06.29.
| Modigliani 61 művét mutatják be a művésznek szentelt budapesti kiállításon >>>
07.08.
| Tízforrás Fesztivál tíz napon át a Fertő-parton >>>
07.04.
| Tíz koncertet kínál a vajdahunyadvári zenei fesztivál >>>
07.01.
| A bolygó hollandival kezdődik a Szegedi Szabadtéri Játékok évada >>>
07.01.
| Ghymes Fesztivál a Szent György-hegyen >>>
06.29.
| Rajzversenyt szervez a Drastik Putto és a Zombori az A38-on >>>
06.29.
| Japán-magyar barátságkoncert lesz a Müpában >>>
06.24.
| Az ókori Pompejit bemutató kiállítás nyílt Szegeden >>>
06.24.
| A rendszerváltás előtti magyar komputerművészetről nyílik kiállítás a Nemzeti Galériában >>>

1986. június 2-án este a könnyeimmel küzdöttem. Tizenhárom éves voltam, s képtelen elviselni azt a megaláztatást. Dajka öngólja után, öt nullánál káromkodva kirohantam a tévé elől, be a szobámba, ültem a sötétben. Alejnyikov, Belanov, ezek a nevek örökre az emlékezetembe vésődtek. Az egész generációm emlékezetébe beleégett az a hat-nulla. Sokáig nem tudtam szabadulni attól a keserű szájíztől sem, amit a kudarc utáni szánalmas találgatások okoztak; a vereség okait ki a tésztaevésben, ki a déli hőségben végzett edzésekben, ki az orosz átokban vélte megtalálni. Magunkat a legritkább esetben okoltuk. Jobbára siránkoztunk, szitkozódtunk, mutogattunk. S az évek szálltak, mint a percek, de Jézus Herceg nem kegyelmezett.

Nehezen törődtünk bele, hogy vége. Nehezen fogadtuk el, hogy mi nem mesélhetünk majd a fiataloknak olyan történeteket, amilyeneket nekünk meséltek az öregek. Kilencvenben még reménykedtünk, hogy kijutunk az itáliai világbajnokságra, később azonban minden egyes torna selejtezőivel egyre halványabban bizakodtunk a jövőben, a magyar foci jövőjében. Nem hittünk azoknak, akik egy-egy jobb mérkőzés után megpillantották az alagút végén pislákoló fényt. Nemhogy nem hittünk nekik − kiröhögtük őket! Mi egy kivilágítatlan alagútban baktattunk és már egyáltalán nem reméltük, hogy valaha is kijutunk a fényre.

Kilencvenötben ugyan a Fradi által rövid időre visszatért valami pislákoló tűz, a Bajnokok Ligája csoportkörében megszerzett öt pont, a Grashoppers elleni idegenbeli győzelem, a döntetlen itthon a Reallal, élesztgették a reményt. Ám mindez csupán kérészéletű javulás volt a drukkerkedélyben. Csakhamar rájöttünk, ez az egész BL-kirándulás csak valamiféle utórángás lehetett, a haláltusáját vívó magyar labdarúgás tréfája a szurkolókkal. Ahogy a kilencvenhetes pótselejtező, mikor két meccsen tizenkettőt kaptunk a háborúba ájult Szerbiától. Sokan érezték úgy, hogy az volt a kegyelemdöfés. Én is úgy éreztem. Attól fogva elvétve néztem csak magyar focit. Persze, persze, Koplárovics Béla hősi tette a Manchester United ellen, vagy éppen Thorghelle, a mi Sanyink kalandja a németekkel megvan nekem is, de ezek csak mélyítették a szakadékot, olyan érzéssel töltöttek el, mint a gyereket, ha nagy ritkán megsimogatja az, aki egyébként rendszeresen elveri. S az évek szálltak, mint a percek, és lassan társunkul szegődött az apátia. Tanyát vert a szívünkben az érdektelenség és védekezésül fölébredt lelkünkben a(z ön)gúny. Végül megöltük magunkban a szurkolót.

Aztán a semmiből lett ez a csapat. Nyilván nem a semmiből, naná, mégis az egykori egyszeri szurkoló, aki egészséges életösztönének engedve már jó ideje elnyomta magában a drukkert, úgy érezte, a semmiből termett Dárdai Pál és Bernd Storck válogatottja. A mi válogatottunk. Már azt is nehéz volt hinni, hogy megint lesz egy pótselejtező. Jó, azt sejtettük, hogy a norvégok nem rúgnak nekünk tizenkettőt, mint majd’ húsz éve a délszlávok, azért szkeptikusan tekintettünk a párviadal elé. És óvatosan örültünk a sikernek. Nem egy nemzedéktársammal beszéltem erről, többen ugyanazt érezték, amit én: féltünk reménykedni. Rettegtünk az újabb csalódástól.

Végül elérkezett 2016. június 14. Simán, megérdemelten vertük Ausztriát. Jött június 18. Döntetlenre hoztuk a meccset Izland és az orosz bíró ellen. Következett június 22. A katarzis: álomszerű játék Portugáliával szemben; a luzitánok mindvégig futottak az eredmény után. Beigazolódott, amit többnyire csak suttogva mertünk kiejteni a szánkon: újra van egy csapat. A miénk. Egy szív, egy lélek. Egy csapat, amelyik képes a csodára. Feltámasztja bennünk a meggyilkolt drukkert, s olyankor is diadalt arat, amikor a pályán vereséget szenved. Sajnos, 2016. június 26-án vereséget szenvedett. Az évkönyvekben az áll majd, hogy Belgium négy góllal múlta fölül Magyarországot. A mi csapatunkat. A mi büszkén fölvállalt, teljes szívünkből szeretett csapatunkat! És elmesélhetjük majd a fiataloknak, mikor még öregebbek leszünk, elmesélhetjük nekik, hogy mi történt valójában. Hogy igenis vannak csodák, még számunkra is vannak. S bár az évek szállnak, mint a percek, de immár ezt a tényt is könnyebb elfogadnunk.

És nem nehéz hinni abban, hogy ez „csak a kezdet”.

Bene Zoltán

még több >>
06.23.
| Kicsomagolták Modigliani aktját a Nemzeti Galériában >>>
06.23.
| Tom Hanks életműdíjat kap az októberi Római Filmfesztiválon >>>
06.22.
| 4. THEALTER Tea for Two Workshop és blogjr kritikusműhely >>>
06.20.
| Visszafordult a Szegedi Szabadtéri Játékok – de nem egészen oda, ahol régen volt >>>
06.20.
| A színház nagyjai, vizuális utazások >>>
06.10.
| Szimpózium a 150 éve született Tömörkény István tiszteletére >>>
06.06.
| Már érik az újszegedi magyar narancs >>>
06.06.
| A Szarvasi Vízi Színház programja >>>
06.06.
| Rekordszámú látogató az idei Judafesten >>>

Bajtai András, Csehy Zoltán, Géczi János, Lanczkor Gábor, Sánta Gábor, Sopotnik Zoltán, Tőzsér Árpád, Vörös István versei

Ferdinandy György, Halász Margit, Kovács Flóra, Nagy Koppány Zsolt prózája

Mizser Attila interjúja Tőzsér Árpáddal

Tanulmányok Oravecz Imréről

Diákmelléklet Balogh Gergő Karinthy Frigyesről

>>>

A 87. Ünnepi Könyvhét szegedi programsorozatának keretén belül, a Tiszatáj szerkesztőségében került sor 2016. június 9-én Békési Imre: Nyelvész mestereim. Tudománytörténeti adatok és emlékek című új kötetének bemutatójára. A szerzővel és a szerkesztővel, B. Fejes Katalinnal Nagy L. János beszélgetett […]

>>>
2016.06.30 - tiszatáj

PATAKI FERENC 75
Mondják, a föld rétegről rétegre megőrzi történetének valamennyi szelvényét. Őstengerek örvénylenek rezzenetlen mélyén, rendíthetetlen áramlatok rajzolnak hiberbolikus ívszövedékeket káprázatos alakzatok, opálfénnyel igéző zárványok foglalataképpen.
Mondják, a lélek mélye is efféle múlt-szelvények tárháza […]

>>>
2016.06.30 - tiszatáj

KÖNYVHETI CSEVEGÉS DARVASI LÁSZLÓVAL
Az idei könyvhétre jelent meg Darvasi László új regénye. A Taligás a szegedi boszorkányperek történetét dolgozza föl. A szerző ebben a városban járt főiskolára, a rendszerváltás idején négy évig a Délmagyarországnál volt újságíró. 1993 óta a fővárosban él. Költőként indult, ám az utóbbi években inkább novellista és regényíró. Darvasi nemcsak régi barátai és olvasói miatt tér vissza minduntalan Szegedre, hanem témaválasztásaival is […]

>>>
2016.06.29 - tiszatáj

DEÁK CSILLAG ÉS KÖLÜS LAJOS
Születésnapi ajándék ez a kiállítás, Perneczky nyolcvan, se több, se kevesebb. A végtelen időhöz képest számításba sem veendő idő az övé. Hogy mégis számba vesszük és számon tartjuk, az nem véletlen. Tiszteljük őt, sokan, a jelen lévők és a jelen nem lévők is. Itthon van, de nem itthon él. Otthona Németországban van, és ez nem koncept, de nem is mail-art. Lehetne akár mindkettő, szürreális lenne, tagadnánk a létezőt, és állítanánk a nem létezőt […]

>>>
2016.06.27 - tiszatáj

KOZMIKUS KACSA
Ha valami úgy néz ki, mint egy kacsa, úgy úszik, mint egy kacsa, és úgy hápog, mint egy kacsa, akkor az valószínűleg kacsa – szól a vulgárbölcseség. Szerencsére azonban élet és irodalom többnyire bonyolultabb az instant okoskodásoknál. Ám az irodalom esetében olykor az is megesik, hogy egynémely mű csak próbálja a kacsatesztre kalibrálttól bonyolultabbként feltüntetni magát. Mi van például, ha valami úgy néz ki, mint egy verseskötet, a hozzáállása a közönséghez olyan, mint a Vidám vasárnap adásaié, a szókészlete pedig mintha a Csillagászati és meteorológiai lexikonból volna összeollózva? […]

>>>
2016.06.27 - tiszatáj

Ritkán fordul elő, hogy egy sikerfilmnek húsz évet kell várni az első folytatására. A Függetlenség Napja rendezője, Roland Emmerich ráadásul arról is híres, hogy noha futószalagon gyártotta a kasszasikereket, sosem készített sequelt – eddig… – CSIGER ÁDÁM ÍRÁSA

>>>
2016.06.26 - tiszatáj

BALÁZS F. ATTILA: VILLON NYAKKENDŐJE
Különös költője a kortárs magyar irodalomnak Balázs F. Attila, aki több rangos külföldi díj birtokosa, és akinek versei már legalább tucatnyi nyelven jelentek meg különféle antológiákban, sőt önálló kötetekben – a kortárs magyar irodalomban viszont talán nem ennyire sikeres és közismert szerzőről van szó. Az idei könyvheti listára felvett Villon nyakkendője című kötete kapcsán annak próbálok utánajárni, vajon milyen nyelvet működtetnek a kötet versei, s ezáltal milyen helyet foglalnak el a kortárs magyar irodalomban […]

>>>
2016.06.25 - tiszatáj

ESZENYI NÁDAS-RENDEZÉSÉNEK KÉRDÉSEI
Nádas Péter drámáinak színrevitele rendkívül komoly kihívás. A szerző színpadi életműve meglehetősen távolról kapcsolódik a magyar drámahagyományhoz, bizonyos szempontból pedig idegen zárványt képez. A magyar drámatörténet alkotói közül kevés olyan kísérletező szerzőt említhetünk, aki magának a drámai műnemnek a szétfeszítését is dramaturgiájának középpontjába állította. Felesleges bonyolult színházelméleti fejtegetésekbe belefogni ahhoz, hogy megállapítsuk: egy színházi társulatnak alapkérdések tisztázását kell elvégeznie egy Nádas-darab próbafolyamatának megkezdése előtt […]

>>>
2016.06.24 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS A JÓKAI NYOMÁBAN A „HOTEL JÓKAIVAL” IRODALMI SÉTA SZERVEZŐIVEL
Ma, amikor lépten-nyomon a kötelező irodalom a téma mindenhol, lehet, hogy nem éppen korszerű Jókaival foglalkozni, pedig érdemes lenne átgondolni, hogy a lassan általános elfogadott szemlélet, mely szerint Jókai avítt és maníros, valóban megfelel-e a valóságnak? Hansági Ágnes és Mészáros Márton ­– Hotel Jókai (Jókai séták) főszervezői –, Jókai nyomába eredtek, nemcsak a regények, naplók és egyéb feljegyzések, hanem utcanevek, házszámok segítségével, velük beszélgettünk egy újszerű és korszerű Jókairól […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 

Mindig is imádtam, de csak tegnap jöttem rá igazán, miért is.
Talán a focinak is köszönhetően, hogy mennyi bajuk van azoknak, akik szerint szurkolni szégyen, diktatúrapártolás, bunkóság. Miközben én is láttam a huligánokat a Deák téren, én is irtózom az „Azon bámul Európa, / hogy lesz…ott Ausztria” meg a románozó rigmusoktól, én is sejtem, hogy mekkora mellénye és szövege lesz egy vezető kis embernek a csapat eredményeinek köszönhetően […]

>>>

KÖNYVHETI CSEVEGÉS DARVASI LÁSZLÓVAL
Az idei könyvhétre jelent meg Darvasi László új regénye. A Taligás a szegedi boszorkányperek történetét dolgozza föl. A szerző ebben a városban járt főiskolára, a rendszerváltás idején négy évig a Délmagyarországnál volt újságíró. 1993 óta a fővárosban él. Költőként indult, ám az utóbbi években inkább novellista és regényíró. Darvasi nemcsak régi barátai és olvasói miatt tér vissza minduntalan Szegedre, hanem témaválasztásaival is […]

>>>

Anya íróasztalán, egy borítékban a tegnap érkezett fizetés, legalább hatszáz lej, de nekem csak tíz kellene, hogy meg tudjak inni egy sört a csajokkal suli után, és tudom, hogy anya soha nem számolja, nem fogja észre venni, szóval, ha most kiveszem, akkor holnap kérhetek tőle még tizenötöt, és hétvégére is marad. Igazam lesz, anya nem veszi észre, sőt, másnap húsz lejt ad tizenöt helyett, és nagyon örül, hogy tud adni, miközben én pocsékul érzem magam, de aztán kimegyek szombat este egy fiúval randizni, aki nagyon tetszik, berúgunk két pohár gin tonictól, csókolózunk a kapunk előtt, és elfelejtem az egész pénzes dolgot […]

>>>

KOZMIKUS KACSA
Ha valami úgy néz ki, mint egy kacsa, úgy úszik, mint egy kacsa, és úgy hápog, mint egy kacsa, akkor az valószínűleg kacsa – szól a vulgárbölcseség. Szerencsére azonban élet és irodalom többnyire bonyolultabb az instant okoskodásoknál. Ám az irodalom esetében olykor az is megesik, hogy egynémely mű csak próbálja a kacsatesztre kalibrálttól bonyolultabbként feltüntetni magát. Mi van például, ha valami úgy néz ki, mint egy verseskötet, a hozzáállása a közönséghez olyan, mint a Vidám vasárnap adásaié, a szókészlete pedig mintha a Csillagászati és meteorológiai lexikonból volna összeollózva? […]

>>>

BALÁZS F. ATTILA: VILLON NYAKKENDŐJE
Különös költője a kortárs magyar irodalomnak Balázs F. Attila, aki több rangos külföldi díj birtokosa, és akinek versei már legalább tucatnyi nyelven jelentek meg különféle antológiákban, sőt önálló kötetekben – a kortárs magyar irodalomban viszont talán nem ennyire sikeres és közismert szerzőről van szó. Az idei könyvheti listára felvett Villon nyakkendője című kötete kapcsán annak próbálok utánajárni, vajon milyen nyelvet működtetnek a kötet versei, s ezáltal milyen helyet foglalnak el a kortárs magyar irodalomban […]

>>>

BESZÉLGETÉS A JÓKAI NYOMÁBAN A „HOTEL JÓKAIVAL” IRODALMI SÉTA SZERVEZŐIVEL
Ma, amikor lépten-nyomon a kötelező irodalom a téma mindenhol, lehet, hogy nem éppen korszerű Jókaival foglalkozni, pedig érdemes lenne átgondolni, hogy a lassan általános elfogadott szemlélet, mely szerint Jókai avítt és maníros, valóban megfelel-e a valóságnak? Hansági Ágnes és Mészáros Márton ­– Hotel Jókai (Jókai séták) főszervezői –, Jókai nyomába eredtek, nemcsak a regények, naplók és egyéb feljegyzések, hanem utcanevek, házszámok segítségével, velük beszélgettünk egy újszerű és korszerű Jókairól […]

>>>

Az öreg paraszt befelé ballagott a gyümölcsöskertből. Jókora terület, van benne szőlő, szilva, meggy, cseresznye, őszibarack, körte. Nagy ez neki – egyedül; de csinálja. Nem tudja nem csinálni. Gyerekkorában is itt kapálgatott nagyanyjával. Amit Jancsi nem tanul meg, János sose fogja megtanulni. De amit megtanult, azt nem felejti. Évtizedek teltek el, amíg a hivatalnoki lét rabságában sínylődött. A rövid, kéthetes szabadság ideje alatt ugyan szinte kivétel nélkül itt, a szőlőben voltak párjával, majd a gyerekekkel is, a hatvanas-hetvenes években […]

>>>

JUHÁSZ TIBOR: EZ NEM AZ A KÖRNYÉK

Juhász Tibor első kötetében minden utcasarokhoz, minden repedéshez történetek tapadnak. Mintha végig járnánk egy várost, amíg el nem jutunk a legeldugottabb kiskocsmáig. Látjuk a csendben pusztuló gyártelepet, a penész ette falat és az éjszakai utcákat. A város és az ott élő emberek története sokszor szinte észrevétlenül épül be a szövegbe, egy-egy apró utalás, metonímia vagy képzettársítás révén […]

>>>

ONDREJ ŠTEFÁNIK: UJJATLAN VÁROS
Ondrej Štefánik regénye merészen szemtelen könyv. Egyszerre mer városregény, krimi és nemzedékregény lenni, anélkül hogy ezek közül bármely kategóriának is maradéktalanul megfelelne. Úgy városregény, hogy ha Pozsony nevét következetesen valamely másik Duna menti nagyvároséval helyettesítenénk be, és a szereplők nevét az adott nyelvi közeghez fazoníroznánk a szövegben, nemigen volna tetten érhető a turpisság. Úgy krimi, hogy nem derül ki a végén, ki a gyilkos […]

>>>

A 87. Ünnepi Könyvhét szegedi programsorozatának keretén belül, a Tiszatáj szerkesztőségében került sor 2016. június 9-én Békési Imre: Nyelvész mestereim. Tudománytörténeti adatok és emlékek című új kötetének bemutatójára. A szerzővel és a szerkesztővel, B. Fejes Katalinnal Nagy L. János beszélgetett […]

>>>

ESZENYI NÁDAS-RENDEZÉSÉNEK KÉRDÉSEI
Nádas Péter drámáinak színrevitele rendkívül komoly kihívás. A szerző színpadi életműve meglehetősen távolról kapcsolódik a magyar drámahagyományhoz, bizonyos szempontból pedig idegen zárványt képez. A magyar drámatörténet alkotói közül kevés olyan kísérletező szerzőt említhetünk, aki magának a drámai műnemnek a szétfeszítését is dramaturgiájának középpontjába állította. Felesleges bonyolult színházelméleti fejtegetésekbe belefogni ahhoz, hogy megállapítsuk: egy színházi társulatnak alapkérdések tisztázását kell elvégeznie egy Nádas-darab próbafolyamatának megkezdése előtt […]

>>>

Idén ismét a Fogadalmi templom lesz a háttere a Szegedi Szabadtéri Játékok előadásainak. Az elmúlt két nyáron a Dóm felújítása miatt megfordították a lelátót és a színpadot az egyetemi épületek előtt állították föl. Most, hogy a templom rekonstrukciója lezárult, ismét az eredeti tájolással épült föl a nézőtér és a színpad […]

>>>

WOLF-FERRARI: SLY
Vannak operák, amelyeket csak osztályon felüli énekesekkel szabad meghallgatni. Olyan darabok, amelynek szerepei kivételes, szinte teljesíthetetlen követelményeket támasztanak az előadókkal szemben. Ilyen az Otello vagy a Trisztán, de a Traviata is. Vannak aztán remekművek is, amelyek viszont középjó énekesekkel is nagyon hatásosak. Efféle mondjuk a Szerelmi bájital, sőt a Rigoletto, és mindenekelőtt több Mozart-opera, legfőképpen a Figaro házassága […]

>>>

PATAKI FERENC 75
Mondják, a föld rétegről rétegre megőrzi történetének valamennyi szelvényét. Őstengerek örvénylenek rezzenetlen mélyén, rendíthetetlen áramlatok rajzolnak hiberbolikus ívszövedékeket káprázatos alakzatok, opálfénnyel igéző zárványok foglalataképpen.
Mondják, a lélek mélye is efféle múlt-szelvények tárháza […]

>>>

DEÁK CSILLAG ÉS KÖLÜS LAJOS
Születésnapi ajándék ez a kiállítás, Perneczky nyolcvan, se több, se kevesebb. A végtelen időhöz képest számításba sem veendő idő az övé. Hogy mégis számba vesszük és számon tartjuk, az nem véletlen. Tiszteljük őt, sokan, a jelen lévők és a jelen nem lévők is. Itthon van, de nem itthon él. Otthona Németországban van, és ez nem koncept, de nem is mail-art. Lehetne akár mindkettő, szürreális lenne, tagadnánk a létezőt, és állítanánk a nem létezőt […]

>>>

AZ AGY FORMÁZÁSA – HATÁR GYŐZŐ EMLÉKÉNEK IS
„Mint amorf szobor-csoportok, meta-szerkezetek, fiktív lombikok, vagy gondolat-átalakító gyár-romok örökké kíváncsi boncmestere: áttetsző talárban, szakavatottan áll az orvos – és a nézőkkel elnézően (kissé – kissé? – szórakozottan): saját-készítésű, nikkelezetten csillogó, majd opálosan tompuló (ismeretlen) műszert, artistic-mechanistic simogat…” – írtam, illetve gondoltam hasonlóakat egykoron, egy borgesi eszmefuttatás kapcsán Ocskay László (Doky), alias Ulumaj-professzor látomásos szerkezeteit elemezve […]

>>>

DEÁK CSILLAG ÉS KÖLÜS LAJOS
Önmagunkra ismerhetünk, emészthetjük, amit látunk és láttunk. Ott vagyunk a borítókon, a hangszerekben, a látványban, a képben, a színben, a hetvenes, nyolcvanas évek hazai underground zenei életének képzőművészeti tárgyaiban (Sarkadi Péter Új EGO, 1981). Lemezborítók, plakátok és más alkotások zenészekről, esetenként maguktól a zenészektől. Ez a popkultúra része […]

>>>

Ritkán fordul elő, hogy egy sikerfilmnek húsz évet kell várni az első folytatására. A Függetlenség Napja rendezője, Roland Emmerich ráadásul arról is híres, hogy noha futószalagon gyártotta a kasszasikereket, sosem készített sequelt – eddig… – CSIGER ÁDÁM ÍRÁSA

>>>

Elődjéhez, a Démonok közötthöz hasonlóan ez a film is igaz történeten alapul, egy paranormális esetek kivizsgálására és megoldására szakosodott házaspár, Ed és Lorraine Warren (Patrick Wilson és Vera Farmiga) a főszereplői. A folytatásban is a hetvenes években járunk, csak immár Angliában, ahol őket hívják egy négy gyerekes családhoz, ahol az egyik kislányt a ház előző tulajdonosa zaklatja, kísértet formájában. És ezzel sajnos nagyjából el is mondtunk mindent a cselekményről, amit tudni érdemes […]

>>>

ADELE: SEND MY LOVE
Gondoltam, hogy velem van a gond, mert amikor először megnéztem Adele legújabb klipjét, valamiért nagyon el voltam keseredve, kicsit összedőlt bennem egy világ, ilyen teljesítményre bárki képes, és talán Adele már tényleg nem az, akit annyira kedveltünk egykor. Szóval: nyilván velem van a gond, mert olvastam a klip alatt a kommenteket, és elég nagy fekete báránynak éreztem magam. „Lenyűgöző, mestermű, tiszteletet érdemel az előadó?” Valóban? […]

>>>