05.22.
| Táncold körbe Magyarországot online! >>>
06.18.
| Világszerte elérhető lesz a Müpa Wagner-fesztiválja >>>
05.14.
| Ezen a héten a Hóhérokat adja a Miskolci Nemzeti Színház! >>>
05.15.
| Új MADOKE-akció >>>
05.08.
| Vírushelyzet vs. szerzői jog >>>
06.12.
| A Quasimodo költőverseny fesztivállá növi ki magát. >>>
05.11.
| 25 éves a Söndörgő >>>
05.07.
| Online közvetítik a Prágai Tavasz fesztivált >>>
05.04.
| OSZK – Trianon 100 – Történelmünk tragikus sorsú művészeti alkotásai >>>
04.28.
| Alternatív valóság közösségi filmezéssel >>>
NAPI TANDORI

05.22.
| Online tárlaton láthatók a szegedi Táblaképfestészeti Biennálé alkotásai >>>
05.21.
| Könyvtárak az álhírek ellen a koronavírus-járvány idején is >>>
05.18.
| Elindult a Cinego >>>
05.13.
| Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázatot hirdet az idei PesText >>>
05.12.
| Nádasy Erika kapta idén a Déryné díjat! >>>
05.05.
| Elstartolt az 1749.hu >>>
05.04.
| Értéket ment és munkahelyeket teremt a Népi Építészeti Program >>>
04.28.
| Zene otthonmaradáshoz – Lounge remix album a Kerekes Bandtől >>>
04.24.
| Dalközpontú urbánus album Subicz Gábortól és zenekarától >>>
04.22.
| Nádasdy Ádám Aegon-díjas >>>

Aczél Géza, Samuel Martin Eno Belinga, Gömöri György, Julesz János, Rékai Anett, Vajsenbek Péter versei

Bene Zoltán, Kovács Katalin, Nyerges Gábor Ádám prózája

Bartha-Kovács Katalin, Éles Árpád, Nagy Fruzsina tanulmánya

Bakonyi István, Baráth Tibor, Kabdebó Lóránt, Lukács Barbara, Sántha József, Széchenyi Ágnes kritikája

>>>

Hegedűművész, énekesnő, zeneszerző Szirtes Edina Mókus, aki a komolyzenét tartja anyanyelvének, miközben improvizálva keveri a különböző stílusokat és műfajokat. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán diplomázó alkotótól azt is megkérdeztük, mit csinál, amikor nem a zenél? – ÚJSZÁSZI ILONA INTERJÚJA

>>>

2020.05.21 - tiszatáj

ILYENEK VOLTUNK Emlékszel még kedves egykori osztálytársam, amikor az első napon a fekete hajú, kedves és energikus tanító néni kijelölte nekünk, megilletődött elsősöknek, melyik padba és ki mellé fogunk ülni? Egy másik szemüveges kisfiút kaptam padtársnak. Nemcsak a csúnya, csontkeretes szemüvegünk, de a keresztnevünk is egyezett. Minden bizonnyal a pápaszemünknek szólt ez a pedagógusi óvatosság, hogy az első padba ültettek bennünket. Ezeket a padokat manapság már múzeumokban mutogatnák, ha még meglennének. Réges-régi nyikorgó és mégis strapabíró faalkotmányok voltak, amiket megsötétített az idő, a sok-sok diákgeneráció pedig a legkülönfélébb nyomokat, a jövőnek üzenő bejegyzéseket, faragásokat, karcolásokat hagyta rajta. De éppen ezért ezeknek a padoknak számunkra lelkük, személyiségük volt. Mert bár egyformák voltak, de a sok évtizedes szolgálat összetéveszthetetlenül egyedivé formálta őket az idők során. Madeleine-ek helyett nekem az iskolapadok a múlt őrizői, és nagy mesélői. Amikor időnként egy-egy másik tanterembe vetődtünk valamilyen okból, egyetlen pillantással felmértük az idegen pad tartalmát. Amelyben […]

>>>
Címke: , , ,
2020.05.15 - tiszatáj

És egyszerre csak meghallottam a szülővárosom nevét a rádióban. Énnekem ilyenkor rendesen nagyot dobban a szívem. Meglátom leírva, hallom a hírekben, dobbanás, piff-puff. Pedig ha egy ilyen szétszakadt, megesett alföldi kisváros neve bekerül a hírolvasók papírjai közé, az nem jelent jót, baleset történt, bűnügy, tragédia, valami sláger-kriminalisztika. De hogy minek szól ez a dobbanás mégis, én jól tudom. Hát persze, a gyerekkornak. A múlt váratlan fölkavarodásának, mintha egy konfettis üvegcsét ráznánk meg, merthogy az élet fölét, nagyját, azt a több-kevesebbet, fájdalmat, félelmet, jót és rosszat ott tanultam meg. Mennyi minden zsúfolódik egy névbe. Idős asszony volt, bölcsen beszélt a rádióban, merthogy ez a település neki is szülővárosa volt, innen vitték el a családjával, ő hatévesen élte meg mindezt, emlékszik mindenre, emlékszik a gettóból vezető, az állomáson véget érő kora nyári gyalogútra, emlékszik a helyiek gúnyára, közönyére, csöndjére, a csendőrök parancsszavaira, az állomáson várakozó vasúti kocsikra, hogy döngtek az ajtók. Túlélte. Aztán […]

>>>
Címke: , ,
2020.05.09 - tiszatáj

Az ember természetes élőhelyén, az ősi közösségekben a kultúra fenntartása viszonylag egyszerű volt. A felnőttek folyton-folyvást történeteket meséltek egymásnak és a gyerekeknek. A történetek a közösségi eseményekről, hiedelmekről, átfogóbb elképzelésekről szóltak. Mindezeket fordulatos szerkezetekbe szedték, hogy érdemes legyen meghallgatni és persze elmesélni. A főszereplők mindig emberek, akik a legkülönbözőbb kalandokban vesznek részt, a történetek ilymódon sokféle hasznos információt hordoztak. A lehetséges viselkedés módozatait, a veszélyes kalandok esetleges riasztó következményeit, és persze sokféle hasznos ismeretet a közösség területén élő állatokról, növényekről, ivóvízről. Meg a környék veszedelmes ragadozóiról és a szomszédos emberekről is, amelyek némelyike békés, elviselhető volt, másoktól tartani kellett. A sokféle hasznos információt úgy lehetett a legkönnyebben átadni, ha izgalmas események kellékeiként adagolták őket. A jó történet mindig tartalmazott agressziót, erre érzékenyek vagyunk, szexet, ezt nagyon szeretjük, és különféle szociális cselvetéseket, ármányokat, amelyeket mindig nagy élvezettel figyelünk. Kíváncsiak vagyunk a jó sorsára, vájjon hogyan fog a történet végén győzedelmeskedni és […]

>>>
Címke: , ,
2020.05.09 - tiszatáj

Az ember természetes élőhelyén, az ősi közösségekben a kultúra fenntartása viszonylag egyszerű volt. A felnőttek folyton-folyvást történeteket meséltek egymásnak és a gyerekeknek. A történetek a közösségi eseményekről, hiedelmekről, átfogóbb elképzelésekről szóltak. Mindezeket fordulatos szerkezetekbe szedték, hogy érdemes legyen meghallgatni és persze elmesélni. A főszereplők mindig emberek, akik a legkülönbözőbb kalandokban vesznek részt, a történetek ilymódon sokféle hasznos információt hordoztak. A lehetséges viselkedés módozatait, a veszélyes kalandok esetleges riasztó következményeit, és persze sokféle hasznos ismeretet a közösség területén élő állatokról, növényekről, ivóvízről. Meg a környék veszedelmes ragadozóiról és a szomszédos emberekről is, amelyek némelyike békés, elviselhető volt, másoktól tartani kellett. A sokféle hasznos információt úgy lehetett a legkönnyebben átadni, ha izgalmas események kellékeiként adagolták őket. A jó történet mindig tartalmazott agressziót, erre érzékenyek vagyunk, szexet, ezt nagyon szeretjük, és különféle szociális cselvetéseket, ármányokat, amelyeket mindig nagy élvezettel figyelünk. Kíváncsiak vagyunk a jó sorsára, vájjon hogyan fog a történet végén győzedelmeskedni és […]

>>>
Címke: , ,
2020.05.03 - tiszatáj

Hadgyakorlaton ástam már lövészárkot, de ezt most nem én ástam. Elsősoros vagyok. Egy sípszó lesz, és ki kell majd futni belőle, lent majd egy katona áll, és aki nem fut, azt lelövi. Érdemes futni. Úgy számolnak, hogy meghalok. Ez azért lesz, hogy a mögöttem jövőt ne nyuvasszák ki. Azonnal. Golyófogó vagyok, ezt így hívják. Három napja beledobtak ebbe a gödörbe, és három napja be vagyok baszva. Mert itatnak. Az első nap úgy bebasztam, hogy azt se tudtam, hol vagyok. Az elsősorosokat itatják. A többit is, de bennünket nagyon. Az esték aránylag tűrhetők, de reggel fáj a fejem. Aztán jön az egyik tiszt, és önti a pálinkát. Az jó. Elmúlik a fejfájás. Két falut már belelőttünk az árokba. Ők is belelőtték a mi falvainkat. Így jártak. Az albánok kinyírják a bosnyák kölköket, hogy a szerveiket eladják jópénzért, mi meg ezt csináljuk. Persze ez más. Mi katonák vagyunk, ők meg kereskedők. A […]

>>>
Címke: , ,
2020.04.27 - tiszatáj

Megyek a parton, gyalogolok, ezt még lehet. Mások is jönnek-mennek. Rengetegen kerékpároznak. Úgy tudom, három napja még nem volt igazolt fertőzött a városban, ami korántsem jelenti azt, hogy ne hordoznák, ne hordoz(hat)nánk tünetmentesen, akár sokan is, ezt a nyomorult vírust. Félünk a járványtól, vagyis félünk a másiktól, a másik embertől, mert nem tudhatjuk, kitől is kapjuk el majd a betegséget, ha elkapjuk egyáltalán. Tartjuk a javalt távolságot, térközt, a másfél-két métereket – de néha nem könnyű eldönteni, hogy amikor nagy ívben kikerüljük egymást, akkor a saját egészségünket óvjuk, vagy csak nem akarunk bunkónak látszani, s így jelezzük a másiknak (mint régen a kézfogással a fegyvertelenséget), hogy nem veszélyeztetjük, nem akarunk az életére törni holmi meggondolatlan szembetüsszögéssel, ráleheléssel. Gyalogolok a sétányon, kerülgetjük egymást a járókelőkkel, de azért zavar, ha egy futó túlságosan közel halad el mellettem, mert izzadságszagával keveredő, illetlenül rám lihegett párafelhőjének nedvességcseppecskéibe kapaszkodva utazó, halálos bevétésre készülő alattomos vírusok […]

>>>
Címke: , ,
2020.04.22 - tiszatáj

ILYENEK VOLTUNK Ha az óvodára gondolok, először mindig egy megfakult csoportkép jut eszembe, amelyre alig fértek a liliputi székeken csücsülő apróságok. Pedig csak a magyar csoport volt rajta. Ma már nem készülhetne hasonló kép, jó ideje a városba járnak a gyerekek. Az a kevés. Merthogy új világ, új szemlélet. A korabeli felvétel közepét egy kedves, fiatal óvónéni uralja, aki tyúkanyóként öleli magához a gyereksereget. Régi épületek, kerítéssel körülvett aprócska udvar jelenik meg az emlékezetemben, ami persze óvodásként még óriásinak tűnt. Csak felnőttként csodálkoztam rá, hogy milyen kicsi udvaron játszottuk el a fiúkkal, hogy mi vagyunk a szilaj lovacskák, miközben oldalunkat paskolva poroszkálunk körbe-körbe. Talán valami tévében látott indiánfilmet utánoztunk. A foglalkozások közben félve mentünk a román dada nénivel a vécére, ami egy jó öreg, düledező udvari deszkabudi volt. A félsz annak szólt, hogy netán belepottyanunk a sűrűjébe, a nagy koncentrálás közben. No meg közben a dada néni is olyan dolgokat […]

>>>
Címke: , ,
2020.04.14 - tiszatáj

A kövér, de néhány napig éheztetett patkányokat agyonütjük, bundájukból kifordítjuk, kizsigereljük. Fejüket és – ízlés szerint – farkukat eltávolítjuk. Az ecetes, borókás páclevet erősen fűszerezhetjük, ebben a kikészített patkányok két, de inkább három napig ázzanak. A patkányhús az egyedüli, amelyik a páclében elviseli a pálinkát, sőt, főképp a törkölyt, amely olyan ízvilágot kölcsönöz a húsnak, amit semmi mással sem lehet összevetni. Galambot is úgy fogunk, mint minden más, nem iparszerű állattartásból való, de asztalra szánt állatot, mint például halat vagy patkányt. Magot szórunk neki, így közel csalogatjuk magunkhoz, aztán elkapjuk és kitekerjük a nyakát. Az állatok oktalanok, a tágabb, lazább összefüggéseket észrevenni képtelenek. Nincs állat, amelyik ne menekülne, ha veszélyt érez, ne lenne óvatos, ha nem érzi magát biztonságban, de a csel lehetőségével nem számolnak. Nincsen, úgymond, taktikai érzékük… Ha az ember állat lenne, szintén így viselkedne. Képtelen volna a bomló és fűződő történések és a kész történetek mintázatait felfedezni […]

>>>
Címke: , , ,
2020.04.07 - tiszatáj

Most, hogy minden szükséges védekezést megteszünk a vírusfertőzés ellen, nagyon izgalmas megfigyelni a hiedelmek keletkezését és változásait az interneten. Annak idején, az ősi közösségekben ez nagyon egyszerű és hasznos folyamat volt. Valaki gondolt valamit, hogyan képzeli megsütni azt a békát például, és elmondta gondolatait a társainak. Az emberek imádnak beszélgetni, nagyon hamar tehát az egész közösség megvitatta, hogy tényleg úgy kellene a békát megsütni, vagy van valakinek jobb ötlete, vagy emlékszik a régi öregek jó tanácsaira a békasütéssel kapcsolatban. Amikor a vita tárgya sokszor megfordult a közösségben, és mindenki kifejtette a véleményét, megszületett a közös gondolat, a hiedelem, hogy szerintük azt a brekit hogyan és miként a legcélszerűbb szakácsművészetileg kezelni. Hasonló hiedelem sokféle lehet, de ez a közösség elfogadott egyet és természetesen ezután ragaszkodott is hozzá. A békát így és így kell sütni. Egy-egy közösség kultúrája hasonló jól megbeszélt és közösen elfogadott hiedelmek funkcionális hálózatából állott. A funkcionális azt jelenti, […]

>>>
Címke: ,
2020.04.02 - tiszatáj

Volt akkoriban három birkánk. Samu nevére máig emlékszem, ő volt a játékos, az okos, ő volt a középső termetű. A nagy elég ostobácska volt, meg talán nyugodt, túlságosan is az, a kicsi pedig szertelen, mint a gyerekszél. Jött-ment, összevissza rágott, csatangolt, hangoskodott. Samuval lehetett játszani, a többiekkel nem nagyon. Samu kergetőzött, ugrándozva öklelt, jött velem, fel s alá kísért az akkor még mindig óriási kertben, ahol mézesre értek a körték, csak aztán kezdett terjeszkedni a vadbirs. Samu nem bántott, ha elhevertem a fűben. Csak rágott mellettem. A hetvenes évek múltak, még a múlt században. Dorkó, klott, mackónadrág. Föltűnt néha egy-egy farmer, nyeles fésű a zsebben. Tiki-taki, divat lett az olajkályha. Szürke felhők szántottak odafönt, szürke izzadság hullt alá. Sokat játszottam Samuval addig a reggelig. Azon a napon én keltem a leghamarabb, s mert tavasz vége volt, már május talán, még pizsamában álltam ki az ajtóba, afféle szokványos kocka alakú családi […]

>>>
Címke: , ,
2020.05.25 - tiszatáj

AZ ELSŐ ÁRULÓ

Radikális baloldaliként indult, Pasolini barátjaként tartották számon az idén 81 éves Marco Bellocchiót, jóllehet tavalyi maffiadrámája végképp nem bír semmilyen újító, pláne felforgató szándékkal: Az első áruló olykor csúnya kilengésekkel, de összességében biztos kézzel felépített biopic, amelynek esélye sincs, sőt, talán soha nem is akart a legnagyobbak közé emelkedni… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS BOZÓKY FELÍCIA AKA I AM SOYUZZAL
Az I Am Soyuzt hallgatva úgy érzed magad, mintha belekerültél volna egy álomba, ahol minden megtörténhet. Bozóky Felícia különböző emberi érzelmekkel apellál és közelebb hozza, érthetőbbé teszi őket számunkra. A jelenleg is orvosként praktizáló, sürgősségi osztályon dolgozó singer-songwriter mesél nekünk… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

Hegedűművész, énekesnő, zeneszerző Szirtes Edina Mókus, aki a komolyzenét tartja anyanyelvének, miközben improvizálva keveri a különböző stílusokat és műfajokat. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán diplomázó alkotótól azt is megkérdeztük, mit csinál, amikor nem a zenél? – ÚJSZÁSZI ILONA INTERJÚJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

GERGELY ÁGNES: A SZOMJÚSÁG ÁRA. KÉT REGÉNY
Gergely Ágnes lírája, tárcái, memoárja és regényei szorosan összetartoznak, írásainak mélyrétegeiben beforratlan, újra meg újra feltépett sebek sejlenek fel. Regényei szereplőinek az életét egyéni és kollektív traumák, a személyiséget eltörölni próbáló hatalmi rendszerek alakítják. „Mi is megtapasztaltuk a már elfelejtett szavak – mint éhség, szomjúság és hazátlanság – elemi jelentését” – írja Pilinszky János. Gergely Ágnes azt tárja elénk, mi lett ennek a gyötrelmesen megtapasztalt, majd elfelejteni próbált elemi szomjúságnak az ára… – POLGÁR ANIKÓ KRITIKÁJA

>>>
2020.05.18 - tiszatáj

KRUSOVSZKY DÉNESSEL BENCSIK ORSOLYA BESZÉLGET
Vannak írók, akik a különböző műfajok és műnemek között az átfedéseket keresik, abból építkeznek, és olyan írók is, akikre azt szoktuk mondani, hogy „folyton ugyanazt a szöveget írják”. Én azt hiszem, hogy egyik sem vagyok, és az, hogy különböző műfajokban is dolgozom, éppen amiatt van, hogy a különbözőségük érdekel. Egyébként azt szoktam mondani, mert ez tényleg így van, hogy engem az irodalom egésze izgat. Már kamasz koromban is volt bennem egy ilyen éhség, hogy kipróbáljam a verset, a prózát, az esszét, a levelet, a naplót, a műfordítást, a kritikát és mindent, ami csak az irodalom része […]

>>>
2020.05.17 - tiszatáj

„Villányi László korokat, érzéslehetőségeket, letöréseket, vígságokat, pontos képeket és képzelgéseket ad, ámulatos a változatossága… Egyre olvasom, egyre jobban csodálom. Villányi a mindenkori élvonalak egyik írója, érzelmi felhangjai-lényege révén nem is olyan bő – másképp, persze, tágas – társaságban.” – írta Tandori Dezső… – JANÁKY MARIANNA SOROZATA

>>>
2020.05.16 - tiszatáj

CAPONE
5 év karrierpokol után új filmmel jelentkezett Az erő krónikájával hirtelen felkapottá, majd gyorsan kegyvesztetté vált Josh Trank. Szerzői kommentárokkal dúsított anti-gengsztermozijában végig ott lüktet fiaskójának összes zöngéje: drogmámoros, alkoholgőzben pácolt, kreatív nézeteltérésekkel, végül idegösszeomlással dúsított rendezőpályáját a szesztilalom legismertebb gengszterének hattyúdalával állítja párhuzamba… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.05.13 - tiszatáj

RESET – AZ IRODALOM MOST IS ÖSSZEKÖT Mi történik akkor, ha megnyomjuk a reset gombot és a rendszer leáll, újraindul? Mi történik a társadalommal, a mindennapokkal, a kapcsolatokkal, a világ megszokott működésével? Az idén, második alkalommal szeptemberre tervezett PesText Nemzetközi […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő