03.04.
| Grecsó Krisztián Szegeden is bemutatja Verát >>>
02.28.
| Asztali beszélgetések… – Európa | Iszlám és kereszténység? >>>
02.22.
| Kötetbemutató – Nagy Zopán: Felhő regény >>>
02.16.
| Deák17 – Gyermekrajzok bőröndökben >>>
02.14.
| Jazz Kocsma – Deres Kornélia Bábhasadás című kötetének bemutatója >>>
02.14.
| Asztali beszélgetések… – Street art, graffiti, szakralitás. A kibékülés terei? >>>
02.07.
| OSZK – Zárul a Corvina Könyvtár budai műhelye című kiállítás >>>
02.01.
| Rajzpályázat gyerekeknek! >>>
01.31.
| Asztali beszélgetések… – vendég: Korniss Péter >>>
01.30.
| Novák Péter és Hrutka Róbert kedvenc lemezéről beszél >>>
02.05.
| Újabb országos toplistára került fel a REÖK >>>
02.01.
| Szegedi Szabadtéri – Sztárok a Titanicon >>>
01.31.
| Marno János Tiszatáj-díjas >>>
01.24.
| Lendület program: három kategóriában várja az Akadémia a fiatal kutatók pályázatait >>>
01.18.
| Újabb sztárfellépők a 39. Budapesti Tavaszi Fesztiválon! >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>
12.17.
| Ötször szép a Queen! >>>
12.11.
| Világok Találkozása a Bem moziban: Kornya Zsolt kapta a Hexa-díjat >>>
12.11.
| Igazi könyvritkaságot adott ki az Akadémia a Szent Koronáról >>>
12.07.
| Lackfi-est Halason >>>

Shrek Tímea, Szakács Réka prózája

Horváth Veronika, Kovács L. Zsolt, Mohai V. Lajos, Németh Zoltán, Olty Péter, Siska Péter, Veszprémi Szilveszter versei

Rácz Lajos beszélgetése Konrád Györggyel

Borsodi L. László, Hajnal Géza, Nagy Csilla tanulmánya

Nádas Ale­xandra festményei

Diákmelléklet: Sebők Melinda Babits Mihályról

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

2019.02.08 - tiszatáj

BESURRANNI A PÁLYÁRA Azok a békebeli meccshangulatok… Akkor még nem volt Barcelona és Real Madrid, csak a nagy fővárosi csapatok, de nekünk főleg az Unirea Osorhei. A megyei kettőben vitézkedtek. A nyolcvanas évek végén már kizárólag államnyelven írták a helységneveket, a magyar szövegekben is. Csak a tiszteletes úr emlegette nekünk néha öblös hangján, ezt a szép hosszú, ízes szót: Fugyivásárhely. Egy-egy A4-es plakát hirdette a központban a soron következő meccs időpontját, ami komoly eseménynek számított, belépőt is szedtek a szigorú arcú rendfenntartó bácsik, akik a mérkőzés tiszteletére zakót is húztak ilyenkor. Az egyik karjukon ijesztő vörös szalagot viseltek, innen tudtuk, hogy fontos szerepet töltenek be. Például nem engednek be a pályára. Oda kérem, földi halandó meccsnapon nem léphetett, csak a két csapat labdarúgói. Minden olyan egyszerű volt akkoriban. A pályát a nézőtértől egy egyszerű szalag választotta el. A nézők pedig a pálya szélén álldogáltak. Többszáz ember is összegyűlt ilyenkor. Ez […]

>>>
Címke: , ,
2019.01.30 - tiszatáj

Ma este uszodában voltam. Vagy tegnap. Mindegy. Kétezer-egyszáz métert úsztam. Vagy kétezer-hármat. Lehet, hogy kétszer eltévesztettem a számolást. Ez is mindegy. Thinsz Gézánál olvastam valamikor, hogy a víz hétszáz méter után simogat. (A svéd–magyar költőnél. Emlékszik még rá valaki?) Mondjuk engem most hétszáz méter után sem simogatott; eleinte túl gyors tempót diktáltam magamnak, aztán már lazábbat. De igazából nem szeretem az úszást. A víz számomra kicsit ellenséges, veszélyes közeg – húsz éves koromban tanultam meg úszni. A méterek nekem leküzdendő akadályok. Azért úszom, hogy tegyek valamit az egészségemért. Meg persze az is jó érzés, hogy megcsinálok, elvégzek valamit, amit terveztem. Az igazi jutalomfalat viszont a termálvíz. Nyakig belemerülni, és nézni a gőz játékát a hűvös, téli estében. Amikor kiléptem a szabadba, meglepődtem, mert nagy volt a zsongás, szokatlanul sokan áztatták magukat a termálban. Előttem épp beleereszkedett valaki a vízbe, s egy pillanatra megtorpantam, hogy én is az ajtóhoz közel lépjek-e […]

>>>
Címke: , ,
2019.01.23 - tiszatáj

Hogy honnan is jött az a macska, nem tudta megmondani. Ott volt, és kész. Amikor meglátta, zavarba jött. Aztán meg azt gondolta, hogy akkor talán nem lesz magányos. Hogy most aztán van egy társa. Már három éve él teljesen egyedül. Van, hogy napokig nem lát embert. Ha bemegy a faluba, vásárolni, akkor sem szól hozzá nagyon emberfia, meg miért is szólna. Megveszi a boltban azt, amire szüksége van, aztán megy isten hírével. Olykor-olykor kivesz egy kis pénzt az automatából. Ennyi. Három éve lakik abban az elhagyatott házban. Messze a falu szélétől. Korábban a városban lakott, egy társasház negyedik emeletén, de onnan el kellett jönnie. Ha marad, talán még vér is folyik. Jobb volt onnan eljönni. Egy távoli ismerőse javasolta, hogy költözzön abba a házba. Tudták róla, hogy nehezen kezelhető. Hogy vállalhatatlan. Ezt a szót, hogy vállalhatatlan, a volt felesége mondta. Egyszer, amikor még beszéltek egymással. Amikor még szóba álltak egymással. […]

>>>
Címke: , ,
2019.01.16 - tiszatáj

Kiskatona vagyok, és ólomból vagyok. Az ólom, csak mondom, legalább egyidős a világegyetemmel. Egyél ólmot, benned marad. Nem ürül. Az ólom marad, mint az isten, annak a nincsenje, a hiánya. Hanem egy nő, egy asszony, nem, nem, nem, egy szegény, szomorú fiatal lány öléről szeretnék nektek beszélni, aki nekem magyar kedvesem volt. Dédelgetett. Ölelt. Rám lehelt, a fénybe tartott, mondta, suttogta, kiskatona. Katonám! Témám tehát a női méh. Ez így, ha erős is, de elég korrekt. Én katona vagyok, a női méh pedig csatatér, melynek hímes mezejét időről időre háború, fosztogatás dúlja. Tatár az idő. Ez a lány olyan lélek volt, hogy, nahát, ki volt hegyezve a lelke. Ólmot lehet hegyezni? Különben pedig mint egy rügy, olyan volt az arca. Karcsú. Vékony pofácska, kis, törni való test, és kipirult, amikor bort ivott. Fölcseperedett a vidéki, gyilkosan unalmas semmiben, marhabőgésben, kutyaugatásban, és mindig kivirágzott onnan, mint egy dacos bóbita. Férfiak, kiabálta […]

>>>
Címke: , ,
2019.01.09 - tiszatáj

A KISHALAK BECSÜLETE Egy valamirevaló településen át kell folyjon valami. Egy folyó vagy patak, de legalább egy árok. Nekünk patak jutott, a Tasád. Régi betonhídján jártam óvodába, iskolába. Ha rosszat álmodtam, innen zuhantam a mélybe, véget nem érő zuhanásokkal. Itt volt az első horgászás, amihez saját magam készítettem a felszerelést: paszulykaróból, cérnából, parafadugóból és egy behajlított gombostűből. Óriási szenzáció volt számunkra az öcsémmel a kifogott két aprócska kőhal. Győztes seregként vonultunk haza. Nagy tettet hajtottunk végre. Halat fogtunk. Először életünkben. Aztán persze még sokszor, de az már könnyű volt: felnőttként, komoly felszereléssel. De a paszulykarós horgászbot, az életlen gombostű, az maga volt a kihívás. A Tasád volt a gyermekkor egyik fontos helyszíne. A találkozóhely. Már nem emlékszem, hogy megbeszéltük-e az időt és a helyet vagy egyszerűen csak valami tömegvonzás sodort bennünket egymás társaságába. De ott voltunk és folyton ott lógtunk. Alig vártuk, hogy kitavaszodjon, és menjünk csodálni a patak zúgását, […]

>>>
Címke: , ,
2019.01.02 - tiszatáj

Először nem tudtam, hogy bosszankodjak vagy nevessek. Így aztán bosszankodtam is, nevettem is, majd némi töprengés után, elmentem a rendőrségre, hogy ismeretlen tettes ellen feljelentést tegyek. Ismeretlen tettes: azaz valószínűleg egy diákom vagy volt diákom ellen. Még valamikor a nyáron találtam rá a viccesnek szánt videókra az interneten. Mondjuk szerintem nem viccesek, inkább idétlenek. Igénytelenek, semmilyenek. Az egyiken négytagú banda zenél, s a tagok fejét a világhálón fellelhető fotóimmal helyettesítették valakik. Két kollegám is szerepel a klippen, hasonló módszerrel varázsolták oda őket. Egy másik videó állóképet mutat, azon is valamelyik portrémmal játszottak, alatta egy szövegem szól, amit én mondok. A neten találták. Tulajdonképpen nincs ebben semmi rendkívüli. Már az ókorban is, mondhatnánk. Mióta tanár meg diák létezik. Csokonai idejében is születtek gúnydalok a tanárokról, József Attila is azt írja: „kiröhögtem az oktatómat”. De az is megesett már a történelemben, hogy tanárok röhögték ki a diákjaikat, poénkodtak a rovásukra stb. Ilyen […]

>>>
Címke: , ,
2018.12.27 - tiszatáj

Annyira útálom őket, a rohadt vámosokat! Elvették a gyerek karácsonyi ajándékát. És a szemét, érted, azzal a rohadt mosolyával, csak úgy a fejével biccentett, hogy oda dobjam, a kukába. A gyerek ajándékát a kukába. Van ennek lelke, dehogy van. Ezeket direkt úgy válogatják, hogy ne érezzenek semmit. Csak az előírás, az van ezeknek a szíve helyett is csak a törvény, meg a betű. Nem volt drága nagyon, nem azért mondom, hanem érted, a szemét, nincsen ennek gyereke. Hát láthatta, hogy még a csomagolás sem sérült. És azt az élvezetet, hogy most megcsípett, most győzött. Olyan ideges voltam, hogy alig tudtam magam türtőztetni. Láthatta, hogy játékpisztoly, alig volt súlya. Az igazi, az nehezebb. Jó, igen, vannak olyan terrorosok, akik ilyenekkel hadonásznak a gépen. De ez ki sem volt csomagolva. Meg úgy nézek én ki, mint egy terroros, mint egy bandita? Össze volt forrasztva az egész csomagolás, azt nem is lehet olyan […]

>>>
Címke: , ,
2018.12.21 - tiszatáj

Nagy író-e? Nagy költő-e? Sokunk számára ez nagy kérdés. Holott az utóbbi időben kezdek rájönni, nem is kérdés ez igazán. Ady nyilván jelentősebb, mint Zelk, de a Vers a lehetről és a nem lehetről a szívem legközepébe fúródott, és már nem tudok könnyen dönteni „nagyság” ügyében. Tolsztoj nagy író, leghíresebb remekei közül azonban csak az Anna Kareninát olvastam, a Háború és békéhez soha nem volt türelmem és energiám. Emlékszem, valamikor a Holmiban zajlott egy vita arról, Mándy nagy író-e vagy sem. Kornis azt állította, nem, Rába György pedig azt, hogy igen. Én meg elolvastam a Vendégek a palackbant, és úgy döntöttem, nagy író. Hiszen mi is egy nagy író, ha már itt tartunk? Egy nagy író az, aki a szemével jegyzetel. Akinek egyetlen mondatában már ott csillog, hunyorog, köhög, piál, verekszik, szeretkezik a világ, amelyet megteremt, mert ő úgy látja; amelyet meglát és megteremt. Egy mondat, és tudom, milyenek ezek […]

>>>
Címke: , ,
2018.12.13 - tiszatáj

1. BEVEZETÉS Ebben az évben szinte semmit nem írtam. Mióta kitettem a pontot a disszertáció végére, alig tudtam rászánni magam az írásra, ezért aztán nem is erőltettem. Már ha nem számoljuk a munkámat, ahol napi nyolcban mégis csak írok. Igyekeztem megfigyelni és alaposan feltérképezni ezt az állapotot, hiszen mióta rendszeresen írok és publikálok, nem történt velem ilyesmi. Nem arról van szó, hogy nem volt ötletem, hogy nem gondolkodtatott el valami, vagy hogy kevesebbet olvastam volna (az olvasás általában rákényszerít az írásra). Sok ötletet jegyzeteltem le, de semmiféle vágy nem ébredt bennem arra, hogy bármelyiket is kidolgozzam. Felületes, csapongó és talán ingerült lettem volna, ha hozzá kell kezdenem valamelyiknek. Nem is feszítettem neki magam, de ettől függetlenül nyugtalanított a dolog. A jegyzeteket továbbra is gyártottam. <reklám> Egy Evernote nevű alkalmazást használok jegyzetelésre, legyen szó bármiről.</reklám> Saját rendszerem van arra, hogy végigkísérjek egy szöveget az ötlet stádiumból egészen addig, amíg átadom a […]

>>>
Címke: , ,
2018.12.03 - tiszatáj

András és Anna elköltöztek Topolyáról. Sűrű veszekedések és vitatkozások közepette. András menni akart, Anna maradni. Egy évig tartott a huzavona. Végül András kerekedett felül. Kitartóan menni akart. El, új vidékre, oda ahol végre nyugalmat lelhet. Nem tudta van-e olyan hely, ahol végre hátradőlhet és békességet nyerhet, de azt is tudta, Topolyán nincs maradásuk. Végül az utolsó nap megjött a hatalmas költöztető autó és a megtermett szakik serényen felrakodták Andrásék dolgait, majd jó harminc kilométerrel arrább lepakoltak. A java még csak ezután következett. Annából rendszeres időközönként előtört a könnyáztatta szemrehányás. András, hol némán hallgatta, hol pedig igyekezett érvelni. Hiába, a költözés miatt kibékíthetetlen ellentét húzódott közéjük. Nem volt mit tenni, már ott voltak Szamoson. A költöztető, amikor dolgavégeztével elköszönt, hosszú, boldog éveket kívánt Annáéknak az új helyen. Annából pedig kitört a fájdalmas keserűség: pár éve is ugyanezt mondta, szólt a költöztetőhöz, mintha ő tehetne mindenről. Mire az lehajtott fejjel, kényszeredett mosollyal, […]

>>>
Címke: , ,
2019.02.11 - tiszatáj

NOVÁK ÉVA KIÁLLÍTÁSÁHOZ
Ébredő kavicsok,
opálos hajnalok,
ismeretlen mantrák,
tarjászkodó macskák…

Optikus álmok,
verses látomások…

Kavics, kő, kőzetek…
Nem bauxit, sem hegyek,
nem sziklák, nem képzelet:
hajnal-pára, álom-varázs,
mozaikok, belső parázs,
meglátás és precizitás…
[…]

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NE ÉRINTS MEG!
Keresve sem találnánk jobb filmet a hazai mozikban épp futó munkák közül a cinema du corps-irányzat demonstrációjához, mint Adina Pintilie tavalyi, a legjobb filmnek járó Arany Medvével honorált szerzői ujjgyakorlatát. A Vasárnap hat órakor és A helyszíni szemle című román klasszikusokkal új csapásirányt mutató direktorhoz rokoni szálakkal nem kötődő fiatal rendezőnő debütje nemcsak a test fizikai tapasztalatát, hanem azon keresztül a bőrhöz, csonthoz, tapintáshoz köthető mentális-érzéki benyomásokat vizsgálja – témafelvetése rögtön csettintést érdemel, kidolgozása azonban rengeteg kívánnivalót hagy maga után… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.02.10 - tiszatáj

PÁSZTOR BÉLA ÉS KÖLTÉSZETE
A magyarrá lett zsidóság rövid, de annál intenzívebb ittléte a magyar nyelvben dokumentálható a leglátványosabban, s ugyanakkor a legláthatatlanabbul. Itt eresztett gyökeret és bontott tobzódón virágot az anyagban, ahonnan fizikai, társadalmi „kiszántása” ellenére oly jeltelenül, de annál át­hatóbban ittélőnek, itt maradt. Nincs még egy olyan nép, amely­nek az irodalmában, vagy leszűkítve a költészetében, ennyi zsidó vett volna részt, s ilyen nívón […]

>>>
2019.02.09 - tiszatáj

SZABÓ MARCELL: A KÖZELI LIMBUS
Verseskötet-olvasóként bevett szokásom, hogy mint egy radar, kiszúrjam a szövegkohéziót megteremtő, vissza-vissza­térő motívumokat, amelyeket sajnálatos módon és ösztönösen szoktam megtalálni; Szabó Marcell második verseskönyve esetében ez teljes kudarcba fulladt. Nem csoda, a kötet első része előtt virít az olvasatot jó eséllyel befolyásoló „A képek ellen” cím, ami nem cikluscím, ugyanis ez a kötet nem bomlik ciklusokra, két, egymáshoz csak nagyon lazán kapcsolódó, formailag eltérő részre oszlik… – NAGY MÁRTA JÚLIA KRITIKÁJA

>>>
2019.02.07 - tiszatáj

A VADKÖRTEFA
Arany Pálma-díjas remekműve, a Téli álom után 4 évvel új filmmel jelentkezett a kortárs török mozi auteurje, Nuri Bilge Ceylan. Feleségével, Ebruval és kurrens darabjában vendégszerepet is játszó társírójával, Akin Aksuval ismét egy több mint 3 órára rúgó szerzői, karakterorientált elmélkedést költöztetett a gyöngyvászonra, és bár A vadkörtefa nem éri el előző dobása magaslatait, feltétlenül közel jár hozzá… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.02.06 - tiszatáj

INTERJÚ HÖFFLER NORBERTTEL
ÉS TÖRÖK DÉNESSEL
Január elején jelent meg az August Clown zenekar első EP-je, ami a Gribedli stúdióban készült. Az album megszületésének körülményeiről, az Artur zenekarral közös lemezbemutató koncertről és a jövőbeli tervekről az August Clown énekesével, Höffler Norberttel és a Gribedli stúdió hangmérnökével, Török Dénessel beszélgettünk… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2019.02.04 - tiszatáj

VÖRÖS ISTVÁN: THOMAS MANN KABÁTJA
Vörös István könyvét olvasva nagy a kísértés, hogy leemeljünk egy-egy Mann-kötetet a polcról, felüssünk egy irodalomtörténetet vagy legalább megnyissuk a Wikipédiát. Nyomozásra sarkall a cím, kutakodásra a sok-sok utalás. Ha nem vagyunk elég elővigyázatosak, ezt a regényt afféle „Tho­mas Mann röviden” stílusban fogadjuk – megrögzötten keresve előzményeket a Mann-életműben, kapcsolatokat szö­ve­gek között, és megszállottan igyekszünk szövegeket azonosítani. Ez azonban nagy hiba lenne… – KOCSIS LILLA KRITIKÁJA

>>>
2019.02.01 - tiszatáj

MAŁGORZATA SZUMOWSKA FILMJE
A lengyel rendezőnő első három műve, a Boldog ember, az Ő és a 33 jelenet az életből a lengyel film metafizikus-moralizáló vonalat folytatta. A magyar keresztségben Szex felsőfokon címet kapott filmje nem példázatszerű, valamiféle ironikus realizmus jellemző rá. A Test aztán újra visszakanyarodik a spiritualista irányzathoz, de alapvetően gondolja újra képviselőinek eredményeit. Az Arc mintha Szumowska eddigi életművének hangvételeit egyesítené, egyszerre valósítaná meg mindazt, amit a rendezőnő immár nyolc egész estés munkájában képvisel… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő