08.27.
| Kiállítás Gyarmathy Ágnes látványtervező művész alkotásaiból >>>
08.22.
| Ahmed Badry egyiptomi képzőművész tárlata Budapesten >>>
09.09.
| A Dürer Kert és a fiúk bemutatja: Jótékonysági Est Botondért >>>
09.01.
| 12. Újbuda Jazz Fesztivál >>>
08.27.
| A Kobuci Kertben búcsúzik a nyártól a Budapest Voices >>>
08.27.
| Kultúrbrigád új produkciója Alföldi Róberttel a főszerepben >>>
08.27.
| Szupergrouppal áll színpadra Charlie Újbudán >>>
08.27.
| Ingyenes tanévnyitó fesztivál a Savoya Parkban >>>
08.20.
| VHK-est a Dürer Kertben Fritzlaci emlékére >>>
08.20.
| Ünnepi örömzene a Müpában >>>
08.19.
| 5 nap alatt aranylemez lett az Ossian „30 év legszebb balladái” albuma >>>

AZ ENYVES SZŐRŰ KISMACSKA

A kislány új, rózsaszínű sildes kalapban a kávézó teraszán. Lógatja a lábát, csodálja az új, könnyű cipőcskét. Az asztalon bőrlevelű gumifa égetetlen, nyers kerámia színű kaspóban, négy-hat tő egymás mellé szúrva, de nem akárhogy, a különálló növények magassága egyenletesen csökken, akár a tornasoré. A növényeken hajtások, a nő csodálja az ültető ízlését, talán még a levelekből is kicsipkedett, forgatja a cserepet, hogy a kompozíció jobban mutasson. A gumifa ajándék, de az ajándékozás estéjén rájuk sötétedett, a növény beolvadt a kávézó dekorációi közé, a nő a teraszon felejtett. Elsősorban azért jöttek a kislánnyal, hogy megkeressék, hazavigyék, méltó helyre kerüljön. Anya és lánya örül a növénynek, elveszettnek hitt ajándékot megtalálni különös elégedettséggel tölti el az embert. A nő előtt kávé, cigaretta, a kislány gyümölcsdarabokkal gazdagon megrakott jeges teát szürcsöl, játszik a szívószállal, próbálja a magas pohárból kihalászni a narancsszeletet anélkül, hogy kézzel hozzáérne. Főleg nyáron kellemetlen a ragadós kéz. No meg a darazsak. Az új kalap hosszú sildje minduntalan belebotlik a pohárba, a kislány nevet, most szokja az új szerzeményt, ilyen kalapra vágyik, mióta beköszöntött a nyár, amiből hátul kilóg a lófarokba kötött dús, gesztenyebarna, derékig érő haja, akár a teniszező lányoké.

Július, kánikula, könyörtelen napsütés. A kockakővel burkolt kisvárosi teret telibe kapja a dél. Az világos színű, betontalpú ernyők négyszöget zárnak, távolról úgy mutat, mint egy több ponton alátámasztott arab sátor, karimáján vékony slagon vízporlasztó végig, a szél az asztalra hordja a frissítő permetet. A kislány nevet, hogy hígul a teája, a nő feneke alatt nedves a szék, a gumifa levelei fényesek a víztől. Csak a cigaretta ne ázzon. A hamutálban vizes papírszalvéta, mert játszik a szél.

A kislány a kalap alól körbejáratja tekintetét a teraszon, majd nagyobb körben a téren, melyet egyik oldalon a városháza, másik oldalon a színház szegélyez, két szökőkút, egyik a földből tör elő tizenhat sugárban, mint a gejzír, vizes ruhájú, nagyobbacska fiúk henteregnek a kövön. Ismerős gyereket nem lát. Vakáció, a nyaralás időszaka, az osztálytársak szanaszét, volt óvodástársak inkább este bukkannak fel. Anyjával beszélget, cseveg, végre ráérnek, már csak a hazaút maradt, minden elvégzendő, megvásárolandó kipipálva a listáról.

Az asztalnál, a kislány balján szőke hajú lányka áll meg, korban olyanforma, vagy kisebb. Nem köszön. A gyerekek nem vesztegetnek időt formaságokkal. Azt mondja:

– Ha szeretnél kismacskát nézni, ott, annál az asztalnál lehet – és megfordul, úgy mutat a terasz túlsó vége felé.

– Hol? Nem látom – mondja a kalapos, a poharat nem rakja le, szívószál a szájában.

A rövid hajú kislány visszafordul, felméri a beszélgetőpartnerét és így szól:

– Ha levennéd a kalapod, láthatnád.

Az ülő gyerek megemeli a sildet, hunyorít. Tekintete öt-hat asztalt fog be, szeme kismacskát keres, de csupán sok, idegen emberalakot talál.

A szőke kislány a nő felé fordul:

– Eljöhet velem, hogy megmutassam a kiscicát? Ott ülünk, annál az asztalnál.

– Persze – feleli az anya. – Csak mosson kezet utána.

A kislány sarkon fordul és eltűnik az asztalok között.

– Nem mégy vele? – kérdi a nő a még mindig ücsörgő lányát.

– Előbb ezt megiszom, különben elolvadnak a jégkockák.

– Mutatkozz majd be neki, mondd meg a neved, hogy tudjon rendesen megszólítani, jó?

A kislány, szájában a szívószállal, anyjára néz és bólint.

A rövid hajú lányka lassan közelít, mint aki teli poharat hoz, vagy tányér levest, vigyázva, hogy ki ne locsogjon. Meztelen, barna karján szürke, csipás képű macskakölyök.

– Itt találtuk – mondja, – annál az asztalnál van a teje, ott kell simogatni.

– Nekünk is van macskánk – mondja a kalapos, – de az felnőtt és az ágyban alszik.

– Nem visszük haza – néz a nő a kalapos kislányra, – meg ne forduljon a fejedben! Macskából egy elég. Néha az is sok.

A kislány csilingelve kacag a szőke lánykára:

– Egész nap ki-bejár, egyikünk folyton az ajtókat nyitogatja! Képzeld el, anya, két macska hányszor akar ki-be jönni! – fordul a széken.

– Ez nem a miénk – igazít a macskás kislány – nagyon éhes volt szegény és álmos, látod, most is milyen szépen alszik. A parkban vannak a testvérei. Meg akarod fogni?

A kalapos anyjára néz, kérdőn, hogy is van azzal a kézmosással. Közben egyik asztaltól szőke, zöld ruhás nő szólítja a macskás kislányt, hogy indulnának ebédelni. „Éhesek vagyunk” – nyomatékosít.

– Ott lesz, jó? Annál az asztalnál – mondja a szőke a kalaposnak felelősségteljes arckifejezéssel. Ahogy jött, úgy tűnik el, köszönés nélkül, macskástól.

A nő figyeli, amint távolodik a szőke, zöld ruhás nő, mellette barna másik, kinek arca valahonnét ismerős, kétoldalt két gyerek, egyikük a szőke lányka. A zöld ruhás nő nem magas, nem karcsú, de háta egyenes és ahogy rakja egyik lábát a másik után a tér kockakövein, járásából, lazán ringó hosszú ruhájából valami leírhatatlan bujaság árad.

A kalapos kislány lerakja a poharat. A jeges tea átlátszóra hígult, a gyümölcsöket kiügyeskedte a pohár aljáról, csak a fél narancsszelet héja maradt. Indul felderíteni, hol az árva macskakölyök. Figyelmesen kutatva jár az asztalok és székek között, anyja elégedetten szemléli, milyen ügyesen halad a vendégek súlyától moccanatlan széktámlák sűrűjében. Ahol végül megáll, négy fiatal fiú az asztalnál, egy lány, előttük kávé, sör. A kislány beszélget, a lófarok csüngve követi feje mozgását. A tér nyugodt és lassú. Közepén a vízpermettel védett terasz eleven, zsibongó oázis.

A kávé elfogy, a cigaretta elég. A nő feláll, fenekén eligazítja a nedves nadrágot, táska a vállra, fogja a cserepet, a gyerek ledobott melegítőjét és odaszól, hogy indulna. A kislány lassú, kimért léptekkel indul anyja felé, karján a szürke, csipásan hunyorgó macskakölyök.

– Még egy kicsit maradjunk, kérlek! Csak most vettem föl.

A nő szánakozva nézi a gyereket, ő meg a karján elégedetten ücsörgő macskakölyköt. A kismacska szőre csapzott, borzas, mintha beteg volna, vagy a vízpermettől nedves, akárcsak a székek, asztalok, hűsülni vágyó vendégek. Vagy bekenték enyvvel valami huligánok, akik a parkban múlatták idejüket, fiúk szeretnek macskákkal gonosz tréfát űzni. Hogy aztán valahány kislány kezébe veszi a ragadós szőrű kismacskát, ne tudja lerakni.

Tamás Kincső

még több >>
07.27.
| Juliette Binoche francia színésznő lesz a miskolci CineFest idei díszvendége >>>
07.25.
| A Duna-Tisza köze legjelentősebb középső bronzkori aranytárgylelete került elő Kiskőrösnél >>>
07.25.
| Budapestre érkezik az eredeti Macskák musical >>>
07.25.
| Meghalt Szegedy-Maszák Mihály >>>
07.25.
| Elhunyt Oláh János költő, író, szerkesztő >>>
07.19.
| Meghalt Somló Tamás >>>
07.15.
| I. Vajdasági Fürdő- és Közösségépítő Kaláka >>>
07.14.
| Életműdíj Mészáros Mártának >>>
07.14.
| Meghalt Esterházy Péter Kossuth-díjas író >>>
07.09.
| Hajdu Szabolcs filmje kapta a fődíjat Karlovy Varyban >>>
07.09.
| 1956 előtt tiszteleg a Szent-Györgyi Tanulmányi Verseny >>>

Patak Márta, Petőcz András, Sinkovits Péter, Szil Ágnes prózája

Boda Magdolna, Fekete Anna, Gömöri György, Seamus Heaney, Kibédi Varga Áron, Lackfi János, Francesco Petrarca, Szöllősi Mátyás, Tornai József versei

Hernádi Mária, Száz Pál, Tóth Viktória tanulmánya

A 15. VELENCEI ÉPÍTÉSZETI BIENNÁLÉRÓL
Deák Csillag és Kölüs Lajos

>>>

Az SZTE ötödik alkalommal hirdette meg az egykori rektorának nevét viselő Szent-Györgyi Tanulmányi Versenyt, melyhez idén is szorosan kapcsolódik a Szegedi Tudós Akadémia által szervezett Nobel-díjasok és tehetséges diákok találkozója. A tanulmányi vetélkedőn a fizika, kémia és biológia tantárgyakból mérik össze tudásukat a középiskolás diákok. A 60 éves évfordulóra való tekintettel az idei téma: Szent-Györgyi és 1956 – a magyar tudományosság kirajzása 1956-ban. A tehetséges fiatalok több Nobel-díjas tudós előadását is meghallgathatják, és emelt szintű biológiai laborgyakorlaton is részt vehetnek.

>>>
2016.08.22 - tiszatáj

2012. szeptember 11-ének éjszakáján hat zsoldoskatona védte a líbiai amerikai konzulátust Bengáziban, egy többhullámos terroristatámadással szemben. A konfliktusnak, amelyben négy amerikai halt meg, köztük maga a líbiai nagykövet is, mindmáig érezhetőek a tengerentúlon a politikai rengéshullámai. Az eseményekből Mitchell Zuckoff írt nonfiction könyvet, amelyet Chuck Hogan adaptált forgatókönyvvé – rendezőnek pedig Michael Bayt kérték fel… – RUSZNYÁK CSABA KRITIKÁJA

>>>
2016.08.19 - tiszatáj

Plácidó Domingóért nyilván minden megéri, ázni-fázni, órákig a sorban állni, és aztán ott ülni az Arénában azzal a tudattal, hogy igen, itt van, eljött Budapestre a tenor. Mondanám is rögtön, hogy hát ez mégsem akkora ünnep, volt már Pécsett is, Budapesten is párszor, de közben meg mégis az jár a fejemben, hogy nagyon is ünnep ez. Domingo márka és vonzerő, a név jelzi a közönségnek, hogy gyertek, operaáriákat fogtok hallani, de ne féljetek, remekül fogjátok érezni magatokat. Hogy gyorsan elmondjam: tényleg remekül érzi magát az ember… – GERA MÁRTON KRITIKÁJA

>>>
2016.08.18 - tiszatáj

ÉNEK AZ ESŐBEN
Aki látta az 1952-es filmet, joggal várta kíváncsian Az Ének az esőben című színpadi produkciót, hiszen a káprázatos Gene Kelly és partnerei sztepptánctudása lenyűgöző, ráadásul ez egy olyan zenés film, amely tele van humorral és iróniával, s mindemellett még a filmtörténet legnagyobb fordulópontját, a némából hangosfilmre váltás „traumáját” is érzékletesen közvetítette… – IBOS ÉVA ÍRÁSA

>>>
2016.08.17 - tiszatáj

DEÁK CSILLAG ÉS KÖLÜS LAJOS BESZÁMOLÓJA A CEREDI MŰVÉSZTELEPRŐL
Keskeny szerpentinen, sűrű erdőn keresztül érkezünk meg a dombok között fekvő Ceredre, ismerős képek, tárgyak és emberek fogadnak. 2014-ben jártunk először a Ceredi Nemzetközi Kortárs Művésztelepen. Ma Nyílt Nap van, sok meghívottal, az addig óvott, félve őrzött mű a köz szeme elé kerül, közszemlére. Falra, fára, erdőbe, egészen a Rönkszínházig terjed a művek helye. Lent, közel a patakhoz egy pókháló-installáció feszül […]

>>>
2016.08.15 - tiszatáj

A Thealter egyik jellegzetessége, hogy nagy szabadsággal viszonyul a különféle színpadi műfajokhoz, a fesztiválon a próza mellett kezdettől fogva jelen van a zene, a mozgás, s pár éve belépett az újcirkusz is. Bábelőadást szinte minden évben láthattunk, olyan koncentráltan és programszerűen azonban, mint az idén, most először. A felnőtteknek szóló bábelőadások sikerének okairól és összetevőiről beszélgettünk Balog József művészeti vezetővel.

>>>
2016.08.14 - tiszatáj

BALOGH ÁDÁM: NYERS
Balogh Ádám első kötetének legelső mondatában megjelenik az apa figurája, aki aztán az utolsó oldal utolsó soráig tulajdonképp végigkíséri a Nyers verseit. Balogh Ádám első kötetével emberi és poétikai értelemben is legyőzte a halált. Nem a saját majdani halálát, nem az apja hajdani halálát, hanem a legtöbbször biztosnak hitt, a mindenkori halált. Keresztény tettnek tűnhet mindez, és van is benne némi igazság… – MOLNÁR H. MAGOR KRITIKÁJA

>>>
2016.08.13 - tiszatáj

CSONTOK ÉS SKALPOK
Western, sci-fi és bűnügyi regényei után S. Craig Zahler első film gyanánt újfent vadnyugati sztori írására, rendezésére adta a fejét. A Csontok és skalpok nem áll be a 2000-es években szárba szökkent neowestern-hullámba, ehelyett műfajhibridként érvényesül. Horror és cowboytörténet járnak táncot, az elegyítés nívóban, közelítésmódban két 1987-es zsánerkeverékre hajazhat… – SZABÓ ÁDÁM ÍRÁSA

>>>
2016.08.12 - tiszatáj

INTERJÚ TERÉK ANNÁVAL
Oromhegyesen ülünk a fűben, előttünk a vágóhídra emlékeztető színpad, tenyerünkben az ilyenkor jól megszokott pattogatott kukorica melege, és akkor előadás közben egyszer csak elkezdünk reménykedni, hogy minket nem vágnak majd le, mint egy disznót, vagy mint egy embert. A vajdasági Tanyaszínház immár 39. évadához érkezett el. Terék Anna kortárs költő, drámaíróval Drubina Orsolya készített interjút.

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 

KÜLÖNÖS TEST(-)DISKURZUSOK KOSZTOLÁNYI SZÍNHÁZI SZÖVEGEIBEN
A 19. században és a 20. század elején a korábbinál jóval nagyobb piaca volt az egzotikusnak és különösnek beállított testek mutogatásának. Freak show-k, néprajzi kiállítások, távoli országok vendégelőadásai árasztották el Európát és az Egyesült Államokat, láthatóvá téve a nyugati emberek számára törpe, óriás, összenőtt és színes testeket. A korábbihoz képest váratlan lendület mögött számtalan gazdasági, történeti, politikai ok állt, így például a nyugati fölény érzékeltethető volt a kontextusukból kiragadott, kiállított őslakosok felett […]

>>>

Két alacsony szerzetes látszik Campin tükrében,
Egyik csak kamasz. Úgy tűnik,
Megálltak az ajtóban, talán félnek
A Szűz erőterének első, lágy érintésétől,
Vagy csak úgy gondolják, a sakktábla-csempék
(Miket rengeteggé tesz a tükör),
Túl fényesek és tiszták a bába seprűjétől
Ahhoz, hogy a magukfajták átkeljenek rajta.
[…]

>>>

BALOGH ÁDÁM: NYERS
Balogh Ádám első kötetének legelső mondatában megjelenik az apa figurája, aki aztán az utolsó oldal utolsó soráig tulajdonképp végigkíséri a Nyers verseit. Balogh Ádám első kötetével emberi és poétikai értelemben is legyőzte a halált. Nem a saját majdani halálát, nem az apja hajdani halálát, hanem a legtöbbször biztosnak hitt, a mindenkori halált. Keresztény tettnek tűnhet mindez, és van is benne némi igazság… – MOLNÁR H. MAGOR KRITIKÁJA

>>>

Ami a szellemi kínt illeti,
a régi festők nem estek a fejük lágyára.
Megértették, hogy az elme,
a vár legszörnyűbb tömlöce,
könnyedén elképzel papfejű rákot
vagy nemi szervekkel teli asztalkát.
[…]

>>>

BESZÉLGETÉS NÉMETH GÁBORRAL AZ EGY MORMOTA NYARA C. KÖTETE KAPCSÁN Az izgat, hogyan lehet a főtémával kapcsolatos, úgynevezett valóságos élményeket fikció alapjává tenni, eltávolodni a közvetlen életrajztól úgy, hogy a szöveg mégis megőrizze a személyes tapasztalat naplószerű közelségét. Úgy beszélni számomra fontos, amúgy az up to date politikai-társadalomelméleti diskurzusban is […]

>>>

SZARKA KÁROLY BESZÁMOLÓJA A TŰ FOKÁN MŰVÉSZETI FESZTIVÁLRÓL
Nincs térerő, vagy legalábbis alig. A sátram környékén véletlenül van, de ott is csak nagyritkán. A kilátóból állítólag telefonálni is lehet, de lusta vagyok felmászni. A kisboltig azért elbattyogok. Muszáj, ez az egyetlen bolt a faluban, délelőtt kilenctől délelőtt tízig tart nyitva, aztán délután újra kinyit néhány órára. Itt vendéglátó és vendég, szervező és fellépő is olyan lassan csinálja a dolgait, mintha nem létezne idő […]

>>>

PAUL TREMBLAY: SZELLEMEK A FEJBEN
Tremblay regénye egy hetvenes évekbeli klasszikus – William Peter Blatty Ördögűző című regénye – által elindított horroron belüli irányzathoz kapcsolódik, illetve írja újra azt. A kereszténység hitvilágának elemeit aktívan felhasználó horrorirányzat az Ördögűző megjelenésével és még inkább a belőle készült 1973-as filmváltozat révén robbant be a köztudatba és sokkolta a műfaj szerelmeseit… – SZABÓ ISTVÁN ZOLTÁN (STEVE) KRITIKÁJA

>>>

Gyűjtés, javítás, megőrzés, címkézés, feldolgozás. Mielőtt bemutatnák az érinthetetlen tárgyakat, helyet keresnek a meglévő félreértések térképén néhány újabb ismeretlennek, s feltámadnak a dolgok, amint az eleven emberek emlékei közé visszaférkőztek. Egy másik történet részeseiként, más szavak közt és másféle dolgok rendszerében kiemelkednek az időből […]

>>>

Életének 74. évében elhunyt Szegedy-Maszák Mihály irodalomtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az összehasonlító irodalomtudomány, a fordításelmélet és a magyar irodalom 19. századtól napjainkig tartó időszakának neves kutatója […]

>>>

PUROSZ LEONIDASZ: A VÁROSNAK MEG KELL ÉPÜLNIE
Purosz Leonidasz alanyi költő: költészetének origója saját lírai énje. E lírai én életvilága nem áll távol egy átlagos húszévesétől: szereti a fesztiválokat és a sört (Riport-ciklus), a focit (Szerethető csapat, Kimegy belőlem), s váltakozó formában és intenzitással kötődik a női nem váltakozó képviselőihez – leginkább persze vágyott Annájához. Kicsit persze különc… – ZELEI DÁVID KRITIKÁJA

>>>

Mint ötvenhét nyarán.
Megszenvedtünk a heggyel, de a Subalyukat rejtő cserjék szétnyíltak a marokkövet használók világára. Bevillant valami félelem, otthonosság, mintha jártam volna itt velük, rejtőztem volna itt, hogy ők az enyéim. A Baradla kőtermében tűzhelyet, égett csontokat széthagyók is enyéim! Lélekben el sem jöttem onnan […]

>>>

KOLLÁZS E. P. SZÖVEGEIBŐL
nem térek itt most se be se ki
de azért volna itt valami
egy szép magyar esszé
értelme rendszerint nem sok van
igaz arról se feledkezzünk meg
hogy néhány bizonyos vagy bizonytalan
nagyon logikus és érthető
kérdés kerülhető meg tárgyszerűen
[…]

>>>

ÉNEK AZ ESŐBEN
Aki látta az 1952-es filmet, joggal várta kíváncsian Az Ének az esőben című színpadi produkciót, hiszen a káprázatos Gene Kelly és partnerei sztepptánctudása lenyűgöző, ráadásul ez egy olyan zenés film, amely tele van humorral és iróniával, s mindemellett még a filmtörténet legnagyobb fordulópontját, a némából hangosfilmre váltás „traumáját” is érzékletesen közvetítette… – IBOS ÉVA ÍRÁSA

>>>

A Thealter egyik jellegzetessége, hogy nagy szabadsággal viszonyul a különféle színpadi műfajokhoz, a fesztiválon a próza mellett kezdettől fogva jelen van a zene, a mozgás, s pár éve belépett az újcirkusz is. Bábelőadást szinte minden évben láthattunk, olyan koncentráltan és programszerűen azonban, mint az idén, most először. A felnőtteknek szóló bábelőadások sikerének okairól és összetevőiről beszélgettünk Balog József művészeti vezetővel.

>>>

INTERJÚ TERÉK ANNÁVAL
Oromhegyesen ülünk a fűben, előttünk a vágóhídra emlékeztető színpad, tenyerünkben az ilyenkor jól megszokott pattogatott kukorica melege, és akkor előadás közben egyszer csak elkezdünk reménykedni, hogy minket nem vágnak majd le, mint egy disznót, vagy mint egy embert. A vajdasági Tanyaszínház immár 39. évadához érkezett el. Terék Anna kortárs költő, drámaíróval Drubina Orsolya készített interjút.

>>>

Hogyan játszható napjainkban az Othello? Zsótér Sándor második, Thealteren résztvevő rendezését a Stúdió K Színház vendégjátékaként láthatta a szegedi közönség. A Macska a forró bádogtetőn című előadást követően talán még markánsabban körvonalazódtak Zsótér aktuális rendezői érdeklődésének jegyei. A két előadásban szembeötlő, hogy a rendezőt (továbbra is) élénken foglalkoztatja a klasszikus, hétköznapi terekben rejlő teatralitás és a szóban forgó terekre rárakodó kollektív tudás mozgósítása… – FRITZ GERGELY ÍRÁSA

>>>

DEÁK CSILLAG ÉS KÖLÜS LAJOS BESZÁMOLÓJA A CEREDI MŰVÉSZTELEPRŐL
Keskeny szerpentinen, sűrű erdőn keresztül érkezünk meg a dombok között fekvő Ceredre, ismerős képek, tárgyak és emberek fogadnak. 2014-ben jártunk először a Ceredi Nemzetközi Kortárs Művésztelepen. Ma Nyílt Nap van, sok meghívottal, az addig óvott, félve őrzött mű a köz szeme elé kerül, közszemlére. Falra, fára, erdőbe, egészen a Rönkszínházig terjed a művek helye. Lent, közel a patakhoz egy pókháló-installáció feszül […]

>>>

2012. szeptember 11-ének éjszakáján hat zsoldoskatona védte a líbiai amerikai konzulátust Bengáziban, egy többhullámos terroristatámadással szemben. A konfliktusnak, amelyben négy amerikai halt meg, köztük maga a líbiai nagykövet is, mindmáig érezhetőek a tengerentúlon a politikai rengéshullámai. Az eseményekből Mitchell Zuckoff írt nonfiction könyvet, amelyet Chuck Hogan adaptált forgatókönyvvé – rendezőnek pedig Michael Bayt kérték fel… – RUSZNYÁK CSABA KRITIKÁJA

>>>

CSONTOK ÉS SKALPOK
Western, sci-fi és bűnügyi regényei után S. Craig Zahler első film gyanánt újfent vadnyugati sztori írására, rendezésére adta a fejét. A Csontok és skalpok nem áll be a 2000-es években szárba szökkent neowestern-hullámba, ehelyett műfajhibridként érvényesül. Horror és cowboytörténet járnak táncot, az elegyítés nívóban, közelítésmódban két 1987-es zsánerkeverékre hajazhat… – SZABÓ ÁDÁM ÍRÁSA

>>>

Bestsellerből moziváltozatot készíteni könnyű döntésnek számít szerte a világon, pedig a jól adaptált film ritka, mint a fehér holló. Az év egyik legsikeresebb svéd mozija is egy nagy nemzetközi karriert befutott, 25 nyelvre, köztük magyarra lefordított regény filmverziója – de korántsem jó adaptáció… – CSIGER ÁDÁM ÍRÁSA

>>>

MARKO ŠKOP: EVA NOVÁ (2015)
Az eddig dokumentarista munkáiról ismert szlovák rendező, Marko Škop 2015-ben elkészítette első játékfilmjét, melyet kanadai ősbemutatóján, a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon egyből FIPRESCI-díjjal jutalmazott a zsűri, a napokban pedig a Palicsi Filmfesztivál különdíját nyerte el. Az Eva Nová című film egy elvonókúráról frissen kikerülő idősödő színésznő kálváriája, melynek kapcsán a rendező azt a kérdést boncolgatja, hogy vissza lehet-e térni a száműzetésből a bűnbeesés előtti állapotba, a színészi karrierhez és a családi harmóniához […]

>>>

Plácidó Domingóért nyilván minden megéri, ázni-fázni, órákig a sorban állni, és aztán ott ülni az Arénában azzal a tudattal, hogy igen, itt van, eljött Budapestre a tenor. Mondanám is rögtön, hogy hát ez mégsem akkora ünnep, volt már Pécsett is, Budapesten is párszor, de közben meg mégis az jár a fejemben, hogy nagyon is ünnep ez. Domingo márka és vonzerő, a név jelzi a közönségnek, hogy gyertek, operaáriákat fogtok hallani, de ne féljetek, remekül fogjátok érezni magatokat. Hogy gyorsan elmondjam: tényleg remekül érzi magát az ember… – GERA MÁRTON KRITIKÁJA

>>>