08.03.
| Hazánk legmenőbb független társulatai a szegedi THEALTER vendégei >>>
07.30.
| Erdélyi hét a Gyulai Várszínházban >>>
07.28.
| Az Oscar-díjas Deák Kristóf új filmjének országos tévés bemutatója >>>
07.21.
| PASO: Park, Sziget, aztán Müpa >>>
07.20.
| Szegedi Várjátékok – Madarat tolláról >>>
07.20.
| Black Nail Cabaret-koncert az A38 hajón >>>
07.20.
| Kapolcsi esték a Képmással >>>
07.20.
| TRIP to the Jungle >>>
08.18.
| FISZ-tábor 2018 >>>
07.18.
| Úrhatnám polgár közönségtalálkozó >>>
07.18.
| Fekete ház – A román kulturális miniszter nyitja meg az arany- és ezüstkincs kiállítást >>>

Arról álmodoztam, hogy egyszer, valamikor feljuthatok a csúcsra. A szobám ablakából éppen rá lehetett látni. Kisgyerekkorom óta nézem, bámulom. Együtt nőttünk fel, végülis. Számomra van ő, s hogy másoknak is van, az csöppet sem érdekel. Ha éjjel felébredek, még mielőtt felkapcsolnám az éjjeli lámpát, először kinézek az ablakon. Ha erősen süt a Hold, a hegy ezüstpalástban tündököl. Fenséges, legyőzhetetlen királyom. Egy csöppet sem kell félnem, hiszen nálánál nagyobb urat elképzelni sem tudok, így nem is létezhet. Még a szomszéd Sanyi bácsinál is nagyobb és erősebb, pedig ő akkorát tud kiáltani, ha nem húznak a lovai, hogy még az ablak is beleremeg. Őtőle féltem, hogy egyszer bejön hozzánk és majd rácsap a nagy tenyerével a konyhaasztalra. Az meg beszakad, le a pincébe, még onnan is lejjebb, egészen a föld gyomrába, bele a tüzes pokolba. De a hegytől nem félek. Inkább mondogatom néha neki, hogy jöhetne kicsit közelebb is, mert megcirógatnám a nagy zöld szőrzetét. Eddig nem jött, így is jó. Nem kényszerítem, úgyis az a fontos, hogy itt van. Éjjel és nappal is.

Meg akkor is, ha nagy a köd. Errefelé olyan ködök tudnak lenni, hogy ha az ablakot kinyitom és kinyújtom a karomat, akkor a tenyeremet már nem látom. Olyankor hűvös van nagyon, szitál az eső, a fákat hajlogatja a szél. Először messziről látszik, hogy kavarog valami vattaféle a szélben. Aztán egyre közelebb. A hegy felől szokott jönni, onnét van küldve. Aztán egyszerre elnyel mindent. Még jó, hogy bent vagyok, mert kintről a házunkat sem láthatnám. Néha csak rövid ideig van úgy, hogy tejfölben úszik minden, csak a szoba nem. Fordított egy világ van ilyenkor. A tejföl van kívül, s a csupron belül a szobám. De van, hogy hosszabb ideig tart a köd. Leömlik a hegyről, s úgy eltakarja, mintha soha ott nem lett volna. Néha egy kicsit félek is, hogy ebben az irdatlan fehérségben elbandukol a hegy. Mert a köd csak egy nagy fehér fátyol, és mögötte éppen bármi megeshet, s én abból semennyit sem veszek észre. Ha aztán lehull a lepel és én meg csak meresztgetném a szememet, mert olyan messzire látnék. Még messzebb, mint az a nagy térség, amin a bárányok legelnek a képen, az ágyammal szemközti falon. Ilyenkor mindig kidugom a tenyerem, ez a próba. Ha nem látom a ködtől, pedig van, akkor a hegy is meg kell legyen, csak éppen most nem látom.

Tavasszal meg nyáron, amikor hosszúak a napok és sokat süt a Nap, akkor a hegy is nagyon csalogat. Kora reggel még balról süt és a jobb oldali szikla ragyog, mint az elefántcsont. Délután pedig, a Nap ahogy megy lefelé, átvilágítja a völgyet, ami a nagy csúcs és a másik között fut. Mint egy aranyfolyam, olyan az. Hiába nyújtogatom a nyakam, s nézek balfelé, ahol tovább kell folynia, de azt már nem látom, mert a kukoricagóré eltakarja. Olyan a hegy teste az ilyen napokon, mintha vánkos lenne, amelyre óriások dőlhetnek, csecsemőik hancúrozhatnak rajta, és semmi bajuk nem eshet a nagy puhaságban. Lehet is, hogy a másik oldalon élnek ilyenek, csak mi nem láthatjuk őket. Jobb is, ha nem mutatkoznak errefelé, csak megijednének az emberek. Még a Sanyi bácsi is elcsendesülne.

De én nem arra vágyom, hogy ott bukfencezzek a hegy bársonyos oldalán, mint az óriások gyermekei. Én oda, egész föl szeretnék jutni, a csúcsra, ahol az a hegyes van, meg mellette az a lapos. A laposra ráülnék, a lábamat meg a hegyesre raknám. Nézném egész nap, ahogyan a Nap halad, még oda is intenék neki. Akkor a túloldalra is átsandítanék, hogy arra miféle erdők és mezők vannak. Lehet, hogy onnan a csúcsról tényleg mindent láthatnék ebből a mi nagy kerek világunkból. S a fenti magasból lenéznék erre a mi házunkra, be az ablakon, rá erre a székre a két kerekével, amiben most is ülök, de már nem kellene ülnöm soha többet.

Vel’ky Slavkov, 2018. július 17.

Máté-Tóth András

még több >>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>
06.20.
| Megjelent a Black Nail Cabaret új videoklipje >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
06.03.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Könyvhét – Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Könyvhét – Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.02.
| UNFAKE! – 18. ARC közérzeti pályázat >>>
06.01.
| Megihlette a Metropolitan Opera a Szegedi Szabadtérit >>>

Kortárs makedón költők
Krusovszky Dénes, Malárburk József, Tolnai Ottó, Alice Walker prózája
Janáky Marianna drámája
Baka István levelezéséből
Holokauszt – Csend – Beszéd – Emlékezet – Üzenet (Goldmann Márta, Jablonczay Tímea, Kelemen Zoltán, Máté-Tóth András, Szőke Dávid Sándor, Turai Gabriella, Wéber Péter)
Nátyi Róbert Endre Béla kiállításáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

2018.07.20 - tiszatáj

MOLNÁR T. ESZTER: A SZÁMOZOTTAK
Molnár T. Eszter 2016-os novelláskötete az első és a második világháború eseményeit ábrázolja, ugyanakkor a Rákosi- és a Kádár-korszakot is felidézi, emellett az elkövetők és az áldozatok történeteit gyűjti össze, egyúttal az elmúlt évek társadalompolitikai eseményeire adott reflexióként is értelmezhető. Mindegyik és egyik sem. A számozottak ilyen értelemben disztópia. Fejezetei sorsmintázatok, mozaikdarabok – BRANCZEIZ ANNA KRITIKÁJA

>>>
2018.07.19 - tiszatáj

HÁRMAS ALBUMAJÁNLÓ
Aktuálisan felkapott és globálisan ismert albumok, mégsem hallottunk róluk eleget. Új zenei sorozatunkban felderítjük az internet propagált mélységeit, és kiemeljük onnan a legfrissebb alternatív kincseket. Indiekátor című sorozatunk első darabját olvashatják. – PETRÁCS GÁBOR ALBUMAJÁNLÓJA

>>>
2018.07.16 - tiszatáj

TERÉK ANNA: HALOTT NŐK
Terék Anna könyve megrendítő olvasmány, amely beszippantja és egyhamar el sem engedi az embert. Olyan verseskötetről van szó, amelyet nem könnyű elhelyezni a kortárs magyar líra mezőnyében, nehéz kapcsolódási pontokat találni az aktuális versnyelvekkel, poétikákkal, mégsem tűnik úgy, hogy a szerző mindenáron különbözni akarna, hogy más akarna lenni. Érezhetően a saját útját járja, és éppen így ér el komoly irodalmi teljesítményt… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

>>>
2018.07.16 - tiszatáj

A TÚLÉLŐ ÁRNYÉKA. AZ EL KAZOVSZKIJ-ÉLET/MŰ KÖTETRŐL
A magyar művészettörténet-írás egy fontos kísérlete volt a Magyar Nemzeti Galériában 2015 telén megrendezett El Ka­zovszkij-kiállítás, amely egy, a magyar közegtől eltérő formát, a kiállítást mint kanonizációs folyamatot, vagy pontosabban módszert próbálta meg bevezetni, s a félmúlt, illetve a kortársi tendenciák értelmezési keretévé tenni. Látomásossága, attraktivitása túllendítette botlásain azáltal, hogy a kiállítás nem végleges ítéletmondásra, hanem gondolatjátékra, kísérletezésre teremtett reprezentációs forma… – UHL GABRIELLA KRITIKÁJA

>>>
2018.07.12 - tiszatáj

MEGKÉSETT MEGJEGYZÉSEK AZ IDEI PÉCSI SZÍNHÁZI TALÁLKOZÓRÓL
Legyen bármilyen is a POSZT felhozatala, egy biztos: a Király utcán sétáló fesztiválrésztvevőt változatlanul hatalmába keríti az érzés, miszerint ez a színház ünnepe, s a POSZT-ot érintő politikai és szakmai kérdések jogos, de néha túlontúl tautologikus felemlegetése helyett ez így van rendjén. Bár a napközben látogatható programból valóban több is lehetne.. – FRITZ GERGELY BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.07.09 - tiszatáj

SZAJBÉLY MIHÁLY:
A HOMOKVÁRÉPÍTÉS ÖRÖME
Homokra építeni úgy, hogy ne dőljön össze, ez az igazi művészet. Megszelídíteni a laza szerkezetű talajt olyannyira, hogy szilárd alapként szolgáljon. Kérdés: lehetséges-e? Ha nem vagy csak alig-alig, tán kísérletezni sem érdemes. Vagy ha mégis, sok-sok türelem és nem kevés derű szükséges hozzá, mert ha netán mégis összedől, megújult erővel és hittel kezdhetünk neki a munkának újra. Aki irodalommal, irodalomtörténettel foglalkozik, jól ismeri ezt a dilemmát… – GAJDÓ ÁGNES KRITIKÁJA

>>>
2018.07.08 - tiszatáj

Kortárs makedón költők
Krusovszky Dénes, Malárburk József, Tolnai Ottó, Alice Walker prózája
Janáky Marianna drámája
Baka István levelezéséből
Holokauszt – Csend – Beszéd – Emlékezet – Üzenet (Goldmann Márta, Jablonczay Tímea, Kelemen Zoltán, Máté-Tóth András, Szőke Dávid Sándor, Turai Gabriella, Wéber Péter)
Nátyi Róbert Endre Béla kiállításáról

>>>
2018.07.07 - tiszatáj

RIGOLETTO A SZEGEDI SZABADTÉRI JÁTÉKOKON
Ősi vita, hogyan is játszunk operát a Dóm téren? A kezdetekben a kérdés föl sem merült, hisz Salzburgot tartották mintának, s a 30-as években az Aida, a Turandot és a Parasztbecsület került színre, nemzetközi szereposztásban, eredeti nyelven. A János vitéz meg a Háry meg persze magyarul. Az újraéledéskor, 1959-ben Vaszy a Hunyadi Lászlóval nyitott, szintén eredeti, azaz magyar nyelven. Csak a 4. évadban, 1962-ben került elő az Aida olaszul. Azóta vegyes a kép… – MÁROK TAMÁS ÍRÁSA

>>>
2018.07.06 - tiszatáj

SCHIELE ART CENTRUM
Alexander Manolescu (1883–1923?), alias „Sanyi Manó”, amint maga-magát oly gyakran nevezte, becézte ő, aki egy szinte ismeretlen, de meglehetősen színes egyéniség volt. A román-magyar-zsidó származású díszletfestő, költő, színész: kémiai- és fotográfiai kísérletekkel is foglalkozott. Egon és Alexander e varázslatos, mesebéli kisvárosban, Český Krumlovban ismerkedtek össze, itt kötöttek rövid, de mondhatni, hogy nem hétköznapi barátságot… – NAGY ZOPÁN ÍRÁSA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 

MOLNÁR T. ESZTER: A SZÁMOZOTTAK
Molnár T. Eszter 2016-os novelláskötete az első és a második világháború eseményeit ábrázolja, ugyanakkor a Rákosi- és a Kádár-korszakot is felidézi, emellett az elkövetők és az áldozatok történeteit gyűjti össze, egyúttal az elmúlt évek társadalompolitikai eseményeire adott reflexióként is értelmezhető. Mindegyik és egyik sem. A számozottak ilyen értelemben disztópia. Fejezetei sorsmintázatok, mozaikdarabok – BRANCZEIZ ANNA KRITIKÁJA

>>>

(EGY KÉSZÜLŐ REGÉNYBŐL)
A mai naptól, 1914. június 17-től, szerdától fogva szigorúan tilos gombászni és szamócát szedni a konopischti erdőben. A konopischti kastélyhoz tartozó egész területre tilos a belépés, kivéve a konopischti kastély tulajdonosát és vendégeit, akik hatnapos vadászaton vesznek részt. Konopischt kastélyát, amely Janowitz közvetlen szomszédságában található, az osztrák-magyar trónörökös birtokolja, egy jó fellépésű, szőke, kékszemű, magas termetű, ötvenegy éves férfi, nős, három gyerek apja […]

>>>

Kányádi Sándorra emlékezve

amott a fák hegyén jár egy néma Krisztus
Galambfalva most az erdőelvi Sixtus
patak csobog s fölötte hold ragyog
fuldokolnak benne a csillagok
valaki jön valaki meg elmegy
ködöt pipál ma érted minden hegy
visszahúzódsz némán mint a kövi rák
s körülötted járni tanulnak a fák

>>>

TERÉK ANNA: HALOTT NŐK
Terék Anna könyve megrendítő olvasmány, amely beszippantja és egyhamar el sem engedi az embert. Olyan verseskötetről van szó, amelyet nem könnyű elhelyezni a kortárs magyar líra mezőnyében, nehéz kapcsolódási pontokat találni az aktuális versnyelvekkel, poétikákkal, mégsem tűnik úgy, hogy a szerző mindenáron különbözni akarna, hogy más akarna lenni. Érezhetően a saját útját járja, és éppen így ér el komoly irodalmi teljesítményt… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

>>>

ALIGVERS
gábor se nősült meg aligha tehetné mikor egész nap dolgozik s igen a munka csak rajzon lenyűgöző akár a karcsúsított vonal nagyjaink szabászatában persze korlátvasat szerelni egy mellsebész erkélyén arany fényezésű legyekkel körbevéve ijesztő a gyengébbik nem számára s ugyan a rácsok ívelése olykor bevásárlókosár hajlatát idézi […]

>>>

azt éreztem,
szürkésfehér, és csillogó.
ahogy közeledtünk,
úgy izzott amiből vagyunk.

a levegő karcol.
olyan hideg van.
itt. magasan, tudom,
nem merülhetünk el.

törött izzók között,
világítani fogunk.
[…]

>>>

SZAJBÉLY MIHÁLY:
A HOMOKVÁRÉPÍTÉS ÖRÖME
Homokra építeni úgy, hogy ne dőljön össze, ez az igazi művészet. Megszelídíteni a laza szerkezetű talajt olyannyira, hogy szilárd alapként szolgáljon. Kérdés: lehetséges-e? Ha nem vagy csak alig-alig, tán kísérletezni sem érdemes. Vagy ha mégis, sok-sok türelem és nem kevés derű szükséges hozzá, mert ha netán mégis összedől, megújult erővel és hittel kezdhetünk neki a munkának újra. Aki irodalommal, irodalomtörténettel foglalkozik, jól ismeri ezt a dilemmát… – GAJDÓ ÁGNES KRITIKÁJA

>>>

Sokan találtak otthonra a Senki szigetén, azon a határok nélküli földdarabkán, ahová én is tartok. És nem csak világkerülők laknak ott, hanem világhódítók és nagy terveket szövögetők is, győztesek és vesztesek, cselekvők és töprengők, nagyhangúak és halk szavúak, utóbb érkezettek és régiek. Ott van La Mancha búsképű lovagja, ott van Julien Sorel, egy szélvédett zugban fázósan kuporog Akakij Akakijevics, az alkonyi homályban éjszakai útjára készül Dr. Jekyll. Botladozva keresgélem az odavezető utat. A térkép nem segít, csupa valaha volt kitérőt, elhagyott vargabetűt kínál […]

>>>

és most valami növekszik benne.
Nem a harag:
ez hímnemű, bojtja van,
ez élet,
hagyján, hogy Istennek,
még neki sem fia.

Hatalmasabb, mint a Teremtő,
mert teste van.
Máriának az a kényelmetlen érzése támad, hogy
azonos önnön képmásával,
és egy szárnyszerű semmi
rakja fészkét az újonnan érkezőnek.
[…]

>>>

SÁRKÖZI GYÖRGY VÁLLALÁSA
Méltó tagja volt a 20. század első felében jelentkező, Ady Endrét követő költő-nemzedéknek. De több is ennél: olyan ember, aki – Illyés Gyula szavaival – „mindig a bajban lévők sorsát vállalta”. Vállalta a népi írók összefogását, egyengetve a közöttük lévő olykor eltérő álláspontokat. Megalkotta a korabeli népsorsot bemutatni szándékozó „Magyarország felfedezése” könyvsorozat tervét, részt vett a Márciusi Front programjának, 12 pontjának megfogalmazásában, s ezért 1938 áprilisában bíróság elé állították… – FÉJA ENDRE ÍRÁSA

>>>

a ház, amiben felnőttem, a szívem alakját vette fel.
vagy éppen fordítva; összehasonultunk.
bőrömön, mint hámló cserepek,
sok szamárfüles, gyerekszoba-kék fénykép.
az egyiken kamaszként állok, a jövőbeli énem
arcába nevetve.
vállaimba egy hitetlen, de annál élőbb feszület
dermedt, és csak arra vár, hogy elé kerüljek;
megcsúfolt ajkakkal, beszakadt körmökkel,
s legyen kútmély, szigorú a szemem […]

>>>

MEGKÉSETT MEGJEGYZÉSEK AZ IDEI PÉCSI SZÍNHÁZI TALÁLKOZÓRÓL
Legyen bármilyen is a POSZT felhozatala, egy biztos: a Király utcán sétáló fesztiválrésztvevőt változatlanul hatalmába keríti az érzés, miszerint ez a színház ünnepe, s a POSZT-ot érintő politikai és szakmai kérdések jogos, de néha túlontúl tautologikus felemlegetése helyett ez így van rendjén. Bár a napközben látogatható programból valóban több is lehetne.. – FRITZ GERGELY BESZÁMOLÓJA

>>>

RIGOLETTO A SZEGEDI SZABADTÉRI JÁTÉKOKON
Ősi vita, hogyan is játszunk operát a Dóm téren? A kezdetekben a kérdés föl sem merült, hisz Salzburgot tartották mintának, s a 30-as években az Aida, a Turandot és a Parasztbecsület került színre, nemzetközi szereposztásban, eredeti nyelven. A János vitéz meg a Háry meg persze magyarul. Az újraéledéskor, 1959-ben Vaszy a Hunyadi Lászlóval nyitott, szintén eredeti, azaz magyar nyelven. Csak a 4. évadban, 1962-ben került elő az Aida olaszul. Azóta vegyes a kép… – MÁROK TAMÁS ÍRÁSA

>>>

A MOHÁCSI TESTVÉREK EGY PIACI NAP CÍMŰ ELŐADÁSA
A Radnóti Színházban bemutatott előadás Závada Pál zsidópogromokat ábrázoló regénye alapján készült, s bátran tekinthető a rendezőpáros legutóbbi munkáinak fényében az egyik legjobban sikerült produkciónak. Závada poétikailag igencsak problematikus regényének erényeit lényegében az előadás mutatja fel: miközben a prózai mű egyes szám első személyű elbeszélője túlzottan ráfókuszál az apró részletekre, addig az előadás egy koherensebb dramaturgiai rendszerben igyekszik átélhetővé tenni az 1946-os események tragikumát… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>

A TÚLÉLŐ ÁRNYÉKA. AZ EL KAZOVSZKIJ-ÉLET/MŰ KÖTETRŐL
A magyar művészettörténet-írás egy fontos kísérlete volt a Magyar Nemzeti Galériában 2015 telén megrendezett El Ka­zovszkij-kiállítás, amely egy, a magyar közegtől eltérő formát, a kiállítást mint kanonizációs folyamatot, vagy pontosabban módszert próbálta meg bevezetni, s a félmúlt, illetve a kortársi tendenciák értelmezési keretévé tenni. Látomásossága, attraktivitása túllendítette botlásain azáltal, hogy a kiállítás nem végleges ítéletmondásra, hanem gondolatjátékra, kísérletezésre teremtett reprezentációs forma… – UHL GABRIELLA KRITIKÁJA

>>>

SCHIELE ART CENTRUM
Alexander Manolescu (1883–1923?), alias „Sanyi Manó”, amint maga-magát oly gyakran nevezte, becézte ő, aki egy szinte ismeretlen, de meglehetősen színes egyéniség volt. A román-magyar-zsidó származású díszletfestő, költő, színész: kémiai- és fotográfiai kísérletekkel is foglalkozott. Egon és Alexander e varázslatos, mesebéli kisvárosban, Český Krumlovban ismerkedtek össze, itt kötöttek rövid, de mondhatni, hogy nem hétköznapi barátságot… – NAGY ZOPÁN ÍRÁSA

>>>

BESZÉLGETÉS NÁTYI RÓBERTTEL
A TÁBLAKÉPFESTÉSZETI BIENNÁLÉRÓL
Július 7-ig még látogatható a XVII. Táblaképfestészeti Biennálé a REÖK-ben. A palota két szintjén absztrakt és figurális alkotásokra bontva tekinthetik meg a látogatók az országos szintű kortárs festészeti seregszemlét. Nátyi Róbert művészettörténészt, a REÖK művészeti vezetőjét kérdeztük a kiállításról… – VARGA RÉKA INTERJÚJA

>>>

A HELY
Önmagunk elfogadásáról szólt leginkább Paolo Genovese itthon különösen nagy sikert aratott dramedy-je, a Teljesen idegenek, plusz olyan témákkal flörtölt még a film, mint házastársi hűtlenség vagy homoszexualitás, amelyekből a játékidő végére sikerült előnyt kovácsolni. Az olasz rendező tavalyi dobása látszólag hasonló felütéssel kecsegtet: A hely őrzi a 2016-os darab tematikai és stilisztikai jegyeit, ám sajnos nemcsak hozzáadni képtelen a korábbiakhoz, redukálja is a méltán dicsért film sajátosságait… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>

HÁRMAS ALBUMAJÁNLÓ
Aktuálisan felkapott és globálisan ismert albumok, mégsem hallottunk róluk eleget. Új zenei sorozatunkban felderítjük az internet propagált mélységeit, és kiemeljük onnan a legfrissebb alternatív kincseket. Indiekátor című sorozatunk első darabját olvashatják. – PETRÁCS GÁBOR ALBUMAJÁNLÓJA

>>>

HEWAR & THE GURDJIEFF ENSEMBLE
Örömmel nyugtázza az ember, hogy Berlinben van valami olyasmi, amit polgári kultúrának lehet nevezni. Nem mintha itthon ne lehetne látni tucatnyi embert a színházak és a koncerttermek előtt, csak persze Berlinben, a 3,5 milliós fővárosban ez nagyon más: nagyobb a város, több a lehetőség, nehéz is olyan utcát találni, ahol ne álldogálna csomó ember, aki éppen arra vár, hogy bemenjen az épületbe, és valami olyasmit halljon, amit komolyzenének szokás nevezni… – GERA MÁRTON BESZÁMOLÓJA

>>>
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő