10.23.
| Keep Wiseman Alive X. – Wisdom, Delain, Evergrey, Kobra And The Lotus >>>
09.30.
| Trafó – Miet Warlop: Dragging the Bone >>>
09.30.
| Erdei koncertekkel várja az érdeklődőket a Muzsikál az erdő Gyulán >>>
09.28.
| Metanoia Artopédia: Jég-doktrínák – huszonkettedik variáció >>>
09.26.
| Mintegy 1700 program a Múzeumok Őszi Fesztiválján >>>
09.25.
| Hamarosan kezdődik a Bartók Európáért Fesztivál a Concerto Budapest rendezésében >>>
09.25.
| MASZK – Manna Produkció (Budapest): Jens Raschke: Alszanak a halak? >>>
09.24.
| Szent Gellért Fesztivál Szegeden >>>
09.23.
| World Press Photo kiállítás péntektől a Néprajzi Múzeumban >>>
09.23.
| Barbár sír-rekonstrukciók, különleges ékszerek a Kass Galériában >>>

AZ EMBERI FAJ PÁRTJÁN

Minek nevezzem a magát végtelenek képzelő parány sejtelmét a maga parányiságáról? A hit azt jelenti, hogy a mindenség végtelenül kicsi része maga is mindenség. Az ember nagyjából olyan, mint ahogy ír, beszél, eszik, szeretkezik, ahogy tartja magát, néz, dühöng és mosolyog. A lélek nem választható el a porhüvely viselkedésétől. Kell, hogy legyenek olyan emberek is, akik az egész emberi faj pártján állnak. Nemes megbotránkozásokból jönnek a lincselések, mészárlások, genocídiumok. Bár alig mozdíthatónak látom a dolgokat, néha éppenséggel úgy rémlik, hogy meg lehet szerelni a viszonyokat, és hogy lehet forradalmat csinálni.  Az emberek a jövőért sokat fizetnek, akár rózsás, akár szorongató. Vesznek reményt és aggodalmat, van álmuk a jövőről, és azt gondolják, hogy örökké élnek, vagy legalább még egy napig, még egy félórácskát. Verandáinkon, írógépünk előtt, fáink és szőlőlugasunk között, ragaszkodunk ehhez a világhoz. Itt nem történik semmi különös, és ennyi éppenséggel elég is. Lehet, hogy más falvakban lőnek, de itt nem lőnek. Általános jóindulatban fürdetem a szomszédaimat és az ismerőseimet, nincs bajom velük, és nem gondolom, hogy meg kellene változtatni őket, boldoguljanak a maguk módján. Ha városi kötelezettségeimből kiszabadulva a falusi szobámba belépek, akörül jár az eszem, amit tegnap abbahagytam. Így aztán megvagyok a bőrömben tűrhetően. Nem gondolom erkölcsösebbnek a szenvedő, mint a derűs magaviseletet. Tőlem, a filozófiámtól is függ, hogy a veszteségeim és a korlátozásaim miatt mennyire sínylődöm. Mindenkinek, aki a szenvedéseivel akar mások fölé kerülni, a nem-szenvedés fegyelmezett jógagyakorlatait ajánlanám, hogy civilizált emberhez illően viselkedhessen.

 

NEM FÉLNI ÉS NEM PANASZKODNI

Igyekszem nem félni másoktól, és megtanultam kételkedni abban, amit

körülöttem mondani szokás, védekezem. Ha semmi különösebbet nem akarok, nem kell igyekeznem, legföljebb rosszakat mondanak rólam. Megszokhattam már, hogy a legújabb típusú helyi hülye minden időben megjelenik, és lényeges ügyekben felülre kerül. Az ember vagy a hozzátartozóira panaszkodik, vagy arra, hogy nincs ideje, hogy a lények sokasága, akikkel össze van láncolva, önző, irigy, tompa, a diákjai komiszak és nem akarnak tanulni, a kormányzottak telhetetlenek, a nép cserbenhagyja, a szomszéd pedig fegyveresen behatol. Az ember panaszkodhat a családján, az államán, vagy az emberiségen belül erre-arra, bárkire. Ha úgy érzi, hogy másvalaki a baja, akkor alighanem ővele van baj, függetlenül attól, hogy milyen műfajban panaszkodik, pletykában-e, avagy próféciában. Szerencsés átkozódási forma, ha egy aranykorra hivatkozik, amelyhez képest szüntelen hanyatlás észlelhető; vagy, ha egy eljövendő aranykort fest, amelyben a vadak szelídek lesznek, a ragadozók pedig növényevők. A panaszkodó abban reménykedik, hogy a dolgok nem úgy lesznek, ahogy vannak, amely célhoz meg kell a többieket változtatni, mert a többi emberben van a baj oka. Másészt tudjuk, hogy szülőnk avagy gyermekünk szélhámos, zsarnok, részeges, fajtalan, hogy hat lábujja van, és csak egy szeme, és abban is a gonoszság ég. Mindezt tudjuk, és mégis azt gondoljuk, hogy tombolja ki magát, raboljon, csaljon, lövöldözzön, kurválkodjon és sikoltozzon, adja össze magát bunkókkal, stricikkel, kriplikkel, repedt sarkúakkal, hamiskártyázzon, és igen, árulja el a cimboráit, bennünket, csörtessen át a rosszon, vagy éppen merüljön bele, legyen a füle tövéig gonosz, mi akkor is szeretjük, ha olyan, amilyen, nem számít, a miénk.

Konrád György

még több >>
09.23.
| Pom Pom-szobrot avattak pénteken Kisújszálláson >>>
09.22.
| Kortárs magyar szerzők műveit mutatja be a Szegedi Pinceszínház >>>
09.21.
| Világsztárok lépnek fel a 2017-es Cziffra György Fesztiválon >>>
09.21.
| Storno Milán – Földalatti nyár >>>
09.18.
| Tolnay Klári-díjat kapott Kubik Anna >>>
09.15.
| Elegáns jegyirodában várja a vásárlókat a Szegedi Szabadtéri >>>
09.13.
| Prima Primissima – Bejelentették a díj idei jelöltjeit >>>
09.13.
| Quimby 25 – Aréna-koncert és két új lemez a jubileumon >>>
09.13.
| A DIA tagjává választották Balla Zsófiát és posztumusz Déry Tibort >>>
09.12.
| Százezer látogató az MNG Modigliani-kiállításán >>>

Farkas Wellmann Éva, Hyross Ferenc, Kovács Kristóf, Máhr Gábor, Nagy Márta Júlia, Nemes Z. Márió, Szijj Ferenc versei

Sántha József, Schreiner Dénes, Szathmári István prózája

DELEUZE ÉS A REDŐ ÖKONÓMIÁJA
Czétány György, Darida Veronika, Farkas Henrik, Gilles Deleuze, Gyimesi Timea, Moldvay Tamás, Seregi Tamás

Pataki Ferenc 75

>>>

Kedves Egyetemi Polgár! Kedves Vendégünk!   Az ősz a szegedi egyetem és a város polgárai számára nemcsak az iskolakezdést jelenti, amikor újra benépesül a város egyetemistákkal, az ősz beköszönte egyet jelent azzal a fesztivállal is, amelyet idén 21. alkalommal rendez meg a Szegedi Tudományegyetem Kulturális Irodája. Szeptember 30-án éjjel még […]

>>>

2016.09.26 - tiszatáj

DEÁK CSILLAG ÉS KÖLÜS LAJOS
Szabó Ábel a rész egészként való felmutatásával őrzi a teljesség igézetét, a táblakép varázsát, a magasba ívelő hagyományt, nosztalgia nélkül. Radikális és neokenzervatív? Művészeti törekvésének eredményeit látva inkább nevezném realistának, többfajta izmus hatását ötvözőnek. Látjuk a művész útját, nem látjuk a jövőjét, amely a műteremben dől el […]

>>>
2016.09.25 - tiszatáj

TURI TÍMEA: A DOLGOK, AMIKRŐL NEM BESZÉLÜNK
Mintha csak az illem kívánná, kettőt hátralép, háttérbe vonul, csendben marad és figyel. Mintha azért tenné, mert egy férjezett, gyereket nevelő asszonynak ez a dolga: feloldódni, megszűnni önálló szubjektumnak lenni, s már csak azoknak a másikaknak élni. Az identitását felszámoló nő pozíciója azonban egyben a minden apróságot, minden gesztust – még a visszafogott, visszafojtott, utolsó pillanatban meg nem tettekét is – tudatában rögzítő, azon átszűrve lejegyző költő helyezte is… – PETHŐ ANITA KRITIKÁJA

>>>
2016.09.24 - tiszatáj

SIRBIK ATTILA INTERJÚJA TÓTH KRISZTINÁVAL VILÁGADAPTER C. KÖTETE KAPCSÁN
Tóth Krisztina, a kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb és legolvasottabb alkotója a Pixel, az Akvárium és a Pillanatragasztó történetei után adja közre az utóbbi években született verseit. A Világadapter hol játékosan, hol megrázó komolysággal az idő múlásáról, a távolodásról, a fájdalmakról és veszteségekről mesél […]

>>>
2016.09.23 - tiszatáj

A Triple 9 egy fényes nappal elkövetett, vad és intenzív bankrablásjelenettel indul: a tettesek keményen és hatékonyan magukhoz veszik a zsákmányt, aztán menekülőre fogják egy furgonnal. Ahogy a táskányi pénzbe rejtett festékbomba felrobban, elakadnak a forgalomban, és mélyvörösre mázolódott ruhával, maszkban, mint valami rémálomból előbújt démonok nyitnak tüzet az utca közepén… – RUSZNYÁK CSABA KRITIKÁJA

>>>
2016.09.23 - tiszatáj

INTERJÚ RADNÓTI ZSUZSÁVAL
A szeptember 17-ei Macskajáték díszbemutatójának vendége volt Örkény István özvegye, Radnóti Zsuzsa. A Jászai-díjas dramaturggal az előadás után Komlóssy Kata beszélgetett […]

>>>
2016.09.22 - tiszatáj

KULCSÁR SZABÓ ZOLTÁN: A GONDOLKODÁS HÁBORÚI
Kulcsár-Szabó Zoltán új kötete a „Metapolitika” címet is viselhetné (a 2007-es „Metapoétika” c. könyve analógiájára), főleg, hogy lényegében Paul de Man párhuzamát aknázza ki „poétika” és „politika” között egy sor modern gondolkodó és irodalmi szerző, illetve probléma-összefüggés kapcsán. A könyv nem egyszerűen egyes politikaelméleti fogalmak történeti, nyelvi és irodalmi karrierjét, valamint pályáit követi nyomon, de a „politikai” kikérdezésére tesz kísérletet… – LŐRINCZ CSONGOR KRITIKÁJA

>>>
2016.09.21 - tiszatáj

Kedves Egyetemi Polgár! Kedves Vendégünk!   Az ősz a szegedi egyetem és a város polgárai számára nemcsak az iskolakezdést jelenti, amikor újra benépesül a város egyetemistákkal, az ősz beköszönte egyet jelent azzal a fesztivállal is, amelyet idén 21. alkalommal rendez […]

>>>
2016.09.21 - tiszatáj

Egy fiatal lány járja egy kiüresedett, a természet által visszavett nagyváros utcáit, igyekszik elkerülni a kósza vadkutyákat és a Kékcsíkosok meg a Barnaszakállúak egymás ellen harcoló frakcióit. Tehát a világvége után vagyunk, de ennél azért többről van szó: Aria, merthogy így hívják, nem pusztán túlélő, egy rég letűnt világ vegetáló hagyatéka – küldetése van. Hogy miféle és kitől kapta, az sokáig rejtély Andrew MacLean 88 oldalas, tavaly megjelent graphic noveljében […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 

lehetnék egyedül,

de nem vagyok, még magamban
sem, olykor csapat
madár riad kívül-belül (vagy
mindenütt s egyszerre „bent“,
belül is), vagy hogyan mondjuk?

mondjuk, dérlepte rét, volt
a hatalmas, párálló mén,
[…]

>>>

TURI TÍMEA: A DOLGOK, AMIKRŐL NEM BESZÉLÜNK
Mintha csak az illem kívánná, kettőt hátralép, háttérbe vonul, csendben marad és figyel. Mintha azért tenné, mert egy férjezett, gyereket nevelő asszonynak ez a dolga: feloldódni, megszűnni önálló szubjektumnak lenni, s már csak azoknak a másikaknak élni. Az identitását felszámoló nő pozíciója azonban egyben a minden apróságot, minden gesztust – még a visszafogott, visszafojtott, utolsó pillanatban meg nem tettekét is – tudatában rögzítő, azon átszűrve lejegyző költő helyezte is… – PETHŐ ANITA KRITIKÁJA

>>>

Felkapcsoltam a tükör feletti kislámpát, hogy megborotválkozzam, de semmi kedvem sem volt hozzá, sőt napok óta semmihez sem, úgy éreztem, hogy túl vagyok már dolgokon és nem vágyok újak megismerésére, napok óta már ki sem merészkedtem sehová, nem fogadtam vendégeket, neten tartottam a kapcsolatot néhány közeli ismerősömmel, őket is jól megszűrve, csak egy-két emberrel kontaktoltam, nem volt semmi bajom, senkivel, mindössze annyi, hogy elegem lett, mindenből, csömört éreztem, és azt, hogy el kéne aludnom vagy fél évre, az lenne erre az állapotra a megoldás, ez járt az eszemben mikor megtaláltam a borotvát […]

>>>

Túl sok szó esik kegyelemről. Pedig
az, fénytorlasz, ami vízszintesen
függőlegesen egyszerre nyílik szét –
mint egy fényvitorla hajt égtájak
helyett kezdetedbe, végzetnek itt
nincs tere, ami kezdődik,
sűrűn sodor, vízre tesz, amit
nem látogat se szó se part.
[…]

>>>

SIRBIK ATTILA INTERJÚJA TÓTH KRISZTINÁVAL VILÁGADAPTER C. KÖTETE KAPCSÁN
Tóth Krisztina, a kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb és legolvasottabb alkotója a Pixel, az Akvárium és a Pillanatragasztó történetei után adja közre az utóbbi években született verseit. A Világadapter hol játékosan, hol megrázó komolysággal az idő múlásáról, a távolodásról, a fájdalmakról és veszteségekről mesél […]

>>>

Megjöttek Béláék. Vártuk őket. Aztán, amikor már itt vannak, várjuk, mikor mennek már el. Béláékban ugyanis az a jó, amikor még messze vannak, biztonságos távolságban és mi bizakodva, óvatos optimizmussal várhatjuk őket. A várakozás öröme belengi a mindennapokat. Még két hét, még tíz nap, már csak egy. Izgatott várakozás zsong a lelkünkben. Vajon milyen lesz, amikor már itt lesznek Béláék? Aztán, amikor itt vannak, egyik percről a másikra, hirtelen eltűnik ez az izgalommal teli várakozás. A Béláékra várás varázsa […]

>>>

KULCSÁR SZABÓ ZOLTÁN: A GONDOLKODÁS HÁBORÚI
Kulcsár-Szabó Zoltán új kötete a „Metapolitika” címet is viselhetné (a 2007-es „Metapoétika” c. könyve analógiájára), főleg, hogy lényegében Paul de Man párhuzamát aknázza ki „poétika” és „politika” között egy sor modern gondolkodó és irodalmi szerző, illetve probléma-összefüggés kapcsán. A könyv nem egyszerűen egyes politikaelméleti fogalmak történeti, nyelvi és irodalmi karrierjét, valamint pályáit követi nyomon, de a „politikai” kikérdezésére tesz kísérletet… – LŐRINCZ CSONGOR KRITIKÁJA

>>>

1
A költészet mindent tud a világról,
leszámítva azt, hogy a csillagok
leginkább a csillagokra hasonlítanak.

2
Egyébként mit is jelent hasonlítani?
A gondolataim helyére szavakat írok.
(Ezeket a szavakat más is ismeri.)
[…]

>>>

(RÉSZLETEK EGY KISREGÉNYBŐL)
A Tisza kávéházának tulajdonosa egyfolytában gázokat eregetett a testéből. Ennyi anyagveszteségtől egy légballon már réges-rég visszaszállt volna a földre. Ő azonban tovább lebegett az asztalok fölött. Mihály sokra becsülte, talán kedvelte is, de idegesítette, hogy a testes férfi minden mozdulatából valósággal kiordít a sznob. Nemesnek kellett volna születnem. Ez itt csak egy lakosság nyilvántartási hiba. Ezt kiabálta folyton a gyapjas fejből egy cérnavékony egyen-hangocska […]

>>>

Egy fiatal lány járja egy kiüresedett, a természet által visszavett nagyváros utcáit, igyekszik elkerülni a kósza vadkutyákat és a Kékcsíkosok meg a Barnaszakállúak egymás ellen harcoló frakcióit. Tehát a világvége után vagyunk, de ennél azért többről van szó: Aria, merthogy így hívják, nem pusztán túlélő, egy rég letűnt világ vegetáló hagyatéka – küldetése van. Hogy miféle és kitől kapta, az sokáig rejtély Andrew MacLean 88 oldalas, tavaly megjelent graphic noveljében […]

>>>

INTERJÚ RADNÓTI ZSUZSÁVAL
A szeptember 17-ei Macskajáték díszbemutatójának vendége volt Örkény István özvegye, Radnóti Zsuzsa. A Jászai-díjas dramaturggal az előadás után Komlóssy Kata beszélgetett […]

>>>

SIMÁNDY JÓZSEF
Simándy volt a legnagyobb hatású magyar operaénekes. Médiasztár volt egy olyan korban, amikor a média a mai értelemben még nem is létezett. Persze szép hangja volt, és jó technikája, és erős egyénisége. És még szép szál férfi is volt. Minden adottsága megvolt ahhoz, hogy nagy operaművész és sztár legyen. Mindkettőt beteljesítette… – MÁROK TAMÁS ÍRÁSA

>>>

FELKAI ESZTER NEM JÁTSZIK, EGÉSZ SORSÁT FELTESZI A SZÍNPADRA
Felkai Eszter öt évtized után jutalomjátékkal búcsúzott 2008 februárjában, és kilenc év után Orbánné szerepében jutalomjátékkal tért vissza, hazajött a Békéscsabai Jókai Színházba, ahová 42 évad köti. Akkor A hölgy fecseg és nyomoz című bűnügyi bohózatban, most Örkény István halhatatlan tragikomédiájában nyújtott emlékezetes alakítást […]

>>>

MACSKAJÁTÉK: FELKAI ESZTER ÉS A FŐSZEREP NAGY TALÁLKOZÁSA
Színház a javából: lebilincselő és szívbemarkoló egyszerre. Annyira magával ragad, felkavar, hogy képtelenek vagyunk eldönteni, sírjunk vagy nevessünk Orbánné kamaszlányos kirohanásain és megszenvedett életbölcsességein. Örkény István Macskajátéka Felkai Eszter fantasztikus főszereplésével beírta magát a Békéscsabai Jókai Színház legemlékezetesebb bemutatóinak sorába […]

>>>

DEÁK CSILLAG ÉS KÖLÜS LAJOS
Szabó Ábel a rész egészként való felmutatásával őrzi a teljesség igézetét, a táblakép varázsát, a magasba ívelő hagyományt, nosztalgia nélkül. Radikális és neokenzervatív? Művészeti törekvésének eredményeit látva inkább nevezném realistának, többfajta izmus hatását ötvözőnek. Látjuk a művész útját, nem látjuk a jövőjét, amely a műteremben dől el […]

>>>

SZIMONIDESZ KOVÁCS HAJNALKA RÁCKEVEI KIÁLLÍTÁSA ELÉ
„A mese az az ábécéskönyv, amelyből a gyermek megtanul a saját lelkében olvasni” – fogalmazott az osztrák származású amerikai gyermekpszichológus, Bruno Bettelheim. És valóban! A gyermek a mese révén megtanulja a felhők táncát, meglátja a jót és a rosszat, felismeri, azonosítja, formálja önmagát. A gyermek a mesék által terveket sző és később fonalszerű történetté alakítja át… – GALAMBOS ÁDÁM MEGNYITÓJA

>>>

MEGJEGYZÉSEK GYŐRFFY LÁSZLÓ BODY FARM-CIKLUSÁHOZ
Az út mindkét oldalán ezrével hevertek a testek. Elmosódó, nehezen megfejthető utalások, különös tájakká lekopott táblák, egy útvonal, amely soha nem tudja előre jelezni irányát az ismeretlen helyeken. Stólákba rakott végtagok, mumifikálódott öregek, ezüstösen csillogó embriók és halmazállapotukat váltogató zigóták. Sejtfalak nyíltak és záródtak egymás előtt, flamingó alakú daganatok hajlongtak egymás felé a kiismerhetetlen homályban, miközben azt suttogták, hogy egzotikus állatokat etetni tilos […]

>>>

MODIGLIANI,
MAGYAR NEMZETI GALÉRIA
Az első képe még nem ő, az utolsó pedig már nem az a Modigliani, akit ismerünk. A kettő között bő tíz év telt el, ennyi idő alatt született meg a 20. század eleji párizsi festészet egyik legegyedibb életműve… – IBOS ÉVA ÍRÁSA

>>>

A Triple 9 egy fényes nappal elkövetett, vad és intenzív bankrablásjelenettel indul: a tettesek keményen és hatékonyan magukhoz veszik a zsákmányt, aztán menekülőre fogják egy furgonnal. Ahogy a táskányi pénzbe rejtett festékbomba felrobban, elakadnak a forgalomban, és mélyvörösre mázolódott ruhával, maszkban, mint valami rémálomból előbújt démonok nyitnak tüzet az utca közepén… – RUSZNYÁK CSABA KRITIKÁJA

>>>

Az új Star Trek már nem a rendezőként távozott, de producerként a fedélzeten maradt J.J. Abrams, és nem is az új direktor, Justin Lin szerzői filmje, hanem inkább a színészi szereplés mellett a forgatókönyvet is jegyző Simon Pegg gyermeke, ugyanis ez már legalább annyira geek vígjáték, mint sci-fi… – CSIGER ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>

Plácidó Domingóért nyilván minden megéri, ázni-fázni, órákig a sorban állni, és aztán ott ülni az Arénában azzal a tudattal, hogy igen, itt van, eljött Budapestre a tenor. Mondanám is rögtön, hogy hát ez mégsem akkora ünnep, volt már Pécsett is, Budapesten is párszor, de közben meg mégis az jár a fejemben, hogy nagyon is ünnep ez. Domingo márka és vonzerő, a név jelzi a közönségnek, hogy gyertek, operaáriákat fogtok hallani, de ne féljetek, remekül fogjátok érezni magatokat. Hogy gyorsan elmondjam: tényleg remekül érzi magát az ember… – GERA MÁRTON KRITIKÁJA

>>>