12.29.
| Nézőművészeti Kft. – EztRád >>>
12.22.
| Müpa – Perzsa szerelmes dalokkal repít a „Rózsák kertjébe” Alireza Ghorbani >>>
12.17.
| Eufória? – Rendszerváltás-történetek Magyarországról a Capa Központban >>>
12.14.
| Az Amadinda Ütőegyüttessel ünnepel a Pannon Filharmonikusok >>>
12.14.
| Pinceszínház – Vacsora négyesben >>>
12.13.
| Cintányéros cudar világ jön a Szegedi Nemzetiben >>>
12.13.
| Kihűlt világ – Farkas István festményei a Nemzeti Galériában >>>
12.13.
| Vigyorgós pofád! – Szépírás kurzus felolvasó est >>>
12.12.
| Győri Andrea Éva, Nemes Márton és Puklus Péter az Esterházy Art Award idei díjazottjai >>>
12.12.
| Tovarisi Tschüss – Megérkezett Berlinbe az MMA művészeinek kiállítás >>>
12.10.
| Robotok – japán mesék – gördeszkák >>>
12.12.
| Barokk freskófestészetről szóló sorozat első kötetét mutatták be Budapesten >>>
12.12.
| Ellopott Klimt-portré bukkant fel Olaszországban >>>
12.12.
| Az Alice az ágyban című Susan Sonntag-dráma bemutatására készül a kolozsvári magyar színház >>>
12.11.
| Nők helyzete a zenei életben és oktatásban >>>
12.11.
| Különleges Árpád-kori kőfaragványok kerültek elő a romániai Borosjenőn >>>
12.11.
| Díjazták a Magyarország 365 fotópályázat legjobb képeit >>>
12.10.
| Meghalt Varga Imre, a nemzet művésze >>>
12.06.
| Zsille Gábor műfordító, költő az idei Hieronymus-díj kitüntetettje >>>
12.03.
| Érkezik a Betörő az albérlőm az Újszegedi Szabadtéri Színpadra >>>
11.28.
| Pazar szereposztással érkezik Szegedre a Jézus Krisztus Szupersztár >>>
11.26.
| Álló ováció fogadta Montreux-ben Szentpáli Roland új darabját >>>

Áfra János, Bíró József, Tim Holland, Istók Anna, Nemes Z. Márió, Maud Vanhauwaert, Visky András, Vörös István versei

Jenei László, Kovács Eleonóra, Sántha József, prózája

Péter László emlékére (Apró Ferenc, Csapody Miklós, Gyuris György írásai)

66. Vásárhelyi Őszi Tárlat (Abafáy-Deák Csillag és Kölüs Lajos írásai)

>>>

INTERJÚ FRIED ISTVÁNNAL
Fried István, az SZTE BTK oktatója, az Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék professor emeritusa az augusztus 20-ai állami kitüntetések keretében Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetést vehetett át… – FRITZ GERGELY INTERJÚJA

>>>

2019.12.07 - tiszatáj

Minden tiszteletem dacára, rólunk van szó. Embertársaim, kedves majmok, ezt már régóta tudjuk, Darwin ugye, meg az evolúció, de most az ember evolúciójával foglalkozó majomtársak kisebb csoportja megerősíteni igyekszik azt a koncepciót, amit már Arisztotelész is sejtett, persze bizonyítékai nem voltak, meg Darwin is, neki se, meg Lorenz, aki még könyvet is írt erről a kérdésről, de az ő egyébként elegáns eszmefuttatását is csak viselkedésevolúciós megfontolások övezték. Most viszont a háziállatok, kiváltképpen a kutyák (én mindig mondtam, hogy szőrös gyerekek) anatómiai és legfőképpen genetikai vizsgálata feltárt egy komplex többszáz gén által befolyásolt folyamatot, amely az arckoponya arányait, a fogak méreteit, az agyvelő relatív tömegét és más anatómiai tulajdonságokat, a viselkedésben pedig az agressziót látszik befolyásolni, kizárólag a gerinces állatokban. Gerinces örökség, sok effélét ismerünk, természetesen minden fajnak megvan a maga saját szabványa. A kutatóknak feltűnt, hogy a háziasítás során  a kutyánál az arckoponya megrövidült, az agyméret csökkent, és az agresszió […]

>>>
Címke: , ,
2019.11.30 - tiszatáj

Nagyapa a csempekályha mellett gubbasztott. Fejét előrehajtotta, és úgy tűnt, nagyon erősen gondolkozik valamin. – Min gondolkozik nagyapa? – kérdeztem tőle, gyermeki kíváncsisággal. – Azon, gyermekem, hogy nagyanyádék mi a frászt csinálnak ennyi ideig a templomban. – Miért nem ment velük megnézni? – Nem megyek én oda. Éreztem a hangjában a haragot, de valahogy mégsem tudtam megállni, hogy ne kérdezzek vissza. Lepakoltam a kályha elé a kukoricacsutkákat, amiket a kamarából hoztam fel, és leültem vele szemben a kisszékre. – Nem mondja el? – Mit, te? – Hogy miért nem jár maga is. – Hosszú történet az. – Időnk van, amíg hazaérnek. A leves is sokáig fő, közben kavargatom. – Megimátkozom én itthon is, nem kell ahhoz templomba járni, hogy az ember higgyen Istenben. – Sosem járt? – Dehogynem. – Akkor csak történt valami, ami miatt nem megy. – A papok miatt nem megyek én. Latrok. – Hogyhogy? – Mikor fiatal fiú voltam, a beregszászi járásban laktam, nem messze a várostól. Kiutaltak egy városi papot hozzánk. Az […]

>>>
Címke: , ,
2019.11.23 - tiszatáj

Hosszú útra indultam éppen, és pakolgattam a szükségeseket. Gatyák, könyvek, aranyrudak. Mintha egy nő adta volna a szelíd tanácsokat, egy olyan gyönyörűséges Majmonka, természetesen Dayka Margit hangján. Szinbád hová tart. Hol hajtja le a fejét. S akkor egyszerre eszembe jutott a szó, hajlék. Azt hittem, csak úgy. De hát nem. Álltam egy félig telt, hosszú és boldognak ígérkező útra váró bőrönd fölött, és gondolkodtam, mint egy vasutasparancsnok, honnan is jött most ez a kicsi vonat, honnan, miért, miféle utasokkal. Kint nyarat akart hazudni az ősz. Frizurám, még zöld, kérlek. Hasam, a szép fanszőrzet fölött még meleg. Madárcsicsergésem visszhangzik, illetve látsz-e kisszoknyás, frissen tetovált nőket az utcákon. Bólintottam, látok, de. Csitt, csitt, ne tovább, nem kell az ellenkezés, hagyd a télre. És nagy szörnyeteg gépek is dolgoztak a közelben, mintha nem lenne elmúlás. Valahonnan, talán a másodikról zene is szólt, lassú és szomorú dallamok keringőztek az őszvéres lombozattal, ez jó volt, […]

>>>
Címke: , ,
2019.11.16 - tiszatáj

A politika érdekes megfigyelési területe a humánetológiának. Amióta elosztható erőforrásaink vannak, vagyis sok tízezer éve működik a politika, amelynek feladata, célja az erőforrások  megfelelő elosztása. Korai társadalmakban, ahol a rangsor nagyon merev volt, ez aránylag egyszerűen működött, a rangsor elején állók koalíciókat formáltak és  az elosztásban ezek irányítottak. A mai társadalmakban a nagyon merev rangsorú szerveződések,  diktatúrák hamar, néhány évtized alatt felbomlanak, és az elosztás sokkal szélesebb kör bevonásával történik. Nálunk is vannak még választások, amelyek során az osztókat kiválogathatjuk.  A választókat persze meg kell győzni arról, hogy a kiszemelt osztók majd a legmegfelelőbben teszik a dolgukat. Általában ígérnek, néha hihetetlen dolgokat, de tévedés lenne azt gondolni, hogy az ígéretek alapján dől el a választás. Van olyan osztó csoport, amely ezt  már felismerte és nem is ígér semmit, csak azt, hogy folytatja, vagy azt, hogy nyilvánvalóan egyedül ő képes a legtökéletesebb  osztásra. Mások ígérnek fűt-fát és azt hiszik, hogy ez […]

>>>
Címke: , ,
2019.11.12 - tiszatáj

Barátommal leülünk annak a képzeletbeli kerthelyiségnek legtávolabbi sarkába, amelyben csak madárdal hallik. Meg a szomszéd káromkodása. – Látod – mondja a barátom – amikor valakinek az anyját az aktus miatt kárhoztatják, nem csoda, hogy fogy a népesség! Kénytelen vagyok igazat adni, bár kissé elkanyarodtunk az irodalomtól. Persze sörhabos szájjal miért kellene mindig leragadnunk az irodalomnál? Már éppen az erdő és madárdal jönne a számra, amikor barátom kapcsol. – Itt van egy vers – előhúzza – már nem trendi. Kérdő tekintetemmel találkozva magyarázkodásba kezd. – A mai világban, amikor a biotermesztők rájöttek, hogy a műtrágya káros, vissza kell juttatni a talajba minél több szerves anyagot, akkor tessék! Rábök egy verssorra. – Itt az anyagcsere-végterméket a költő pejoratív értelemben használja. Mi következik ebből? Nem tiszteli! Nem halad a korral! Bennem felmerül, hogy valami mást, valami emelkedett stílust várnék el a költőtől. – Tehát a hibás szóhasználaton túlmenően a társadalmi… – Mondd, kedves […]

>>>
Címke: , ,
2019.11.05 - tiszatáj

KÉT HÍD KÖZÖTT Volt abban valami titokzatosság, ahogy az ember beosont a félhomályban derengő közúti híd alá, óvatosan kikerülve a különböző végtermékeket és keresett egy zavartalan helyet, ahol bedobhatta a peccőt. Nem volt ott különösebb mélység; kövek és betondarabok között egy régi fahíd megfeketedett maradványai hirdették a régi időket. Azt, hogy egykor is volt átjárás a Tasádon. Akkor mentünk be a híd alá, amikor a többi „jobb helyet” már végigjártuk. Ez volt az utolsó mentsvár. A reménység helye. Ehhez képest persze nem volt nagy kapás itt sem. Egyszer viszont valami alaposan lehúzta a dugót, kirántva a botot éreztem az erejét, de a horog üresen, hal és csali nélkül jött fel a felszínre. Így lett a híd alatti partszakasz legendás hely, fontoskodva magyaráztuk egymásnak, hogy márpedig itt nagy halak is tanyáznak. Bár a legtöbben mégis csak a dolgukat végezni vonultak le a diszkrét félhomályba. A híd alatt ücsörögve nem szűnt meg […]

>>>
Címke: , ,
2019.10.29 - tiszatáj

Na, és hogy miféle dolog, például, a költők közötti kapcsolat, a költők közötti beszéd, az átszólás, az idézés, az utalás. Egyikük szavaiból kihallom, pedig félsüket lennék, a másikat is, ez milyen jó. Hogy hallani Tandoriból meg Kertészből, ebből a két, egymástól milyen távolságra egzisztáló univerzumból, Szép Ernőt. Azért néha meglepődöm, mint az asztalon felejtett boros pohár, amikor kel hajnalban és az éjszaka összes kedves mocskától véres a Nap. Időztem a JAK-táborban a fáradó nyár végén, és sok minden történt, olykor izgatott füstben ringott nagyterasz, olykor magában beszélt, dúdolt csak, máskor meg mulatozott, bölcs volt, vitába merült a pódium. Az egyik este beültem két költő bemutatkozására. Milyen rossz ez a szó, bemutatkozás, kérem szépen, van egy könyv, írtam egy kötetet, erről a jóról és arról a balsorsról, ilyen és így változó vágyakkal meg elgondolásokkal, átírtam, húztam, leizzadtam, dideregtem, föladtam többször, temetni akartam, mégis itt van, és akkor azt akarom mondani róla, […]

>>>
Címke: , ,
2019.10.22 - tiszatáj

Barátom magyartanár, s meséli, furcsa idők járnak mostanában az iskolákban. Feje tetejére állt a világ: már nem a felkészületlen diákok szoronganak, hogy milyen jegyet kapnak, hanem a pedagógus gyomra rándul görcsbe, ha valamelyik dolgozatra rossz jegyet kell írnia. A rossz jegy lehet négyes is. Mert micsoda dolog az: nem ötöst adni!? Irodalomból! A szülők falanxa összezár, biztosan hülye a tanár, felkészületlen, hanyag, nem a megfelelő munkaformákat alkalmazza a mindennapi gyakorlatban. Nem motiválja kellően a diákjait. Vannak varázsszavak, amelyek lecsorognak a társadalmi tudatba: differenciálás, motiváció, kompetencia. Mint a koleszterin, a fenntartható fejlődés, az otthonszülés vagy az eseményhorizont. Használja boldog-boldogtalan, mert a Facebook-korszakban kiokosodtunk kommentírásban, véleménymondásban. Ítélethozatalban. Hatalmas közhely: az iskolaügyhöz, az oktatáshoz mindenki ért, megvannak a pedagógia külhoni és hazai apostolai, akiknek szövegösszefüggésből kiragadott, bomlasztó idézeti szutykosítják a világhálót, elfedve a bonyolultabb összefüggéseket. Ezek az aranyköpések egy-két vagy pár látványos mondatba csomagolva megteremtik az azonosulás spirituális élményét azok számára is, akik […]

>>>
Címke: , ,
2019.10.15 - tiszatáj

Felkértek, legyek fővédnöke a kutyás Critikal Mass-nek, amit elfogadtam, mert már a saját pesti kutyás tapasztalataim alapján is úgy éreztem itt az ideje valamiféle beszélgetésnek a  társadalommal a kutyások problémáiról. Meg is történt, sok emberrel és sok kutyával. Az alábbi szöveggel indítottunk: Egy városban sokféle ember élhet, sokféle foglalkozás, sokféle szenvedély, sokféle szeretet. Egy élhető városban a sokfélék elfogadják egymást. Mi kutyások vagyunk, szeretjük a kutyáinkat, mert a barátaink, hosszú háziasításuk során viselkedésük az emberéhez alkalmazkodott. Vannak vakvezető kutyák, segíthetnek süketeknek, felismerik az epilepsziás rohamot, játszanak gyerekeinkkel százféle segítséget kaphatunk tőlük, de lehet, hogy csak kapcsolatot, szeretet kívánunk, azt is szolgáltatják. A családi kutyák értelmes módon épülnek be a család szociális szerkezetébe, részt vesznek mindennapi életünkben. Ragaszkodunk hozzájuk, ahogyan ők is mihozzánk. A város sokféleképpen segítheti a kutyásokat, hogy  belesimuljanak életébe, kutyafuttatókkal, a közösségi helyekre, éttermekbe szabad bejárással. Ezt kutyafegyelemmel és szeretettel viszonozzuk. Sokan vagyunk, segítsetek. Amikor mint kutyások, akik […]

>>>
Címke: , ,
2019.10.09 - tiszatáj

Elvették az áramot. Fel sem néztünk. Van ilyen. Majd visszaadják. Mindig visszaadják. Legfeljebb egy kis idő után bosszús megjegyzéseket teszünk. Csak úgy megszokásból. Nehogymá! Ez mégiscsak a huszonegyedik század, modern kor, meg minden. Telt, múlt az idő. Áram nuku. Semmi sem működött. A képernyő, míg aksival bírta, szomorúan közölte, hogy nincs internet-kapcsolat. A hűtő, a megszokott halk duruzsolása helyett némán hallgatott. Este a tévé is vakon nézett vissza ránk. Tehetetlennek éreztük magunkat. Folyton összevesztünk valami jelentéktelen apróságon. Persze mindketten tudtuk, nem a másikra haragszunk. Ez a szokatlanul hosszúra nyúlt áramnélküliség az idegeinkre ment. Gyertyát gyújtottunk. Mindenütt. A konyhában, a nappaliban, a hálóban és a mosdóban is. Küzdöttünk a sötét ellen. Kínunkban könyvet vettünk elő. Mondom: könyvet. Valahol, hosszú keresgélés után találtunk egyet. Azt írta rajta: Karl May: Az ezüst-tó kincse. Nem tudtam letenni. Azzal biztattam magam: majd megkeresem a neten a filmes változatát is. Valahogy nagy nehezen elaludtunk. Sokáig forgolódtunk […]

>>>
Címke: , ,
2019.09.30 - tiszatáj

Pócsmegyer, tizenkilenc szeptember kilenc, hétfő. Beleharaptam a szendvicsbe. Penészes volt. Nem baj, gondoltam, az impresszionizmus majd elveszi ízét. Aztán a látszat mindig jól alakul. Megkíséreltem megteremteni a dolgok közötti összefüggéseket. A prés, ami a szőlőből bort csinál, kedvez a latin betűknek is. A valóság a hazugság egyik változata. A gyermek kacagása a szemüveg repedésein keresztül csörömpöl. Jézus Betlehemben született, anyja szűz volt, apja örökkévaló. Mindenkinek szűz az anyja az idők végezetéig. A sejtek szerencsés találkozása az örökkévalóság kezdete.   Szigetmonostor, tizenkilenc szeptember kilenc, hétfő. Eszter aztán mégse csinált banánturmixot, a szorongás előszobájában feszegünk, kezemben haszontalan cigaretta. Elnyeli a föld a sárkány nyálát, nem bízunk semmit a hagszerekre, ebéd után jó volna aludni. Ebből a házból elszökött a hála, az idő elnyeli önön prófétáját, egyre több eszköz kerül közém és a dolgok közé. Hasolít az élet a bölcsességre, hogy a hiba társaság nélkül ne maradjon, szorongunk a feszengés előszobájában a péz […]

>>>
Címke:
2019.12.12 - tiszatáj

A brit irodalom egyik markáns, szívemhez közelálló vonulata görbe tükröt tart a kortárs társadalomnak, maró gúnnyal pellengérre állítja a jogtiprást, kifigurázza az igazságtalanságokat, csúfot űz a visszásságokból, nevetségessé teszi a képmutatást és más emberi gyarlóságokat, a kinevettetés fegyverét alkalmazza a morális rend helyreállításának érdekében. Így tettek-tesznek sokan Jonathan Swift óta. Közéjük tartozik a rendkívül termékeny és népszerű, sokak által méltó női utódnak tekintett dráma-, novella-, regény-, újság-, rádió- és tévéjáték forgatókönyv-író Fay Weldon is… – SOHÁR ANIKÓ ÍRÁSA

>>>
2019.12.12 - tiszatáj

SZÍV ERNŐ: MEGHÍVÁS A RIENZI MARISKA SZABADIDŐ KLUBBA
Az Amíg másokkal voltunk című Szilasi-regényt kedvelő Szív Ernő-olvasó finom összefüggést észlelhet, amint a Darvasi-alteregó új kötetének 58. oldalához ér. Szív a Klima Ilona című írásban az irodalomtörténeti legendárium ismert eseményét beszéli el: Juhász Gyula 1907-es öngyilkossági kísérletét, melyet a tárcanovella címszereplője a költő első verseskötetének megjelenéséről szóló hírrel hiúsított meg… – MÁRJÁNOVICS DIÁNA KRITIKÁJA

>>>
2019.12.11 - tiszatáj

HÁZASSÁGI TÖRTÉNET
Bármelyik pillanatban nyakig gázolhatna a szirupban Noah Baumbach új, Netflixnél készült családi dramedyje, és az, hogy mégis jóra fordulnak a dolgok – okozzon akármilyen meglepetést –, nem kis részben színészeinek köszönhető. A Házassági történet a legutolsó karakterét is precízen felépítő darab, mely nemcsak a ’70-es évek hollywoodi drámáihoz, hanem a New York-i Iskola realizmusához is visszakanyarodik… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.12.10 - tiszatáj

CSUTAK GABI: CSENDÉLET SÁRKÁNNYAL
A Margó-díj tíz legjobb jelöltje közé választott kötet szövegei ismerősek lehetnek a litera.hu portálról, de egybeszerkesztve is élvezhetőek sőt, motívumviláguk, összefüggéseik hangsúlyosabban érvényesülnek. Az egy csokorra való történet ugyan nem tesz ki egy kisregényt, mégis adódik, hogy az egyes szám első személyben megszólaló elbeszélők közé egyenlőségjelet tegyünk, és egyfajta önéletírásként olvassuk a csend­életnek nehezen nevezhető memoár egyes darabjait… – KOCSIS LILLA KRITIKÁJA

>>>
2019.12.10 - MTI

Meghalt életének 97. évében Varga Imre szobrászművész, a nemzet művésze – tette közzé honlapján a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) kedden. A neves művész hosszan tartó, türelemmel viselt betegség után december 9-én hunyt el otthonában. Varga Imre a nemzet művésze, több […]

>>>
2019.12.09 - tiszatáj

SZUBJEKTÍV MEGKÖZELÍTÉSEK: 
AZ ART CAMP, XXIX. MŰVÉSZETI SZIMPÓZIUM KIÁLLÍTÁSA NYOMÁN
A *jászberényi művésztelep kiállítás megnyitója utáni napokban, a leíró az alábbiakat jegyzi naplójába:
Az (ismét) elmaradt katarzis érzetével, a nyugtalanító sejtésekkel, és a (talán) feloldásra sem váró agóniával is összefolyik minden… Minden. Az agóniával, az agóniával, az agóniával – és a rejtett Agóniával… Minden […]

>>>
2019.12.09 - tiszatáj

INTERJÚ BARTHA MÁTÉVAL
Bartha Máté a Színház és Filmművészeti Egyetem Dokumentumfilm Rendező Szakán készített vizsgafilmjével elnyerte a Verzió Filmfesztivál Diák- és elsőfilmes szekciójának díját. A fotóművész és dokumentumfilmes alkotóval a Szél viszi című 36 perces szociografikus mozijáról, a vidéki Magyarországról és a fiatalokban rejlő lehetőségekről beszélgettünk… – SZÁSZ CSONGOR INTERJÚJA

>>>
2019.12.09 - tiszatáj

LÁSZLÓ MIKLÓS VÍGJÁTÉKA,
AZ ILLATSZERTÁR HATALMAS SIKER
A KISSZÍNHÁZBAN
Sztarenki Pál színészközpontú rendezésében telitalálat az Illatszertár a Szegedi Nemzeti Színház kisszínházában. László Miklós örökzöld vígjátéka olyan üdítő, mintha egy nehéz nap után frissítő fürdősóval fűszerezett meleg vízzel teli kádban zamatos portóit kortyolgatnánk… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

>>>
2019.12.07 - tiszatáj

AKIK MÁR NEM ÖREGSZENEK MEG
Nagyapjának, az I. világháborúban a brit hadseregnél szolgált William Jackson őrmesternek dedikálta dokumentumfilmjét A gyűrűk ura-trilógia rendezője: cseppet sem meglepő, hogy Peter Jackson a legszemélyesebb projektjének titulálta a művet. Az Akik már nem öregszenek meg ugyanis épp a résztvevők legintimebb benyomásait tárja fel, emberként tekint a Nagy Háború veteránjaira és ehhez nem rest kimondottan ügyes formabravúrokat segítségül hívni… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő