| | | Sötétség a Napfény Városában – Beszélgetés Veres Attilával >>> |
| | | Trafó – Motus (IT): MDLSX >>> |
| | | Asztali beszélgetések… – Meseterápia >>> |
| | | MASZK – Trojka Színházi Társulás–Csiky Gergely Állami Magyar Színház: O. márkiné >>> |
| | | MASZK – Grecsó Krisztián–Bíró Bence: Megyek utánad >>> |
| | | ZUG színház és művészeti tetthely – Fehér Ferenc: IMÁGÓ >>> |
| | | MASZK – Simkó Beatrix–Grecsó Zoltán: #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ >>> |
| | | Összművészeti meglepetés a magyar dráma napján >>> |
| | | Trafó – Heiner Müller: Kvartett >>> |
| | | Válogatás a Mihályfi-gyűjteményből >>> |
Katus néni megmutatja az üres udvart. Nyitott ajtókkal ásítozó gazdasági épületek, tyúkólak. Összehúzza a szemöldökét, amikor dicsérem, hogy minden szép és rendezett. A gyep is frissen vágva. Üres!, vágja rá Katus haragosan. Még korábban újságolta, hogy mind a harminc tyúkját elpusztított valami vérszívó, de városi gyerekként persze nem jegyeztem meg, miféle állat végzett a takaros udvar lakóval.
Katus néni élete most abból áll, hogy minden rendezett. Minden a helyén van. Így, takarosan, puccba vágva várja a halált. Vagy a lányát. Amelyik előbb érkezik. Mondjuk a lánya hetente felhívja. A kaszás ravaszabb. Csak kerülgeti a rozzant falusi házat. De Katus néni már nem tart tőle. Félt már eleget az elmúlt nyolcvan éve alatt. Talán egy jól megérdemelt, véget nem érő pihenésként fogja fel a halált. Ahol nincsen baromfiudvar, ház amit rendben kell tartani. Sem a mindennapi terhes piszmogás. Sem azok az átkozott vérszívók, amik egy éjszaka alatt kivégzik az ember tyúkjait. Odaát valahogy könnyű lesz minden, talán még Katus néni is visszanyeri kislánykori kedvességét, mosolyát, mert ott már nem lesz miért morogni. Ott csak megtörténnek majd a dolgok. Hogy hogyan és miként, az már részletkérdés. Azt majd a nagybetűs rendező eldönti. Esetleg duci angyalok dalolják a halleluja végtelenített verzióját, mi meg könnyű, selymes fehér pizsamában, óriási ágyakon heverve hallgatjuk. És éjszaka sem lesz, meg alvás sem, mert nem lesz mit kipihenni. Csak valami véget nem érő élet, öröm. Még az is lehet, vicceket is mondanak majd az áriák közötti szünetekben a derék kis puttó angyalok.
Mindegy is, a lényeg, hogy jó legyen. Ne érezzem már ezt a testi nyomorúságot, morogja Katus mama és közben az orrom alá rakosgatja a régi fényképeit. Nagyjából száz évet járunk be pár perc és több tucatnyi fotó által. Katus megélénkül, hiszen minden felvételnek története van. Emberéletek vannak itt lefotografálva. Ki honnan jött, meddig jutott. Mondja, magyarázza, aztán, mikor látja, hogy sietek, végül utamra enged, megy vissza várni a halált. De addig is elő kell venni a seprűt, a lapátot, mosogatni is kell, hogy valami történjen ebben a mélységes csendben. Ebben a fehérpizsamás mennyországra való egyhangú várakozásban. Ahová olyan ritkán jön valaki. Esetleg a lánya. A halál meg ugye késik.
Marcsa néni kutyája hangos ugatással fordít vissza a kapuból. Ne is próbálkozzak, óv a hátam mögött a szomszéd, Marcsa biztosan részegen henyél, a kutya meg, láthatom, nem fog beengedni. Nem akarom ilyen könnyen feladni, még egyszer visszaóvatoskodom, résnyire kinyitom a kaput, hát tényleg ennyire mord ez a házőrző? Tényleg. Ugat. Mit ugat? Toporzékol, tépi a fene nagy láncait. Villogtatja fogsorát. Pofájából nyál csorog. Pedig akkora behemót, hogy vakkantania sem kellene, ránézésre elhinném neki, hogy kívül tágasabb. Marcsa sehol. A legtöbb helyen csak kijön valaki a mérges, kitartó kutyaugatásra. De itt nem hiányzik a váratlan vendég. Gondolom ezért kötötték műgonddal az ajtó közelébe az ebet, ne lehessen elosonni mellette. Csak meghátrálni. Ép nadrággal menni tovább.
Aztán pár nappal később mégiscsak összefutok Marcsával az utcán, a házuk előtt. Ahogy megül rajtam a tekintete az az érzésem támad, hogy sötétkék szemei minden gondolatomat olvassák. Olyan zavarba hozó tekintet ez, amit nehéz megállni anélkül, hogy le ne süsse a szemét az ember. Én is hol erre, hol arra kapkodom a fejemet, mintha buszra várnék és azt vizslatnám látszik-e már a kanyarban. De nem, busz nem jön. Nem is fog, hiszen nem is jár erre. Muszáj hát időnként visszanéznem, belenéznem az átható kék tengerbe, állni amíg lehet a szakadatlan hullámzását, hadd olvasson bennem tovább. Marcsa mama talán észre sem veszi félszegségemet, saját mondókájára koncentrál. Valami alvégi kikapós öregasszonyokról háborog. Egészen naturalista előadással ecseteli ki, kivel, hogyan és mikor. Közben már egyik lábamról a másikra állok, arcomon megértő, elnéző, udvarias félmosoly, amit egy-egy bólintás kísér. Kivárom a sokperces bővített mondat végét és még mielőtt egy újabb elkezdődne gyorsan búcsúzom, hadarva elsorolva, hogy menni kell, mert nincs idő, mert menni kell. Marcsa még ott áll az út szélén, és mint valami késletetett közvetítés, magában még mondja egy darabig, míg eljut a végszóig. Az idézhetetlen jelzők felrepülnek a szájából és alázuhanva elterülnek az aszfalton. Esni kezd az eső. Előbb lassan csepereg, majd záporba szaporázza.
Marcsa szavait nyom nélkül elmossa az ég.
Fábián Tibor
még több >>| | | A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>> |
| | | Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>> |
| | | Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>> |
| | | Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>> |
| | | Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>> |
| | | Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>> |
| | | Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>> |
| | | Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>> |
| | | A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>> |
| | | Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>> |
|
Csehy Zoltán, Karacs Andrea, Posta Marianna, Szabó Dárió, Tőzsér Árpád, Turi Tímea versei Bán Zoltán András, Erdei L. Tamás, Kontra Ferenc prózája Anne Carson, Fried István, Thomas Schestag, Szabó Csaba tanulmánya A Velencei Építészeti Biennáléról Diákmelléklet: Lőrincz Csongor Esterházy Péter korai prózájáról >>> |
|
BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL |
INTERJÚ SZŰCS NORBERTTEL Álmomban egy hang ébresztett, A rajzfilm remek volt. Némó és az apukája, a cápa és Zsenilla (a fiúcska csak így tudta mondani, hiába javította ki gúnyolódó bátyja ezerszer), és a teknőcök, meg Bob! Nagyon remek volt, nevetve készülődtek a vacsorához. A gyermek éjszaka felriadt, mert Protkóval álmodott, amin a bátyja jót röhögött: „Te kis Némó!”, gúnyolódott megint. A gyermekek között nyolc év volt, Kevin már megszokta, hogy egyedül legyen, amikor bejelentették neki Patrik közeledtét. Úgy tett, mintha örülne, de a szemében olyan szomorúság tátongott, hogy az anyja megijedt, az apja azonban csak legyintett, szeretettel megsimogatta a fia buksiját, és azt mondta, „majd csak beleszokik a takonypóc” […] >>>
FELUGOSSY LÁSZLÓ: NEM∏SKÓTA SZERELMES VAGYOK A LAPTOPOMBA ( – Körmendi Lajosnak – ) … silányulunk ? … – / – … vagy csupán … az egykoron – diadalmasan – daloló – tüzek – … – … – fajultak – / – korcsosultak kíméletlen … kérlelhetetlen … … – … – frigid – tündökléssé ? szabad – mészárlás – idejében … vonszolódunk – … – … – valamikori – bujdosók – nyomait – követve … – az elhullajtott vércseppek … f ö l s a j o g n a k … … – … – körülsáncolt – kunsági – éjszakákon … – Kívül-belől amíg mozogsz, Nemcsak a vér Maradhatsz csendben, Mindenesetre, ha ez valamiféle nyár, 
KULCSÁR-SZABÓ ZOLTÁN: SZINONÍMIÁK. KÖZELEDÉSEK HEIDEGGERHEZ Jó, akkor menjünk, mondta a Szegedi. Az volt pedig a MAGUS-nak a lényege, hogy semerre nem mentünk. Ültünk a Szegediék ebédlőasztalánál, porosan, mert fára másztunk előtte a Simic-dombon, csíkos szívószálakkal ittuk a kannás kiwit, ami átlátszó volt szinte, mert a Szegedi anyja keveset tett bele a sűrítményből mindig, uborkás szendvics volt pirosarannyal és gépsonkával, meg gumicukor, de abból elfogyott már a sárga, és hallgattuk a Szegedit. A könyvtárban látta meg a Szegedi a MAGUS-t, ahol péntekenként fekete pulcsis fiúk játszottak vele. Gondolta, hogy ez jó komoly dolog, úgyhogy kikölcsönözte, és áthívott bennünket kipróbálni. Mentünk […] >>>Lángolt a világ, Feketerigónak kémény tetejéről Emlékszem nemcsak 
GÖRFÖL BALÁZS: |
90 ÉVES DEBRECZENI TIBOR 
ABAFÁY-DEÁK CSILLAG 
BENCZÚR EMESE KIÁLLÍTÁSA A MODEM-BEN 
BESZÉLGETÉS ANDREI ROSETTIVEL 
(1941–1947) 
Egy kis morgolódással kezdeném: úgy látszik, hogy a központozásmentes nyelvhasználat megjelent magyar filmcímben – értem én, hogy idézet egy kommentből, de akkor sem szerencsés ilyen látványos helyen kerékbetörni a magyar nyelvet… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA >>>
KENYERES BÁLINT FILMJE 
SUMMER 1993 
Csuja László augusztus utolsó napjaiban bemutatott Virágvölgy című filmjével megkezdődött az őszi bemutatók nagy sorozata – az év végéig tucatnyi új alkotást láthatunk… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA >>>
BESZÉLGETÉS A CSAKNEKEDKISLÁNY ZENEKARRAL |
 |  |  |  |  |  |  | ![Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)](http://tiszatajonline.hu/wp-content/uploads/2017/12/FI-borító.jpg "Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)") |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |