díjnyertes magyar természetfilmek >>>
03.23.
| Számos kulturális intézmény jelentkezik online tartalmakkal >>>
03.22.
| Több száz hangoskönyv lett ingyenesen hallgatható az MTVA Archívumában >>>
03.20.
| A mellékelt példa – A Tiszatáj Diákmellékletei >>>

Tisztelt Olvasóink, Szerzőink!

Tekintettel a járványügyi veszélyhelyzetre, a Tiszatáj szerkesztősége úgy döntött, hogy áprilistól a Tiszatáj folyóiratot kizárólag digitálisan teszi elérhetővé az érdeklődők számára. Bízunk benne, hogy a válság elmúltával, amennyiben a folyóirat-támogatások is beindulnak, olvasóink újra nyomtatott formájában is kezükbe vehetik a lapot.

>>>

Beszarni könnyű, de jól összecsinálni magad, na arra nem mindenki képes. Elengeded, had folyjék, aztán lesz ami lesz. Ehhez nem kell tudomány. Csurog a combon, csurog a térden, egy kicsi a bokára, egy kicsi a szőnyegre, ahogy esik, úgy tottyan. De ahhoz, hogy csupa szar legyen minden körülötted, azt már nem tudja bárki jöttment szarógalamb. Technika, rátermettség, elhivatottság és egészséges öntudat. Ezek szükségeltetnek egy tisztességes beszaráshoz. […]

>>>

2020.04.02 - tiszatáj

Volt akkoriban három birkánk. Samu nevére máig emlékszem, ő volt a játékos, az okos, ő volt a középső termetű. A nagy elég ostobácska volt, meg talán nyugodt, túlságosan is az, a kicsi pedig szertelen, mint a gyerekszél. Jött-ment, összevissza rágott, csatangolt, hangoskodott. Samuval lehetett játszani, a többiekkel nem nagyon. Samu kergetőzött, ugrándozva öklelt, jött velem, fel s alá kísért az akkor még mindig óriási kertben, ahol mézesre értek a körték, csak aztán kezdett terjeszkedni a vadbirs. Samu nem bántott, ha elhevertem a fűben. Csak rágott mellettem. A hetvenes évek múltak, még a múlt században. Dorkó, klott, mackónadrág. Föltűnt néha egy-egy farmer, nyeles fésű a zsebben. Tiki-taki, divat lett az olajkályha. Szürke felhők szántottak odafönt, szürke izzadság hullt alá. Sokat játszottam Samuval addig a reggelig. Azon a napon én keltem a leghamarabb, s mert tavasz vége volt, már május talán, még pizsamában álltam ki az ajtóba, afféle szokványos kocka alakú családi […]

>>>
Címke: , ,
2020.03.26 - tiszatáj

ILYENEK VOLTUNK A hittanórák hangulata tele volt humorral, jókedvvel. Füzetünkbe szépen gyűltek az evangéliumi történetek vázlatai. Életreszóló alap volt ez mindannyiunknak. Sok bibliai történetre ma is úgy gondolok vissza, mint amit ott hallottam először és aztán végigkísér egy életen át. Bizony gyakran rá kellett szólni a vidáman nyüzsgő gyermekhadra, merthogy akkoriban még több gyermek volt mint autó, a mi kis falunkban. A tiszteletes úr váltakozva, hol szigorúan fogta a gyeplőt, hol pedig humorral ragadta meg a figyelmünket. Akkoriban nem volt képernyő, sem kivetítő, sem más jelenkori kütyü, amiben sokan hisznek manapság, mégis megragadtak bennünket ezek a Jézus-történetek, az Újszövetség semmi máshoz sem hasonlítható világa. A vidám gyermeksereg örült egymás társaságának és lelkesedett a nevetésre nyíló szájú papjáért. Nyáridőben a templom, télen a lelkészi hivatal volt a helyszín. A kicsi, takaros úrházában otthonosan mozogtunk, templomos idők voltak azok. Könyörgés és győzködés nélkül is ott voltunk vasárnaponként is. Télidőben a hivatalban mondtuk […]

>>>
Címke: , ,
2020.03.21 - tiszatáj

Emelgetem a lábam vagy talán inkább csoszogok. Szó szerint lábadozom. Ez tegnap volt. Járkáltam, üldögéltem a parkban. Rám sütött Isten Napja, átfújtak a böjti szelek. Telik majd egyik vasárnap a másik után, egyik húsvét a másik után. Barka nélküli virágvasárnap. Felrémlik a negyvenkét évvel ezelőtti passió.   Most, Pilátusként, egymás után háromszor mosok kezet. Akkor csak elénekeltem, hogy olyan ártatlan vagyok ANNAK AZ EMBERNEK a halálában, AZ AZ EMBER MÉG MA IS ÉLHETNE! Na, nem. Ez utóbbit egy másik helytartó mondta. Öregszem, keverem a passiókat. Inkább egy ember haljon, mint az egész nép, vagy hogy is van fordítva. Inkább az egész nép haljon? Hiszen a birodalomhoz képest, ugyebár arányaiban… Egy ember is arányaiban, tíz millió húsvér ember arányaiban mindössze?   Most harminckilenc, hatszáz, tizenötezer – nem gondolattal fertőzött – fekszik abban a majdnem sírban. Majdnem ártatlanok. Tegnap még csak néhány műemléket akart látni néhány turistacsoport, valaki tartotta előttük villámhárítóként az esernyőjét. Vagy […]

>>>
Címke: , ,
2020.03.15 - tiszatáj

AVAGY CELEBKÉNT ÉLÜNK MINDAHÁNYAN? Így járvány idején nemcsak Camus regénye, A pestis juthat eszünkbe (állítólag megugrott iránta a kereslet – a katasztrófaturizmus mintájára a katasztrófaolvasás szó is létjogot nyerhet), hanem sok más irodalmi aktualitás, például Boccaccio műfajteremtő könyvének kerettörténete, vagy éppen Benedek Szabolcs Haláldekameronja, amely címében is rájátszik a firenzei mester munkájára. A novellafüzér pedig magát a 14. század közepi nagy pestist követi nyomon Kínától Nyugat-Európán át Magyarországig; a külön-külön is olvasható kis történetek közös hőse pedig maga a járvány. És hát a danse macabre is eszünkbe juthat a maga egyenlőségszemléletével, például Villonnak A haláltánc-balladája Faludy György átköltésében, a refrének felsorolásai: tunyán henyéltünk, balgán játszottunk, buján fetrengtünk, a titkot űztük, kufárok, kényurak, álszentek voltunk mindahányan… Egy minősítés kimaradt, talán mert akkoriban még nem lájkokban, megosztásokban mérték az életet, a sikert; vagy a fene tudja, az is lehet, hogy mégis, csak más volt az elnevezés, a mértékegység, az átváltás. Szóval ki […]

>>>
Címke: , ,
2020.03.07 - tiszatáj

Aki kutyákkal foglalkozik, annak akadnak kutyáspercei is. És ezek  nemcsak a kutyák viselkedésének megfigyelésére alkalmasak. Janka kutyám tipikus városi kutya, Pesten nőtt fel és a legjobban az utcákon szeret sétálni, a városi kutyák ilyenek. Minden háznál érdekes üzenetek kenődnek fel a kapufélfákra, a boltokból különleges és ingerlő illatok áradnak, sok az ember, ők is illatoznak, szóval a város szagparadicsom, gyakran kínál valami újat, különlegeset a kutyáknak. Pár éve egy balatoni kisvárosba költöztünk és azt hittük, hogy a környéken fellelhető rétek, erdők, parkok Jankát ritkán tapasztalt lehetőségekkel látják majd el.  Egy kutya mindenhol talál nézni és szagolni valót. Aztán szépen lassan rájöttünk, Janka, ha lehet, akkor legtöbbször az utcás városrészeket választja, ezek számára érdekesebbek. A városka nem gyalogló turisták és sétáló kutyák számára épült, hanem tisztességes, autóval rendelkező lakosoknak vagy nyaraló autós vendégeknek. Autóval mindenhova könnyen el lehet jutni, ezért az üzletek, vendéglők kisebb-nagyobb csomópontokba rendeződtek. Beülünk a kocsiba és néhány […]

>>>
Címke: , ,
2020.03.01 - tiszatáj

ILYENEK VOLTUNK Emlékszem azokra a vasárnap délutáni és esti metsző, gyomorfájdító félelmekre. Az ember ránézett az órarendre és azt kellett látnia, hogy hétfőn máris két románóra köszönt az életébe. Amiket valahogy túl kell élnie. De hogy? Itt még a jótanulók is bizonytalanul vették az akadályt, mindenki más meg örült, ha túlevickélt nyugodtabb vizek felé, anélkül, hogy hármas vagy négyes íródott volna az ellenőrzőjébe. A románórák miatti pánikhangulatunkat nagyszerűen oldották az úgynevezett könnyű órák. Amikre úgy gondoltunk, mint az ellazulás, a békés pihenés, a megnyugvás ötven perceire. Ezek egyike volt a kémia, Urs tanár úr tantárgya. Valami egészen különleges beavatásnak számított, amikor felmehettünk az új iskolaépület emeleti részén berendezett laboratóriumba, a „laborba”, ami tele volt érdekes üvegcsékkel, figyelemfelkeltő tárgyakkal és képekkel. A tanár úr különféle kísérletekkel varázsolt el bennünket. A mai pedagógusok is megirigyelhetnék azt a páratlan kreativítást, ami jellemezte. Középkorú tanár volt, aki szerette félretenni az unalmas, papírízű tananyagot és […]

>>>
Címke: , ,
2020.02.22 - tiszatáj

Én sztereóban hallom nőni az életet. Ha kipillantok az ablakon, jobbra egy óvodát látok, balra pedig egy játszóteret. Finom, életes helyszínek, tanúja voltam ezen objektumok fölött elmélázva szerelemnek, világháborúnak, világbajnokságnak, kismotoros versengésnek, kézitusának. Néha megérzem az óvónéni hangján, hogy baj van otthon. Vagy hogy valami izgató érdekesség akar lenni az életében, rácsavarodott a lelkére egy férfifátyol. Különböző sírásokat is meg tudok már különböztetni, az igazit, az akaratost, a hamist, a színházit, a reménykedőt. Láttam már olyat is, és bizony nem egyszer, hogy a szeszélyesen csapkodó, szúrós esőben, amikor az emberek menekültek, apuka állt a játszótéren, egyedül, kövérre csomagolt kisgyereke hintázni próbált, de hát így nem ment. Szomorú volt minden, az eső, a hinta, a gyerek, az apuka. Anya meg nyilván aludt fönt. Vagy főzött. Vagy takarított. Nem, inkább egyedül akart lenni, menjetek le, hagyjatok már egy kicsit, hagyjatok magamra a gondolataimmal, hagyjátok már, hogy magamnak érezzek! Karácsony késő délutánján láttam, […]

>>>
Címke: , ,
2020.02.17 - tiszatáj

Egy kerekesszékes fiatal fiút pillantok meg. Ott ül az egyik bolt eresze alatt, ölében egy nejlonzacskót tartva, mindkét lába combközépig begipszelve. Fejét lehajtva várja, hogy a járókelők némi aprót dobjanak bele. A zsebembe nyúlok, pénz után kutatva. Ő rám néz, szemében valami furcsa csillogást látok. A pénzt a szatyorba dobom, beszéde zavaros, alig érthetően mondja ki a köszönöm szót. Az iskolában rengeteg pletykát hallok. A gyerekek mindig beszámolnak arról, hogy mi történik a táborban. Naprakészen tudom, hogy melyik lány kivel szökött meg, és azt is, hogy éppen ki van most haragban a szomszédjával. – Meghalt a fapulya – mondja nevetve Jancsika a második padsorban. – Meg, a tegnap este – válaszolja valaki hátulról. A gyerekek felnevetnek. – Meghalt a fapulya, meghalt a fapulya! – skandálják vígan. – Mi az a fapulya? – kérdezek vissza teljesen értetlenül. – Hát a fapulya! Maga nem ismeri? – néz rám nagy szemekkel Jancsika. – Ő élő ember? – Persze! – És miért […]

>>>
Címke: , ,
2020.02.11 - tiszatáj

Időnként kétségbeejtő hírek jelennek meg, hogy már csak évekre vagyunk az embernél is okosabb mesterséges intelligencia megszületésétől, és akkor jaj nekünk, mert az illető kompjuter annyira, de annyira értelmes lesz, hogy azonnal leigázza az emberiséget. Örülhetünk, ha puha kezeinket az érzékenyebb kompjuteralkatrészek szállítására még alkalmazza majd. Ezt a jeles napot elnevezték szingularitásnak, és mostanában kétezer-negyvenre teszik megjelenését. Reszketünk. Milyen szomorú, hogy nem tanítanak némi biológiát, humánetológiát azoknak, akik ezeket a csacsiságokat terjesztik, meg azoknak se, akik beveszik. Első probléma az intelligencia természete. Amiről fogalmunk sincs. Az értelmesebb pszichológusok azt mondják, hogy intelligencia az a tulajdonság, amit az intelligenciatesztek mérnek. Az etológusok ravasz módon azt állítják, hogy mindenki intelligens, állatokról, köztük rólunk van szó, aki a saját környezetében, ökológiai fülkéjében élet és szaporodásképes. Ez azért valamivel jobb, de akkor a kukac is intelligens meg az oroszlán is, a bölcs emberről nem is beszélve. Az etológusok szerint az intelligens viselkedés szorosan a […]

>>>
Címke: , ,
2020.04.05 - tiszatáj

A PLATFORM
Színdarabnak készült, Galder Gaztelu-Urrutia azonban 2 év alatt felturbózta az alapanyagot és filmmé gyúrta át. Nem váltja meg a világot a Netflixen kikötő A platform, jobbára serényen illeszkedik a kortárs spanyol zsánerfilmek sorába, horror-és suspense-elemekkel tűzdelt társadalombírálata viszont nagyrészt jól működik… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.04.03 - tiszatáj

BATYKÓ RÓBERT: RHOMBUS HEAD
Batykó konzekvensen épülő festészeti életművében nemrég új lépcsőfokot jelentettek a képein megjelenő enigmatikus képterek és rejtélyes kompozíciók. Legújabb képein – amiket a Rhombus Head sorozatban láthatunk – is továbbviszi poszt-digitális festészeti gyakorlatát: amíg eddigi sorozataiban a virtuális valóságban fellelhető képi formák festészeti újrafogalmazásán dolgozott, új művei már határozottan az ábrázolhatóság kérdéseit feszegetik… – IGOR SPLIT KRITIKÁJA

>>>
2020.04.03 - tiszatáj

KORMÁNYOS ÁKOS AJÁNLÓJA

Ligeti György: Viola Sonata
Brácsa: Daniele Colombo
A borítókép Hans Hofmann festménye

>>>
2020.04.01 - tiszatáj

RÁCZ LAJOS BESZÉLGETÉSE
KONRÁD GYÖRGGYEL 
…a merészebbek fél lábbal kívül voltak a rendszeren, de fél lábbal belül. Nekem viszont az egyik lábam sem volt benn. Úgyhogy amikor a Csoóri Sanyi először próbálkozott a Hitel megalapításával, mondtam neki, ezt soha nem fogjátok megkapni, majd adnak helyette valami kockacukrot. Legalább állítsatok össze egy számot, és azt tegyétek le a Széchenyi Könyvtárban, hogy legyen valami kézzelfogható. Mondtam Sanyinak, hogy a legjobb az volna, ha szamizdatban megcsinálnátok, de erre nem vállalkozott.

>>>
2020.04.01 - tiszatáj

Tisztelt Olvasóink, Szerzőink!

Tekintettel a járványügyi veszélyhelyzetre, a Tiszatáj szerkesztősége úgy döntött, hogy áprilistól a Tiszatáj folyóiratot kizárólag digitálisan teszi elérhetővé az érdeklődők számára. Bízunk benne, hogy a válság elmúltával, amennyiben a folyóirat-támogatások is beindulnak, olvasóink újra nyomtatott formájában is kezükbe vehetik a lapot.

>>>
2020.03.31 - tiszatáj

LAUDÁCIÓ GERGELY ÁGNES TISZATÁJ-DÍJÁHOZ
Gergely Ágnes 1989-ben közölte a Péter-Pál után című versét a Tiszatájban, vagyis 31 éve rendszeres szerzője a lapnak. Több olyan darabot is közölt a folyóiratban, amelyre a szakma is felfigyelt. Legutóbb például a szintén Tiszatáj-díjas Sándor Iván írt 12 pontból álló kommentárt Az utolsó pillanat című költeményéről, amely a folyóirat 2017/10-es számában jelent meg. A vers azért is jelentős esemény a Tiszatáj számára, mert Gergely egyrészt tanúként szólal meg, Nagy Imre nem pusztán metaforikus alak a költeményében… – ORCSIK ROLAND LAUDÁCIÓJA

>>>
2020.03.30 - tiszatáj

Hogy egy olyannyira világgal-foglalkozó költő aktualitásáról beszélünk (hirtelen?), amilyen fokig e kritérium Szabó Lőrincnek legalább három kötetére illhet, vajon az így vizsgált líra megnövéséről az időben, vagy az idők „jelleges változásáról” (globali­zá­ciós és egyéb napjainkat tekintve: romlásáról) szól-e?
Válaszunkat előrevetítve: globálisan sem-sem, beállt korunkat (kinek-kinek tetszé­sére bízzuk, az idő készülődését tekintve huszonvalahány évet, netán tizenegy, tíz stb. évet számol-e így), a már valóban tagadhatatlan, múlandónak nem remélhető jellegeket tekintvén igencsak, igen-igen […]

>>>
2020.03.29 - tiszatáj

TERÉZIA MORA: SZERELMES UFÓK
A tíz elbeszélést felsorakoztató Szerelmes ufók mérföldkőnek tekinthető a leginkább regényeivel (el)ismertté vált Terézia Mora pályáján: novellákkal kezdte pályafutását, s immáron kanonizált szépíróként visszatért alkotói origójának műfajához. Az összehasonlítás apropója így adott, sőt egyenesen kikerülhetetlen. Az eltelt tizenhét év eredménye pedig az írói kibontakozás vonatkozásában – Mora történeteivel és hőseivel ellentétben – egyértelműen optimizmusra ad okot… – HAJNAL ZSOLT KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő