04.22
| Vadlovak – Hortobágyi mese >>>
01.27.
| A Homo Ludens Project a Szövegdiszkó maratonnal zárja a telet >>>
01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
NAPI TANDORI

Karikó Katalin kutatóbiológus, az mRNS alapú vakcinák technológiájának szabadalmaztatója Szeged díszpolgára lett. Azé a városé, ahol egyetemre járt, s ahol 1985-ben fiatal szakemberként éppen a harmincadik születésnapján kapta meg a hivatalos értesítést, hogy a biológiai kutatóközpontban nem tartanak igényt a munkájára. Ahogyan ő fogalmazott egy interjúban, leépítették. Azaz kirúgták. Azt is nyilatkozta ugyanott, hogy ha marad, ha nem kényszerül arra, hogy a nyugati világban próbáljon tudományos pályát befutni, talán egy folyton panaszkodó, középszerű kutató vált volna belőle Magyarországon.

Most viszont, hogy a járvány ráirányította a figyelmet (Nobel-díj várományosként is emlegetik – magyar reménygyártás!), Szeged díszpolgárává választották. Jól van ez így. A kutató bizonyára örül a gesztusnak, hisz Szegeden végezte az egyetemet, kezdte a szakmát, s nyilván számos emlék köti a városhoz. S lehet, hogy épp az a kirúgás mozdította a mostani sikerek felé. De az is lehet, hogy Szegedről is elérhette volna a világhírt. Erre nincs válasz – a valóstól eltérő életutak csak a képzelet világában léteznek.

Karikó Katalin díszpolgársága kapcsán eszembe jutottak más díjak, elismerések, és hogy, bár ezek talán nem is nagyon működhetnek másként, azért van bennük valami furcsaság.

Kertész Imre például közel harminc évvel korábban megjelent regényéért 2002 októberében kapta meg a Nobelt. Egy hétre rá Budapest díszpolgárává választották. Ezzel sincs semmi baj, csak valahogy elegánsabb lett volna, ha a Nobel-díj előtt gondolnak erre. Két hónappal vagy két évvel korábban. Esetleg öttel, tízzel. Hiszen a regény, a Sorstalanság, amire a díj ráirányította világ figyelmét, évtizedek óta ott volt a budapestiek előtt. Az érték ugyanis nem(csak) attól válik értékké, hogy nemzetközi fórumokon elismerik.

Két évvel később, 2004-ben, a karcagi zsidó fiúból izraeli akadémikussá lett Herskó Ferenc (Avram Hersko) kémiai Nobel-díjat kapott. A következő esztendőben természetesen Karcag díszpolgárává avatták. Nyilván ebben az estben is elegánsabb lett volna, ha nem a világhír irányítja a helyiek figyelmét Herskóra. Ha lett volna kapcsolat a város és az elszármazott között, akinek egyébként ma is élnek ott rokonai. Ha a döntéshozók tudták volna, milyen tudományos sikerei vannak a jeles biokémikusnak.

Karcagról jut eszembe, hogy a rendszerváltást követően a képviselőtestület újragondolta a díszpolgári címet, és Pro Urbe díjat is alapított. Az utóbbi kapcsán hatalmas vita támadt. Két jelölt volt (mindkettő megkapta végül), egy nyolcvan év körüli, köztiszteletnek örvendő fazekas, id. F. Szabó Mihály, a Népművészet Mestere, aki még Kántor Sándortól és Badár Balázstól tanulta a szakmát, és egy gimnazista, Daruka István, aki viszont remek versenyeredményeket szerzett az iskolájának. És a városának. Daruka, úgy tudom, külhoni és magyar egyetemeken, kutatóintézetekben otthonosan mozgó tudós lett. De akkor sokan ágáltak ellene, mondván, hogy egy tejfölösszájúnak csak nem kellene ilyen ragos elismerést adni.

Nehéz kérdés persze, hogy mikor érdemes díjazni valakit. Amikor már letett egy csomó dolgot az asztalra, amikor már túlnőtt saját kis közösségén, városán, amikor már „visszajött” a híre, „visszajöttek” az eredményei akár az országhatáron túlról, vagy amikor még előtte van a pálya, amikor a díj még ösztönzi. Amikor az még a bizalomról szól. Mert a bizalom is fontos.

Aki a karcagi gimnazistát harminc esztendeje Pro Urbe díjra javasolta, az Körmendi Lajos volt, a (később József Attila-díjas) költő, író, műfordító, illetve újságíró (gimnáziumi tanár, kultúraszervező, könyvkiadó és lapszerkesztő, a rendszerváltás Jász-Nagykun-Szolnokban megkerülhetetlen alakja, alpolgármester is egy rövid ideig), akinek szívügye volt város. És aki se életében, se posztumusz nem kapott díszpolgári címet szülővárosában, Karcagon. Pro Urbe díjat sem. De még a város kultúrájáért járó elismerést sem, amit pedig a rendszerváltás óta több mint százhúszan megkaptak.

Körmendi egyébként nem ment el sosem Karcagról, a könnyebb érvényesülés érdekében sem költözött a székesfőprovinciába, ő inkább a barátait, az írókat, művészeket hívta el a városába, hogy elbüszkélkedjen nekik a nagykunsági kisvilággal, s azok szerte vigyék Karcag hírét a nagyvilágba.

Jenei Gyula

még több >>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

2021.01.25 - tiszatáj

MARK WAID, ALEX ROSS:
A TE ORSZÁGOD
Waid és Ross 1996-os szuperhősképregénye briliáns munka. Részben Alan Moore hagyományait szövi tovább, ugyanakkor önértékén is lenyűgöző: hagyománytörő darabként ugyanolyan emlékezetes, mint egyenes vonalvezetésű meseként… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.24 - tiszatáj

A Balassi Kiadónál megjelent kötet címében, tartalmának egyes részeiben, illetve nyomdai megjelenési formáját tekintve kapcsolódik az ugyancsak itt először 1997-ben napvilágot látott Szimbólumtárhoz. A közös vonatkozások felsorolása folytatható a genius locival, hiszen a főszerkesztők révén mindkettő a Szegedi (97-ben még József Attila) Tudományegyetem Olasz Tanszéke szellemi közegéből származik… – PÁL JÓZSEF KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.23 - tiszatáj

MOESKO PÉTER: MEGYÜNK HAZA
Moesko Péter első novelláskötete kiérlelt, meggyőző bemutatkozás. Az eddigi fogadtatás egyértelműen pozitív, ugyanakkor, hozzá kell tenni, nem túl bőséges: Károlyi Csaba lelkes ÉS-beli rövidkritikáját vagy a moly.hu felületén közzétett olvasói benyomásokat leszámítva nem igazán találkozunk értelmezői megnyilvánulásokkal… – SZÁNTAI MÁRK KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.22 - tiszatáj

ORBÁN JÁNOS DÉNES AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Orbán János Dénes, József Attila- és Magyarország Babérkoszorúja-díjas költő, a Kárpát-medencei Tehetséggondozó műhely Előretolt Helyőrség Íróakadémiájának vezetője – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.20 - tiszatáj

MÁNYOKI ÁDÁM MŰVEI NYOMÁN, EGY MŰTEREMLÁTOGATÁS MARGÓJÁRA
Mányoki Ádám (1991) festőművész, grafikus. 2019-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika szakán. Mesterei: Madácsy István és Szurcsik József voltak. Sokoldalú művész, aki már az egri főiskolán is többféle technikával kísérletezett. A kezdetekben illusztrációkat készített, a litográfiát vegyes technikával kombinálva alkotott, főleg Pilinszky verseinek hatására…

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

A fotózásra Miklós kért meg, a Volt egyszer egy Közép-Európa (1989) válogatott anyaghoz, majd az egyik legszebb könyve, Az én Pannóniám (1991) kapcsán. Ekkor tudtam meg, hogy ez a mosolygós, kedves ember – aki barátai közé fogadott a második találkozás után, mert hogy én is Szekszárdon születtem ‒ milyen szigorú, már-már kegyetlen. Többször át kellett dolgoznom az egészet. Miután megjelent, én közömbösen lapozgattam. Hogy miért használtak a kritikusok a képek kapcsán szuperlatívuszokat, máig nem értem […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

NAGY GÁBOR FESTŐMŰVÉSZ ÉLETMŰ-KIÁLLÍTÁSA
Nagy Gábor festőművész olyan nagyszabású kiállítással jelentkezett október elején Szeged művészetértő közönsége előtt, amely a közel öt évtizedet átfogó képzőművészeti pályafutásának – és az egyes műcsoportokban részletesen dokumentálható – változatos alkotói tevékenységének hiteles bemutatója. Azért is lehet – sőt kell – most az életmű korrekt mérlegét megvonni, mert a REÖK két szintjének összes termeit megtöltik a művész alkotásai, azaz több mint háromszáz művet vonultat föl a kiállítás […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 

A Szófa januári lapajánlójában hat folyóirat szövegeit szemléztem. A paletta kiegészült a Székelyföld kulturális folyóirattal, és a negyedévente megjelenő Eső téli száma is ebben a hónapban aktuális. Hatalmas anyagból válogathattam, ami megkönnyítette a dolgomat, de rengeteg jó szövegből kellett kiemelnem ezt a szűk tucatnyi, számomra legizgalmasabb darabot, ami viszont feladta […]

>>>

(DRÁMARÉSZLET)
Ez a részlet egy szimbolikus népbírósági tárgyalássorozat ötödik napját mutatja be. Maga a darab nem a történelemről, hanem a történeti tudatokról szól. A közszájon forgó klisékről, sztereotípiákról, apológiákról. Körképszerűen mutatja be a múlttal való szembe(nem)nézést, nagyjából az 1918–1948 közötti időszakra vonatkoztatva. Műfaja „hazafias revü”. Korábbi szövegváltozatai, részletei megjelentek a Jelenkor és a Színház folyóiratokban.

>>>

ILYEN AZ ÉLET
Még a világon sem voltam, amikor szülővárosomban, az észak-kelet morvaországi kisvárosban különös betegség ütötte fel a fejét. Magas láz, hányás, téveszmék, melyekben a betegeket holtak és olyanok látogatták meg, akik még csak ezután fognak megszületni. A fertőzöttek száma gyorsan gyarapodott, a városban és környékén pedig minden újabb halálesettel egyre jobban terjedt a pánik… – JUHÁSZNÉ HAHN ZSUZSANNA FORDÍTÁSA

>>>

figyelmetlen, nehéz meleg a folyó
homályos partján. a függőleges erdő
feletted, a veszélyérzet híg örvényei
az oldalszél szikkadt halmai között.
por és üledék, hallod, ahogy mossa
és vési, egyre mélyebbre, a várost.
híd roncsa a híd alatt, hajók repedt
alja, a holttér, az utolsó hullámban,
magának akar. séta a folyófenéken.
ebben a váratlan, tágas némaságban,
a morajlás legvégén, most először,
aggasztó idelent az elszigeteltség
száraz nyugalma, a lassuló levegő
roppant szemcséi. a zátony kezdődő
uralma a meder felett, a felhőket
tartó, sűrű tőkesúly.

>>>

MARK WAID, ALEX ROSS:
A TE ORSZÁGOD
Waid és Ross 1996-os szuperhősképregénye briliáns munka. Részben Alan Moore hagyományait szövi tovább, ugyanakkor önértékén is lenyűgöző: hagyománytörő darabként ugyanolyan emlékezetes, mint egyenes vonalvezetésű meseként… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>

számtalanszor találkoztunk  /  hivatalból  /  továbbá  /  különböző társasági – alkalmakkor  / …  /  ámde  /  nem voltunk közeli – barátok  /  viszont  /  tiszteltük egymást  /  …  /  egymás munkásságát  /  –  akkoriban még nem volt szokatlan  /  mi – több  /  nyugodt lélekkel leírható  / inkább ez volt  /  …  /  természetes  /  …  /  jellemző  –  /  …  /  oh !  /  régi – szép – idők  /  ! /  kegyetlen a múlandóság  /  …  /  áltoztathatatlan  /  …  /  ámde az érzék  /  alkalmasint  / átírja emlékeinket  /  …  /  nyilván  /  …  /  talán  /  …  /  így is van rendjén  /  praktikusan  …

>>>

A Balassi Kiadónál megjelent kötet címében, tartalmának egyes részeiben, illetve nyomdai megjelenési formáját tekintve kapcsolódik az ugyancsak itt először 1997-ben napvilágot látott Szimbólumtárhoz. A közös vonatkozások felsorolása folytatható a genius locival, hiszen a főszerkesztők révén mindkettő a Szegedi (97-ben még József Attila) Tudományegyetem Olasz Tanszéke szellemi közegéből származik… – PÁL JÓZSEF KRITIKÁJA

>>>

nem kell megrémülni
van ahol az út szélén üres
azok a részek kimaradtak a teremtésből
oda nem ástak kincset nem temetkeztek

az utasokon ilyenkor eluralkodik
egy legyőzhetetlen közlésvágy
és épp időben elkapják a tekintetüket

nem kell megrémülni
de ezek egészen tenyérnyi helyek
mégis érintetlenek
[…]

>>>

MOESKO PÉTER: MEGYÜNK HAZA
Moesko Péter első novelláskötete kiérlelt, meggyőző bemutatkozás. Az eddigi fogadtatás egyértelműen pozitív, ugyanakkor, hozzá kell tenni, nem túl bőséges: Károlyi Csaba lelkes ÉS-beli rövidkritikáját vagy a moly.hu felületén közzétett olvasói benyomásokat leszámítva nem igazán találkozunk értelmezői megnyilvánulásokkal… – SZÁNTAI MÁRK KRITIKÁJA

>>>

Utazás régi helyre.
Utca foghíján fakó, poros falfolt
mutatja, hol volt…
Mégse. Hiszen más látószögben,
más mozdulatban.

Félbemaradtan.

Térré vált az idő.
Ami életen át tarthatott volna,
a roncsolódás elejtette veled.

Lebeg-e lélek időtér felett?
[…]

>>>

ORBÁN JÁNOS DÉNES AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Orbán János Dénes, József Attila- és Magyarország Babérkoszorúja-díjas költő, a Kárpát-medencei Tehetséggondozó műhely Előretolt Helyőrség Íróakadémiájának vezetője – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

>>>

VIDA CERKVENIK BREN: WHY DON’T WE DO IT IN THE ROAD
Van, aki tanítja, van, aki tudja, és van, aki csinálja: a 2019 tavaszán megjelent, Why dont’ we do it in the road: A personal guide to outdoor interactive theatre szándéka szerint mindezen halmazokat kívánja megszólítani. És hatékonyan teszi is: a szerző Vida Cerkvenik Bren a 2006-ban született neves szlovén előadó-művészeti csoport, a Kud Ljud alapítója és alkotója. A szabadtéri akciókban utazó csapat mindegyik projektje a negyedik fal lebontásán munkálkodó érdemi megmozdulás… – JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA

>>>

MÁNYOKI ÁDÁM MŰVEI NYOMÁN, EGY MŰTEREMLÁTOGATÁS MARGÓJÁRA
Mányoki Ádám (1991) festőművész, grafikus. 2019-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika szakán. Mesterei: Madácsy István és Szurcsik József voltak. Sokoldalú művész, aki már az egri főiskolán is többféle technikával kísérletezett. A kezdetekben illusztrációkat készített, a litográfiát vegyes technikával kombinálva alkotott, főleg Pilinszky verseinek hatására…

>>>

NAGY GÁBOR FESTŐMŰVÉSZ ÉLETMŰ-KIÁLLÍTÁSA
Nagy Gábor festőművész olyan nagyszabású kiállítással jelentkezett október elején Szeged művészetértő közönsége előtt, amely a közel öt évtizedet átfogó képzőművészeti pályafutásának – és az egyes műcsoportokban részletesen dokumentálható – változatos alkotói tevékenységének hiteles bemutatója. Azért is lehet – sőt kell – most az életmű korrekt mérlegét megvonni, mert a REÖK két szintjének összes termeit megtöltik a művész alkotásai, azaz több mint háromszáz művet vonultat föl a kiállítás […]

>>>

MAURER DÓRA IXEK 7-1 CÍMŰ TÁRLATA A VINTAGE GALÉRIÁBAN
Új, színpompás tárlatát tekinthetjük meg Maurer Dórának, a magyar avantgárd jeles képviselőjének, alkotójának. A Kossuth-díjas grafikus és festőművész IXEK 7-1 címet viselő munkái újdonsült szériájának, az IXEK 22-nek (2019-2020) válogatott darabjai. Három alapszínben: vörösben, sárgában, kékben „ragyogó” geometrikus alakzatok… – TAKÁTS FÁBIÁN ÍRÁSA

>>>

KONOK TAMÁSRA EMLÉKEZTEK A LUDWIG MÚZEUMBAN
z Asztali beszélgetések sorozat és a Ludwig Múzeum közös online rendezvényén a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas festőművészre, Konok Tamásra emlékeztek pályatársai, barátai a művész 91. születésnapján, 2021. január 9-én… – GALAMBOS ÁDÁM BESZÁMOLÓJA

>>>

ÁPRILIS 22-TŐL MOZIKBAN MINDEN IDŐK LEGLÁTVÁNYOSABB MAGYAR TERMÉSZETFILMJE
A Vadlovak – Hortobágyi mese játékfilmhez hasonló történettel és látványvilággal mutatja be a vadlovak és a hortobágyi puszta izgalmas világát, úgy ahogyan azt még biztosan nem láttuk. A természetfilm április 22-től látható országosan a mozikban, amennyiben a járványügyi intézkedések lehetővé teszik […]

>>>

PIECES OF A WOMAN
Mundruczó régebben sem idegenkedett a melodrámától, ám némi kitérő után forgatott legújabb filmje mintha a zsáner legtisztább párlata lenne, kérdés, milyen végeredménnyel… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>

MÉG EGY KÖRT MINDENKINEK
Zenitjén már túljutott az egyik legünnepeltebb kortárs dán rendező, ettől függetlenül Thomas Vinterberg vígdrámája szoros kezekkel összetartott, potens szerzői teljesítmény, amely mindenképpen a pályakép jobban sikerült darabjai között foglal helyet… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>

BESZÉLGETÉS MILCHO MANCHEVSKI FILMRENDEZŐVEL
Legtöbben az Eső előtt rendezőjeként ismerjük, ám a macedón direktor az elmúlt közel 30 évben sem tétlenkedett. Miután Velencéből a legjobb filmnek járó Arany Oroszlánnal távozott, öt újabb munkával jelentkezett: a hazai forgalmazásba is bekerült Árnyékok és Anyák után a Fűzfát is megtekinthették az érdeklődők, igaz, a pandémiára való tekintettel csak a Művész Távmoziban… – SZABÓ G. ÁDÁM INTERJÚJA

>>>

BESZÉLGETÉS A SICKPICNIC ZENEKAR TAGJAIVAL
Több mint tizenkét éve alakult a zenekar, tagjai dunyakari származásúak, kivéve Mártont, aki Pestről csatlakozott a kvartettbe. Zenéjükben népzenei motívumokat ötvöznek dzsesszes elemekkel, mindezt nyakon öntve egy kis elektronikával. 2018-ban megjelent egy koncertlemezük is, azóta koncertjeik közönségeként  lehet követni zenei világuk alakulását… – BRESTYÁNSZKY BERNADETT INTERJÚJA

>>>
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő