Én mintegy
Megvagyok, írva. Mint
egy. Minek írjak?
Még csak azt se mondhatom.
Mélység-e, ha valaminek
nincs mélye? – Már
csak élek, t. i. most (bef.?)

már csak az jön,
hogy meghalok. Ha nem
is rögtön jön, de rögtön ez
jön. – Már nem tudok
senkiről semmit, mert nem
találok ki többé senkit, már csak.

nyitó és záró végtelen
sose találkoztunk személyesen
se a mennyezeten se a padlón
de a telefonban hallottam a madarakat
elkezdtünk levélben szonettet írni
aztán valahogy abbamaradt

ő mutatott be a Magyar Ifjúságban
első kötetemről írt a Könyvvilágban
csináltam montázst kollázst a verseiből
könyvcímeiből
[…]

a „ Hérakleitosz utódidényben ” c. ciklushoz
( – Tandori Dezsőnek – )

ig ige igen ne nem ! ?
ig ige igen ne nem ! ?
ig ige igen ne nem ? !
ig ige igen ne nem ? !
[…]

Amikor a nagyapám bölcs feje a földre gurult, egy tucat porban fürdőző veréb repült ijedten szerteszét. Kicsit mégis túl meleg volt május elejéhez. Én tizenegy éves voltam, a nagyapám hetvennégy. Munkahelyi baleset, így hívják azt a pillanatot, amikor egy nagy darab fa repül feléd, és letépi a fejed. Én nem hívtam sehogy, csak azt tudom, hogy akkor először fordult meg a fejemben, hogy elmegyek. Az út a kórházba, a nagyapám feje, ami szorosan hozzátapadt a nyakához, a temetés – mindez észrevétlenül elsuhant mellettem. A temetésből a süteményekre emlékszem, és arra, hogy rengetegen voltak, több százan, és mindenkinek volt valami mondanivalója számomra, és simogattak, mintha én lettem volna a halott […]

Belépünk a kutyával az erdőbe.
Ilyen sötétet csak érezni lehet
fenyők és mohás
kövek illata.

Csengőjét rázza a kutya
a medvéktől fél
hogy jönnek
elfoglalják a benzinkutakat
a gyorséttermeket és a kocsmákat.

Vagy a farkasok.
[…]

Úgy aludtam át ezer évet,
Mintha est óta aludnék,
Csontjaim mégis merev fémek,
Pilláim alatt foszfor ég.

Egyetlen holdtalan, nagy éjjel
Választ csak életemtől el,
Tele vagyok még lámpafénnyel
S a múlt meleg emlékivel.

S oly furcsa itt e zöldszín borda,
E mozdulatlan jégkezek,
Melyek közt füzérként forogva
Peregnek kusza gyökerek.
[…]

PÁSZTOR BÉLA ÉS KÖLTÉSZETE
A magyarrá lett zsidóság rövid, de annál intenzívebb ittléte a magyar nyelvben dokumentálható a leglátványosabban, s ugyanakkor a legláthatatlanabbul. Itt eresztett gyökeret és bontott tobzódón virágot az anyagban, ahonnan fizikai, társadalmi „kiszántása” ellenére oly jeltelenül, de annál át­hatóbban ittélőnek, itt maradt. Nincs még egy olyan nép, amely­nek az irodalmában, vagy leszűkítve a költészetében, ennyi zsidó vett volna részt, s ilyen nívón […]

– Nagyon meg tud szaladni, úgyhogy az az ötpontos öv nem viccből van ott – magyarázta az eladó.
Öltönynadrágos, inges, nyakkendős negyvenes férfi simogatta a babakocsi tengerkék oldalát, és közben azt magyarázta, annak ellenére, hogy sportmodell, meglepően sok tárolóhely van benne.
– És akkor garancia is van még rá? – kérdezte Kyösti.
A férfi bólintott, és a magával hozott papírokat kezdte lapozgatni. Megtalálta a garanciapapírt és a vásárlási bizonylatot.
– A vázra még egy év garancia van – szólt, majd folytatta:
– Vigyáztunk rá, és keveset használtuk. A feleségem rákapott ezekre a hippidolgokra. Most például csak mindenféle kendőket használ […]

Életből nesze neked, fejadag!
A kanálméret, az már a te dolgod,
s hogy nyugtalan kétséged mibe fojtod –
s a falat torkodon, vajh, megakad?

mert nem tudhatod, hátra mennyi van,
azaz, hogy eztán még hányszor haraphatsz –
bár ettől függne, hányszor s mily’ nedves a matrac;
mennyire veszel részt a buliban.
[…]

SZABÓ MARCELL: A KÖZELI LIMBUS
Verseskötet-olvasóként bevett szokásom, hogy mint egy radar, kiszúrjam a szövegkohéziót megteremtő, vissza-vissza­térő motívumokat, amelyeket sajnálatos módon és ösztönösen szoktam megtalálni; Szabó Marcell második verseskönyve esetében ez teljes kudarcba fulladt. Nem csoda, a kötet első része előtt virít az olvasatot jó eséllyel befolyásoló „A képek ellen” cím, ami nem cikluscím, ugyanis ez a kötet nem bomlik ciklusokra, két, egymáshoz csak nagyon lazán kapcsolódó, formailag eltérő részre oszlik… – NAGY MÁRTA JÚLIA KRITIKÁJA

OPERAHÁZI BOHÉMÉLET SZEGEDEN
Elvileg koncertszerű előadásban, gyakorlatilag előadásszerű koncerten turnéztatja a Magyar Állami Operaház Puccini Bohéméletét. A budapesti amúgy alighanem a világ legrégebben futó operaprodukciója, 1937-ben állította színre Nádasdy Kálmán, a díszleteket Oláh Gusztáv, a jelmezeket Márk Tivadar tervezte. A főszerepeket akkor többek között Osváth Júlia, Pataky Kálmán, Losonczy György és Székely Mihály énekelték. Az Operaház vezetői nagyon büszkék erre a produkcióra… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

ROLAND SCHIMMELPFENNIG:
AZ ARAB ÉJSZAKA
A hazájában egyik legtöbbet játszott kortárs német drámaíró, Roland Schimmelpfennig művét Forgács Péter vitte színre, amely igencsak bátor vállalás: Schimmelpfennig sűrű szövésű darabja kemény dió, idehaza kevés rendező vállalkozott a szóban forgó, burjánzó lírai nyelvvel operáló textus megrendezésére. Tegyük hozzá, teljes joggal: a mű groteszk, álom- és valóság között egyensúlyozó, füzérszerűen egymásba fonódó jelenetei öt szereplő kisszerű, banalitásokkal teli életét ábrázolják… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
A tárlat előkészítését egy 2016 márciusában megalakult munkacsoport (Passuth Krisztina, Pataki Gábor, Radák Judit, Boros Lili, Petőcz György és Szabó Noémi részvételével. A kiállítás vezető kurátora Szabó Noémi, a Ferenczy Múzeumi Centrum Művészeti és Muzeológiai Főosztályának vezetője) végezte. A kiállításon visszaköszön a gondos és elmélyült előkészítés, a tárlat az életmű teljességét mutatja meg. Párhuzamosan látható Vajda Lajos felesége, Vajda Júlia festőművész tárlata a Szentendrei Képtárban Mégis legyen kiállítás… címmel […]

NOVÁK ÉVA KIÁLLÍTÁSÁHOZ
Ébredő kavicsok,
opálos hajnalok,
ismeretlen mantrák,
tarjászkodó macskák…

Optikus álmok,
verses látomások…

Kavics, kő, kőzetek…
Nem bauxit, sem hegyek,
nem sziklák, nem képzelet:
hajnal-pára, álom-varázs,
mozaikok, belső parázs,
meglátás és precizitás…
[…]

DOBÓ KATA FILMJE
A Kölcsönlakással bármilyen kapcsolatot tartó bohózatok közös gondja nem a hihetőség, hanem az, hogy a történet a szükség- és törvényszerű csavarokat, kalamajkákat, félreértéseket és egyebeket miként tudja tálalni. Természetesen érdemes mindazt, amit látunk, a saját tapasztalatainkkal összevetni, a néző ezt rutinszerűen megteszi, de készek vagyunk minden olyasmit nevettetőnek látni, ami mégiscsak szokatlan, mégiscsak olyasmi, amivel nemcsak hogy nem találkoztunk soha, de még elképzelni sem tudjuk… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

NE ÉRINTS MEG!
Keresve sem találnánk jobb filmet a hazai mozikban épp futó munkák közül a cinema du corps-irányzat demonstrációjához, mint Adina Pintilie tavalyi, a legjobb filmnek járó Arany Medvével honorált szerzői ujjgyakorlatát. A Vasárnap hat órakor és A helyszíni szemle című román klasszikusokkal új csapásirányt mutató direktorhoz rokoni szálakkal nem kötődő fiatal rendezőnő debütje nemcsak a test fizikai tapasztalatát, hanem azon keresztül a bőrhöz, csonthoz, tapintáshoz köthető mentális-érzéki benyomásokat vizsgálja – témafelvetése rögtön csettintést érdemel, kidolgozása azonban rengeteg kívánnivalót hagy maga után… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

A VADKÖRTEFA
Arany Pálma-díjas remekműve, a Téli álom után 4 évvel új filmmel jelentkezett a kortárs török mozi auteurje, Nuri Bilge Ceylan. Feleségével, Ebruval és kurrens darabjában vendégszerepet is játszó társírójával, Akin Aksuval ismét egy több mint 3 órára rúgó szerzői, karakterorientált elmélkedést költöztetett a gyöngyvászonra, és bár A vadkörtefa nem éri el előző dobása magaslatait, feltétlenül közel jár hozzá… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

INTERJÚ HÖFFLER NORBERTTEL
ÉS TÖRÖK DÉNESSEL
Január elején jelent meg az August Clown zenekar első EP-je, ami a Gribedli stúdióban készült. Az album megszületésének körülményeiről, az Artur zenekarral közös lemezbemutató koncertről és a jövőbeli tervekről az August Clown énekesével, Höffler Norberttel és a Gribedli stúdió hangmérnökével, Török Dénessel beszélgettünk… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA