07.26.
| Te csak hallgatod Bob Dylan-t, vagy nézed is? >>>
07.05.
| MAMŰ Galéria – Könnyezet-Környezet / Weeping-Environment >>>
07.05.
| Nyári szabadtéri Képmás-estek a Halász-kastélyban >>>
06.27.
| Weöres Sándor Napokkal indít a Gyulai Várszínház >>>
06.27.
| Jazz Kocsma – Kele Fodor Ákos A szív vége című könyvének bemutatója >>>
06.14.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Lengyel András Tömörkény-tanulmányok című kötetének bemutatója >>>
06.13.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Színkép, hangkép, összkép című kötet bemutatója >>>
06.12.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Petőcz András A visszaforgatott idő című könyvének bemutatója >>>
06.06.
| Tiszavirág Fesztivál >>>
06.06.
| A koreográfus >>>
06.05.
| Debreczeny György ezen a szép napon című kötetének bemutatója >>>
07.26.
| Szombattól lehet jegyet venni a THEALTER előadásaira >>>
07.25.
| Magyar képregényben éled újjá Zorro >>>
07.24.
| Alkotói rezidencia Szegeden és Újvidéken >>>
07.05.
| Legéndy Jácint verseskötetét ajánlja a Fekete Zajra érkező Ash Code >>>
07.02.
| Ivo Dimcsev tartja az idei THEALTER workshopját >>>
06.20.
| Új, állandó kiállítás emlékezik Szmoljanban Nagy László költőre >>>
06.19.
| Átadták az Év Gyerekkönyve Díjakat >>>
06.19.
| PesText − új nemzetközi irodalmi fesztivál Budapesten >>>
06.03.
| Meghalt Térey János költő, író, drámaíró >>>
05.29.
| Villámgyorsan épül fel az ország legnagyobb színháza >>>
05.25.
| Több cannes-i filmet a Mozinet mutat be a hazai mozikban >>>

Battai Detre István, Peter Brezňan, Németh Gábor Dávid, Normal Gergely, Petőcz András, Ivan Štrpka, Jan Těsnohlídek, Jiří Žáček versei
Bene Zoltán, Jódal Rózsa, Peter Šulej prózája
Gion Nándor hangjátéka
Petőcz András hatvanéves
Írások a magyar századforduló irodalmáról
Az 58. Velencei Képzőművészeti Biennáléról

>>>

BESZÉLGETÉS SZECSŐDI FERENC HEGEDŰMŰVÉSSZEL
Júniusban ünnepelte 65. születésnapját Szecsődi Ferenc hegedűművész. Ez egy muzsikus életében nem számít feltétlen fordulópontnak, ám Szecsődi egyetemi tanárként a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának Vonós Tanszékét vezette. 23 éves korától tanított az akkori Zeneművészeti Főiskolán, majd jogutódján az egyetemi karán. A tanszékvezetést most át kell adnia, de a tanítást tovább folytatja… – MÁROK TAMÁS INTERJÚJA

>>>

2019.08.14 - tiszatáj

PRAKTIKA Emlékszel, amikor az őszi iskolakezdés után kitereltek a földekre és beálltunk szedni a kukoricát? Minden nap ugyanúgy kezdődött. Reggel 8-kor tréningruhában gyülekeztünk az iskolaudvaron, aztán valami rozoga traktoros utánfutón kivittek minket az aznapi munkaterületre. Mindenki beállt egy sorba, ami az elejétől nézve végtelennek tetszett. Valamikor 10 óra körül uzsonnaszünetet tartottunk. Emlékszem a jókedélyű, kopaszodó Urs tanár elvtársra, aki akkoriban osztályfőnökünk volt, amint előveszi az aprócska kempingszékét és hatalmas súlyával rátelepszik. Ugyanazt a bundás kenyeret és szegényes szendvicseket ette mint mi. Nagy felhozatal nem volt. Zsíros és margarinos kenyér, lekváros kenyér, ilyeneket csomagoltak nekünk otthon. Almával mindig jobban csúszott a zsíros kenyér, egyszerre ettem a kettőt. A tanár úr, aki az akkori megszólítás szerint, mint mindenki más is, elvtárs volt, egy kicsi termoszban teát is hozott. Olyan eleganciával étkezett, mintha csak otthon ülne az ebédlőasztal előtt. Hamar eltelt a félórányi pihenő, állhattunk vissza a sorba. Sok helyen megfordultunk. A tengeriszedés […]

>>>
Címke: , ,
2019.08.07 - tiszatáj

Ültünk egy velencei kávézóban, szemben velünk három öregúr két lompos kutyával. Két öreg ápoltabb volt, a harmadiknak szinte sercent a borostája, és látszott a csonka fogsora a lefűrészelt fogakkal. A kutyák azonban mindketten kövérek, öregek, hulló szőrűek. Amikor fizettek, a tetovált pincér bedugta a kezét az ápolatlan nadrágjába, és kihúzta a napi bevételt. Közben mindannyian nevettek, bár leginkább a két főszereplő. A másik kettőnek az ápoltságához hozzátartozott a karót nyeltsége. Ha megkérdezik, mi volt jó Olaszországban, legszívesebben ezt a jelenetet mesélném el először. El kellett menni végre, és nem kell meghalni rögtön, hiszen az ember ismét visszamenne; de a műemlékeknél sokkal jobban érdekelt ez a „lenti” vagy egyszerűen emberi Olaszország, a kedélye, a vidámsága, a legyintései. Mint ahogy az utolsó pizzázás is Bologna mellett. Az már igazi vendéglő volt, válogatottabb klientúrával. De itt is láttam, hogyan él az olasz, miket rendel hétköznap este, hogyan viselkedik. Itt csendesebbek voltak és elegánsak […]

>>>
Címke: , ,
2019.07.26 - tiszatáj

Nikosz kettős állampolgár. Görögországban született, a Mesterek Falujában. Csak néhány száz ember lakta. A második világháborúban az apák katonáskodtak, az asszonyokat munkára fogták. A gyerekeket teherautóra rakták, s elvitték Albániába, azt mondták, csokoládét fognak kapni, e helyett hosszú hónapokig éheztek. A polgárháborúban vonatra rakták őket, egyik csoport Romániába, a másik Magyarországra került. Az úton se enni, se innivalót nem kaptak, az ablakra csapódó piszkos esővizet nyalogatták le valahogy, nagy szomjúságukban. A gyerekeket szétosztották gyermekotthonokba. Nikosz Fehérvárcsurgóra került. Évtizedek múltán, amikor meglátogatta gyermeksége színhelyét, kicsi földet vett a kertből, egy nejlonzacskóba, s elvitte magával Athénbe. Csak akkortájt tudta meg, hogy nagyanyját, akit gyerekkora után nem látott többé, Iváncsa közelében lévő Görögfalvára vitték, amelyet a kommunista vezetőről Beloianisz-falvának neveztek el. Tőle mindössze harminc kilométerre élt, magányosan  halt meg… Nikosz a csurgói gyermekévek után néhány görög társával együtt Csongrádra került gimnáziumba. Furcsa élmény volt fogadtatás. A matematika tanár nem törődött azzal, hogy a […]

>>>
Címke: ,
2019.07.15 - tiszatáj

Egy baráti társaságban globális problémákról beszélgettünk, valaki azt mondta, hogy ha a kilenc milliárd ember  mindegyike csak egy műanyaghulladékot eltakarítana, megoldódna a szemét probléma. Mindenki helyeslően hümmögött, én dühöngtem és megkíséreltem őket a numerikus szemlélet – amelynek áldozatául estek – titkaiba beavatni. Elképzelek egyetlen egy embert, akivel felveszem a kapcsolatot és meggyőzöm, vegyen fel egy eldobott petpalackot. Ezután az egyetlen sikeres esetemet beszorzom tetszőlegesen nagy számmal, ezerrel, millióval, milliárdokkal és azt hiszem, hogy a szorzat a valóságban is működik. Lesz ezer, millió, milliárd kívánalmaim szerint viselkedő ember. Ha gyerek az illető, a rábeszélés esetleg már elsőre sikerül, ha felnőtt, akkor már kétséges. Ha például főpap, miniszter, szabadidejében orvos, miniszterelnök, meg se értené, miről van szó. Megfelelő kommunikációval, ügyes rábeszéléssel egyenként sok embert meg lehet győzni valamely közügy fontosságáról, de ahogyan szorzódik a megfelelően viselkedő emberek száma, ugyanúgy kell szorzódjék a rábeszélésbe fektetett munka, ezért hibás a numerikus szemlélet. Milliókat, milliárdokat […]

>>>
Címke: , ,
2019.07.02 - tiszatáj

Ha van sors, továbbmegyek, bár most már erősen sántikálva, szóval, ha van valamiféle befolyásos fennebbvaló, akkor végül is csak szerszámok vagyunk. Épül valami. Folyamatosan épül, emelkedik, fölhúzódik, alább omlik, épül. Ezt a valamit, Bábel, Déva, vagy akár olcsó, nemzeti bérpalota, mivelünk építik, teveled meg énvelem, és dehogyis fogjuk megpillantani a nagyságos végeredményt. Tisztább pillanataimban arra gondolok, hogy egyáltalán nincsen végeredmény egyébként. Egyszer csak vége lesz. Különösebb terv sincs. A szerszámok fene nagy kétségbeesésükben kitaláltak valamit, egy olyan építményt, ahol aztán megáll az idő, nem romlik már semmi, és nem lesz több kedves restauráció. Csak nem a mennyországról dobolgat, kamerád? Hát, ja. Csak előbb finom zökkenéssel megáll a lassuló szív, és a csalános, mákvirágos kert végén fölemeli fejét a szamár. Istenem, hogy tud nézni egy szamár. De kész van. A készt nézi, a félbemaradtat, a torzót. Minden helyetted él tovább, és lassan, magabiztosan ledarál a felejtés. Na, tehát ha van sors, […]

>>>
Címke: , , ,
2019.06.24 - tiszatáj

Koszta László emlékére Egy osztálynyi diák kaptatott a hegyre, én a nyomukban kóvályogtam. A kirándulás, mint a tanulmányi kirándulások általában, leginkább a szorgalmas ivásról szólt, ennek ellenére nem esett nehezükre a túra. Az ötlet, nem voltam rá büszke, tőlem származott, és váratlan támadt, amikor előző nap a szállás felé buszozva felkaptam a fejem az egyik útba eső település nevére: Bélapátfalva. Előzetesen nem tájékozódtam, merre mozgunk majd, megelégedtem a csöndesnek elképzelt Bükk-környéki tájjal, a pisztrángos tavak ígéretével, és hogy végre közeleg a nyár. Azonnal fölfrissült bennem az egyháztörténeti órák emléke, Laci előadása a fehér csuhás, fekete kámzsás ciszterci barátokról, akik a világ fülsértő zsivaja elől a legsűrűbb erdők mélyén kerestek nyugalmat. Ritkás cserjés és zabolázhatatlan akácok között haladtunk fölfelé, egy darabon betonozott út vitt, majd kanyar következett, aztán még egy, végül egy útelágazás, és célhoz is értünk. Alázatosan egyszerű román kori templomtest fogadott bennünket, amelynek tövében, lecsiszolt fogak az ínyben, az […]

>>>
Címke: , , ,
2019.06.15 - tiszatáj

LEGYEN ÖN IS HERCEG Azzal áltatom magamat, hogy a megértés a vállalkozásom. A cselekvéstől sajnálom az időt, meditálok, oldalt állok, és onnan nézem a világot. Az én dolgom az emlékezés a jelenre, mondta németnyelvű, svájci-orosz-francia íróbarátom, Paul Nizon.  Ülök a Tuchert kávéházban, a berlini Pariser Platzon, átlósan szemben a művészeti akadémiával. Egy kuratóriumi ülésen vettem részt a szomszédos, egykori Liebermann házban a Brandenburgi kapu mellett, ahol nyolcvan évvel ezelőtt, születésem évében, SA menetoszlopok vonultak, az öreg, zsidó festő pedig azt mondta, hogy nem tud annyit enni, amennyit hányni tudna ettől a látványtól. Utánam jött egy ifjú hölgy, hozza a szemüvegem egyik üvegét, a kereten a bal lyuk üres, a hölgyek az alapítványban feltételezték, hogy az én lencsém jár ki-be a keretbe. Nyáron egy fényképész jött hozzám Hegymagasra, akkor is csak a jobboldali lencse volt benne a keretben, ő sem vette észre. Jutka azt mondja: A bal szemed kedves, a jobb […]

>>>
Címke: , ,
2019.06.05 - tiszatáj

ZÖLD-SÁRGA! A tücskök egyhangú nyári zenéjébe hirtelen egy távoli vonatfütty sikoltott bele. A látóhatár alján már ott lebegett a közeledő mozdony is, szemlátomást növekedve. A tizenöt-húsz gyerek, zömében fiúk, akik eddig több kisebb csoportban álldogáltak és élénk taglejtésekkel magyaráztak egymásnak, most hirtelen szétrebbentek és  izgatottan keresték a helyüket a sínek mentén. Csatárláncban, egymástól 10-15 méterre felsorakoztak és vártak. Már nem beszéltek, nem is tudtak volna, a közeledő szerelvény zaja minden más hangot elnyomott. Élénk sípolás közepette érkezett eléjük a nemzetközi, amely csehszlovák, kelet-német, lengyel és magyar jelzésű vagonokat tartalmazott. A gyerekek hirtelen felemelték a kezüket, ki a jobbat, ki a balt, sőt a lelkesebbek mindkettőt és heves integetésbe kezdtek. A vonat nemrég hagyta el a közeli nagyvárost, még nem nagy sebességgel haladt, a nyári melegben a messziről érkezett utasok a lehúzott ablakokban kerestek enyhülést. Úgy tűnik nem érte váratlanul őket az integető sereg, mert repült kezükből a cukorkák sokasága, időnként […]

>>>
Címke: , ,
2019.05.30 - tiszatáj

Brigitta futott, ahogy tudott, a rémítő zöld szempár egyre közeledett. Egyetlen lehetősége az volt, hogy valami rést találjon! Algernon hősként viselkedett, cincogva hívta be a bajba jutott lányt. Ezzel ugyan leleplezte a jelenlétét. A megvetemedett lakótelepi ajtó egyik sarka nem illeszkedett pontosan. Csak éppen akkora, hogy Brigitta befért rajta. – Hogy tehettél ilyet, nem érezted meg időben annak a vadállatnak, halálos ellenségünknek a szagát? – Nálunk, az én lakásomban tataroznak. Az az undorító festésszag! A bútorokat elhúzták a helyükről, fészkemet feldúlták és a munkások alig ejtettek el egy-egy morzsát, az is a festékfoltokra hullt. Inkább ittak, valami italt, amelynek szagától futnom, menekülnöm kellett. Lementem az ingatlanközvetítő irodájába. Mivel a gép nem volt bekapcsolva, megkóstoltam néhány hirdetést. Éhes és fáradt voltam, ez ízlett a legjobban, ez a cím, a szomszédé. Valaki szalonnás kézzel foghatta meg – fejezte be a jövevény. A megözvegyült Algernon megszaglászta és szemrevaló lánynak találta, így befogadta. Már […]

>>>
Címke: , ,
2019.05.21 - tiszatáj

A napokban olvastam egy cikket Jo Cameronról, egy idős skót hölgyről, aki fájdalmak nélkül élte eddigi életét, aggodalmai sincsenek, nem fél semmitől, vészhelyzetekben is magabiztos, nyugodt. Boldogan él. Ő maga ezt teljesen természetesnek gondolja, és csak apró kellemetlenségnek egy különös tulajdonságát. Ha néha a tűzhelyre hajolt valamiért, csak az égő bőr szaga jelezte, hogy valamelyik testrésze forró fémhez ért. Megtanulta ezt is kivédeni. Hatvanöt éves korában figyelmeztették, hogy különleges tulajdonságai vannak. Csipőprotézist kapott és a műtét után egy doboz morfintartalmú pasztillát adtak neki azzal a tanáccsal, nyugodtan szedjen annyit belőle, amennyit szükségesnek érez, mert ez a műtét a legfájdalmasabb utóhatásokkal jár. Másnap kiderült, hogy egyetlen tablettát sem vett be. Nem voltak fájdalmai. Sebésze teljesen kétségbeesett és genetikai vizsgálatokra küldte, ahol kiderült, hogy egészen különleges mutációi vannak, szervezetében felszaporodik egy jó érzést előidéző molekula, az anandamid – fontos eleme az agy bio-ópiát regulációjának –, mert lassabban bomlik le, mint az embereknél […]

>>>
Címke: , ,
2019.05.14 - tiszatáj

Úgy alakult, hogy három hétig a tenger mellett szórtam a morzsát. Van jó spanyol sör is, most mondom, Cruzcampo. Ez az. Pálmafák, leanderes kertek, óriási, a láthatárt összecikkcakkozó hegyek, szemben Afrika fáradtan pislogó fényei, látom Gibraltárt Quazimodo-púpját, látok hófehér, városnagy hajókat elúszni a valószerűtlen kékben, és három héten át állandóan hallom a tenger monológját. Én, én, én, én. Minden hullám azt mondja, én vagyok. És rendszeresen összevesztem velük. Összevesztem például a hegyekkel, sokak voltak nekem, rémületesen nagyok, kopárak. Nekem a hegy természeti túlzás. Nem úgy vesztem össze velük, mint P. Sándor, a napfiú, hogyan is mondjam, esztétikai alapon, nem valamely művészi irály tagadása miatt – coki neked romantika –, hanem inkább egzisztenciálisan, mert ha azt kérdezem, és gyakran kérdezem, mindennap megkérdezem, mintha magam is hullám lennék, nekem mi az élet, hogy az élet az legelőször, és ebben nem tudok engedni, hogy én. Az a gyönyörű tökéletlenség! Síkság, drágám, torzsák, kóró, […]

>>>
Címke: , , ,
2019.08.19 - tiszatáj

KONTRA FERENC: AZ ÁLOM HÍDJA
Valahol Közép-Európában, a Duna mentén van egy város, amit alig két évtizeddel ezelőtt hetvennyolc napon át bombáztak. Atomtöltetű rakétákkal. Azért, hogy lerombolják a hidat, amely a folyó két partját, és így a város lakosságát összekötötte. A hídrombolás előzményeiről, apokaliptikus emlékéről és annak napjainkig tartó következményeiről szól Kontra Ferenc legújabb regénye… – MUDRICZKI JUDIT KRITIKÁJA

>>>
2019.08.14 - tiszatáj

MEGMENTETT MŰKINCSEK 2019
A Magyar Nemzeti Múzeum hiánypótló kiállítása, a Kő/Papír/Freskó (a Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszék Diplomakiállítása) olyan precíz restaurátor munkafolyamatokba kalauzol el bennünket, amelyeket nem láthatunk mindennap. Maga a tárlat is olyan, mint egy kulisszajárás, belépve a kellemesen és szükségszerűen hűvös terembe az oldalfalon rögtön olvashatunk képpel, rövid curriculum vitae kíséretében az alkotókról… – TÓTH EMESE BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.08.11 - tiszatáj

REKORDOKKAL ZÁRT A 29. THEALTER FESZTIVÁL
Minden a nézőkön múlik – összegezte a rekord nézőszámot és jegybevételt hozó 29. THEALTER Fesztivál legfőbb tanulságát a szombat esti díjátadón Balog József, a  rendezvénysorozat művészeti vezetője. A közönségdíjat Szabó Veronika produkciója, a Qeendom kapta.

>>>
2019.08.09 - tiszatáj

KILENC PRODUKCIÓ SZEREPEL A SZEGEDI SZABADTÉRI 2020-AS MŰSORÁN
A Dóm téren öt, az újszegedi színpadon négy produkciót – koncertet, operát, rockoperát, musicalt és színdarabot – kínál a közönségnek 2020 nyarán a Szegedi Szabadtéri Játékok, jelentették be a fesztivál vezetői pénteken a REÖK-ben.

>>>
2019.08.08 - tiszatáj

HORVÁTH NÓRA A THEALTEREN
Felfedeztem egy szuper tehetséges táncost, illetve nem is én, hanem a Thealter szervezői, de még őket is megelőzte a táncos szakma, mert a grémium neki ítélte idén a Lábán Rudolf-díjat. Horváth Nórának hívják… – IBOS ÉVA ÍRÁSA

>>>
2019.08.07 - tiszatáj

KÖZÖS ÜGYEINK A 29. THEALTER FESZTIVÁLON
350 perc színház – ennyit, azaz majdnem hat órányi intenzív élményt és gondolatot kellett befogadnia annak, aki kedden végignézte a 29. THEALTER Fesztivál mindhárom aznapi előadását: a kolozsváriak, a színművészeti egyetem hallgatói és a két szlovén színészfenomén vendégjátékát… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.08.06 - tiszatáj

KETTŐS ÉLETEK
Idővel a klasszikus formanyelv hanyagolása is pózzá válik. Olivier Assayasszal legalábbis ez a helyzet. Poszt-’68-as, rock and rolltól lüktető, szabadság és szerelem ideáit is karóba húzó remekműve, a Hideg víz után egyre kevésbé volt képes fenntartani a nagyformátumú szerző imágóját – noha a valóság és fikció összeütközésével játszó, zömmel hiperrealista Irma Vepet és a Sils Maria felhőit összeköti a színészek lelkivilágának, plusz a műalkotás létrejöttének vizsgálata, a francia direktor az utóbbi időben jóval enerváltabban lát munkához… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.08.06 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Az az érzésem, hogy az idei Art Capital szlogenje (Régi és új álmok) rokonságban áll az amerikai álommal mint mítosszal, mely szerint minden egyén saját erejéből kemény munkával képes saját életét jobbá tenni, leginkább folytonos és növekvő jövedelemmel. Ha vitatható is felvetésem, az talán nem, hogy saját magunkba vetett hit és álmaink nélkül nem tudjuk jobbá tenni saját és mások életét. Kelet-Európában az utópiákból kijózanodtunk, de az álmokból nem…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő