02.11.
| Jazz Kocsma – Simon Bettina Strand című kötetének bemutatója >>>
02.08.
| A vád tanúja című produkciót mutatja be a Játékszín >>>
01.31.
| Müpa – Négy az egyben >>>
01.30.
| Asztali beszélgetések… – Mesék a csodakertről – Az egyetlen Földért >>>
01.22.
| Homo Ludens Project: Humánia >>>
01.20.
| Átírt városok – Kettős könyvbemutató az E-MIL szervezésében >>>
01.18.
| Szabadon szárnyaló karmester, óramű pontos alkotó >>>
01.16.
| Bereményi Géza mesél az első Cseh Tamás-lemezről >>>
01.13
| Beethovent ünnepli a világ >>>
01.11.
| Januárban folytatódik a Szent Efrém Férfikar Orientale lumen sorozata >>>
01.10.
| Impróműhely, mesedélelőtt, hangszersimogató – januárban indul a második STARTfeszt! >>>
01.17.
| Világsztár érkezik Budapestre! – Az Animus elhozza olvasóinak Jo Nesbøt >>>
01.17.
| Megalakult a Magyar Dokumentumfilmesek Egyesülete >>>
01.16.
| JCDecaux – Jöjjön velünk egy kortárs művészeti utazásra! >>>
01.14.
| Öt hiányszakma képzését támogatja a Nemzeti Filmintézet >>>
01.14.
| Plusz előadást hirdet a Szabadtéri az Apáca show-ból >>>
01.14.
| A Fiatal Írók Szövetségét Antal Nikolett és Pataki Viktor vezetik tovább társelnöki rendszerben >>>
01.13.
| Az Élősködők hat kategóriában Oscar-jelölt! >>>
01.04.
| Tandori Ágnes emlékére >>>
12.28.
| Lukács Sándor kapta idén a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt >>>
12.22.
| Elkészült a Kecskeméti Katona József Múzeum digitális gyűjteményi adatbázisa >>>
12.20.
| Idén Czakó Julianna kapta a Domján Edit-díjat >>>

Fenyvesi Orsolya, Mezei Gábor, Nagy Lea, Payer Imre, Sokacz Anita versei

Balogh Gyula, Bogdán László prózája

Tanulmányok Juhász Ferencről (Borsik Miklós, Csehy Zoltán, Kabdebó Lóránt, Kerber Balázs, Nemes Z. Márió, Németh Zoltán, Pomogáts Béla, Varga Emőke)

Kőszegfalvi Ferenc Tornyai János humoráról

>>>

éjszaka van – negyven
kihűlt vagonnal és három fűtöttel
száguld a vonat

bár az én fülkém hideg
jobbat kívánnom
nem visz rá a lélek
mert száguldva szépek
az elszáradt tájak
s az elnagyolt árnyak
olyanok mint valami
földöntúli szabályosság síkidomai
[…]

>>>

2020.01.18 - tiszatáj

Apám, gyerekkoromban, nylon ingeket hordott. Egy téglavörös színűre határozottan emlékszem. Mondhatná valaki, hogy biztos a fénykép maradt meg az emlékezetemben, amit anyám egy csokis dobozban őriz a többi családi képpel együtt, de abban az időben csak fekete-fehér képek készültek rólunk. Apám az említett képen éppen bohóckodik egy feltekert makramé terítővel a kezében homlokára csúszott indián fejdísszel, amit egy iskolai farsangra készített a nagyanyám valódi sastollakból a bátyámnak. A másik képen a Balatonnál nyaralunk, a zuhany alatt állok pöttyös fürdőbugyiban apámmal a kemping strandján. Aznap éjszaka a vihar kocsikat sodort be a vízbe, több sátor összedőlt, és a szomszéd sátorban jól lehetett hallani a németek zokogását. Ettől a sírástól jobban féltem ott a hatalmas tóparton, mint a szörnyű orkántól, mert áthallatszott még az égzengésen is. Amikor születtem, apám megijedt a csendtől. Annyira aludtam, hogy fel sem ébredtem a születésemre, így elszalasztottam az átkelést a nemlétből a létezésbe. Csak a hosszú ujjaim […]

>>>
Címke: , ,
2020.01.08 - tiszatáj

Sokféle ötlet felmerül, hogyan lehetne megállítani a klímaváltozást okozó széndioxid légkörbeni növekedését. Például ne együnk húst, remek ajánlatok vannak a húsízű növényekből készült hamburgerre, sokan a tücsökpörköltet is megpróbálnák, ne használjunk műanyag pálcikákat és zacskókat, járjunk sokat gyalog és hagyjuk ki a repülőutakat, leginkább pedig maradjunk otthon, mert energetikailag az a legolcsóbb. Ezek nagyon praktikus tanácsok, a turistáskodás régóta a begyemben van nekem is, de merjünk nagyot álmodni és ne vizsgáljuk meg a különböző álmok ökológiai lábnyomát. Nyilvánvalóan arról kellene beszélni, hogyan lehet gyorsan a szükséges méretűre szorítani az ipart, mert a kulturálisan folyamatosan pumpált „ha meguntuk, el vele, így jutunk csak felfele” hiedelmet (még Huxleytől* származik a szép mondás) kellene egy másikkal, sokkal konzervatívabbal felváltani, amely a régi, a használt, a bevált, a tartós dolgok használatára és megőrzésére buzdítana. Ha lemondanánk az egyre növekvő szükségtelen fogyasztásról. Szükséges csak az, ami élelmet, hajlékot és némi közösségi szórakozást ad, minden más […]

>>>
Címke: , ,
2020.01.01 - tiszatáj

Ez például Mariborban történt, lalala. Egy csöndes, keveset akaró, szélsőségekkel talán nem is bíró város, van egy négyszáz éves szőlőtőkéje, vonul a Dráva a combjai között. És öltözködik, már a tükör előtt billeg a november, aztán vért mázol a parti fákra. Akar lenni már a dér, de még nem tud fölcsillanni. Sok helyen sülnek a húsok, és reszelik a káposztát, és hintik a rukkolát. Vittek engem ebben a városban ide és oda, és aztán magam is elkerültem egy álmos piacra. Ilyen szenvtelen kereskedelmi eseményt még nem láttam. A vár tövében zajlott a színek és a növényi testek kiállítása, zöld, piros, sárga, zöld, passzé. Csak akkor jó egy piac, ha van benne szenvedély, nem? De akkor elvitt a vendéglátóm, a nagynevetős Jutka az egyetemi menzára. És ott, az ebédidő forgatagában láttam bizony sok, sok arcot, kereket, pirospozsgást, durvát, kellemeset, erőset, magabízót, illetlent, szépet, szomorút, vadat, koravént, álmodozót, máris rögeszmést. Mind fiatal […]

>>>
Címke: , ,
2019.12.28 - tiszatáj

Ami engem illet, az olvasás nőies tevékenység: szeszélyes, sőt rigolyás, holdhónapos, hullámzó. Hogy példákat is hozzak, Malcolm Lowry Vulkán alattját hiába próbálom felütni, rendre visszatéteti velem a polcra, akárcsak Lengyel Péter Macskakőjét, s a Fogságot is csupán másodszori próbálkozásra fogadta el, igaz, akkor aztán valósággal behabzsolta. A Zorbászt hol szereti, hol nem, A pestist mindig – igazi primadonna, kár megpróbálkozni is azzal, hogy megfejtsem a kedvét. Milan Kunderával azonban különösen kiszámíthatatlanul, illetve ha más szemszögből nézem, aljas kiszámíthatósággal viselkedett. Évekig hagyta, hogy azt írjam, az esszéit nagyon szeretem és a szó lehető legklasszikusabb értelmében vett esszéknek tartom, a regényeit viszont nem tudom megszeretni; hagyott, hadd próbálkozzam a Tréfával és a Lassúsággal, érezzem magam körültekintőnek és tisztességesnek, aztán lerázza őket magáról, mint kutya a vizet. Holott valójában macska, egy nyivákoló, olykor szeretetért sündörgő, máskor arisztokratikus fölénnyel elvonuló állat. Erre most nem megszereti A lét elviselhetetlen könnyűségét?! De mit is beszélek: nem […]

>>>
Címke: , ,
2019.12.21 - tiszatáj

FÉNY A SÖTÉTBE Nagy sötétségre emlékszem. Ami reánk telepedett, mint valami átláthatatlan és áthatolhatatlan massza. És mégis hazataláltunk benne karácsony este. Aprócska fények segítették lépteink irányát. Szinte érzésből haladtunk. A szemünk is szokva volt a sötéthez akkoriban. Nem voltak világító telefonok, nem hordoztunk magunkkal zseblámpát, mert az volt a természetes, hogy az utcán sötét van, csak sápadt lámpák távoli fénye segített tartani az irányt. Időnként az sem, mert majd minden nap és minden este, szinte menetrendszerűen kialudtak a parányi fények. Akkor is haladni kellett és olyankor is hazajutottunk. A mai fényszennyezésben már elképzelhetetlen ez a sötétség és az is, hogy ebben a sötétben élni is lehet, lépni, járni, hazajutni. Ünnepelni. Ilyen ránk borult sötétben botorkáltunk a szentestéken haza. Voltak évek, amikor hó fehérlett és ez segített egy kissé. A szüleink fogták a kezünket, hogy el ne vesszünk a sötétben, mi pedig talán azon töprengtünk közben, vajon lesz-e áram otthon? Vajon […]

>>>
Címke: , , ,
2019.12.14 - tiszatáj

Felöltöztem, mégsem tudtam elindulni. Siettem valahová, talán éppen ide. De a két kölyökmormotát sehogy sem tudtam a sárga szatyorba tenni, folyton kiugráltak, nem tudtam őket megfogni. Egyszerre a kettőt, sehogy se. Pedig a feleségem nem szereti a rendetlenséget. És a mormotákat sem, pedig bájos jószágok. Szerinte álmomban rúgkapáltam, ahogy fokozódott a felső lakó fürdőszobájából érkező zaj. Lakásfelújítás. Egyre nagyobb intenzitással verték a falat, már ketten is. Nem tetszett a régi csempe. Lehet, hogy én mormotának születtem, hogy nappal alszom? A feleségemnek igaza lehet, amikor kijelenti, hogy nem szereti a mormotákat! A régi kávéfőzőben háromszor forrt fel a víz és jutott vissza a szűrőben lévő kávén keresztül a sűrű fekete, anélkül hogy a csersavas és égett ízű lett volna. Nincs olyan álmos ember, aki a halk, majd egyre erősödő fütyülő hangtól meg ne részegülne, és ne rohanna oda a kávé illatát is megérezve. Még egyszer át kell olvasnom egy kötetet és […]

>>>
Címke: , ,
2019.12.07 - tiszatáj

Minden tiszteletem dacára, rólunk van szó. Embertársaim, kedves majmok, ezt már régóta tudjuk, Darwin ugye, meg az evolúció, de most az ember evolúciójával foglalkozó majomtársak kisebb csoportja megerősíteni igyekszik azt a koncepciót, amit már Arisztotelész is sejtett, persze bizonyítékai nem voltak, meg Darwin is, neki se, meg Lorenz, aki még könyvet is írt erről a kérdésről, de az ő egyébként elegáns eszmefuttatását is csak viselkedésevolúciós megfontolások övezték. Most viszont a háziállatok, kiváltképpen a kutyák (én mindig mondtam, hogy szőrös gyerekek) anatómiai és legfőképpen genetikai vizsgálata feltárt egy komplex többszáz gén által befolyásolt folyamatot, amely az arckoponya arányait, a fogak méreteit, az agyvelő relatív tömegét és más anatómiai tulajdonságokat, a viselkedésben pedig az agressziót látszik befolyásolni, kizárólag a gerinces állatokban. Gerinces örökség, sok effélét ismerünk, természetesen minden fajnak megvan a maga saját szabványa. A kutatóknak feltűnt, hogy a háziasítás során  a kutyánál az arckoponya megrövidült, az agyméret csökkent, és az agresszió […]

>>>
Címke: , ,
2019.11.30 - tiszatáj

Nagyapa a csempekályha mellett gubbasztott. Fejét előrehajtotta, és úgy tűnt, nagyon erősen gondolkozik valamin. – Min gondolkozik nagyapa? – kérdeztem tőle, gyermeki kíváncsisággal. – Azon, gyermekem, hogy nagyanyádék mi a frászt csinálnak ennyi ideig a templomban. – Miért nem ment velük megnézni? – Nem megyek én oda. Éreztem a hangjában a haragot, de valahogy mégsem tudtam megállni, hogy ne kérdezzek vissza. Lepakoltam a kályha elé a kukoricacsutkákat, amiket a kamarából hoztam fel, és leültem vele szemben a kisszékre. – Nem mondja el? – Mit, te? – Hogy miért nem jár maga is. – Hosszú történet az. – Időnk van, amíg hazaérnek. A leves is sokáig fő, közben kavargatom. – Megimátkozom én itthon is, nem kell ahhoz templomba járni, hogy az ember higgyen Istenben. – Sosem járt? – Dehogynem. – Akkor csak történt valami, ami miatt nem megy. – A papok miatt nem megyek én. Latrok. – Hogyhogy? – Mikor fiatal fiú voltam, a beregszászi járásban laktam, nem messze a várostól. Kiutaltak egy városi papot hozzánk. Az […]

>>>
Címke: , ,
2019.11.23 - tiszatáj

Hosszú útra indultam éppen, és pakolgattam a szükségeseket. Gatyák, könyvek, aranyrudak. Mintha egy nő adta volna a szelíd tanácsokat, egy olyan gyönyörűséges Majmonka, természetesen Dayka Margit hangján. Szinbád hová tart. Hol hajtja le a fejét. S akkor egyszerre eszembe jutott a szó, hajlék. Azt hittem, csak úgy. De hát nem. Álltam egy félig telt, hosszú és boldognak ígérkező útra váró bőrönd fölött, és gondolkodtam, mint egy vasutasparancsnok, honnan is jött most ez a kicsi vonat, honnan, miért, miféle utasokkal. Kint nyarat akart hazudni az ősz. Frizurám, még zöld, kérlek. Hasam, a szép fanszőrzet fölött még meleg. Madárcsicsergésem visszhangzik, illetve látsz-e kisszoknyás, frissen tetovált nőket az utcákon. Bólintottam, látok, de. Csitt, csitt, ne tovább, nem kell az ellenkezés, hagyd a télre. És nagy szörnyeteg gépek is dolgoztak a közelben, mintha nem lenne elmúlás. Valahonnan, talán a másodikról zene is szólt, lassú és szomorú dallamok keringőztek az őszvéres lombozattal, ez jó volt, […]

>>>
Címke: , ,
2019.11.16 - tiszatáj

A politika érdekes megfigyelési területe a humánetológiának. Amióta elosztható erőforrásaink vannak, vagyis sok tízezer éve működik a politika, amelynek feladata, célja az erőforrások  megfelelő elosztása. Korai társadalmakban, ahol a rangsor nagyon merev volt, ez aránylag egyszerűen működött, a rangsor elején állók koalíciókat formáltak és  az elosztásban ezek irányítottak. A mai társadalmakban a nagyon merev rangsorú szerveződések,  diktatúrák hamar, néhány évtized alatt felbomlanak, és az elosztás sokkal szélesebb kör bevonásával történik. Nálunk is vannak még választások, amelyek során az osztókat kiválogathatjuk.  A választókat persze meg kell győzni arról, hogy a kiszemelt osztók majd a legmegfelelőbben teszik a dolgukat. Általában ígérnek, néha hihetetlen dolgokat, de tévedés lenne azt gondolni, hogy az ígéretek alapján dől el a választás. Van olyan osztó csoport, amely ezt  már felismerte és nem is ígér semmit, csak azt, hogy folytatja, vagy azt, hogy nyilvánvalóan egyedül ő képes a legtökéletesebb  osztásra. Mások ígérnek fűt-fát és azt hiszik, hogy ez […]

>>>
Címke: , ,
2019.11.12 - tiszatáj

Barátommal leülünk annak a képzeletbeli kerthelyiségnek legtávolabbi sarkába, amelyben csak madárdal hallik. Meg a szomszéd káromkodása. – Látod – mondja a barátom – amikor valakinek az anyját az aktus miatt kárhoztatják, nem csoda, hogy fogy a népesség! Kénytelen vagyok igazat adni, bár kissé elkanyarodtunk az irodalomtól. Persze sörhabos szájjal miért kellene mindig leragadnunk az irodalomnál? Már éppen az erdő és madárdal jönne a számra, amikor barátom kapcsol. – Itt van egy vers – előhúzza – már nem trendi. Kérdő tekintetemmel találkozva magyarázkodásba kezd. – A mai világban, amikor a biotermesztők rájöttek, hogy a műtrágya káros, vissza kell juttatni a talajba minél több szerves anyagot, akkor tessék! Rábök egy verssorra. – Itt az anyagcsere-végterméket a költő pejoratív értelemben használja. Mi következik ebből? Nem tiszteli! Nem halad a korral! Bennem felmerül, hogy valami mást, valami emelkedett stílust várnék el a költőtől. – Tehát a hibás szóhasználaton túlmenően a társadalmi… – Mondd, kedves […]

>>>
Címke: , ,
2020.01.17 - tiszatáj

MARJANE SATRAPI: PERSEPOLIS
Van abban némi igazság, hogy Marjane Satrapi nem grafikus memoárként definiálja pályafutása főművét: a 2007-es, Vincent Paronnaud társrendezésében fogant, cannes-i zsűridíjjal jutalmazott rajzfilmadaptáció forrásanyaga ugyanis jóval rövidebb intervallumot ölel fel annál, minthogy rögtön számvetésről beszéljünk. Körülbelül 15 évet fog át a cselekménytelen, inkább színesítő-részletező momentumokra húzott narratíva… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS BOGDÁN ÁRPÁD FILMRENDEZŐVEL
A játékfilm, a színház és az irodalom világából érkező Bogdán Árpád filmrendező, egykor tíz évet élt a nyolcadik kerület mélyén. Legújabb dokumentumfilmjében ezt a miliőt és két erős karakterét mutatja be a nézőknek. Az interjú során a beszélgetés többek között kitér a történetmesélés fontosságára, a roma emberek jelenkori ábrázolhatóságára és a segítségnyújtás igényének alapvető fontosságára… – SZÁSZ CSONGOR INTERJÚJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

A ROMÁN KULTÚRA NAPJÁN FOTÓKIÁLLÍTÁS NYÍLT A DUGONICS TÉREN
A Budapesti Román Kulturális Intézet Szegedi Fiókszervezete a Purcărete világa című multidiszciplináris projekttel – fotókiállítással, filmvetítéssel és a hozzá kapcsolódó beszélgetéssel – ünnepelte szerdán a Román Kultúra Napját. A tárlat február 17-ig tekinthető meg a szervezet Dugonics téri székhelyén… – HOLLÓSI ZSOLT AJÁNLÓJA

>>>
2020.01.14 - tiszatáj

GONDOLATOK SZILÁK ANDREA BUNKER CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁRÓL
A művész jelenlegi kiállításnak előkészítése során a galéria terében egy olyan urbánus természeti képződményre talált, amit bunkerré lehet tenni – vagy legalábbis kihasználta azokat az adottságait, amik lehetővé teszik, hogy bunkerként is funkcionálhasson. Jelentősebb környezetalakítás nélkül birtokba vette ezt a helyet (vagy ide menekült), és berendezett benne egy otthont, egy helyet, ahol túl lehet élni… – VIDRA RÉKA KRITIKÁJA

>>>
2020.01.13 - tiszatáj

BALCZÓ PÉTER ÉS HANCZÁR GYÖRGY A COSI FAN TUTTÉBAN
Kettős szereposztásban mutatja meg Mozart Cosi van tutte című operáját a Szegedi Nemzeti Színház. Két olyan művész osztozik Ferrando jelmezén, akik régi ismerősök, pályájuk Szegeden indult. Balczó Péter főképp a budapesti Magyar Állami Operaházban énekel. Hanczár György viszont inkább külföldi színpadokon énekelt az elmúlt időszakban. Régebben is voltak már váltótársak egy szerepben. A tenorokra gyakran jellemző féltékenység és rivalizálás azonban szerencsére nem bántja őket… – MÁROK TAMÁS INTERJÚJA

>>>
2020.01.13 - tiszatáj

BÁTHORI CSABA: SE FELEDÉS, SE ÁLOM
Báthori Csaba 2019 december végén jelentkezett újabb verseskötettel. Két évvel a vaskos Melankólia c. szonettkötet után most egy filigrán könyvecskével, amelyben szintén a szonett műfaj dominál. Az összesen hatvan versből csupán 4-5 más műfajú. Költői habitusához illő műfaj, kötött, fegyelmezett, klasszikus, egyszerre nehéz és tágas. A verskép közel egyforma, a tartalmak változatosak… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.01.12 - tiszatáj

BOTRÁNY
Önmagában sosem a szebbik nem felvonultatása garantálja a femme power-narratívájú történetek sikerét. Poszterszöveggé redukálni a hölgykaraktereket a rideg férfiszemszögnek alárendeléssel felérő áldozatpozíció – az emancipációs fabulák, legyen bármennyire elcsépelt szlogen, továbbra is ügyesen kontúrozott szereplőkkel, okosan írt szkripttel érvényesülhetnek… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.01.12 - tiszatáj

GÖMÖRI KRISZTIÁN MÁGNÁS MISKA UTÁN DÖBRÖGI SZEREPÉRE KÉSZÜL
A Mágnás Miska szerepében parádés alakítást nyújtó Gömöri Krisztiánnak ez a huszonharmadik évada a Szegedi Nemzeti Színházban. A népszerű színész régóta vágyott rá, hogy a lovászfiú bőrébe bújhasson, most élvezi a sikert. Lúdas Matyi szerepéről lekésett, így a legközelebbi premieren már Döbrögiként mutatkozik be… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő