12.05.
| Kárpát-medencei fiatal magyar írók találkozója >>>
12.05.
| A kis herceg – Barcsik Vali új albuma, Cakó Ferenc homokanimációs filmjével >>>
12.02.
| Beri Ary és a Pillangók a Dürer kertben >>>
11.30.
| Bulgakov: Menekülés – közönségtalálkozó >>>
11.29.
| Peter – a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház osztálytermi színházi nevelési előadása >>>
11.28.
| Mundruczó Kornél – Proton Színház: Szégyen >>>
11.27.
| Kondor Béla alkotásaiból nyílik gyűjteményes kiállítás Hódmezővásárhelyen >>>
11.26.
| Karácsonyfadíszbe csomagolt kislemezt jelentet meg a Budapest Voices >>>
11.24.
| Eötvös Péter és Esterházy Péter közös oratóriumát mutatja be a Müpa >>>
11.24.
| Asztali beszélgetések… – Krajcsovics Éva és Takács Zsuzsa disputája >>>
11.24.
| Moholy-Nagy László emléknap >>>
11.23.
| Zenei Album – Weiner Leó-emlékkoncert >>>
11.21.
| Zeneszerző és közönsége – Horváth Barnabás a Somogyiban >>>

2016. november 10.

Elmarad az Endlösung-óra, a professzor Romániában van. Annyi baj legyen. Chava sem ijed meg, hogy övé a lehetőség, s mielőtt első előadónk megérkezik, arról workshopozunk, mikor és hogyan érdemes elkezdeni óvodában meg általános suliban a beszédet a Soáról. Mert óvodában is kell gondolkodni az elfogadásról, hiszen ha a holokauszt a téma, erről is szó van. Másság, megértés, elfogadás – mennyivel több ez, mint a tolerancia! Ne csak tolerálj, érts is. Szóval kell, különösen ott, ahol egy olyan óvónő terelgeti a csemetéket, aki komolyan azt hitte, a holokauszt eseményei feketében és fehérben történtek. Nem elírás, nem félreolvasás, nem „feketén-fehéren”: feketében-fehérben. Vagy amíg valaki tényleg azt gondolja, hogy Auschwitz eljátszható, a szerepek leoszthatók, a kirekesztés megjeleníthető a kicsik közösségében – veszélyes játék. Ne az elborzasztás legyen a cél, hanem a ráébresztés arra, hogy a másokkal megtörténtek velünk is megtörténhetnek, hiszen mi is annyira vagyunk mások, mint ők: semennyire. Emberi arcot adni a holokausztnak. A Saul fia rendezője az Oscar-díj átadóján is arcról beszélt, Röhrig-Sauléról, hogy neki mostantól ez az arc a holokauszt. Ez nagyon igaz, de arcon ezekben a napokban leginkább azt értjük, hogy nem lehet a holokausztot az emancipált zsidó élet ábrázolása nélkül tanítani. Itt voltak köztünk, és mi is itt voltunk köztük. Mutassunk a gyermeknek rajzokat, akár olyanokat, amelyek a táborokban készültek – ha az ovis végignéz egy ilyen sorozatot, nem érti, de fölfogja, érzi, hogy az ábrázolt kisgyerek, a kortársa, lehetséges játszótársa éppen nagyon rossz helyen tartózkodik. Az individuálistól a közösségiig, az egyestől az általánosig jutni el – ez a Jad Vasem egyik legfontosabb pedagógiai koncepciója. És amit mi is csinálunk: folyamatosan kérdéseket feltenni.

Shulamit Imber. A Jad Vasem pedagógiai igazgatója bájos, de szigorú hölgy, és az intézet általa kiötölt oktatási rendszerét mutatja be. Azzal indít, hogy más a történelem célja (egyszerűen: a múlt feltárása, bemutatása), és más a tanáré (egyszerűbben: értelmezni, megértetni), s hogy a holokausztot sem pusztán történelmi eseményként, de emberi krónikaként is kell ábrázolni. Modern korunk cselekedte, miért épp a jelen diákjait ne érdekelné. Arcot adni a történéseknek, mert nem testekről, hanem emberekről, nem áldozatokról, hanem sok-sok különböző áldozatról beszélünk. Ahogy ő mondja: „az én apukám Németországban élt a háború előtt, és nagyon szeretett focizni és teniszezni.” A fiatal zsidók különféle ifjúsági mozgalmaknak voltak a tagjai, s hittek abban, hogy a világ megváltoztatható, mi több, az ő feladatuk ennek a munkának az elvégzése. Enyém a világ! Aztán jött a világ, és alattomosan átírta ezt a forgatókönyvet. Mi történt, és miért történhetett? Miért hagyták és kik, hogy így legyen? Nyilván jobban azonosul a korszakot tárgyaló diák a gettóba zárt kisfiúval, aki azért sírt, mert úgy érezte, hegedűje elkobzásával az életétől fosztják meg. Milyen messze van ez a kép a kaftános-szakállasnak ábrázolt veszedelemtől. Vagy az anyáé, aki azt magyarázza el gyerekének, mi a különbség kenyércsempészés és lopás között – az előbbi kötelesség, hisz nélküle éhen halunk a gettóban, az utóbbi szigorúan tilos, mert máséhoz nem nyúlunk, s később – bizalom, remény a túlélésre! –, odakint sem tehetjük meg, ez az élet rendje. Amikor az orvos is alakoskodni, csempészni kényszerül, hisz a falakon belül egyszerűen nincs gyógyszer. (Vagy Chava egyik szívszorító története Jancsikáról, aki a pesti gettóban megkapta kedvenc ételét, a palacsintát, de közben édesanyja, aki a táplálkozásról lemondani kényszerült, 38 kilóra fogyott.) Shulamit Imber szempontjai fontosak, mindről azt érzem, ismerem és tudom, magamtól azonban aligha tudnám megfogalmazni őket. Például gettóba zárni, élelmiszertől, alapvető jogoktól megfosztani embereket: dehumanizáció – hát vessünk föl erkölcsi kérdéseket az órán, amennyit csak sikerül. Miért nem csináltak semmit a zsidók a szelekció ellen – gondoljuk át, hogy „büntetésük” nem azért „járt”, mert tettek valamit vagy éppen nem tettek semmit, hanem mert azok, akik. Na, ezt a gordiuszi csomót bogozzuk ki valahogy. Lehet keményebben fogalmazni, Shulamit meg is teszi: ilyen helyzetben egyszerűen nincs recept a túlélésre: vagy-vagy. De az egyik lehetőség kétségtelenül az együttérzés, meglátni a másikban az embert.

Tizenöt éve tanítok, messze nem vagyok rutinos, némi gyakorlatra azonban már szert tettem. De amikor az informális oktatás módszereiről és eredményeiről hallok, elgondolkodom, mit csinálok én valójában, és azt hogy merem tanításnak hívni. Itt lévő kollégáink közül Julianna a városnéző sétákhoz és a Holokauszt Emlékközpont látogatásához készít tartalmas kérdéssort, Zsuzsa a miskolci zsidó emlékeket vagy azok helyeit keresi fel diákjaival (az anyagot Erdősné Littmann Éva életinterjúja fogja össze), Krisztina pedig drámapedagógiai órákat tart a Holokauszt gyermekszemmel címen, Mirjam Pressler Malka Mai című regénye alapján, oldalakon át pörgő feladatok, csoportmunkaötletek. Gyakorlati pedagógia, tök jó kérdések, kizárt, hogy unatkozzon a diák. Mint a középkori szerzetesek, amikor kódexmásolás közben széljegyzeteket írtak, kapargatok én is ezt-azt a margón túlra, például milyen nagyszerű volna a németvárosi deportálások történetét így megközelíteni, egyáltalán alaposan beszélni róla.

Ha már deportálás: az egyik csúcselőadás Daniel Rozengáé. A szintén a Jad Vasemben dolgozó holland fiatalember nagyszerűen kérdez, logikusan építi föl, hogyan jut el oda egy társadalom, hogy nem csupán asszisztál polgártársai megsemmisítéséhez, de segít is benne. És határozottan leszögezzük, hogy a tettesek nem szörnyek, hanem emberi lények, akik szörnyűséges dolgokat követtek el. Kemény téma, nagyon nem egyszerű, se a tettesekkel együtt élők, se az áldozatok szemszögéből. Max Frisch 1946-os idézete, amellyel az előadás indul, elgondolkodtató (nem szó szerint „idézem”): vajon ha másokat, akik ugyanabban az európai kultúrában nőnek fel, akik ugyanazt olvassák, nézik, hallgatják, mint én, semmi sem ment meg attól, hogy embertelen tetteket hajtsanak végre, engem vajon mi fog? A dilemmát elsősorban Paul Salitter düsseldorfi rendőrparancsnok története alapján fogalmazzuk meg, aki 1007 személy Rigába deportálásáért volt felelős, s az ő utasításait vetjük össze a deportáltak között utazó Hilde Sherman feljegyzéseivel. Sorjáznak a fontosabbnál fontosabb kérdések: miért vitték Németországból keletre az embereket, kik szervezték meg ezt a komoly infrastruktúrát, milyen körülmények uralkodtak a vagonokban. Szívesen megválaszolnám ezeket, nagyszerű jegyzetanyag gyűlt össze – de hát nem elég annyi, hogy bárki, tényleg, bárki, bármikor, bárhol bármilyenné nevelhető? A világ: nevelés. Jussanak eszünkbe a gettóban élő anyuka szavai csempészés és lopás különbségéről.

Vagonok. Sokszor hallottuk már, és érthető, még ha nehéz is elfogadni, mert csodás élmény a találkozás, de holokauszttúlélőt nem illik hosszasan faggatni. Ha túlságosan belemerül a mesélésbe, megint átéli a múltat, és nagyon megviseli az újbóli trauma. A Husztról származó Zikovic Gitu néni hangja olykor elcsuklik mesélés közben, de rendre erőt vesz magán, s folytatja. A holokauszt „emberközeli” tragédiája az ő visszaemlékezésekor is megfogalmazódik: teljesen hétköznapi emberek élete torkollott szinte egyik napról a másikra tragédiába. De hát miért? Gitu néni gyerekkora a Tisza mellett, akármelyikünké lehetne. Aztán 1933, a kezdődő kitaszítás, az elhurcolt és soha vissza nem térő emberek a településről (az erdők csöndjét a szarvasok ugatása helyett a náciké veri fel, s aztán a tarkólövés), majd 5 heti gettóélet után Auschwitz. Birkenau, ahol 2 hónap alatt 420 ezer magyar zsidót végeztek ki. De hát miért? Előtte a vagon érzékletes megjelenítése. Van pillanat, hogy úgy érzem, ki kell mennem a teremből. Kinek van pofája, ki merészel és miért 60-90 embert szögesdrótos ablakú marhavagonba zsúfolva, két vödörrel (víz, salakanyag) napokon át bizonytalanságban tartva utaztatni? Hogyne, ismerjük a tényeket, olvastuk, láttuk filmen, de ezekben a percekben olyasvalaki mesél róluk, aki személyesen tapasztalta meg ezt a horrort. És mennyire rövid az út az otthoni kényelmes, fölfrissítő fürdőtől, hajmosástól a haláltábor borotvájáig, a szükség vécépapír nélküli elvégzésééig, az Appellplatzon állásig, üres gyomorral, néha 4 órán keresztül – 30 ezer embert számoltat meg a precíz SS, egyetlen sem hiányozhat. És a felszabadulás utáni groteszk csattanó, az élet ajándéka, amely eddig elvett, de most, hazaérve visszaadott egy édesanyát. Hogyan lehet ezek után élni? Hiszen annak a lánynak, aki magára marad 18 évesen, és se otthona, se családja, „a felszabadulás a trauma”. És mégis, legalább valaki nagyon fontosat visszakap. Össze kell szednünk magunkat. Daniel említett előadása fog majd segíteni ebben.

Este piacolás. Színes zűrzavar, óbégat a fél város. A rossz alvók álma Jeruzsálemben sem lesz könnyebb, különösen, hogy hotelszobánk ablaka a főutcára néz. Előző hajnalban arra keltem, hogy bontják a szállodát, de csak a kukásautó végezte a dolgát – a tisztaságon ez nem sokat segít, igaz, nem is ezért szeretjük meg egyre jobban ezt a zsúfolt, ezerhangú nem is olyan nagy várost (lakosa 800 ezer, területe Budapest ötöde). A piacon túli világ ismeretlen, Tamás azonban harmadmagával nekivág. Én hazafelé. Fura öltözetű ortodox zsidók szaladnak el mellettem (nekik valahogy mindig sietős), kevésbé vallásos zsidók zsivajognak a gyorsétterem teraszán, nemzeti vallásos zsidókba botlom a csemegésnél, etióp keresztényekkel, muzulmánokkal találkozni a villamosmegállóban, egyáltalán: mindenkivel találkozni. Többször azt játszom, mennyi ismerősöm van, akire bőrszíne, arcéle, haja, ruhái alapján simán rámondhatnám, hogy Jeruzsálemben él. Eszembe jut ez és ez, ó, tökéletes izraeli, na, lássunk mást, hát ő is. És a következő? Szintén. Elférne mellettük, köztük. Tamás lelkesen érkezik haza, jártak a Knesszetnél, és hogy előtte mekkora park és micsoda élet. Közben nézzük a híreket a világból (érdekes, máskor a világon Jeruzsálemet értjük), Amerikában fordulni látszik a kocka, mindenhol Trumpot látni, például meglátogatta Obamát. Nagy ügy, ide meg az orosz miniszterelnök érkezik. Ma már kerestem a nyomokat, hátha fölbukkan valahol, még az is lehet, hogy ugyanabba a hotelba csekkoltunk be. Legutóbb akkor izgultam ennyire, amikor megláttam a Vác FC-Samsung buszát bekanyarodni Gyulára. Apropó, Vác. Ma, pénteken gondolt rám először a hazám. Szöveges telefonüzenetben értesített a Telekom, hogy üdvözöl Izraelben, és 702 forint a kimenő hívás, per perc. Ezzel kicsit elkésett, hat napja vagyok itt. A pénz, az más kérdés.

Jó kedvű ifjak jó kedvű randalírozására alszunk el. Na, de majd holnap, csönd és nyugalom.

még több >>
11.30.
| Al di Meola magyar zenésztársa önálló lemezzel jelentkezik >>>
11.29.
| A Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíj idei három jelöltje >>>
11.29.
| Február 9-től látható a mozikban Natalie Portman főszereplésével a Jackie >>>
11.28.
| December első napjaiban “feltámadó” nyugatosokkal és exkluzív képregény-melléklettel érkezik az Apokrif idei utolsó száma >>>
11.19.
| Kocsis Zoltán búcsúztatása >>>
11.18.
| Átadták a felújított Czóbel-kúriát a szabolcsi Anarcson >>>
11.15.
| Kicsomagolták Jan Matejko főművét a Műcsarnokban >>>
11.15.
| Kocsis Zoltánt szombaton búcsúztatják a Zeneakadémián >>>
11.15.
| Moholy-Nagy László képe lett az aukción eladott legdrágább magyar műalkotás >>>
11.09.
| Közelít az Oscar felé az elbűvölő magyar rövidfilm >>>
11.07.
| A Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíj idei jelöltjei >>>
11.06.
| Meghalt Kocsis Zoltán zongoraművész, karmester, a Nemzeti Filharmonikusok vezetője >>>
10.21.
| Fátyol Viola nyerte az idei Capa-nagydíjat >>>

Aczél Géza, Báger Gusztáv, Debreczeny György, Karacs Andrea, Mesterházy Balázs, Guillaume Métayer, Pál Sándor Attila, Szabó Gergely, Uljana Wolf versei

Bakos Gyöngyi, Endre Farkas, Nyerges Gábor Ádám, Térey János prózája

Fizel Natasa Müller Miklós fotóművészről

Mai gondolatok Victor Hugo életművéről (Sujtó László, Maár Judit, Kovács Ilona)

>>>

AVAGY BARTÓK A CSEMBALÓNÁL
Ha marketing menedzser volnék – amitől Isten óvjon – úgy reklámoztam volna a mai hangversenyt: Zongorairodalom A-tól Z-ig. Ha mindenáron vezérfonalat fürkésznék, túl a művész személyes vonzalmain talán a romantikus vonulat kínálkozna még a leginkább: a barokktól a múlt század harmadik harmadáig ívelő műsor jó érzékkel válogat évszázadok örökségéből… – MARTON ÁRPÁD BESZÁMOLÓJA

>>>
2016.12.02 - tiszatáj

BEMUTATÓ A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN ÉS A NAGYVÁRADI CSIKY GERGELY SZÍNHÁZBAN
Azt mondja egy rendező kollégám a minap: „Ugye nem fogsz kritikákat írni most már, hogy a közeljövőben te is rendezel a Szegedi Nemzeti Színházban?” Azt hiszem, pillanatnyi zavaromban nemet mondtam neki. Miért a pillanatnyi zavar? És miért a nem – ami mégis igen? Az „ugye” szóval kezdett kérdés erős rosszallást ígért arra az esetre, ha esetleg mégis igennel válaszolnék, noha igaz a hír… HORVÁTH PÉTER KRITIKÁJA

>>>
2016.11.30 - tiszatáj

JAN SAUDEK KIÁLLÍTÁSA A REÖK-BEN
Jan Saudek a kortárs fotográfia egyik kiemelkedő alakja. Képei tizenöt év után tértek vissza a magyar közönség elé, a szegedi Reök-palota 2016. október 28-án nyitotta meg a cseh művész fotóiból álló kiállítását. A művek önmagukért beszélnek. A fő témájuk az emberi test és annak különbözőségei… – VÉGEL KRISZTIÁN BESZÁMOLÓJA

>>>
2016.11.30 - tiszatáj

Az Inside Men (Nae-bu-ja-deul, 2015) középpontjában az egész országot megrengető korrupciós botrány áll, amelybe ügyészeken és bűnözőkön kívül belekeveredik egy prominens újságíró, egy cégvezető és egy elnökjelölt is. Vagyis e harmadik rendezésével Woo Min-ho az alvilág, a politika és a nagyvállalati lobbi gusztustalan összefonódását mutatja be: szívességek, kéz kezet mos, dekadencia, pénz, hazugságok tonnaszámra… – RUSZNYÁK CSABA KRITIKÁJA

>>>
2016.11.29 - tiszatáj

CSEHY ZOLTÁN: EXPERIMENTUM MUNDI. (POSZT)MODERN OPERAKALAUZ 1945–2014
A kötet 2015-ben jelent meg a Kal­ligram kiadó gondozásában. Miközben célja a modern kor operairodalmának egyfajta népszerűsítése, megközelítésmódja szembetűnően különbözik a megszokott operakalauzétól. Szerzője szakterületéből fakadóan nézőpontja nem annyira szigorú értelemben véve zenei, mint inkább irodalmi-filozófiai… – OZSVÁRT VIKTÓRIA KRITIKÁJA

>>>
2016.11.29 - tiszatáj

AVAGY BARTÓK A CSEMBALÓNÁL
Ha marketing menedzser volnék – amitől Isten óvjon – úgy reklámoztam volna a mai hangversenyt: Zongorairodalom A-tól Z-ig. Ha mindenáron vezérfonalat fürkésznék, túl a művész személyes vonzalmain talán a romantikus vonulat kínálkozna még a leginkább: a barokktól a múlt század harmadik harmadáig ívelő műsor jó érzékkel válogat évszázadok örökségéből… – MARTON ÁRPÁD BESZÁMOLÓJA

>>>
2016.11.28 - tiszatáj

VÁRADY TIBOR: ZOKNIK A CSILLÁRON, ÉLETEK HAJSZÁLON
Izgalmas kérdéseket nyit meg Várady Tibor kötete, mely vajdasági, nagybecskereki periratok alapján megírt dokumentumnovellákon keresztül mutatja meg, miként változott a történelemmel párhuzamosan a Vajdaságban élő nemzetiségek egymáshoz való viszonya. A Zoknik a csilláron, életek hajszálon továbbgondolásra érdemes szempontokat kínál… – SZARVAS MELINDA KRITIKÁJA

>>>
2016.11.28 - tiszatáj

SZEMELVÉNYEK, EL/V/IDŐZÉSEK, KOLLÁZSOK: FALUDI ÁDÁM KIÁLLÍTÁSA KAPCSÁN
Mindazt, amit ma szellemnek és megismerésnek nevezünk, évszázadokkal és évezredekkel korábban tárgyakba vetítették, és még ma is feltételezik, hogy az egyéni sajátosságok általános érvényűek. Az eredeti, félig állati öntudatlanságot a beavatottak nigredónak, káosznak, massa confusának, a lélek testben lévő, nehezen kibogozható gubancának tekintik, amely sötét egységet (unio naturalis) képez a testtel… – NAGY ZOPÁN MEGNYITÓJA

>>>
2016.11.24 - tiszatáj

VÖRÖS TEKNŐS
Hayao Miyazaki leköszönése után kérdőjeles maradt, vajon ki töltheti be a távozása után keletkezett űrt? Szerencsére az animációs világ rövid ideig késlekedett a válasszal: egy holland animátor, név szerint Michael Dudok de Wit képében olyan szerző érkezett, akinek műve gond nélkül illeszkedik a legnagyobb Ghibli-animék sorába, voltaképpen törés nélkül folytatja mindazt, ami nemrég a Szél támad-dal átmenetileg félbeszakadt… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2016.11.24 - tiszatáj

DEÁK CSILLAG ÉS KÖLÜS LAJOS
A 15. Építészeti Biennálén önmagunkra fókuszálhatunk, saját helyzetünkre, legyen az bármennyire képtelen vagy reménytelen helyzet. A biennálén bemutatott példák jelzik, hogy létezik valamilyen megoldás egy lakható helyre, térre, épületre, házra, amely egyben költségtakarékos, ötletes, nem szokványos és az egyén, a régió érdekeit szolgálja […]

>>>
2016.11.24 - tiszatáj

JICHAK KATZENELSON: ÉNEK A KIIRTOTT ZSIDÓ NÉPRŐL
A fordító, Halasi Zoltán nem csak jiddisül tanult meg a mű minél autentikusabb tolmácsolása érdekében, de egy eltűnt kultúra szakértője és szószólója is lett: mintegy a poéma folytatásaként, továbbírásaként Út az üres éghez címmel irodalmi formában rekonstruálja az elpusztult lengyelországi zsidó kulturális tradíciót, valamint azt a „kontinentális talapzatot”, a középkori keresztény Európa önképét, amelyben az antiszemitizmus termékeny talajra találhatott… – MIKOLA GYÖNGYI KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

– Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes…
Amint elfordult a kulcs a rozsdás zárban, Manwel motyogni kezdte az imát, amit gyermekkorában tanult, még az anyja ölében, Ezzel nőtt fel és majd ezzel is temetik el.
– Hála neked Istenem az új napért! Hála, hogy kialudtam magam az éjszaka és add meg nekünk, hogy bűntelenül tölthessük ezt a napot. Szabadíts meg a kísértésektől és segíts minket hibáink beismerésében.
Manwelnek nem volt mitől megszabadulnia.
Nem állt semmilyen kapcsolatban az ördöggel […]

>>>

KIS MAGYAR JARMANIÁDA
A firenzei kereskedő, Francesco del Giocondo
ötgyermekes (és ráadásul) erényes felesége, jelenleg
modell, hetek óta órákat tölt egy karosszékben és folyamatosan fecseg.
Mint egy udvari madrigálé, nem rozsdáll
megnövesztett szája: magánörömében gusztustalanul
harsány színek lubickolnak. A száj megfesthetetlensége,
az öszvérsegg-mosoly reménytelensége
különösen irritáló. […]

>>>

VÁRADY TIBOR: ZOKNIK A CSILLÁRON, ÉLETEK HAJSZÁLON
Izgalmas kérdéseket nyit meg Várady Tibor kötete, mely vajdasági, nagybecskereki periratok alapján megírt dokumentumnovellákon keresztül mutatja meg, miként változott a történelemmel párhuzamosan a Vajdaságban élő nemzetiségek egymáshoz való viszonya. A Zoknik a csilláron, életek hajszálon továbbgondolásra érdemes szempontokat kínál… – SZARVAS MELINDA KRITIKÁJA

>>>

A THE PARIS REVIEW INTERJÚJA VLADIMIR NABOKOVVAL
A kérdések többségét Herbert Gold nyújtotta át nekem 1966 szeptemberében tett montreaux-i látogatása alkalmából. A többit (amelyek meg vannak csillagozva) George A. Plimptontól kaptam postán. Az egész interjú a The Paris Review 1967. októberi számában jelent meg.

>>>

JICHAK KATZENELSON: ÉNEK A KIIRTOTT ZSIDÓ NÉPRŐL
A fordító, Halasi Zoltán nem csak jiddisül tanult meg a mű minél autentikusabb tolmácsolása érdekében, de egy eltűnt kultúra szakértője és szószólója is lett: mintegy a poéma folytatásaként, továbbírásaként Út az üres éghez címmel irodalmi formában rekonstruálja az elpusztult lengyelországi zsidó kulturális tradíciót, valamint azt a „kontinentális talapzatot”, a középkori keresztény Európa önképét, amelyben az antiszemitizmus termékeny talajra találhatott… – MIKOLA GYÖNGYI KRITIKÁJA

>>>

Egy kép az antológiában: öreg
meztéllábas. Továbblapoztam: nem gyúlt
fel képzetem. Ugyan már! Puskin – az már
valami: köpeny, szikla, tengernek
habjai… A szót magát, hogy „Puskin”,
benövi nyomban versek bojtorjánja,
s a múzsa suttogja mind a neveket,
kik körötte sündörögtek: Delvig,
Danzasz, d’Anthes […]

>>>

HORVÁTH CSABA: HÁY JÁNOS
A Kalligram Kiadó Tegnap és ma című monográfiasorozata hiánypótló vállalkozásként indult immár két évtizede, és azóta is nélkülözhetetlen szerepe van jelenkori irodalmunk értelmezésében. A sorozatszerkesztő, Szegedy-Maszák Mihály láthatóan azt próbálja felmutatni az eddig megjelentetett több mint harminc kiadvány segítségével, hogy a magyar nyelvű irodalom egyetlen egységként tartható számon… – MÉNESI GÁBOR KRITIKÁJA

>>>

szülöm elrejtem
ne nőjjék állatkertben
ne nézzék ne etessék
ne mondják hogy milyen szép

lássa bennem a dzsungelt
rongy az élet ha úgy telt
ahogy mások akarták
ne áruld el a fajtád

>>>

Azért itt is a halál-mezsgyén
halkan
végig-muzsikál rózsákon zengvén
egy dallam
A falon át is és ha van szív
s rezdül
meleg borzong az ízein
keresztül
[…]

>>>

Van egy kedves közmondás: idegen földön a csillagok is bádogból vannak. Mennyire igaz! Szép a természet a tengeren túl, de nem a miénk, és lélektelennek, mesterkéltnek érezzük. Sokáig kell nézegetnünk, hogy elkezdjük érezni és szeretni, eleinte az idegen fák valami üvegházi benyomást keltenek, a madarak mintha rugókon szökdécselnének, az alkonyat pedig csak afféle silány akvarell. Ilyen érzésekkel érkeztem meg az angol vidéki kisvárosba, melyben, mint nagy lélek kicsiny testben, éli a maga büszke életét az ősi egyetem […]

>>>

„És tulajdonképpen mire gondolt, amikor azt mondta, hogy szándékában áll »eltűnni«, »feloldódni«? Nem lehet, hogy a szó szoros és vadul irodalmi értelmében, ami ésszel felfoghatatlan, úgy értette, hogy a művészetébe tűnik el és át, feloldódik a verseiben, és önmaga ködös személyiségéből csak a verseket hagyja meg?” – olvashatjuk Vladimir Nabokov Vaszilij Siskov című elbeszélésében, és immáron csaknem négy évtizede annak, hogy a méltán klasszikusként számon tartott orosz-amerikai író maga is úgymond áttűnt könyveibe, megtért abba a megnevezhetetlen eredetbe, amely felé egyedülálló történetei gravitálnak… – TURI MÁRTON BEVEZETŐJE

>>>

TŐZSÉR ÁRPÁD: EINSTEIN A TEREMTÉST OLVASSA
A Szent Antal disznaja, az Érzékek csőcseléke és A kifordított ember után a sajátos tőzséri napló („Naplók naplója”) negyedik darabja is – már a címében is – provokatívan izgalmas: Einstein a teremtést olvassa. Ez utóbb a 2005–2007 közti évek részben pontos eseményrögzítése (napló), részben annak utólag íróilag reflektált kibővítése (esszé-memoár). A kérdés, hogy ha most, 2015-ben, évtizeddel ezelőtti naplóinak reflektált szövegváltozatát adta ki Tőzsér Árpád, akkor mikori írói énjét rögzíti a napló valójában, függőben maradt… – PÉCSI GYÖRGYI KRITIKÁJA

>>>

A bölcs Püthagorasz menekülés közben
(sarkában a lóbab lihegő híveivel)
egy babföldhöz ér – megtorpan.
– Inkább a halál, mintsem hogy
hitemmel szembe fussak – gondolja.
– Fél ezer éve, a trójai háborúban már
futottam így egyszer. Az akhájok hőse,
az örökké fiúszerelemre éhes
Akhilleusz elől menekültem, aki
Troilosznak, Priamosz király csinos
fiának nézett. […]

>>>

BEMUTATÓ A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN ÉS A NAGYVÁRADI CSIKY GERGELY SZÍNHÁZBAN
Azt mondja egy rendező kollégám a minap: „Ugye nem fogsz kritikákat írni most már, hogy a közeljövőben te is rendezel a Szegedi Nemzeti Színházban?” Azt hiszem, pillanatnyi zavaromban nemet mondtam neki. Miért a pillanatnyi zavar? És miért a nem – ami mégis igen? Az „ugye” szóval kezdett kérdés erős rosszallást ígért arra az esetre, ha esetleg mégis igennel válaszolnék, noha igaz a hír… HORVÁTH PÉTER KRITIKÁJA

>>>

KETTŐS INTERJÚ FEKETE GIZIVEL ÉS CSORBA KATÁVAL
A plakát és a címadás alapján sejthető volt, hogy ez egy nagyon személyes darab, hogy ami majd a színpadon történik, az önvallomás jellegű lesz, de ennél többet kaptunk. Egy kettős önálló estet, amiben a színésznők a színészet teljes skáláját felvonultatják a sanzonénekléstől az irónia és fekete humor tónusain át egészen a megható drámáig… – IBOS ÉVA INTERJÚJA

>>>

JAN SAUDEK KIÁLLÍTÁSA A REÖK-BEN
Jan Saudek a kortárs fotográfia egyik kiemelkedő alakja. Képei tizenöt év után tértek vissza a magyar közönség elé, a szegedi Reök-palota 2016. október 28-án nyitotta meg a cseh művész fotóiból álló kiállítását. A művek önmagukért beszélnek. A fő témájuk az emberi test és annak különbözőségei… – VÉGEL KRISZTIÁN BESZÁMOLÓJA

>>>

SZEMELVÉNYEK, EL/V/IDŐZÉSEK, KOLLÁZSOK: FALUDI ÁDÁM KIÁLLÍTÁSA KAPCSÁN
Mindazt, amit ma szellemnek és megismerésnek nevezünk, évszázadokkal és évezredekkel korábban tárgyakba vetítették, és még ma is feltételezik, hogy az egyéni sajátosságok általános érvényűek. Az eredeti, félig állati öntudatlanságot a beavatottak nigredónak, káosznak, massa confusának, a lélek testben lévő, nehezen kibogozható gubancának tekintik, amely sötét egységet (unio naturalis) képez a testtel… – NAGY ZOPÁN MEGNYITÓJA

>>>

DEÁK CSILLAG ÉS KÖLÜS LAJOS
A 15. Építészeti Biennálén önmagunkra fókuszálhatunk, saját helyzetünkre, legyen az bármennyire képtelen vagy reménytelen helyzet. A biennálén bemutatott példák jelzik, hogy létezik valamilyen megoldás egy lakható helyre, térre, épületre, házra, amely egyben költségtakarékos, ötletes, nem szokványos és az egyén, a régió érdekeit szolgálja […]

>>>

Az Inside Men (Nae-bu-ja-deul, 2015) középpontjában az egész országot megrengető korrupciós botrány áll, amelybe ügyészeken és bűnözőkön kívül belekeveredik egy prominens újságíró, egy cégvezető és egy elnökjelölt is. Vagyis e harmadik rendezésével Woo Min-ho az alvilág, a politika és a nagyvállalati lobbi gusztustalan összefonódását mutatja be: szívességek, kéz kezet mos, dekadencia, pénz, hazugságok tonnaszámra… – RUSZNYÁK CSABA KRITIKÁJA

>>>

VÖRÖS TEKNŐS
Hayao Miyazaki leköszönése után kérdőjeles maradt, vajon ki töltheti be a távozása után keletkezett űrt? Szerencsére az animációs világ rövid ideig késlekedett a válasszal: egy holland animátor, név szerint Michael Dudok de Wit képében olyan szerző érkezett, akinek műve gond nélkül illeszkedik a legnagyobb Ghibli-animék sorába, voltaképpen törés nélkül folytatja mindazt, ami nemrég a Szél támad-dal átmenetileg félbeszakadt… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>

NEMES JELES LÁSZLÓ: SAUL FIA
Nemes Jeles László a Golden Globe-díj átvételekor a következőképpen fogalmazott: „a holokauszt számomra egy arc, ne felejtsük el ezt az arcot”. Sok rétege van ennek a megállapításnak. Mi mindenre gondolhatunk? Legelőször talán arra, hogy a holokauszt elsősorban nem egy nép kiirtásában, vagy a kollektív trauma fogalmában, nem is egy szociálpszichológiai-történeti eseményként, vagy a gonoszság manifesztumaként érthető meg leginkább, hanem az egyes áldozatok történeteiben, amelyekre lassan nincs, ki emlékezzen, melyet nincs, ki elgyászoljon… – PINTÉR JUDIT NÓRA KRITIKÁJA

>>>

BESZÉLGETÉS A SAUL FIA CÍMŰ FILMRŐL
Auschwitz olyan, mint egy fekete lyuk, amelyben elveszett a modern európai civilizáció. Évekkel később foglalkoztunk behatóbban a témával, amikor elkezdtünk kisfilmeket forgatni. Azzal kísérleteztünk, hogyan lehet úgy történeteket mesélni, hogy minél többet bízzunk a nézőre. Már ekkor éreztem, hogy nagyon speciális megközelítésre lesz szükségem…

>>>

A LENGYEL FILM HÁROM ÉVE
Ennek az áttekintésnek a címe a minden évben Gdyniában rendezett nemzeti filmszemle (Festiwal Filmowy w Gdyni) logójára utal: a tengerparti fesztivál kiadványain három stilizált vitorla látható. A hajós metaforát a továbbiakban nem szeretném elhasználni, bevezetésként csupán annyit jeleznék, hogy a lengyel film nagyon jó állapotban van – ezt az elmúlt három év eseményeinek és teljesítményeinek értékelése talán meg tudja mutatni.

>>>

CSEHY ZOLTÁN: EXPERIMENTUM MUNDI. (POSZT)MODERN OPERAKALAUZ 1945–2014
A kötet 2015-ben jelent meg a Kal­ligram kiadó gondozásában. Miközben célja a modern kor operairodalmának egyfajta népszerűsítése, megközelítésmódja szembetűnően különbözik a megszokott operakalauzétól. Szerzője szakterületéből fakadóan nézőpontja nem annyira szigorú értelemben véve zenei, mint inkább irodalmi-filozófiai… – OZSVÁRT VIKTÓRIA KRITIKÁJA

>>>

AVAGY BARTÓK A CSEMBALÓNÁL
Ha marketing menedzser volnék – amitől Isten óvjon – úgy reklámoztam volna a mai hangversenyt: Zongorairodalom A-tól Z-ig. Ha mindenáron vezérfonalat fürkésznék, túl a művész személyes vonzalmain talán a romantikus vonulat kínálkozna még a leginkább: a barokktól a múlt század harmadik harmadáig ívelő műsor jó érzékkel válogat évszázadok örökségéből… – MARTON ÁRPÁD BESZÁMOLÓJA

>>>
Könyvajánló
Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő