02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

Mindenki szokott vágyakozni, én is, legtöbbször egy kis nyugalomra. De tényleg, teljesen normális dolog ez, szép ruhák, táskák, ékszerek, még okosabb telefon, kompjúter, Tv, bútorok, képek, lakás, kertes ház, esetleg kisebb palota, egy jobb állás, magasabb pozíció, kitüntetés, nagy utazás, valami hasznos jármű, cipő, bicikli, motor, autó, repülő, űrhajó vagy legalább egy jacht, ahova akár egy minisztert is meg lehetne hívni, de egy polgármestert biztosan, azok is olyan vágyakozósak. Szóval az embert vágyai vezérlik.

A viselkedésevolúciónk kezdeti szakaszában nem is adódott ezzel semmiféle probléma. Mire vágyakozhatott az ember százezer évvel ezelőtt? Egy fiatalabb, lecsapható mammutra, ízletes bogyókra, lakályos barlangra, ha lehet emeletes, keleti fekvésű, meg persze jó társakra a tűz körül, jut nekik is mindenből.

A jóisten az evolúciós mechanizmusokat igen gondosan megtervezte, ha véletlenül afféle tulajdonságunk fejlődnék ki, aminek korlátlan működése bajt okozhat, akkor mindig legyen valamilyen közbelépő korlát, valamilyen génekben tárolt eszköz, hogy a viselkedés az evolúciósan elfogadható keretek között működjék. Ha éhesek leszünk, jóízűen falatozunk, ha van mit, és bármilyen finom, egyszer jóllakunk, és a falatozást abbahagyjuk. Ugyanez a helyzet a szomjúsággal is. Sokat iszunk, ha szomjazunk, de kárt nem okozhat, mert elegünk lesz belőle. Vannak egészen rafinált korlátok is, amire az ember nem is gondolna. Kiderült például, hogy a megszületett babák látványát mind a hölgyek, mind a férfiak kedvelik, (az én lányom születésekor úgy nézett ki, mint egy csapzott kis patkány, és ő is megszépült később,) de a szimpátia erősen korlátozott. Az átlagos babasúly 2-4 kilogramm, ezeket szeretjük, de mondjuk egy 30 kilogrammos babától az emberek félnek, undorodnak, és a normálisnál sokkal kisebbeknek se nagyon örülnek. Reklámszakemberek jól tudják, hogy babaholmit nem lehet óriásbabákkal hirdetni, mert akkor nem fogynak. Ez azért is érdekes, mert a méretszabály táplálékra például nem vonatkozik. Egy jól elhelyezett háromméteres rántottcsirke comb vonzó, ha éhes az ember. A különbség oka egyszerű, a leszármazási sorokat nagyon megzavarná, ha az eltorzult babákat is felnevelnék és esetleg még az öröklődési sorokba is beengednék őket. Abból komoly baj lehet, ha egy baba irreálisan nagy, de az óriás csirkecombnak igencsak tudunk örülni. Az óriáscsecsemő veszélyét genetikai korlátok kezelik, a csirkecomb meg akkora lehet, amit csak el tudunk képzelni.

A vágyak és korlátok rendszere jól összehangolódott az ember evolúciója során, még a közösségi élet elején is jól működött, mert amiket kívánni lehetett régen, azt a közösségben hatékonyabban, gyorsabban lehetett megszerezni, de a vágyak nem szabadultak el.

A közösségi élet remekül bevált, és amikor a mi időnk közeledett az a fura helyzet állt elő, hogy a vágyak elkezdtek mértéktelenül növekedni. Már nemcsak komfortos kis kunyhóra, hanem tágas palotára kezdtek vágyni az emberek, személyzettel persze, és jeles kultúrák egy-egy embernek, fáraónak, királynak ezt képesek voltak megadni, ami azt eredményezte, hogy mindenki úgy gondolta, az efféle vágyak talán kielégíthetőek. Valamennyi isteni segítség, megfelelő helyre születés, jó társak segítenek, és ha az ember nem szégyell vágyakozni, sok mindent elérhet. A modern technológia a vágyott tárgyak, szociális konstrukciók milliárdjait képes előállítani és még arra is van gondja, hogy a reklámokkal, hirdetésekkel a vágyakat minden határon túlira serkentse. A technológia működése nem az életünkhöz, hanem a vágyainkhoz szükséges javakat állítja elő.

Remélem látják az evolúciós képtelenséget. A kielégíthetőség reménye felkorbácsolja a vágyakat, és többé az egyének célja nem az lesz, hogy egy békés közösségben éljenek barátságos, mindennapi életet, hanem, hogy minél agyafúrtabb vágyakat eszeljenek ki, és egész életüket ezek megvalósításának szenteljék.

Mint sok minden más, a szertelen vágyak problémája is a mi időnkben ért a szakadékhoz. Ma nyolcmilliárd ember vágyakozik gátlás nélkül. Van, ahol még csak egy jobb cipőre, van, ahol már repülőre, és egyik sem reménytelen. Nyilvánvalóan, hiányzanak a genetikai korlátok. Mivel a kultúra általában szépen kiegészíti az ösztönös tulajdonságainkat, itt is jó lenne, ha megjelennének kulturális korlátok a mértéktelen vágyakozásban. Ezek ugyan feltűntek, de nem látszanak elég hatékonynak. A görög Epikurosz kertjében az észszerű vágyakozásra oktatta tanítványait, nem lemondásra, hanem harmóniára. Modern követői, bár nem is hivatkoznak rá, de igyekeznek valami hasonlót megvalósítani. Az amerikai Skinner, híres viselkedéskutató tudományos regényében, a „Walden two”-ban meséli el, hogy a magatartásszabályozással hogyan lehetne az emberiséget megszabadítani az értelmetlen vágyakozástól. Elszórt követői is akadtak, de nem értették a lényeget. Zárt, jól szabályozott társadalmat kell alakítani, és az ott felnövő, megfelelően oktatott gyerekekre alapulhat majd a vágyaiban „normális” társadalom. A probléma az, hogy mit tekintünk normálisnak. A nyílt vagy rejtett erőszakkal manipulált társadalom lehet vágyaiban korlátozott, de senki se szeretne odakerülni. Lehet, hogy a gyerekeinknek már jó lesz, de nekünk biztosan nem. Minden ember szeretne szabadon élni. A modern kultúrák tagjaik számára a szabadságot és a vágyakozás szabadságát tekintik megfelelő életcélnak. De az ember szabadságának rettenetes nagy ára van, egy egész bolygó. Az emberi szabadság koncepciója nem az archaikus társadalmak terméke, ez is a határtalan vágyakozás egyik fajtája.

A „mindenséggel mérd magad”, lehet, hogy sikerül.

Tényleg?

Csányi Vilmos

még több >>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Quan Barry, Báthori Csaba, Becsy András, Csehy Zoltán, Alan Dugan, G. István László, Németh András, Radnai István, Vas Máté versei

Mátyás Győző, Petőcz András prózája

Mítoszok, mesék, testamentumok – Margaret Atwood szövegvilágairól (Benczik Vera, Kérchy Anna, Kovács Fruzsina, Kürtösi Katalin, Martonyi Éva, Sághy Miklós tanulmányai)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.26 - tiszatáj

LEGÉNDY JÁCINT: FÖLDALATTI OLTÁR
Látványos és sokatmondó a kötet borítója, amelyen a szer­ző félmeztelen, alvó portréja látható kékes derengésben, amely nagyon illeszkedik a tematikához. A sejtelmes portré a kitárulkozás és a zártság aktusaként egyszerre jeleníti meg az underground individuum önmagát felvállaló, kifejező testnyelvét, ugyanakkor a modellnek a nézők felé tanúsított közömbös passzivitását, a nyugalom, a békés önmegadás magatartását. Az oldalmargókon végigfuttatott illusztrációk, amelyek a költő saját kollázsaiból készültek, már önmagukért beszélve idézik meg a ’80-as évek újhullámának hangulatát, mintegy annak oltárképeiként… – HORVÁTH ÉVA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

TÉREY JÁNOS: NAGY TERVEKKEL JÖTTEM ROSMERSHOLMBA
Térey János egész lírai életművét áthatja a nagyság igénye. Már az első kötetekben feltűnő volt a beszélő erőteljes hangja, a megszólalás provokatív élessége, a sokat emlegetett természetes arrogancia. A nagyság itt leginkább a gyengeség (és gyengédség) hiányában, a kíméletlen határozottságban, illetve a nyelvi eredetiségben, elevenségben, pezsgésben érvényesült… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 

A Néva vize majdnem fekete,
mégis látni a köveket a mélyben,
egy elmúlt város világít az éjben,
s magukra hagyott hintók serege

imbolyog ott lent, mert magába szívta
az éjszakát a hallgatag folyó,
feketedik már a tavalyi hó,
a fentieket mégis elvakítja […]

>>>

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

>>>

később mikor a szavakat majd szét akarod választani
azt amit egyszer is használtál attól amihez soha nem nyúltál
nem tudod nem érezni a csöndet ami széthasította
annak az éjszakának a magját azt a sanyargatott kört
érzed bármikor ha visszatérsz

mert valamikor régen itt forró lexémák darabjai
hűltek ki félelemmel eltorlaszolt torkokban
és az elkomorult tekintetű
fekete füzetes grafitceruzás férfi után csak
a döglött madárként lezuhanó csönd maradt […]

>>>

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

>>>

– Augusztus tizenharmadikán reggel
elindultam kisszöget venni,
kilenc után pedig majdnem leszúrtak
egy hosszú disznóölő késsel
az Állomás utca 13. előtt,
a „mindenes” kisboltnál, Kőbányán.
Sok, sok szemtanú nézte
bamba, béna tekintettel,
ahogy egy félkegyelmű
a harminc centis késével
felém fut, hogy leszúrjon.
Szerencsém volt […]

>>>

add   /   …

– ,hogy hihessek  ISTENEM   ––  :

hitem – szerint ’ – LÉTEDBEN   (  !  )

gyarló – fohászom  meghallgassad   ––  :

szárnyas – szívem’  fordítsd  …  a  …  NAPNAK   (  !  )

add   /   …

– ,hogy  hívó – szeretetem   ––  :

megengedő   …   /   …   szelíd legyen   (  !  )

>>>

(RÉSZLET A REGÉNYBŐL)
Haladt a Lexusszal Budapest felé, és igyekezett nem gondolni arra, mi történt a viskóban és a konténerben. Nem volt ebben a lesújtó ítéletben fellengzősség: S. nem érezte magát különösebben fontosnak, és nem hitte, hogy bárki más is túlzottan figyelemre méltó dolgokat találna őbenne, már ami a személyiségét illeti.
A guru egyik mondata csengett a fülében másnap, amikor a saját ágyában ébredt.
– Tartsátok szem előtt, hogy mik vagytok most, hogy mikké akartok válni, és hogy mi a jelentősége annak, amit csináltok.
S. meglepetten vette tudomásul, hogy ez a guru normális dolgokat is beleszőtt az előadásait alkotó sok zöldségbe. Mindenesetre a következő hétre már fogalma sem volt, mi egyebet hallott az ezoterikus fejtágításon. A rákövetkező hétvégét ecuadori indiánok között töltötte, akik Biatorbágy határában állították fel a sátrukat. […]

>>>

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>

Mona átalakult. Belsőleg, mert egyébként évek óta nem változott egy fikarcnyit sem. Két esemény volt, ami elvonta a menykeresés és az arany árán való spekuláció tartós örömétől.
Az egyik az, hogy Amir képen legyintette, mert nem tudta megnézni miatta A terroristák és a kebab című filmet a híres Adel Imammal, ami egy férfiról szólt, aki annyira csalódott az egyiptomi bürokráciában, hogy a kormányzati épületben mindenkit túszul ejtett.
Ugyan ki menne Amirhoz feleségül? Olyan kövér, mint egy tömött zsák, elterül a franciaágyon és egymás után nézi az Adel Imam vígjátékokat.
Mona és Mohammed ezer fontot költött magánórákra, hogy végre bejusson a Kairói Egyetem Mérnöki Karára. Minden szalonképes lány, akit a házba hozott, könnyekkel távozott. […]

>>>

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

>>>

SZÁSZ CSONGOR BESZÉLGET DÖBREI DÉNESSEL
Mikor Európa és a világ összezár és az emberiség újraértelmezi külső és a belső határait, Döbrei Dénes Csodálatos hétköznapok című előadása új erővel és lendülettel teszi felejthetővé és szépíti meg ezt a fizikai és lelki próbatételt. A 2020-ban átadott Vajdasági Magyar Művészeti Díj kitüntetettje, Döbrei Dénes színházrendező, színész, koreográfus, táncos, tanár, családapa és közösségteremtő szabad szellem legújabb rendezését harminc év felkészülés és nagyon sok munka előzte meg […]

>>>

KEMÉNY GYÖRGY FÉSZEK ’68 CÍMŰ TÁRLATA A VINTAGE GALÉRIA KIÁLLÍTÓTERÉBEN
Harsány színekkel megkomponált képek, játékos installációk, szokatlan tárgyi applikációk fogadják a betérőket a Vintage Galériában. A kiállítótér középpontjában konzervdobozokból összeállított szék áll, a falakról Robert F. Kennedy, vagy éppen az angol manöken, Twiggy pop artos arcképe tekint ránk azokról a művekről, amelyeket Kemény György egyszer már 1968-ban, a Fészek Művészklubban bemutatott, és most újra láthatja őket a nagyközönség… –

>>>

SIMON ZOLTÁN BLOGKOMPOZÍCIÓJÁRÓL
A blogot megelőző albumhoz csak a kiváltságosok juthattak hozzá, mindössze száz számozott példány készült belőle, míves kiadásban. Az Egy kicsit krincsen – kruncs / Thurzó Ilona naplója Simon Zoltán rajzaival című kötet afféle kétszólamú tipografikai kompozíció. A képzőművész, anyja gyöngybetűs naplójának soraiból, saját rajzaiból, korabeli fényképekből, „háborús cetlikből”, családi iratokból komponált igényes kiállítású albumot… – PACSIKA EMÍLIA ÍRÁSA

>>>

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
A Ludwig Múzeum ezúttal BarabásLab képalkotási tevékenységét, projektjét mutatja be, mint tette korábban a Mintázat és Dekoráció c. kiállítás, amely a minimalista vagy a konceptuális művészettől elütő, a dekorációt, a képzelőerőt és a szín érzékiségét előtérbe állító mozgalom világát jelenítette meg. BarabásLab az információt (a hálózatot) teszi láthatóvá, képivé, szemmel is átláthatóvá, befogadóvá […]

>>>

TRANKER KATA ÉS KIRÁLY ANDRÁS DISZKRÉT VÉGTELEN CÍMŰ KIÁLLÍTÁSA 
Reliefszerű objektek miniatűr „lakóinak” világa, színpompás, geometrikus formákból álló nagyméretű képek fogadják a Viltin Galéria piciny terébe belépőket Tranker Kata és Király András tárlatán. A két alkotó első ízben állítja ki közösen azokat a válogatott műveket, amelyekben művészeti tevékenységük főbb jellemző vonásai tükröződnek… – TAKÁTS FÁBIÁN ÍRÁSA

>>>

MÁNYOKI ÁDÁM MŰVEI NYOMÁN, EGY MŰTEREMLÁTOGATÁS MARGÓJÁRA
Mányoki Ádám (1991) festőművész, grafikus. 2019-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika szakán. Mesterei: Madácsy István és Szurcsik József voltak. Sokoldalú művész, aki már az egri főiskolán is többféle technikával kísérletezett. A kezdetekben illusztrációkat készített, a litográfiát vegyes technikával kombinálva alkotott, főleg Pilinszky verseinek hatására…

>>>

LUPIN
A Netflix Lupin-sorozatának sok irodalmi és filozófiai vonatkozása van, jellemző darabja az újabbkori nem szimplán szórakoztatásra szánt sorozatoknak – első (fél) évad kritika… – BENE ADRIÁN KRITIKÁJA

>>>

PVT CHAT
Megszállottságról, perverzióról örökké hálás filmnyelven beszélni, de Ben Hozie karcos független mozija az ígéretes kezdet után ritkán vagy egyáltalán nem váltja gólra a ziccereit… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>

MALCOLM ÉS MARIE
Karantén ide vagy oda, Sam Levinson második játékfilmje megáll a saját lábán és nagyrészt a párkapcsolati drámák legszebb hagyományait olvasztja magába… – SZABÓG. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

>>>
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő