02.20.
| Kortárs szlovák irodalom a Tiszatáj és a Kalligram című folyóiratokban >>>
02.29.
| Übü, a király a REÖK Stúdiószínpadán >>>
02.27.
| Asztali beszélgetések… – Beszélgetés a művészetről >>>
02.18.
| Borsos Miklós emlékkiállítás az Országos Széchényi Könyvtárban >>>
02.13.
| Két díva, ha találkozik: Ute Lemper és a legendás Marlene Dietrich „randevúja” a Müpában >>>
02.12.
| A Homo Ludens Project és a ZUG Színház februári programjai >>>
02.11.
| Jazz Kocsma – Simon Bettina Strand című kötetének bemutatója >>>
02.08.
| A vád tanúja című produkciót mutatja be a Játékszín >>>
02.05.
| Kilencedszer érkezik a Finn Filmnapok >>>
02.03.
| MADOKE – 5+1 ingyen nézhető doku vasárnapig! >>>
02.01.
| „Lét-közeli” művészet a Reök-palotában >>>
01.31.
| Müpa – Négy az egyben >>>
01.30.
| Asztali beszélgetések… – Mesék a csodakertről – Az egyetlen Földért >>>
NAPI TANDORI

02.14.
| Vitray Tamás Händel operában lép színpadra >>>
02.14.
| Kézzelfogható múlt, megújuló tájházak és szakralitás: a népi építészetről tartottak konferenciát >>>
02.11.
| Müpa – A jazz nagyágyúi Budapesten >>>
02.11.
| Az olvasáskultúra védelmében >>>
02.10.
| Történelmet írt az Élősködők című dél-koreai film >>>
02.01.
| Elhunyt Tornai József író, költő, a nemzet művésze >>>
01.31.
| A FOMO rendezője, Hartung Attila az Ivan & The Parazol dalához készített klipet >>>
01.18.
| Különleges Kakaókoncerttel készült a Miskolci Nemzeti Színház >>>
01.17.
| Világsztár érkezik Budapestre! – Az Animus elhozza olvasóinak Jo Nesbøt >>>
01.17.
| Megalakult a Magyar Dokumentumfilmesek Egyesülete >>>
01.16.
| JCDecaux – Jöjjön velünk egy kortárs művészeti utazásra! >>>
01.14.
| Öt hiányszakma képzését támogatja a Nemzeti Filmintézet >>>
01.14.
| Plusz előadást hirdet a Szabadtéri az Apáca show-ból >>>

Böndör Pál, Lövétei Lázár László, Máhr Gábor, Meliorisz Béla, Szöllősi Mátyás, Tandori Dezső, Werner Nikolett versei

Abafáy-Deák Csillag, Ferdinand von Schirach, Vincze Ferenc prózája

VOLTAM, SZÓLTAN – Tandori Dezső emlékére
(Debreczeni György, Dukay Barnabás, Fried István, Györe Balázs, Jász Attila, Szabó Marcell)

>>>

Első gong. Még el kell mennem pisilni. Lehúzom a cappuccinot, a mignont szép gyorsan belapátolom a számba. Második gong. Elindulok a mosdó felé, nincs sor. Kézmosás után próbálom helyreállítani arcom evés és ivás előtti állapotát. Harmadik gong. Előhalászom retikülömből a már félig gyűrött jegyet, megpróbálok javítani a helyzeten. Hét óra múlt két perccel. Nem baj, sose kezdik időben […]

>>>

2020.02.17 - tiszatáj

Egy kerekesszékes fiatal fiút pillantok meg. Ott ül az egyik bolt eresze alatt, ölében egy nejlonzacskót tartva, mindkét lába combközépig begipszelve. Fejét lehajtva várja, hogy a járókelők némi aprót dobjanak bele. A zsebembe nyúlok, pénz után kutatva. Ő rám néz, szemében valami furcsa csillogást látok. A pénzt a szatyorba dobom, beszéde zavaros, alig érthetően mondja ki a köszönöm szót. Az iskolában rengeteg pletykát hallok. A gyerekek mindig beszámolnak arról, hogy mi történik a táborban. Naprakészen tudom, hogy melyik lány kivel szökött meg, és azt is, hogy éppen ki van most haragban a szomszédjával. – Meghalt a fapulya – mondja nevetve Jancsika a második padsorban. – Meg, a tegnap este – válaszolja valaki hátulról. A gyerekek felnevetnek. – Meghalt a fapulya, meghalt a fapulya! – skandálják vígan. – Mi az a fapulya? – kérdezek vissza teljesen értetlenül. – Hát a fapulya! Maga nem ismeri? – néz rám nagy szemekkel Jancsika. – Ő élő ember? – Persze! – És miért […]

>>>
Címke: , ,
2020.02.11 - tiszatáj

Időnként kétségbeejtő hírek jelennek meg, hogy már csak évekre vagyunk az embernél is okosabb mesterséges intelligencia megszületésétől, és akkor jaj nekünk, mert az illető kompjuter annyira, de annyira értelmes lesz, hogy azonnal leigázza az emberiséget. Örülhetünk, ha puha kezeinket az érzékenyebb kompjuteralkatrészek szállítására még alkalmazza majd. Ezt a jeles napot elnevezték szingularitásnak, és mostanában kétezer-negyvenre teszik megjelenését. Reszketünk. Milyen szomorú, hogy nem tanítanak némi biológiát, humánetológiát azoknak, akik ezeket a csacsiságokat terjesztik, meg azoknak se, akik beveszik. Első probléma az intelligencia természete. Amiről fogalmunk sincs. Az értelmesebb pszichológusok azt mondják, hogy intelligencia az a tulajdonság, amit az intelligenciatesztek mérnek. Az etológusok ravasz módon azt állítják, hogy mindenki intelligens, állatokról, köztük rólunk van szó, aki a saját környezetében, ökológiai fülkéjében élet és szaporodásképes. Ez azért valamivel jobb, de akkor a kukac is intelligens meg az oroszlán is, a bölcs emberről nem is beszélve. Az etológusok szerint az intelligens viselkedés szorosan a […]

>>>
Címke: , ,
2020.02.05 - tiszatáj

ILYENEK VOLTUNK Azokban az években a baniknak is értékük volt. Ha 25 banis érmét találtunk az utcán, gondolkodás nélkül lehajoltunk érte. Ha pedig szép kerek egylejest, az már szerencséssé tette napot, mert azért már lehetett is venni valamit. Kisméretű, kétszeresen csomagolt nápolyit, ami mindig friss és finom volt, jólesett beleharapni. Igaz, akár 75 baniért is jóllakhatott a kisdiák, a kakaómasszára emlékeztető krémmel töltött keksz-félével, az Eugenia-val, ami túlélte a rendszerváltást is, sőt napjainkban reneszánszát éli a nosztalgiázó édesszájúaknak és a kommunizmusról mit sem tudó ifjú Eugenia-rajongóknak köszönhetően. A hízott, kopottas ötlejes érme már valódi főnyeremény volt, aki ilyet tartott a kezében, igazi tekintélye lett a társak szemében. Ifjú nábobként néztünk rá. Merthogy abból már fagyit is lehetett venni, és még maradt is belőle egy kis visszajáró. A falu központjában, a boltok előtti téren gyakran elpotyogtattak egy-egy aprópénzt az arra járók, amit az iskolából hazafelé tartó diákok serényen felkapkodtak. Aki papírpénzt […]

>>>
Címke: , ,
2020.01.31 - tiszatáj

Néhány napja a klubban találkoztam a fiatal íróval. Éppen azt bámultam, hogy a híres színházmuzsikus hogyan zongorázik az egészen új, fehér hangszeren, amikor a fiatal író, akinek a minap jelent meg a regénye, ha jól tudom, az első, és máris milyen kedves visszhanggal, odalépett hozzám, és megkérdezte, miért vágok ilyen fájdalmas képet a kuplédalocskák hallatán, hát hiszen ezek nem nagy fájdalmak, ezek csak pillangók, könnyű lebegésű kiskendők, karmesterpálcára tűzött bugyikák, amikkel bejelentik a testi, lelki békét és a könnyű ölelések igényét. Elmúlsz, mint a parfüm, nem? Igen, mondtam a fiatal írónak, de nagyon fáj az ujjam. Itt, mutattam neki a mutatóujjamat, a hegyén kirepedt, a téli hónapok alatt sokszor tesz ilyet a bőröm, mert ki nem állhatja a fagyot, a hideg gomolygását, és különösen az ujjbegyen kellemetlen a repedés, ami, jóllehet tűszúrásnál nem nagyobb, mégis úgy fáj, hogy kiül a kín az ember könnyáztatta, regény szántotta ábrázatára. És nem csak […]

>>>
Címke: , , ,
2020.01.24 - tiszatáj

Az unokatestvérem, Emese, még egészen kicsi volt, úgy tíz év körüli. Emlékszem, azelőtt éven halt meg Jani bátyánk, nagymamám testvérének a férje. Mindig is lány gyereket szeretett volna, de két fiúval áldotta meg az ég. Gyakran jártunk édesanyámmal náluk vendégségben, amíg élt, úgy szólított, hogy Annuskám. Emesével a falusi porta udvarán serénykedtünk, házi munkának kaptuk az újkrumplipucolást. A krumpli sáros volt, az ujjbegyeink pedig egészen sötétbarnává változtak, mire megtisztítottuk az összeset. A ház verandáján ültünk, szemben egymással, alacsony, fából készült székeken. Onnan egészen jól lehetett látni a nagykaput. A falnak támaszkodva anyám is szorgoskodott, szinte kikapkodta a kezemből a burgonyát, folyton veszekedett, hogy csak a bajt csinálom. A bejárat felől férfialak közeledett. Lassú léptekkel jött felénk, kezeit zsebre rakva. Fején kalap volt. Anyám és Emese egymásra néztek. A férfi kivette zsebéből kezeit, és a járda melletti rózsákra mutatott. Anyám felugrott a székről, kezéből a földre esett a kés. A férfi […]

>>>
Címke: , ,
2020.01.18 - tiszatáj

Apám, gyerekkoromban, nylon ingeket hordott. Egy téglavörös színűre határozottan emlékszem. Mondhatná valaki, hogy biztos a fénykép maradt meg az emlékezetemben, amit anyám egy csokis dobozban őriz a többi családi képpel együtt, de abban az időben csak fekete-fehér képek készültek rólunk. Apám az említett képen éppen bohóckodik egy feltekert makramé terítővel a kezében homlokára csúszott indián fejdísszel, amit egy iskolai farsangra készített a nagyanyám valódi sastollakból a bátyámnak. A másik képen a Balatonnál nyaralunk, a zuhany alatt állok pöttyös fürdőbugyiban apámmal a kemping strandján. Aznap éjszaka a vihar kocsikat sodort be a vízbe, több sátor összedőlt, és a szomszéd sátorban jól lehetett hallani a németek zokogását. Ettől a sírástól jobban féltem ott a hatalmas tóparton, mint a szörnyű orkántól, mert áthallatszott még az égzengésen is. Amikor születtem, apám megijedt a csendtől. Annyira aludtam, hogy fel sem ébredtem a születésemre, így elszalasztottam az átkelést a nemlétből a létezésbe. Csak a hosszú ujjaim […]

>>>
Címke: , ,
2020.01.08 - tiszatáj

Sokféle ötlet felmerül, hogyan lehetne megállítani a klímaváltozást okozó széndioxid légkörbeni növekedését. Például ne együnk húst, remek ajánlatok vannak a húsízű növényekből készült hamburgerre, sokan a tücsökpörköltet is megpróbálnák, ne használjunk műanyag pálcikákat és zacskókat, járjunk sokat gyalog és hagyjuk ki a repülőutakat, leginkább pedig maradjunk otthon, mert energetikailag az a legolcsóbb. Ezek nagyon praktikus tanácsok, a turistáskodás régóta a begyemben van nekem is, de merjünk nagyot álmodni és ne vizsgáljuk meg a különböző álmok ökológiai lábnyomát. Nyilvánvalóan arról kellene beszélni, hogyan lehet gyorsan a szükséges méretűre szorítani az ipart, mert a kulturálisan folyamatosan pumpált „ha meguntuk, el vele, így jutunk csak felfele” hiedelmet (még Huxleytől* származik a szép mondás) kellene egy másikkal, sokkal konzervatívabbal felváltani, amely a régi, a használt, a bevált, a tartós dolgok használatára és megőrzésére buzdítana. Ha lemondanánk az egyre növekvő szükségtelen fogyasztásról. Szükséges csak az, ami élelmet, hajlékot és némi közösségi szórakozást ad, minden más […]

>>>
Címke: , ,
2020.01.01 - tiszatáj

Ez például Mariborban történt, lalala. Egy csöndes, keveset akaró, szélsőségekkel talán nem is bíró város, van egy négyszáz éves szőlőtőkéje, vonul a Dráva a combjai között. És öltözködik, már a tükör előtt billeg a november, aztán vért mázol a parti fákra. Akar lenni már a dér, de még nem tud fölcsillanni. Sok helyen sülnek a húsok, és reszelik a káposztát, és hintik a rukkolát. Vittek engem ebben a városban ide és oda, és aztán magam is elkerültem egy álmos piacra. Ilyen szenvtelen kereskedelmi eseményt még nem láttam. A vár tövében zajlott a színek és a növényi testek kiállítása, zöld, piros, sárga, zöld, passzé. Csak akkor jó egy piac, ha van benne szenvedély, nem? De akkor elvitt a vendéglátóm, a nagynevetős Jutka az egyetemi menzára. És ott, az ebédidő forgatagában láttam bizony sok, sok arcot, kereket, pirospozsgást, durvát, kellemeset, erőset, magabízót, illetlent, szépet, szomorút, vadat, koravént, álmodozót, máris rögeszmést. Mind fiatal […]

>>>
Címke: , ,
2019.12.28 - tiszatáj

Ami engem illet, az olvasás nőies tevékenység: szeszélyes, sőt rigolyás, holdhónapos, hullámzó. Hogy példákat is hozzak, Malcolm Lowry Vulkán alattját hiába próbálom felütni, rendre visszatéteti velem a polcra, akárcsak Lengyel Péter Macskakőjét, s a Fogságot is csupán másodszori próbálkozásra fogadta el, igaz, akkor aztán valósággal behabzsolta. A Zorbászt hol szereti, hol nem, A pestist mindig – igazi primadonna, kár megpróbálkozni is azzal, hogy megfejtsem a kedvét. Milan Kunderával azonban különösen kiszámíthatatlanul, illetve ha más szemszögből nézem, aljas kiszámíthatósággal viselkedett. Évekig hagyta, hogy azt írjam, az esszéit nagyon szeretem és a szó lehető legklasszikusabb értelmében vett esszéknek tartom, a regényeit viszont nem tudom megszeretni; hagyott, hadd próbálkozzam a Tréfával és a Lassúsággal, érezzem magam körültekintőnek és tisztességesnek, aztán lerázza őket magáról, mint kutya a vizet. Holott valójában macska, egy nyivákoló, olykor szeretetért sündörgő, máskor arisztokratikus fölénnyel elvonuló állat. Erre most nem megszereti A lét elviselhetetlen könnyűségét?! De mit is beszélek: nem […]

>>>
Címke: , ,
2019.12.21 - tiszatáj

FÉNY A SÖTÉTBE Nagy sötétségre emlékszem. Ami reánk telepedett, mint valami átláthatatlan és áthatolhatatlan massza. És mégis hazataláltunk benne karácsony este. Aprócska fények segítették lépteink irányát. Szinte érzésből haladtunk. A szemünk is szokva volt a sötéthez akkoriban. Nem voltak világító telefonok, nem hordoztunk magunkkal zseblámpát, mert az volt a természetes, hogy az utcán sötét van, csak sápadt lámpák távoli fénye segített tartani az irányt. Időnként az sem, mert majd minden nap és minden este, szinte menetrendszerűen kialudtak a parányi fények. Akkor is haladni kellett és olyankor is hazajutottunk. A mai fényszennyezésben már elképzelhetetlen ez a sötétség és az is, hogy ebben a sötétben élni is lehet, lépni, járni, hazajutni. Ünnepelni. Ilyen ránk borult sötétben botorkáltunk a szentestéken haza. Voltak évek, amikor hó fehérlett és ez segített egy kissé. A szüleink fogták a kezünket, hogy el ne vesszünk a sötétben, mi pedig talán azon töprengtünk közben, vajon lesz-e áram otthon? Vajon […]

>>>
Címke: , , ,
2019.12.14 - tiszatáj

Felöltöztem, mégsem tudtam elindulni. Siettem valahová, talán éppen ide. De a két kölyökmormotát sehogy sem tudtam a sárga szatyorba tenni, folyton kiugráltak, nem tudtam őket megfogni. Egyszerre a kettőt, sehogy se. Pedig a feleségem nem szereti a rendetlenséget. És a mormotákat sem, pedig bájos jószágok. Szerinte álmomban rúgkapáltam, ahogy fokozódott a felső lakó fürdőszobájából érkező zaj. Lakásfelújítás. Egyre nagyobb intenzitással verték a falat, már ketten is. Nem tetszett a régi csempe. Lehet, hogy én mormotának születtem, hogy nappal alszom? A feleségemnek igaza lehet, amikor kijelenti, hogy nem szereti a mormotákat! A régi kávéfőzőben háromszor forrt fel a víz és jutott vissza a szűrőben lévő kávén keresztül a sűrű fekete, anélkül hogy a csersavas és égett ízű lett volna. Nincs olyan álmos ember, aki a halk, majd egyre erősödő fütyülő hangtól meg ne részegülne, és ne rohanna oda a kávé illatát is megérezve. Még egyszer át kell olvasnom egy kötetet és […]

>>>
Címke: , ,
2019.12.07 - tiszatáj

Minden tiszteletem dacára, rólunk van szó. Embertársaim, kedves majmok, ezt már régóta tudjuk, Darwin ugye, meg az evolúció, de most az ember evolúciójával foglalkozó majomtársak kisebb csoportja megerősíteni igyekszik azt a koncepciót, amit már Arisztotelész is sejtett, persze bizonyítékai nem voltak, meg Darwin is, neki se, meg Lorenz, aki még könyvet is írt erről a kérdésről, de az ő egyébként elegáns eszmefuttatását is csak viselkedésevolúciós megfontolások övezték. Most viszont a háziállatok, kiváltképpen a kutyák (én mindig mondtam, hogy szőrös gyerekek) anatómiai és legfőképpen genetikai vizsgálata feltárt egy komplex többszáz gén által befolyásolt folyamatot, amely az arckoponya arányait, a fogak méreteit, az agyvelő relatív tömegét és más anatómiai tulajdonságokat, a viselkedésben pedig az agressziót látszik befolyásolni, kizárólag a gerinces állatokban. Gerinces örökség, sok effélét ismerünk, természetesen minden fajnak megvan a maga saját szabványa. A kutatóknak feltűnt, hogy a háziasítás során  a kutyánál az arckoponya megrövidült, az agyméret csökkent, és az agresszió […]

>>>
Címke: , ,
2019.11.30 - tiszatáj

Nagyapa a csempekályha mellett gubbasztott. Fejét előrehajtotta, és úgy tűnt, nagyon erősen gondolkozik valamin. – Min gondolkozik nagyapa? – kérdeztem tőle, gyermeki kíváncsisággal. – Azon, gyermekem, hogy nagyanyádék mi a frászt csinálnak ennyi ideig a templomban. – Miért nem ment velük megnézni? – Nem megyek én oda. Éreztem a hangjában a haragot, de valahogy mégsem tudtam megállni, hogy ne kérdezzek vissza. Lepakoltam a kályha elé a kukoricacsutkákat, amiket a kamarából hoztam fel, és leültem vele szemben a kisszékre. – Nem mondja el? – Mit, te? – Hogy miért nem jár maga is. – Hosszú történet az. – Időnk van, amíg hazaérnek. A leves is sokáig fő, közben kavargatom. – Megimátkozom én itthon is, nem kell ahhoz templomba járni, hogy az ember higgyen Istenben. – Sosem járt? – Dehogynem. – Akkor csak történt valami, ami miatt nem megy. – A papok miatt nem megyek én. Latrok. – Hogyhogy? – Mikor fiatal fiú voltam, a beregszászi járásban laktam, nem messze a várostól. Kiutaltak egy városi papot hozzánk. Az […]

>>>
Címke: , ,
2020.02.17 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SZABÓ ISTVÁNNAL ÉS SÁNDOR PÁLLAL
Egy orvosprofesszor visszatér a szülőfalujába és körzeti orvosként próbál dolgozni. Szabó István Zárójelentés című filmjének a történetét a valóságból vette. Az Oscar-díjas rendező új filmének érdekessége, hogy a produceri feladatokat, pályatársa, Sándor Pál vállalta. A szegedi bemutató idején a Szeged Televízió vendégei voltak, ez a páros interjú annak a beszélgetésnek az írott változata.

>>>
2020.02.16 - tiszatáj

HORVÁTH VERONIKA:
MINDEN ÁTJÁRHATÓ
A grillázspoézis olvadós-ragadós, édes-keserű és törhető. A grillázspoézisnek is van költői énje, aki ragadós-olvadós, keserű-édes és törékeny. Leélni, felélni, megélni, elélni, átélni próbál. A próbaköveken végigmenni. Grillázstestbe szorult létezését leírni, kiírni, felírni, megírni, átírni, szétírni. Egy elsőkötetes szerző munkájáról kritikát írni grillázs-súlyos feladvány, ugyanakkor édes teher. Horváth Veronika Minden átjárható grillázskötete igazi magával ragadó(s) életcukrászdai csemege… – LAJTOS NÓRA KRITIKÁJA

>>>
2020.02.14 - tiszatáj

ÜNNEPELTÉK A NÉZŐK SZABÓ ISTVÁN ÚJ FILMJÉT SZEGEDEN
Tapsviharral köszöntötték a nézők az alkotókat csütörtök este Szabó István új filmje, a Zárójelentés közönségtalálkozóján a Belvárosi moziban. Az Oscar-díjas rendező az országos premier előtti telt házas vetítésen megköszönte a szegediek hozzájárulását, segítségét a mai társadalmunkról is látleletet adó filmjéhez… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

>>>
2020.02.13 - tiszatáj

Vállalkozásunk, mely Tandori Dezső „kezdetlen és végetlen” jelenlétének felidézését tűzte ki célul, nem keres kezdő- és végpontokat, a viszonyítás mindig mesterséges menedékeit, melyekhez tartva magát felméri a nehezen felmérhetőt, Tandori hozzájárulását az elmúlt évtizedek magyar- és világkultúrájához… – TÓTH ÁKOS

>>>
2020.02.13 - tiszatáj

PETRI GYÖRGY UTOLSÓ TANDORI-VERSE
A Búcsúsorok Dezsőnek című vers nemrégiben került elő Petri György hagyatékából, alighanem a költő utolsó alkotásainak egyike. Írásom címéül pedig a költő egy másik – a pálya első szakaszában íródott, a Körülírt zuhanásban napvilágot látott – versének címét választottam, mégpedig két okból is.

>>>
2020.02.11 - tiszatáj

A SZEGEDI MESTERTANÁR TANKÖNYVSOROZATÁT TALÁLTÁK
A LEGJOBBNAK A VILÁGON
Óriási sikert ért el Gárdián Gábor gordonkaművész, a szegedi Király-König Péter Zeneiskola mestertanára: a világ egyik legnagyobb zeneműkiadója, a Shanghai Music Publishing House megállapodást kötött vele a Gárdián Gordonkaiskola című tankönyvsorozatának kínai kiadásáról, és tervezik az angol–magyar verziót is a nyugati piac meghódítására… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

>>>
2020.02.11 - tiszatáj

A BÚCSÚ
Önéletrajzi ihletésű dramedy-vel robbant be tavaly a köztudatba Lulu Wang. Sundance-en debütált családregénye, A búcsú csírájában először 2016-ban a This American Life című rádióműsor részeként hallható What You Don’t Know-ban jelent meg. 100 percessé duzzasztott vallomása azonban – leszámítva a nyitó „valódi hazugság alapján” felütést – kevéssé méltó egy igazán érzékeny mementóhoz… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.02.10 - tiszatáj

Meglepetésre az Élősködők című dél-koreai alkotás kapta a legjobb filmnek járó díjat a 92. Oscar-gálán vasárnap Los Angelesben. Bong Dzsun Ho műve az első az amerikai filmakadémia rangos elismerésének történetében, amely nem angol nyelvű filmként diadalmaskodott a legjelentősebb kategóriában.

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő