10.04.
| Sötétség a Napfény Városában – Beszélgetés Veres Attilával >>>
10.02.
| Trafó – Motus (IT): MDLSX >>>
10.02.
| Asztali beszélgetések… – Meseterápia >>>
09.30.
| MASZK – Trojka Színházi Társulás–Csiky Gergely Állami Magyar Színház: O. márkiné >>>
09.28.
| MASZK – Grecsó Krisztián–Bíró Bence: Megyek utánad >>>
09.28.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Fehér Ferenc: IMÁGÓ >>>
09.23.
| MASZK – Simkó Beatrix–Grecsó Zoltán: #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ >>>
09.21.
| Összművészeti meglepetés a magyar dráma napján >>>
09.21.
| Trafó – Heiner Müller: Kvartett >>>
09.20.
| Válogatás a Mihályfi-gyűjteményből >>>

Katus néni megmutatja az üres udvart. Nyitott ajtókkal ásítozó gazdasági épületek, tyúkólak. Összehúzza a szemöldökét, amikor dicsérem, hogy minden szép és rendezett. A gyep is frissen vágva. Üres!, vágja rá Katus haragosan. Még korábban újságolta, hogy mind a harminc tyúkját elpusztított valami vérszívó, de városi gyerekként persze nem jegyeztem meg, miféle állat végzett a takaros udvar lakóval.

Katus néni élete most abból áll, hogy minden rendezett. Minden a helyén van. Így, takarosan, puccba vágva várja a halált. Vagy a lányát. Amelyik előbb érkezik. Mondjuk a lánya hetente felhívja. A kaszás ravaszabb. Csak kerülgeti a rozzant falusi házat. De Katus néni már nem tart tőle. Félt már eleget az elmúlt nyolcvan éve alatt. Talán egy jól megérdemelt, véget nem érő pihenésként fogja fel a halált. Ahol nincsen baromfiudvar, ház amit rendben kell tartani. Sem a mindennapi terhes piszmogás. Sem azok az átkozott vérszívók, amik egy éjszaka alatt kivégzik az ember tyúkjait. Odaát valahogy könnyű lesz minden, talán még Katus néni is visszanyeri kislánykori kedvességét, mosolyát, mert ott már nem lesz miért morogni. Ott csak megtörténnek majd a dolgok. Hogy hogyan és miként, az már részletkérdés. Azt majd a nagybetűs rendező eldönti. Esetleg duci angyalok dalolják a halleluja végtelenített verzióját, mi meg könnyű, selymes fehér pizsamában, óriási ágyakon heverve hallgatjuk. És éjszaka sem lesz, meg alvás sem, mert nem lesz mit kipihenni. Csak valami véget nem érő élet, öröm. Még az is lehet, vicceket is mondanak majd az áriák közötti szünetekben a derék kis puttó angyalok.

Mindegy is, a lényeg, hogy jó legyen. Ne érezzem már ezt a testi nyomorúságot, morogja Katus mama és közben az orrom alá rakosgatja a régi fényképeit. Nagyjából száz évet járunk be pár perc és több tucatnyi fotó által. Katus megélénkül, hiszen minden felvételnek története van. Emberéletek vannak itt lefotografálva. Ki honnan jött, meddig jutott. Mondja, magyarázza, aztán, mikor látja, hogy sietek, végül utamra enged, megy vissza várni a halált. De addig is elő kell venni a seprűt, a lapátot, mosogatni is kell, hogy valami történjen ebben a mélységes csendben. Ebben a fehérpizsamás mennyországra való egyhangú várakozásban. Ahová olyan ritkán jön valaki. Esetleg a lánya. A halál meg ugye késik.

Marcsa néni kutyája hangos ugatással fordít vissza a kapuból. Ne is próbálkozzak, óv a hátam mögött a szomszéd, Marcsa biztosan részegen henyél, a kutya meg, láthatom, nem fog beengedni. Nem akarom ilyen könnyen feladni, még egyszer visszaóvatoskodom, résnyire kinyitom a kaput, hát tényleg ennyire mord ez a házőrző? Tényleg. Ugat. Mit ugat? Toporzékol, tépi a fene nagy láncait. Villogtatja fogsorát. Pofájából nyál csorog. Pedig akkora behemót, hogy vakkantania sem kellene, ránézésre elhinném neki, hogy kívül tágasabb. Marcsa sehol. A legtöbb helyen csak kijön valaki a mérges, kitartó kutyaugatásra. De itt nem hiányzik a váratlan vendég. Gondolom ezért kötötték műgonddal az ajtó közelébe az ebet, ne lehessen elosonni mellette. Csak meghátrálni. Ép nadrággal menni tovább.

Aztán pár nappal később mégiscsak összefutok Marcsával az utcán, a házuk előtt. Ahogy megül rajtam a tekintete az az érzésem támad, hogy sötétkék szemei minden gondolatomat olvassák. Olyan zavarba hozó tekintet ez, amit nehéz megállni anélkül, hogy le ne süsse a szemét az ember. Én is hol erre, hol arra kapkodom a fejemet, mintha buszra várnék és azt vizslatnám látszik-e már a kanyarban. De nem, busz nem jön. Nem is fog, hiszen nem is jár erre. Muszáj hát időnként visszanéznem, belenéznem az átható kék tengerbe, állni amíg lehet a szakadatlan hullámzását, hadd olvasson bennem tovább. Marcsa mama talán észre sem veszi félszegségemet, saját mondókájára koncentrál. Valami alvégi kikapós öregasszonyokról háborog. Egészen naturalista előadással ecseteli ki, kivel, hogyan és mikor. Közben már egyik lábamról a másikra állok, arcomon megértő, elnéző, udvarias félmosoly, amit egy-egy bólintás kísér. Kivárom a sokperces bővített mondat végét és még mielőtt egy újabb elkezdődne gyorsan búcsúzom, hadarva elsorolva, hogy menni kell, mert nincs idő, mert menni kell. Marcsa még ott áll az út szélén, és mint valami késletetett közvetítés, magában még mondja egy darabig, míg eljut a végszóig. Az idézhetetlen jelzők felrepülnek a szájából és alázuhanva elterülnek az aszfalton. Esni kezd az eső. Előbb lassan csepereg, majd záporba szaporázza.

Marcsa szavait nyom nélkül elmossa az ég.

Fábián Tibor

még több >>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>

Csehy Zoltán, Karacs Andrea, Posta Marianna, Szabó Dárió, Tőzsér Árpád, Turi Tímea versei

Bán Zoltán András, Erdei L. Tamás, Kontra Ferenc prózája

Anne Carson, Fried István, Thomas Schestag, Szabó Csaba tanulmánya

A Velencei Építészeti Biennáléról

Diákmelléklet: Lőrincz Csongor Esterházy Péter korai prózájáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

2018.09.20 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Előbb-utóbb megtörténik velünk. Hogy összedől a világ. Vagy úgy tűnik, hogy össze fog dőlni. Nem dől össze. Az idő fontos tényező. Sok múlik egy másodpercen is. A kvantumfizikában. Előtte még nem létezett valami, és egy másodperccel utóbb már igen. Mintha azt mondanánk, hogy a baj előtt egy perccel még nem volt semmi baj. Wurmtól virtuális műveket látunk. Mint amikor félkészen veszünk át egy lakást, és nekünk kell azt befejezni. Nincs megállás […]

>>>
2018.09.19 - tiszatáj

FELUGOSSY LÁSZLÓ: NEM∏SKÓTA SZERELMES VAGYOK A LAPTOPOMBA
Felugossy László Nem∏skóta szerelmes vagyok a laptopomba című kötete 2014-ben látott napvilágot a MissionnArt Galéria gondozásában. A kötetben a szerző megjelölése alapján versek, szövegek, buborékok találhatók. Már a fedőlapon a Felugossyt ábrázoló fénykép is jelzi, hogy ebben a kötetben nem hagyományos költészettel fog találkozni az olvasó…. – BÉKÉS IZABELLA KRITIKÁJA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

BENCZÚR EMESE KIÁLLÍTÁSA A MODEM-BEN
Játék, (ön)irónia, szembesítés, az igazság keresése vagy mindezek egyszerre? A Munkácsy-díjas képzőművész reprezentatív kiállítása az értelmezés, látszat és valóság kérdését helyezi a középpontba… – GALAMBOS ÁDÁM ÍRÁSA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

90 ÉVES DEBRECZENI TIBOR
Mi a titka az összetartó erőnek? Az, ami kellene, hogy nemzeti minimum legyen, „nagyban” is. A haza szeretete, a magyar nyelv és irodalom tisztelete, a közösségi értékek fontosnak tartása. Sajátos vonása a csapatnak a „Játszó ember” megjelölés. D. T. – így nevezi önmagát a Kör alapítója és vezetője, a drámapedagógia hazai megalapítója, hiszen valóban ő a Magyar Drámapedagógiai Társaság létrehozója – az aktív szerepjátszást alapvető fontosságúnak tartja. Homo ludens… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

>>>
2018.09.17 - tiszatáj

Egy kis morgolódással kezdeném: úgy látszik, hogy a központozásmentes nyelvhasználat megjelent magyar filmcímben – értem én, hogy idézet egy kommentből, de akkor sem szerencsés ilyen látványos helyen kerékbetörni a magyar nyelvet… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.09.15 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ANDREI ROSETTIVEL
Szeptember 22-ig még megtekinthető a NOIMA15 nevű művészeti csoport tárlata a Román Kulturális Intézet kiállító termeiben. A csoport összes tagja főiskolát végzett képzőművész, szinte mindegyikük egy eltérő nyelvezetet beszél: a plen-air látásmódot használják, viszont számukra a nyitott tér vizsgálata nemcsak a színekre, hanem a színspektrumokra, a régi mesterek munkáinak, technikáinak vizsgálatára, az alapvető jellegzetességeik felhasználására is kiterjed… – JUHÁSZ BÁLINT INTERJÚJA

>>>
2018.09.12 - tiszatáj

KENYERES BÁLINT FILMJE
A Tegnap Kenyeres Bálint egészen különleges nagyjátékfilmes bemutatkozása: tíz évvel az utolsó kisjátékfilmje után készült el. Ráadásul a rendkívüli elsőfilmes vállalkozásról van szó, hiszen a Tegnap soknemzetiségű produkció, amelynek stábjában csupán néhány magyar van (például a nagyszerű Fillenz Ádám), legalább két világsztár (Vlad Ivanov és Joanna ter Steege) szerepel, a helyszínek kivétel nélkül Magyarországon kívüliek… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.09.12 - tiszatáj

KULCSÁR-SZABÓ ZOLTÁN: SZINONÍMIÁK. KÖZELEDÉSEK HEIDEGGERHEZ
Érdemes kicsit elidőzni a címnél és az alcímnél. Szinonímiák. Ugyanaz és más, azonosság és különbség. Közelség, szomszédság, rokonság, mégis távolság és idegenség. A görögben közös név, egymás melletti, együttes, összetartozó megnevezései valaminek, nagyjából ugyanannak ‒ de tudjuk, hiszen írás, s legkivált talán fordítás során rendre mélabúsan vagy kétségbeesetten tapasztaljuk, hogy mégis egészen másnak… – SIMON ATTILA KRITIKÁJA

>>>
2018.09.10 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS A CSAKNEKEDKISLÁNY ZENEKARRAL
Tavaly répával záporozták meg a közönséget, idén őket fenyegette eső, ráadásul ajándék lovaskocsis-akusztikus koncerttel kenyerezték le a Malomfesztivált csak azért, hogy felléphessenek. Ők a Csaknekedkislány zenekar. – FÖLDESI CSENGE INTERJÚJA

>>>
2018.09.07 - tiszatáj

SUMMER 1993
Önéletrajzi ihletésű munka az eddig rövidfilmeken dolgozó, 1986-os születésű Carla Simón nagyjátékfilmes debütje. Film-memoárnak hívja a tavalyi, Goya-díjakkal és a Berlinalén a legjobb elsőfilmesnek járó zsűridíjjal honorált Summer 1993-t. Erőteljes szubjektivitáson nyugvó műve nemcsak már-már transzcendens húrokat pengető karakterdráma, de remekül illeszkedik a spanyol filmtörténetet olykor nagyban reformáló gyerektrauma-mozik sorába is… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

INTERJÚ SZŰCS NORBERTTEL
Idén jelent meg a Motiváció Műhely kiadványaként az Én vétkem című tanulmánykötet, amely Magyarország oktatási szegregációjába nyújt mélyebb betekintést. A megjelenés óta elért eredményekről és a további kitűzött célokról Szűcs Norberttel, a kötet egyik szerkesztőjével beszélgettünk. – FÖLDESI CSENGE INTERJÚJA

>>>

Álmomban egy hang ébresztett,
hasonlatos az Úréhoz,
aki megparancsolta Ábrahámnak,
áldozza fel neki Izsákot,
később azonosítottam a hangot,
összetéveszthetetlenül apám hangja volt,
borotvát kért, meg borotvahabot,
mire kiabálni kezdtem,
természetesen
megborotválom, hiszen
négy évig ezt tettem
[…]

>>>

A rajzfilm remek volt. Némó és az apukája, a cápa és Zsenilla (a fiúcska csak így tudta mondani, hiába javította ki gúnyolódó bátyja ezerszer), és a teknőcök, meg Bob! Nagyon remek volt, nevetve készülődtek a vacsorához. A gyermek éjszaka felriadt, mert Protkóval álmodott, amin a bátyja jót röhögött: „Te kis Némó!”, gúnyolódott megint. A gyermekek között nyolc év volt, Kevin már megszokta, hogy egyedül legyen, amikor bejelentették neki Patrik közeledtét. Úgy tett, mintha örülne, de a szemében olyan szomorúság tátongott, hogy az anyja megijedt, az apja azonban csak legyintett, szeretettel megsimogatta a fia buksiját, és azt mondta, „majd csak beleszokik a takonypóc” […]

>>>

FELUGOSSY LÁSZLÓ: NEM∏SKÓTA SZERELMES VAGYOK A LAPTOPOMBA
Felugossy László Nem∏skóta szerelmes vagyok a laptopomba című kötete 2014-ben látott napvilágot a MissionnArt Galéria gondozásában. A kötetben a szerző megjelölése alapján versek, szövegek, buborékok találhatók. Már a fedőlapon a Felugossyt ábrázoló fénykép is jelzi, hogy ebben a kötetben nem hagyományos költészettel fog találkozni az olvasó…. – BÉKÉS IZABELLA KRITIKÁJA

>>>

( – Körmendi Lajosnak – )

… silányulunk ? … – / – … vagy csupán … az egykoron – diadalmasan – daloló – tüzek – … – … – fajultak – / – korcsosultak kíméletlen … kérlelhetetlen … … – … – frigid – tündökléssé ?

szabad – mészárlás – idejében … vonszolódunk – … – … – valamikori – bujdosók – nyomait – követve … – az elhullajtott vércseppek … f ö l s a j o g n a k … … – … – körülsáncolt – kunsági – éjszakákon … –
[…]

>>>

Kívül-belől
leselkedő halál elől
(mint adócsaló a joghézagba)

amíg mozogsz,
az élethez úgy kuncsorogsz,
rejtsen el téged készakarva.

Nemcsak a vér
csábít oda, nemcsak a tér,
a mozgás, de vad kalandvágy is –
[…]

>>>

Maradhatsz csendben,
tekinteted feszített víztükrén lebegek.
Még nem tudom, hogy arccal merre.

Mindenesetre, ha ez valamiféle nyár,
tekerjük rá a fullasztó celofánfényt,
és üssünk léket rajta,
ahogy koponyákon kell.
[…]

>>>

KULCSÁR-SZABÓ ZOLTÁN: SZINONÍMIÁK. KÖZELEDÉSEK HEIDEGGERHEZ
Érdemes kicsit elidőzni a címnél és az alcímnél. Szinonímiák. Ugyanaz és más, azonosság és különbség. Közelség, szomszédság, rokonság, mégis távolság és idegenség. A görögben közös név, egymás melletti, együttes, összetartozó megnevezései valaminek, nagyjából ugyanannak ‒ de tudjuk, hiszen írás, s legkivált talán fordítás során rendre mélabúsan vagy kétségbeesetten tapasztaljuk, hogy mégis egészen másnak… – SIMON ATTILA KRITIKÁJA

>>>

Jó, akkor menjünk, mondta a Szegedi. Az volt pedig a MAGUS-nak a lényege, hogy semerre nem mentünk. Ültünk a Szegediék ebédlőasztalánál, porosan, mert fára másztunk előtte a Simic-dombon, csíkos szívószálakkal ittuk a kannás kiwit, ami átlátszó volt szinte, mert a Szegedi anyja keveset tett bele a sűrítményből mindig, uborkás szendvics volt pirosarannyal és gépsonkával, meg gumicukor, de abból elfogyott már a sárga, és hallgattuk a Szegedit. A könyvtárban látta meg a Szegedi a MAGUS-t, ahol péntekenként fekete pulcsis fiúk játszottak vele. Gondolta, hogy ez jó komoly dolog, úgyhogy kikölcsönözte, és áthívott bennünket kipróbálni. Mentünk […]

>>>

Lángolt a világ,
akkor még járni tudtam.
Most sétapálcát szorít
az erdő fái helyett kezem.

Feketerigónak kémény tetejéről
hallgatom ősi füttyét,
még ez is ajándéka
az utca pusztájának,
ahol a lábam húzom.

Emlékszem nemcsak
a rigóra, de a nádas vízre,
napi úszóhelyemre.
[…]

>>>

GÖRFÖL BALÁZS:
HANS-GEORG GADAMER MŰVÉSZET- ÉS KÖLTÉSZETFELFOGÁSA
Görföl értekezése öt fejezetre tagolódik. Kiindulásképpen, ha lehet így fogalmazni, Ga­da­mer antiesztétikai esztétikájának alapvonalait kíséreli meg rekonstruálni (először az „esztétikai tudat” destrukciójának nagyívű programját, ezt követően pedig a műalkotás hermeneutikai fogalmának főbb összetevőit), majd először nagyobbra, később pedig szűkebbre fogva a perspektívát Gadamer költészet- és irodalomfelfogása kerül terítékre… – KULCSÁR-SZABÓ ZOLTÁN KRITIKÁJA

>>>

90 ÉVES DEBRECZENI TIBOR
Mi a titka az összetartó erőnek? Az, ami kellene, hogy nemzeti minimum legyen, „nagyban” is. A haza szeretete, a magyar nyelv és irodalom tisztelete, a közösségi értékek fontosnak tartása. Sajátos vonása a csapatnak a „Játszó ember” megjelölés. D. T. – így nevezi önmagát a Kör alapítója és vezetője, a drámapedagógia hazai megalapítója, hiszen valóban ő a Magyar Drámapedagógiai Társaság létrehozója – az aktív szerepjátszást alapvető fontosságúnak tartja. Homo ludens… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

>>>

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Előbb-utóbb megtörténik velünk. Hogy összedől a világ. Vagy úgy tűnik, hogy össze fog dőlni. Nem dől össze. Az idő fontos tényező. Sok múlik egy másodpercen is. A kvantumfizikában. Előtte még nem létezett valami, és egy másodperccel utóbb már igen. Mintha azt mondanánk, hogy a baj előtt egy perccel még nem volt semmi baj. Wurmtól virtuális műveket látunk. Mint amikor félkészen veszünk át egy lakást, és nekünk kell azt befejezni. Nincs megállás […]

>>>

BENCZÚR EMESE KIÁLLÍTÁSA A MODEM-BEN
Játék, (ön)irónia, szembesítés, az igazság keresése vagy mindezek egyszerre? A Munkácsy-díjas képzőművész reprezentatív kiállítása az értelmezés, látszat és valóság kérdését helyezi a középpontba… – GALAMBOS ÁDÁM ÍRÁSA

>>>

BESZÉLGETÉS ANDREI ROSETTIVEL
Szeptember 22-ig még megtekinthető a NOIMA15 nevű művészeti csoport tárlata a Román Kulturális Intézet kiállító termeiben. A csoport összes tagja főiskolát végzett képzőművész, szinte mindegyikük egy eltérő nyelvezetet beszél: a plen-air látásmódot használják, viszont számukra a nyitott tér vizsgálata nemcsak a színekre, hanem a színspektrumokra, a régi mesterek munkáinak, technikáinak vizsgálatára, az alapvető jellegzetességeik felhasználására is kiterjed… – JUHÁSZ BÁLINT INTERJÚJA

>>>

(1941–1947)
Annak ellenére, hogy Gábor Jenő majd hat évig Szeged képzőművészeti életének fontos és aktív szereplője volt, a későbbi helyi művészettörténet-írás szinte teljesen elfelejtette, nem vette számításba a városban létrejött munkásságát, illetve a kollektív emlékezet sem igen őrzi itteni aktivitásának emlékét. Az 1958-ban a Móra Ferenc Múzeumban rendezett szegedi képzőművészek retrospektív kiállításán, amely 1945-től mutatta be az említett korszakot például egyetlen művével sem szerepelt […]

>>>

Egy kis morgolódással kezdeném: úgy látszik, hogy a központozásmentes nyelvhasználat megjelent magyar filmcímben – értem én, hogy idézet egy kommentből, de akkor sem szerencsés ilyen látványos helyen kerékbetörni a magyar nyelvet… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>

KENYERES BÁLINT FILMJE
A Tegnap Kenyeres Bálint egészen különleges nagyjátékfilmes bemutatkozása: tíz évvel az utolsó kisjátékfilmje után készült el. Ráadásul a rendkívüli elsőfilmes vállalkozásról van szó, hiszen a Tegnap soknemzetiségű produkció, amelynek stábjában csupán néhány magyar van (például a nagyszerű Fillenz Ádám), legalább két világsztár (Vlad Ivanov és Joanna ter Steege) szerepel, a helyszínek kivétel nélkül Magyarországon kívüliek… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>

SUMMER 1993
Önéletrajzi ihletésű munka az eddig rövidfilmeken dolgozó, 1986-os születésű Carla Simón nagyjátékfilmes debütje. Film-memoárnak hívja a tavalyi, Goya-díjakkal és a Berlinalén a legjobb elsőfilmesnek járó zsűridíjjal honorált Summer 1993-t. Erőteljes szubjektivitáson nyugvó műve nemcsak már-már transzcendens húrokat pengető karakterdráma, de remekül illeszkedik a spanyol filmtörténetet olykor nagyban reformáló gyerektrauma-mozik sorába is… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>

Csuja László augusztus utolsó napjaiban bemutatott Virágvölgy című filmjével megkezdődött az őszi bemutatók nagy sorozata – az év végéig tucatnyi új alkotást láthatunk… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>

BESZÉLGETÉS A CSAKNEKEDKISLÁNY ZENEKARRAL
Tavaly répával záporozták meg a közönséget, idén őket fenyegette eső, ráadásul ajándék lovaskocsis-akusztikus koncerttel kenyerezték le a Malomfesztivált csak azért, hogy felléphessenek. Ők a Csaknekedkislány zenekar. – FÖLDESI CSENGE INTERJÚJA

>>>
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő